Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Azt szeretném kérdezni, hogy melyik kifejezés használandó: a görögkatolikus vagy a görög katolikus, és miért?
A görögkatolikus szót egybeírjuk. Volt ebben bizonytalanság, sőt, valószínű, ma is azt mondhatjuk, hogy mind a két írásmód helyes. De a legújabb Helyesírási szabályzat már egybeírva hozza. Ezzel elkerülhetjük azt a félreértést, hogy összekeverjenek bennünket a Görögországban élő római katolikusokkal, hiszen ők görög katolikusok. Indok még, hogy bár ugyanarról van szó, mint a római katolikus esetben, de ott a rítust jelző szó képzővel van ellátva, ezért indokolt ott a különírás, míg a görögkatolikusban a rítus jelzője nem képzővel ellátott szó, ezért lehet egybeírni. Van még néhány egyéb nyelvi indok is, amely magyarázza, hogy miért írjuk egybe a görögkatolikus szót.
(Most látom, hogy a Word szerkesztő program még nem tudja, hogy ez a szó egybeírandó. Ne higgyünk neki!)
Kedves Lelkiatya!
Miért nem vagyok elégedett az életemmel? 25 éves leszek a nyáron és még másfél évet végig kell csinálni a felsőoktatásba. Nincs párkapcsolatom, (még nem is volt), szép se vagyok, elvégeztem egy kétéves iskolát amivel még nem próbáltam munkát keresni mert úgy gondolom, hogy az semmi. Sokan nem néznek semmibe se. Nekem nagy erőfeszítésembe tellett megcsinálni egy nyelvvizsgát, meg egy jogosítványt. Nem vagyok az a szerencsés fajta, akinek könnyen sikerülne akármi. A barátaimnak csak arra kellettem, hogy szórakozzanak rajtam. Az egyik ismerősöm szerint arany életem van, mert egészséges vagyok , de ennek ellenére sem tudok örülni semminek, irigy vagyok a hasonló korú ismerőseimre.
Kérdezem, szokott-e Ön imádkozni. Szokott-e hálát adni? Ha tán nem, akkor javaslom, hogy kezdjen bele. Ez a legjobb terápia az önelégedetlenség ellen. Bizonyosan vannak hiányosságai, de minden bizonnyal vannak értékei is. Aki elégedetlen önmagával, annak nem az élete hiányos, hanem a látása. Nem veszi észre a saját értékeit. Ha belekezd a rendszeres hálaadásba, minden nap megkeresi, hogy aznap mit kapott, mit köszönhet meg az Úrnak, akkor lassan átformálódik a gondolkodása, tisztul a látása, hogy bizony, sok minden van, ami miatt akár örülhetne is, boldog is lehetne. Elsősorban nem az életünket kell megváltoztatnunk, hanem a látásunkat. Van milliomos, aki szomorúan él, és van földönfutó szegény, aki vidáman. Nem attól függ a lelkiállapotunk, hogy mink van, hanem, attól, hogy mit látunk. Mindenképpen javaslom Önnek ezt a szemléletváltást, mert ha így marad, félő, hogy nem is lesz barátja, nem lesz öröme később sem, hiába sikerül esetleg mégis egy-két dolog. Az pedig még nagyobb lépés lesz, amikor hálát fog tudni adni azért is, mert az ismerősének valami sikerült. Javaslom, tehát, gyakorolja a hálaadást.
Szeretett Lelkiatya!
Kérem magyarázza el a következő Igét:
"4Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. 5Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. 6De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat. 7"
Kiv 20:4-7
Ez csak a bálványimádásra vonatkozik? Tehát régen amikor faragott emberi alkotásokat istenként tiszteltek?
Őszintén összezavarodtam. A fotózás, mai művészetekre ez nem vonatkozik, ugye?
A fotózás a hő hobbim. Fotókat készíteni ugye nem számít bűnnek?
