Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy szokott imádkozni? Hogy milyen egy jó keresztény? Szeretnék jól imádkozni és szeretnék jó keresztény lenni, hátha akkor nem lesz többé gondom az önkielégítés bűnével. A biblia olvasás csak a református testvéreinknek fontos vagy nálunk katolikusoknak is? Az énekek Jézushoz imának számítanak? Vagy csak a rózsafüzér számít? Ha csak este imádkozik valaki akkor ő vétkezik a 10 parancsolat ellen? Hányszor kell imádkozni hogy ha nem szeretnénk vétkezni? Ha valaki vétkezik a 10 parancsolat ellen az halálos bűnben él? Ha valaki rendszeresen elbukik az önkielégítés bűne miatt az halálos bűnben él? Egy ideig nem volt gondom vele, de mióta a változó kor elkezdődött képtelen vagyok abbahagyni. Sose volt partner kapcsolatom. Már nem tudom szeretni magam emiatt, egy selejtnek érzem magam, akit a szexuális vágyai vezetnek és csak a fájdalom és a csömör amit érzek. Sokszor gondolok a kamaszkoromra amikor a pornót napi szinten néztem mert nem érdekelt Isten, és vágyom rá, hogy bár még most is néznék, de ma már nem nézek mert nem akarok elkárhozni! Miért bűn a pornó filmek nézése? Miért bűn az önkielégítés? De az akkori képek minden éjjel megjennek álmomban! Hogy lehet ezen változtatni? Illetve nem tudom hogy ez fontos e vagy bűn e, de az utóbbit időben az önkielégítés során többször fantáziálok azonos nemű személlyel.... Nem vagyok homoszexuális, de nem is értem miért van ez... Van jelentősége?

Tisztelt Lelkiatya! A mai evangéliumban mondja Krisztus Urunk: Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok Mit is takar ez? Hogy is értsük ezt a második eljövetel kapcsán? Köszönve: Anett

