Pambó (8.)Pambó abbáról beszélték, hogy amikor halálán volt,
halála óráján azt mondta az őt körülvevő szent férfiaknak: „Amióta a pusztaságnak erre a helyére jöttem, kunyhómat megépítettem és benne lakom, sem arra nem emlékszem, hogy olyan kenyeret ettem volna, amit nem kezem munkájával kerestem, s nem bánok egyetlen szót sem, amelyet kiejtettem. És mégis úgy megyek az Isten elé, mint aki még el sem kezdett szolgálni az Istennek.”A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010 - tegnapi >Pambó (7.)Egyszer Pambó abba a testvérekkel Egyiptom vidékére ment, s amikor világiakat látott ott ülni, azt mondta nekik: „Keljetek fel és üdvözöljétek a szerzeteseket, hogy áldást nyerjetek, mert szüntelenül beszélnek az Istennel, és szájuk szent.”