Tisztelt Lelkiatya!
A görög katolikus egyház mit mond a természetgyógyászatról?
Ugyanazt, mint az egyetemes egyház.
Azért nehéz erről egységes véleményt megfogalmazni, mert a jelenség maga roppan összetett, a gyógyteáktól kezdve az okkult spiritizmusig sok minden belefér. Ha ez utóbbitól óva int az Egyház, nem jelenti azt, hogy ne lehetne alkalmazni a gyógyteákat vagy gyógymasszázst. Figyelmeztető tény, hogy a természettudományosan nem követhető, nem igazolható módszerek divatszerűen jelentek meg, és nagyon gyorsan terjednek, sőt nyereség-orientált nagyvállalkozások nőttek ki belőlük. A mozgalom egyik káros eredménye egyebek között az egészség újfajta bálványozása is, s a mindenáron való gyógyulás szándéka, vágya.
Mivel ennek divatja erősen elterjedt, a hitre nézve nem közömbös az általa népszerűsített világnézet, mely nagyon gyakran a keresztény hittel alapjában ellentétes tanítások keveréke.
Minderről részletesebben az alábbi szócikkben olvashat:
http://lexikon.katolikus.hu/T/term%C3%A9szetgy%C3%B3gy%C3%A1szat.html
Kedves Lelkiatya!
Barátság témában szeretném kérni a véleményét.Egy "barátnőmnek" nemrégiben lett kapcsolata.Ezt egy közösségi portálról tudtam meg.Az utóbbi félévben állandóan ignorált,szűkszavúan válaszolt,érdektelen volt mindenre amit mondtam, ha nagy ritkán találkoztunk is,mindig részemről volt a kezdeményezés.Sok gondja is volt,kissé labilis személyiség is pszichikailag.Nem hinném,.hogy csak a kapcsolat az oka a távolságnak,bár ki tudja,lehet naiv vagyok.De azelőtt is ő olyankor mindig tudta minden telefonszámom,e-mailt is irt, chatelt velem,amikor gondjai voltak,és előfordult,hogy rám nem forditott figyelmet.Az uniokanővéremtől tudtam meg,hogy pár éve volt egy féléves komoly kapcsolata,amiből majdnem lett is valami.Az unokanővérem is akkor tudta ezt meg amikor már az illetővel szakitott,pedig találkozgattak is akkor,de a kapcsolatukról nem tudott semmit.Amikor szakitottak felhivta az unokanővéremet tanácsért meg lelki vigaszért.Nekem se mondott semmit,erről is most értesültem az unokanővéremtől.Bár abban az időszakban volt kb.másfél év amikor nekem egyáltalán nem jelentkezett.Ha gondja volt az életben,szüleivel meg munkanélkül maradt akkor persze igen.Ön szerint barát-e az ilyen?Nem is azt veszem sértőnek,hogy nem számol be mindenről a magánéletében,de talán nem társasági oldalról kellene megtudnom a hireket,inkább az a bántó,hogy olyankor keres ha kell neki valami,lelki szemetesládának használ,erre egy pszichológus is megfelelne,ha viszont jól állnak a dolgai akkor kerül és tartja a távolságot.Ez önzés.Számomra egy udvarló nem ok,hogy mellőzzem a barátaimat.Vannak férjezett,kisgyermekes barátnőim is akik nyitottak a kapcsolattartásra.Az ilyen embereknek helyes-e megmondani ha lesz képük jelentkezni,hogy mit gondolunk az ilyen fajta kapcsolatokról?Úgy érzem nem tudnám ezt magamban tartani.Megbeszélni most nem lehetne vele,nem nyitott a konfliktus tisztázásra,ha szembesülnie kell önmagával.Vagy jobb hagyni az egészet és mnejen mindenki az útján?
Válaszát köszönöm!
Kettejük barátsága azért tűnik féloldalasnak, mert valószínű, nem ugyanazt gondolják a barátságról. Az Ön számára sokkal többet jelent a barát, és ennek megfelelően adja is bele magát a kapcsolatba. Ezt pedig önkéntelenül el is várja a másiktól. Holott az ő számára pedig mást jelent a barátság. Nem szabad egyszerűen csak annyival jellemezni, hogy ő önző és csak akkor veszi elő a régi barátokat, ha szüksége van rájuk. Persze, van ebben önzés, nem tagadom, de lássuk be, abban is van önzés, ha én meg azt várom el a másiktól, hogy ő is úgy viselkedjen, adja bele magát a kapcsolatba, mint amit én látok jónak. Nincs tökéletes ember és nincs tökéletes emberi kapcsolat sem. Ezzel számolnunk kell, s ennek a számolásnak az iskolája éppen ez a többszörös csalódás, illetve ezek megfelelő, helyes földolgozása.
