Kedves Lelki atya!
Mi a különbség egy venia (máshol véniának is írják) és egy metánia között? Hogyan kell pontosan végezni? Tudna esetleg mutatni róla videót vagy képet? Elvégzésük módja változott e valamit az idők során? Árpád-házi Szent Margit 2000 veniát is végzett egyetlen vigília alatt. Ő hogyan végezte? Köszönöm a választ!
Alapvetően ugyanarról van szó: a latin hagyományban véniának nevezik a teljes leborulást, keleten pedig prosztrációnak proszkünészisz-nek, magyar szóhasználatunkban nagy metániának. Alább mellékelek néhány címet, amelyen látható ez az imádságot kifejező testhelyzet.
Vélhetően költői túlzás az, hogy boldog Margit egyetlen vigília alatt 2000-et végzett. Ráadásul Kodolányi a Boldog Margitról szóló regényében még jobban túloz, mikor ennek kivitelezési módját olyan drasztikusan írja le. Vélhetően saját tapasztalata alapján nemigen ismerte közvetlenül ezt a gesztust. A katolikus Gárdonyi az ugyane témát földolgozó regényében jóval visszafogottabban ír róla. Lényege, hogy két térdre ereszkedve az ember leborul a földre és homlokával meg is érinti azt. Utána föláll, és ennek a fölállásnak lendületéből keresztet is vet. Az alább látható címeken néhány képet is kaphat róla.
https://www.google.hu/search?q=byzantine+prostration+pictures&espv=2&biw=1366&bih=638&tbm=isch&imgil=xqRoAl7H1gYnZM%253A%253BneM0PkUg2782QM%253Bhttp%25253A%25252F%25252Fwww.dominicannuns.ie%25252Ftag%25252Fcontemplation-2%25252F&source=iu&pf=m&fir=xqRoAl7H1gYnZM%253A%252CneM0PkUg2782QM%252C_&usg=__aUogcHG2F74WGkQUFgj2Wc4zsd8%3D&ved=0ahUKEwj58MKw693QAhXBLsAKHdMdDtEQyjcINA&ei=48ZFWLnzLcHdgAbTu7iIDQ#imgrc=4LEqP5_yYRA1bM%3A
http://www.pravmir.com/and-why-do-we-make-prostrations/
http://www.christthebridegroom.org/2015_03_01_archive.html
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Arra kérném a lelki atyát, hogy a gyónás pontos menetét ha lehet írja le, mert például itt az oldalon egy kicsit másképpen van mint az imakönyvben.
Köszönöm
A honlapon azért tettük közzé egészen részletesen, hogy megtalálható legyen a szentgyónásnak legteljesebb formája. Ebből sok imát nem szoktunk mindig elmondani. A legegyszerűbb forma a következő:
Pap: Az Úr legyen szíveden és ajkadon, hogy minden bűnödet igazán és töredelmesen megbánhasd az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.
Gyónó: Ámen.
Gyónom a mindenható Istennek és Isten előtt neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásomtól fogva ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára ? gyóntam.
(A bűnök elsorolása utáni záróima:)
Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal megbántottam a végtelenül jó és szeretetreméltó Istenemet . Erősen fogadom, hogy a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm. Kérek üdvös elégtételt és feloldozást!
Pap: A mi Urunk Jézus Krisztus, ki isteni szent tanítványainak és apostolainak parancsot adott, hogy az emberek bűneit megkössék vagy feloldozzák, önmaga bocsássa meg neked a magasságból minden bűnöd és gyarlóságod. Én pedig az ő méltatlan szolgája hatalmat nyervén tőlük, hogy ugyanazt tehessem, föloldozlak téged minden bűnödtől, melyet Isten és az én méltatlanságom előtt bevallottál, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
Tisztelt Lelkiatya!
Ön azt tetszett javasolni, hogy kerüljük a videojátékokat, mert nem tartalmas időtöltés.
Az lenne a kérdésem, hogy mit gondol a logikai/kvíz/építő jellegű játékokról? Pl. társasjátékok, kereszt és logikai rejtvények, de akár a számítógépes játékok között is találhatóak ilyenek.
Ezek is kerülendők? Vagy ezek tartalmasak is lehetnek?
Köszönöm válaszát!
