Kedves Atya! Mit lehet tenni, ha az iskolai hitoktató stílusa/személyisége olyan, hogy a gyermekem fél tőle (unalmas, szigorú, fel is emeli a hangját)?
Sír, hogy nem akar hittanra menni vagy hadd menjen át a másik (református) csoportba, ahol kedves a néni és játszanak. Kinek lehet jelezni?
Hogy katolikus hittan helyett protestánst válasszon, ezt nem javaslom. Bár el kell ismerni, hogy a leírás szerint a református hitoktató többet tudna átadni Jézus szeretetéből, mint a mogorva katolikus. Mindenképpen jelezze első körben magának a hitoktatónak, hogy baj van, a gyermeke fél bemenni a hittanórára. Ha ennek nincs foganatja, akkor több szülővel közösen tegyék ezt meg. S ha erre sincs javulás, akkor szóljanak az igazgatónak vagy az illetékes atyának, aki a hitoktató felettese. (Mt 18,15-17) Persze, hogy sikerül-e megváltoztatni az illetőt, az kérdéses. De ezeket a lépéseket tegye meg. Az azért fontos, hogy a gyermeke a hitet jó kezekből kapja. Ez Önre is nagyobb felelősséget ró. Beszéljen neki többet a hitről, a Bibliáról, Jézusról. Ezzel tudja pótolni a hitoktató hiányosságait. Ne csak a hitoktatót tegye felelőssé a gyermeke hitbeli fejlődéséért. Így jobban elvárható, hogy mégis maradjon a nem kedvelt hitoktató mellett. Hiszen más tantárgyaknál sem választhatja meg a gyermek, hogy melyik tanárnál tanuljon. De a hitben való fejlődés valóban nagyon fontos dolog, mindent az alá kell rendelni (más tárgyak, sport, tánc, egyéb elfoglaltságok). Akkor lesz boldog a gyermeke!
Kedves Atya!
Érdeklődnék szeretnék, hogy mi tévők legyünk akkor, ha nincs a családban és a baráti körben alkalmas ember/pár, akit keresztszülőknek választhatnánk? Ha lenne is ilyen, ő nem vallásgyakorló vagy teljesen másban hisz.
Ilyenkor melyik a jobb választás?
Legyen megkeresztelve a gyerek olyan keresztszülőkkel, akik nem is gondolják komolyan ezt a feladatot vagy ne legyen keresztelve?
A keresztelés nagyon fontos,, azt nem szabad halogatni. De az is fontos, hogy olyan keresztszülőt válasszunk, aki ezt a megbízatását komolyan veszi, tehát maga is gyakorolja, éli a hitét. Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy a családban ki számít arra, hogy most ő legyen a keresztszülő. Bátorítom arra, hogy a hitet és a gyermeke hitben való fejlődését tartsa fontosabbnak, mint a rokoni elvárásokat. Ha ez nehéznek tűnik, akkor esetleg lehet olyan köztes megoldást választani, hogy több keresztszülő is lesz. Ennek nincs semmi akadálya, sőt, van is rá példa. Ilyenkor vegyülhet a rokoni szokások követése a hitélet elvárásaival. Tehát lesz olyan valaki, aki családtag, de mellette megkér olyan személyt a baráti köréből, vagy az egyházközségből, akinek a hitében megbízik, aki valóban imádkozni is fog a gyermekért.
Kedves Lelkiatya!
Azt a kérdést szeretném feltenni hogy a gyónásnál mindent fel kell sorolni vagy csak címszavakban? Úgy értem például hazudtam, fel kell sorolnom kiknek, vagy loptam esteleg önfertőzésnél kellékeket is használtam fel kell sorolni miket. Mert ha valami nagyon kínos nyilván bízom az atyában és elmondom de fel is soroljam? Előre is köszönöm a válaszát!
Nem kell mindent felsorolni. Képtelenség is lenne. Általában csoportosítani kell a bűnöket. Persze, arra is figyelni kell, hogy a csoportosítás címszó alatt ne rejtsek el súlyos bűnt. Tehát ez nem az elhallgatás eszköze, hanem az egyszerűsítésé. A bűnöket kell kimondani és megbánni, nem az egyes cselekedeteket.
