Ha valaki nem találta meg a helyét, akkor keresni kell. Sok mindenből lehet következtetni rá, de a végső választ az imádságban kapja meg az ember. Kell türelem is ahhoz, hogy az ember föl tudja ismerni és sajátjának tudja elfogadni azt, amiben van. Soha nem rossz az adott jelen helyzet, csak van, amikor a változásra készít elő. De akkor is meg kell élni a jelent, s nem szabad csak a jövőre összpontosítani. Akkor a jövő soha nem jön el, mert mindig tovább akar készülni az ember. A jelen pillanat krisztusi megélése a legjobb előkészület arra, hogy az ember megtalálja a hivatását, megtalálja a helyét ebben a világban.

Érdekes, hogy éppen Ön előtt kérdezett valaki hasonlót. Ha az illető fiatalember (ez nem derült ki a leveléből), akkor csak össze kellene ismerkedniük. Tény, hogy a mai világban ez valóságos nehézség. Nem szívesen köteleződnek el az emberek, valami miatt félelem van bennük emiatt. Ez lehet az oka a papi és szerzetesi hivatások csekély számának is, hiszen ott még nehezebb, még erősebb elköteleződésre van szükség. Egyházunk próbál szervezni találkozókat, bálokat, egyéb programokat (zarándoklat, különböző búcsúk Máriapócson). Javaslom, hogy keresse föl ezeket, igyekezzék bekapcsolódni. Fontos, hogy minden nap imádkozzon az Úrhoz igazi társért, de Önnek is tennie kell ezért. Ugyanakkor valóban jó lehetőség ez a helyzet a bizalom és ráhagyatkozás gyakorlására. Ha ráhagyatkozik a Mindenhatóra, akkor megtalálja lelke békéjét, bárhogy is alakul az élete.

Egyházunk Máriapócson évenként szervez lelkigyakorlatot, találkozót magányosok, özvegyek számára. Talán lehetne többet is, ez igaz. Ennek a valóban nehéz helyzetnek a kezelésére görögkatolikus fiatalok (érett fiatalok) létrehoztak egy kis kört, az a Kefit. Rendszeres találkozóik vannak, érdekes programjaik. A honlapunkon figyelheti ezek híradásait, illetve a csatlakozási lehetőséget. Örömmel mondhatom, túl azon, hogy egy tartalmas programokkal gazdagítják saját és egymás életét, amióta létezik ez a csoport, már több esküvő is volt. De megfontoljuk még egyéb lehetőségek szervezését is. Köszönjük a gondolatot.

Az elhivatottság nagyon fontos. Ezek kívül, természetesen számít az érettségi eredménye, a hittani ismeretekben való jártasság (beleértve annak minden területét), általános műveltség, tájékozottság, ezen kívül jó személyi adottságok a kapcsolatteremtésre, a közösségi életre, a kemény munkára.

A következőt javaslom. Egyszer, amikor egyedül van otthon a lakásban, tegye ki a keresztet, vagy egy Krisztus ikont, meggyújthat egy gyertyát is, hiszen komoly imához készül, és akkor ott boruljon le teljesen a földre, ezzel a leborulással hódoljon az Isten előtt. Érdekes tapasztalat lesz. Leborulva mélyebben tudunk imádkozni, jobban átérezzük kicsinységünket és az Isten nagyságát. Ez néha hiányzik az Isten-kapcsolatunkból. Alighanem ezért tanácsolta az atya Önnek a leborulást, még ha nem is merte fizikailag javasolni.
Vajon miért váltott ki Önben heves reakciót - azt írja, teljesen kiborultam -, amikor az atya arról mesélt, hogy ő hogyan szokott imádkozni. Nem vagyunk egyformák. Néha tanulhatunk egymás imatapasztalataiból, néha nem. De azért nem kell, hogy bántson bennünket ez a különbség. Talán kicsit félrevezető lehet, amikor azt mondjuk, hogy halljuk az Isten hangját, hiszen egészen más ez, mint amikor testi fülünkkel fizikai hangot hallunk. De van lelki hallás is. Nehéz megmagyarázni, hogy mi ez, de nem is nagyon érdemes az elmagyarázásával bajlódni. Amikor ilyen dologban van része az embernek, akkor nem töpreng, hogy ez vajon az volt-e vagy sem. Pl. ha valaki soha nem látott villámlást, nem hallott mennydörgést, amikor találkozik vele, akkor mégis nyomban tudja, hogy na, ez volt az. Persze, Isten hozzánk szólása korántsem ilyen hatalmas jelenség, sőt. Egészen finom, mondom, megfoghatatlan, leírhatatlan, de mégis bizonyosabb, mint egy mennydörgés.
De Önnek más az imatapasztalata. Úgy érzi, az imádsága csak monológ. Az a javaslatom, kérje Istentől az imádság kegyelmét. Ha hittel kéri, egészen bizonyosan meg fogja kapni. Mondja el mindennap: Uram, add meg nekem a buzgó imádság kegyelmét. Ennyire egyszerű. Ha ezt a kérést minden nap elmondja (fontos, hogy hittel, tehát bíznia kell, hogy az Úr meg is hallgatja), akkor előbb-utóbb nagyon szép imaélményben lesz része. Az imádság kegyelem, Isten ajándéka, de nekünk is tennünk kell érte, hogy megkaphassuk.

