Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi három meg egy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Atyám!

Lám, még a megszólításban sem vagyok biztos. Édesanyám Hajdúdorogon született, magam is görögkatolikus vagyok. Nem vagyok templomba járó ember, de amikor tehetem, bemegyek, s foházkodom az Úrhoz, Máriához. Munkám során (újságíró vagyok) eljutottam már a hodászi görögkatolikus templomba, s a máriapócsi Bazikába is, az utóbbiba időnként fohászkodó emberként is.
Újszülött gyermek örökbefogadását várjuk az állami rendszerben, hivatalos papírok birtokában. Ez három év várakozást jelentett, már bármikor megtörténhet velünk a csoda. Azért riportjaim során nagy nyomorral, szomorú gyermeki sorsokkal is találkozom. Időnként megfogalmazódik bennem, hogy nehéz sorú: nagyszülőkre maradt, sokadik gyermek, szociális ellehetetlenülés fenyegetésében élő nagyobb, öt-nyolc éves gyermeket is örökbe fogadnánk. Természetesen körbejárva a kérdést, és teljesen hivatalosan. Önökhöz sok panasz eljut, vajon érdemes-e nekem ezen az úton elindulnom, támpontot, tanácsot, információt kérnem a görögkatolikus egyházon belül? És kihez forduljak?

Elnézést, ha meglepő a kérdés, de ez lehetséges út-e a számunkra mindaz amit felvetettem?

Üdvözli: Varga Attila

Tisztelt Varga Attila!

Most csak azt tudom tanácsolni, hogy várakozzék bizalommal az Isten ajándékozta gyermekre, aki éppen sorra fog kerülni. Sok házaspár éli meg ezeket a nehéz éveket, és kitartásuk, s főként Istenbe vetett bizalmuk gyümölcseként éppen a kellő időben megérkezik a gyermek.
Ugyanakkor örömmel jelezhetem, hogy tudomásom szerint már folynak a tárgyalások arról, hogy a görögkatolikus egyháznak is legyen saját gyermekvédelmi hálózata. Tehát, akár azt is megteheti, hogy amikor alkalom adódik rá, ott is bejelentkezik, mint gyermeket örökbefogadni kívánó szülő. Csak most még ez korai lehet. Nem tudom, hol tartanak e téren a tárgyalások, s mikor teljesül be ez a szép terv.
Legfőbb tanácsom azonban, hogy imádkozzanak együtt a feleségével, hogy fölismerhessék Isten akaratát a maguk életében, és el tudják fogadni a keresztet és az áldást egyaránt.
Kedves Lelkiatya! Nyáron 2 alkalommal vettem részt gk papi temetésen, és nagyon megtetszett: nagyon mély értelmű liturgikus szövegek, szép énekek stb. Az iránt érdeklődnék, hogy nyomtatott formában ezt hol tudnám beszerezni? Nagyon megköszönném ha segítene ebben.
Valóban gyönyörűek ezek a szövegek, valóságos teológiai tanítást adnak azon felül, hogy csodálatosan gyógyítják a gyásztól szenvedő lelket. Nyíregyházán, az Örökségünk kiadónál vásárolhatók olyan liturgikus könyvek, amelyekben ez szerepel. Egyelőre - tudomásom szerint másutt nem elérhető. Talán püspökség megújul könyv- és kegytárgyboltjában is.
Kedves Lelkiatya!
Latin szertartású vagyok és Budapesten végeztem a teológiát 8 évvel ezelött. Voltak közöttünk gk. kispapok is, velünk együtt ültek az egyháztörténelem órán. Nem emlékszem, hogy a négy félév alatt hallottam volna ott az unióról akármit is. Pláne nem az okairól és a körülményeiröl - nem hogy több véleményt elöadva - de még a " római hivatalos verziót" sem. Azután késöbb hallottam, hogy az unió után az egri püspökség és vezetése olyan megalázóan bánt uniált papokkal és híveikkel, ahogyan állatokkal sem nagyon szokás. (Lehet, hogy ez az állítás túlzás, a forrást nem tudom.) Szerintem nem lehet célunk, hogy a múlt különféle eseményei mellett leragadjunk, de azok értö és mindenek elött közös feltárása sokat segíthene a jövö szempontjából. Ezt az igazságérzet mondatja velem, nem a háttér ismerete. Lelki atya szerint elérkezett ennek az ideje? És ha nem, miért nem? Esetleg már el is kezdödött a "közös" múlt feldolgozása, csak én nem tudok róla? köszönöm
Fontos feladatunk, hogy föltárjuk a múltat. Ez egyrészt tudományos feladat, amely a történészeket illeti. Hála Istennek, elindult az a folyamat, amely érzelmektől mentesen próbálja felszínre hozni a dokumentumokat és azok értelmezését annak érdekében, hogy a múltunk eseményeit minél jobban, minél világosabban megismerhessük. Számos történelmi konferencia volt már a közelmúltban, és ismereteim szerint a centenáriumi előkészületeknek is fontos része a múlt minél mélyebb föltárása. Van azonban e feladatnak lelki része is. Szembesülni a föltárt múlttal mindnyájunk feladata. Megismerni és megérteni a gyökereinket azért kötelességünk, hogy értő módon tudjuk építeni a jelent és a jövőt. Ez már nem tudományos történelmi feladat, hanem minden érintett személy lelki munkája.
Politikával kapcsolatban szabad kérdezni? Ha nem, akkor nyugodtan tessék törölni a kérdésemet:)Nem tudom, lehet, hogy a fórumba kellett volna írnom, mert nem éppen lelkiségi téma, na mindegy.

