Tisztelt Lelkiatya!
Én voltam az, aki az aggályos lelkiismerettel kapcsolatban írt. Köszönöm válaszát, nagyon bátorító volt. Isten áldja ezért a remek szolgálatért, ahogyan online bátorít minket.
Nos, igazából 2-3 év után fokozatosan egyre közelebb kerültem az Úrhoz. Lépcsőzetesen tanultam, ismertem meg jobban és jobban az Urat. Jelenleg minden nap imádkozom, minden nap olvasom a Szentírást, minden héten járok misére és áldozom, rendszeresen gyónok. Minél többet próbálok tenni azért, hogy a Mennyei Atya büszke legyen rám, minél közelebb szeretnék kerülni Őhozzá.
Viszont félelmeim még mindig nem múltak el. Ennek az egyik részével kapcsolatban szeretnék Öntől kérdezni.
A kérdésem: Isten szeretné, hogy boldogok legyünk ebben a világban? Szeretné, hogy élvezzük az életünket?
Mit jelent az, hogy "vegyük fel keresztünk"? Ez azt jelenti, hogy mindig tartsunk ki Őbenne, és mindig a Mennyei dolgokra koncentráljunk? Pl. ha beteg vagyok, akkor a kereszt ugye nem azt jelenti, hogy nem gyógyulhatok meg?
Vajon Isten szeretné, hogy boldogok legyünk? Az én szemléletem az, hogy Ő kell, hogy boldogságunk forrása legyen. Élvezhetjük az Őáltala adott dolgokat, de természetesen csak azt, ami nem bűnös forrásból fakad, és mértékkel. Mindig a Mennyei dolgokra kell koncentrálnunk, de szabad élvezni ezt az életet is. De természetesen ha nehézség adódik, azt is végig kell járni, Vele! Ön mit gondol erről?
Ezen kívül, milyen szórakozási lehetőséget használhatunk? Ez egy visszatérő gond számomra. Szabad olvasnunk, tévéznünk, játékokkal játszanunk? Szabad hobbijaink legyenek?
Erre keresem a válaszom. Szeretném ha a szabadidőm teljes mértékben Isten gondolkodásával összhangban legyen. Ha pl. Ő nem szeretné, hogy videojátékokkal, vagy filmekkel töltsem, készségesen megszabadulok ezektől. Nagyon szeretnék erre választ kapni.
Sajnos aggályos lelkiismeretem nehezen elmagyarázható. Pl. ha egy könyv tartalmaz egy csúnya szót, én már rögtön rettegek, hogy azt a könyvet elolvasni bűn. Erre valaki azt mondta, hogy minden tevékenység szabad, aminek a célja nem a gonosz dicsőítése. Ezáltal azt értem, hogy az olyan filmek, zenék stb. ami csak abból áll hogy a bűnt jónak tünteti fel, a bűnre visz, stb. az rossz választás, de ha egy könyvben van egy "bűn" tehát pl. egy csúnya szó, azt elolvasni még nem bűn, amennyiben nem csábít bűnre, tehát nem kezdek el én is csúnyán beszélni.
Önnek mi a javaslata ezen kérdésekről? Nagyon köszönöm ha válaszol, nekem nagyon fontosak ezek a dolgok. Eljutottam arra a szintre, ahol nem számít más, csak az, hogy minél közelebb kerüljek Jézushoz, és kész vagyok mindenben engedelmeskedni Neki.
Isten Áldja!
Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon jól gondolja, csak még nem merte saját magának sem kimondani ezt a hatalmas igazságot, hogy Isten azt akarja, hogy mi boldogok legyünk. Nem csak a mennyben, hanem már itt a földön is. Minden napunk, minden percünk, minden pillanatunk boldog legyen. A világot is azért alkotta ilyen szépnek, hogy mi gyönyörködjünk benne, hogy élvezzük azt: élvezzük a nap melegét, a vízben lubickolást, a játékot, a kergetőzést, a virágok illatát, az állatok kedvességét, néha borzongató vadságát. Minden nagyon szép ebben a teremtett világban, s ezt a sok szépséget mindet értünk, emberekért alkotta.
