Kedves Lelkiatya! Mátraverebely- Szentkuton is gondolnak majd a glutenerzekenyekre?
Igen, természetesen. Éppenúgy, mint Máriapócson. A gluténérzékenyek számára külön áldoztatás van a Szent Vérrel.
Dicsőség!
Néhány évvel ezelőtt még voltak "barataim" akiket idővel leszelektaltam. Volt akinek ezért volt akinek azért nem voltam "jó". Valoszinuleg az irigyseg miatt. Feltekenysegbol kaptam facebookon egy üzenetet a nyáron az egyik facebookjarol akinek a barátnőjével 2 éve vitam volt, nem tudom mit de biztos vagyok abban, hogy valószínűleg valami csúnya dolog lehetett, szerencsére visszavonta hogy ne lássam meg, aminek örülök is mert legalább valakinek fontos, hogy ne érjen szomorúság. Arról szeretnék kérdezni hogy miért utalják az embert az irigy emberek? Miért párosul gyűlölettel?
Az irígység a szeretetlenség és az önzés eredménye. Amikor az önzés az erősebb indítóok, akkor kevésbé követi erős szenvedélyesség, inkább szomorúvá teszi az embert. Amikor a szeretetlenség az erősebb indítóok, akkor tud a gyűlöletig felfokozódni a negatív érzelem. Ez tehát ezen a bűnök összefüggésének egyszerűsített képlete.
De azt sejtem, ez a válasz Önt nemigen elégíti ki. Vélhetően nem pusztán az efféle bűnök természetére kérdez rá, hanem sokkal inkább az izgatja Önt, hogy miért kap ilyen bántásokat ezektől az emberektől. Igaz? Erre, persze, már nem tudok ilyen szabatosan válaszolni. Azt tudom tanácsolni, hogy a fészbukos jelenségeknek egyáltalán ne tulajdonítson jelentőséget. Ezek nem igazi kapcsolatok, nem igazi barátságok, nem igazi haragok, hanem csak virtuálisak. Úgy tűnik, mintha valóságos lenne, hasonló érzelmeket vált ki az emberből, de teljesen más, ha valaki jelen van, látjuk az arcát, a mozdulatait, érezzük a közelségét, mint ha a képernyőn keresztül kapunk tőlük, róluk ilyen-olyan jelzéseket. Ez virtuális világ, nem valóságos. Lám, történt néhány esemény a fészbukon, Önt törölték vagy éppen nem törődtek a jelzéseivel, de ez az életén, az életkörülményein nem változtatott semmit, csak az érzelmeiben. Érdemes erre olyan nagy súlyt fektetni? Meggyőződésem, hogy nem, s erről szeretném Önt is meggyőzni. Sok fölösleges bánattól tudná magát megóvni. Ráadásul ezek a fészbuk kapcsolatok csak így, a fészbukon keresztül nem is rendezhetők. Ezért ne vesződjék vele. Figyeljen sokkal inkább a közelében élőkre, a munkahelyén vagy iskolában körülötte lévőkre. Nekik próbáljon segíteni, őket próbálja meghallgatni, velük szóba állni. Ez sem könnyű, de ennek legalább igazi eredménye lehet, ebbe érdemes emberi energiát belefektetni. Az emberekkel való kapcsolatunk sohasem könnyű, nagyon sok vetülete van. Érdemes azt szem előtt tartani, hogy kinek, hol tudok segíteni, és egyáltalán nem tekinteni arra, hogy ki, hogyan szeret engem. Ezt a szemléletkülönbséget a valóságban sokkal jobban meg lehet valósítani, mint a fészbuk virtuális világában.
Lelkiatya! A görögkatolikus templomokban miért nincs tabernákulum? Vagy a rómaikban miért van? Elmegyek egy templom mellett és ott árválkodik bent egyedül az Úr..
A görögkatolikus templomokban mindig az oltáron őrizzük az Eucharisztiát. Ennek különböző formái vannak. Nem ritka a római katolikusoknál is használatos nagyobbacska oltárszekrény, vagy mostanában egyre több helyen látható aranyozott, díszes, de kisebb kis építmény. Ha nem is, vagy ritkán nevezzük tabernákulumnak, ezek mind azt a célt szolgálják, hogy őrizzük benne az Eucharisztiát. A latin templomokban való használatáról érdekes kis szócikk olvasható erről: http://lexikon.katolikus.hu/T/tabern%C3%A1kulum.html
Kedves Lelkiatya!
