Tisztelt lelkiatya!
Apósomnak az unokatestvére görög katolikus apáca volt Budapesten. Sajnos csak annyit tudok, hogy Palinczának hívták és Tiszavasváriban (Bűdszentmihály) született kb. az 1920-as 30-as években. Abban kérném a segítségét ha lehetséges, hogy segítsen ha tud a feleségem rokonáról valamilyen adatot megtudni (él -e még, hol élt kik voltak a szülei, bármilyen információnak örülnénk).
Tisztelettel Komlósi Lajos Tiiszaújváros 70/5890300
Sajnos, az általam elérhető görögkatolikus körökben nem sikerült többet megtudnom az említett személyről. Ám itt közzéteszem, s hátha valaki fog tudni Önnek segíteni.
Kedves Lelkiatya!
Mitől jó egy papfeleség? Ugye, lehet olyan lány is tisztelendő asszony, aki nem papcsaládból származik? Köszönöm!
Két fontos feltételt tudok meghatározni: nagyon szeresse az Urat és nagyon szeresse a férjét. Az összes többi ebből fakad. Remélhetőleg szeresse a gyerekeket, az öregeket, a fiatalokat, a másként gondolkodókat. Akiben ezek megvannak, az már ideális papfeleség. Nyilván ilyen személyek egyáltalán nem csak papcsaládokban teremnek, úgyhogy az egyáltalán nem szerepel a feltételek között.
Kedves Lelki atya. Vallásos filozófiát tanulok. Paranoid skizofréniával diagnosztizáltak. A lelki vezetőm azt mondja egy másik pappal együtt, hogy barátkozzak meg a betegséggel. Egyházi hivatás felől gondolkozom, de betegségem ebben szerintem akadályozna. Egy professzor azt mondja, váljak meg tőle egy zarándoklat alkalmával. Egy másik pap is azt mondja gyógyuljak meg, vagy ne mondjam el betegségem a pályám során. Csináltam egy 42 napos böjtöt, és imádkoztam a szabadulásért. A pszichiáterem azt mondja, tudományosan nem lehet megszabadulni ettől a betegségtől. Ön mit gondol? Másik kérdés: Isten kinyilatkoztatott nekem egy tervet, de aztán magamra haragítottam. Ettől függetlenül fejezzem be a munkát?
Valóban, ezzel a betegséggel nem lehet pappá lenni. Még akkor is, ha nem annyira súlyos változatáról van szó. Ez nem jelenti azt, hogy Önnek nem lehetne egyházi hivatása. De, hogy nem pap, az csaknem bizonyos. Hacsak nem gyógyul ki valami csodálatos módon. Hiszen a papnak alapvető feladata, hogy vezesse a rábízott kisebb-nagyobb közösségeket. Az említett betegséggel ez nagyon bajos volna, túlzottan sok feszültséget kelthetne. Ezért azt javaslom, hogy törekedjék minél mélyebb Isten-kapcsolatra. S míg ezen fejlődik, szépen ki fog rajzolódni, hogy mi az Ön feladata, mi a hívatása.
Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon szeretném (el)olvasni a Bibliát, szomjazik a lelkem az egyszerű igazságra, útmutatásra a mai bonyolult, kifordított, káosszal és okkultizmussal teli világban , de nem tudom hogy kezdjek neki, mert elég nehéz számomra a szövege. Ráadásul elég vizionális típus is vagyok, épp ezért érthetőek és befogadhatóak a Jézus életéről szóló filmek. A kérdésem az lenne, hogy kezdésnek Ön szerint elolvashatom a Képes Biblia fiataloknak piros bőrkötésű nagy könyvet? A lényeg megragadását ez segíti, vagy épp ellenkezőleg a lényeg így nem jön át? Egyébként 33 éves vagyok, de úgy érzem, lehet kicsit gyerekcipőben járok a hit terén, de úgy gondolom legalább megvan bennem az őszinte tiszta szándék. Dicsőség az Atyának Mindörökké, Henrietta
Kedves Henrietta! Mindenképp azt javaslom, hogy kezdje el olvasni magát a Bibliát, ne pedig arról szóló vagy azt magyarázó könyveket. A Biblia olvasása is tanít az értelmezésre. Sokszor mondják az atyák, hogy még az sem baj, ha eleinte nem is érti az ember a szöveget, amit olvas. De hosszú távon szépen lassan megnyílik. Mégpedig sokkal mélyebb értelem nyílik meg, mint amit a magyarázó szövegek át tudnának adni. Ha Önt jobban megfogják a képek, akkor kezdje el olvasni Máté vagy Lukács evangéliumát. Módszeresen, minden napra egy kis szakaszt, nem is egész fejezeteket. Mielőtt olvasásba kezd, imádkozzék, és kérje a Szentlélek megvilágosító segítségét. Utána pedig az elolvasott részen egy kicsit gondolkodjék el, mi lehet ebben az Önnek szóló üzenet. Ha elsőre nem is talál semmit, ne csüggedjék, idővel egészen meglepő dolgokat fog fölfedezni. Ne feledje, a Biblia Isten szerelmes levele az ember számára. Aki szerető szívvel olvassa, az kihallja belőle a szerető Isten üzenetét.
Kedves Lelkiatya! A kérdésem nem igazán vallási jellegű. Ott merjem hagyni a munkahelyemet, egy felsőoktatási szakképzés kedvéért, amire már összegyűjtöttem a pénzt? A szüleim kis ellenkezés után támogatnának, ezt tudom. Eddig sem kellett fizetnem az ottlakásért, élelemért. A munkahelyen már kezdem magam rosszul érezni, és úgy érzem, hogy többre vagyok képes. 49 éves vagyok, római katolikus, nem mentem férjhez. Már írtam Önnek régebben ezzel a témával kapcsolatban. Ha most nem teszem meg ezt a lépést, örökre ebben a munkakörben ragadok. Őszintén szólva, egy kis biztatást várok Öntől. Köszönöm szépen a segítségét előre is. Szeretettel
egy magányos nő
Bátran! Ne tétovázzék! Legyen bátor és bízzék az Úrban! Ezzel a kettős igazsággal tud igazán előrelépni. Vagyis bizalom önmagában és bizalom az Úrban. Akkor tud bízni önmagában, ha bízik Istenben is. És fordítva - ez ugyanis visszafelé is hat -: minél inkább mer bízni az Úrban, annál jobban megtapasztalhatja, hogy bátran bízhat önmagában is. Ugyanis ez sem más, mint bízni azokban az adottságokban, melyeket Istentől kapott.
Kedves Lelkiatya!
Sokszor tapasztalom, hogy egy várhatóan nehéz nap előtti éjszaka alig tudok elaludni. Épp amikor a testemnek is a legnagyobb szüksége lenne a pihenésre. Ilyenkor sokszor a gondolotak csakúgy záporoznak bennem, belső érzések, indulatok kavarognak és nem akarnak elcsitulni. Sokszor fordulok az Úrhoz hogy vegye el ezeket és igyekszem az imába menekülni, de nehezen megy az is. Mit tanâcsol?
Köszönve: Boróka
Kedves Boróka! Azt kell megértenie, hogy nincs várhatóan nehéz nap. Csak akkor, ha úgy készül rá. Jézus világosan beszél erről, amikor így figyelmeztet: "Ne aggódjatok tehát a holnapért; ... Elég a napnak a maga baja." (Mt 6,34). Teljesen téves magatartás előrevetíteni a holnap bajait a mai estére vagy éjszakára. Akkor fog tudni egyébként megfelelni a másnapi nehéz feladatoknak, ha azokat nem maga akarja megoldani, hanem a megoldást rábízza a Mindenhatóra. Azt mondja, Ön helyett nem fogja elvégezni? Dehogynem. Isten nem akarja, hogy Ön aggódjék, izguljon, emiatt szenvedjen. Segíteni akar. Ön helyett ugyan valóban nem végzi el a munkát, de szívesen besegít. Ön tehát ne akarja nélküle végezni ezeket a nehéz feladatokat. Higgyen abban, hogy a Mindenható tud segíteni. Ez az első és legfontosabb. Most, lefekvés pillanatában is bízzék benne, meg holnap is, amikor majd jönnek a feladatok. Igen, az Istenbe vetett bizalom tudja megnyugtatni, lecsillapítani a zaklatott lelket. A nehéz nap előtti este a Jézus-imával az ajkán aludjék el. Ez az egyetlen, amire alvásra várva figyel: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!" Ezt mondogassa, amíg el nem alszik!