Ön nagyon is jó úton jár az Isten felé. Sokat jelent, hogy a Miatyánk és ez a fogékonyság a csöndre már gyermekkorától kezdve kialakult Önben. Azonban érdemes tovább lépnie. Ez még csak gyermeki hit, amely nagy megpróbáltatásokat nem tud elviselni. Mindenképpen tanácsolom, hogy fedezzen föl, tanuljon meg más imákat is. Azok még mélyebbé tehetik az Istennel való kapcsolatát. Jó, ha saját szavaival is szól az Úrhoz, de nyugodtan beszerezhet egy imakönyvet, és szétnézhet benne, hogy melyik ima indítja meg a szívét. Ha Ön görögkatolkus, akkor mindenképp javaslom, hogy ismerkedjék meg a Mennyei Király kezdetű, Szentlelket hívó imával. Ha új imát olvas, eleinte talán idegenül hat, de idővel ezek is hozzánőhetnek a szívéhez, és ugyanolyan átélten tudja majd imádkozni őket. A hit élő valóság, amely fejlődésre hivatott. Lépjen tovább ezen a szép úton!

A görögkatolikus egyház a bizánci ortodox egyház rítusát követi, abból származik. Ám a rítus nem csupán az énekeket, a szertartásokat jelenti, hanem az egész egyházi életet, beleértve annak fegyelmi rendjét, lelkiségét, teológiáját. Ebben tehát hasonlítunk az ortodoxokhoz, egyházszervezetileg azonban a katolikus egyházhoz tartozunk, Rómával vagyunk egységben.

Kedves Testvérem!
Nem kért választ sem biztatást, mégis, engedje meg, hogy sorait közzétegyem, és legalább annyit válaszoljak rá, hogy minden bizonnyal az Ön segítségére akartak lenni azok, akiktől, úgy érezte, hogy csak kioktatást kapott. Sokszor próbálunk segíteni, de nem mindig sikerül. Sok oka van ennek, most nem ezt részletezem. Csak, gondolom, mindenki arra próbált rávilágítani, hogy valamit nem jól lát, ezért látszik az Ön számára sötétnek az egész világ. Úgy látom, abban nem kételkedik, hogy Isten az egész világ Ura és Teremtője. A jóságában viszont valami miatt, bizonyára a tapasztalatai alapján, kételkedik. De vajon van értelme annak, hogy legyen egy rosszindulatú despota, aki kénye-kedve szerint játszik az emberekkel. Ez valami rossz horror filmben elmenne talán, de a valóságnak egyáltalán nem felel meg. Az a rossz isten, akire Ön haragszik, az egyáltalán nem létezik. Nem csoda, hogy rossz viszonyban van vele. Csak tovább kellene keresnie, mert ennek a képnek valóban nincs értelme. A valóság azonban az, hogy az Isten nem csak mindenható, hanem végtelenül jóságos is. Csak föl kell fedeznünk, ezt meg kell látnunk. Én is azon vagyok, hogy hozzásegítsem, változtassa meg a látását. Fatális tévedés volna szembefordulni az élettel és a Jóistennel azért, mert Önnek egy téves képe volt róla.
Bocsásson meg, hogy ennyivel is traktáltam. Nem akarok erőszakos lenni, győzködni, de legalábbis imádkozom Önért, hogy fölfigyeljen erre, hogy vegye észre, igenis van remény, van értelme az életnek, van öröm, amely mindenkié. Nyilván nem csak odaát, dehogy, hanem már itt a földön. Aki Istennel él, az boldogságban él itt a földön is. Azt mondja Jézus: Tüzet hoztam a földre, mennyire szeretném, ha már föllobbanna (Lk 12,49). Tehát a földre hozta a szeretet boldogító tüzét, nem csak csalóka ábrándként lebegteti előttünk a halál utáni életben. Néhány levéllel korábban olvashatja itt, hogy egy beteg fiatalember hogyan tesz tanúságot az élet öröméről. Köszönöm neki. Az ő szájából hitelesebb.