Nagy hiányosság, hogy az összes liturgikus ének nem jelent meg még hivatalos formában lekottázva. 2010. 08. 31-én is volt ezzel kapcsolatban egy ígéret ezen a fórumon. "...de valóban még jobb lenne, ha még több lekottázott liturgikus énekünk elérhető volna ezen az úton". 12 év eltelt, de még mindig nem jelent meg. Hányszor 12 év szükséges még.
Teljesen igaza van, ez valóban nagy hiányossága az egyházunknak. Sokat hallunk arról is, hogy a szakemberek már dolgoznak rajta. Ez minden bizonnyal így van. Hogy lassan dolgoznak, vagy túl sok munkával jár feladat, ezt nem tisztem megítélni. Jelentek meg már kiadványok, amelyek azért az elmúlt években sokat segítették a kántorok és énekelni akarók munkáját. Tehát, hogy semmi nem történt, azt nem lehet mondani. Adja Isten, hogy minél hamarabb kézbe vehessük az új Irmologiont, amely utoljára 116 évvel ezelőtt jelent meg. Tehát valóban időszerű, igaza van.
Kedves Lelkiatya!
Jézus mondta, hogy "kérjetek és adatik". Van egy dolog, amit már évek óta kérek. Nem bűnös dolog, nem hatna a lelkem kárára (sőt), nem nagy dolog, mégsem kapom meg. Rengeteget imádkoztam már érte Istenhez és a Szúzanyához is, hasztalan. De egyre több dologgal vagyok így. Tudom, hogy Isten nem kívánság automata, de az Ő segítsége nélkül hogy lehetne bármit is tenni? Hiszen Ő mondta, hogy "Ha Isten nem építi a házat, az építő hiába fáradozik". Kérdésem, hogy milyen a jó kérő imádság? Lehet, rosszul imádkozom, rosszul kérek? Másik kérdésem, hogy mi "történik" azokkal az imákkal, amelyek nem találnak meghallgatásra, a sok imával, amit egy konkrét cél eléréséért mond az ember, de nem teljesül be? Ha úgy érzem, hogy Isten távol tartja magát tőlem, az csak egy hamis érzet, mert Isten mindig velem van, vagy tényleg valós dolog?
Előre is nagyon köszönöm építő válaszát.
Ha úgy érzem, Isten távol van tőlem, akkor a hiba az én készülékemben van. Csak én érzem így, mégpedig rosszul érzem. Isten mindig, minden körülmények közepette közel van hozzánk, a legsötétebb, legkilátástalanabb helyzetben is. Aki bízik benne, aki hisz benne, aki tud hozzá imádkozni, annak ezek a legsötétebb helyzetek sem kilátástalanok. Javaslom, olvassa el a magyarszéki kármelita nővérek által kiadott Arszenij atya: Istennel a szenvedés mélyén című könyvet. Arszenij atya a különleges büntetőtáborban átélt borzalmas szenvedések közepette élte át és mutatta meg Isten szeretetét. Vagy olvassa Viktor Frankl írásait, aki a koncentrációs táborban átélt élményei alapján vált a reményteljes élet filozófusává. Persze, idézhetnénk a mi Placid atyánkat is, vagy sok más embert, akik a szenvedések közepette erősödtek meg hitükben.
Nyilván ezen tapasztalatok megismerése még nem feltétlen oldja meg az Ön élethelyzetét, de meggyőződésem, hogy sokat segíthet abban, hogy másként tekintsen Istenre, az életre, a szenvedésekre.
Elhiszem, hogy valamit nagyon szeretne, amiben semmi rossz nincs, sőt, az Ön elgondolása szerint egészen biztosan az üdvösségét is szolgálná. Mégis azt mondom, ezt bízza a Mindenhatóra, aki mindent tud, és nálunk mindent jobban tud. Könnyen lehet, hogy ezen elképzelésében való makacssága következtében már inkább eltávolodik Istentől, nem pedig a hite erősödik. Ez veszélyes, ennyit nem ér meg ez a kérés! Mindenképpen adja át Istennek a döntést. Tegye hozzá, amit Jézus is, élete legsötétebb pillanatában: "De ne az én akaratom legyen, hanem a tied." (Lk 22,42) Igen, attól tartok, hogy az utóbbi időkben már rosszul imádkozott, mivel félő, hogy kimaradt ez a kiegészítés. Persze, ez nem az ima módjára, szövegére vonatkozik, hanem a lelkületére. Tudnia kell, hogy nincsen egyetlen meghallgatatlan ima sem. Csak a meghallgatás nem jelenti feltétlenül azt, hogy teljesül is az emberi kívánság. Minden ima meghozza a maga gyümölcsét - még a rossz ima is, ha van benne valami jó, tehát vegyül bele hit, szeret, remény. Egyáltalán nincs személyválogatás Istennél, hogy az egyiket meghallgatja, a másikat meg nem. Mindenkit meghallgat, mindenkit megsegít. Csak az már a mi feladatunk, hogy a vele való minél mélyebb kapcsolatban meglássuk, hogy melyek az ő ajándékai, hogyan, mivel akar vezetni, segíteni minket, és ne csak a magunk feje után menjünk, saját elképzeléseinket akarjuk követni.
