Krisztusban szeretett Lelkiatya! Az evangéliumban olvasni: Féljetek attól, akinek ? azonfelül, hogy megöl ? arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Kikre gondol itt Jézus? Hogyan ismerhetjük fel és kerülhetjük el az ilyen nagy veszélyt? Egyáltalán kinek van hatalma a kárhozatba vetni, ha Isten az Úr mindenek felett? Köszönve: Réka

Tisztelt Lelkiatya! Megdöbbenéssel vettem észre, hogy a "Dicsérjétek az Urat" című énekeskönyvben levő 8 hangú feltámadási prokimenek szövegei, amiket a Szent Liturgiában szoktunk énekelni, részben nem egyeznek meg azokkal a prokimen szövegekkel, amiket a Nyíregyházi Egyházmegye honlapján meg lehet hallgatni, pedig az énekeskönyv szövegeit, 2020-ban Kocsis Fülöp metropolita atya hagyta jóvá. Miért van ez így? Ezentúl én is úgy énekelhetem ezeket, ahogy szeretném? Ha van egy érsek által jóváhagyott szöveg, akkor miért nem ragaszkodunk hozzá? Várom válaszát.

Tisztelt lelkiatya! Azt tapasztalom hogy a közöségi felületeken de még a saját életközegembe is katolikus emberek feszülnek egymásnak hogy a jelenések könyvéből jól ismert fenevad jele mi lenne??? Sokan azt mondják hogy a covid oltás a fenevad jele mert az mrns beépül a DNS-be vagy valami ilyesmi tény hogy rengeteg oltáskárosult ember van.Van egy réteg aki azt mondja hogy majd a bör alá ültethető csip lessz a fenevad jele!!! Tisztelendő Úr segitsen nekem helyre rakni ezt a kényes témát Válaszát előre is köszönöm!!! Ildikó

Kedves Lelkiatya ! Vajon mi altal jott be az Egyhazunkba ez a DJK - s rovidites ? Szereny meglatasom szerint ez nem a legjobb hogy kezdd el szlengesedni az Egyhazunk es ez altal eggyes atyak is . Ez meg a Romai katolikus egyhazban semm megy ! Ne roviditsuk le az Isten fianak szent nevet mert ez a nrv minden nev felett all ! Tanacsolnam hogy minden esetben irjuk ki Dicsoseg Jezus Krisztusnak . Legyen igy . Ammen !

Tisztelt Lelkiatya! Tudom, hogy nem az emberek tisztje és feladata, hogy bárkit is "minősítsünk" pl. úgy, hogy az illető keresztény-e vagy sem. Mégis érdekelne engem, hogy Hamvas Bélát hova sorolhatjuk hit, vallás szempontjából? Nagyon szeretem olvasni az irodalmi műveit (pl. Babérligetkönyv). Elismerem azt is, hogy nagy tudású, nagy műveltségű, széleskörűen tájékozott volt és az életben minden nehézség ellenére Ember tudott maradni. A ránk hagyományozott műveit (irodalmi, filozófiai) becsülni kell, meg kell ismernünk. De vajon elmondhatjuk-e róla, hogy keresztény volt (hitt-e Krisztusban, mint egyetlen Megváltóban)? Vagy inkább a személyes hite is szinkretista volt, ahogyan a műveiről ez elmondható? Ha szinkretista, akkor hiába ír köteteket a kereszténységről...még az nem tesz senkit kereszténnyé hit szempontjából. Középút sincs e tekintetben, mert valaki vagy keresztény, vagy nem. Köszönettel: Ágnes

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Azt szeretném kérdezni hogy görögkatolikus vagyok. Imádkozhatom Szent Ritához? Olvastam az életéről, sok szép imádságot találtam és vettem Szent Rita rózsafüzért is. Viszont azt látom hogy inkább a római katolikusok ismerik el Szentként. Köszönöm válaszát. Éva