Az ószövetségnek ez a tiltó parancsa kifejezetten a bálványok készítésére vonatkozott. És vonatkozik ma is. Ma sem szabad semmi olyan emberi alkotást készíteni, amit bálványként Isten helyébe akarnának tenni. Itt nem a képalkotás tilalmáról, hanem annak imádatának tiltásáról van szó. Nyugodtan lehet szép fényképeket készíteni, ebben a mesterségben maga az Úr is gyönyörködik.
Ma, az ikonok tiszteletének vasárnapján érdemes ehhöz a kérdéshöz azt is hozzáfűzni, hogy Krisztus megtestesülése óta már másként kell értelmezni a képalkotásnak ezt a tiltását. Azzal a céllal ma sem szabad képeket, szobrokat alkotni, hogy azt istenként imádja bárki is. De maga az ábrázolás ma már egyáltalán nem tiltott. Régen ennek fő alapelve az volt, hogy Istent soha nem látta senki, tehát nem is lehet hogyan ábrázolni. Mióta azonban Krisztus megtestesült, azóta láthatóvá tette magát az Isten, és amikor ikonokon ábrázoljuk, akkor ezzel a megtestesülés titkát is megvalljuk.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném megkérdezni, hogy van-e lehetőség arra, hogy római katolikusként "átkeresztelkedjek" görögkatolikussá? Édesanyám görögkatolikus és leggyakrabban görögkatolikus liturgián veszek részt.
Átkeresztelkedésről szó sincsen. Az nem is lehetséges. Egyetlen egyház tagjai vagyunk, csupán eltérő rítusunk van. Ezt az átlépést rítusváltásnak szokták nevezni. Amelyet egyébként általában nem javaslunk sem egyik sem másik oldalon. Bizonyos esetekben esetleg lehet indokolt, de ezt az illetékes atyával kell megbeszélni. Egyébként sem lehetséges ilyen lépés az atyák bevonása nélkül. Azt javaslom, hogy keresse föl azt az atyát, akihöz bizalma van, el tud beszélgetni a rítus lényegéről. Ő majd tanácsot fog adni Önnek, hogy érdemes-e ilyen lépést tennie vagy sem.
Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, vagy inkább kérésem, hogy néhány mondatban fejtse ki, hogy miért éneklik a nagyböjt első vecsernyéjében a Húsvéti Kánon sztihiráit! Egy picit összeegyeztethetlennek tűnik liturgikailag, de ezzel együtt érzek benne két mély szimbólumot: egyrészt hogy a nagyböjtnek a próbatételei a Húsvét örömére vezetnek, másrészt hogy az Isten irgalma és megbocsátó szeretete is- amit nagyböjti gyakorlatainkban különösképpen átélhet az ember- Húsvét titkából fakad. Ez az én lelki meglátásom. Azonban kíváncsi lennék a bizánci rítusban konkrétan milyen magyarázat fűződik ehhez! Áldott Nagyböjtöt kívánok: Egy keleti lelkületből(is) táplálkozó latin paptestvér
Kedves Atya!
Nagyon jól megragadta ennek a különleges dolognak a lényegét. Elvileg, látszólag még nem volna itt a helye ezeknek az énekeknek, ugyanakkor tudvalevő, hogy mindenkor a Húsvétból, a Föltámadásból élünk. Bizánci egyházunk még jobban hangsúlyozza, hogy minden vasárnap föltámadási ünnep. Még a nagyböjtben is ez ad erőt, hogy a föltámadásra készülünk. Nem olyan cél van előttünk, ami távol van tőlünk, hanem ami egyben forrás is. A "már és még nem" feszültsége is megjelenik ebben a cselekményben.