Kedves lelkiatya! Bűn- e, ha ki vagyok ábrándulva az egyházból, a papjaiból? Sok csalódásom van a papok embertelensége, szeretetlensége és a világiaktól is messze anyagiasabb viselkedése miatt. Állítólag ez a népszámlálási mizéria is csak a pénzről szól. Valamint azt is hallom - amit papok is megerősítenek - , h az érsekséget egy szűk - kormányzati befolyással bíró - egyházi maffia irányítja, amire az érseknek, püspököknek semmi ráhatása sincs: kényük szerint osztanak- fosztogatnak. Mindezek és a helyi szinten tapasztalható visszaélések nagyon elkeserítenek és mély csalódást okoznak. Eddig nagyon aktívan részt vettem a szertartásokon, a közösségi szervezésben, ma már nem látom ennek értelmét. Tehát, bűn-e a csalódottságom, ami néha azzal is jár, hogy nincs kedvem szertartásokra menni. Ami eddig lelkesített, az ma rosszérzést kelt bennem. Köszönöm válaszát! Dr F. S.
Inkább nagyon alattomos kísértés. Persze, hogy ennek következtében mit tesz az ember, az már az ő felelőssége. A rossz érzés még nem bűn, az abból fakadó következmények lehetnek azok.
Alapvetően az egyházból nem lehet kiábrándulni. De Ön is pontosította, a papokból, sajnos, igen. Bár ott sem lehet ennyire általánosságban fogalmazni. Általában egy-két emberben csalódik az ember, vagy akár több személyben is, de nem lehet állítani, hogy mindenkiben. Ha egy-egy atya magatartásában súlyos hiányosságokat, akár bűnöket látunk, akkor nagyon imádkozzunk azért az atyáért. Ilyenkor ez a legfőbb feladatunk. Ha ezt tesszük, akkor elháríthatjuk az említett kísértést, amely a sátán játéka velünk, hogy egy-egy ember viselkedése következtében eltávolítson bennünket az Egyháztól, Krisztus titokzatos testétől. Arra is ügyelnie kell Önnek, hogy milyen véleményeket hall és hallgat meg. Igen sommás kijelentés, hogy "állítólag a népszámlálási mizéria is a pénzről szól". Én igen sok fontos érvet hallottam arról, hogy miért fontos tudni, hogy melyik településen hányan vannak görögkatolikusok. Egyértelmű, hogy ez az adat sokban segítheti a lelkipásztori feladatok megtervezését, megszervezését. Számomra igen nehéz elképzelni, hogy pusztán azért akarná tudni az egyház, hogy hányan és hol élnek a hívei, hogy ebből neki több pénze legyen. Szóval, a népszámlálást én is fontosnak, a hitvallás lehetőségének tartom.