Persze, vannak különbségek a játékok között. Az Ön által említettek egészen más jellegűek, sok hasznos, készséget fejlesztő elemet is tartalmaznak. Elgondolkodtató azonban, hogy még ezek is képesek függést okozni. Ha viszont már függés, akkor egy idő után többnyire folyamatosan süllyed is a színvonal. Szóval, ezért még ezek sem veszélytelenek. Nagyon jól lehetnek a logikai/kvíz/építő jellegű társasjátékok, kereszt és logikai rejtvények, de ezeket is érdemes a természetben játszani, nem pedig virtuális környezetben, a képernyőkön keresztül.
Tisztelt Atya!
Szeretnénk ISTEN színe előtt házasságot kötni. Milyen feltételek mellett lehet?
Köszönöm.
A katolikus egyházban házasságot kötni azt jelenti, hogy egy egész életre szabadon elkötelezzük magunkat valaki mellett. Egyik legfontosabb döntés ez egy ember életében, emiatt a feleknek a házasságra testi-szellemi szempontból alkalmasnak kell lenniük és fontos, külső körülményeknek is meg kell felelniük. Olyan személy adhat házassági beleegyezést, aki szabad állapotú és személyiségében is érett az elköteleződésre. Fontos, hogy a felek kapcsolata is érett legyen erre, és szabadon, külső befolyásoló erőktől mentesen házasodjanak össze. A kötést megelőzi a jegyesvizsgálat és a házassági felkészítés, aminek során mindezt részletesen átbeszélik az eskető pappal.
Tisztelt Lelkiatya!
Az Adventi készülődésről lenne egy kérdésem. Mind keresztények, hogyan kell megélnünk az Adventet? Lelki életünkben fontos idő lehet ez a várakozás. Én böjttel, karácsonyi bibliaiolvasási tervekkel, és hibáim, bűneim javításával teszem ezt az időszakot különlegessé. Most különösen is figyelek imaéletemre és hibáim, bűneim javítására. Viszont az a kérdésem, Ön szerint össze lehet ezt egyeztetni a "világi" adventtel? Ön szerint lakásunk dekorálása, fények kirakása, különböző díszek készítése is jó időtöltés ebben az időszakban? Én pl. nagyon szeretek kézműveskedni, és Karácsonyi díszeket készíteni. Ön szerint ez világi dolog, vagy mi, keresztények is részt vehetünk benne? Ezen kívül szabad már Adventkor karácsonyi zenét hallgatnunk? Nem tudom, az Egyháznak mi a véleménye ezekről a dolgokról. A világi advent sajnos már szinte csak a pénzről szól. Vannak szép fények, és ötletes, meghitt dolgok, de a vakító fénytengerben minden megvan, csak a lényeg, Jézus hiányzik.
Tehát Ön szerint keresztényként részt lehet venni ezekben?
Az a hiba a világi karácsonyvárással, hogy az valójában nem is várakozás. Egyszerűen előrehozza a karácsonyi elemeket, kicsit úgy, mint a házasság előtti testi szerelem. Még nincs itt az ideje, de olyan jó, hadd csipegessünk belőle! Természetesen fontos előkészület a karácsonyra a takarítás, sütés-főzés, a díszek elkészítése, s egyebek. De mindennek Karácsony szent estéjén kellene fölragyognia. A gyermekek számára is az az igazi, ha Szenteste pillantják meg először a földíszített fenyőfát. Milyen ünnepromboló, ha már előtte látták! Persze, nem szaladhatunk ki a világból, részt kell vennünk a karácsonyi ünnepségeken az óvodában, iskolában, munkahelyeken. De ezek előrehozott ünnepek, s ha nem is mondhatjuk, hogy rossz, mégis ezek miatt (is) elveszítettük az ünnephez való érzékünket. A karácsonyfáknak, karácsonyi fényeknek és díszeknek Szenteste kellene megjelenniük, és utána az ünnep gyönyörű napjaiban tündökölniök. Ekkor tennék igazán varázslatossá számunkra az ünnepet. De már összezavarodtunk, és adventi előkészületnek mondjuk ezt az előrehozott ünneplést.
36
Valakitől csak ezt a számot kaptam. Könnyen lehet, hogy levelet szeretett volna küldeni, de a szöveg helyére kattintotta az ellenőrző számot. Csak jelezni kívánom felé, hogy ennyi érkezett meg csupán, a föltett kérdés szövege nem.
Tisztelt Lelkiatya!