Ebben a helyzetben azt tartom nemes és nagylelkű magatartásnak, ha nem fogalmazza meg a szemrehányásait, hanem hagyja a kapcsolatot alakulni a maga útján. Ennek lehet az is következménye, hogy az illető ebből semmit észre nem vesz, és egy idő után, mondjuk, ha baj van, újra keresi Önt. Ekkor pedig ugyanazzal a készséggel fogadhatja, megpróbálja meghallgatni, segíteni is, ha tud. Ha esetleg úgy érzi, erre nem képes, nem baj, imádkozzon érte. A barátnőjéért is, meg önmagáért is, hogy tudjon elvárás és viszonzáskérés nélkül szeretni. Mondom, ezek a szeretet iskolájának egyes lépései, amelyekben folytonosan előre kell haladnunk.
Kedves Lelkiatya!
Katolikus párkereső oldal: www.parkatt.hu
Nagyon szép tanúságtétel értékű történeket is olvashatóak az oldalon.
Szeretettel: Nusi
Köszönjük szépen, kedves Nusi.
Kedves Lelkiatya.
Ki a betegek védőszentje?
Ebben nem vagyok járatos, de ezt az érdekes szócikket találtam: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9d%C5%91szentek_list%C3%A1ja
Tisztelt Lelkiatya!
Én azt szeretném kérdezni, hogy hogyan lehet megvédeni gyermekeinket ettől a romlott, erkölcstelen világtól? Még nincs gyermekem, de unokahúgomékat és unokaöcséimet is féltem nagyon, sokszor talán túl szigorú vagyok velük, ami talán nem tetszik a szüleinek, és tudom nem az én dolgom nevelni őket, de annyira féltem őket a romlott világtól, hogy ők is olyanná válnak, mint a mai gyerekek, fiatalok legtöbbje: tiszteletlen, erkölcstelen, lusta, semmirekellő, külsőséges emberekké. Kétszer meggondolom, akarok-e erre a világra gyermeket szülni. Hogyan tudnám az igazi értékeket közvetíteni feléjük? Burokban mégsem élhetnek, de hogy lehet megvédeni őket? Nem tudom, de én Böjte Csaba gondolatait, tetteit nagyon példaértékűnek tartom és tanulságosnak ebben a világban. Csak úgy látom, nem sokan vannak ezzel így. Nem sokan tekintik példaképnek az ilyen embereket, akik helyes utat mutatnak. Miért van az, hogy ebben a világban csak a pénz, a siker, a csillogás, a külcsi számít? Hova tűnnek az igazi értékek? Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: H.
Kedves H.!
Nem hiszem, hogy félni kellene attól, ami még nincs itt, de bekövetkezhet. Kétségtelen, hogy nagyon rossz irányba halad a világ, de ha ezt tartották volna szemük előtt a szüleink, nagyszüleink, valószínű, minket se hoztak volna világra. Minden újszülött egy új remény. Bebiztosítani semmit nem lehet, de nagy reménységgel élni igen, sőt, kötelességünk. Ha félelemben nevelné a gyermekeit, nehogy baj érje őket - fizikai vagy lelki -, akkor megnyomorítaná ezeket az életeket. Majd a gyermekeit nagy bizalomra, nagy szeretetre, nagy derűre nevelje. Az ilyen emberek a legállhatatosabbak, a legtöbbet bírók. Már most, az unokahúgaival, -öcséivel gyakorolhatja ezt. Ne féltse őket, hanem adjon nekik nagy szeretetet, és hitet, amekkorát csak lehet!
Lelkiatya,mit gondol a társkereső oldalakról?