Lélektani szempontból közelítve utalhatunk a Szent Liturgiánkra is. Már hittan órán tanítjuk, hogy a kezdőáldásban a pap, amikor magasra emeli az Evangéliumot és énekli: Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa..., akkor ezzel megjelöli, hogy hová tartunk, mi a célunk, hová vezet el bennünket az Eucharisztikus Liturgia. Ennek mintájára értelmezhető a nagyböjt megkezdésének küszöbén ez a (görögkatolikus) embert velejéig átjáró éneksor, amely valóban teljes egészében (elő)idézi a húsvéti éjszakát, de azzal a - szinte fájó - hiányérzettel, hogy még nem énekeljük a végső kicsengést, a "Föltámadt Krisztus"-t. Ezt főként azok értik meg, érzik át, akik jelen lehetnek ezen a szertartáson, és megélik ezt a nagy hiányt, hogy itt vége szakad az éneknek: "....gyűlölőinknek is bocsássunk meg!" Egyszersmind fölhívja arra a figyelmet, hogy ez a megbocsátás, amely itt, nagyböjt elején sarkalatos pont, majd a húsvéti örvendezésben is megjelenik. Esetleg majd vissza is emlékszünk arra, hogy e szavaknak mekkora súlya volt a böjt elején, s majd a föltámadás ünnepében sem homályosul el egy csöppet sem, hanem, mintegy beteljesedik. Mint egyébként a Föltámadáskor minden.
Kedves Lelkiatya ! Egykatolikus iró éspublicista könyvecskét szeretne megjelentetni ezzel a cimmel "Erkölcsi útmutató keresztényfiatalok számára". Én ezt a címet kicsit porosnak, avittnak találom, száraz tankönyvszerűnek. Nem elég koszerűen vonzó. Volna Önöknek egy jobb ötlete ? Azért, hogy majd kézkézbe vegyék a fiatalok. Köszönöm ! Szeretettel üdvözlöm ! Annamária
Kedves Annamária!
A könyv tartalmának ismerete nélkül nehéz megfelelő címet találni. Mégis ötletelek egy kicsit. Effélékre gondolok:
Szeress, hogy boldog lehess!
Iránytű
Iránytű az emberi kapcsolatokban
Szeresd az életet! Keresd az értéket!
Lendülettel és józanul
Kedves Lelkiatya!
Egy lelkiismereti kérdésben szeretnék tanácsot kérni,ami pár napja nyugtalanit.Mostanában csináltattam a fogaimat és volt egy problematikus fogam ami mélyebb kezelést igényelt.A fogorvosom elkezdte csinálni majd orvosságot tett bele és mondta egy hónapig állni hagyja utána folytatja.Amikor elmentem hozzá akkor egy másik fogamat csinálta,rákérdezetm,hogy nem azt amit mondott? Azt mondta rengeteg a munkája aznap nem tud alkotni.A másik fogam kezelése közben azt mondta az asszisztenek nincs kedve azt a fogat csinálni mert egy pszichikailag beteg páciens aki nem engedte befejezni a kezelést felidegesitette,közben egy kisgyereket is elkellett látnia.Kaptam másik időpontokat,de azt a bizonyos fogamat kitolta a legutolsó időpontig(mindig valamire hivatkozott,általában időszűkére).Mikor bementem a rendelőbe ült egy ideig, majd mondta öszesöpröget egy kicsit,hogy ne legyen olyan rendetlenség, kesztyüt cserélt előtte kezet mosott, a kesztyűt is jó ideig húzogatta,azt mondta nem akar felmenni a kezére,majd elég furcsa arc kifejezéssel azt mondta akkor lássuk a gyökérkezelésre váró fogat.Mikor elkezdte csinálta rendesen, odafigyeléssel,végül mondta szükek a bemenetek ezt specialistára bizza,igy lezárta a fogat.Tanácsokkal látott el,mondta ha bármi kérdésem van nyugodtan hivjam fel.Ezzel az egésszel