Kedves Lelkiatya! Nem tudom, hogy emlékszik-e a levelemre, de kérdeztem azzal kapcsolatban, hogy mit jelenthet az a kellemes, hidegrázáshoz hasonló, de inkább gyengédebb és jó érzés, amit ima közben érezni szoktam. Azt írta, ez Isten ajándéka és ezzel bátorít engem, viszont más jelentőséget nem érdemes tulajdonítani neki. Úgy teszek mindent, ahogy javasolta, értem ezt úgy, hogy hálás vagyok ezért Istennek, de nem követelem ezt tőle. Ritka, de előfordul, hogy nem imádságban érzem ezt hanem más szituációban, akkor is Istennel kapcsolatban. Ez tényleg meglehetősen ritka, az imádságban sokkal inkább jellemző. Ma este is éreztem ezt az érzést és szeretném a véleményét kérni a kontextus, helyzet alapján és részben ehhez kapcsolódva egy másik kérdésemet is szeretném feltenni. Kaptam egy kedves ismerősömtől egy kis üveg bort, egy kis étellel együtt, csak úgy kedvességből. A borról mindig az Eucharisztia jut az eszembe és maga Jézus, akkor is amikor nem a miseborról van szó. Krisztus vére csak a misebor amit a pap átad a híveknek, ez nem kérdéses számomra, csak eszembe szokott jutni. Miután kitöltöttem és ittam keveset a borból, arra gondoltam, milyen jó lenne az Eucharisztiában részesülni, szomorú voltam, hogy nem lehet nekem. Pontosan ekkor éreztem megint azt a hidegrázós érzést, nem szó szerint, amit imádságban szoktam, de most nem kellemes és lágy volt hanem hirtelen jött, rövid ideig tartott és inkább erős volt. Ezzel esetleg Isten akart-e nekem üzenni valamit vagy ez már túlgondolás és semmi jelentősége? Azt írtam, az Eucharisztia nekem nem lehet. Itt ez egy kis magyarázatra szorul. Meg vagyok keresztelve görög katolikusnak, hiszek Jézusban, a bűneimet bánom, de nem tehetek róla, olyan gondolataim vannak, hogy én nem érdemlem az Eucharisztiát és nem is szeretném, mert az az egyház szerint egyesülés Jézussal és én őt nagyon-nagyon szeretem, de magamat nem és nem szeretném, hogy az én bűnös, bűnre hajlamos testem egyesüljön az ő tiszta, tökéletes testével. A szívem mélyén nagyon vágyok erre, éppen azért mert annyira szeretem és a világ sok bűne csak még jobban késztet arra, hogy szeressem, ő ellentéte minden rossznak, ami a világban zajlik, DE (!) ugyanakkor mégsem szeretnék egyesülni vele. A misén is szomorú vagyok, hogy én nem részesülök benne, de közben nem is akarok. Sok keresztény nagyon várja, hogy találkozzon Jézussal, sokan alig várják, hogy személyesen lássák és kapjanak tőle egy ölelést. Látom, hogy így gondolkodnak. Bennem ennek ellenkezője zajlik. Ha találkoznék vele, hozzá sem akarnék nyúlni egy ujjal sem és azt sem engedném neki, hogy ő érintsen meg engem. Mert magamat nem szeretem, magamat nem tartom méltónak, mert egy bocsánatkérés a bűnökért nem fog engem örökre tisztára mosni és vannak is olyan dolgok bennem, amik nem is akarnak elmúlni. Szerelmes vagyok valakibe, akibe nem szabadna, nem lehet kapcsolatom vele és a szerelem nem múlik és bánom, szomorkodok emiatt eleget, de tegnap este is annyira elszomorodtam, hogy nem is tudom hogy mondjam el. Az szomorított el, hogy Jézus emiatt a szerelem miatt nem szerethet engem. Mert hiába nem szexelek azzal, akibe beleszerettem, hiába soha nem kezdenék ki vele, Jézus szerint már az is bűn ha vágyakozunk valakire, már az egész folyamatnak el sem kellene kezdődnie. A szerelem elvileg nem bűn, mindenhol azt olvasni, ha olyan férfit szeretek, akivel nem szabad bármi okból szexelnem és/vagy összeházasodnom, akkor sem bűn, mert nem a szerelem a bűn hanem az lenne bűn ha elcsábítanám, flörtölnék vele, szexuális viszonyom lenne vele. Isten biztos haragszik a szerelemért is hiszen az már ad egy motivációt a továbbiakra. Vagy ha nem követek el bűnt, akkor csak azért nem fog rám haragudni, amiért beleszerettem valakibe, akibe nem szabad? Nem vagyok az a fajta nő, aki elcsábít férfiakat, kihívóan öltözik, kikezd bárkivel, az erkölcsöket félresöpri. Szégyellem is magam. Ez a szerelem az oka, hogy nem szeretnék az Eucharisztiában részesülni, Jézustól félek, hogy egyszer találkozok vele, pedig fogok, Jézushoz egy ujjal sem mernék hozzányúlni, az ő szeretetét, érintését, bármi jót, amit adna, nem mernék elfogadni. Elszomorodok amiatt is, hogy már néha kétségeim vannak, hogy lehetek én bármilyen jó ember, szerethetek én másokat akármennyire, segíthetek bármennyit, járhatok bármennyit templomba, mit számít ez majd Jézus színe előtt ha szerelmes vagyok valakibe, akivel nem lehet kapcsolatom. Nem kezdek ki vele, nem vagyok olyan, de az a tény, hogy beleszerettem, ez engem arra késztet, hogy utáljam magam. A kapcsolatot nem szakíthatom meg vele, nem vagyok abban a helyzetben, azzal a férfival akit szeretek, de akár beszélek vele, akár nem, akár kevesebbet, akár többet, akkor is szeretem. Kérem, ne mondja azt, hogy szakítsam meg vele a kapcsolatot, mert ez csak ideiglenesen lehetséges és ha próbálom is kerülni, nem beszélni vele, úgy tenni mintha nem is létezne, nem beszélni vele, attól még a szerelem nem múlik el. Tapasztalatból tudom. Elfojtani lehet, szoktam is rendszeresen és kifejezetten jól megy, de teljesen őszintén kiszeretni belőle, azt nem fogok tudni. Ha nem vallom be magamnak, akkor is szeretni fogom, mert eddig is így volt, tudom tapasztalatból. Nem fogom elcsábítani, inkább kerülni szoktam ha tudom, de az az érzésem, soha nem fogom tudni elhinni, hogy Jézus szerethet engem, soha nem lesz olyan kapcsolatom Jézussal mint másoknak, akik a bűneik ellenére hiszik, hogy szerethetők, bocsánatot érdemelnek a legsúlyosabb bűneik is, nem győzik kivárni, hogy lássák és megöleljék Jézust. Az a hidegrázós-szerű érzés Isten üzenete volt és ezzel szólt rám, hogy menjek, egyesüljek Jézussal, mert ő így akarja vagy csak a saját érzéseim váltották ki belőlem? Ha szándékosan nem részül valaki az Eucharisztiában, bűnt követ el?