Kedves Lelkiatya! Olyan élethelyzetbe kerültem,hogy felmondásomat töltöm jelenlegi munkahelyemen. Álláskeresés közben kaptam egy ajánlatot vezetői pozícióba. Elmentem az interjúra,ami nagyon pozitív és jó hangulatú volt. A tulajdonossal (hölgy) nagyon sokat beszélgettünk, nemcsak a munkát illetően. Rátapintott pár belső tulajdonságomra,a túlérzékenységemre,hogy látja az önéletrajzomból,hogy keresem a helyem stb.,és azt is mondta mi nem véletlen találkoztunk,dolgunk van egymással. Én is így éreztem. Úgy váltunk el,péntekig gondolkodunk. Én a felelősség miatt,ő más jelentkező miatt. Közben voltam egy másik helyet is megnézni,de onnan rossz érzéssel jöttem el. Bementem egy templomba,térdre ereszkedtem,és sírva imádkoztam,kértem útmutatást az Úr Jézustól. Mikor kissé megnyugodtam,azt éreztem a vezetői út az én utam. Úgy gondoltam,ha igent mondok,az olyan lesz mint egy ?bástya?,hisz onnan nem menekülhetek el,a felelősség miatt. Mint egy biztosíték,hogy a helyemen vagyok. Feladat és kihívás,ami Krisztussal sikerülni fog. A templomból kilépve felhívtam a tulajdonost,aki azt mondta,ő is pont hívni akart. Elmondta,hogy a vezető mégis marad, visszamondta az új állását,de azon gondolkodott,hogyan segíthetne nekem,mert nem akar elengedni. Beosztotti állás kínált egy másik helyen. Azt mondta,meg kell erősödjek ahhoz,hogy jó vezető lehessek,és attól tartott,hogy lelkileg felemésztődöm vezetőként.( Lehet,hogy utánam kérdezett?) Csalódott voltam és becsapottnak éreztem magam. Azt is mondta, nem akarja,hogy azt higgyem nem tartja meg a szavát.(Hisz azt mondta korábban,én vagyok a befutó). Először megköszöntem,hogy időt szakított rám,és,hogy megértem a döntését. Kérte találkozzunk újra,nézzem meg a másik helyet. Vegyem egy lehetőségnek,ne utasítsam el,anélkül,hogy látnám és beszélnénk. Igent mondtam,de mégsem tudom mitévő legyek,hogyan nézzek a szemébe,hiszen a bizalom számomra nagyon fontos. Azt pedig végképp nem szeretném,hogy szánalomból kínáljon nekem munkát,úgy, hogy talán nincs is szüksége emberre. A mai világban,amelyben élünk,a munkaadók nem törődnek a munkavállalók lelkével. Hogyan látja Ön ezt,atyám? Ön mit tenne? Mit tenne az a Jézus,aki Önben van? Isten áldja!

Kedves Lelkiatya! Ahogy nézegettem a 22+ zarándokpólókat évről-évre,szembetűnt valami.. Kezdetben szerepelt rajta a Máriapócsi kegytemplomunk és hátul a választott bibliai idézet az ujjain ICXC NIKA, zarándok kép, aztán eltűnt a bibliai idézet, a templomsziluettje kicsiben hátra került, s az idein már se templom, se idézet. Nem szeretnék ítélkezni, csak mégis jelezni, hogy ezen az irányon el lehet gondolkodni, vajon mit mutat, mit képvisel és mire vezet 1-1 arculatváltás?? Atya szerint jó ez így?

