Mindenkitől elnézést kérünk, hogy megakadt a közvetítés gördülékenysége. A szakemberek dolgoznak a hibán. Igyekszünk folyamatosan fejleszteni a rendszert, hogy minél kevésbé történhessék ilyen meghibásodás. Reméljük, hamarosan lesz képünk is és hangunk is.

Köszönjük szépen a sorait. Remélem, másoknak is erőt ad. Nekem mindenképpen. Isten áldja és vezesse tovább!

Ha valaki teljesen egyedül érzi magát a világban, keresse meg azt a társat, aki mindenben megérti őt. Létezik ilyen. Ez a Jóisten. Ha még nem tapasztalta meg a vele való találkozást, keresse Őt, keresse nagy odaadással. Aki megtalálta Istent, az nincs többé egyedül, sohasem magányos, mert Isten mindig vele van. Az örömnek ennél valóságosabb forrása nincsen.
Jó a kérdés,hogy milyen személy jelenthet örömet. Igen, csak személy nyújthat örömet, tárgy sohasem. Ideig-óráig adhat talán, de ha nincs, akivel megossza, akkor ez a tárgyi öröm hamar kiüresedik, kiszárad. Bevezetőben mondtam, hogy az öröm igazi forrása a Jóisten. Ő az igazi társ. De a körülöttünk lévők is az öröm forrásai, ha megpróbálunk nekik örömet szerezni. Az önzésünk sokszor megakadályoz ebben, de meg kell próbálni legyőzni azt, és önzetlenül másoknak örömet szerezni. Érdekes módon, egy idő után ez visszahat, és nekünk is örömet okoz.
A boldogság, kék madár, hajszoljuk, pedig nem kell érte sehová sem menni, bent lakik a szívünkben. Meg kell állni, befelé tekinteni, és ott, szívem legmélyén megtalálom Teremtőmet, Megváltómat. Ahogyan a teremtett világ szépségeiben fölismerhetem Istent, éppen úgy a lelkem legmélyén is. Csak nem szoktunk odafigyelni.
A megváltottság egyik legbeszédesebb jele a bűnbánat és annak lehetősége. Jézus elvette bűneinket. Ez kimondhatatlan öröm, amelyre azonban csak a bűnbánat útján találhatunk rá. Azért gyónhatunk, mert meg vagyunk váltva, részesülünk Isten végtelen kegyelméből, a szeretetében fürödhetünk.
Tekintsen tehát önmagába! Ami bűnt ott talál, azt mindet mondja ki egy pap előtt, hogy ő föloldozhassa Önt. E megszabadult állapotban aztán újra tekintsen befelé, még mélyebbre, és szíve legmélyéből mondjon hálát, köszönjön meg mindent az Úrnak. Ez a boldogság útja.

Úgy tűnik, hogy megvan a célja, s ezt érdemes követni. Annak tehát semmi indokát nem látom, hogy féljen a jövőtől, a bizonytalantól. A mostani helyzete szükséges rossz, amelyet szintén el kell fogadni, és megvárni a kedvező alkalmat a lépésre. Leírásából azt olvasom ki, hogy ennek még nincs itt az ideje. Várja, ugyanakkor keresse is az alkalmas időt és megoldást. Persze, ezenközben most is éljen teljes keresztény életet. Ha olyanokkal van körülvéve, akiket nehezen visel el, akkor ne mulassza el fölhasználni ezt a helyzetet a szeretet gyakorlására. Ha a jövő évben már ösztöndíjat kap, azt elegendő oknak látom, hogy addig maradjon a mostani munkahelyén. Közben kereshet mást, de ha már lesz ösztöndíja, akkor könnyebben tud a munkalehetőségek között is válogatni. Szóval, minden rendben van. Tartson ki most abban, amiben van, és készüljön a jövőre. Mindehhez kérje a Mindenható segítségét.