Kedves lelkiatya felhaboritot egy hir amelyet Ferenc papa kijelentet es nagyon megingot a hitem az egyhaz fele,kijelentete hogy a papok megaldathatnak azonos nemu parokat szerintem ez butasag es bun,o mindig azal jon hogy kell szeretni egymast es elfogadni meg hogy az egyhaz nem tagadhat meg senkit es nyitot kell lennie.Aljon meg a mennet a szeretetnek is van hatara az azonos nemu parokal szerintem nek kell foglalkozon az egyhaz inkab semleges legyen mert ez inkabb betegseg es az lenne a helyes alitasa hpgy imadkozni kene ezert az emberekert hogy megterjenek a betegsegbol es nem aldast hirdetni a bunre.Jezus is azert kemenyen viszavagot a helytelen dolgokra Peternek is hogy mondta ,,tavoz tolem Satan,,.
Szerencsére a pápa nem mondott ilyet, sőt, épp az ellenkezőjét mondta. A média szeret mindig izgalmas híreket közölni. A pápa semmilyen hivatalos nyilatkozatában nem mondta, hogy az azonos neműek párkapcsolatát meg lehetne áldani. Sőt, az öt bíborosnak írt válaszában világosan megfogalmazta, hogy az ilyen cselekedet bűn. Márpedig bűnt nyilván nem lehet megáldani. Úgyhogy megnyugodhat, és visszatérhet a hite és bizalma az Egyházba.
Kedves Lelkiatya! Az ember test, lélek és szellem. A testet tudom mi, de mi a különbség a szellem és a lélek között?
Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, a nyugati emberkép szerint az ember test és lélek kettőssége, a keleti emberkép szerint pedig az ember a test-lélek-szellem hármasságából épül föl. A szóhasználat kicsit megtévesztő, mert ennek eredeti, görög kifejezései: szóma-psziché-pneuma. Ebben az értelemben a fizikai test a szóma, az ember lelki, pszichés folyamatai a pszichében zajlanak, és az Istennel kapcsolódó legbelső lelkünk a pneuma. A kisegyházak szeretik ezért a Szentlelket Szent Szellemnek fordítani, de sok szempontból ez sem szerencsésebb, jobb megoldás. Azt meg kell érteni, hogy az ember hármassága egy, ezek az alkotó elemek egymástól elválaszthatatlanok, csak egyfajta megközelítés szerint lehet háromnak tekinteni az egyet.
Kedves Lelkiatya! Görögkatolikus vagyok, de nagyon régen szeretnék szentségimádásra menni. Nálunk ilyen nincs, de a római katolikus templomokban van. Nem szeretnék római katolikus lenni, megtartom a görögkatolikus hitemet, de a szentségimádáson szívesen részt vennék. Ön szerint nem rossz oda elmennem ha amúgy nem vagyok római katolikus?
Nagyon is jó dolog fölfedezni a szentségimádás értékét. Helyesen teszi, ha oda elmegy imádkozni, ha részt vesz a szentségimádáson. Ez nálunk, a keleti egyházban a belső imának felel meg. Ha nincs is kitéve látható módon az Eucharisztia, de egy ikon előtt vagy akár csak egy gyertya meggyújtása mellett, vagy akár ilyen segédeszközök nélkül is lehet végezni a belső imát. Tudom javasolni - én is így szoktam - hogy a szentségimádás alkalmával tanulja meg és végezze ezt a belső imát.
Kedves Lelkiatya!
Sokszor hallani olyat ,hogy Isten szeret úgy ahogy vagy.
De most úgy értve,hogy akkor is ugyanúgy szeret ha kettes vagyok matekból,kémiából és nem rajongok ezekért a tantárgyakért ,és akkor is szeret ha mondjuk sport terén meg nagyon ügyes?
Hiszen ha valaki mondjuk nem tanul ,vagy vegyül bele közömbösség,lustaság az bűn azt nem szereti...
Vagy külön választ ezektől mint embert ??
Köszönöm, hogy segít tisztán átl?tnom!!
Igen, nagyon jól látja. Isten világosan külön tudja választani az embert és a tettét, a személyt és a tulajdonságát. Ezt azért nehéz elképzelnünk, elfogadnunk, mert nekünk ezt nem olyan könnyű megtenni. Ha valaki modortalan viselkedésű, hajlamosak vagyunk az egész személyt azonosítani ezzel a rossz tulajdonságával és rámondani, hogy ez egy modortalan. Holott csak a magatartása az, nem ő maga. Nála ez nem így van.
