ha a fiú anyja görög katolikus én meg a párom katolikus lehet ugyanúgy keresztelni a gyermeket
Ha jól értem a helyzetet, Ön és a házastársa mindketten római katolikusok. Ebben az esetben nem lehet a gyermeket görögkatolikusnak keresztelni, még ha az egyik nagymama görögkatolikus is. Abban az esetben, ha a görögkatolikus nagymama férje esetleg nem katolikus (protestáns vagy kereszteletlen), akkor azon az ágon a szülő szintén görögkatolikus, még ha római szerint keresztelték és nevelték is. Ekkor volna lehetséges, hogy a gyermeket görögkatolikusnak kereszteljék. Csak vegyes rítusú házaspároknál lehet megválasztani a keresztelendő gyermek rítusát.
Kedves Lelkiatya!
4 ? számomra nehéz ? kérdéssel fordulnék Ön felé. Szeretném, ha segítséget nyújtana nekem.
1. Sajnos néha előfordul velem, hogy csúnya, ill. rossz gondolatok járnak a fejemben. Szoktam kérni imádságban Szent Antalt, hogy segítsen elfelejteni. Nagyon sokszor sikerül is, de van 1-2 pillanat, amikor újra előjönnek. Néha kétségbe vagyok esve, és el vagyok keseredve, mondván, hogy el fogok ezek miatt kárhozni. Pedig vallásosan éltem, élek és élni is fogok. A böjtöket mindig betartom, igyekeztem, és igyekszem jót tenni másokon, hogy a mérleg nyelve az utolsó ítéletkor pozitív oldalon álljon. Ha egy mondattal kellene jellemezni önmagam, akkor így jellemezném: Alázatos az emberekhez, és hű az Istenhez. Ön szerint reménytelen a helyzetem? Nem fogok elkárhozni? Tud esetleg valami imádságot, hogy csökkenjenek, vagy megszűnjenek ezek a gondolataim?
2. Nagyon szeretem a régi rock zenéket, és akad 1-2 mai együttes, amiknek 1-2 számát is szívesen meghallgatom. Ezek közül 1-2-t ? a régiek közül is /Iron Maiden, AC/DC, Motörhead/ ? sátánista zenének tituáltak. Szabad ilyen zenét hallgatnom? Nagy bűn ez, ha néha meghallgatom őket? Azt is mondták, az egyik együttesre ? amit ritkán hallgatok, de tényleg van 1-2 számomra jó száma -, hogy ne fordítsam le őket. Nem is tudok angolul, úgyhogy számomra ez a ?veszély? nem is áll fenn. Mit gondol Ön erről Lelkiatya?
3. A tévében, és az Interneten is láttam egy pár nagyon szép lakást, amik elhagyatott, romos templomokból ? szent helyekből ? lettek újra felújítva. Ugyebár ezeket ma már családok lakják. Ezeket megengedheti az egyház? Adhat rá engedélyt? Nem egyház-, ill. Istenellenes, vagy bűn ez?
4. Talán a legnehezebb kérdés maradt utoljára. Édesanyámmal és a húgommal élek 1 háztartásban. Édesapám idén ősszel lesz 10 éve, hogy elhunyt. Az egész család nagyon vallásos; édesapám az édesanyámmal kötött házasság után kezdte inkább mélyebben gyakorolni a vallását. A húgom 26 éves, és volt már több barátja, de sajnos 2-vel intim kapcsolatba is került. Az 2. ilyen barátja 3 évvel fiatalabb volt tőle. Édesanyám és én nagyon elleneztük ezt a kapcsolatot több okból is: a fiú nem volt helyes, nem volt gazdag, nem volt okos, egyszóval nem tudom, hogy mivel fogta meg a testvéremet. Többször volt a testvérem a barátjánál, ami miatt édesanyám és én is nagyon féltettem, ill. szóvá is tettük neki, hogy maradjanak inkább nálunk, nem menjenek a barátjához, de nem hallgatott meg minket. Az egyik ilyen alkalommal került testi kapcsolatba a testvéremmel. Több ismerősömtől is információt kértem a fiúval kapcsolatban, és nem voltak túl jó véleménnyel róla. Amikor ezt szóvá tettem a testvéremnek, nem akart hinni sem nekem, sem édesanyámnak, csak a barátjának, pedig mi jót akartunk neki, és nagyon féltettük. Sokszor kötötte az ebet a karóhoz, hogy úgyis elmegy hozzá, és ilyenkor édesanyámmal nagyon fel tudott minket idegesíteni a testvérem, Előtte volt a rózsaszín köd, és nem szállt fel. A kapcsolata ezzel a fiúval csak 1-2 hónapig tartott, szakítottak. A húgom emiatt nagyon kiborult, napokig sírt is miatta, és édesanyámmal úgy voltunk vele, hogy jobb is, hogy így alakult, mert nem tudtunk volna megbarátkozni a gondolattal, hogy ?ilyen? barátja van. A testvérem utólag belátta, hogy nekünk volt igazunk. Az lenne ezzel a dologgal kapcsolatban a kérdésem, hogy meddig mehet el egy ilyen helyzettel egy testvér, és meddig egy édesanya?