Kedves Lelkiatya!
Az alább kérdeztem a fogság kapcsán. Köszönöm a válaszát. Az Ef 4,8-9-ben is szerepel a fogság, és ez itt nyilván nem Pál apostol rá vonatkozik, bár ugyanabban a fejezetben van:
Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.
Mit jelent itt hogy magával vitte a foglyokat?
Miként foglyok ők?
Köszönve:
Lívia
Kedves Lívia!
Ez a szöveg először a 68(67). zsoltárban jelenik meg. Királyi zsoltárnak mondhatjuk, amely a királyról, az ő győzelmeiről szól. Ezek az un. király-zsoltárok minden bizonnyal eredetileg a királynak vagy a királyról szólnak, uralmát dicsérik, őt magát dicsőítik. A későbbi zsidó értelmezés ezt - főként a fogság után - átértelmezte, amikor már nem volt istenfélő király, akkor inkább magára Istenre értette, őrá vetítette ki. Így váltak aztán ezek a szövegek Istent dicsőítő himnuszokká. Az első, történelmi értelmezésben könnyen érthető a szöveg: a király visszatér a győztes csatából, s amikor fölmegy Jeruzsálembe, diadalának jeleként magával viszi a foglyokat. Keresztény értelmezésben - főként most, mennybemenetel ünnepkörében még jobban megértjük - a király, pontosabban a Király fölmenetele azonosítható Jézusnak a föltámadása után 40 nappal való mennybemenetelével. A foglyok pedig mi vagyunk, a bűn által fogva tartottak, akiket viszont magával visz a mennybe. Ugyanis azért szállt le a földre, hogy velünk, bűnös emberekkel egyesüljön. Magára vegye a mi emberi természetünket, és egyesítette azt az ő isteni természetével (2Pét 1,4). Amikor pedig fölment, akkor magával vitte a mi emberi természetünket is, így egy részünk már ővele a mennyben van. Ez a legnagyobb isteni ajándék, s minden más ebből fakad.
Tisztelt Lelkiatya!
Tudna nekem ajánlani olyan könyvet vagy valamijen ismeretterjeszto anyagot ami Jézust mutatja be? Jézus szokott mosolyogni, boldog lenni? Ha valamire gondolunk Jézus tudja, hogy mire?
Ezt a könyvet ajánlom: Jacques Loew, Elmélkedések ?Jézus Krisztusról
Ha Jézus nem mosolygós személyiség lett volna, akkor a gyermekek nem vonzódtak volna hozzá. Úgyhogy joggal következtethetünk arra, hogy Jézus személyiségében is rendkívül vonzó volt. Igen, Jézus jól ismeri a gondolatainkat.
Tisztelt lelkiatya! Az eseményutáni tableta abortusznak minösűl e???? Ugyanis én 20 ével ezelőt egyszer használtam ezt a módszert de én azt hittem hogy ez meg gátolja a fogamzást és nem abortál Most kétségbe vagyok esve ennyi idő után is Volt olyan Atya aki azt mondta hogy ez nem az mert ahoz pár napnak el kell telnie hogy a fogantatás létre jöjön volt olyan Atya aki azt mondta hogy annak minősűl de meggyónható!!!Tisztelendő úr Ön mit mond erről???