Isten mindig a legjobbat akarja nekünk. Amikor tehát örül egy jó jegynek matekból vagy kémiából, az azért van, mert tudja, hogy az nekünk jó, a mi épülésünkre szolgál. Ha nem sikerül a jó jegyet szerezni, attól még éppen annyira szeret. Sőt, talán egy kicsit jobban, mert látja, hogy mi meg szomorúak vagyunk miatta, és siet a megvigasztalásunkra. Persze, együtt örül a jó sport eredménynek is. Mint egy igazi barát, szerető édesapa. Velünk örül és velünk bánkódik, mert az ő együttérzése tökéletes. Ugyanakkor nálunk sokkal jobban tudja, hogy mi jó nekünk és mi nem, mi válik javunkra és mi a kárunkra. Ezért, miközben tudjuk, hogy ő így is, úgy is szeret, fontos, hogy teljes odaadással törekedjünk arra, hogy az ő akaratát teljesítsük.
Kedves Lelkiatya!
Lehet szokatlan kérdést teszek fel.
Ma az ország több pontján gyönyörű szép vöröses volt az égbolt,sarkifénynek mondják,a meteorológusok.
Ez lehet esetleg v.milyen égi jel?
Régebben hallottam olyat,hogy lesznek az égen jelek de ne higyjetek mindennek
Jézus máskor jön el
Köszönöm!!
Az a jel, amit annak veszünk. Ha ez Önt megerősíti abban, hogy Isten megajándékozta ezzel az égi jelenséggel, akkor joggal tekintheti Isten ajándékának. Arra azonban nem kell gondolni, hogy balgaságot, bűnt követ el más, aki ezt a jelenséget nem tekinti jelnek. Ezek mindig személyes dolgok. Ennél nagyobb jelentőséget nem érdemes neki tulajdonítani.
Köszönöm a leveled,a tanúságtételed, én írtam, hogy könnyű a szenteknek, hiszen ők látták az Urat. Valahol ezt úgy veszem, hogy megjelent nekem az Úr, ha nem is testi alakban, de a válaszodban ott volt. Imádkozz értem kérlek, én is megemlítelek majd naponta ha az Úrhoz fohászkodom! Gyuri
;-)
Kedves Lelkiatya!
Lehet rosszul gondolkodom,kérem segítsen tisztán látni.
Szüleink,nagyszüleink idejében is voltak kísértések ,olyan lányok akik úgymond kaphatóak voltak ,de most a 21.-dik századi fiataloknak ,mintha ezerszer nehezebb lenne ,rengeteg a könnyen kapható lány,a fiúk nem mind de sokan arra mennek csak ,egy pszichológus nőt hallottam beszélni,hogy a világban sok a hazugság.
A fiatal lány odaadja magát a fiúnak,hiszen ha nem ,a másik lány aki olyan, örömmel megteszi,kvázi lehet úgy veszíti el a szüzességét a rendes,szerelmes kislány, ahogy nem igazán megálmodta....
A fiúk körében az a szlogen annál nagyobb császár,minél több nőt megkapott,ágyba vitt,és ezt elhiszik majd utána kiszipolyozva,örömtelenek és nem értik mi a baj....
A tisztaság terén is ezerszer nehezebb megállni,mert nagyapámnak 15- 20 évesen nem kellett megküzdenie a pornó világgal ,egy kattintás és ha kíváncsi egy kamasz ,hogy néz ki egy másik nem teste ,már látja is ,nem mint régen,hogy hús vér testet jó esetben csak a nászéjszakán láttak...
Ezzel azt akarom mondani,hogy nem szó szerint, ezért írom így,de szinte lehetetlen tisztának maradni ,van akinek igen,de a többség beleesik ezekbe a csapdába,és úgy tűnik, nem is direkt,hogy na akkor nézek pornót,maszturbálás, hogy Istent bántsam a bűnnel ,hanem ,a mai világban a fiatal mit lát ? Reklám,tv ,cikkek is pl mit ír a maszturbálás egészséges teljesen természetes dolog .