Kedves Lelkiatya! Mindjárt kezdődik az Adventi időszak, és keresgélek segítséget hozzá. Van-e valami Adventi ráhangoló kiadvány? Valami könyv amivel elkezdhetném (nénk akit még érdekel), ezt az időszakot. Szent öröm, várakozás, és izgalom egy ilyen készülődés, évről évre. Római katolikus templomban tavaly volt egy traktátus, naponkénti felosztással, Igeszakaszokkal, és Szent gondolatok amin lehet elmélkedni. Ha van könyv, vagy traktátus, amit ajánlana legyen kedves megírni. Biztos mások is szívesen veszik válaszát, hogy mire az ünnep megérkezik, a szívünkben megszülethessen Ő Akinek most a helyet készítjük! Üdvözlettel, köszönöm válaszát!

Tisztelt Lelkiatya! A muszlimoknak vagy buddhistáknak is vannak szentjeik, vagy valamiféle csodatevő embereik. Azért érdekel, hogy hogyan hihetnek olyan csacskaságokban. Nekünk van pl Padre Pio, de még a reformátusoknak sincs semmiféle hiterősítőjük, vagy csak én nem tudok róla? Köszönöm válaszát!

Kedves Lelkiatya! Én úgy tudtam, hogy a gyónás és a házasság szentsége esetén nincs olyan, hogy érvényes, de illicit (ha illegális, akkor érvénytelen). A házasságot az Egyház hivatalos tanúja előtt kell kötni, az Egyház viszont nyilvánvalóan nem szokott felfüggesztett papokat tanúnak kijelölni. A feloldozás pedig a püspök írásos engedélyéhez kötött, s ez nem minden bűnre vonatkozik automatikusan (a megyéspüspök és a Szentszék fenntarthatja magának bizonyos bűnök feloldozását). A korábbi kérdésem egyébként arra vonatkozott, hogy miként kaphat egy piuszos pap, aki fel van függesztve, rendes joghatóságot a gyóntatásra? Rendes joghatóságot nem csak szolgálatban álló papoknak lehet adni? Ortodox papok például kaphatnak rendes joghatóságot a gyóntatásra a Katolikus Egyházban? A latin jog szerint ők is fel vannak függesztve... Eléggé zavaros ez az egész!

Kedves Lelkiatya! Angliában élek (de nem Londonban) és itt nem találok Görög katolikus templomot, közösséget. Mehetek e Anglikán templomba? Azt írják, hogy áldozni is lehet. Kicsit zavart vagyok hová menjünk a családommal, mivel a 2 évesünket is szeretnénk vinni, de nem minden templomban ideális, de ebben az Anglikánban igen, van külön családi mise is, vagy szoba a gyerekeknek. Római katolikus ideálisabb? Köszönöm a megtisztelő válaszát! Lídia