Hasonlóan igen felszínesnek érzem az "azt hallom..." forrásmegjelölést, még ha egyéb személyek is megerősítik. Hiszen tőlük is csak "hallom", hogy valami zűr van. Egyházi maffiáról beszélni azonban már valóban bűn. Ha Ön ezt hallja, az még nem bűn, de ha tovább is adja ezt a butaságot és súlyos rágalmat, az már bűn volna. (Magam is töprengtem, hogy nyilvánossá tegyem-e ezt a mondatot, de nyilván nem a terjesztés szándékával teszem, hanem, hogy nyíltan beszéljünk róla.) Az "osztogatnak-fosztogatnak" komikusnak ható szóhasználat is drámaian bántó. Lehet, hogy naív vagyok, de én semmi ilyen osztogatást-fosztogatást nem látok. Pedig igen sok papot és egyházi embert ismerek. Épp az ellenkezőjét tapasztalom. E ponton, persze, nem az a feladat, hogy az ilyen vádaknak a végére járjunk, hanem az, hogy Ön hogyan viszonyuljon hozzá, hisz erre vonatkozott a kérdése. Mi van akkor, ha ezek a vádak egyáltalán nem igazak, hanem félreértésekből, netán egyes rosszindulatú megyjegyzés alapján terjednek? S azt tapasztalja, hogy akár igazak ezek a hírek, akár nem, Ön kevesebbet jár templomba, nincs kedve szertartásokra menni. Nem nyilvánvalóan az ördög munkája ez, aki pontosan azt akarja, hogy Ön eltávolodjék Istentől? Egyértelmű tanácsom, hogy ne hagyja ezt a folyamatot a lelkében elhatalmasodni. Ne higgyen az ilyen híreknek, ne is törődjék vele! Ez nem segíti Önt Isten felé. Az nem mások felelőssége, ha Ön eltávolodik Istentől és az ő titokzatos testétől az Egyháztól. Ez az Ön döntésén, döntésein múlik. Úgyhogy nem arra válaszolok, hogy ez az érzés bűn-e vagy sem, hanem azt tanácsolom, hogy nagy erővel, elszántsággal, Istenben bízó, Istenbe kapaszkodó hittel álljon ellen ennek a kísértésnek. Az egyházban, minthogy emberek alkotják, mindig vannak jó és rossz dolgok is. Törekedjék arra, hogy Ön csakis jó dolgokat tegyen - hiszen Ön is tagja ennek az egyháznak -, és másokat pedig egyáltalán ne ítéljen meg, sem el, mert az mindig csak rosszra vihet.
Én hálás szívvel örvendek, hogy ehhöz az egyházhoz tartozom, amelyben, ha vannak is hibák, sokkal több jót, Istenhez méltó, embereket segítő tevékenységet látok.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! A mintadallamokat nyomtatott formában hol lehet elerni? Köszönöm
Sajnos, egyelőre még nincs kiadva hivatalosan olyan könyv, amelyek ezt tartalmazzák. Illetve a legutolsó hivatalos kiadvány 1906-ban, Munkácson készült. Tény, hogy időszerű újat kiadni. Azt hiszem, ez hamarosan meg is fog majd jelenni.
Kedves Lelkiatya,
Az én kérdésem Jézushoz kapcsolódik, hogy lehet-e tudni nagyjából, hogy Jézus hogy nézhetett ki és általában miért úgy ábrázolják ahogy szokták? Történészek, régészek, a zsidó kultúra szakértőinek kutatásai alapján lehet-e sejteni, hogy Jézus hogy nézett ki. Akár úgy, hogy az akkori általános szokások alapján következtetünk arra, hogy ha így vagy úgy néztek ki akkor a helyi férfiak, akkor Jézus is ahhoz hasonló lehetett. Hajviselete, ruházata, magassága, bőrszíne, úgy általában, hogy milyen lehetett. Egyáltalán azt lehet-e tudni, hogy mennyire hasonlított az akkori férfiakra. Amikor valaki azt mondja, hogy átlagos férfi lehetett és beolvadt a tömegbe, akkor azt azzal magyarázza, hogy Júdásnak egyértelműen meg kellett mondania a római katonáknak az árulás éjszakáján, hogy melyik Jézus. Ennek azért ellentmond az, hogy nem egyszer már távolról felismerték az emberek Jézust. Azok, akik a segítségéért könyörögtek vagy csak hallani akarták a tanításait. Ennek oka éppen az is lehetett, hogy ha sokan ültek már körülötte, akik hallgatták vagy nagy kísérettel ment, az feltűnik mindenkinek. Nem Jézus külsejétől függ a Megváltás értéke, nem a kinézete számít, én csak kíváncsiságból, érdeklődésből kérdeztem. Arról mit lehet sejteni, hogy Jézus mennyire volt szép? Az emberek egy része azt mondja, hogy kifejezetten szép volt, másik része azt, hogy kifejezetten híján volt a szépségnek a külsejét illetően. (Utóbbi véleményt arra alapozzák, amit Ézsaiás írt, aki azt mondja, hogy, idézem: Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.) Számomra ez a mondat nem jelenti egyből azt, hogy Jézus csúnya lett volna másokhoz képest vagy nem lehetett volna szép. A szépség