Ma veszekedésbe keveredtem édesapámmal. nem szeretnék a részletekről beszélni, teljesen mindegy, hogy kinek volt igaza. Ő egy másik szobában volt, és önzőnek nevezett engem. Kikiabáltam, hogy nem én vagyok az önző, hanem ő. Most nagyon rosszul érzem magam, ön szerint meg kell ezt azonnal gyónnom? 2 napja gyóntam, de én legközelebb csak 5 nap múlva tudok gyónni, a munkaidőm miatt.
Kérem mondjon el egy imát az édesapámmal való kapcsolatomért. Erről nagyon sokan tudnék beszélni, remélem egy nap jó lesz a kapcsolatunk.
Sajnos, sok efféle kirobbanásunk van, melyet egyáltalán nem akarunk, mégis, csak utólag tudjuk belátni azt, hogy kár volt. S persze, ezenközben sebeket is ejtünk a másikon, amelyet valamiképpen orvosolni is a mi kötelességünk, ha már a sebet ejtettük, még ha önkéntelenül is. Azt tanácsolom, hogy elsősorban az édesapjától kérjen bocsánatot. Ezzel már majdnem helyre is állt a dolog, hiszen ezt az Úr Isten is látja, és tudja, hogy Önben már megszületett a megbánás. Nem szükséges azon nyomban gyónni szaladnia. Javaslom, hogy a szentgyónásai legyenek rendszeresek, függetlenül a közben elkövetett vétkektől. Aki rendszeresen gyónik, az nem is igen tud halálos bűnt elkövetni, hiszen megvan benne az állandó törekvés a tiszta, istenfélő életre.
Természetesen imádkozom is Önökért, mint kérte.
Tisztelt Lelkiatya!
Ön egy előző válaszában ezt írja:
"A Katolikus Egyház természetesen szentségnek tartja azoknak a házasságát is, akik nem a katolikus, hanem más keresztény felekezetben keresztelkedtek meg, jelen esetben két református krisztushívő saját egyházában kötött házassága is szentségi házasság."
Ez csak egy új házasság megkötésének szándéka esetén van így, de az Eukarisztia szempontból nem ismeri el a katolikus egyház a más felekezetben kötött házasságot szentséginek. Mondok egy példát: egy katolikus nő egy evangélikus férfival evangélikus szertartás szerint házasságot köt, a nő ezt követően nem járulhat szentáldozáshoz, mert a házassága katolikus szempontból nem szentségi. Ez régebben annyira durva volt, hogy az ilyen házasságból született gyerekeket a katolikus egyház törvénytelennek tekintette. Láttam ilyen katolikus anyakönyvi bejegyzést. Szóval nekem az a véleményem, hogy ezt az általam felvetett kérdést meg kellene vizsgálnia az egyháznak, mert ennyi embert nem lehet kirekeszteni. Ez olyan helyeken, ahol sok a vegyes házasság (pl. szülőfalumban sok az evangélikus férfi-katolikus nő házassága), ma is égető probléma. Remélem, Ferenc pápának lesz ereje ennek megoldására, mert ez tarthatatlan. Ennyi embert nem lehet kitaszítottként kezelni. Mert ha mégis így kezelik, ne csodálkozzunk, hogy a falvakban 20-30-an járnak misére.
Tisztelettel:
Vörös Zsolt
Kedves Zsolt!
Bizonyos mértékben igaza van, de pontosítanom kell. Az Egyházunk a katolikusokkal szemben magasabb követelményeket támaszt. A Keleti Egyházban a házasság érvényességi feltétele a papi áldás (834. kánon), ha ez nincs meg, érvénytelen a házasságkötés. Ha egy katolikus hívő azt akarja, hogy élhessen az Egyház szentségeivel, akkor éljen. Ne válogasson belőle, hogy az egyik kell neki, a másik nem. Ha egy vegyes pár (akik két különböző keresztény felekezethez tartoznak) katolikus tagja házasságát szentségként akarja megélni, nem látom be, miért is kötné azt meg más felekezetű templomban és szertartás szerint, ahol a házasság nem szentség?
Azt viszont belátom, hogy a Katolikus Egyháznak a múltban voltak durva dolgai. Mint az egész emberi kultúránknak is. Isten bocsássa meg nekünk! Én abban hiszek, hogy akkor lesz élő a hitünk és az Egyházunk, ha igazodunk a magas követelményekhez. Az Isten irgalma nem azt jelenti, nem arra jogosít föl, hogy azt teszek, ami nekem tetszik, hanem, hogy minden körülmények között bízom Benne. Azt annál erősebben tudom megtenni, minél hűségesebb vagyok hozzá és a magas követelményeihez. Ebben áll a nagy titok.