az a gondom, hogy sértve éreztem magam,mivel az én fogamról volt szó, amivel 3 alkalommal is húzta az időt, kedvetlenül nyilatkozott róla és állt hozzá.Velem egyébként kedves és figylemes volt a kezelések alatt,a fájós problematikus fogakat jól ellátta,hiba nincs a munkájában.Végül arra a megállapitásra jutottam,hogy ez nem rólam szólt hanem róla és a problematikus fogról,amiről ő már előre sejtette,hogy nem lesz egyszerü és meghaladhatja a képességeit.Specialistához nem küldhetett még ő nem próbálkozott vele,mert a specilaista olyankor háborog.Mondta is hogy a specilaista majd annak se fog örülni,hogy majdnem két hónapig benne volt az orvosság,mert annak valójában nem lett volna szabad,de nem voltak problémáim igy nem akkora gond.Becsületére válik,hogy legalább olyan ponton állt meg a kezeléssel,ahol még nem okozott problémát,ha tovább megy vele.Csak nem tudom mennyire volt etikus ez a huzavona?Nekem nagyon nem jól esett és azóta kikivánkozik belőlem.Lehet, már ott helyben tisztázni kellett volna vele a dolgokat,mostmár nem látom értelmét hogy emaitt felhivjam.Ezt felelőtlenségnek érzem a részéről.Nem egy lusta doktornőről van szó,tényleg szorgalmasan,örömmel és jól dolgozik,még a szabadság ideje alatt is elvállal sürgős eseteket.Sok mindent ki se fizettetett velem amiért a körzetinél is fizetni kellett volna,és azt jól meg is csinálta.Körzeti orvosról van szó,ahol van sok munka.Mivel vannak közös ismeröseim vele azt is tudom,hogy magánéleti gondjai voltak.Nem szeretenék másik orvoshoz menni,de ez az eset egy kis szálkát hagyott bennem,ezt az egy esetet leszámitva mindennel nagyon elégedett vagyok.Először azt gondoltam elakar űzni a rendelőből, de mondta vár vissza ellenőrzésre,meg ennek a kérdéses fognak a restaurálását szivesen vállaja, ha gondolom,miután a specilaista kikezelte.Önnek mi a véleménye erről a helyzetről?
Válaszát nagyon szépen köszönöm!
Dina
Kedves Dina!
Látom, vívódik ezzel a kérdéssel, mert a panasza mellett egyre sorolja azokat az érveket is, melyek mentségére vannak ennek a fogorvosnak. Jól is teszi, hogy ezeket is észre veszi. Lehet-e embertől tökéletes munkát várni? Az orvosainktól szeretnénk ezt elvárni, de bár igen nagy tudású emberek, azért ők sem tökéletesek. Mi sem vagyunk azok. Ha önvizsgálatot tart, bizonyára erre a megállapításra jut. Ne legyen tehát semmi neheztelés Önben az eset kapcsán. Tartsa meg az orvos tanácsait, és legyen továbbra is bizalommal feléje. Mondjon el egy imát is érte, hiszen sokszorosan megérdemli.
Kedves Lelkiatya.
Már tam egy rózsafüzért. Szeretném megszenteltetni. Azt szeretném kérdezni, hogy hol és hogyan lehet? A templomban, ahová járok nem merem, mert a sekrestyés hölgy mindig azt mondja, hogy az egyházközség tagjai ne zaklassák ilyenekkel az atyát. Csak temetés, esketés, keresztelés, betegek kenete esetén lehet zavarni.
Bárhol máshol is megszentelik?
Köszönöm.
Nyilván csak pap tudja megszentelni. Igen sajnálatos, ha van olyan "buzgó" segítő, aki inkább távol tartja az atyát, mint segítené őt elérni. Ha van a településen görögkatolikus atya, érdemes őt megszólítania. Biztosan nem fogja elutasítani.
Kedves Lelkiatya !