A szórakozás is Istennek tetsző dolog. Ilyen az ének, a tánc, a kirándulás és sok minden más. A tévézés meg a világháló használata is lehet az, de ezek már olyan dolgok, amelyekbe igen könnyen belevegyül a bűn is vagy legalábbis a bűnre vezető alkalom. Ha film nézés közben olyan kép vagy jelenet adódik, amely helytelen, ezt megpillantani, természetesen nem bűn. Az lenne bűn, ha kifejezetten ilyen céllal nézne meg ilyen filmeket. A könyvekkel kapcsolatban is így van ez. Ha egy jó könyvet olvas, az nagyon tartalmas időtöltés. Ha közben illetlen szót talál - tudom, hogy ez zavaró, engem is bosszant, de - ez még egyáltalán nem bűn. Nyugodtan olvassa tovább azt a könyvet. Ám, ha kifejezetten olyan tartalmú, amely bűnre csábít, azt jobb kézbe sem venni. A videojátékok néha bizonyos készségeket is fejlesztenek, de a legtöbbjük csak üres bambulásra késztet, legjobb ezekkel nem tölteni időt. Nem kifejezetten bűn, de nem is értékes időtöltés. Tartalmas kikapcsolódásnak sem tudom mondani. Ha esetleg van némi közösségi összetartó ereje, az jó, de ha az is csak virtuális, akkor semmit sem ér.
A szenvedés viszont az életünk velejárója. Nem akarja Isten, hogy szenvedjünk, de megengedi, mert tudja, hogy erre is szükségünk van. A szenvedésből nagyon sok mindent megtanulhatunk. Hogy ne féljünk a kereszt hordozásától, ez azt jelenti, hogy amikor bármilyen szenvedés ér minket, akkor azt Krisztussal együtt viseljük. Minthogy Ő mindig a legjobbat akarja nekünk, ezért azt szeretné, ha minél hamarabb meggyógyulnánk, mégis sokszor megengedi a szenvedést, mert adott esetben az segíthet nekünk a lelkünk megerősítése érdekében.
Az Ön által is idézett bölcsességgel egyetértek, de kicsit másként fogalmaznám. Minden tevékenységünkben az Istent akarjuk dicsőíteni. Ha ez vezet, akkor nagyban segíteni fog, hogy a bűnt elkerüljük - hiszen azzal nem lehet dicsőíteni Istent -, ugyanakkor élvezzük az életet, annak minden percét.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves atya:) Római katolikus vagyok, és a búcsúkkal kapcsolatban érdeklődnék:
Önöknél teljes rózsafüzér teljes vagy részletes búcsúval jár-e? Természetesen a feltételek adottak- véleményem szerint ezt csak is Isten dönti el,- persze függ a szándéktól is.
Várom megtisztelő válaszát.
Imával: Tamás
Kedves Tamás!
Görögkatolikus egyházunkban nemigen szoktunk teljes vagy részletes búcsúról beszélni. Én magam sem vagyok ismerője ennek a kérdésnek. Bocsásson meg tehát, sajnos, nem tudok Önnek válaszolni.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy ideje nincs munkám,és ennek érzem a rossz hatását,hogy jó lenne dolgozni.Vannak a környzetemben olyan emberek sajnos szép számmal akik nem visletetnek megértéssel ez irányba,állandóan kérdezgetnek és sokukban lenézést is tapasztalok.Ezért kerülök is egyeseket,ritkitottam a találkozásokat.Bármiylen munkát nem tudok elvállalni,mert megvan kötve a kezem egyéb dolog miatt.Meg végeztem néhány évig olyan munkát ami nem tett jót a lelkemnek,alig volt szabadnapom,szabadságom.Mivel ebben van tapasztalatom,nem megyek bele akármibe,mert semmi nem ér annyit,hogy lelkileg lebetegitsen.Ezt sokan nem értik meg.Az emberek többsége materialista módon közeliti meg a dolgokat,és a mai társadalom is jobban a fogyasztásról és az élvezetről szól, mintha az ember lelke másodlagos dolog lenne.Adódott lehetőség, azt tervezem megpróbálni ia jövő héten,a feltételek jónak tűnnek,nem hátráltana egy bizonyos dologban ami miatt nem tudok akármit elvállani.Remélem sikerülni fog és összejön.Ez esem az amit szivesen vagy tartósan végeznék, de átmenetileg jó lenne.Egyre jobban belefáradok a folytonos kérdezősködésbe,okoskodásba.Egy rokonom mondta,hogy nem kell elcsüggedni. addig kell keresni,próbálkozni mig megfelelöt nem találunk.Csak nehéz ha a környezetünkben élők nagy része nem ért meg bennünket.Egy ismerősömet is sokan leirták,mert két egyetmet is otthagyott,néhány hónapig fizikai munkát is végzett azt is otthagyta, most beirta egy harmadik egytemet és mellette talált részmunkaidőben állást ami a jeénelegi tanulmányaihoz kapcsolodik,és most mintha rátalált volna az útjára.Mondta az előző helyeken egy olyan belső érzés keritette hatalmába,hogy nem a helyén van. Hogyan kell hozzáállni a környzetünk meg nem értéséhéz?Hogyan keressek helyesen munkát?