Kedves Lelkiatya!
Látom, többen is fordulnak Önhöz kényszerességre ill. aggályosságra vonatkozó problémával. Ön külön kezelte a friss megtérő aggályosságát, igen, tudom, ez valóban más eset.
Az a gondolatom támadt, hogy mivel külföldön már van névtelen aggályosok klubja, gyógyulási lehetősége, kialakíthatnánk valami hasonlót katolikus kényszerbetegeknek illetve aggályosoknak. Olvasom egy katolikus pszichiáter írását, hogy katolikus kényszerbetegeknél lassan, finoman megjelenik az aggályosság is. http://neuro-pszichiatria.hu/pszichiatria-2/kenyszerbetegseg/meghivottak-szabadsaga/
Az gondoltam, hogy én szívesen koordinálnék egy zártkörű levelezős önsegítő csoportot, ha volna jelentkező. Ez az önsegítő csoport egymás tiszteletén alapulna, nem faggatnánk egymást, nem minősítenénk, nem ítélkeznénk, csak meghallgatnánk egymást. Nem bombáznánk egymást tanácsokkal, csupán megosztanánk tapasztalatainkat, ezzel segítenénk egymásnak. Ez a betegség, főleg a serdülőkorban, illetve fiatal felnőttkorban nagyon ijesztő, sokan félnek attól, hogy elszakadnak a valóságtól ill. depressziós szövődménytől is szenvednek. Nem is mernek róla beszélni, félnek, hogy bizarr viselkedésük miatt bolondnak nézik őket, illetve tagadják is magát a betegséget, amitől szenvednek.
Kérem szépen, ha Ön jónak látja, támogasson ebben. Nekem mentálhigiénés végzettségem van, bár ezzel még nem kezdtem semmit. De egy ilyen levelezős önsegítő csoport koordinálására képes lennék, és felismerném azt is, ha valakinek feltétlenül orvosi segítségre lenne szüksége. Van ilyen fórum már az indexen, szinte hetente jelentkeznek új betegek, de ők olykor elmennek ezoterikus, okoskodós, kioktatós irányba, nem is feltétlen tudnám ajánlani másoknak.
Szépen megkérem, hogy ha Ön is úgy gondolja, ajánlja fel ezt a levelezős lehetőséget az önhöz forduló kényszerbetegeknek. Vállalom a nyilvánosságot és a saját érintettségemet.
Köszönettel: Török Zsuzsanna, tzsi0921@gmail. com
Kedves Zsuzsanna!
Örömmel teszem közzé a fölvetését, ajánlatát. Ezúton buzdítom is azokat, akik hasonló kényszerességtől szenvednek. Ezek pszichológiai jelenségek, amelyek az orvos szakértő segítségét is igénylik, de tény, hogy emellett nagyon sokat adnak az egymást segítő, megértő kapcsolatok. Ezek kivált a sorstársak között tudnak jól működni. Bízom abban, hogy többen is megkeresik majd Önt, s élnek ezzel a lehetőséggel. Én pedig imáimat ajánlom föl ezért a kezdeményezésért. Legyen rajta jóságos Istenünk áldása!
Kedves Lelkiatya!Munka ügyben kérném a segítségét.Római katolikus plébánián dolgoztam ahol nagyon szerettem.Sajnos már nincs rá keret hogy továbbra is alkalmazzanak.Beszéltem görög katolikus lelkésszel aki azt mondta szívesen alkalmazna de ő se tud fizetést ígérni.Nagyon szeretnék visszakerülni egyházi munkába de nem tudom kihez fordulhatnék ki tudna anyagilag támogatni.Köszönettel Tündi
Kedves Tündi!
Illetékesség miatt továbbítom levelét az egyházi hivatalunkba.
Kedves lelkiatya!
Arra szeretnék választ kapni hogy a barátoknak kell e minden egyes héten látni egymást? Válaszát előre is köszönöm.
Ez teljesen a kapcsolattól és a benne lévő személyektől függ. Van barátság, mely igényli, hogy minden nap találkozzanak, s van olyan is, hogy csak sok évente egyszer, mégis erős a baráti szál. Föltett kérdéséből arra következtetek, hogy erről vitázhattak a barátjával, s vélhetően az egyik gyakoribb, a másik ritkább találkozót tartott helyesnek. Ha igazi és mély a barátság, akkor ezt nyíltan meg lehet beszélni, és egy közös megállapodáshoz igazodni. Ha viszont vitapont marad ez a csekélység, akkor vélhetően nem fog már hosszan tartani ez a barátság..