Inkább rosszakat hallottam róla, de tudok arról is, hogy szép találkozások születtek ezen az úton is. Az ember tettei belül, a szívben dőlnek el. Aki értékes gondolkodású, értékekre törekszik, azt ne viszi félre az ilyen próbálkozás. De azért résen kell lenni, mert nagyon sok csapdát is rejt ez a műfaj. Nem biztos, hogy az az ember van a vonal másik végén, mint amit mi gondolunk, mint amilyennek beállítja magát. Nem veszélytelen, tehát - ez a véleményem. De még inkább az, hogy érdemes a nehezebb, de tartalmasabb és természetesebb kapcsolatkeresést választani, elmenni társaságba, erősíteni a baráti kapcsolatokat, részt venni közösségi programokon. Magam inkább ezeket javaslom.
Kedves lelkiatya nem merem mag gyonni a maszturbaciot nagyon megbantam mit tegyek?
Ne cipelje, ne rejtegesse ezt a bűnét! Legyen túl a szentgyónáson minél hamarabb. Elég, ha annyit mond a gyónásban: paráznaságot követtem el önmagamon. Ezt a néhány szót nem olyan nehéz kimondani. Jézus elveszi Öntől ezt a bűnt, és utána megkönnyebbült örömöt ajándékoz. Megéri megtenni ezt a kis erőfeszítést. Máskor pedig ügyeljen, hogy kerülje azokat a gondolatokat, képeket, helyzeteket, amelyek ilyesmire késztetnék.
Kedves Lelkiatya!
Honnan tudjuk ha valakit Isten szánt nekünk? Mert van egy srác akivel régen kapcsolatba voltam de akkor ő nem szeretet. Most meg már sokadjára akar vissza jönni hozzám. A szüleim nem engedik,hogy ismét vele legyek,mert ő szabad keresztény. Mit tehetnék? Kérem segítsen!
Úgy látszik, öregszem, de megint a szülői álláspontot tartom jobbnak ebben az esetben is. Nem veszélytelen, ha egy szektához tartozó személlyel kerülünk szorosabb kapcsolatba, kivált, ha ebben esetleg későbbi házasságkötés szándéka is rejlik. Azt javaslom, kereken tegye föl neki a kérdést, hajlandó-e az Ön vallását követni, mert csak akkor lehetséges a szorosabb kapcsolat. Legyen bátran hűséges Jézushoz, Ő legyen Önnek a legfontosabb. Látszólag a szektások is Jézusról beszélnek, de ha az Ő, az általa alapított egyházat elutasítják, akkor a szép beszéd ellenére is Jézust utasítják el. Ha a fiú hajlik, akkor talán a szülők is enyhültebben fogadják a közeledést, és talán lehet valami szép is ebből a dologból. Nehéz ezt előre megjósolni.
Kedves lelkiatya!
az lenne a kérdésem, hogy mit tegyek, ha annyira félek a legkisebb bűnöktől is (talán ez inkább szorongásos kórtünet, mint ép lelkiismeret), nemcsak a valósaktól, hanem a véltektől is, ha mondjuk ezek miatt annyira félek az ítélettől és a pokoltól, hogy mondjuk sok mindent nem merek megtenni a gyónásig? Például nem merek elmenni úszni, mert olyan gondolataim vannak, hogy ha netán megfulladok, akkor elkárhozom? Szerintem ez már nem normális. Köszönöm válaszát.
Ez valóban nem tűnik egészséges lelkiállapotnak. Mindenképpen alapos beszélgetésre van szüksége egy lelkiatyával vagy akár más lélektani szakértővel. Ne maradjon ebben az állapotában. A keresztény hit, a szentségre törekvés nem a bűnöktől való félelem és tartózkodás, hanem derű, fölszabadult élet, hálás és gyermeki öröm. Erre kell eljutnia, s javaslom, keresse a módját, hogy erre rátaláljon. Ehhez mindenképpen külső segítségre van szüksége.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,hogy Ön szerint, milyen vallásúnak kell keresztelni egy majdan születendő gyermeket, ha az egyik fél, a leendő anya katolikus, a másik pedig református. Az esküvőjüket református szertartás szerint kötötték.Van erre valamilyen megkötés?
Válaszát előre is köszönöm!
A katolikus embernek kötelessége gyermekeit is a katolikus hitre nevelni. Azt javaslom, hogy erre törekedjék. Ha a református fél hasonlóan erős igényekkel lép föl, akkor arra kell ügyelni, hogy emiatt ne legyen veszekedés közöttük. Ez mindenkinek rossz lenne, mindkét házasfélnek, de még inkább a gyermekeknek. A legfontosabb szempont, hogy hitben éljenek és nevelődjenek a gyermekek, rendszeresen, legalább vasárnaponként eljárjanak templomba, ez legyen számukra a természetes élet.