Sokat lehet olvasni és hallani arról, hogy milyen méreteket ölt a paphi?ny a különböző felekezeteknél. A hívek száma is fogyóban, elvándorlás, menekülés a falvakból, ezek a tények. Az ember szíve összeszorul, aamikor a parókiák ajtaja, kapuja bezárva, mert nincs pap. A templomok ajtajára is ugynez vár. A még menthető falvakba papot kellene tenni, hogy a hívek érezzék, hogy ők is értékes emberek. Annak idején a nehezebb időkben is megélt a pap a faluban, most pedig annyi pályázati lehetőség van előttük, hogy ennyi még sosem volt, akkor hogy lehet megengedni, hogy értékes épületek és annál értékesebb közösségek ilyen helyzetben legyenek. ?! Xy
Nehéz helyzetben vannak a püspök atyák, akiknek azt a kevés papot kell elosztani a közösségek között. Egyik püspök atyától hallottam, hogy ő olyan helyre ad szívesen papot, amely szintén adott papot. Mindenki érzi, hogy szükség van ma papokra, mégis sok szülő van, akik nem csak nem nevelik papnak, szerzetesnek a gyermeküket, de nem is engedik, hogy azzá legyen. Közös felelősségünk, tehát, hogy vannak-e, lesznek-e papjaink.
Kedves Lelki atya!
Mikor meghal valaki, az egyházunk hagyományai szerint eltemetjük. De mit teszünk azokért, akik megfogantak, és nem kaptak esélyt az életre? Azokért, akik bizonyos magzati fejlődési korban el lettek utasítva édesanyjuk, édesapjuk, családjuk által és testük a kórházban maradt vagy valahol, ismeretlen helyen? Hiszen a megfogant magzatoknak is van lelke..., de nincsen neve, nincsen mára teste és nincsen hely, ahol nyugodhatnak. Vajon az ő lelkük megnyugszik valaha? Kérhetjük az egyházat, hogy segítsen eltemetni ezeket a drága lelkeket? Vagy csak gyászmisében imádkozhatunk értük? Mi tegyünk? Mára már köztudott tény, hogy a megfogant élet hatással van nemcsak az édesanyára, de az apára is, a család egészének rendszerére. Isten áldásként küldi, de elfogadni ezt nem mindenki tudja. Néha későn tárul fel a felismerés, és ez nagyon fájó.
Köszönöm szépen válaszát. Várom lelki tanácsát és ajánlását.
Az Egyház minden elhunytért imádkozik. Ez különösen is halottak szombatján igaz, nagyböjt előtt, Húshagyó vasárnapot megelőző nap és mindennek a végén, Pünkösd előtti szombaton. Hogy mi lesz a sorsuk, nem tudjuk, de hogy imádkoznunk kell értük, az bizonyos. Minthogy éppen úgy megteremtett emberek, mint bármelyikünk, az Örök boldogságban éppen úgy helyük van, mint bármelyikünknek.
Alighanem jobban nem tudunk, mint az, hogy mi magunk is imádkozunk értük, illetve bekapcsolódunk az Egyháznak értünk mondott imádságaiba. Ez nekik is számít, de a mi lelkünkre is jó hatással van.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya azt szeretném megkérdezni, hogy van-e rá lehetőség Romai Katolikusnak keresztelt ember Görög Katolikus Pap lehessen.
Volt már rá példa, de ez nagyon kivételes eset. Ha igen, akkor az indokolta, hogy az illető valójában görögkatolikus környezetben nőtt föl, a családjában is vannak görögkatolikusok, ezért erősebb a kötődése, mint a keresztelése alapján saját rítusához. Azt az eshetőséget kizárandó, hogy valaki azért akarjon görögkatolikus lenni, mert ott családos emberként is lehet pap, a Keleti Kongregáció azzal próbálja kivédeni, hogy latin rítusból görögra áttérő fiatalembereknél feltételként szabja, hogy ha pap lesz, akkor az illetőnek cölebsznek kell lennie.
TISZTELT LELKIATYA, kérem szíveskedjen tájékoztatni arról,hogy mit "takar" az oldallagos adminisztrátor kifejezés.Köszönettel.
Oldallagos adminisztrátor általában egyenértékű a plébánosi kinevezéssel. Amikor a püspök egy-egy plébániára valami miatt nem tud plébánost kinevezni, akkor annak a közösségnek a vezetését egy másutt már plébánosi feladattal felruházott áldozópapra bízza, ő pedig azt oldalról, oldallagosan látja el. Nyilvánvalóan ilyenkor nincs a papnak helybenlakási kötelezettség sem.