Úgy tudom, az esemény utáni tabletta hatása azt éri el, hogy a megtermékenyült petesejt ne tudjon beágyazódni. Tehát a mechanizmusa abortív. De ha Ön egyszer használta húsz évvel ezelőtt, azért annak igen kicsi az esélye, hogy a bevett tabletta ki is fejtette a hatását. Ráadásul a bűn nem attól függ, hogy működött-e a tabletta vagy sem (vagyis volt-e megtermékenyülés, amelyre gyilkos módon hatott vagy nem volt). Az ilyet azonban éppen veszedelmes hatása miatt mindig kerülni kell, nem szabad ezt használni. De egyetlen gyónással helyre lehet tenni. MIKÉNT MINDENT!!! Gondolom, azóta már meggyónta ezt az akkori tettét, amelynek felelősségét ráadásul a tudatlansága is csökkentette. Szóval, ma már aligha van jelentősége. Ha netán még nem gyónta volna meg, hamar pótolja, ha pedig igen, akkor már nincs ezzel semmi tennivalója. Adjon hálát Istennek és dicsőítse őt, hogy ilyen végtelenül irgalmas velünk!
Kedves Lelkiatya!
Pár hete egyfajta közömbösség alakult ki bennem több dolog felé. Például nem nagyon érzem azt, hogy a barátaimhoz igazán kötődnék érzelmileg, pedig igenis fontosak nekem. Alapjáraton egy eléggé érzékeny ember vagyok, de ez valahogy gyengült bennem. A legrosszabb része mégis az, hogy bizonyos szinten közömbössé váltam a Jóisten felé is. Volt egy rövid időszak, amikor minden gondolatomat Ő foglalta le és ezt hihetetlen érzés volt megtapasztalni, de ez sajnos elmúlt. Nem nagyon hatnak meg a dolgok Vele kapcsolatban, nem tudok igazán elmélyülten imádkozni vagy Szentírást olvasni. Van, hogy olyan gondolatok ugranak be, amikkel mintha megkérdőjeleznék dolgokat a vallásommal, Istennel kapcsolatban. Ezeket a gondolatokat igyekszem elhessegetni, mert szeretnék kitartani a hitem mellett. Szeretném, ha ez a közömbösség elmúlna, és igazán közel tudnék kerülni Istenhez. Ha sokszor az imádság is ?nehezemre esik?, hogyan érhetném ezt el?
Vigyáznunk kell, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az érzelmeinknek. Azokat nem mindig tudjuk irányítani, illetve közvetlenül nem is igen tudjuk, csak közvetve. Nomármost az érzelmeink majdnem olyanok, mint az időjárás, meglehetősen változékonyak, sok tényező befolyásolja azokat. Nem ezektől függ a lelkünk állapota, nem függhet ezektől. Ezek olykor segítenek, máskor küzdésre késztetnek. Egy házastársi kapcsolat sem függhet a házasfelek éppen adott hangulatától.
Van ilyen érzelmi tompaság, amiről Ön is ír. De nincs jelentősége. Ez alapvetően egy nehezebb életszakasz, de épp emiatt értékesebb is. Ilyenkor többet kell tenni azért, hogy barátaink, szeretteink iránt ki is mutassuk törődésünket, gondoskodásunkat, figyelmességünket. Hasonlóképpen Istennel való kapcsolatunkban, ha nem azt érezzük, most éppen szárnyaló és könnyű, akkor ez jó lehetőség, hogy megküzdjünk az Istenhöz tartozásunkért. Amiről Ön ír, tehát, az a küzdés időszaka. Majd lesz megint jobb, könnyebb. Most akaraterővel, a hűségének az erejével tartson ki az imádságban, a barátai iránti figyelmességben! De persze, mindig kérheti a Szentlélek segítségét, s ha állhatatosan és hittel kéri, akkor meg is kapja, s újra könnyű lesz az imádsága.
Kedves Lelkiatya!