szubjektív, de én abból, amit Ézsaiás írt, nem következtetnék arra, hogy Jézus egyáltalán nem volt szép. Én ebből csak annyit tudok megállapítani, hogy Jézusban nem volt semmi nagyon más, eltérő, kivételesen gyönyörű, de ez még szerintem nem azt jelenti, hogy híján volt minden szépségnek a külsejét illetően. Éppenséggel én úgy gondolom, hogy szép is lehetett, persze lehetett nem szép is, de nem lehet kizárni teljesen, hogy szép lett volna. Ha egyáltalán szó szerint kell ezt a mondatot érteni. Nem szeretnék felháborodást kelteni a kérdéseimmel, én a külsejétől függetlenül szeretem Jézust és tudom jól, hogy akárhogyan is nézett ki, én soha fel nem érhetek az ő tökéletességéhez. Még Keresztelő Szent János is rögtön Jézushoz küldte a tanítványait amikor az megérkezett és Jézus megkeresztelkedésekor először meg se akarta keresztelni, mert fordítva kellett volna legyen. Azt mondta, arra sem méltó, hogy a saruját hordozza. Én még annyira sem vagyok méltó Jézushoz mint Keresztelő Szent János és még arra sem tartom méltónak magam, hogy a Megváltó egyáltalán rám nézzen vagy én őrá és hogy egyáltalán szóljak hozzá egy szót is.Ezt alapul véve talán nagy udvariatlanság Jézus külseje iránt érdeklődni, de annyiféle ellentétes vélemény van erről, hogy érdekel az igazság. Ehhez tegyük még hozzá, hogy nagyon sok film készült már róla, festményeken szerepel, színházi előadások mondják el a történetét, ami azzal jár, hogy sok ábrázolást kapunk. Ez is érdekes kérdés szerintem, hogy miért úgy ábrázolják Jézust ahogyan általában szokás. Nagyon sok esetben vállig érő barna hajjal, barna szemmel, fiatal férfiként. Rövid hajjal nagyon ritkán látni. Az meg végképp ritka, hogy a haja nem barna hanem bármilyen más színű. A fekete még néha feltűnik. A testalkata általában átlagos, de a filmekben és újabban képeken is gyakran elég izmosnak van ábrázolva. Mely ábrázolások állhatnak legközelebb a valósághoz? Már annyi filmet és képet láttam róla, hogy érdekel, hogyan nézett ki igazából, melyik ábrázolás lehet a legközelibb. Néhány fotó filmekből, csak illusztrálásképpen:
https://www.looper.com/img/gallery/the-untold-truth-of-the-passion-of-the-christ/intro-1652796397.jpg
https://i.ebayimg.com/images/g/HHAAAOSwjahffufE/s-l225.jpg
https://images-na.ssl-images-amazon.com/images/S/pv-target-images/bb3a3ddde7c4708e4c4ea17308d92c606df187dca7ef5f4841504928c6a505f1._RI_.jpg
https://www.johnrothra.com/wp-content/uploads/2015/04/Killing-Jesus-Movie-e1428377779475.png
https://media.swncdn.com/via/19692-the-chosen-angel-studios-2.jpg
Mesterséges intelligencia segítségével is készítettek Jézus-portrét a Torinói lepel alapján, az eredmény így néz ki:
https://images.fineartamerica.com/images-medium-large-5/jesus-wept-ray-downing.jpg
https://www.catholicmannight.com/wp-content/uploads/2013/05/Jesus-in-Glory-for-web-March-5-2012-fourth-Version.jpg
https://i.pinimg.com/736x/2e/5d/9c/2e5d9cf45a309b250156e061c01bc47e--history-channel-the-history.jpg
Eddig két kérdést tettem fel, nevezetesen azt, hogy mennyire hasonlított a korban élő emberekhez és hogy mennyire lehetett szép de valójában egy harmadik kérdés is kapcsolódik a témához. Mennyiben volt más Jézus megdicsőült teste mint az, amiben elhunyt? Mária Magdolna és a tanítványok először fel sem ismerték tehát ezek szerint teljesen más volt. Látszólag. Én elképzelhetőnek tartom azt is, hogy ugyanaz volt a teste, ugyanúgy nézett ki, de mivel nem hitték volna róla, hogy feltámad, ezért gondolták, hogy biztos valaki más. Az a tény, hogy a sebei egy része megmaradt, szintén arra enged következtetni szerintem, hogy alapvetően ugyanúgy nézett ki, ugyanaz a teste volt, csak a sebek nagy része eltűnt és a teste tökéletesebb lett, fájdalmak nélkül, fizikai világ korlátait legyőzni képes test. Most pedig feltennék egy negyedik kérdést, mert az a harmadiknak következménye. Jézus második eljövetelekor ugyanabban a testben jön el, ami a megdicsőült teste a feltámadás után vagy akkor ahhoz képest teljesen máshogy fog kinézni? A Jelenések könyve szerint fehér hajú, lábai érchez hasonlóak, szeme mint a tűz. Szokták is így ábrázolni, de én arra gyanakszok, hogy ez inkább egy szimbolikus leírás és nem szó szerint kell érteni.