Szeretett Lelkiatyám!
A mai nap egy üzletben a sapkákat nézegettem, és egyet le szerettem volna venni, amikor a kezemben maradt. Valószínűleg hibás volt, vagy valaki úgy tette vissza, leesett róla a biléta és ki volt jőve a kötés a tetején. Nem szerettem volna visszarakni így, inkább úgy döntöttem megveszem, aztán majd megigazítom a hibáját. Amikor odavittem kifizetni, a hölgy azonnal kérdezte: Nem vetted észre, hogy hibás? Hirtelen nem tudtam mit mondjak, természetesen nem akartam hazudni, így csak annyit mondtam: Jaaa, akkor hozzak egy másikat? És ki is cserélték a sapkát. Eleinte úgy éreztem, ez egy ajándék volt az Úrtól amiért meg akartam venni a rosszat. Utólag viszont rosszul érzem magam, és úgy érzem átvertem a hölgyet. Őszintén megmondom most félek, hogy súlyos bűnt követtem el. Írtam egy e-mailt az áruháznak is, hogy mi történt, és ha szeretnék szívesen kifizetem a hibás sapkát is. Ön szerint bűnt követtem el?
Nem követett el bűnt. A jó szándék és az önzetlenség vezette abban, hogy inkább meg akarta venni ezt a rossz sapkát, nehogy másnak jusson. Ez nemes elgondolás volt. De tanulságos is az eset, mert az eladó rögtön tudta, hogy mi a teendő az ilyen portékával. Máskor is inkább nekik kell jelezni, ha ilyen hibát észlel. Hisz nem vásárolhatjuk föl az összes hibás terméket, hogy ezzel másokat megkíméljünk. Végeredményben Ön helyesen járt el, és ebbe a Gondviselő is közrejátszott, legyen hálás ezért Neki! Más dolga nincsen az esettel.
Szeretett Lelkiatyám!
Az Úr napja megszenteléséről lenne néhány kérdésem. Először is, a Szentírás miért említi "szombat"-nak? A szombatot, a vasárnapot vagy mindkettőt tekintsük szentnek? Másodszor is, mit jelent "megszentelni"? Mit szabad, mit nem? Pl. vásárolni / sportolni "munkának" számít? Szeretnék fejlődni a hitben, és ezen kérdésekre választ keresek.
Köszönöm, Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Z
Az ószövetségi törvény szerint a hetedik napot kellett megszentelni. A rabbik tanítása erre részletes leírást pontosított, hogy mit szabad tenni szombaton és mit nem. Jézus rámutatott ezeknek az aprólékos előírásoknak a tarthatatlanságára (pl. Mt 12,1-12), és ennek a parancsnak a szellemi tartalmát jelentősen átformálta (Mk 2,27). A föltámadás után azonban már minden megváltozott. Jézus föltámadását a hét első napjához kötik (Mt 28,1; Mk 16,9;
Lk 24,1; Jn 20,1). Ez lett a föltámadás napja, ez lett az Úr napja. Később az egyházatyák úgy értelmezték, hogy ez a hetedik utáni, a nyolcadik nap, a második teremtés napja. Ebből a nyolcas számból aztán sok egyéb szimbolika is kibontakozott (8 szögű templom vagy kupola alaprajz, 8 hangú énektár. Ezért a keresztények számára az Úr napja nem a szombat, hanem az utána következő. Mi a vásárról neveztük el vasárnapnak, de a szláv népeknél még a nap nevében is benne van, hogy ez a föltámadás napja: voszkreszenyije.
Az Úr napjának első és legfontosabb elve, hogy azt valóban az Úrnak szenteljük. Ezen a napon ez legyen a legfontosabb. Semmiképp sem maradhat el a templomi szertartás. Keleten ez nem jelenti föltétlenül a szent misét, Szent Liturgiát. Nálunk a vasárnaphoz más szertartások is kapcsolódnak: vecsernye, utrenye, melyek szükség helyzetben szintén alkalmasok arra, hogy velük megszenteljük az Úr napját. Persze, az a legjobb, ha egy görögkatolikus ember az előesti vecsernyén, a vasárnapi utrenyén és a Szent Liturgián is részt vesz. Erre kell(ene) törekedni.