Nos, nálam kiverte a biztosítékot az egyik jobboldalinak és kereszténynek aposztrofált párt lakossági fórumán az igen tisztelt agitátor hölgy...

Párt-nevet nem írok, mert igazságtalan lenne egyet kiemelni, hisz' meglehet, hogy egyik se tökéletes, és bármelyikbe bele lehetne kötni, és meglehet, hogy keresztényként egyikkel sem lehet teljesen azonosulni és különben is, lehet, hogy az illető hölgy nem is a párt hivatalos álláspontját mondta.

Mindenesetre szó szerint azt mondta, hogy "ki kell mondani, hogy bűncselekmény az, ha a cigány világra hozza a negyedik vagy az ötödik gyerekét..."

Én ezzel szemben -mint keresztény- azt tartom bűncselekménynek, ha valaki elveteti a gyerekét, s nem az, ha világra hozza... De hát különbözőek vagyunk, ha ők így gondolják, akkor így gondolják, csak azt nem értem, hogy a párt logójában miért van kettős kereszt... az mit akar szimbolizálni???

A mi falunkban, de máshol is, 80-100 évvel ezelőtt a magyar családokban is 4 vagy 5 vagy több gyerek volt? Akkor ezek szerint ők is bűnt követtek el? Vagy amit a magyaroknak lehet, azt más népnek tilos?

Ha végignézünk a történelmen, a sok gyerek volt a természetes, a legtöbb helyen ma is az, mi vagyunk a kivételek, akik kevés gyereket vállalunk és azt hisszük, hogy a többség viselkedése a deviáns...

(Egyszer elérhetjük azt is, hogy lesz egy ország, ahol a homoszexuálisok lesznek többségben, és a hetero-házasságokat fogják bűncselekménynek tartani?)

Az Egyháznak mennyire feladata, joga, illetve kötelessége ilyen esetekben felemelni a szavát?

Tisztelettel: Csikue
Kedves Csikue! - ha szólíthatom így, ezzel az érdekes becenévvel.

Igen nagy balgaság azt állítani, hogy a negyedik vagy ötödik gyermek világrahozatala bűn volna. Hatványozottan nagy balgaság, ha ezt valamely nemzetre megkülönböztetve mondja valaki. Hiszen a gyermek születése áldás, Isten ajándéka. Persze, vissza lehet élni vele, mint minden más ajándékával is. Sajnos, vannak olyan családok, akik felelősség nélkül hozzák világra a gyermekeket, utána pedig nem gondoskodnak róluk megfelelőképp. Ez a bűn, nem a világrahozataluk.
De ennél sokkal nagyob baj ma hazánkban az ellenkezője. Keresztény fiatalokkal beszélgetve végtelen szomorúsággal hallom, hogy legtöbbjük megelégedne, ha egy vagy két gyermekük születik. Az igazán érett személyiségek a nagy családban tudnak legtermészetesebben kifejlődni. Ahol születésüktől fogva meleg, szeretetteli közösségben cseperednek föl. Sokkal kevésbé alakul ki, vagy legalábbis sokkal könnyebben kezelhető az önzés emberi magatartása. Márpedig ez az önzés az, amely mérgezi a társadalmat,az emberi kapcsolatokat.
Mai világunk, s benne hazánk egyik legnagyobb betegsége az egészséges családok hiánya. Minden keresztény testvérmet - kivált a görögkatolikusokat - nagy szeretettel és reménységgel bátorítom és bíztatom, hogy ne féljenek az Isten áldásától. Adják meg gyermekeiknek - és önmaguknak - a nagy család hatalmas boldogságát!
Tisztelt Lelki Atya!