Kedves Lelkiatya! Csütörtökön egy megbízást kell teljesítenem. Egy alkalmi munkát kell elvégeznem, de izgulok, félek is. Most életemben először kell "élesben" teljesítenem, mert bár az egyetemi tanulmányaimhoz kapcsolódó munkát fogok végezni, még a valóságban sosem volt rá alkalmam és így félek. Ha van is minimális tapasztalatom, az nem egészen ilyen munka volt. Az egyetemi éveim óta eltelt két év, azóta más területtel foglalkoztam, vissza kell ebbe rázódnom és ahogy írtam is, nem volt még alkalmam tapasztalatot szerezni. Ha már nem az első ilyen munkám lenne, akkor nem hiszem, hogy ennyire aggódnék. Megkérhetném Önt, hogy imádkozzék értem, hogy jól tudjak teljesíteni? Igyekszek ahogy tudok, de megnyugtató lenne nekem ha imádkozna értem.

Kedves Lelkiatya! 2022.10.27-én küldte el a válaszát az FSSPX-szel kapcsolatos észrevételemre, köszönöm szépen. Nem a kötözködés szándékéval, de ismét azt kell mondanom, hogy a válasza nem fedi a valóságot. Egy pár éve elhunyt görögkatolikus atya, Oláh Miklós mondta mindig ? neki köszönhetem elsősorban, hogy római katolikusként megismerhettem és megszerethettem a görögkatolikus liturgiát ? hogy jó pap holtig tanul. Mindig szívesen vette, ha tőlünk, túlnyomó részben római katolikus egyetemista fiataloktól az 1990-es években olyasmit tudott meg, amit ő, a hittudós addig nem ismert. Visszatérve a válaszára: szerepel benne ez a mondat: ?Ugyanis az FSSXP-vel az a gond, hogy a tagjai fel vannak függesztve (püspökök és papok egyaránt), tehát nem tudnak törvényesen misét bemutatni, így a vasárnapi misekötelezettség sem teljesíthető az FSSXP-misékkel, noha gyónni például lehet náluk.? Nos, a kérdés egyből következik: ki függesztette fel őket? Logikusan úgy vélem, hogy mindig magasabb szinten lehet valaki ellen eljárni, így áldozópapot a püspök, püspököt a Szentszék függeszthet fel, nem? Az FSSPX püspökeire vonatkozólag XVI. Benedek pápa visszavonta kiközösítést, az FSSPX-es áldozópapokat pedig legfeljebb a Piuszos püspökök függeszthették fel. Tehát azok az áldozópapok, akik eleve Piuszos szemináriumban tanultak, s Piuszos püspökök szentelték fel, ma is érvényesen mutathatják be a legszentebb áldozatot, hiszen nincsenek felfüggesztve. Más kérdés azon áldozópapok sorsa, akik valamelyik másik egyházmegyéből (országtól, nyelvtől függetlenül) csatlakoztak az FSSPX-hez. Őket többnyire az eredeti püspökük tényleg felfüggesztett, ám meg kell nézni ezeknél a felfüggesztéseknél, hogy érvényes-e a határozatuk. Ezen papok ugyanis azért kapták ezt a megbélyegzést, mert a szó szoros értelmében hűek akartak maradni a szent katolikus anyaszentegyház tanításához, s katolikus papok akartak lenni. Amikor ugyanis az eredeti püspökük arra akarta őket kötelezni, hogy ne hordják a reverendát, ne prédikáljanak az extra ecclesiam nulla salus (az Egyházon kívül nincs üdvösség) dogmáról ? mondván ez már túlhaladott(!) ?, vagy áldoztassanak kézbe, ami magában hordozza a súlyos szentségtörés veszélyét azzal, hogy a kézbe tapadt partikulák bárhová leszóródhatnak (megjegyzem, ezek mind valós példák, konkrét atyákhoz kötődnek, mind hazánkban a közelmúltban történt esetek), nos, akkor kétséges, hogy a felfüggesztő határozat érvényes-e. Hiszen az indoklásban sem tudnak a püspökök mit írni, hiszen semmi olyat nem tettek, amely a katolikus papsággal ellentétes, ami botránkozást okozott volna. Ha a püspök iránti engedelmesség az indok, ott is meg kell vizsgálni, hogy az engedelmesség nem megy-e szembe a katolikus egyház tanításával. Végül is püspök is eshet eretnekségbe, gondoljunk az ariánus püspökökre. ... Üdvözlettel László