Ami a munkát illeti, a korábbi morális úgy fogalmaz, hogy szolgai munkát nem szabad végezni ezen a napon. De hogy kinek mi a szolgai munka, ez a kérdés mára egészen sokrétűvé vált. Ezért nem érdemes részletes előírásokba bonyolódni, ezt már Jézus is bírálta. Inkább arra kell figyelni, hogy ezen a napon jóval több figyelmet kapjon az Isten, a vele való kapcsolatom.
Kedves Lelkiatya! Hogyan mutatná be Jézust nekem, aki gyarló pogány, Krisztust lényegében nem ismerő ember vagyok. Kimaradt az életemből a vallás sajnos neveltetési, világi iskolákba járván. Nagyon hiányos a Krisztus-ismeretem, úgy örülnék ha valaki a vallás, hit lényegét elmagyarázná, mert hiányzik az nekem. A barátaim sem keresztények, aminek nem örülök, hiszen így nem tudom a környezetemből megismerni Istent. A munkahelyem is világi, ahol nem hiszem, hogy bárki is gyakorló keresztény lenne, és itt a gyakorló szóra helyezem a szót. És sajnos ott van bennem a gyávaság, hogy senkitől sem merem megkérdezni még nagyon finoman se hogy keresztény-e? Miért mondják a világban, hogy a vallás magánügy. Lehet-e nekem olyan hitem, akit élő hitben neveltek és hitet is "szerzett". Én úgy gondolom, hogy hívőként élhetőbb az élet, mint hitetlenként, annak ellenére, hogy még nem tértem meg, de szeretném megismerni Istent, Jézust, remélem szeret, akármilyen gyarló, de Istenkereső is vagyok. Begyógyulnak a többéves lelki sebek is megtérés alatt? Hogyan juthatok hitre, hogyan ismerhetem meg a Biblia lényegét, üzenetét?
Válaszát előre is köszönöm.
A következőképpen mutatnám be: Van egy barátom, akivel nagyon jól megértjük egymást, minden gondolatomat kitalálja. Mindig segít nekem. Jóllehet, én nem vagyok mindig elég figyelmes vele, de ő ezt sohasem hányja a szememre. Fantasztikus jó fej. Na most, történetesen, ez a barátom mindenható. Ő mindent megtehet, amit akar. Tudniillik, ő Isten. Elég szerencsés ez a helyzet. Egyesek azt mondják, hogy Isten nagyon távoli, nem elérhető. Hogy még csak véletlenül se terjedjen el ez a tévhit, Ő lejött közénk, ugyanolyan emberré lett, mint bármelyikünk. Teljesen közel jött hozzánk. Na, ő Jézus.
Természetesen Ön is rátalálhat. Hiszen éppen azért jött, hogy mindenkit megszólítson. Valójában már Önt is megszólította, ezért érzi ezt a tiszta késztetést az Ő megismerésére. Vegye komolyan ezt a belső indíttatást! Hogy hogyan? Végtelenül egyszerű. Menjen el legközelebbi vasárnap a templomba. Ott figyeljen minden szóra. Nem tudhatja, hogy melyikkel szólítja meg Önt az Úr. Utána pedig menjen oda az atyához, és mondja meg neki, hogy szeretne többet megtudni Jézusról. Ha az első alkalommal nem volna ehhöz elég bátorsága, akkor menjen el máskor is, több héten át minden vasárnap. Vagy akár hétköznap is. Aztán egyszer csak maga is meglepődik, hogy megjön hozzá a bátorsága a következő lépéshöz. Meglátja, menni fog, mint a karikacsapás.
Ha esetleg ezen az úton szeretne többet megtudni, írjon bátran a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