Lelki beteg vagyok, kiégett, kiüresedett. Gyakran mondják valászul, hogy ez azért van mert elfordultam az Istentől. Nem vitatom, ugyanis pólyáskoromtól kezdőden látogatom a templomot, részt veszek egyházközség életben, harmadrendi tag vagyok, mindezek tudom nem jelentenek semmit, mert erre én kényszetítem saját magam. De mit tegyek, he csak eszemet tudom írányítani a szívemet nem, akkor csak aszkéta módon tudom csinálni a fent felsoroltakat. Már pedig a kényszer betegséget szül, azaz feszültséget, félelmet stb. Akkor mi a megoldás. Egyik atya aki pszichológiában jártas ajánlotta, hogy keressek fel pszichológust. Lehetetlen megfizetni, aki pedig ingyeneses végzi az nem keresi a baj gyökerét. Prédikációk alkalmával gyakran hallom, hogy az emberek inkább a pszichiátert látogatják, szedik az általuk felírt mérget, gazdagítják a gyógyszergyártókat.Van benne valami, sajnos én is szedek gyógyszert kevés mennyiségben, de nem igazi a javúlás. Nincs örömöm és nincs forrás amiből merítkezzem az rémmért kereszthordozásban.
De kérdem én mi a megoldás? Sajnos nem én magam nem tudom, rengeteget gondolkodom éjjel-nappal.
Városz válaszát.
Üdvözlettel: Ilonácska
Kedves Ilonácska!
Lehet, hogy valóban érdemes fölkeresnie egy keresztény pszichológust. Hála Istennek, ilyenekből is van jópár. Vannak közöttük, akik őszinte segítő szándékkal kezelnek minden hozzájuk fordulót. Ha egy pszichológus nem keresztény, vagy legalábbis nem a keresztény embertan alapján keresi a gyógyulás-gyógyítás útját, az vajmi keveset tud segíteni. Ilyenek fölkeresését én sem javaslom.
Gyógyszert semmiképp sem szabad orvosi tanács és felügyelet nélkül szedni.
Azt javaslom, ne gondolkodjék annyit a megoldáson. Ezen az úton nem fogja megtalálni. Első lépésként fogadja el a helyzetét. Alighanem egyfajta betegség ez, de legalábbis egy nehezen leküzdhető állapot. Fogadja el, hogy ez az Isten ajándéka, amellyel titkozatos módon szeretné előre vinni. Ha elfogadta, már egészen másként fog közelíteni hozzá. Természetesen kérheti, hogy vegye el az Úr ezt a nehéz állapotot, de ezt már csak az elfogadás után. S akkor is, ha Ő is úgy akarja. Bármilyen nehéz, tegye hozzá az imádságban, hogy "legyen úgy, ahogy Te akarod".
A vallási és imagyakorlatokban ne a kötelezettséget nézze. Most inkább azt javaslom, engedje el őket, mert úgy tűnik béklyóként működnek. Járjon el minél gyakrabban a templomba akár szertartásra, akár azon kívül. A templom légköre is gyógyít. S Önnek is tanácsolom, mint mindenkinek, a Szentírás rendszeres, mindennapi olvasását.
Ide írhatja a kérdését...Akaratlanul is igen zaklatott vagyok .Néha nem tudok az imatságaimra tiszt szivből figyeli

Dicsőség Jézus Krisztusnak
Kedves Testvérem!
A zaklatottságnak sok oka lehet. Többnyire az életünk adta helyzet okozza, melyben leggyakrabban mi is hibásak vagyunk. Érdemes keresni, a magunk felelősségét benne. Bizonyosan mások is közrejátszhatnak itt, de azok megváltoztatására nincs módunk. Önmagunkkal azonban igen.
Persze, nagy baj, ha úgy érzem, nincs hozzá erőm, fáradtan, bágyadtan beletörődöm a megváltoztathatatlanba. Ez már a pokol előtornáca. Nem szabad itt maradni. Keresni kell nagy bűnbánattal, hogy én mit teszek rosszul (neheztelek valakire, nem tudok megbocsátani, jobbnak tartom magam a másiknál, hitetlenséget keltő dolgokkal kacérkodom, beletörődöm a reménytelenségbe, s hasonlók). Ezeket meg kell gyónni, hogy valóban megtisztulhassak tőlük. Még ha újra és újra kell, akkor is, így gyarapszik bennünk a kegyelem.
Az imádságot pedig nem szabad abbahagyni. Éppen így kísért bennünket az ellenség, hogy rávegyen az imádság elhagyására. Nem élményt kell keresni az imában, hanem hűséggel kitartani benne. Ha nem tud rá odafigyelni, nem olyan nagy baj. CSak ne hagyja abba, az fontos.
Tanácslom még, hogy olvassa a Szentírást rendszeresen. Az sem baj,ha nem érti, ha nem tud rá odafigyelni, de Isten szava gyógyító üzenet még akkor is, ha az elme nem fogja fel.
Kedves Lelkiatya!

Kérem szépen segitsen nekem megfejteni mit jelent:
"Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében"?
Hogy kell a fentieket értelmezni?

