Szent öregek mondásai
Theodóra (3.)
Ismét ő mondta: „Jó gyakorolni a szív csöndességét,
hiszen az okos ember csöndességben él. És valóban nagy dolog egy szűz vagy egy szerzetes számára – főleg ha fiatal –, hogy a csöndességet gyakorolja. De tudd meg, ha valaki elhatározza, hogy a szív csöndességét fogja gyakorolni, úgy azonnal jön a gonosz, és megterheli a lelket a csüggedtséggel, a kicsinyhitűséggel és a gondolatokkal. A testet is megterheli betegséggel, gyengeséggel, a térd és minden végtag elernyedésével, és így szétforgácsolja a lélek és a test erejét, úgy, hogy beteg vagyok, és nem tudok részt venni az istentiszteleten. Ha azonban éberek vagyunk, mindez megszűnik.
Volt ugyanis egy szerzetes, és amikor eljött, hogy végezze az istentiszteletet, fázni kezdett, majd melege lett, és úgy érezte, szétreped a feje. Erre így szólt magához: »Íme, beteg vagyok, s hamarosan meghalok. Felkelek hát, mielőtt meghalnék, és részt veszek az istentiszteleten.« Ezzel a gondolattal megerősítette magát, és részt vett az istentiszteleten. És íme, az istentisztelet végeztével megszűnt a láz is. Máskor is ellenállt egy testvér ugyanezzel a gondolattal, részt vett az istentiszteleten, és legyőzte a gonosz gondolatot.”
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
