A Szent Athanáz könyv és kegytárgybolt, zárt be.

kedves Atya! Jól kiszúrtatok mindenkivel, amikor az egyetlen csapot is elzártátok ahonnan az egyébként is szegényes, görögkatolikus könyveket lehetett beszerez, gratulálok, most honnan lehet például liturgikus könyveket beszerezni? Tibor atya.

Mennyi tizenkettő meg kilenc?

Kedves Lelkiatya! Régóta imádkozom a Jézus imát, életem szép ajándéka hogy ismerhetem. Hihetetlen erővel tölt el és hihetetlen erővel segít. Azt szeretném tudni, hogy másért imádkozhatom e? A lányom alkoholista, nagyon féltem a 17 hónapos kisunokámat. Csak az Úr végtelen irgalmában bízhatok. Köszönöm válaszát. Áldással. Anna

DJK! Az iskolai/ munkahelyi bulling(terror)miatt kérem véleményét. Egyre többször fordul elő a zaklatás egy közösségben, legyen az megszólás vagy testi bántalmazás. A bántalmazott jelzi, ha történik is szankció nem oldja meg a problémát. Az iskolában megszóltak, nem tulajdonítottam neki jelentőséget. A korábbi munkahelyemen,a kolleganő durva, kéretlen megjegyzézeseket tett,a vezető nem tett semmit. Az a megoldás mindig, hogy a sértett váltson iskolát/ munkahelyet? Hogyan lehet a bántalmazóval szemben hatásosan fellépni? Nos, imádkozom a terrorizálókért is. Szeretettel, Kála