Hiszen mindketten féltettük, és mint a bátyja ? és ?édesapja helyett? ? kötelességemnek éreztem, hogy vigyázzak rá, elvégre a lánytestvérem, de mindezek ellenére, hogy nagyon makacs, úgy érzem, hogy kudarcot vallottam. Pedig mikor kötötte ez ebet a karóhoz, szívem szerint lekevertem volna neki egy nagy pofont, hogy észhez térjen, de egyrészt gyávaságnak tartottam volna megütni egy lányt, másrészt soha nem engedték a szüleim, hogy beleszóljak a húgom nevelésébe, aminek úgy érzem ? hogy ?meglett az eredménye.?
Válaszát előre is köszönöm!
1. A bűneinkkel állandóan küzdenünk kell. Jó volna megszabadulni tőlük, de saját erőnkből, pusztán erénygyakorlatok útján ez nem lehetséges. Mégis, állandóan törekedni kell rá, nem szabad beletörődni, megalkudni velük. Az egyik legjobb harcmodor a bűnbánat, az, hogy bevallom a bűnöm és bocsánatot kérek miatta. Erre való a szentgyónás. Ezzel azt is bevallom, hogy egyedül Jézus tud megszabadítani a bűntől, még pedig ilyen egyszerű módon: elengedi az adósságomat. Ez azt is jelenti, hogy az üdvösséget is egyedül neki köszönhetjük. Nem pedig annak eredménye lesz, hogy a mérleg nyelve hogyan áll, hogy jó vagy rossz tettet vittem e végbe többet. A tetteink alapján nem üdvözülhetünk, csak egyedül az Isten megbocsátó, irgalmas szeretetének következtében.
2. Attól tartok, hogy a nevük szerint fölsorolt együttesek valóban olyan zenét játszanak, amelyeket jobb nem hallgatni. Még ha a szövegük esetleg nem is mind kárhozatos, de a zene nem csak a szöveggel hat, sőt, főként nem azzal. Tehát, még ha valaki nem is érti a szöveget, de ha vadságot és egyéb indulatokat hordozó és közvetítő zenét hallgat, akkor, bizony, egy idő után maga is olyanná válik.
3. A nyugati egyházban hallottam arról, hogy létezik templomot deszakralizáló szertartás. Sajnos, egyre többször van rá eset, hogy a kiürült templommal már nem tudnak mit kezdeni, és ilyen módon értékesítik. Nem csak lakások, hanem még szórakozóhelyek is működnek régi templomokban. Szerintem nem volna szabad, hogy ilyen történjen, de én sem tudom, mit is kellene tenni ilyen helyzetben.