Köszönettel: Katalin
Kedves Katalin!
E szavakat maga az Úr mondta Szent Pálnak éppen akkor, amikor arra kérte, hogy vegye el tőle a gyöngeségét (2Kor 12,9). A nagy hittérítő úgy érezte, akadályozza az a "tövis a testében", hogy jól végezhesse apostoli munkáját. Igazán nem valószínű, hogy csupán saját kényelme végett kérte volna, hanem minden bizonnyal a hivatása hatékonysága miatt. Mégis az Úr jobbnak látta meghagyni "testében a tövist" - nem tudjuk, mi lehetett ez - s inkább e szavakkal bíztatta: "Elég neked az én kegyelmem..."
Ez számunkra is óriási bíztatás. Éppen akkor, amikor gyöngének érezzük magunkat. Szeretnék erősebbek lenni, vagy talán csak megszabadulni valami nehéz kereszttől - lehet, hogy önzőbb módon, mint az Apostol -, de az Úr minket is ugyanezzel vigasztal és erősít: "Elég neked az én kegyelmem..." Ezt teszi hozzá maga Szent Pál: "Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős." Gyöngeségünk megóv az elbizakodttsától, ugyanakkor növeli hitünket, hogy egyedül a Úrra hagyatkozzunk. Nagy áldás, ha valaki ezt megtapasztalja!
Csak az előbbi bejegyzést szeretném kommentálni. Ne vegye rossz néven, de elég fura, hogy valakit a Tízparancsolatból vizsgáztasson le Krisztus. Gyakran hallottam papoktól, hogy a Tízparancsolat rögzítéséhez még nem kellett eljönnie Krisztusnak...Ön nem így gondolja? Szerintem ez is csak azt mutatja, mennyire alacsony szinten mozoghatott e nő vallásról való gondolkodása. (A Katolikus Egyház egyébként ennél tisztább, szentek által megélt alázatos aszkézisből származó misztikus tapasztalatokra is mind azt mondja: magánkinyilatkoztatás.) E "tanúságtétel" egyetlen érdeme az abortusz helytelenségének felismertetése, mely a tíz parancsolathoz is kötődik. Nagyon fontos, mikor az önző világ ördögi körmönfontsággal különbséget tud tenni egy felnőtt ember és egy magzat megölése között, s ez Gloriát sem zavarta korábbi templombajárásában. Egyházi szinten ugyanakkor az övéhez hasonló túlviláglátásoknak nem tulajdonít senki túl nagy jelentőséget. A Szentírásban, amikor a dúsgazdag Lázár könyörgött az Atyának, küldje el az üdvözült koldust testvéreihez, nehogy ők is úgy járjanak mint ő, az Atya így válaszolt: "Van Mózesük és prófétájuk, hallgassanak rájuk", s miután a dúsgazdag tovább erősködött, hogy mégis hatásosabb lenne, akkor az Atya ezt mondta: "Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni." (Tegyük hozzá, max. csak addig, amíg a jelenés hatása alatt állnak...) Nagy igazság ez. A Megváltás művével ugyan némileg más perspektívába helyeződött, de mindenképp nyilvánvaló, hogy Krisztus mit akart ezzel mondani számunkra: megszámlálhatatlan csoda történt már, melynek híre eljutott hozzánk is, de Krisztus nem az égi jelekre helyezte a hangsúlyt. A tanítványok is látták csodáit, de be kellett járniuk saját lelki útjukat, meg kellett küzdeniük saját félelmeikkel, gyöngeségeikkel, hogy eljuthassanak a Pünkösd utáni cselekvő állapotig, s ebben is Istentől jött a segítség. A félelemről pedig csak annyit, hogy minden ember, akinek van tartása, jelleme, szigorú valamilyen szempontból, mert ragaszkodik, s bizonyos dolgokból nem enged, de Jézus hányszor mondja tanítványainak, hogy ne féljetek. "Vegyétek magatokra igámat, s tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s nyugalmat találtok lelketekben". Nagy különbség az Ó- és Újszövetség között, hogy az előbbiben a nép mindig rettegett Istentől, mert senki sem látta, félelmetes természeti jelenségek kísérték, minden ebből a szempontból szólt a kiengesztelődésről. Az Újszövetség egészen más, kezdve az angyali üdvözlettől, de erre ki-ki jöjjön rá maga. Sajnos a gonosz lelkeknek az a Jézushoz intézett kérdése, mely tudakolja, hogy "azért jöttél, hogy idő előtt gyötörj minket?" mutatja nekünk, hogy létezik megátalkodás, mely a kárhozatra viszi azokat, akik nem borulnak le az Üdvözítő előtt bűnbocsánatért, s nem vallják meg őt a világ előtt.
Köszönöm a kiegészítést. Én is így látom.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon köszönöm a bíztató válaszát! A Gloria Polo könyvet először én sem találtam annyira félelmetesnek csak később. Lehet, hogy nem eléggé erős a hitem. A másik kérdésem nem ezzel kapcsolatos, habár itt is szó van róla: Úgy érzem, hogy több éve démoni befolyás alatt vagyok egy másik ember által (segítségével?). A lényeg: az illető utalt is rá, hogy szeretne megszabadúlni a démonjaitól, s mikor a közelébe kerülök, lassan azon veszem magam észre, hogy meg vagyok fosztva a szabad akaratomtól, nem követem azt, amit előzőleg elhatároztam. "Mindig sikerül becserkésznie, behálóznia", többszőr akartam tőle szabadúlni az elmúlt 5 évben, de a leghosszabb idő úgy 6-8 hónap volt, aztán valahogy mindig megkeresett és ment minden előlről. A probléma komoly, ma már-ha egy kávézóban váltunk néhány kedves szót-akkor is utána rémálmok gyötörnek. Az illető a lelkivezetőm már több mint 15 éve. (próbáltam mást keresni, de nem sikerült, ebből arra következtettem, hogy őt Isten küldte számomra. Volt vele ilyen álmom, még égi szózatra is emlékszem.) (nagyon nehéz erről írni, de sajnos most már olyan lelkiállapotba kerültem, amiből nagyon nehéz kimászni.