Több helyen hallunk arról sőt a Szentírásba is (lásd Joachim és Anna )Hogy ,, ki imádkoznak " dolgokat az emberek az Istentől!
Kérdésem ehez kapcsolódóan az hogy hogyan kell ,,ki imádkozni " dolgokat az Istentől! Persze mint Krisztusban hívő ember kérdem ezt és ettől fogva természetes hogy nem az anyagi értelemben értem.
Válaszát köszönöm!
Ferenc
Kedves Ferenc!
Tertulliánusz egyik helyen azt írja, "az ima olyan hatalom, hogy képes még Isten akaratát is megváltoztatni". Persze, ne vezessen senkit félre ez a lelkes kijelentés. Tény azonban, hogy az ima hatalom. Isten odafigyel rá. Bizonyos értelemben valóban mondható, hogy még Isten akaratát is képes megváltoztatni. Persze, ahogyan az előttünk, emberek előtt áll. Nem Isten akaratát változtatja meg, hanem a mi látásmódunkat. Valamit kiimádkozni annyit tesz, hogy állhatatosan kérek valamit Istentől. Ezt szabad, erre bíztatást kaptunk. Annyi huncutság mégis van benne, hogy miközben sokat imádkozunk valamiért, aközben sokat vagyunk Isten színe előtt, sokszor szólítjuk meg őt. Ez nagyon jó hatással van az imádkozó lélekre. Hogy aztán mi fog történni utána, azt mégis Istenre kell bízni. De szabad és helyes kérni, és ha jónak látja, aztán meg is adja azt. Számtalan példa van erre egyházunk történetében. Elég csak a máriapócsi csodákra gondolni, melyek ma is történnek.
Tisztelt Lelkiatya!
Keresztény vagyok, számos kultúra és nyelv iránt érdeklődök. Három idegen nyelvből van felsőfokú nyelvvizsgám, két másikat pedig szintén tanultam pár évig. Az egyetemen is nyelvszakra jártam, mert érdekelt az ilyesmi. Utazni is szeretek szóval nyitott vagyok más országokra. Az utóbbi két évben kezdett érdekelni a török nyelv, török kultúra, gasztronómia és Törökország nevezetességei. A vallásuk nem igazán érdekel, de az ételeik, az érdekesebb városok és a nyelv igen. Lehet-e probléma, a hit szempontjából nézve nem illetlenség-e ellátogatnom Törökországba csak egyszerű nyaralásra például Isztambul és más híresebb területek (Kappadókia, Pamukkale) felkeresése céljából és/vagy a török nyelvet valamilyen szinten megtanulni? Az iszlám hitre semmiképp nem térnék át, az nem is érdekel és a keresztény hitemet soha le nem cserélném másra. Örülök, hogy lehetőségem volt megismerni Jézust, nemhogy még ezt az egészet elpazaroljam és eldobjam. Törökország viszont alapvetően iszlám vallású ország, még akkor is ha vannak ott kis létszámban keresztények és a szokásaik is inkább az iszlám hitet tükrözik. Ha érdekel egy ilyen kultúra, akkor az nem úgy tűnik a kereszténység szempontjából mintha én elfogadnám az iszlám vallást vagy eltávolodnék emiatt a kereszténységtől?
Fiatal nő vagyok, de egyébként nem szerettem bele török férfiba, valakikkel ez előfordul, esetemben nincs erről szó.
A kérdés persze vonatkozhatna bármely más országra, kultúrára amely nem a kereszténységre épül. Kínában, Indiában, Japánban sem keresztények élnek (vagy csak kisebb számban) tehát akkor azt is kérdezhetném, hogy egy kereszténynek szabad-e kínaiul, japánul tanulnia.