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Azért fordulok Önhöz, tisztelt Lelkiatya, mert egyébként jó a kapcsolatom Istennel és igyekszem is Istennek tetsző életet élni, de valami nincs rendben. A Jézussal való kapcsolatom, a Jézushoz kapcsolódó gondolataim, érzelmeim az, ami nincs rendben. Azért emeltem ki Jézust, mert én ugyan hiszek a Szentháromságban, de Jézusra nem úgy tekintek ahogy a Szentháromság másik két tagjára. Elismerem Jézus valódiságát, keresztáldozatát és imádkozni is szoktam hozzá, illetve az ő nevében az Atyához. A probléma nem itt rejlik. Olyan gondolataim, érzéseim vannak Jézus kapcsán, melyek nem helyesek, nem a valóságot tükrözik. Erre több példát is tudnék hozni, szeretném is jobban megvilágítani ha nem baj. Lehet, hogy kicsit kusza lesz a levelem, de bizonyára azért mert a gondolataim is azok. Tudom, hogy bennem van a hiba de sajnos nem úgy nézek Jézusra ahogy kellene. Az Atyáról elhiszem, hogy szeret, hogy megbocsát, hogy bízhatok benne, hogy tökéletes, de Jézusra néha úgy tekintek mintha ő is olyan lenne mint az emberek. Elismerem, hogy ő a Szentháromság része, elfogadtam Megváltónak és igyekszem követni a tanításait, tökéletesnek is tartom de közben mégsem úgy tekintek rá mint a keresztény emberek szoktak. Néha-néha például valamiért arra gondolok, hogy ha ilyen vagy olyan lenne a külsőm, lehet jobban szeretne vagy szimpatikusabb lennék neki. A mai nap is ima közben az jutott eszembe, vajon nem tartja-e csúnyának a hajamat vagy mit gondol a nadrágomról vagy a fenekemről vagy a combomról, mert kicsit husis vagyok és felszedtem pár kilót. Biztos nevetségesen hangzik. Ha tükörbe nézek, akkor is az jut eszembe, hogy vajon a külsőmről mit gondolhat. Tudom, hogy a belső számít csak neki de mégis jönnek ezek a gondolatok a külsőmről. Lehet összefügg ezzel, minden esetre a másik jellegzetessége a Jézussal való kapcsolatomnak az, hogy vágyom rá, hogy egyénileg szeressen engem és ne egy tömeg részének tekintsen. Igyekszem másokkal megismertetni őt és másokat Jézushoz közelebb vinni mert szerintem ez nagyon fontos, de közben meg elszomorít, hogy én Jézusnak csak egy vagyok a sok közül és nekem meg ő az egyetlen. Mármint pótolhatatlan. Szóval hogy az embernek, az egyénnek egy Megváltója van de a Megváltónak nagyon sok megváltott embere van, ahhoz tudnám hasonlítani mintha lenne valami kedvenc énekesem és nekem ő olyan egyedi és olyan egyetlen vagy nem tudom, de neki meg van rengeteg nézője a koncertjein és én egy vagyok közülük. Másképp fogalmazva arra vágyok, hogy azért szeressen aki vagyok - tulajdonságaim, személyiségem, cselekedeteim, külsőm, egyedi gondolataim, iránta érzett szeretetem miatt is szóval minden amiben más vagyok mint mások - és ne csak azért mert megváltott engem és Isten teremtménye vagyok. Persze azért is de ne csak ezért. Nem tudom érti-e mire célzok. A harmadik, amit szeretnék kiemelni az az, hogy mivel Jézus tökéletes minden tekintetben ezért olyan furcsa nekem és nem olyan természetes, hogy ő mindennel együtt elfogad. Itt részben testi dolgokra gondolok, részben pedig a bűneimre. A bűneimet is nagyon meg tudom bánni de többek között azt sem értem vagy nehezen fogadom el, hogy Jézus nem undorodik tőlem ha mondjuk vérzik az orrom, elhányom magam (elnézést kérek ezért a megfogalmazásért) vagy van egy bőrbetegségem és emiatt tele van a kezem sebekkel és piros meg sokféle ilyen eset amikor valami testtel kapcsolatos nem olyan kellemes látvány. Csak hogy értse mire gondolok. Ugyanis azt leszámítva, hogy a kereszten mennyit szenvedett értünk ( onnantól kezdve, hogy letartóztatták) gondolom neki nem voltak egészségügyi problémái és olyan "undorító" dolgai meg főleg nem. De még ha voltak is.... mondjuk akkor jobban el tudnám hinni, hogy szeret de ő valahogy minden formájában tökéletes. Láttam már képeket a keresztre feszített Jézusról ahol sebekkel, véresen, szenvedve ábrázolták, de számomra ő még akkor is tökéletes és szeretetre méltó. Magammal kapcsolatban viszont ezt (saját testem) hátránynak érzem. Szóval ezek amiket leírtam azt mutatják feltételezem, hogy nem egészen úgy tekintek Jézusra ahogy keresztény emberek szoktak. Hiszek benne mint keresztény de máshogy nézek rá. Annak ellenére, hogy elismerem az isteni hatalmát, természetét, mindenét. Imádkozok hozzá, bocsánatot kérek tőle a bűneimért szóval nem veszíti el az igazi funkcióját sem. No igen, az imádkozás és bűnbocsánattal kapcsolatban el is jutottam a harmadik tényezőig. Mivel sejtem, hogy nem teljesen helyénvaló a