Láthatóan Ön már igen sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Attól tartok, hogy túl sok mindent nem tudok hozzátenni az Ön ismereteihöz. Kérdéseire a magam véleményét tudom elmondani.
Nyilván egészen pontosan nem tudhatjuk, hogyan nézett ki Jézus. A torinói lepel egyértelműen egy korabeli zsidó férfi alakját ábrázolja. Ebből arra következtethetünk, hogy Jézus hosszabb hajú, szakállas férfi volt, az arcvonásai a zsidó nemzeti karakter jegyeire engednek következtetni. De ez természetes is, hiszen a zsidó nép fia volt, édesanyja, Mária, aki a világra szülte, zsidó leány volt. Ezt erősítik meg az első ikon ábrázolások is, melyek szintén nem portrét adnak, inkább néhány évszázadnyi visszakövetkeztetés eredményei, de a valósághoz minden bizonnyal közelítenek. Vannak a szent szövegekből származó következtetések is, de - mint arra Ön is utal - azok sem teljesen egyértelműek. Az izaiási jövendölés minden bizonnyal nem a messiás külsejét akarta megjövendölni. Bár kétségtelen, vannak patrisztikus szövegek, amelyek hasonló következtetésre jutnak, mint amire Ön is utal az említett ószövetségi szakasz kapcsán. Nekem mégis jobban tetszenek azok a belső érvek, hogy Jézus alighanem vonzó személyiség volt, mivel nagyon sokan szívesen hallgatták, sőt, rajongtak érte. Ami különösen elgondolkodtató, hogy a gyermekek is szívesen mentek hozzá, hiszen a tanítványok még távol is akarták őket tartani tőle. Általában a gyermekek, akik érzékenyebb lelkületűek, őszintébben kifejezik, hogy aki külsőleg is vonzó személyiség, ahhoz ők is jobban vonzódnak. Szerintem ilyen lehetett Jézus is.
Hogy föltámadása után a tanítványok, Mária Magdolna, az emmauszi tanítványok hogyan és miért nem ismerték föl, ez már nagyobb titok, semhogy értelemmel közelíthetnénk. Hiszen az első föl nem ismerés aztán hirtelen átcsap egy fölismerésbe. Ez így nehezen képzelhető el természetes úton. Bár akár erre is lehet példa. De legalábbis itt megint inkább csak következtetésekre hagyatkozhatunk, biztos tudásunk nincsen róla. Ezt mondhatom a testéről, a sebeiről is. Ha Tamás látni akarta a sebeket, s azokat Jézus meg is tudta mutatni, akkor azok nyilván ott voltak a testén. De csak az öt átlyuggatott seb? Az ostorok, a töviskoszorú nyomai nem látszottak? Úgy tűnik, nem, mert akkor minden bizonnyal akár Mária Magdolna, akár az emmauszi tanítványok nyomban fölismerték volna. Azt mondhatom, hogy ezekből a titkokból is Isten annyit fedett föl amennyire az adott helyzetben szükség volt.
A második eljövetelről meg végképp nincsen ismeretünk, elképzelésünk. A Jelenések könyve nyilván nem a külsejét akarja leírni az eljövendő Emberfiának. A szövegnek ez nem célja. Merőben szimbolikus értelmű.
Szóval, a kérdései most is megválaszolatlanok maradnak. De azért is, mert ennek nincs igazán jelentősége. Sokkal fontosabb, hogy lelkileg közeledjünk Jézushoz, a szívünkkel akarjuk őt meg- és felismerni, ne pedig külső jegyek alapján. Az ugyanis nem lehetséges, de nincs is értelme.
Kedves Lelkiatya!