Válaszát előre is köszönöm!
anni
Kedves Anni!
Én is azt mondom, ne adja fel, ne alkudjon meg egykönnyen. Persze, néha kell elfogadnunk olyan dolgokat, amelyeket nem szívesen teszünk meg, de nagyon helyes az Ön gondolkodása, amellyel a munkalehetőséget is a lelki egyensúlyához igazítja. Ez valóban fontosabb, mint az, hogy sok pénzt keressen. Ugyan mit tesz a pénzzel, ha közben nincs meg a békéje, nyugalma?
Hogy ezt sokan nem értik meg? Miért baj az? Ha baj, csak nekik baj. Nem kell ezzel törődnie. Aki az Ön gondolkodását nem érti, annak félő, hogy nem is lehet elmagyarázni. Ne akarjon megfelelni az ilyen emberek elvárásainak. Még ha netán családtagokról volna is szó, akkor se. Sokszor éppen az bénítja meg a tetteinket, kötözi meg döntéseinket, hogy mások elvárásainak akarunk megfelelni. Ezt engedje el!
A munka keresésében pedig ne csüggedjen! Javaslom, hogy előtte imádkozzék buzgón, Istentől kérjen útmutatást, utána pedig lásson hozzá a kereséshez, annak megkereséséhez, amelyet Isten készít az Ön számára. Ne bátortalanodjék el abban a bizalomban, hogy ezt a Mindenható meg is tudja adni Önnek. Persze, nem biztos, hogy mindjárt az első vállalt munka ez lesz, de mindenből tanulhat. Ne féljen a munkától, de féljen a váltástól sem, ha éppen arra van szükség.
Tisztelt Lelkiatya,
A magyar görögkatolikus püspököknél az apostoli jogfolytonosságban is benne van a Rebiba vonal?
köszönettel
Sándor
Ezzel azt kérdezi, hogy a magyar görögkatolikus püspökök visszakereshető jogfolytonossági vonalában szerepel-e Scipio Rebiba bíboros? Bevallom, nem ismerem ennek a kérdésnek a hátterét, de azt tudom válaszolni, hogy ismereteim szerint nem szerepel püspöki fölszentelés vonalában.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Nagyon szépen köszönjük a megbocsátás napját. Remélem, hogy sok-sok ember fog élni a felkínált lehetőséggel, és akkor a Jóisten csodálatos dolgokat indíthat el. Szívből kívánom, hogy minél többen megérezhessék azt, hogy "átölel az Isten". (De jó lenne, ha én is részese lehetnék ennek a csodának!)
Köszönettel:v
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Keresse meg a megjelöltek közül a legkönnyebben elérhető helyet, és jöjjön el! Legyen nyitott arra, amit Önnek az az atya éppen mondani fog, és meg fogja találni az Isten szeretetét, vagy másképpen szólva az Isten szeretete meg fogja találni Önt. Imádkozzunk is azért, hogy minél több ember megtapasztalhassa, mit jelent az, amikor átöleli az Isten!
Kedves Lelkiatya! Már jelentkeztem régebben többször is, nagyon kétségbe vagyok esve...
Nagyon a hittel se tudok foglalkozni. Kérem ezt ne tegye közzé. Csak a választ. Köszönöm, hogy meghallgatott.