Jézussal való viselkedésem, ahogy rá tekintek ezért aztán szoktam attól tartani, hogy haragszik rám. Már azt is éreztem, hogy emiatt nem érdemlem hogy üdvözüljek. Meg elgondoltam mit mondanék neki ha az ítélőszéke előtt állnék vagy találkoznék vele szóval például ha a mennybe kerülnék mert meghalnék (ha oda jutnék egyáltalán). Hogy hogy fogalmaznám meg neki, hogy hát én nagyon szeretem őt és én igyekeztem követni őt és mennyi bűnömet elhagytam és imádkoztam hozzá de ő nem szerethet engem és én nem is akarok üdvözülni mert én nem érdemlem meg. Aztán meg hogy ő mit mondana nekem ha találkoznánk, hogy nem mondaná-e nekem azt amit Péternek mondott, hogy "Távozz tőlem sátán!" mikor Péter nem akarta, nem tudta elhinni, hogy keresztre fogják feszíteni és Jézus azt mondta neki, hogy ezzel megbotránkoztatja őt mert nem azt akarja amit az Atya hanem amit az emberek. És tartottam tőle, hogy nem így van-e ezzel amikor azt látja én mit gondolok és mit érzek mert hogy én ugyan keresztény vagyok de nem úgy nézek rá ahogy elvileg kellene. Biztos tud minden gondolatomról még akkor is ha nem mondom ki. Biztos azt is tudja, hogy most megírom ezt a levelet. Hozzátenném, hogy amiket leírtam azokat csak vele kapcsolatban tapasztalom és az Atyával való kapcsolatomban nincsenek ilyen dolgok. Én azt hiszem azért is vagyok így Jézussal mert amellett, hogy Isten volt, illetve ma is az, amellett ember is. Vagy például abban is kételkedek, hogy mindenkit ugyanúgy szeret. János tudtam az a tanítvány, akit Jézus szeret. Most akkor ha Jánost jobban szerette mint a többieket akkor minket mostani embereket se ugyanúgy szeret, nem? Másutt meg azt írják Júdás volt a kedvenc tanítványa, aki elárulta, máshol meg hogy Mária Magdolna a felesége volt. Ezek alapján, bár azt én kétlem, hogy felesége lett volna, az embernek az a benyomása, hogy bizony Jézus is olyan mint bármelyik ember aki valakit jobban szeret és valakit kevésbé. És ha már az emberekhez hasonlítom, már csak egy dolgot jegyeznék meg: ugyebár nagyon sok film készült Jézusról meg képek is és ott is ha megfigyeljük Jézus külsejét, akkor szerintem elmondhatjuk, hogy sokszor vagy átlagos férfinak vagy kifejezetten gyönyörűnek ábrázolják. Nem véletlen, hogy ezekről cikkeket is írtak, hogy egy-egy filmben Jézus milyen szép és egy bizonyos színész megkapta a "szexi Jézus" elnevezést, pontosabban a Jézus-karakter a filmben. Őszinte leszek: én szeretem Jézust akár szép volt, akár nem, én a cselekedeteiért szeretem, de ezek a képek is azt erősítették bennem, hogy Jézus szép, gyönyörű, mármint úgy mint férfi gyönyörű és hát egy gyönyörű férfinek lehet hogy fontos az ember külseje. Igen, tudom, hogy nagyon nem jó az ami a fejemben van és nem szabad Jézusra ráruházni az emberek tulajdonságait. Nem szándékosak ezek a gondolatok nálam. Bűntudatom is szokott lenni miatta. Én kicsi korom óta keresztény vagyok. Most 25 éves és még tini koromban sem voltak ilyen furcsaságok a fejemben, pedig akkor aztán az ember sok hülyeségre fogékony. Igazából ez nálam már egy éve kezdődött, de nem folyamatosan tart hanem időszakos. Nem tudom mitől függ. Valamikor úgy tekintek Jézusra ahogy szokás, úgy ahogy régen, máskor meg jönnek ezek a gondolatok amiket fent írtam. És az az érdekes, hogy pont azóta jöttek ezek elő, azóta jellemző mióta közelebb kerültem Jézushoz, az Atyához, mióta jobban igyekszem betartani a Bibliában leírtakat, imádkozni, adakozni, másokat Jézushoz vezetni, a bűneim megbánni, elkerülni. Volt egy időszak mikor nem érdekelt Isten. Utána már igen és ahogy mélyült el a hitem és igyekeztem egyre jobban kifejezni és cselekedeteimmel is akár, úgy jöttek előre gyakrabban ezek a gondolatok, amik olyan furcsák és amiket úgy szégyellek. Nem lehet tehát azt mondani, hogy én Jézust csak egy embernek tartom és semmilyen hatással nincs rám mert sokkal jobb ember lettem általa. De hát ez van, amit leírtam. Ilyenkor amikor szégyellem magam a dolgok miatt akkor vagy nem imádkozok és persze akkor eltávolodok Istentől vagy máskor imádkozok a szégyenem ellenére, ez változó. Az imáimban már volt, hogy ezt részben meg is fogalmaztam, de ha kimondom, akkor is szégyellem magam és ha nem mondom ki akkor is. Lelkiatya szerint ez súlyos bűn? Ez az egész amit leírtam? Haragszik az Úr érte? Ezt muszáj meggyónni? Mi okozhatja? Nagyon komplex a kérdésem, tudok róla, de már régóta gyűlik ez bennem és most szedtem össze a bátorságom, hogy elmondjam valakinek. Őszintén sajnálok mindent. Kérem, ne ítéljen el, nem szándékosak ezek a részemről.