Amikor ezt egy pszichológus is kimondja,hát.... mert így volt, ember legyen a talpán aki ezt nem hiszi könnyen el,hogy hazugság!!
Isten ha tudja ,látja ,hogy a szexuális bűnök terén is hatalmas hanyatlás van 100 év leforgása alatt ,akkor elnézőbb?
Mármint tudom nem szereti a bűnt,úgy érteném ,hogy tudja csapdába estek a fiatalok,azt hiszik a rosszra,hogy jó ,és hiába mondja az anyuka,nagymama ez bűn Isten szemében, kinevetik,mama ez a 21.század...
Itt már sokan lefeküdnek egymással mikor csak járnak is,és ez így van,tehát nem hazudik,de attól még ez nem helyes.Isten megbocs?jtóbb a mai kamasszal ,mint nagypapámmal?Mert tudja ,ez más nehezebb világ...
Hogy lehet kiszabadulni egy fiatalnak ebből ?
Rengeteg fiatal nem jár templomba ,ne írja kérem vannak kivételek, nyilván, de mindketten tudjuk nem sok,a másik oldalhoz képest.
Rengeteg fiatal meg van keresztelve ,volt esetleg elsőáldozó ,bérmálkozó is,de kb ennyi .
Nem ez alapján él,hasonlóan mint a világ fiai.
Miért ilyen nehéz nem bűnben élni??
Nagyon szépen köszönöm atya!
Önnek teljesen igaza van. Ebben a mai világban sokkal nehezebb tisztán élni, mint korábban. A világias lelkület kifejezetten erőlteti a testies gondolkodást. S nem is csak a szexualitás terén. Állandó enni-innivalókat kínál nekünk. Ez mire jó? Mennyivel lesz ezektől értékesebb az ember. Semennyire. Épp ellenkezőleg. S amiről Ön ír, az talán a legnehezebb. Az emberek gondolkodása, a közbeszéd mára teljesen átszexualizálódott. Miért kell állandóan ezeknek a szemünk elé tolulni? Pontosan azért, mert a világ fejedelme ebbe az irányba akarja terelni az embereket. Ugyanis ezzel eltereli őket Istentől. Óriási ez a veszély. Szóval, azt helyesen látja.
Hogy Isten elnézőbb lenne, mint a nagyszüleinkkel, ezt igazán nem gondolom. De nincs is rá szükség. Isten mindig végtelenül elnéző. Hiszen ő irgalmas Isten. Nagyon is jól tudja, hogy miben élünk, milyen gyöngeségeink vannak. Ugyanakkor örömmel látja a mi küzdelmeinket. Érdemes őrá figyelni, nem a körülöttünk lévő emberekre. Ez utóbbi azt a kísértést vonhatja maga után, hogy megelégszünk a közepes megoldással, mondván, hogy mások még ennél csúfabb dolgokat művelnek. Ez nagyon félrevezető. Nekünk a mai világban kell Krisztushoz hűségesen élni, törekedni a tisztaságra. Nem azt írom, hogy vannak kivételek, hanem azt, hogy egyáltalán nem kell nézni, hogy hányan vannak a fiatalok közül, akik Krisztust követik. Láthatóan Önben él ez a vágy, hát éljen is ennek megfelelően! Isten pedig, aki nem csak végtelenül irgalmas, hanem végtelenül hatalmas is, meg fogja adni az erőt a tiszta élethöz.
Kedves Lelkiatya! Családomban van autista személy. Azt vettük észre, hogy nen megy idegen atyahoz gyónni és szentaldozashoz jarulni. Sajnos nagyon fél tőlük. Jelen helyzetben egy Atya van, akihez oda mer menni. Gyóntatótol is retteg, Mit tegyek, hogy változzon a helyzet?
Nehezen fog változni. Az nagy áldás, ha van egy atya, akit elfogad. Ő a kulcs. Lehetőleg hozzá járjon gyónni és áldozni. Ha netán majd elmegy ez az atya, akkor lesz majd új feladatuk. Esetleg ez az atya segíthet neki, hogy megismerjen más atyát, megbarátkozzék más atyákkal is. De tudom, ez sem könnyű. Viszont, amíg itt van ez az atya, tekintsék nagy áldásnak. S ha majd elmegy, akkor a gyermekükben is lesz változás. Most ezért adjanak hálát, ami most van!