Úgy érzem, hogy Isten teljesen elhagyott, hiába imádkozom, hiába folytattam az athosz hegyi szerzetesek útmutatása alapján kemény nyerszöldség és szárazmag böjtöt, abból is nagyon keveset ettem stb. A szívemben keserűség, harag, gyűlölet és bosszúvágy van. Minden este elmondok egy rózsafűzért, úgy alszom el. (Szerintem ez az /ez volt?/ egyik leghatékonyabb imádság, most mégis úgy érzem, hogy már ez sem segít. Rettegek az éjszakáktól, a gyomrom is görcsbe rándúl, szám átkokra nyílik, a lelkivezetőmnek is csúfos halált kívántam. Úgy érzem, hogy uralkodik a lelkem fölött, hatáskörét jócskán túllépve.
(Amit írtam nehéz téma, nem tudom, hogy mit szól hozzá. nyugodtan szelektálja ki az egyes gondolatokat, ha túl keménynek találja, lehet rövidítetten is közölni, úgy mint a multkor.) Nem merek elmenni gyónni, s ezek után nem is tudom, hogy van-e egyáltalán értelme. Vannak-e démonűző papok? (Rómában pár évvel ezelőtt végignéztem egy ördögűzést. Miután az orvosok nem tudtak segíteni az egyik egyetemi csoporttársamon, hívtam egy ilyen papot.Olaszországban minden városban van egy, akit a püspök nevez ki erre a célra, sőt a vatikánban kiképzést is tartanak papok számára.)
Olvastam, hogy egy papot, vagy apácát is ugyanúgy megszállhatnak a démonok. (Ha Gloria Polo könyvét elfogadja, akkor ezt is el kell fogadnia.) Mitévő legyek? Mariann
Kedves Mariann!
Bár mélyen személyes dolgokról ír, most nem hagyok ki belőle semmitsem. Nagyon tanulságos lehet mások számára is.
Mindenekelőtt azt tanácsolom, hogy nyomban szakítson meg mindenféle kapcsolatot az említett "lelkivezetővel". Nem akarok közelebbi ismeretség nélkül súlyosabb bírálatot mondani, de teljesen bizonyos, hogy az illető semmiféle jó hatással nincsen Önre. Ha igazi lelkivezető volna, akkor ezt már rég belátta volna, és ő tanácsolta volna, hogy többé ne találkozzanak. Ezért most én tanácsolom ezt önnek nagy nyomatékkal.
Nem szükséges mindjárt démoni erőkre gondolni. Az ember kezében is nagy hatalom lehet nem csak fizikai, hanem lelki és lélektani értelemben is.
Nem javaslom Önnek a böjtöt sem a mostani helyzetében. Még az imádságot is csak azután, hogy ha sürgősen elmegy gyónni egy fölszentelt katolikus paphoz, és ott leteszi lelkének terheit. Bizalommal javaslom, hogy, ha teheti, menjen el ezért Máriapócsra, vagy valamelyik másik zarándokhelyre. A szentgyónás végtelenül egyszerű módja a bűneinktől és gyöngeségeinktől való szabadulásnak. Szinte az is kísértés, ha ennél különlegesebb módokat keresünk: ördögűző papot, külföldi lelkivezetőt s hasonlókat. Egyszerű, tiszta bánbánattal le kell térdelni Istenünk valamelyik fölszentelt szolgája előtt, bárki legyen is az közülük, és az ő füle hallatára elmondani Istennek a vétkeket, lelki terheket. Isten csodálatos irgalmas szeretete fogja meggyógyítani.
Igen, valóban van démoni megszállottság. Ám ez nagyon ritka. S ne tévesszen meg bennünket az, hogy mostanában többet beszélnek erről, több efféle témájú film jelent meg. A püspök által erre a gyógyító szolgálatra kijelölt papok elsődleges feladata, hogy megállapítsák, valóban ördögi megszállottságról van-e szó, vagy egyéb pszichikai jelenségről. Talán meglepő az adat, de a bejelentett esetek 95 százalékában ez utóbbiról.
Nyugodjék meg, nincs olyan ellenállhatatlan erő, mely akadályozná, hogy őszinte bűnbánattal újra visszatérjen Isten gyógyító szeretetébe, és újra békés lélekkel tudjon imádkozni.
Tudunk ortodox keresztről,latin keresztről, de nekünk görögkatolikusoknak van-e saját keresztünk, vagy tetszőlegesen használhatjuk a kettős,hármas,hármas-ferde keresztet?
Miklós
Kedves Miklós!
Nagyon sokféle kereszt van. Nem csak ortodox és latin, hanem nemzetiségtől, koroktól, használati céloktól és még sok minden mástól függően igen sokféle. Tudomásom szerint nincsen hivatalosan elfogadott görögkatolikus kereszt. Napjainkban leginkább az indít vitát, hogy szabad-e a ferde szárú keresztet (értsd: a harmadik ág ferdén van) használni. Főként azokban kelt erős ellenérzést, akik a múltban közvetlenül vagy közvetve sokat szenvedtek szláv területeken az erőszakos ortodoxia terjesztése maitt. Ezért is nevezik gyakran "orosz" vagy "pravoszláv" keresztnek. Holott eredetileg ez görögországból származott, és szép teológiai magyarázat kerekedett hozzá. Mindenesetre oda kell figyelni erre a történelmi érzékenységre, és nem szabad senkit botránkoztatni ennek mindenáron való használatával. Viszont éppen az említett szép teológiai értelmezés miatt nem érdemes teljesen elvetni sem . Eszerint, ugyanis, a kereszt, mint az igazság mérlege áll, amely az egyik gonosztevőt, a bal latort a mennybe emelte, a másikat pedig "a pokolba sülyesztette". A 9. imaóránk nagyböjtben végzett tropárja is megénekli ezt. Tehát nem mondhatjuk, hogy számunkra idegen volna.
Ide írhatja a kérdését...
Kedves Lelkiatya!