Az én tapasztalatom szerint a Szent István Társulat által kiadott fordítás is nagyon érthető, egyszerű nyelvű. Ha már megkérdezte, én azt tanácsolom Önnek, hogy ebből olvassa el az Újszövetséget. Nem tudom, ki adta ki a másik, gyakorlatiasabbnak tűnő változatot, de nem biztos, hogy meg lehet benne bízni. Vannak olyan szekták, akik előszeretettel osztogatják a Bibliát ingyen, csak éppen meghamisított szöveget közölnek benne. Nehogy úgy járjon Ön is, hogy a gyakorlatiasabb változattal egy hiteltelen szöveget olvas végig nagy buzgósággal. Az bizony igen sokan ronthatna az Ön hitismeretén és ezáltal az Isten-kapcsolatán is. Ezért javaslom inkább a katolikus fordítású Bibliát.

Nem látok benne semmi rosszat. Van lehetőség ma Magyarországon az ilyen névváltoztatásra. Úgy tudom, az új keresztnév bejegyzése még egy fokkal könnyebb folyamat is. Szerintem sem tehet senki szemrehányást emiatt a családban. Tartson ki jó elhatározásában!

Kedves Krisztián!
Természetesen imádkoztam Önért és fogok is imádkozni. Segítse az Úr a nehézségekben is! Ne feledje: Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik (Róm 8,28).

Legalábbis nagy a veszélye, hogy hiszékenységet kihasználó praktika csupán. Nem kétlem, hogy az anyagoknak, gyógynövényeknek, egyes ásványoknak a szervezetre jótékony hatása van. Ebből fejlődött ki a gyógyszergyártás. De, hogy efféléket ékszerként árusítsák, ez fölöttébb gyanús. Próbáljon békességben maradni ezzel az ismerősével, de azt javaslom, határozottan utasítson el minden ilyen irányú javaslatot. Ha látja az Ön viselkedésén, hogy teljesen elutasító, akkor hamarabb abbahagyja a próbálkozásait. Ha néha engedne neki, akkor újra és újra előáll majd a javaslataival.
De ha így is van, föltétlenül imádkozzék ezért az emberért. Ez neki is jót tesz, de Önnek is segít, hogy békével fogadja, amikor ilyesmivel akarja Önt zaklatni.

Sajnos, vannak rossz döntéseink, amiket utólag megbánunk. Annak a következményeit viszont viselnünk kell. Úgy érzem, most Ön is ebben a helyzetben van, s emiatt látja a világot is olyannak, ahogy itt leírta. Talán már akkor érezte, hogy nem kellene belemennie a kapcsolatba? Legalábbis ebből okuljon. Nem szabad könnyen belefutni egy szerelmi kapcsolatba. Egy nőt általában nagyon megviseli a szakítás, a férfi könnyebben túllép rajta. (Persze, ez nem minden helyzetre érvényes, csak többségében van így.) Most rettentő csalódott, s emiatt keserű a lelke. Azt tanácsolom, legyen megfontoltabb. Végezze a munkáját vagy a tanulmányait, és most egy ideig ne fecsérelje az idejét, energiáját párkapcsolatokra. Várjon egy kicsit. Az idő majd higgadtabbá, megfontoltabbá teszi. És imádkozzon a Jóistenhez, hogy Ő vezesse ezekben a dolgokban is!

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10.Mások tulajdonát ne kívánd!

Alighanem mindig ilyen volt a világ, mindig ilyen volt az ember. Vannak, akik fogékonyabbak mások szenvedései iránt, vannak, akik érzéketlenebbek. Van, aki akar cselekedni másért, van, aki csak saját magával törődik. Ki-ki döntse el, milyen szeretne lenni! Aki legalábbis már ilyen kérdéseken töpreng, annak már van esélye választani, persze, a jobbat választani. Mert a rosszra hajló emberi természet miatt erőfeszítés nélkül inkább a bűnt követjük el, és ha a jót akarjuk követni, akkor le kell győznünk saját önzésünket vagy éppen lustaságunkat. Erre nem mindenki hajlandó, vagy nem is jut el oda, hogy ezt fölismerje, hogy le kellene győznie önmagát. Mit tehetünk? Egyetlen egy emberen tudunk csak változtatni, az mi magunk vagyunk. A másikon tudunk, de nem is nem kell. Ha a példám esetleg hat rá, az, persze, nagyon jó, de közvetlenül arra törekednem, hogy a másikat megváltoztassam, fölösleges. Láthatóan Önben több az empátia, a segítőkészség, mint általában az emberekben. Emiatt ne keseregjen, hanem inkább adjon hálát. És még az is feladata, hogy elviselje, hogy mások másként gondolják. Szent Pál így fogalmaz: Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük (Róm 15,1).