Kedves Lelkiatya!
Nyáron apukámnak és ( tudom ,nem így a helyes) de és az élettársának Születésnapi ajándékként egy utazási utalványt vettünk mi a gyermekei.
Azért is ,hogy kikapcsolódjanak és ne csak mindig a munka.
Sajnos úgy tudjuk ,nem mentek el és november 1 el lejárt a lehetőség.
Nagyon elszomorodtam,mert nem is volt olyan olcsó,és bosszant is,mert akárhányszor megkérdezem hogy vannak ,mi újság?
Jól ,csak sokat dolgozunk.
Apukám 65 éves nyugdíjas,de most idézőjelben " öreg " korára belekezdett a földművelésbe,de sok bosszankodással jár neki azt is látom .
Túlzásba viszi a munkát már volt magas vérnyomás gonddal orvosnál.
Hogy lehet fontosabb a munka,mint a család pihenés is olykor?
Szinte csak születésnapján, és karácsonykor látjuk.
Kisunokái sem érdeklik ,mert már 2 éve semmilyen ajándékot nem kapnak tőle,csak Mikulásra,és karácsonyra.
Mikor mondtam neki, nyáron, hogy az egyik kisfiam sírt mert már papa nem is jön,nem kap semmit szülinapjára,az volt a válasz én nem vagyok ilyen ajándékozós szegény anyátok( elhunyt) vezette ezt be ,figyelt rá ilyen olyan ajándék névnap stb...
De nekem akkor is rosszul esik ,hogy nem jön,nem ad nekik semmit a nagyobbik fiunk kamasz mondta is de van benne igazság, hogy ha papának van szülinapja megy az egész család, ha nekem meg el se jön,Facebookon ír egy jó kívánságot.
Látom neki is fáj ez ...
Az élettársától se kapnak semmit.
Apa özvegy,a nő elvált,de csak úgy együtt élnek,megmondom őszintén nem sok esélyt látok házasságra mert már 7 éve együtt vannak, és idösödnek.
Pedig apa anno szentségi házasságban élt anyával.
Hogy fogadjam el,hogy a munka, a munka,és nem a család a fontos?
Köszönöm szépen!
Ez bizony, nagyon nehéz helyzet. Úgy él az édesapja, hogy észre sem veszi, hogy elmegy mellette az élet. Nyilván megvan az oka a magatartásának, de Ön nagyon jól gondolja, hogy ezen változtatnia kellene. Lehet, hogy a szüleitől ezt látta, és különösebb elmélyedés nélkül követi ezt a mintát. Az is lehet, hogy menekül valami elől, nem csak nem tud, de nem is akar szembesülni önmagával, az életével. Pedig nagyon fontos volna.
Két dolgot tudok mondani. Egyrészt tanítsa meg a gyermekeit, hogy ne várjanak tőle többet, mint amit adni tud. Ne legyenek a nagyapával szemben elvárásaik. Egy dolgos életet élt végig, olyan, amilyen, fogadják el, szeressék őt így.
Ugyanakkor Önnek azt is tanácsolom, hogy ne adja föl, hogy az édesapját megváltoztassa. Arra gondoltam, hogy írhatna neki egy komoly levelet. Előtte nagyon imádkozza meg a dolgot. Kérjen bölcsességet, hogy mit is írjon bele ebbe a levélbe, és azért is, hogy a Lélek segítsen az édesapjának befogadni ennek a komoly tartalmát. Lehetőleg ne legyen benne szemrehányás, inkább féltés. De leírhatja, hogy az unokák mit szeretnének, mit várnának tőle. Hátha ez a levél, elgondolkodtatja. Közben a gyermekeivel is imádkozhat érte. Ha azt is mondtam, hogy fogadják el őt így, azért imádkozhatnak érte, hogy a Mindenható tegye boldoggá. Ugyanis most nem boldog. Csak gépiesen él. Tehát egyrészt egy nagy elfogadásra van szükség, másrészt egy merész lépésre. Amelytől nem kell azonnali változást remélni, de hinni abban, hogy elültet vele egy kicsiny magot a lelkébe. Ha nagy szeretettel van megírva ez a levél, akkor biztosan hatni fog - ha esetleg lassan is. Én is imádkozom Önökért.