Kérem, bocsássa meg tudatlanságomat. Van egy kis problémám a Husvét körül. Jézus pénteken halt meg. Szombaton van a feltámadási ünnepség a katolikus egyháznál. Az imában mégis azt mondjuk, "harmadnapra feltámadott". Hogy kell a fentieket értelmezni?

Köszönettel: Judit
Kedves Judit!
Valóban, ha percekkel, órákkal akarnánk számolni, sehogyan sem jönne ki a három nap. Az egyik fontos dolog, hogy seholsem az hangzik el, hogy "három nap múlva", hanem harmadnapra föltámadt. S azt is számba kell venni, hogy a zsidó számítás a nap kezdetét alkonyattól számítja, és minden megkezdett nap egy teljes napnak számít. Ezt vette át az őskeresztény hagyomány is. A bizánci egyházban, egyébként ma is így számolunk, hiszen a vecsernye már a következő napnak a része.
Mindezzel együtt is érdemes azt a szép szokást követni, hogy a föltámadási szertartást vasárnap hajnalban ünnepeljük.
Ide írhatja a kérdését...Dicsoseg Jezus Krisztusnak.Koszonom a lehetoseget. Segéd Kántor vagyok vagy valami ilyesmi" Lázár szombatjára szeretném kikeresni az Apostoli olvasmányt,hogy tudjam gyakorolni de sajnos azt sem tudom hol keressem. Szeretném,ha felvilágosítana ezzel kapcsolatban. Ha van erre oldal akkor legyen szíves elkuldeni a(Tanyika@azet.sk}e mail címre. Elore is koszonom. Szlovákiabol.Csicser kozsegebol.Dozsicky Sandor. Isten fizesse meg seitokeszseget!
A szertartások egész évi utasítása megtalálható a honlapunkon a liturgia/az év liturgikus utasítása címszó alatt. Azon a megfelelő naphoz gördülve megtalálhatók a megfelelő szentírási szakaszok is.
Március 27-én, Lázárszombaton:
Ar. Szt. János liturgiája ? Áldjad vagy hétköznapi antif. ? Tr. ün., DM.
kont. ün. ? Háromszorszent h. Akik Krisztusban ? Prok., al. és áldv. ün. ?
Ap. Zsid 333/b (Zsid 12,18-13,8) ? Ev. Jn 39. (Jn 11,1-45) ? Valóban m. h.
IX. irm. ? Elb. ün.
Jó készületet és szent föltámadást!
Kedves Lelkiatya!