Úgy emlékszem, korábban is arra biztattam, ne féljen önálló életet kezdeni. Igaz, hogy sok bizonytalanságot is rejt ez a lépés, de a jelenlegi rossz helyzetnél mindenképpen jobb. Valóban, akár súlyosabban is sérülhet a gondolkodása, érzésvilága, ha ez az áldatlan állapot még sokáig uralkodik az Ön lelkén, életén. Ha eltávolodik a szüleitől, akkor tisztelni, szeretni is könnyebb lesz majd őket. Az alkoholizmus betegség, amely szörnyen lealacsonyítja az embert. Ő maga szenved tőle a legjobban, de ezt senki nem tudja, nem veszi tudomásul, mert csak annyi látszik, hogy az ilyen embert semmi és senki nem érdekli, csak az ital. Nekik fáj a legjobban az is, ha bántó szemrehányásokat kapnak, mert érzik, hogy igaz, de változtatni rajta képtelenek. Ezt a betegséget akaratbénulásnak szoktam mondani. Egy lebénult emberre nem kiabálunk azért, hogy álljon fel, szaladjon, mert tudjuk, hogy képtelen rá, és roppan megalázó is volna a betegre nézve. Az alkoholista ember ugyanígy bénult, nem tudja azt tenni, amit várnak tőle, amit ő maga is nagyon szeretne: soha többé nem inni.
De ez az ő oldaluk. S most elsősorban nem azért írom, hogy próbálja őket megérteni. Hanem, mert ezt is csak akkor fogja tudni megtenni, ha fizikailag is eltávolodik tőlük, ha új, ha saját életet kezd. Vegyen ki albérletet, lássa el, tartsa el saját magát. Ha tud, segíthet a szüleinek is, amiben tud, de a rendszeres, főként az állandó együttlét ebben az állapotban kibírhatatlan az Ön számára. Ne féljen lépni. Ez az Ön érdeke elsősorban, de éppen úgy a szüleié is, akiknek ilyen módon lehet reményük, hogy később nagyobb megértéssel fordul majd feléjük, s ezen az úton talán segíteni is fog tudni nekik. Most nem.
Milyen telefonszamon lehet feliratkozni a bunbanati SMS-ekre?
A honlapunk híradásában is megtalálható
http://hd.gorogkatolikus.hu/Bojti-gondolatok-a-telefonunkra-2016-november-11
de külön ide is írom.
30/306 81 94
Áldott böjti időt!
Tisztelt Lelkiatya!
Erre a templomi alkalmazásra gondoltam:
https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.gerner.templomikozvetites&hl=hu
Egy kattintással elindítható, nem kell a honlapra rámenni, nagyítani hogy látszódjanak a menük mobilon, menübe belépni, stb. stb. Lesz-e ilyen applikáció a főszékesegyházból, biztosan sokan néznék. Így hogy nincs applikáció, a nyíregyházi templomi közvetítést nézzük, pedig inkább a saját székesegyházunkét néznénk szívesebben!
Köszönettel: Ákos
Kedves Ákos!
Úgy tudom, ez a fejlesztés csak a nyíregyházi templomból tud közvetíteni. De ha rögzíti a gépén a ?
http://hd.gorogkatolikus.hu/media-elo-kozvetites
címet, akkor a debreceni templomba is egyetlen kattintással be tud tekinteni.
Tisztelt Lelkiatya! Egy elég bizalmas kérdéssel fordulok Önhöz. Kérem kérdésemet ne tegye ki innen.
...
Kérésének megfelelően nem írom le az Ön levelét. Ilyen esetekben, egyébként, érdemes inkább a saját emil-címét megadni. A tisztelt olvasók jobban szeretik úgy megismerni a választ, ha látják a föltett kérdést is. Ugyanakkor kicsit sajnálom, hogy a leírását nem tehetem közzé, mert nagyon tanulságos. Köszönöm, hogy leírta.
Azt mondhatom, hogy a régi kényszeres gondolatok visszatérése egész egyszerűen kísértés. Lehet, hogy megvan a lélektani oka is, nem tagadom, de az egészen biztos, hogy a gonosz lélek, mely minden gyengeségbe belecsimpaszkodik, ezen az úton próbálja Önt megfosztani Krisztus békéjétől. Teljesen helyesen látja, hogy az Ön korában már nem kell mindent minden áron megosztani a szüleivel. Nyilván a titkolózás sem volna helyes, de egyre inkább meg kell találnia a saját életét, tőlük egyre függetlenebb módon. Erre biztatom, erre bátorítom, tehát. Ha mégis lelkiismeret furdalása támadna, hogy nem mond el nekik dolgokat, akkor mondja el ezeket egyenesen az Úrnak, és bízza a többit Őrá. Ily módon a saját lelkén is könnyít, de még nagyobb haszon, hogy az Úrba vetett bizalma is erősödik közben. Erre törekedjék, tehát, ezt gyakorolja! Annyit még elmondhatok, hogy ez az újonnan megjelent kényszeres késztetés nagy valószínűséggel csak ideig-óráig tart. Most egy olyan szakaszba került, amikor ezek újra ágaskodnak, de el fog majd csitulni. Kivált, ha gyakorolja ezt az Istenre hagyatkozást. Hadd továbbítsa Ő a szüleinek az Ön állapotát. Mondja el Neki, s majd ő kézbe veszi, kézben tartja az Ön viselt dolgait.
