Pályázatok Beruházások

Szent öregek mondásai

Makáriosz (7.) Sziszoész abba mesélte: „Amikor Szkétiszben voltam Makáriosszal, vele együtt heten felkerekedtünk aratni. Egyszer csak egy nádat gyűjtő özvegy jelent meg mögöttünk, és szüntelenül jajgatott. Hívatta tehát az öreg a mező urát, és azt mondta neki: »Mi baja ennek az anyónak, hogy állandóan sír?« Azt mondta: »Mert a férjénél valaki letétbe helyezett valamit, a férje pedig hirtelen meghalt, és nem mondta meg, hová tette a letétet. A letét gazdája őt és gyermekeit rabszolgául akarja ezért.« Erre azt mondta neki az öreg: »Mondd meg neki, hogy jöjjön oda hozzánk, ahol a hőség miatt hűsölünk!« Amikor az asszony odajött, azt mondta neki az öreg: »Miért sírsz így mindig?« Azt mondta: »A férjem meghalt, miután letétbe átvett valakitől valamit, de mikor haldoklott, nem mondta meg, hová tette.« Azt mondta neki az öreg: »Gyere, mutasd meg nekem, hová temetted őt!« Magához vette a testvéreket, és kiment az asszonnyal. Amikor a helyszínre értek, azt mondta az özvegynek az öreg: »Menj haza!« Aztán imádkoztak, és az öreg ezekkel a szavakkal szólította a halottat: »Ez meg ez, hová tetted az idegen letétet?« Az így válaszolt: »A házamban rejtettem el, az ágy lába alá.« Erre azt mondta neki az öreg: »Aludj tovább a feltámadás napjáig!« A testvérek látva ezt, a félelemtől a lábához borultak. Így szólt hozzájuk az öreg: »Nem miattam történt mindez, hiszen én semmi sem vagyok, hanem az özvegy és az árvák miatt tette ezt az Isten. Az a csodálatos, hogy az Isten azt akarja, hogy a lélek bűntelen legyen, és bármit kér is, megkapja.« Elment tehát, és hírül adta az özvegynek, hogy hol van a letét. Az pedig fogta, visszaadta a gazdájának, s így megmentette gyermekeit. És mindnyájan, akik csak hallották ezt, dicsőítették az Istent. A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010