Ide írom a kérdést, mert ortodoxokat sajnos nem ismerek. Az a kérdésem, hogy a keleti rítusú magyarok (Rómával egyesült és nem egyesült) milyen magyar bibliafordítást szoktak használni a múltban és most? Pl. készült külön ortodox magyar fordítás valaha? Ha nem, akkor a nem egyesült ortodoxok is a mindenkori katolikus fordítást (Káldi, SZIT) használták? Mi van azokkal a könyvekkel, amik az ortodox kánonban szerepel, de a katolikusban nem?
A magyar görögkatolikusok, amióta szertartásaikat magyarul végzik, Káldi György bibliafordítását használják, melyet a Vulgáta alapján készített el mintegy 150 évvel ezelőtt. Ennek a szövegnek a 30-as években készült kissé megújított szövegéből készült egy újabb kiadás, és szertartási könyveink ebből vették át a zsoltárokat, a parímiákat (ószövetségi szakaszokat), az apostoli szakaszokat és a négy evangélium szövegét is. Ma használatban lévő liturgikus könyveink mind ezt a fordítást használják. Mivel archaikus nyelvezete miatt néhol nehez érthető, ezért, mostanában újabb katolikus fordítások szövegét is hallani templomainkban. Jelenleg folyamatban van egy új, görög szöveget alapul vevő zsoltároskönyv kiadása, melyet reményeink szerint követni fog egy új Evangéliumos, Apostolos és Parimiás (ószövetségi olvasmányok gyűjtménye) könyv.
Az ortodox egyházak korábban természetesen a maguk liturgikus nyelvén (a görögök ógörögül, az oroszok és szerbek ószlávul, a románok románul) olvasták föl a szentírási szakaszokat. Amennyire tudom, ma az ortodox egyházak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Ó- és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága által készített új protestáns fordítást használják, melyet 1975-ben adtak ki. Mivel ez a fordítás nem tartalmazza az összes könyvet, melyekből a bizánci rítusú egyházak szertartásaikon felolvasnak, a hiányzó olvasmányokat más, katolikus fordításokból veszik.
Ide írhatja a kérdését...Kedves Lelkiatya!
Szeretném tudni, hogy mi a véleménye Gloria Polo Ortiz fogorvosnő tanúságtételéről, amit kiadott a Marana Tha kiadó és fent van a neten is, a www.metropolita.hu-n. Rövid írás, 1-2 óra alatt elolvasható. A lényeg a következő: Gloria Polo columbiai fogorvosnőt villámcsapás érte, melybe majdnem belehalt. Lábai elszenesedtek, leégett a bal melle stb., a kórházban le akarták kapcsolni a gépekről, mondván, hogy már nem tér vissza az életbe. Csodás módon meggyógyult és felépült. A kórházban tartózkodása alatt klinikai halál állapotába került és járt a túlvilágon, látta a poklot és a tísztító tűzet is, találkozott a földi életből eltávozott szüleivel, nagyszüleivel, barátaival stb., majd vágül magával Krisztussal, aki a tíz parancsolatból levizsgáztatta őt. Gloria megbukott ezen a vizsgán, habár járt templomba, alamizsnát is adott a szegényeknek stb. a vallást mégsem vette elég komolyan. Gyónni, áldozni korábban nem járt, a legsúlyosabb bűne az abortusz volt, ezt nemcsak maga követte el, hanem több embert is bíztatott rá és fizette is. (nagyon gazdag volt a baleset előtt.) Engem a könyv félelemmel töltött el, úgy éreztem több napig, hogy akarmit teszek, így is, úgy is el fogok kárhozni, a gyónást is ezért halogatom, sok éjjel reszketek a félelemtől. Krisztus ennyire szigorú lenne?
A könyvet megvettem a lelkiatyámnak is, aki egy pillanatra belenézett és azonnal félredobta, úgy látom hogy írtózik az ilyen könyvektől. Édesanyámnak is odaadtam, ő azt mondta, hogy olyan mintha egy szektavezér írta volna, olyan a stílusa. Anyám azt mondta, hogy aki nem hisz a démonokban, azt nem is bántják, nincsenek üldözései, félelmei stb. Így-szerinte-inkább éljek ateistaként, modern emberként, s akkor a kétségeim és lelki gyötrelmeim is megszűnnek. Mit szól ehhez? (A lelkiatyám inkább Tolsztojt és Dosztojevszkijt olvas, mint ilyen könyveket, szerinte egyes szépirodalmi művek a Biblián kívül jobban közelebbhoznak Istenhez!)
Üdvözlettel:
Mariann
Kedves Mariann!
Gloria Polo története valóban roppant tanulságos. Nem hiszem, hogy szektavezérnek kellene tekintenünk, hiszen a buzdításai szépen igazodnak a katolikus tanításhoz és a szentségi élethez. A leírása megrázó, de kissé szándékosan is az. Láthatóan személyes élményből táplálkozik, de érezhető a didaktikus szándék is. Nincs ebben semmi kivetnivaló, a legjobb szándék vezeti ebben.
Kicsit túlzó kijelentésnek tűnik, amikor azt mondják róla, vagy talán ő maga is, hogy meghalt. A halálból senki nem jött és nem jön vissza, csak egyedül az Úr Krisztus. Aki a klinikai halált átéli, annak vannak hasonló élményei. Nagy titok ez, hogy mi is játszódik le ekkor. E leírásból úgy tűnik, ez az állapot az orvosnő számára óriási kegyelem is volt, amely megváltoztatta az életét.
Nem kell, nem szabad rémüldözni az efféle leírások olvastán. Természetesen vannak ördögök, démonok, dehát ezekben egyáltalán nem kell, nem is lehet hinni. Vagy elfogadja valaki a létüket, vagy nem. Nagy vakság volna tagadni, hiszen a Szentírás és az Egyházunk világosan beszél róluk. Hinni azonban egyedül az Istenben lehet, senki és semmi másban.
Édesanyja szavait úgy igazítom ki, hogy csak azzal tudnak valamit kezdeni a démonok, akik valami módon ajtót nyitnak nekik. Bármilyen mágikus dologgal, még ha csak játék, vagy kiváncsiság vezet is ebben! De az Isten megvéd mindentől, ha Őrá tekintünk, ha Őbenne bízunk, Őbenne hiszünk. Ennyire egyszerű az egész.
Nem rossz ez a leírás, megráz, fölébreszt. De nem volna helyes, ha ezen ijedtségünk vezetne (csupán) Istenhez. A szépirodalmi művek valóban hatékonyabban segítenek Istenhez, sokkal többet mondanak el Róla. Megemlítek is egy másik könyvet: Júlia Voznyeszenyszkaja: Halál utáni kalandjaim (a nyíregyházi könyvesboltunkban kapható). Igen hasonló dolgokat ír le, de leplezetlenül irodalmi formában. Nekem az a regény sokkal többet jelentett. Szívesen ajánlom bárkinek elolvasásra.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon köszönöm válaszált Fr. Thomas A. Loya-val kapcsolatban. Nem akarom nagyon megterhelni a fórumot, így Önre bízom, hogy a válaszomat ill. a többi kérdésemet itt leközli-e, vagy e-mailben válaszol.
Azt írja (Fr. Loya a miénktöl eltérö "beszédmódja" (?)) a "keleti egyház Nyugaton és Amerikában szokatlan liturgikus látásmódjából fakad."
Tudna említeni néhány ilyen szokatlan elemet?
Mondjuk hanyagabbul végzik a liturgiát?
http://www.youtube.com/watch?v=H7uvSrhBAiI
Vagy másra nagyobb hangsúlyt helyznek?
http://www.youtube.com/watch?v=m6Ac5bje_qE
Esetleg az ottani emberek életében elve nagyobb szerepet játszik a televízió vagy az internet? Vagy egyik sem?
Azután írja:
"Azért ne essünk abba a hibába, hogy a mi szemléletmódunk is ebbe az irányba formálódjék! Hála Istennek, Magyarországon még nem ennyire szélsőséges a testiség uralma. Noha valóban abba az irányba próbálnak minket is taszítani."
Ön, Önök számára megvan az a lehetöség is, hogy pl. a "gyóntatásnál" tájékozódjanak ezügyben - már ha valaki meggyónja, milyen "vizuális anyaggal konfrontálódott". Nekem ilyen tapasztalatom nincs, mert nem vagyok pap, de azt tapasztalom, hogy évek, évtizedek óta egyre nagyobb a vizuális kihívás (elég csak a reklámokra gondolni), hogy nem mondjam kísértés Magyarországon is, nemcsak Amerikában. Minél nagyobb városban lakik az ember annál inkább - bár hallottam olyanról is, hogy éppen kisebb falvakban nagyon megnött a tévézéssel és videózással (DVD) töltött idö. Az internet pedig egyre rohamosabban terjed - a hatások jók és rosszak is lehetnek.
Lehet, hogy tévedek, de úgy gondolom, hogy Amerikában is sok olyan görög-katolikus pap van, akinek nincsenek olyan "extravaganciái", mint Fr. Loya-nak, de ahogy a honlapon látom, Fr. Loya naptára mégis tele van, annyi helyre hívják. Talán nem azért, mert az egyedüli "igazságot" hirdeti, hanem mert megragadja annak egy szeletét, amelyre specializálódott, és (el)gondolkodásra készteti az embereket.