Melyik könyvet javasolja misztikus élmények feldolgozásához? Nagy segítség lenne, mert bár a bensőséges istenkapcsolatra vágyunk és azt szorgalmazza Metropolita atya is sok megnyilatkozásában, de amikor Isten kegyelmév?l ilyesmi megadatik, akkor nem tudom hogyan tovább. ehéz ezt jól feldolgozni. Úgy értem, hogy magam számára feldolgozni, átérlelni még mielőtt esetleg egy lelkiatyának elmondanám. Legutóbb mikor rávettem magam, hogy egy számomra csodás esetet elmondjak lelki beszélgetésben, azt a választ kaptam, hogy ez nem fontos, nem érdemes vele foglalkozni...pedig az Úr bizonyosan nem csakúgy tette..bár érteném Őt!
Köszönve: Zsóka
Kedves Zsóka! Legalábbis a Kármel nagy misztikus szentjei nagy elővigyázatosságra intenek a misztikus tapasztalatokkal kapcsolatban. Úgy tartják, hogy egy ilyen tapasztalat hitelességét az illető élete igazolja vagy cáfolja. Tehát: alázatos-e, szelíd-e, béketűrő-e stb. Azt hiszem ezeket a dolgokat nem könyvből, hanem egy tapasztalt lelkiatya segítségével lehet megkülönböztetni.
Tisztelt Lelkiatya! Mi a különbség a böjti nap és a szigorú böjt között?
Nincs erre vonatkozó pontos előírás. Talán annyi mégis, hogy szigorú böjtben az állati eledelektől teljesen tartózkodni kell, tehát még tejes, tojásos eledeleket sem ehetünk, míg a böjti napon csak a hús fogyasztásától kell tartózkodnunk. Mindenesetre fokozati különbség van, s ki-ki a maga módján is megfogalmazhatja, meghatározhatja, hogy hogyan böjtöl egyik vagy másik jelzett napon. A fent leírt gyakorlat a minimum.
Kedves Lelkiatya!
Krisztus Urunknak mikortól lehetett tudomása isteni mivoltáról?Valahol azt olvastam, hogy fogantatástól tudatában volt,már az anyaméhben értünk szenvedett, máshol, hogy pubertásként, mint ember kezdett ráeszmélni. Melyik lehet a valószínűbb?
Én is úgy gondolom, hogy Jézus mint valóságos ember ugyanazokon a pszichés formálódáson ment keresztül, mint minden ember. Meg kellett tanítani járni, beszélni, sőt, imádkozni is. Persze, később, illetve igen hamar ezt a szüleitől tanult imádságot jóval túllépte. Egyre mélyebb lett az Atyával való kapcsolata. Tehát szerintem emberként neki is szüksége volt a ráébredésnek erre a folyamatára. De ez csak vélemény, biztos tudásunk nemigen lehet erről.
Kedves Lelkiatya!
Valaki kérdezte nemrég, hogy hol van lehetőség skapuláré felvételére vidéken, esetleg Máriapócson, mert Máriapócshoz lakik közel. Nyíregyházán a Magyarok Nagyasszonya társszékesegyházban szokott lenni lehetőség a felvételre. A Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréját lehet felvenni. Ott érdemes érdeklődni.
Remélem, hogy tudtam segíteni.
Köszönjük szépen a tájékoztatást.
Kedves Lelkiatya, a véleményét, tanácsát szeretném kérni. Még sosem böjtöltem annak ellenére, hogy régen keresztény vagyok és arra vonatkozóan szeretném a véleményét kérni, hogy a böjtnek mely módjai, fajtái értékesek Isten előtt és egyáltalán hogyan érdemes belekezdeni ha én még sosem csináltam. Nem Húsvétkor kezdeném hanem inkább még előtte, akár nemsokára. Tekintettel arra, hogy még nem böjtöltem, gondolom célszerű lenne egy kevésbé szigorú böjttel kezdenem. Úgy értem a kevésbé szigorút, hogy nem napi egy étkezésre csökkenteni a mennyiséget hanem napi 3 fő étkezés helyett csak 2-t megtartani. Sejtésem szerint az is elfogadható ha először csak bizonyos ételekről mondok le, de nem a napi három fő étkezésről. Valószínűsítem, jobb lenne enyhébb böjttel kezdeni és fokozatosan szigorítani. Mit javasolna nekem, hogyan érdemes kezdeni? A bevitt étel mennyisége vagy típusa az, amiről érdemesebb lemondani? Harmadik megoldáson is gondolkodtam vagyis az étel mennyiségét és típusát is korlátozni nagy mértékben, de nem sokáig hanem egy hétig csak. Tényleg úgy van, ahogy gondolom, hogy fokozatosan célszerű csinálni és nem azonnal nagy mennyiségben csökkenteni az elfogyasztott ételt? Számít egyáltalán Istennek, hogy mennyire szigorú a böjt? Tehát: ha egyre szigorúbb böjtöket tartok, lehetőleg a józan ész határain belül és nem az egészségem rovására, akkor az többet ér Istennek mintha minden alkalommal ugyanazt a böjtöt végezném? A böjtök hatékonysága függ a böjt módjától?