Kedves Lelkiatya! Jézus azt mondta, hogy nem fogjuk tudni a második eljövetelének időpontját, még ő maga sem tudja, csak az Atya tudja egyedül. Mondta viszont azt is, hogy bizonyos jelek lesznek, amikből következtetni lehet rá. Úgy olvastam, a Bibliában is más helyeken is, hogy végidőkben jön majd az Antikrisztus, felépül a jeruzsálemi templom, a harmadik és más jelek is lesznek. Érdekel a téma, szerintem a keresztények között ezzel nem vagyok egyedül és követem a híreket. A héten megérkezett Izraelbe 5 vörös tehén, ami a zsidóknak azért nagyon fontos, mert ezeknek az állatoknak a vére kell majd ahhoz, hogy a templomi szertartások újrainduljanak. Még csak 5-8 hónaposak a tehenek és két év 1 nap idősnek kell lenniük a szertartáshoz, de a hírek szerint nagy rá az esély, hogy egyikük megfelelő lesz. Templom nincsen, de egyre többen támogatják azt is, hogy legyen templom, épüljön meg. Nem vagyok zsidó, keresztény vagyok, így engem a kereszténység szempontjából érdekel, hogy ez, amit leírtam, utalhat-e arra, hogy nemsokára visszajön Jézus? Ha lesz templom, templomi szertartás, Antikrisztus, akkor ebből következik, hogy ezek közelebb hozzák Jézus eljövetelét. Bár azt mondta Jézus, nem tudhatjuk mikor jön, de ezek a történések látszólag arra utalnak. A zsidó papok is ki vannak már képezve a jeruzsálemi templom szertartásainak megtartására, sok tárgyi eszköz rendelkezésre áll, kivéve a frigyládát. A keresztények egy része azt mondja, hogy ezek bizony arra utalnak, hogy Jézus eljövetele egyre közelebb van. Másfél év múlva a vörös tehenek lesznek abban a korban, hogy szertartásra felhasználhatóak legyenek. Közben a tel-avivi repülőtérről vonatot terveznek a templomhoz és ez a vasúti bővítés, még a templom nélkül, de már 2023-ban elkezdődik. Jézus úgy jön el mint a tolvaj, váratlanul és titokzatosan de ha mindez azt jelenti, hogy viszonylag közel kerültünk ahhoz, hogy visszajöjjön, akkor jó ha az ember felkészül lelkileg és még azt az időt használja ki az Úr szolgálatára, ami még megadatik a földön. Ha 10 év múlva találkozok vele és ezt gyaníthatom, van rá esély, hogy akkortájt fog ez történni, akkor az azért nem ugyanaz mint úgy élni az életem, hogy lehet csak 20 év múlva, lehet 50 év múlva vagy lehet nem is az én életemben lesz az eljövetele. Nem akarok ellent mondani annak, amit Jézus mondott és követelni magamnak olyan tudást amit az Atya nem nekem szán, de ha azt számítjuk, hogy mennyi idő múlva lesz felhasználható, szertartásra készen a vörös tehén, mennyi idő lehet megépíteni a templomot, nagyjából mikor kezdik építeni, akkor abból már gyaníthatunk valamit. Izraelben ráadásul választások is lesznek nemsokára, talán ez is befolyásolhatja a folyamatot. Arról mindenféle vélemények vannak, hogy az Úr elragadja-e a híveit a második eljövetele előtt vagy sem. Sokak szerint igen, valaki szerint nem, néhányak szerint a "nagy nyomorúság" előtt közvetlenül, valaki szerint meg a "nagy nyomorúság" közepén. Hol lehet az igazság? Mi igaz? Az Atya nem akarta, hogy tudjuk mikor fognak megtörténni ezek az események, de Jézus is azt mondta, hogy a jelekből sejthetjük, tehát akkor valamennyire biztosan lehet gyanítani. Nagyon rossz ha ez engem foglalkoztat? Jézus nem beszélt volna jelekről, ha nem szabadna figyelni a jeleket. Nem úgy foglalkoztat, hogy túlzásba viszem hanem csak olyan szinten, hogy ha valami történik és elvileg jelent valamit, tényleg közelebb visz a második eljövetelhez, akkor szeretnék tudni róla. A keresztények egy része kifejezetten örül ha ilyen híreket olvas többek között a vörös tehenek érkezéséről vagy valamilyen beteljesülő próféciát, mert úgy fogják fel, hogy nemsokára jön Jézus. Jó is lenne, rám is férne, hogy képben legyek ezzel, mert annyi bizonytalanság van az életemben főleg az utóbbi pár hónapban és jó lenne ha valami adna bizonyosságot és Jézus második eljövetele, ennek a sejtése, az erre való felkészülés nagyon sokat segítene nekem és nagyon meg is könnyebbülnék ha közel lenne ez az eljövetel, mert ahogy erősödik a hitem és a szeretetem Jézus Krisztus iránt, úgy szembesülök egyre több problémával, próbatétellel, döntéskényszerrel, saját magam átalakulok teljesen és ezzel teljesen egyedül vagyok a családban, rokonságban, ismeretségi körben és egyedül cipelem ezt a nagy terhet szóval ha tudhatnám, hogy Jézus pár év múlva magával ragad a mennybe az elragadtatáskor vagy 7-10 év múlva visszajön miután uralkodott az Antikrisztus, akkor legalább azt érezhetném, hogy már csak kis ideig kell kitartanom és utána megszabadulok sok szenvedéstől. Könnyebb úgy kibírni valamit ha tudom, hogy meddig kell kibírnom, ha pedig fogalmam sincs meddig tart, akkor sokkal nehezebb.

Tisztelt lelki atya. A házassággal kapcsolatban kérdeznék. Van egy fiatal hölgy Krisztina aki élettársi kapcsolatba élt egy férfival,( született egy kislánya)de már nem él azzal a férfival- mert szenvedett párkapcsolatban barátja bántalmazta, fizikailag is. Megismert Krisztina egy másik férfit munkahelyén szerelmes lett és össze költöztek, boldogok együtt és Krisztina esküvőt szeretne. Lehetséges e polgári és egyházi esküvő létrejöjjön ilyen esetben?