Kedves Lelkiatya! Miért van az,hogy egyházunkban is előbb alkalmaznak ismerőst egy adott munkakörben, mintsem alkalmaznak egy képzett, valóban rászoruló dolgozót. Tapasztaltam már olyat is,hogy barát /rokon kedvéért elküldtek munkatársat, pedig jó munkaerő volt. Volt olyan ismerősöm, akit megaláztak a végén. Olvastam az itteni kérdések között is hasonlót.

Kedves Lelkiatya! Számomra nagyon sértő és a kollégáim előtt rendkívül megalázó, hogy egy katolikus egyház által fenntartott intézményben a római katolikus atya, templom kerülnek nevez. Vasárnaponként részt veszek utrenyen és Szent Liturgian is. Mit tegyek ebben a nem könnyű helyzetben? Köszönöm válaszát.

Tisztelettel érdeklődnék, hogy egy sok éve római katolikus pap lehet-e görög katolikus pap csak azért, hogy felesége legyen? Köszönettel.

Kedves Lelkiatya! Köszönöm válaszát a házasság érvényességével kapcsolatban. Félreérthető voltam: a sógornőmék esküvőjén nem volt jelen katolikus pap, hanem csak egy protestáns lelkész. Ekkor mi a helyzet? Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Lelkiatya! Mit tegyek, ha úgy érzem érettebb vagyok a korosztályomnál lelkileg, mert Isten sok kegyelmével sokat munkált rajtam. Társas?gban alpvetően vidám cserfes alaptermészetem van, de mikor Istenről van szó és a társaságban sok a fájdalom és értetlenség, én mintha valahogy a Lélek indításából védeni kezdeném az Urat és tanúságot teszek az Ő szeretetéről. Ha a lelki dolgokban előrébb is vagyok mint a 30as korosztályom (50-70 évesekkel tudunk mélyen beszélni) a világi dolgokról lemaradtam, se smink, se ékszerek..se testi-lelki társam, bár vágyom rá. Mit javasol hogy tegyek így fiatal testben idős lélekkel? Csilla

Kedves Lelkiatya! Mit lehet tenni, ha kiscsoportos beszélgetés alatt olyan lelki vallomást oszt meg valaki, ami már lelket is terhelő súlyú még a hallgatóságnak is? Fáj a szívem az illetőért, szinte megbénított, ahogy elmondta, hogy eleget imádkozott már és csak azt kaptam meg az élettől, amit Ő maga beletett. Mikor én kerültem sorra csak azt tudtam tenni, hogy az én életpéldámmal kiálltam az Úr megvallása mellett, már mint hogy engem pont Ő tartott meg. De ez nem érintette meg, Jó akkor Nálad ez fordítva van, mondta. Ő egy kisebb, összetartozóbb felekezethez tartozik, mint én és mintha menekülne tőle, de hát el lehet menekülni Istentől? Nem tudom mit tehettem volna érte? Kioktatni nem akartam, de úgy éreztem közömbössé lett a szíve és bár segíthettem volna! Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan lehet feldolgozni ezt a fajta nemteheteksemmit érzést, a gyóntató atyák hogy teszik le az ilyen terheket? Köszönve: Rózsa

Kedves Atya! Gyerekneveléssel kapcsolatban szeretnék kérdezni. A gyülekezetben lévő családoktól és idősebb atyáktól is kapjuk a sok jó tanácsot, hogy "csak nehogy elkényeztessétek a gyereket." (Pl.: ne aludjon velünk, ne akkor etessem, amikor ő akar, hanem amikor én, ne vegyem fel mindig, ha sír és még sorolhatnám az ehhez hasonló tippeket) Ennek ellenére sok könyvet olvastam és sok előadáson vettem részt, ahol híres neveléskutató, pedagógus, orvos, pszichológusok, is azt mondták, hogy a fentebb leírt módszerekkel (együtt alvás, igény szerinti szoptatás stb.) nem lehet elkényeztetni a gyerekeket. Össze vagyok zavarodva...kezdjem el felvilágosítani a tanácsokat osztogatókat? Bár lehet, hogy még ők sértődnének meg, hiába támasztanám alá szakirodalommal.