Kedves Lelkiatya! Sokat olvastam a témában, és sok videót láttam, a klinikai halálból visszatért emberekről. Mindenki szinte ugyanazt mondja el, hogy fény felé haladt, végtelen béke és öröm várta odaát. Viszont sehol sem hallani Jézusról vagy purgatóriumról, nem találkoztak a Szűzanyával. Elhunyt rokonokkal sokkal inkább. Őszintén, picit megingatja a hitemet, hogy a világ minden táján az emberek ugyanazt írják le a történtekről, viszont senkitől sem kapok megerősítést a hitünket illetően. Több magyar videó is van, itt van pl az egyik: https://youtu.be/T82hQKYV9EY Tudom, hogy nem tudhatjuk mi van odaát, és a jelen élettel kell foglalkozni, mégis elbizonytalanít ez a nagyszámú hasonló eset. Mibe kapaszkodhatok Ön szerint?

Dícsőség JHS XPnak!!! Dícsőség Mindörökké!!! November 11 Szt. Fülöp a Tizenkettőből? Szent Fülöp napja előtti vagy utáni vecsernyével kezdődik Byzánti Rítusunkban az Adventi Böjt/Lelki Felkészülés, avagy Fülöp Böjtje? T. Tamás

Tisztelt Lelkiatya! Krisztus urunkat meztelenül feszítették meg, vagy volt az ágyékán valami gyolcs?