4. Természetesen felelősek vagyunk egymásért, s aki közelebb áll hozzánk, azért még inkább. Ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk egymás szabadságát is. Isten is tiszteletben tartja, nekünk sem szabad másként. Egy 26 éves hölgynek már önálló életet kell élnie. Még ha egy háztartásban élnek is, nem szabad neki előírni vagy megtiltani dolgokat. Ha tanácsot kér, persze, segíteni kell. Lehet, hogy a szemünk láttára tesz butaságokat, s ilyenkor lehet szólni is neki, akár még másodjára is, de utána szabadon kell hagyni, hadd döntsön ő. Még egy szülőnek is nehéz ezt elfogadni, hogy a gyermeke egy bizonyos kor után már saját életét akarja élni. De el kell engednie. Ugyanez még inkább áll a testvéri kapcsolatra.
Tisztelt Lelkiatya!
Csak azt nem értem, mi alapján dönti el Isten, hogy mikor lesz ez az ítélet, mert elvileg az ítélet az emberek halála után lesz, viszont akkor egyszer úgy dönt Isten hogy mostmár nem fog egy embert sem teremteni, hanem már elég volt, és mikor mindenki meghalt a Földön, utána jön el a nagy ítélet. Bevallom, nem értem azt sem, hogy akkor most Isten szeretet vagy egy személy, nem értek semmit, de nem érdekel most már, rábízom nálam okosabb emberekre, úgy érzem, nálam mindenki jobban tud mindent, pedig valójában senki nem tudja az igazságot, csak mindenki azt hiszi, hogy ő tudja...
Valóban, olyan kérdések ezek, amelyekre nem tudjuk a választ. Ezt jobb bevallani, mint elméleteket gyártani, hogy s mint és mikor lesz. Még jobb rábízni az egészet, Őrá, aki tud mindent. Azt sem tudjuk, hogy odaát hogyan is lesz az egyéni és az általános ítélet, mi lesz előbb, mi lesz utóbb - ha egyáltalán ilyet lehet mondani, hiszen ott idő sincs, amely ezeket meghatározná. Annyi bizonyos, hogy lesz ítélet, erről Jézus világosan beszélt. Hogy mi alapján ítél meg, erről is nagyon sok tanítást adott. Készülnünk kell, tehát az ítéletre, de még inkább a Vele való találkozásra. Érdemes arra törekedni, hogy itt a földön minél szorosabb kapcsolatom alakuljon ki az Istennel, hogy aztán odakerülve a Vele való találkozás ne félelmetes legyen, hanem örömteli.
Kedves Atya!
Görög katolikusként kereszteltek meg, és ezzel egyidejűleg meg is bérmáltak. Sajnos gyermekként nem tudtam görög katolikus hittanra járni, mivel a lakhelyemen csak ukrán nyelven tartották a hittant, amit én nem beszéltem (Beregszász). Így római katolikus hittanra jártam, római katolikus templomban is áldoztam. Az lenne a kérdésem, hogy hamarosan férjhez megyek, és az atya megkérdezte, hogy bérmáltam-e, és nem tudtam hogy mit mondjak, hogy a gyerekkori bérmálás egyenértékű-e azzal a bérmálással, amire az atya gondolt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Igen, természetesen egyenértékű. Nyugodtan válaszolhat a kérdésre, hogy Önt gyermekkorában már megbérmálták. Egyébként Ön most is görögkatolikus, még ha hosszú időn át nem is járt saját rítusának a templomába. Ezt azért is fontos tisztázni, mert ha az Ön vőlegénye szintén görögkatolikus vagy esetleg ortodox, akkor a római atya nem esketheti meg Önöket, az a házasságkötés nem is volna érvényes.
Kedves Lelkiatya!