Kedves Lelkiatya! Jézus azt mondta, hogy megadja nekünk az Atya azt, amit az ő (Jézus) nevében kérünk. Én mondhatni már tapasztaltam is ezt, de azon gondolkodom, hogy valóban bármit megad nekünk ha az ő nevében kérjük? Az nyilvánvaló, hogy a kérésnek nem szabad ellenkeznie az Atya akaratával, de amúgy van-e túl kicsi vagy túl nagy kérés? Ha például megkérem Jézus nevében, hogy gyógyítsa meg a lyukas fogam, elvileg megteszi ezt nekem? Ha ezt kérem, akkor az tiszteletlenség felé? Nem gondolja azt, hogy én udvariatlan és tiszteletlen vagyok, amiért egy ilyen dologban kérek segítséget? Bevallom pont ilyen helyzetben vagyok. Egy másik alkalommal szintén a fogaim kapcsán kértem a segítségét, de az másabb probléma volt. Sajnos sok bajom volt már a fogaimmal. Ma már sima ügy betömni egy lyukas fogat, ezért lehet, hogy nem tűnik elég komolynak a kérés, de ha számomra fontos és igazi hittel kérem, akkor csak nem lehet olyan nagy bűn ez, nem? Önnek mi a véleménye erről? Bátorkodom feltenni egy valamelyest ide kapcsolódó második kérdést is. Fogszabályzóm van évek óta. Egy ideig állandó volt, utána csak éjszaka kellett hordanom. Egy ideig hordtam is szorgalmasan, de én buta egy idő után abbahagytam. Azt hittem, hogy akkor se lesz semmi baja a fogamnak, már egyébként is jól áll. Tényleg jó volt az eredmény. Én meg felelőtlen voltam és nem hordtam. A napokban próbáltam volna ismét hordani, de nem illeszkedett a fogaimra, vagyis az alsó fogaimra és valahogy visszapattant meg nem fért rá. Ez elvileg akkor van így, amikor elmozdultak a fogak és nem abban a pozícióban vannak már, ahogy elvileg lenniük kellene a kezelés hatására (mivel abbahagyta az illető). Nagyon elkeseredtem, de tudtam, hogy az én hibám. Többször is próbálkoztam és nem sikerült. Imádkoztam és bevallottam az imában, hogy elismerem a felelősségem és nagyon megbántam a hanyagságom és szeretnék egy második esélyt, szeretném újra hordani a fogszabályzómat, meggyógyítani a fogaimat és nagyon szomorú lennék ha kárba menne az eddigi munka. Jézus nevében kértem az Atya segítségét és nagyon őszinte voltam, azt is mondtam, hogy én hiszek abban, hogy segít rajtam. Nem sokkal ezután ismét próbálkoztam és sikerrel jártam a fogszabályzómmal, még ha nem is teljesen fért fel, csak félig. Pontosabban, azért jobban mint félig, de nem is teljesen. Az alsó fogaimra korábban nem tudtam egyáltalán feltenni, mert mindig lepattant, pedig többször próbálkoztam. A fogorvosomhoz egyébként van már időpontom, de addig is szerettem volna próbálkozni és nagyon megijedtem és elkeseredtem, ezért is kértem segítséget az imában. Annyira elszomorított a helyzet, hogy nem tudtam semmi másra sem gondolni, a tanulással sem haladtam semmit és állandóan mintha valami kő nyomta volna a szívemet átvitt értelemben. Én biztos vagyok benne, hogy azért jártam úgy-ahogy sikerrel, mert az imáim meghallgatást nyertek. Az, hogy nem tudtam először használni a fogszabályzóm, az elvileg arra utal, mint írtam is, hogy elmozdultak a fogaim a korábbihoz képest és kárba ment az addigi eredmény, de ahhoz, hogy ne pattanjon le és fel tudjam tenni és megmaradjon a helyén, ahhoz is az kell, hogy ahhoz képest amikor nem sikerült megváltozzon a fogak helyzete. Csak azt akarom mondani, hogy ez elég meglepő, mert csak úgy maguktól ez a helyzet nem változik meg, én pedig magamnak nem tudom elmozdítani a fogaim, főleg nem minden eszköz nélkül. Elnézést kérek ha esetleg bosszantó a kérdésem, tudom, hogy az orvostudomány nem a papok szakterülete, de én hiszek is benne, hogy meghallgattattak az imáim, de nem is tudom máshogy elképzelni ezt az egészet, még akkor se ha nem 100%-os siker történt, csak úgy, hogy Isten segített rajtam. Lehet benne valami vagy én vagyok túl naiv?

Tisztelt Lelkiatya! Hogy lehet észre venni Isten akaratat és hogy az hogy mondjuk az az ördög akarata. Volt egy férfi kozepsuliba nagyon tetszettem neki de már több éve nem beszéltünk. Egyszer téve nézés közbe ő a semmiből eszembe jutott hogy vajon mi ljet vele rá kellene keresni. De a gyerek miatt ez feledésbe merült... Pár napra rá ő írt rám magától! Nem tudom hogy ezt Isten akarta e mert a semmiből jutott ő az eszembe és erre a rám írt. A férfi egy roppant jó szívű mindenkit szerető hívő férfi.