Szó sincs arról, hogy más nyelvek és más kultúrák megismerése ellenkeznék a keresztény hittel. Sőt. Ezeket szabad és érdemes fölfedezni, hisz közvetett módon ezek is a teremtő Isten gazdagságáról beszélnek. Ráadásul a mai Törökország televan keresztény emlékekkel. Sajnos, ezek jó részét már tönkretették, vagy pusztulni hagyták, de azért ezeket fölkeresni, fölfedezni majdnem olyan lelki élmény, mint a Szentföldön járni. De bármely más kultúra is a teremtett ember gazdagságát mutatja. Igen gyönge volna az a hit, amely más vallásokkal találkozva elbizonytalanodna. Akinek ilyen gyönge hite van, az, persze, jobb, ha nem ismerkedik más népek vallási szokásaival. De Ön, írásából következtetve, meglehetősen erős hittel rendelkezik, igazán nem féltem, hogy ezen kultúrákkal ismerkedve elgyöngülne keresztény hitében.
Kedves Lelkiatya!
Az utóbbi levelével kapcsolatban szeretnék kérdezni Öntől, ezért ismét írok. Tudom, hogy nagyon sok levélre kell válaszolnia és nem is szeretném mások elől foglalni a helyet a levelemmel, de szükségét érzem annak, hogy pár dologgal kapcsolatban kérdezzek. Múltkori levelemben arról írtam, hogy mennyire szeretném látni Jézust és milyen sokat jelentene ez számomra és tényleg, akkor még abban sem voltam biztos, hogy szabad-e erre vágyakoznom. Ön azt írta válaszlevelében, hogy bizonyos abban, hogy a Szentlélektől származik ez az indíttatás bennem és bátran kérhetem. Nagy örömöt okozott bennem ez a levél, eleinte remélni sem mertem hasonló választ. Néhány kérdésben mégis szeretnék útbaigazítást kérni. Azt írta, hogy bátran kérhetem ezt, de hogyan kellene: minden alkalommal, amikor bármi okból imádkozok, fejezzem ki ezt a vágyamat, ezt a kérésemet vagy ha már egyszer-kétszer kifejeztem, akkor utána ne beszéljek róla mert már azt az előző imámat úgyis meghallgatták? Amikor kérek valamit az Istentől, akkor mindig felmerül bennem ez a kérdés, hogy mondjam el egyszer amit szeretnék és tegyek úgy, hogy Isten meghallgatta és onnantól az ő dolga hogyan dönt vagy nyugodtan fejezzem ki felé a kérésemet akár minden nap, akár minden imában, mert azáltal fejezem ki, hogy mennyire kitartó vagyok ebben? A második kérdésem ahhoz kapcsolódna, hogy azt írta válaszában, lehetséges, hogy másnap megkapom ezt a kegyelmet, de az is lehet, hogy sokára. Elképzelhető akár az is, hogy 10-20 év múlva? Vagy még később? Tulajdonképpen akár éveken át is szabad ezért imádkoznom, mert lehet, hogy Isten akkor teljesíti kérésemet? Szeretnék rákérdezni egy másik dologra is, ami szerintem fontos. Levelében azt írta, hogy kérjem bátran azt, amire vágyok (jelen esetben a találkozást Jézussal), de ne írjam elő, hogy hogyan teljesüljön el, hogy én hogy akarom, mert Istennek számtalan módja van erre. Azon gondolkodom, hogy milyen módjai vannak ennek? Mi az a mód, mellyel egyáltalán lehetséges, hogy ez megvalósul (ha megvalósul) és mi az, amire Ön azt mondaná, hogy valószínűtlen? Csak azért kérdezem, hogy legyen egy kis kapaszkodóm, hogy mi az, amire számíthatok vagy nem számíthatok. Tudom, hogy Isten az, aki mindent tud, hogy mit hogy tervez, de hátha tudna nekem valamilyen támpontot adni. És ha esetleg megadja nekem ezt a kegyelmet, tudni fogom, hogy megtörtént? Honnan tudhatom? Ha fizikai testben ott áll előttem Jézus, körülötte hatalmas fényességgel és úgy jelenik meg, hogy a semmiből ott van, az igencsak egyértelmű, de gondolom erre nulla esély van (vagy mégsem?), szóval feltételezem, hogy ha részesít engem ebben a kegyelemben (a találkozáséban), akkor valahogy máshogyan teszi. Minden nap azt érzem, legnagyobb vágyam, hogy találkozhassak vele és ezt az űrt nem tudja betölteni más, viszont ha ez a vágyam teljesülne, minden megváltozna és mindent máshogy látnék. Nem is tudom volt-e olyan dolog életemben, amire ennyire vágytam volna mint erre. Ne értsen félre, nem hanyagolom emiatt a feladataimat, kötelességeimet és más emberektől sem zárkózom el, de ez a vágy minden nap rám tör és nem pótolja semmi azt, amire vágyok. Hálásan köszönöm ha válaszol nekem, kedves Lelkiatya.