Kedves Lelkiatya! Nem újkeletű a problémám, két éve kezdődött, de most gondoltam úgy, hogy talán véleményt kellene kérnem. Az igazat megvallva, nem is tudom, hogy pontosan mit várok ettől, hogy leírom az egészet, lehet csak egy kis lelki megkönnyebbülést. Van egy barátság az életemben, ami nagyon fontos nekem és már nem olyan mint ezelőtt volt. Egyszerre okoz nekem örömet és bánatot. Ezt a férfit, aki a barátom, csak barátilag, már ismerem régóta, már gyerekként is ismertem. Gimis és egyetemista koromban kezdtem eltávolodni tőle. Két éve bocsánatot kértem ezért tőle, beismertem a hibáimat, ő megbocsátott és azóta még jobban szeretem mint bármikor azelőtt. Sajnos fokozatosan bele is szerettem. Az érzéseim sokfélék iránta, barátilag is szeretem, hiába tartják az emberek ellentmondásosnak ezt a kettőt. Sokkal jobban tudom értékelni, jó hatással is van rám, bízok benne, rengeteget segítséget kapok tőle, neki sok olyat is elmondok amit senki másnak nem, még a szüleimnek sem. Bánatomat és örömömet is. Segíteni is szokott nem is keveset, de ha csak meghallgat, már az is segít megnyugodnom. Barátilag is szeretem, de szerelmes is vagyok belé, mondom ezt annak ellenére, hogy az utóbbi időben enyhült az érzés. Volt, amikor nagyon sokat fantáziáltam róla (szexuálisan), de nem merült ki ennyiben, mert a személyisége, belső tulajdonságai is tetszettek benne, most is. A sorrend is ez volt, mert előbb szerettem bele a lelkébe és csak azután a testébe. Soha nem volt semmi barátságon kívül és nem is lesz. Tudja, hogy mit érzek iránta. Nem lehet köztünk semmi, ő nem is akarná. Nem csak velem nem akar szerelmet és szexualitást hanem másokkal sem. Neki Isten fontosabb ezeknél és én ezt tiszteletben tartom. Azt mondja, hogy mindenkinek dönteni kell erről és nem választhatja teljesen Istent is és közben párkapcsolat, szexualitás, házasság, ő az utóbbiakról lemond Isten miatt. Már azelőtt tudtam ezt, hogy szerelmet vallottam neki. Ezt lényegtelennek tartom a kérdés szempontjából, de azért írtam le, hogy ne legyen félreértés, hogy azért nem lesz az enyém mert homoszexuális, nős, más nővel összejönne, de nem velem. Most visszatérnék az elejére. Tudja mit érzek iránta. Már nincs annyi szexuális fantáziám róla, de azért érzem még az érzelmeim maradványait. Nem teljesen közömbös azért nekem, apróságokból tudok erre következtetni. Próbálom elnyomni az esetlegesen felmerülő érzéseimet és elfogadtam, hogy a helyzet olyan amilyen. Ha igazán szeretem őt, akkor úgy fogadom el, ahogy van. Mégis oka van amiért megírom ezt az egészet. Az ok az, hogy a szerelem kialakulása óta érzek valami akadályt, falat kettőnk között. Nem rendszeresen. Sok beszélgetésünket egyáltalán nem zavarja és olyan mintha mi sem történt volna de időről-időre hirtelen keletkezik bennem ez az akadály és akkor szégyent érzek ha rá gondolok és ez azért zavaró, mert olyankor nehezen kommunikálok vele. Ha éppen akkor van egy problémám, amiben szeretném a segítségét kérni, akkor nem tudom megtenni, pedig szükségem lenne rá, mert ott a szégyen. Nagyon rossz, elszomorít. Ez csak bennem létezik. Részéről nincs harag, lenézés, nem távolodik, de nem is használja ki a helyzetet. Barátként kezel. Már próbáltam tőle eltávolodni, távolságot tartani, megszakítani a kapcsolatot, de csak rosszabb lett. Őt elszomorítottam ezzel és nekem is rossz volt, mert a barátságát is eldobtam ezáltal. Még soha nem volt nekem senki olyan fontos mint ő. Mások akkor hagytak cserben amikor nem is adtam rá okot és azóta sem nagyon érdeklem őket, sok ember bántott már meg életemben, ő pedig akkor is visszafogadott, megbocsátott, amikor nem érdemeltem meg. Hozzá bármikor fordulhatok és ha problémám van, ő úgy hallgat meg, hogy nem ítélkezik. Ad tanácsot, de nem gúnyol, nem veszi el az önbizalmam, nem ítélkezik rólam. Ritka az ilyen. A félelmeimet, aggodalmaimat komolyan veszi, nem kicsinyli le, de nem viszi túlzásba. A hitem is erősödött általa, ebben is sokat segített. Másokhoz is igazi keresztényként viszonyul. Megbocsátó, gondoskodik másokról, akkor is másokra gondol amikor neki is baja van és rajta senki nem segít. Azokkal is kedves, akiket mások lenéznek, kiközösítenek. Mindig segít azoknak, akik félnek, nem tudnak remélni. Az igazságtalanságot és a gyűlölködést nem szereti, de nincs egy rossz szava sem másokhoz, ha mond is olyat ami nem tetszik másnak, akkor azt is jó szándékkal teszi, hogy segítsen, csak ezt a másik nem érti. Nem is csoda ha beleszerettem. A lelkébe szerettem bele, a testét azért szeretem mert előbb a lelke varázsolt el. Nagyon értékesnek tartom őt és ha megválnék tőle, akkor egy kincset dobnék el magamtól. Közben mégis feltör bennem a szégyen, akadály, ami esetenként megakadályozza, hogy megnyíljak neki, bízzak benne. Ő szeret, törődik velem, a barátom akar maradni és én is az övé, nem lenéző, ugyanúgy néz rám mint mielőtt elmondtam neki mit érzek. Mit lehet tenni azzal az akadállyal, ami bennem van? Nem akarok lemondani a barátságáról, de akkor ez mitől fog elmúlni?

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Ha visszafordíthatatlanul beteg a macskám, elaltathatom?

Tisztelt Lelkiatya! Szeretnék én is csatlakozni a nehéz családi körülmények között élő testvérünkért végzett imádsághoz. Ismeretlenül is sok kitartást, és sok erőt kívánok neki. ... Valamint szeretném ha tudná, nincs egyedül, hiszen mi Krisztusban testvérek vagyunk, és sokkal mélyebb kötelék van közöttünk, mint azt gondolnánk. Ez nem olyan kötelek mint egy családi, baráti kapcsolat....Imádkozom önért, és családjárt.