Kedves Lekiatya!
Bűn együtt aludni a barátommal rendszeresen? Szeretnénk várni a házasságig a szexualitással.
Nagyszerű dolog, hogy a világ erőszakos hatásával is szemben vállalni akarják a tisztaságot a házasságig. Ez jó reménységet nyújt arra, hogy majd a házasságban is tisztán éljenek, vagyis csak egymáséi legyenek, és egyikük se akarjon kitekintgetni, mint azt is olyan sokan teszik a mai világban. Adja Isten, hogy legyen erejük ezt a szép elhatározást megtartani! Imádkozzanak is ezért az erőért, s adjanak hálát, hogy ebben is ilyen szépen egymásra találtak!
Mindazonáltal nem javaslom, hogy együtt aludjanak a barátjával. Higgye el, jobb még ezzel is várni. Micsoda boldogság (lett volna), ha a nászéjszaka után, életükben először egymás karjaiban ébrednek! De nem csak ezért a szép pillanatért, hanem az okosság miatt is azt mondom, jobb, ha ezt a helyzetet elkerülik. Nem jó játszani a tűzzel. A szexualitás tűz, amely könnyen lángra lobbanhat, és aztán pusztíthat is. Szép az elhatározás a tisztaság megtartására, de érdemes ezt nem csak elhatározni, hanem ennek megfelelően alakítani az együttléteik körülményeit is. Mindezen hosszas bevezető után mondhatom azt, hogy azzal még nem történik bűn, ha egymás mellett alszanak. De félő, hogy a bűn kapujába fekszenek, ezért jobb ezt elkerülni. S nemde, a gyónásaikat is azzal zárják, hogy "...a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm"? Inkább kerüljék, tehát!
Kedves Lelkiatya!
Tudjuk-e nézni a főszékesegyház élő közvetítését is mobitelefonos alkalmazás segítségével? Van-e ilyen, mint a nyíregyházi székesegyházból? Nagy könnyebbség lenne, hogy csak rákattintunk és máris nézhető, mint ahogy a nyíregyházi, ezért most inkább azt nézzük tableten. De a saját egyházmegyénk közvetítését szeretnénk nézni elsősorban!
Köszönettel:
Ákos
Igen, a debreceni főszékesegyházból is követhető minden ott végzett szertartás. A honlapunk bal fölső sarkában található a templomkupola kis ikonja. Arra kattintva megjelenik az élőkép csatornája. De az alcímet beírva is megnyitható: http://hd.gorogkatolikus.hu/media-elo-kozvetites
Az oldaltérkép is segít ennek megtalálásában: http://hd.gorogkatolikus.hu/oldalterkep
Itt a MÉDIA sor legalján található az Élő közvetítés. Ezeket telefonos alkalmazással is ugyanígy el lehet érni.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy olyan kérdésem lenne, hogy Ön szerint mennyit szükséges adakoznunk? Jelenleg a fizetésem kb. 10-15%-át adom. Igazából elég spórolós ember vagyok, és amíg nem volt fizetésem nem nagyon kötöttem az iskolai ösztöndíjamból, így egy nagyobb összeg felhalmozódott. Később ennek egy részét eladakoztam. Jelenleg megfelelőnek érzem ezt a 10-15%-ot.
Ön szerint követnünk kell a tized Ószövetségi törvényét, vagy Szentélek vezetése által kell adakoznunk?
Sajnos, saját tapasztalatból is beszélve, az emberek túl könnyen ragaszkodnak a pénzhez és fukarrá is válhatnak. Ebben a rendszeres adakozás szerintem segíthet, de a legfontosabb, hogy szívből adakozzunk, ne kényszerből.