Rendelkezek némi pszochológiai és teológiai ismerettel,és van két úgymondhati barátnöm,akik közül az egyik felvetette,hogy nem kell nekik lelkivezetöt találniuk,lehetnék én a lelkivezetőjük...Nem beszéltünk erről konkrétan,de volt már az egyikük részéröl erre való utalás,meg sokszor feszegeti ezt a témát.De szerintem csak azért,hogy legyen neki kinek elpanaszolni a dolgait,legyen,aki boncolgatja a problémáit,amit meglehetősen fárasztó hallgatni.Ö a másikat nem képes meghallgatni,ha beszélek valamiről áttér a saját témájára,és van,hogy elbeszélünk egymás mellett.Ráadásul mindig hangsúlyozza,hogy milyen jó barátok vagyunk,amit én nem úgy élek meg.Minden barátnőjének megadja a tiszteletet:felköszönti öket a születésnapjukra,hangoztatja ö mindig többet költ másokra mint saját magára,nekem meg egy sms-t se képes irni,hogy felköszöntsön,meg minden jelentösebb összejövetelböl kimaradok,ahova másokat meghiv.Nem érzem öszintének öt,úgy érzem amiket mond azok mögött más áll.Voltak intrikus megnyilvánulásai is.Azt,hogy ö tartja a programot,és a másikat ellöki mondanivalójával,mintha nem akarná észrevenni.Nem sokat találkozunk mostanában,más dolgok kötnek le,de valószinüleg ö akar majd beszélni velem.Mit tegyek ha megkérdezi a lelkivezetési témát vagy kérdöre von?Számomra a lelkivezetö kizárólag pap lehet,úgy érzem és úgy látom,hogy csak egy felszentelt személy tud másokat igazán vezetni.Ilyen feladatot nem tudok és nem is akarok vállalni,meg elhivatást se érzek rá.Idönként megtudok hallgatni másokat,de ilyen viszonyulások mellett nem túl gyakran,csak amikor van elég energiám,kedvem hozzá.Hogyan lehetne közölni ha valamit nem szeretnénk vállalni?A multkor mikor kinált egy katalógust,hogy vásároljak töle,és visszautasitottam megbántódott.Abban sem vagyok biztos,hogy ez a kapcsolat fontos számomra.
Válaszát elöre is köszönöm!
Soraiból elég világos, hogy nem csak hogy nem fontos az Ön számára ez a kapcsolat, de inkább terhes. Ilyen körülmények között lelki vezetésről szó sem lehet. Nem is gondolom igazi fölkérésnek a részéről, hanem, amint arra Ön is utalt, az illető szereti, ha mások hallgatják őt. Ez a lelkivezetői fölállás pedig éppen a legalkalmasabb arra, hogy csak önmagáról beszéljen, hiszen a lelkivezető soha nem hozhatja elő a maga bajait. Ez a fölkérés csaknem a másik elnémításával ér fel: fölkínál egy olyan kapcsolatot, amelyben csak ő beszélhet, a másiknak a feladata pedig a hallgatás.
Éppen lehet lelkivezető nem pap is. Például szerzetes nővérek között is vannak szép számmal, de akár világban élő másik keresztény is lehet másnak vezetője, tanácsadója.
Kedves Lelkiatya!
Én római katolikus vallású vagyok. Sehol nem találok magyarázatot
arra, hogy nagyböjti vasárnapokon a Szentháromság dicsőítése a
szentmisén az miért marad el? Ezért kérdezem Öntől.
A másik kérdés, hogy én minden vasár- és ünnepnapon járok szentmisére
és néha a szentmise után beülök az evangélikus testvérekhez is Isten-
tiszteletre. De ez nem megy a szentmise rovására és (ha van) Úrvacsorára
sem megyek ki. Ez Ön szerint rendben van? Nem minden vasárnap teszem ezt,
de engem ott is ismernek és véleményem szerint ez jó alkalom az ökümené
gyakorlására, hiszen az egész évre szól, nem csak arra az egy hétre, szerintem. Meglátásom szerint az evangélikus vallás áll legközelebb
a katolikushoz, az összes protestáns közül. Unitárius istentiszteletre
persze be nem ülnék, hiszen az ő hitvallásuk alapjában mond ellent
a római kat., görög kat. és ortodox dogmáknak, hitelveknek...
Köszönettel Péter
?Gondolom, a Gloria (Nagy doxológia, "Dicsőség a magasságban Istennek") énekre gondol. Ez az ősi himnusz a Szentmisében először a karácsonyi ünnepen kapot helyet, majd egyre több, az év más, ünnepi jellegű napjaira is kiterjedt a használata. Tehát nem marad el, hanem, minthogy a böjti vasárnapok kevésbé ünnepélyesebbek, nem éneklik.