Tisztelt Lelkiatya!
Az kérdésem lenne, hogy Ön szerint hogyan kell bánni a pénzünkkel? Most kezdtem el dolgozni a diploma megszerzése után, és hála Istennek még a családommal élek, így nekem semmire nem kell költenem. Nekik adok egy kevés pénzt, mellyel segítem őket, de magamnak szinte semmit nem kell vennem. Természetesen ha van valami saját extra igényem (pl. elmegyek egy kávézóba stb.) azt magamnak fizetem. De szinte semennyit nem kell költenem. Viszont fogalmam sincs, mennyit kéne adakoznom. Jelenleg úgy döntöttem, fizetésem kb 15%-át adakozom el.
Viszont őszintén mondom ez nagyon nehéz. Sajnos én folyamatosan takarékoskodom, ami átcsap fukarkodásba is. Ha veszek valamit, azt is mindig csak tartalékolgatom. Nem élvezem a dolgokat, mindig csak félre akarom őket rakni. Fogalmam sincs miért. A fizetésemről is azt érzem, félre akarom tenni. Nem akarok költeni, csak félretenni.
Hogyan tudnék ezen változtatni? Istennek köszönhetek mindent, hatalmas áldás ez a munka. Adományaim életeket változtathatnak. Nagyon szeretnék "jókedvű" adakozó lenni. Hogyan lehetnék az?
Isten szerint jó dolog ha félrerakok pénzt? Egy mondatban, hogyan kell egy hívő embernek bánni a pénzével?
Szeretném, hogy az Úr döntse el, mit kezdjek pénzemmel. Nem akarok fukar lenni.
Általában helyes a jövedelmünk 10%-át adományokra adni. Vagy egyenesen az Egyháznak adni, vagy a magunk felosztása szerint különböző fontos célokra, főként a szegények megsegítésére. Fontos ezt úgy tenni, hogy közben egyáltalán ne a magam hasznát nézem, különben az nem adomány volna, hanem befektetés. Ha Ön most ilyen, kedvezőbb anyagi helyzetben van, akkor lehet ez az arány több is, akár 15%. Ez helyes. Legyen jó szívű, jó szándékú adakozó. Ha eközben mindene megvan, akkor ügyeljen, hogy ne legyen pazarló, de azért fösvénnyé sem szabad válnia saját magával szemben. A napi szükségleteit ne tagadja meg saját magától. De a maradékot, a nagyobb részt azt tegye félre. Ez nem zsugoriság, hanem józan és felelős gondolkodás. Ha félretesz pénzt, akkor azzal nagyobb célokat is tud segíteni, támogatni, vagy ha arra van szükség, a saját életvitelét is meg tudja alapozni.
Ugyanakkor, ha arra érez késztetést, hogy a teljes jövedelmét a szegényeknek adja, s ezt jó szívvel, hálaadással teszi, akkor ez is lehet az Isten akarata. Ugyanis nem mindenkitől kéri az Úr, hogy minden vagyonát a szegényeknek adja, de akit igen, az tegye ezt lelkesen, Isten dicsőségére.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik nagyvárosban lakok kollégiumban másik három lánnyal és az egyik helybeli fiú ismerősöm sűrűn jár be a szobánkba. Szeptember óta már ez megy. A facebookon chates csoportot indítottak és olyan dologgal amit nem is csinálok, nincs alapja. Rólam képeket osztanak meg, én ezt már nem igazán tudom elviselni. A csoportból én úgy döntöttem hogy kilépek. Azt mondták a lányok, hogy nevessek rajta hogy rólam ilyeneket írnak, szerintük ők nem szivatnak. Belevették az én szobatársaimat meg a fiatalember szobatársait meg a közös barátainkat is. Én nem szoktam olyat állítani senkiről olyan dolgot amit nem csinál. Miért van ez? Tényleg nevetni kéne ezen a dolgokon? Köszönöm válaszát.