Az első két kérdése kapcsán a székely bácsi vicce jut eszembe: Amikor a felesége azt kérdezi, hogy szereti-e, ő meg azt feleli, hogy már az esküvő napján megmondta, s ha ez változni fog, majd szól... Szóval, nem azért nem elég egyszer mondani, mert a Jóistennek szüksége van a többszöri ismételgetésre, hanem, mert ezekkel a szavainkkal tudjuk kifejezni az érzelmeinket. Amikor azt mondja a férj a feleségének, hogy szeretlek, ezzel nem csupán tájékoztatja őt az érzelmei felől, hanem e kimondott szón keresztül mindkettejükben, aki mondja és aki hallja még fokozódik ez a csodálatos érzés. Így vagyunk az imádsággal is. A szertartásainkban is nem azért ismételgetjük a végtelenségig az Uram, irgalmazz!-t, mert Istennek nem volna elegendő egyetlen egyszer kimondani, hanem mert ezzel is kifejezzük Istenhöz való kötődésünket. Jól esik őt szólongatni, az irgalmát fölemlegetni. Tehát igen, úgy gondolom, ha valamit nagyon szeretne kérni, akkor az állhatatosság azt jelenti, hogy hosszú időn át sokszor mondogatja a kérést. Itt megint pontosítom, hogy a kérés nem egy precízen megfogalmazott kérelem, nehogy félreértse az Úr. Isten a szívünkbe lát, és nagyon jól tudja, hogy mi a vágyunk. Még nálunk is jobban tudja. Szóval, bármit mondhatok neki, tudja, ismeri a szívem vágyát. Az állhatatos kérés inkább azt jelenti, hogy hűséges maradok az imában, a dicsőítésben, a hálaadásban, a bűnbánatban. Hogy a napi imáimban mindezeknek helyet adok. Ami a célirányos kérést illeti, ebben is elég, mondjuk, egy Üdvözlégyet elmondani, kész. Nem kell bonyolítani a kérés megfogalmazását, hogy mit és hogyan kell majd teljesítenie az Úrnak.
És itt a másik kérdéscsoport. Hogyan is lesz ez? Újra mondom, ne akarja elképzelni, mert úgysem tudja. Viszont azon se aggódjék, hogy akkor hogyan is lesz ez, netán majd nem ismeri föl látogatása napját? Amíg efelől bizonytalanságban van, addig biztos lehet abban, hogy az nem ő volt, csak képzelgés. Istennel való találkozást nem lehet félreérteni. Egy gyönge hasonlattal azt mondhatom, ha valaki már látott különböző fokozatú esőket, majd egyszercsak mindent elsöprő orkánba keveredik, azt nyomban tudja, hogy ez nem olyan eső volt, mint amit eddig ismert. Vagy aki a tenger apály-dagály jelenséget ismeri, majd egyszercsak jön egy szökőár száz méter magas vízfallal, az nyomban tudni fogja, hogy ez nem az a dagály. Ilyen képekkel tudom érzékeltetni, hogy nem kell félnie, ne véti el. De még jobb, ha a bibliai képet vesszük elő, amikor Illés találkozni akart az Úrral, s akkor az előbbi természeti erők érkeztek sorban, földrengés, tűz, vihar, de nem ezekben volt az Úr, hanem az ezek után következő enyhe szellőben. És Illés nem vétette el, hogy melyikben mutatta meg magát neki Isten.
