Szent öregek mondásai
Ammónathasz
Egyszer egy bizonyos tisztviselő érkezett Péluszionba, és éppúgy fejadót akart kivetni a szerzetesekre, mint ahogy a világiakra szokás. Az összes testvér Ammónathasz abbához gyűlt ez ügyben, és szavazással kiválasztottak néhány atyát, hogy utazzanak el a császárhoz. Ammónathasz abba: „Nincs szükség ilyen nagy felhajtásra. Inkább maradjatok nyugton a kunyhótokban, és böjtöljetek két héten keresztül, Krisztus kegyelmével pedig én majd egyedül elintézem ezt az ügyet!”
A testvérek vissza is vonultak kunyhóikba, az öreg pedig csöndességben tartózkodott a saját kunyhójában. Mikor tehát letelt a tizennégy nap, bosszankodni kezdtek az öregre a testvérek, mert nem látták, hogy valamikor is egy lépést tett volna, s így szóltak: „Cserbenhagyta ügyünket az öreg!” A tizenötödik napon összegyűltek a testvérek, amint már korábban megállapodtak, az öreg pedig odajött hozzájuk, s nála volt a császár által lepecsételt leirat. Ennek láttára a testvérek magukon kívül voltak a csodálkozástól, és azt mondták: „Mikor hoztad ezt el, abba?” Az öreg így szólt: „Higgyétek el nekem, testvérek, hogy ez éjjel mentem el a császárhoz, s ő megírta ezt a leiratot, aztán Alexandriába jöttem, aláírattam a hatóságokkal, s úgy érkeztem hozzátok!”
Mikor ezt meghallották, félelem szállta meg őket, leborultak előtte, s így ért véget az ügyük, a tisztviselő pedig nem zaklatta többé őket.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