Legfontosabb, hogy a párja őszintén akarjon változni. Ha ez megvan, akkor esetleg elfogadható, hogy netán botlás történik. Bár a pornó használata egyetlen döntésre is felfüggeszthető. Ha nem, akkor függésről van szó (sajnos, ilyen is van). Ez utóbbi esetben semmiképp sem javaslom a kapcsolat fönntartását, mert hiába minden fogadkozás, csak orvosi úton lehet szabadulni tőle. Ha az megtörtént, akkor lehet újra gondolni arra, hogy kapcsolatot tartsanak. Ekkor még csak nem is ultimátumról kell beszélni, hanem végleges szakításról, még ha a szívében meg is hagyja a kapcsolatfölvétel lehetőségét, de ezt egyáltalán nem közölve vele. Különben a szabadulási motiváció hamis lesz, a szabadulási törekvés pedig eredménytelen.
Ha nem ennyire súlyos esetről van szó, akkor viszont az akaraterő és az igazi szeretetből fakadó hűség készteti az embert a helyes cselekvésre. Akár ez, akár az hiányzik, szintén nincs remény az egészséges, szép párkapcsolatra. Persze, nehéz ilyen távolról tanácsot adni, de azt mondom, ne engedjen túl sokat, mert esetleg visszaélhet vele a barátja, s ez megint reménytelenné teheti a hosszú távú kapcsolatukat. Azt javaslom, közösen keressenek föl egy lelkiatyát, aki elbeszélget Önökkel, a barátjával külön is, és segíthet világosabban látni, hogy komolyak és őszinték-e a szándékai ennek a fiatalembernek.

Nehéz volna erre a kérdésre ilyen szűk keretek között válaszolni. Röviden így foglalhatom össze: Isten által meghívott imádságos ember, aki másokat úgy szolgál, hogy vezeti, tanítja és megszenteli őket.

Átkeresztelkedésről szó sem lehet. Akit egyszer érvényesen megkereszteltek az Atya és Fiú és Szentlélek nevében - még ha akár a szektásoknál is -, azt teljesen értelmetlen újra keresztelni. A katolikus egyházon belül esetleg rítusváltásról lehet szó. Általában ezt sem szoktuk javasolni, hiszen mindenki megmaradhat a saját rítusában, de ha úgy adódik, élhet a számára vonzóbb rítus szerint anélkül, hogy ezt a hivatalos váltás megtenné.
Annak egyébként az a módja, hogy az illető hívő levelet ír a saját püspökének (ha úgy könnyebb, akkor a plébánosán/parókusán keresztül), amelyben kifejezi ezt a szándékát és meg is indokolja azt. Amikor a saját püspök - szintén írásban - megadja erre az engedélyt, akkor fordul levélben a másik püspökhöz, amelynek rítusát szeretné fölvenni. Ha az előző püspök elengedő nyilatkozata megvan, akkor írhatja meg ő is a befogadó nyilatkozatot. Ezzel válik teljessé a rítusváltás, amelyet a saját keresztelő helyén is be kell jegyezni az anyakönyvbe, de erről a hivatalos lépésről már a püspöki hivatalok gondoskodnak.

Ügyeljen, mert a gonosz éppen a legszebb dolgokat akarja tönkretenni, s elég neki egy kis emberi megingás, hogy ennek érdekben abba belekapaszkodjon. Ilyen ez az ártatlannak tűnő kapcsolattartás ezzel a férfival. Nem gondolt rá, mégis magában hordta az érzelmek fölébredésének a veszélyét. Elhiszem, hogy valóban ártatlanul tartotta ezt a kapcsolatot, bár, mintha tett volna rá célzást, hogy mindig is érzett valami különöset is. Most csak nagyon radikális lépés segíthet, s erre föltétlenül szükség van, ha meg akarja menteni a házasságát. Egyik legegyszerűbb dolog nem írni többet neki. Egy rövid, de valóban rövid jelzéssel értesíteni, hogy nem fog többet írni. (Ha elkezdenek hosszan magyarázkodni, hogy ki mit érez, akkor elvesztek!) A másik egy kicsit nehezebb, de nem hiszem, hogy elkerülhető. Őszintén tárja föl ezt a férje előtt. Ez kicsit talán megviseli majd a kapcsolatukat, de csak rövid időre. Hosszú távon viszont annak megerősödését fogja szolgálni. Az őszinteség roppant fontos a házastársi kapcsolatban. Természetesen gyónja is meg ezt a kis érzelmi megingást, és nagyon kérje az Urat, hogy ne vigye, ne engedje a kísértésbe. Mostantól Ön is kerülje!