Ráadásul az is lehetséges, hogy nem egyetlen naphoz köthető esemény. Nem mondhatja azt, hogy tegnap itt járt az Úr. Hanem talán évtizedek múltán jön rá arra, hogy már régóta itt van vele, egyre hevesebben a szívében.
Szóval, ne a módján töprengjen, sem az imának, sem a találkozásnak. Kezdjen el imádkozni, s az ima majd megtanítja mindarra, ami ezzel kapcsolatban fontos.
Kedves lelkiatya a Hiszekegyet imádkoztam miközben elgondolkodtam, hogy mit jelenthet, hogy hiszem a szentek közösségét? Ez alatt mit értünk, pontosan mit vallunk?
Nagyon fontos tétel, hogy a szentekkel kapcsolatban vagyunk, lehetünk. A szentek közössége azt is magába foglalja, hogy az egyház nem csak az, amit itt látunk a földön, hanem folytatódik a mennyben is. A latin teológiai megközelítés ezt fejezi ki a hármas tagolással: küzdő, szenvedő és megdicsőült egyház. Az első a földön élők közössége, a második a tisztítótűzben szenvedőké, a harmadik pedig a megdicsőülteké, vagyis a szenteké. A keleti teológiai szemlélet pedig ezt azzal hangsúlyozza, hogy amikor egy templomban Szent Liturgia folyik, akkor ezzel egyszerre a mennyben is isteni Liturgia folyik, az angyalok és szentek kórusával, amelybe mi a földről csak bekapcsolódunk.
A szentek közössége tanításnak vannak további következményei is. Például az, hogy ha van velük kapcsolatunk, akkor az mit is jelent. Imádkozhatunk hozzájuk, segítenek minket, közbenjárnak értünk, stb. Szóval ez az egyszerű mondat nagyjából magában foglalja mindazt, amit az Anyaszentegyház a szentekkel kapcsolatban hisz és vall.
Feltámadt Krisztus!
Két nagy gondom van.
Átvertek a munkahelyemen,mert tavaly ígértek hosszú távú szerződést, segítő állást.
Aztán jött valamelyik dolgozó az ismerőse. Elküldtek miatta. Hallottam, hogy mással is megtették.
Sajnos odáig fajult,hogy megszégyenített az egyik kolléganőm. Olyan dolgokat állított,ami nem igaz más előtt.
Miért lehet ezt megtenni?
Szeretnék megbocsátani,de annyira rossz az emlék.
Ha jól értem, akkor már el is veszítette ezt az állását, tehát már nem oda jár be dolgozni. (Remélem, hamar talált másikat!) Erőteljes hangsúllyal mondom Önnek, egyáltalán ne törődjék a múlt sérelmeivel. Ezt vagy azt mondták Önről? Mit számít ez? Mondhattak volna többet is, rosszabbat is. Mit változtat ez az Ön lelkén? Az életén igen - mint azt meg kellett tapasztalnia -, de a lelkén? Csak akkor, ha hagyja. A lelke állapota a legfontosabb. Az nagyon jó, hogy szeretne megbocsátani. Számoljon vele, hogy erre egy kis időre lesz szüksége. Ne csodálkozzék azon, ha ez nem megy egyik napról a másikra. Ez természetes. De legyen, maradjon meg Önben ez a szándék. Imádkozzék értük, mint Jézus a katonákért: "Atyám, bocsáss meg nekik..." Ha tud értük imádkozni, akkor már nincs is igazán baj. Akkor nyugodtan figyelhet az új feladataira, s csak olykor-olykor kell elővenni az értük mondott imát. Néha gyújtson gyertyát értük, hogy Isten segítse meg őket. Ezzel tudja a saját lelkét is gyógyítgatni, a rossz emléket szépen lassan elengedni.