Talán kicsit másként kell megfogalmazni ezt a kérdést. Ugyanis nem a böjt ilyen vagy olyan fajtája vagy erőssége tetszik Istennek. Bár a böjtöt valóban Istennek ajánljuk föl, de értünk van, nekünk segít, a mi imaéletünket mélyíti. Abban azonban teljesen igaza van, hogy a fokozatosságot érdemes megtartani. De ezt is nem azért, mert ez tetszik Istennek, hanem azért javasolja ezt a lelki bölcsesség, mert az emberi tapasztalat szerint ez a legcélravezetőbb. Ha az ember hirtelen komoly böjtbe kezd, akkor nagyon hamar kifárad. Ha erőnek erejével mégis hosszabban kitart, akkor akár meg is utálhatja ezt az egyébként csodálatos lelki eszközt. Szóval, fokozatosan. Elsőként nem a mennyiségre tenném a hangsúlyt, hanem a minőségre. Azaz érdemes megjelölni bizonyos ételeket, amelyekről egyébként nehéz lemondani, és azokat félretenni a böjti napokon, böjtre szánt időszakokban. Ez lehet édesség, fagylalt, kávé, szódavíz, bármi, amit az ember szeret, és nem könnyű róla lemondani. Nagyon fontos azonban hozzátenni, akár ki is mondani, hogy "Fölajánlom ezt neked, Uram." Tehát kössük hozzá az imádságot is, ez a legfontosabb. A böjtünk legyen imádság! Ez kedves Istennek, mert tudja, hogy ezzel nyerünk a legtöbbet. Később aztán, amikor szigorítja a böjtöt, ebben a saját lelke indíttatását kell kutatnia. Csak akkor szabad fokozni, ha arra valóban belső késztetést érez, és nem csupán hideg fejjel jut arra, hogy ez lehetne akár több is. Távolinak tűnik a hasonlat, de talán segít megérteni: A szerelmes férfi nem azért csókolja meg többször is a kedvesét, mert arra a következtetésre jut, hogy ez a gesztus erősíteni fogja kettejük egymáshoz fűző érzelmét. Inkább belső tűz ég benne, hogy szerelmét még jobban szerethesse. Ilyen a böjt is. Isten iránti szeretetünk kifejése. Az előírt, tehát a böjti szint legalját meg kell tartani, mert az Egyház iránti hűségünk és engedelmességünk ezt megkívánja, de erre mindig tehetek többet, szívem buzgósága szerint.
Krisztusban szeetett Lelkiatya!
Hogyan kell értsük Jézus szavait?
Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Mt 10, 34
Lilla
Kedves Lilla!
Ez az imént küldött válaszomból valamelyest talán megérthető.
Tisztelt Lelkiatya!
Kérem segítsen helyesen érteni Jézus e szavait (Lk):
49 Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
50 Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.
51 Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem ? mondom nektek ? meghasonlást
Jézusnak e szenvedélyes szavai már a beteljesülésre vonatkoznak. Mindkét értelemben. Egyrészt földi életének szenvedésteli befejezésére, másrészt a második eljövetel végidejére. A keresztséggel való megkeresztelkedése a kínszenvedésére és kereszthalálára utal. Az ettől való szorongás a getszemáni kertben való vérrel való verejtékezéssel is összekapcsolható, de azzal a szavával is, amelyet az utolsó vacsora asztalánál mondott: "vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt elkölthessem veletek ezt a pászkavacsorát" (Lk 22,15). Jézus emberként félt a szenvedéstől és haláltól, de végtelen szeretetében vágyott is arra a beteljesülésre, amely meghozza nekünk a megváltást.
A meglepő szava, hogy nem békét jött hozni, szintén e szenvedélyes fogalmazásnak köszönhető. Nyilván nem áll szemben azon sokkal többször olvasható szavakkal, hogy "békességet hagyok rátok" (Jn 14,27), "boldogok a békességszerzők..." (Mt 5,9), stb. Itt most a küzdelmet emeli ki, amelyet szintén nem tagad le. "Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak" (Jn 15,20), "aki utánam akar jönni, tagadja meg magát" (Mk 8,34).