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Imádkozás közben néha mintha megborzonganék jó értelemben. Mint amikor valakit kiráz a hideg de itt nem hideg miatt és nem kellemetlen, inkább lágyabb, és csak 1-2 pillanatig tart. Főleg az érzelmes, mély imák közben, amikor az érzelmeimet fejezem ki Istennek, szeretetet, hálát, a rám gyakorolt pozitív hatását, ehhez kapcsolódó érzelmeket konkrétan szavakkal kimondva azokat. Ez a testi reakció jelent valamit vagy csak véletlen? Imádságon kívül nagyon ritkán érzékelem és ha igen, akkor is Istennel kapcsolatban. Istentől független vagy Isten ezzel reagál arra, amit imában mondok? A Google-ban rákerestem és azt olvashattam, hogy a Szentlélek, de az Ön válaszában jobban bíznék mint internetes találatokban.

Kedves Lelkiatya!Mit jelent az alázat? Hogyan legyek alázatos családapaként? Köszönöm válaszát!

Tisztelt Lelkiatya! Számomra fontos kérdésben kérnék segítséget. Szeretném megszabadulni a félelemtől. Nagyon sok minden vált ki bennem félelmet. Olyan dolgok is, melyek másokban is félelmet váltanak ki, de olyanok is, melyek másokban éppen örömet okoznak. Azt elismerem, hogy nincs elég önbizalmam, nem bízok magamban eléggé. A jövőtől is szoktam félni kisebb mértékben, de az a helyzettől függ. Az aznapi gondok is idegesítenek, de a jövőben esedékes problémák is. A napokban minden egyes nap ideges voltam, féltem. Tegnap délután már annyira nem bírtam elviselni, hogy elmentem a templomba, ahova tudom, járnom kellene, de nem járok egy ideje. Mikor letérdeltem a Jézus-szobor elé a templomban, akkor sokkal nyugodtabb voltam és egyébként már akkor, amikor megérkeztem a templomba, még csak éppen beléptem, már megváltozott a lelkiállapotom. Mondhatok konkrétumokat, hogy mi miatt félek, de csak ezért írom le, hogy lássa, milyen sokrétű ez a probléma. A héten a következők okozták a félelmem: családtag betegsége, állásinterjú, aggódás másokért akik nem fogadják el Jézust Megváltónak, megfelelés egyetemen. Ahogy az előbb írtam, a templom és az Istenre koncentrálás megnyugtat engem, Jézusra gondolni pedig különösen, hiszen Jézus maga nagyon különleges. Sokszor vigasztalt, bátorított másokat és arra ösztönzött mindig mindenkit, hogy ne féljen, bízzon benne, bízzon Istenben, legyen hite, ne aggódjon, elég minden napnak a maga baja. Szerintem nincs a Bibliában még egy ilyen megnyugtató, vigasztaló, szigorú de mégis kedves személyiség mint ő. Ezért nyugtat meg ha hozzá imádkozok, ha a templomban vagyok, ha megosztom vele minden félelmem. Itt mégis van egy ellentmondás és ezzel ki is egészíteném a félelmeim okainak listáját, mert sajnos Jézustól is félek, hogy majd hogy ítélkezik rólam, elég jónak gondol-e, még addig kell megtennem ami tőlem telik míg vissza nem jön vagy nem visz magához és az bármikor lehet, ki tudja mennyi idő van hátra, lehet pár év, lehet pár hónap. Elvileg bármikor elragadhat magához és én úgy gondolom, hogy még bőven lenne mit tennem, még nem tettem eleget. Ez is okoz bennem egy szorongást. Már elindultam egy fejlődési úton, ami nagyon jól halad, de még nem értem el mindent. Addig is vele lenni (imádságban, templomban, gondolatban) mégis jobb mint nélküle. Rajta kívül más nem tud hatni rám. Nem tudom ez miért van így, de más emberek csak nagyon ritkán tudnak megnyugtatni engem. Néha igen, de elég ritka az ilyen. Bátorítanak és bíznak bennem, a jövőre nézve vannak pesszimistább és optimistábbak is köztük, de még ha próbálnak is bátorítani,általában nincs rám hatással. Nem tudom miért. Az életemben elért összes pozitív fejlődést Jézusnak köszönhetem, nem az embereknek. Ha a templomban vagyok, akkor még az olyan helyzetekben is nyugodtabb vagyok, amik különben a templomon kívül nagy félelmet keltenének bennem. Amikor a templomba bejön egy hajléktalan és én éppen Jézus előtt térdepelve imádkozok, akkor úgy érzem, mintha Jézus velem lenne ott és ezért a hajléktalantól sem félek