A következőre gondoltam.
Kedves Lelkiatya!
Segítségét szeretném kérni egy számomra roppant kellemetlen ügyben.
Három gyermekes édesanya vagyok, még nagyon picik a gyerekeim (a nagyobb alig múlt kettő,az ikrek nyolc hónaposak),de ahogy lehetőségem engedte,vittem őket is a templomba. Ha valami miatt ők mégsem jöttek velem, akkor egyedül mentem szentmisére, divatos szóval élve ott töltöttem ki az "énidőmet".
Pár éve egy fiatal káplán érkezett a városunkba. Nagyon örültünk neki, hiszen helyes, mosolygós fiatal férfi, gondoltuk kiválóan meglesz a fiatalokkal is. Ez így is van, mindenkivel nagyon kedves - kivéve engem és a gyerekeimet. Többször is előfordult hogy csúnyán nézett rám,mikor a gyerekek felsírtak, a babakocsis áldáskor minket egyszerűen kikerült.
A gyermekeim keresztelését sem vállalta, azt a plébános atyára bízta. Kisfiam keresztanyja régi ismerőse,mikor bemutatkoztam neki és mondtam a nevem,a nyújtott kezemet ugyan vonakodva elfogadta,de csak annyit mormogott,hogy "tudja, hogy ki vagyok".
Mikor a városban,parkban összefutunk,csak akkor köszön,mikor a férjem is ott van,akkor még beszélgetni is szokott vele, már-már mézesmázasan. De rólam akkor sem vesz tudomást, szabályosan hátat fordít.
A legsértőbb megnyilvánulása akkor volt,mikor egyedül voltam szentmisén és a papság fontosságát hangsúlyozta. Akkor prédikáció közben konkrétan rám nézett és azt mondta:"Nem muszáj mindenkinek családot alapítania."
Bevallom,ez nagyon rosszul érintett,hiszen a gyermekeim a gyenge pontjaim.
Most már ott tartok,hogy inkább egyedül megyek templomba és megkönnyebbülök,mikor nem ő miséz. Ha gyóntat, hozzá nem megyek be,mert egész egyszerűen nem merek. Többször volt már,hogy a plébániai ügyintézés során meglátott,majd köszönés nélkül feliszkolt a lépcsőn.
Ez az atya annak az iskolaközpontnak az iskolalelkésze, ahová majd a gyermekeimet szánom. El sem tudom képzelni,hogy miként fogom azt megélni,ha a gyermekeimmel nem megfelelően bánik majd,csak azért,mert én vagyok az édesanyjuk.
Mielőtt idejött,sosem találkoztunk, így még az sem lehetséges,hogy valamikor a múltban megbántottam. Illetve, azért van köztünk bő 7-8 év az én javamra,nem hinném hogy valaha voltunk egy társaságban.
Bizonyára nem vagyok neki szimpatikus,ami nem baj,hisz nekem sem az mindenki,de ezzel egy lelkipásztornak nem kellene tudni megbirkózni?
Kérem adjon ötletet,mit tehetnék ebben a lehetetlen helyzetben.
Köszönettel,
egy elkeseredett édesanya
Kedves Édesanya!
Az a tanácsom, hogy egész egyszerűen fogadja el ezt a helyzetet, és ne akarja megváltoztatni. A legkézenfekvőbb magyarázatnak azt látom, hogy alighanem Ön nagyon is rokonszenves ennek az ifjú atyának. Ő pedig egyfajta védekezésként viselkedik ennyire elutasítóan. De még ha nem így van, akkor is azt javaslom, fogadja el tőle ezt a gyöngeséget. Nem lehetnek tökéletesek a papok sem. Nekik is vannak hibáik. Mondom, nem elképzelhetetlen, hogy ez valójában egy hősies magatartás a részéről. Ezt abból is gondolom,hogy a férje jelenlétében mégiscsak megenged egy kis nyitást. Az atyák mondásai között találunk hasonló történeteket, illetve ennél sokkal durvábbakat, amikor a szerzetes végtelenül elutasítóan bánik a hozzá érkező női vendéggel. Egyáltalán nem kell azon gondolkodnia, hogy mi lesz majd, ha iskoláskorúak lesznek a gyermekei. Az még nagyon messze van. Kérem, Ön is tartsa meg ezt a távolságot az atyával. Nincs jelentősége. Ne is akarjon hozzá menni gyónni. Keressen más lehetőséget a szentgyónásra. Azt hiszem, ha megfogadja a tanácsomat, és elfogadja ezt a helyzetet, egy kő gördül majd le a szívéről. Sok minden van, amit nem értünk, sok minden van, amit nem tudunk megváltoztatni. Ezeket fogadjuk el, és azon akarjunk változtatni, amin tudunk, s amin érdemes.