Nagyon sok mindentől függ, hogy mennyit tudunk adakozni, de a 10 % adakozást én is helyes mértéknek tartom. Igaz, hogy ez alapvetően ószövetségi előírás, de Jézus Urunk is hivatkozik rá, hozzátéve, hogy "ezt meg kell tartani, azt nem szabad elhagyni" (Mt 23,23). Ha ennél többet tud adni, az még jobb, de még ebben sem szabad mértéktelennek lennünk. Felelősséggel tartozunk az állapotbeli kötelességeinket is teljesíteni. Sajnos, az is igaz, hogy egyesek soknak tartják még a nálunk érvényben lévő ajánlást is soknak tartják, miszerint jövedelmünknek legalább egy százalékát adjuk az Egyháznak. Nekem az a véleményem, hogy minden jövedelmünk tíz százalékát nyugodtan adakozásra adhatjuk. Ha ebben bátrak és ráhagyatkozók vagyunk, akkor az Úr megmutatja hatalmát, hogy tud gondoskodni megélhetésünkről. "Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek" (Mt 6,8). "Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele" (1Tim 6,8).
Kedves Lelkiatya!
Párkapcsolati témában szeretnék tanácsot kérni.Ha egy párkapcsolatban az egyik fél főiskolán tanul vagy bármilyen más tanfolyamra jár kérheti-e a másik fél,hogy azt hagyja abba,hogy vele több időt tölthessen vagy azért mert család alapitási tervei vannak?Személy szerint ezt nem tartom helyesnek,mert az igaz szerelem a másik javát tartja szem előtt nem azt ami neki megfelel,és ha a másik fél nem tud kibontakozni egy kapcsolatbsn sohasem lesz igazán boldog.Ilyen esetre tudok példát a főiskoláról,aki főként egy párkapcsolat miatt hagyta ott a tanulmányait,amelyet szeretett. Mekkora elkötelezettség vagy kötöttség kell,hogy legyen egy párkapcsolatban?
Számomra furcsa és érthetetlen ha valaki annyira köti a párját magához,hogy rosszul érinti ha az elmegy a barátnőivel sétára vagy kávézni vagy ha saját hobbija van a másiknak.Vagy csak én vagyok túl függtelen tipus?
Válaszát előre is köszönöm!
Helyesen fogalmaz, hogy a szerelem, és maga a házasságkötési szándék is azt tartja szem előtt, hogy a másikat boldoggá akarjuk tenni. Nem szeretnék közvetlenül beleszólni az Önök kapcsolatába, de azzal is egyetértek, hogy általában nem helyes az egyéni kibontakozást, kivált a megkezdett iskolát föladni csak azért, hogy házasságot köthessenek. Ezt kérni, ezt elvárni a másiktól pedig valóban erős önzésnek tűnik. Annak megállapítása külső szemlélő számára végképp lehetetlen, hogy a párkapcsolatban mennyi időt töltsenek együtt, s mennyire élje ki-ki a saját életét. Ám, ha ennek megítélésben jelentős különbség mutatkozik, akkor félő, hogy egybekelésük esetén is ez a kérdés állandó feszültségforrás lesz. Én magam nem tartom túlzott függetlenségi törekvésnek, hogy bármelyik fél a saját barátaival is akarjon együtt időt tölteni. De ha ezt a kedvese nehezményezi, akkor arra tekintettel kell lenni. Hogy ebben (és sok minden másban) milyen közös megállapodásra jutnak, nos, ez az egymáshoz igazodás útja. Vagy egymáshoz csiszolódnak, vagy nem...
Tisztelt Lelkiatya! Akárhányszor Isten általi elhívásról hallok, az mindig csak két alternatívát mutat: házasság vagy szüzesség. Úgy tűnik, mintha csak ezt a két utat lehetne járni. Soha, egyetlen szó sem esik azokról, akik egyikre sem kaptak hívást. Persze, itt bejön a bűn is, és a szüzesség hamar a múlté lesz, de a házasságnak még a vágya sem merül fel. Van, aki alkalmatlan rá, meg a szülői szerepre is, tetszik vagy sem.
Mit tegyen az, aki egyik irányba sem kapott semmiféle hívást? Akit úgy a házasságtól, mint a szüzességtől húzódozik. Nem gondolok most itt arra, hogy van kényszerű magány is, ha valaki nem talál társat. Ők lehet, hogy szeretnének házasságot, de valamiért az Isten nem engedi. Ez is érdekelne, hogy vajon miért nem adja meg Isten egyiket sem.