A kikényszerített eskü egyáltalán nem kötelez. De eleve óvakodnunk is kell attól, hogy esküdjünk. Az újszövetség tanítása inkább a nyílt, egyszerű, tiszta beszédre szólít föl, amelyben nincs szükség ilyen külön kitételre, mint az eskü (Mt 5,34-37).
Jól teszi, ha meggyónja, s Úr Istenre bízza, hogy ebben a dologban mennyi volt az Ön felelőssége, s mennyi másoké. Megbánja, és az Úr elveszi Önről ezt a terhet. Ennyire egyszerű. Így aztán nem kell félnie a következményeitől sem.
Olyan a minket körülvevő világ, amilyennek látjuk. Azért érzi úgy, hogy sötétség veszi körül, mert e félelme miatt belül van a homály, belül van a sötétség. Ezért veszi észre jobban a negatív dolgokat. Persze, csak úgy, egyetlen elhatározás alapján még nem tud pozitív gondolkodásúvá válni az ember, de ebben segít a kegyelem. Járjon gyakran gyónni, ne csak egyszer menjen el, és áldozni is. Minden nap beszélgessen az Úrral. Ennek során elsősorban köszönetet mondjon Neki azokért, amiket kapott, s ne csak a félelmeiről beszéljen Neki. De lehet arról is. Ő az, aki ebben a legjobban megérti Önt, és segíteni is fog földolgozni. Az eskü dolgát meg felejtse el, mert annak már nincsen semmi jelentősége.

Jaj, dehogy! Egyes szekták félreértelmezik a vér és fojtott állat fogyasztásának ószövetségi tilalmát, s abból vezetik le, hogy nem szabad a vérrel semmit sem csinálni. Butaság.
Nagyon is nemes cselekedet. Vérünket adjuk (legalábbis annak egy kis részét) embertársunknak. Ráadásul, a szakemberek azt mondják, hogy orvosilag is jót tesz annak, aki alkalmanként leadja ezt a négy dl vért. Tehát itt is megmutatkozik a teremtett világ szép rendje: aki ad, az maga is gazdagodik.

Nem hiszem, hogy azzal tudnánk megfékezni az efféle erőszakos missziót, hogy begyűjtjük a lapjaikat begyújtásra. Akkor csak azt látnák, hogy több fogy, s talán még többet nyomtatnának. Mivel, látjuk, a pénzhiány nehézsége náluk nem jelentkezik. Jól tesszük, ha imádkozunk azokért, akiket már sikerült behálózniok. Valószínű, ennél többet nem érdemes rájuk szánni. A velük való vitázás ugyanis teljesen meddő marad. Legalábbis ezt mutatja eddig életem tapasztalata.