Ha vasárnap részt vesz a szentmisén, akkor egyáltalán nem teszi rosszul, ha más felekezet imádságára is elmegy. Azt is helyesen teszi, hogy nem vesz részt az Úrvacsorában. Erről jelentősen más a két egyháznak a fölfogása, és még a látszatát is kerülni kell annak, hogy ugyanúgy tekintenénk a kettőre.
Kedves Atya !
A mai estén a nagyböjti lelkigyakorlaton az atya alaposan kihangsúlyozta,hogy az Atya bennünket sokkal jobban szeret mint a fiát Jézust,mert elfogadta a kereszthalálát értünk, a mi megváltásunkért.A ferences teológia szerint Isten számára Jézus volt a legfontosabb és a Kol.1.16-ban is azt olvasom, hogy "Benne teremtetett minden a mennyben és a földön "... tehát a teremtésnek Ő nem résztvevője,hanem a célja.Boldog Scotus J.is "voluntas bene ordinataról ír, azaz hogy a rendezett akaratban a legnagyobb érték a cél,márpedig Isten felől nézve ez az ő szent fia.Ezért jött létre a teremtés is. Ön szerint akkor ez most hogyan értelmezhető ?
Vagy a prédikáló atya fogalmazott rosszul vagy Ön értette félre a gondolatot. Ilyet nem lehet mondani, hogy az Atya jobban szeret minket, mint a Fiát. Az Atya szeretetében nincs változás, nincs különbségtétel. A Fiával való kapcsolata egészen más, mint velünk. A Szentháromság belső világa csak nagyon átvitt értelemben hasonlítható a mi kapcsolatainkhoz. Ennek ellenére még azt sem lehet mondani, hogy jobban szereti a Fiát, mint minket. Ő mindent és mindenkit egyforma tökéletességgel szeret. Azt kell inkább mondani, hogy nagyobb szeretet van az Atya és a Fiú között, mint az Atya és miközöttünk, de azért, mert a Fiú tökéletesen be tudja fogadni az Atya szeretetét és viszonozni is tudja azt, mi azonban erre képtelenek vagyunk.
Kedves Lelkiatya!
Technikai jellegű kérdésem van: A máriapócsi kegykép budapesti tartózkodásának ideje alatt lesz gyónási lehetőség (természetesen görög katolikus atyánál)? Ha igen, akkor mikor?
Válaszát előre is köszönöm!
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Edit
A Kegykép kb. 3 óra körül érkezik a Bazilikához. Ettől kezdve szinte folyamatosan lesz gyóntatás, még késő este is. Görög és latin atyák egyaránt gyóntatni fognak. A püspök atyák külön rendelkeztek, hogy abortusz bűne alól is - amely rendes esetben csak a püspöknek van fönntartva - adhatnak föloldozást a papok a Kegykép országjáró útja során.
Kedves Lelkiatya!
Nemrég olvastam, hogy a fórumon egy 30-as, keresztény hölgy őszinte párkapcsolatot keres. Én voltam az a férfi, aki pár héttel, vagy hónappal ezelőtt írt a fórumra szintén ezzel a problémával kapcsolatban.
Nem tudom, hogy meg lehet-e adni az elérhetőségemet, de nagyon szívesen megismerkednék a hölggyel. Tudna ebben segíteni Lelkiatya? Az e-mail fiókomat megadhatom? Ha igen, akkor a ... fiókra elküldhetné a hölgy az elérhetőségét, hogy felvenném vele a kapcsolatot.
Bízom benne, hogy a hölgy is olvassa a fórumot, és jelentkezik a felhívásomra!
Köszönöm előre is a segítségét Atyám!
Peti
Kedves Peti!
A kérésére közzétettem a levelét, hátha az illető hölgy valóban olvassa azt, és jelentkezni fog. Azonban nem akartam a személyes címét is közölni, nehogy azzal valaki visszaéljen. Ezen az úton kérem meg az illető hölgyet, hogy ha szeretné Önnel fölvenni a kapcsolatot, akkor írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Onnan majd el fogom neki küldeni az Ön címét is. Adja Isten, hogy sikerüljön a találkozás!
Kedves Lelkiatya!