Egészen bizonyos az, hogy Ön hosszas, mély lelki munka után jutott arra a következtetésre, hogy nincsen egyikhez sem hivatása? Esetleg arra, hogy nincsen semmihez sem? Tartok tőle, hogy az eddig ért kudarcai, rossz élményei késztetik erre a felszínes gondolatra. Ugyanis minden embernek van hivatása, kinek-kinek nem csak más és más, hanem különböző erősségű is. De hogy valakinek ne lenne hivatása valamire, az kizárt dolog. Isten senkit nem teremt véletlenül, céltalanul. Vannak életutak, amelyekből választani kell vagy ezt vagy azt. Az biztosan nem Istentől jövő hivatás, hogy valaki kapcsolatokra repkedjen, egyikről a másikra mint pillangó a virágok között. Persze, az is igaz, hogy senkinek sem tökéletes az élete, mindenkinek a sorsában vannak súlyos hiányosságok, beteljesületlenségek. Ezek a bűn miatt vannak, az ember rosszra hajló természete miatt. Minél jobban küzd valaki ez ellen, annál inkább tisztul benne az is, hogy mit vár tőle az Isten. Ezért van az, hogy a szentek a legboldogabbak. Lehet, hogy sok szenvedést élnek át, de mivel teljes erővel Istent keresik, kevesebb bűnt követnek el, és az Isten szándékát is hamarabb megtalálják. Legfőképp tehát erre törekedjék. Lehet, hogy nem tisztul ki teljes világossággal, hogy a kettő közül melyik az Ön hivatása, de boldogabbá válik tőle, ha bármilyen helyzet is alakul az életében, ott, abban a helyzetben teljesíteni tudja az Isten akaratát, és ez megadja azt a boldogságot, amely pótolja az egyéb beteljesületlenségeket.
Tisztelt Lelkiatya! Egy kicsit "szakmai" kérdéssel fordulok Önhöz, megpróbálom ezt a kérdést úgy feltenni, hogy érthető legyen, mivel a kérdés egy kicsit bonyolult. Hála Istennek az iskola elvégzése után egy olyan munkalehetőséget kaptam, amire nagyon nagyon kevés esély volt. Szeretnék szólni erről pár szót, hátha valakinek, aki olvassa erőt ad. Januárban gyakorlaton voltam egy vállalatnál, ami a testvérem iskolája mellett van egy nagyvárosban. Testvéremet el kell kísérni az iskolába, valamint el is kell érte menni. Ez napi 4-5 órát vesz igénybe, mivel busszal kell utazni a városba, majd onnan városi járattal testvérem iskolájához, és vissza. Tavaly december közepe-vége óta én kísérem testvéremet, mivel Édesanyám műtét után van, térdprotézis műtét előtt van, tehát nagyon nehezen jár. (Kérem mondjon el egy imát érte, köszönöm.) Nos, nyáron az iskola elvégzése után azonnal visszahívott ez a vállalat, ahol Januári gyakorlatomat töltöttem, tehát interjúra hívtak úgy, hogy nem is kellett jelentkeznem a munkára. Imádkoztam azért, hogy ha Isten akarata az, hogy felvegyenek, akkor vegyenek is fel, és az imáim meghallgatásra kerültek, mivel hála a Jó Istennek, Szeptember vége óta ott dolgozom. Isten kegyelméből olyan munkát találtam, ami testvérem iskolája mellett van, így elviszem iskolába, elmegyek dolgozni, majd a munkaidő letelte után együtt megyünk haza. Erre nagyon-nagyon kevés esély volt, hogy ezt így meg tudom oldani. És mégis megtörtént. Ez az egyik legnagyobb és leghihetetlenebb áldás amit eddigi életem folyamán tapasztaltam. (Kérem innen a kérdést ne tegye ki a nyilvánosság elé, nem szeretnék bizalmas információkat megosztani) ...
Nos, viszont ezt a könyvelést néha nekem kell végezni. Bűnnek számít-e...
Kérésének megfelelően a részleteket ezen a felületen nem teszem közzé. Így nyilván csak Ön érti meg a választ. A többi kedves olvasó megértését kérem.
Mint arra utalt is a részletezésben, ebben a rendszerben nem történik semmilyen illegális dolog, mindenki tudatában van ennek. Nem kell csodálkoznia ezen, valójában ez egy könyvelési technika, amelyből senkinek sem haszna, sem kára nem keletkezik. Nyugodtan végezze lelkiismeretesen ezt a munkát, s adjon hálát Istennek, hogy ilyen munkahelyet kapott Tőle.