Kedves lelkiatya!
16 éves lány vagyok. Megismerkedtem egy fiúval interneten, aki már nem is annyira fiú. 8 évvel idősebb nálam. Mindig is elítéltem, az interneten való ismerkedést. De valahogy egymásra találtunk ezzel a sráccal. Olvastam már mindenféle rém hírt, hogy hogyan vertek át más hasonló helyzetben lévő lányokat. Ennek okán ellenőriztem mindent, hogy hol lakik és dolgozik, s igaznak tűnik vele kapcsolatban minden. Elkeseredettnek hangozhat, sőt teljességgel balgaságnak. Találkozni szeretne velem. Kétségbe vagyok esve, mert ismerem annyira a szüleimet, hogy tudjam, nem díjaznák az ötletet. A saját értékrendemmel is ütközik ez a helyzet. Közben, meg megszeretném ismerni a fiút.
Ön szerint mit tegyek?
Nem feltétlen kell elutasítani a találkozást, de nem is szabad elsietni azt. Tudnia kell, hogy a világhálós ismerkedés valóban nagyon sok álságos dolgot hordozhat. Nem lehetséges teljes bizonyosságot kapni a másik személyről, erre tehát ne nagyon hagyatkozzék. Ha leveleznek hosszabban, abból valamelyest mégis mégis meg lehet ismerni ezt a fiút. Semmi nem indokolja a korai találkozást. Nyilván Önben is van kíváncsiság, sőt, több annál, izgalmasnak is tűnik a dolog. De ezzel mindenképpen bánjon óvatosan.
Nem tagadom, alapvetően én is a szülei álláspontján vagyok, olyan nagyon sok jót nem lehet remélni egy ilyen távkapcsolattól, távismerkedéstől. Tehát óvatosságra és türelemre buzdítom. Ha a fiú nagyon sürgetné a találkozást, ez inkább rossz jel, akkor inkább végképp hagyjon fel a vele való levelezéssel. Ha meg türelmes, majd meglátja idővel, mire megy ki a dolog.
Kedves lelkiatya!
azt szeretném kérdezni, hogy mit tegyünk, mire gondoljunk, ha annyira előttünk vannak a régi, már meggyónt és sokszor megbánt bűneink, ha azok emlékezet szinte bénítólag hatnak életünkre, a kétségbeesés szélére sodornak minket, és motiválatlanná tesznek a jelenre és a jövőre nézve?
Úgy sejtem, azt Ön is látja, hogy ez fölösleges, nem a bűnbánatot, nem az Istenhez közeledést segíti, hanem épp ellenkezőleg, eltávolítja Tőle. Kezelje ezt a jelenséget ennek megfelelően! Ne süppedjen bele ebbe az önsajnálatba. Látszólag ugyanis önvád, de mélyebben van itt egy saját magával törődés, önző és testies vágy, amely végső soron eltávolítja az Úrtól. Noha azt a látszatot kelti, hogy az Ő iránta való buzgóság hajtja. Lehull, tehát, a lepel, hogy ez kísértő, a gonosztól származó gondolat, amelynek ellent kell mondania. Éppen ebben is fölismerhető a kísértő, gonosztól származó eredete, hogy lebénítja az igazi lelki fejlődésben. Már nem is veszi észre az igazi bűnöket, sem a jelen kegyelmeit, örömeit. Holott ez a lelki fejlődés útja. Most nem tudok Önnek mást tanácsolni, mint azt, hogy az Isten ajándékait mélyen tudatosítsa saját magában, ugyanakkor ezt is tudatosítsa, hogy ez a gonosz játéka Önnel, amelytől szabadulnia kell. Ne a bűneire nézzen, hanem Isten ajándékaira: a napsütésre, a téli hidegre, egy baráttal való találkozásra, egy bögre finom forró teára, stb. Ezer öröm veszi Önt körül, ezekre csodálkozzék rá, s ezek nem a kétségbeesés felé fogják taszítani, hanem szárnyakat adnak Önnek, hogy repülni tudjon a reményben, úszni tudjon a boldogságban.