Nem, ilyet nem szabad csinálni. Ha nagyon komolyra akarnánk venni a figurát, akkor akár föl is jelenthetné őket személyiségi jogainak megsértéséért. Ezzel fenyegetőzni azonban mégsem célszerű, mert nagyon megmérgezhetné a közösségük légterét. Mindenesetre határozottan mondja meg nekik, hogy ezzel nem ért egyet, és hagyják abba az ilyen játékot. Azért megpendítheti a személyiségi jogok kérdését, hogy ők is vegyék ezt komolyabban. Ezzel együtt is azt mondom, imádkozzék értük. Már csak azért is, hogy az Ön lelkében ne gyűljön föl a harag velük szemben, de azért is, hogy ezt a helyzetet végeredményében ne a gonosz lélek irányítsa, hanem az Isten Szentlelke.
Mik a jelei az ördögi megszállásnak ? Mit gondol a boszorkányokról ?
Az ördögi megszállottság sokkal ritkább, mint azt általában gondolják. Az esetek legnagyobb többségében idegi eredetű zavarokról van szó, amelyet megfelelő lélektani szakértelemmel lehet gyógyítani. Természetesen az imádság mindig segít, és szakorvosi segítség nem teszi szükségtelenné az imádságot, ugyanakkor sokszor az imádság sem teszi szükségtelenné a szakorvosi segítséget. Nem lehet meghatározni biztos jeleket, amellyel az ördögi megszállottságot igazolni lehetne.
Hogy boszorkányok nincsenek, ezt már Könyves Kálmán magyar király közel ezer évvel ezelőtt megmondta. Ha valaki incselkedik alvilági lelkekkel, akkor ideig-óráig tetszeleghet annak szerepében, hogy különleges dolgokra képes, de az effajta alkudozás hosszú távra nagyon megbosszulja magát.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Néhány hete feltettem egy kérdést, de még nem kaptam rá választ.
A kérdés így hangzott: mivel minden szentség alapja a keresztség, anélkül nem lehet részesülni más szentségekben, akkor mi a helyzet a házassággal: adott egy házaspár, akik görög katolikus szertartás szerint kötöttek szentségi házasságot. A feleség megkeresztelt görög katolikus, a férj viszont kereszteletlen. Ilyenkor a házaspár két tagja felemás módon részesült a házasság szentségében? Hiszen a feleség számára szentség (felbonthatatlan), a férj viszont kereszteletlen volta miatt nem részesülhet semmilyen szentségben.
Eddig volt a pár hete elküldött problémafelvetésem.
Azóta van egy másik kérdésem is: adott egy református férfi, aki pár évtizeddel ezelőtt a református vallásának előírásai szerint feleségül vett egy ugyancsak református nőt. A házasságuk megromlott, s mivel a református vallás szerint a házasság nem szentség, szabadon elválhattak. Polgárilag is elváltak.
A férfi azóta találkozott egy másik református nővel, akivel megszerették egymást és házasságot terveznek.
Nos, a kérdésem a következő:
- ha a férfi katolizálna, köthetne-e szentségi házasságot az új menyasszonyával?
- ha a férfi katolizálna, járulhatna-e a szentségekhez, amennyiben új házasságot köt?
Üdvözlettel László
Kedves László!
Az október 10-én föltett kérdésére egy jó héttel később, 18-án válaszoltam. Akkor a következő rövid választ írtam:
Az alapja az 1Kor 7,14. Vagyis részesedés révén. Az asszony "birtokolja" teljes mértékben a szentséget, de ebből egyesülésük révén a férj is részesedik.
A második kérdésére igyekszem kimerítőbben válaszolni.
A Katolikus Egyház a házasságot Jézus Krisztus tanításának megfelelően a kezdetektől szentségnek vallja. A szentség akkor valósul meg, amikor egy megkeresztelt férfi és egy megkeresztelt nő megfelelő formában ezt a beleegyezését kifejezi. A Katolikus Egyház természetesen szentségnek tartja azoknak a házasságát is, akik nem a katolikus, hanem más keresztény felekezetben keresztelkedtek meg, jelen esetben két református krisztushívő saját egyházában kötött házassága is szentségi házasság.
Ha az említett szentségi házasságban élő férfi (aki polgárilag elvált) katolizálna, addig nem köthetne újabb házasságot, amíg az első házassága él. (A szentségi házassági kötelék létezik, amíg mindkét fél életben van, illetve amíg az egyházi bíróság megállapítja valamilyen súlyos ok alapján annak érvénytelenségét.)
Ha az említett férfi egységre lép a Katolikus Egyházzal és új polgári házasságot kötne, ezzel egy meg nem szentelt élettársi kapcsolatot alakítana ki, így rendezetlen életállapota miatt magát zárná el a szentségek vételétől.