annyira mintha a templomon kívül lennék. Nem is biztos, hogy így van, de nem tudom elmondani mit érzek. Nincs ott, de mintha mégis ott lenne. Ott van, de mégsincs ott. Nem jó minden nap félelemben és szorongásban élni. Hatottak rám múltbéli negatív tapasztalatok, traumák, sértések, családtag elvesztése, más emberek hozzáállása, meg ezek a mai történések a világban. Már attól tartok, az egészségemet is tönkreteszi a félelem, a stressz sokféle betegséget okozhat, nem akarom a félelmeim miatt a testemet elrontani, betegségbe taszítani. Még hónapokkal ezelőtt nagy béke volt a lelkemben és ez azért volt, mert Jézussal állandó kapcsolatban voltam. Imádkoztam majdnem naponta, a nap folyamán is nagyon sokat gondoltam rá, teljesen betöltötte az elmém és átjárt a szeretet, hogy én mennyire szeretem őt. Mint egy szerelmes ember, aki reggeltől estig a szerelmére gondol. Valóban olyan volt mint a szerelem de még annál is intenzívebb. Elég volt rágondolnom és átjárt a boldogság, izgatott lettem ha csak kimondta valaki a nevét. Ezzel együtt pedig érdekes módon olyan volt mintha én ő lettem volna és nem egészen saját magam. Amikor ránéztem egy másik emberre, az ő szemével láttam. Ha valaki mondott nekem valamit, azt válaszoltam, amit (azt hiszem) Jézus is válaszolt volna. Olyan szeretet volt bennem mások iránt, amit ő is érezhetett. Ha megbántottak, szelíd maradtam és megbocsátó. Folytathatnám a felsorolást de akkor sosem érnék a végére. Mintha azonosultam volna vele de közben mégis megmaradtam volna saját magamnak. És közben teljesen szerelmes voltam belé. Ameddig tartott ez az egész, addig került el a félelem. Ha nem vagyok ebben az állapotban, akkor jön a félelem és akár napokon keresztül tart. Jézus nélkül úgy látom nem tudok megmaradni a békés lelkiállapotban, amire nagy szükségem lenne, de a templomban sem maradhatok egész nap. Az otthoni ima segít, de amúgy változó a hatása. Talán bele kellene szeretnem megint Jézusba, de ez nem bizonyos, hogy magától megtörténik. Ez tényleg olyan mint a romantikus szerelem, vagy jön vagy nem. És magamat okolhatom, mert direkt el akartam távolodni Istentől, bűntudatom volt bűnök miatt és ezért nem imádkoztam, nem mentem templomba, Jézussal sem foglalkoztam. Sajnos meg is lett az eredménye. Mit kellene tennem? Közeledjek Jézushoz és ha bűnt követnék el, akkor is maradjak közel hozzá? Gondolatban elkövetett bűnök okozták a szégyenem és eltávolodásomat Istentől. Amikor szerelmes vagyok Jézusba, akkor senki és semmi más nem számít. Nincs félelem, nincs szomorúság, még a többi ember sem olyan fontos mint máskor, csak az számít, ő mit gondol rólam, ő mit akar, ő mit szeretne, neki hogy okozzak örömet, hogy mutassam ki a szeretetem. Meg is fogalmazódott bennem, hogy olyan mintha az addigi életembe megérkezett volna egy tornádó vagy hurrikán. Én vagyok az ember a tájon, az addigi életemben, a városban és Jézus a tornádó, elpusztít mindent, az addigi környezetem, mindent, ami addig fontos volt, és csak én maradok ott meg ő. Lehetséges, hogy muszáj ebben megmaradnom és tényleg csak ez tartja távol a félelmeket? Miért érezhettem úgy abban a szerelmes állapotban, mintha én lettem volna ő? Kértem tőle a Szent lelket, valóban meghallgatta akkor az imáimat és a Szentlélek volt bennem? Ha lehet, akkor inkább legyen bennem minden nap, csak múljanak el a félelmeim és szorongásaim. Inkább jöjjön vissza Jézus mint egy tornádó, csak legyen lelki nyugalmam.

Kedves Lelkiatya!Ildomos vagy káros apokrif iratokat olvasni?

Tisztelt Lelki Atya! A férjemről kiderült, hogy nem aszexuális, hanem szeretőt tart. Ő volt eddig életem értelme, nagyon szerettem, de mindigis hanyagolt. Mással éli meg a házaséletet. Változtatni nem akar. Mióta megtudtam, megvetéssel, undorral gondolok a kapcsolatukra azzal a nővel. Mit tehetnék ilyenkor? Kérem szépen, mihamarabb válaszoljon, mert nagy szükségem van a lelki támaszra! Köszönöm, Lelki Atya!