Az én kérésem kicsit eltér az előttem kérdezőktől!A falubeli atyánk,aki már esperes jogában áll-e az,hogy egy 30 éve megvásárolt sírhelyért,újra elkérjen 60.000 Ft-ot??!!Amiről csak összegzett számlát tud adni,részleteset nem!A tudomásomra jutott,hogy az önkormányzat tulajdonában van a temető,akkor ő milyen jogon rendelkezik úgy,mintha az az ő "saját"tulajdona lenne!Nem beszélve arról, hogy a temetési ceremóniával együtt közel 100 ezer Ft-ot kér el!Kérdem én "miért kell szegény embereket ennyire anyagilag terhelni,a lelki fájdalmak mellett?Ez nem igazság,ez kifosztás!!Válaszát előre is köszönöm!
Üdv:egy gyászoló lélek
Kedves gyászoló testvérem!
Sajnos nem tudok választ adni a kérdéseire. Nem tudom, hogy mi állhat ezek mögött a dolgok mögött. Hogy mennyi időre szól egy sírhelymegváltás, ezt az adott temetői rend szabályozza. Állami, önkormányzat temetőkben általában 25 év, úgy tudom, ezt követi az egyházi temetői szabályzat is, noha korábban ott ez hosszabb volt. Ez azonban semmiképp sem jogosít föl egy papot arra, hogy ennyire elrugaszkodott összegeket kérjen. Meg, hogy is lehetne sírhelyet kérni nem saját temetőben? Egyházam nevében bocsánatot kérek Öntől és családjától, hogy e szomorú esemény még fájdalmasabbá vált ilyen hitvány anyagi okok miatt. De a magam nevében is, hogy csak ilyen megkésve írtam ezt a pár sort, amely valóban nem is tekinthető válasznak.
Kedves lelkiatya. Nagyon jo hogy beszélgethetek őnel,én vagyok az aki kértem beteg gyermekem részére segitséget az egyháztol. Amit hála Istenek megis kaptam,és most segitenek hogy egy nagyob kivizsgáláson vegyen részt,de nagyon félek hogy ojat mondanak amit nem birok el,nem merek megsem szolalni nehogy velakit megbáncsak nem találom a hejem,rosz érzésem van.Szeretném kérni kedves lelkiatya, hogy tudna e imátkozni gyermekemért,hogy meggyogyuljon betegségéből. NAGYON SZÉPEN KŐSZŐNŐM,AZ ISTEN ÁLDJA MEG... N.
Kedves Testvérem!
Örülök, hogy legalább eljutottak a kivizsgálásig. Ne féljen semmitől! Sem az eredménytől, de főként nem az emberek véleményétől. Inkább a lelki békéjét nem találja a beteg gyermeke miatt, ezért is van zavarban. Engedje el ezt a félelmet, hisz ezzel nem tud változtatni semmit. Önt a Jóisten védi, vigyáz Önökre. Ismétlem, semmi alapja nincsen erre a félelemre.
Természetesen, imádkozni fogok a gyermekéért, és Önért is, hogy bátran tudjon tovább lépni mindig az adott feladatokban.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok és az imádkozással kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Sokszor érzem úgy nap közben, hogy eltervezem, hogy este mikért fogok imádkozni, mi az, amiért bocsánatkt kérek, mit köszönök meg, miben kérek segítséget... És amikor nap közben ezt eltervezem, olyan jó érzéssel tölt el, mintha már az is valamilyen ima lenne. De mire odajutok, hogy este imádkozzak... Nem tudok már koncentrálni. Mire végzek a rengeteg tanulnivalóval, kötelességgel, mikor már alkalmam lenne hosszasan imádkozni, már nem jön úgy magától. Olyan erőltetettnek tűnik. És nem tudok annyira koncentrálni az imában, az Istenre figyelni, mint ahogy szeretném. Miért van ez? Mit tegyek?
Egy fiatal lány
Kedves Húgom!