Ha egy házasságot (vegyes házasság) ref. és kat. templomban is megkötöttek, de az atyák előtt elhallgatták, hogy a másik felekezethez is mennek, melyik az érvényes?
Első indulatomban azt mondanám, hogy egyik sem! Nem szabad ilyet csinálni! Az esküvő szertartása nem játék, színdarab, amit hol itt, hol ott játszunk el. De bocsánat, egy lelkiatya ne indulatoskodjék! Nem azt kérte, hogy minősítsem az esetet, hanem, hogy melyik az érvényes. Mindenesetre ez a kérdés sem helyénvaló, mert valójában teljesen mindegy. Ha a házasságkötés feltételei megvoltak (szabad akarat, igazi házassági szándék, stb.), akkor ők ketten össze vannak házasodva és kész. Hogy hol érte Őket az Isten áldása, ezt most már kár feszegetni, nincs jelentősége. Ha netán - ami még rosszabb volna - most azt keresik, hogy hogyan lehet mindezt meg nem történtté tenni, vagyis a házasságkötést szeretnék annulálni, akkor a katolikus egyház szabályai szerint kell a vizsgálatot lefolytatni, mert az kitér a katolikus és a protestáns szertartás szerint kötött esküvők érvényességére is.
Kedves Lelkiatya.
Édesanyámnak van egy barátnője, szintén egy vallásos hölgy. Mégis rossz hatással van rá. Együtt búsulnak, depresszióznak, nagyra tartja a véleményét, vele beszéli meg a dolgokat.Olyan, mintha mi nem mondanánk neki semmit.
Édesanyám korábban nem volt ilyen. Mondtuk neki többen, hogy a barátnője az oka, de nem hajlandó elismerni. Pedig azóta megváltozott.
Hogyan lehet ezt kezelni? Hogyan gyakoroljam ezzel a hölggyel a felebaráti szeretetet, mert sokszor vagyok rá dühös?
Teljesen megértem, ha nehéz a dühöt legyőznie. (Persze, azért még meg kell próbálni, mert az nem segít semmit.) Mindenesetre jogos az ellenszenve, hiszen a keresztény élet, a hit, az ima, ezek mind az igazi örömnek, tiszta derűnek a forrásai, nem pedig a búslakodásnak a táplálói. Valószínű, erős pszichés hatása van az illető hölgynek az édesanyjára. Ezért nehéz is róla leválasztani, mert az észérvek nemigen hatnak ilyenkor. Meg kell próbálni elérni a fizikai leválást. Valahogy úgy intézni, hogy hosszabb ideig ne találkozhassanak. Pl. meglepetésként befizetnek az édesanyjuknak egy nagyobb lélegzetvételű lelkigyakorlatra, vagy hosszabb ideig tartó monostori tartózkodást intéznek el neki. Tehát a fizikai távolsággal együtt egészséges lelki hatást is kínálnak föl. Érdemes még segítségét kérni az atyának, akire hallgat, a gyóntatójának, vagy valaki elérhető jó lelkiatyának, hogy ő is keresse meg a módját, hogyan lehet rá hatni, jó irányba terelni.
Mindenesetre a buzgó és bízó imával ne hagyjanak föl! (Ezért az illető asszonyért is imádkozzanak!) Valószínű, csak egy ideig tartó időszakról van szó, no, de jó volna, ha minél rövidebb ideig tartó lenne ez az időszak.
Kedves LelkiAtya,tessek szives megirni ,pl egy penteki bojt mikor kezdodik es,es mikor er vegett ,en napkeltetol tudom naplementeig ,lehet hibas ,kerem valaszolni hogy ne tevedhessek tobbet ha tevedek...koszonom
Lehet így is, lehet úgy is. Van többféle hagyomány. Nálunk, Magyarországon általában éjféltől éjfélig tartjuk. De lehet alkonyattól alkonyatig. Sőt, van, aki pontosítja, előesti vecsernye prokimenjétől a másnapi vecsenye prokimenjéig tart. Lényeg a következetesség, hogy a váltás pillanata ugyanott legyen egyik és másik nap is. Ne kurtítsuk meg azzal a furfanggal, hogy egyik nap éjféltől második nap vecsernye elejéig tartjuk a böjtöt. Inkább legyünk odaadóak ebben is, de következetesek is!