Amit érdekesnek tartok, hogy a kiindulópontja, teológiai alapja Karol Wojtyla ill. II. János Pál pápának a "test teológiája", amely majd´ 30 éves már.
Tudom, a magyarországi és közép-európai görög-katolikus egyházat hosszú évszázadokon keresztül eleget latinizálták. A kérdésem hátterében tehát nem "rejtettem" ilyen kelepcét. De Ön szerin, kedves Lelkiatya, ennek a tanításnak egyes pontjai nem mondanának-e többet házasságra készülö vagy abban élö görög-katolikus teológusoknak és rajtuk keresztül minden katolikus hívönek, mint cölebsz latin társaiknak? Illetve nem tudnák azt más háttérrel közvetíteni? Esetleg ez olyan latin hagyományban gyökerezö tanítás, amit inkább latinoknak kellene továbbvinni? (Tehát hagyjuk a görög-katolikusok további latinizálását?) Vagy egyik sem érvényes: egyszerüen nem idöszerü mára ez a "gondolatkísérlet"?
Lehet, hogy tévedek, de úgy látom, hogy nyugaton (Amerikát kivéve) II. János Páltól már a Test teológiája is (bocsánat a kifejezésért) lejárt lemez. Az ún. "keleten" pedig nehéz frissnek "eladni" valami régit, már a 90-es években sem ment, de késöbb még kevésbé:
http://www.libri.hu/konyv/a-test-teologiaja.html
Nem tudom. Lehet, hogy Fr. Loya, amikor fiatalon Rómában tanulva egy fiatal pápától hallotta ezt a tanítást "belelkesedett" és azóta próbálja inkulturálni azt amerikai hazájában. Lehet, hogy mi már erröl (az idöröl) lemaradtunk, tehát jobban tesszük, ha magunk teszünk valamit? Ill. elég, ha mondjuk Böjte Csaba "lefedi" az árvákkal, a magyarsággal ill. egyéb kérdésekkel valahogyan ezt is?
Tisztelettel, üdvözlettel:
eichikarl

eichikarl@arcor.de
Tisztelt Eichikarl!

Annyi bizonyos, hogy Loya atya sajátossága nem a liturgiavégzés hanyagsága miatt alakulhatott ki. Szokatlan az, hogy a testet, testiséget érintő kérdésekben egyházi ember létére ennyire nyíltan és merészen beszél. Nincsen ebben semmi elítélő, inkább némi irígység szólalhat meg azok részéről, akik olykor hamis szemérmesség miatt nem merünk ennyire nyíltan beszélni. Kétségtelen, hogy ez a nyílt beszéd segíthet a világosabb látásban. Ezt a nyíltságot, egyébként Loya atya nem csak alkalmazza, hanem tudatosan hirdeti is a becsület, a tisztesség nevében.
Az félrevivő gondolat volna, hogy a test teológiájának tanítását mi, görögkatolikusok jobban tudnánk képviselni, tartalmasabban továbbadni. Nem ebben áll a keleti lelkiség sajátossága. S nem szabad elfelejteni, hogy Loya atya is cölebsz ember, minthogy az Egyesült Államokban a görögkatolikus papok nem nősülhetnek. No, de éppenígy cölbesz volt Karol Wojtyla is, aki először beszélt a test teológiájáról. A teológiának ez a területe sohasem lehet lejárt lemez, hiszen nem új irányzat, nem eredeti fölfedezés. A megtestesülés titka óta a kereszténység egészen másként beszél a testről, mint bármely vallás vagy filozófia. Ami számomra inkább kerülendőnek tűnik, az ennek a kérdésnek a túlhangsúlyozása. Ez Amerikára és általában a nagy városokra jellemző.
Egy szó, mint száz, Thomas Loya atya hallgatható, követhető, akit ez segít az Úr Isten felé, annak tanácsolom is, hogy kövesse. Csak abba a hibába ne essünk, amitől Szent Pál is óvta a híveket, hogy ne keressenek maguknak "tanítókat saját ízlésük szerint, hogy a fülüket csiklandoztassák" (2Tim 4,3). Ezeket a remek tanítókat nem elég élvezettel hallgatni, hanem tetteinkkel követnünk kell mindazt, amivel helyes útra írányítanak bennünket.
    ... 445 446 447 448 449 450 451 
452
  453 454 455