Azt javaslom, hogy amikor napközben eszébe jut, hogy mit akar majd megköszönni, inkább azon nyomban tegye ezt meg. Ez lehet akár néhány másodperc: Köszönöm, Uram! Ha valamit kérni szeretne, azt is azon nyomban megteheti. Nem szükséges nagy előkészület. Az Úr amúgy is tudja, hogy mit szeretne, mire vágyik a szíve. Elegendő néhány gondolat erejéig az Úrhoz fordulni: Te tudod, Uram. Ha rájön, hogy valamit nem jól tett, kérjen bocsánatot azon nyomban. Miért várna estig vele. Az Úr ezt is látja, ha Ön kimondja: Bocsáss meg, Uram! - már helyre is állt a Vele való béke. Aztán, este újra előveheti ezeket a témákat, de már nem szükséges olyan részletesen, hiszen napközben már megbeszélték. Nem is szükséges pontos szavakba foglalni. Örvendjen az Úr jelenlétének, köszönje meg az egész napot, kérjen bocsánatot mindenért, s ha még kérni szeretne valamit, ha fontos, úgyis el fogja Neki mondani. Este, aztán, olvassa inkább a Szentírást. Az leköti, irányítja a gondolatait, s azon keresztül fog Önnek üzenni az Úristen a következő napra.
Kedves Lelkiatya!
Közel egy éve egy közeli személy nagyon mély sebeket ütött a lelkemen.Szakember segitségét is igénybe vettem,mire nagy megpróbáltatások árán sikerült megbocsájtanom és elgyászolni ezt a kapcsolatot ez az egy év alatt.Ez nagy megkönnyebbülést és megnyugvást adott a lelkemnek,amikor a végére értem a megbocsájtás fokozatainak,szabadnak éreztem magam.Ez az esemény után új alapokra helyeztem az életemet,és mélyült az Úrral való kapcsolatom is.Egyfajta mélyebb békére tettem szert,a sok háborgás után.Azt olvastam és én is igy gondolom,hogy a megbocsájtás nem egyenlő a kiengesztelődéssel.A kérdésem az lenne hogyan lehet kiengesztelődni?Ezzel a személlyel egy közösségbe járunk,ahonnan elmaradtam ez az esemény és más események miatt is amik az életemben történtek.Egy megpróbáltatásokkal terhes év van mögöttem.De most szeretnék visszakapcsolódni ebbe a közösségbe.Feltételül szükséges-e kiengeszelödnöm ezzel a személlyel?Erre pillanatnyilag nem állok készen,megtudok adni egy minimális alpatiszteletet,de beszélgetni nem tudnék és még nem is szeretnék vele.Megbeszélni azelött nem akarta a dolgokat,mostmár úgy érzem én sem.Bizalmatlan vagyok vele szemben,nem is attól tartok,hogy kibeszélne,szerintem azt nem tenné,hanem amiatt vagyok bizalmatlan,hogy újból megtenné azokat a dolgokat,amelyekkel megbántott és úgy érzem elárulta a barátságunkat.Ön szerint mit kellene tennem?Milyen kapcsolatban áll egymással a megbocsájtás és a bizalom?
Válaszát elöre is köszönöm!
M.M
Úgy tűnik, a seb még nem gyógyult be teljesen, de már tudja kezelni, nem mérgesedik tovább. Mint az éppen felgyógyult betegnek, azért még vigyáznia kell magára. A frissen begyógyult sebet nem szabad irritálni. Ha szeretne, menjen el nyugodtan ebbe a közösségbe, de jobban teszi, ha nem keresi a közvetlen kapcsolatot az illetővel. Nem szeretetlenség ilyenkor néhány szóval elintézni a kapcsolattartást és a többiekre jobban odafigyelni. Félnie sem kell a találkozástól. Ha még van Önben félelem ettől, akkor jobban teszi, ha egyelőre nem megy vissza. Mert akkor esetleg olyan reakciói lesznek, amelyeket maga sem szeretne, de nem tud másként. Ezt Önnek kell fölmérnie. Nagyon jó, hogy már túl van ezen a gyógyulási folyamaton, de a megfelelő óvatossággal kell kezelnie. Igen, ilyen gyöngék, törékenyek vagyunk, de az Úr erőt ad minden körülmények között.
Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelkiatya,szeretném kérdezni,hogy mit tegyek vagy mit lehet tenni akkor, ha Valaki nem engedi, hogy szeressék.
...
Kérem Tisztelettel ha lehet, csak a választ kérném.
Köszönöm szépen.
Sajnos, vannak, akik szinte képtelenek a szeretetre. Sem adni, sem elfogadni nem tudnak. Vélhetően valami lelki sebzettség áll ennek hátterében. Talán gyermekkorában nem kapott elég szeretetet, vagy kamasz korában föl nem dolgozott csalódások érték, esetleg valami miatt nincs belső lelki erőforrása, hogy az élet harcait és kudarcait elviselje. Az ilyen ember sokat szenved belülről. Természetesen nem vallja be, erősnek tartja magát. Legalábbis ezt mutatja, s emiatt még inkább törekszik hárítani magától a szeretet megnyilvánulását, amelyet gyöngeségnek vél. Szerintem Ön jól látja a helyzetet és a feladatot. Nagy elfogadással kell figyelni rá. Kerülni az összeütközést, amennyire lehet. Nem kell erőltetni a szeretet jeleket, mert azok csak irritálják. Ugyanakkor mégis, finom érzékkel meg kell próbálni cseppenként adagolni neki, mint a nagy betegnek a gyógyszert, a táplálékot. Ugyanakkor imádkozzék a Szeretet Istenéhez, hogy gyógyítsa meg a lelkét ennek az embernek. Ő képes rá egyedül. Higgyen is abban, hogy, ha saját szeretetével nem is tudja őt megváltoztatni, a Mindenható meg tudja valósítani ezt a nagy változást.
Kedves Lelkiatya!
Oly sok erőszak van ma a világban, amit nem értek és nem tudok felfogni és feldolgozni. Legyen szó akár a kopt vértanúkról, vagy akár a mindennapi hírekben fellelhető ártatlan áldozatokról. Nem értem, hogy hogyan juthatott el idáig az a csodálatos világ, amelyet a mi Urunk számunkra teremtett. A lelkiatya mit gondol ezekről a globális problémákról? Hogyan lehet elfelejteni, megbocsátani azoknak, akik ilyen szörnyűségeket tesznek? Feljogosít-e a vallási meggyőződés emberi csoportokat arra, hogy brutális módon vétsenek az ötödik parancs ellen?
Válaszát előre is köszönöm
T.
Hatalmas fájdalommal szemléljük ezeket az eseményeket. Fáj a tehetetlenség is, hogy a távolból tétlenül kell néznünk testvéreink mérhetetlen szenvedéseit. Azt nem kell gondolni, hogy a világ korábban jobb volt, hogy most jutott ide. Sajnos a bűn, az emberi gonoszság újra és újra föllángol az emberiség történelmében. Természetesen sem vallási vagy ideológiai meggyőződés, sem egyéb eszme vagy akár az önvédelem, nem jogosítanak föl senkit efféle brutalitásra. Nem az a közvetlen feladatunk, hogy megbocsássunk nekik, hiszen nem is ismerjük ezeket a szegény, nyomorult vérengzőket. Hogy értük is mondjunk imát, az helyes cselekedet. Ha bármennyit befogadnának az Isten kegyelméből, azzal máris enyhülne ez az iszonyat. De imádkozzunk a szenvedőkért is, ezzel is sokat segíthetünk nekik. Mindezek mellett a legfontosabb feladatunk - látva ezt a szörnyű gyűlölködést -, hogy a magunk körében békét teremtsünk. Mit ér az együtt érző szörnyülködés a távoli háborúk láttán, ha a saját köreinkben nem tudunk békét teremteni? Ha másutt nem, legalább a lelkünkben. Sietve bocsássunk meg azoknak, akik esetleg minket bántottak meg. Igyekezzünk enyhíteni azok nyomorán, akik a közelünkben élnek. Tegyünk meg mindent, áldozatok árán is, hogy legalább körülöttünk legyen béke. Ugye, ez sem könnyű! De ilyen módon a magam adottságaival hozzá tudtam járulni a világban annyira áhított békéhez.