Kedves Lelkiatya! Mindenhol azt hallom vagy olvasom, hogy sokat kell imádkozni, de hogyan csináljam? A kötött imák monoton ismétlése álmosít, semmit sem érzek közben, ha a saját szavaimmat használom, nem tart tovább 2percnél a mondandóm, hálát adok, dicsőítek kérek. Hogyan lehet sokat imádkozni, hisz sosincs válasz? Biztosan bennem van a hiba, senki sem tanított meg.
Ha senki nem tanította meg Önt imádkozni, azt javaslom, hogy csatlakozzék más imádkozó emberekhöz. Akik már tudnak imádkozni, s velük együtt mondja, énekelje az imádságot. Tehát kezdjen el rendszeresen szertartásokra járni. Vasárnaponként legyen ott a Szent Liturgián, amennyire tudja, kapcsolódjék bele az imákba, énekekbe, figyeljen oda a prédikációra. Persze, ennél talán még fontosabb, hogy szólítson is meg valakit, egy atyát vagy egy Ön számára megbízható keresztény testvért. A hit mindig kapcsolatok útján terjed. Mindig szükségünk van valakire, aki bevezet minket a hit csodálatos titkaiba. S egy kicsi idő is kell ehhöz, tartson ki ebben a keresésében.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! A rítusváltással kapcsolatban visszaolvastam a korábbi válaszokat. Említve volt szinte mindegyik esetben a "nyomós indok". Jómagam latin rítusú vagyok, és a felmenők között nem tudok görögkatolikusról. Keresztségem után nemsokkal magával ragadott a keleti kereszténység. Talán mondhatom, hogy nem fellángolás, hiszen jó pár év telt el azóta. Szent Liturgiákra és a többi szertartásra is szoktam járni. Említve volt korábban, hogy ugyanúgy részesedhet a szentségekben, illetve lelkileg tagja is lehet az adott görög közösségnek egy latin rítusú ember is. Érzem is a lelkiségüket és mondhatom szerényen, hogy a görög templomba nagyon szívesen járok, mintha hazamennék.
Mi a helyzet azzal a latin rítusú emberrel aki a papi hivatáson gondolkodik a görögkatolikus egyházban? Bevallom, mégha méltatlanul is, de foglalkoztat a gondolat. Nyilván egyből arra gondolnak az emberek, hogy a nős papság az első ami vonzza a római katolikusokat. De nem csak az, vagy inkább nem ez az első gondolatom (Bár gyönyörű hivatás a nős papság, a maga egészében). Minden Liturgián, és minden percben mikor a hétköznapokban felcsendül bennem, hogy "Áldott az Atya, és Fiú és Szentlélek országa..." meg a gyönyörű dallamok, kiráz a hideg. A papi hivatás szépségébe és nehézségébe belegondolva is hasonló érzések vannak bennem, mint a Liturgia szépsége kapcsán.
És ha talán nem is fiatalon hívna az Úr, hanem kipróbált férfiként, családos emberként?
Van-e bármi lehetsége annak, hogy latinból áttérjen görögbe az illető, egy esetleges papihivatás magvetése céljából?
Köszönöm válaszát!
Azt hiszem, ez a tipikus esete annak, amikor nem szokták megadni a ritusváltás engedélyét. Mindazonáltal azt javaslom, hogy beszélgessen erről az atyával, akit ismer. S ha arra jutnak, hogy van némi remény erre az engedélyre, és beadja ennek kérelmét, azt semmiképp se legyen az érvek között, hogy a papság utáni vágy vezeti. Az valóban nem helyénvaló indok a rítusváltás kérelmére.