Ha Ön római katolikus, akkor javaslom a rózsafüzér megtanulását. Illetve meg sem kell tanulni, hanem elkezdeni mondani, s az imádság majd megtanítja, hogyan is kell csinálni. Ha görögkatolikus, akkor pedig a Jézus-imát javaslom, s azzal lesz majd hasonló tapasztalata. Sokan vagyunk így, hogy életünk utolsó szakaszában értjük meg, hogy hogyan kell(ett volna) élnünk. Ön, persze, nem abban a szakaszban tart, még van ideje nem csak a halálra fölkészülni, hanem a házasságukat is átalakítani. Nagy kár, hogy ennyit veszekedtek, de nem ezen kell keseregni. Bizony, sokan beleesünk ebbe a hibába, hogy a templomi imádságaink hatása nem lép túl a templom falán. De ezen mindig lehet változtatni. Persze, Önnek nem a férjét kell megváltoztatni, hanem saját magát. A veszekedés mindig kettőn áll. Csak akkor van csattanás és törés, ha két kemény tárgy ütközik. Ha a kalapács a párnába huppan, szinte semmi hangja nincs. Bűnbánattal, töredelemmel lágyítsa meg a saját szívét. Ehhez nagy erő kell, de ha kéri Istent, meg is adja Önnek. Ennek a szívtöredelemnek, lelke erőteli meglágyulásának lesz az eredménye az a belső béke, amit keres, amire vágyik. Ez akkor is megadatik, ha a férje nem változna meg, ha Ön körül békétlenség uralkodna is.

Javaslom, soha ne tekintse magát ártatlannak. Lehet, hogy amivel vádolják, azt nem követte el, de valami oka mégis van, hogy a társai megnehezteltek Önre. Ha teljesen alaptalan a vád, azzal meg végképp nem érdemes törődni. Azzal pedig csak még rosszabbá válna a helyzet, ha fennen hirdetné a maga igazát. Lehet attól remélni, hogy elállnak a vádtól? Aligha.
Azt megteheti, hogy egyik vagy másik személyt ebből a csoportból félrehív, és személyesen megbeszélik a dolgot. Egyenként nyugodtabban lehet beszélni.
Mindenesetre minden jogtalan vádban érdemes fölismerni, hogy ez is Krisztushoz visz közelebb bennünket. Tehát még hálát is adhat az ember, ha ilyen helyzetbe keveredik.

Átkeresztelkedésről szó sem lehet. Életünkben egyszer lehet megkeresztelkedni. Némely szekta, és olykor egyes ortodox egyházak is újra megkeresztelik a már megkeresztelt embert. Ez teljesen téves és rossz gyakorlat.
Ha szeretne görögkatolikus lenni, ez rítusváltás, amelyre különleges esetekben van csak lehetőség. Általában jobb az, ha mindenki abban a rítusban marad, amelybe keresztelték. Hiszen ugyanabba az egyházba tartozunk, semmi akadálya, hogy látogassuk egymás templomát, hogy a szentségekben (legalábbis a gyakori szentségekben) kölcsönösen részesüljünk. Ha mégis nyomós ok van a rítusváltásra, ezt a saját püspöknél kell kezdeményezni. Amikor a saját püspöktől megérkezett a jóváhagyás, akkor az új rítus püspökéhez kell fordulni befogadási kérelemmel. Általában, legalábbis indokolt esetekben, meg szokták adni a püspök atyát ezt a rítusváltási engedélyt.

Kedves Ilona!
Természetesen jobb lett volna, ha a gyermekét katolikusnak keresztelik, ez kötelessége és a katolikus szülőnek. De nagyon fontos a családi békesség és egység is. Ha emiatt viszálykodás lett volna kettejük között, akkor jobban döntött, hogy beleegyezett a református keresztelőbe. Ettől még nyugodtan járhat a katolikus templomba és járjon is.
Nagyobb gond, hogy nincsenek összeházasodva. Ez az oka annak, hogy egyelőre nem gyónhat, hiszen rendezetlen házassági viszonyban él. Gondolja át nagyon alaposan, hogy valóban a férje az, akivel az egész életét szeretné együtt tölteni. Hiszen a házasság egész életre szól. Ha ezt alaposan átbeszélték, akkor minél hamarabb rendezzék a házasságukat, lehetőleg katolikus szertartás szerint. Ha ezt esetleg a férje nem akarja, akkor is van lehetősége rendezni a házasságukat, un. gyökeres orvoslással. Ezt a saját katolikus papjával beszélje meg.
Az időre, de még inkább a türelmes Mindenhatóra kell bízni az életük folyását. Ha kitart a hitben, Isten iránti ragaszkodásában, akkor ez jó hatással lesz majd az egész családjára is.