Tisztelt Lelkiatyám!
Egy könyvben fejezetcímként szerepelne: Szeretném megtudni, hogy helyes-e?
IV. az autokefal (Rómától független) görög rítusú egyház berendezkedése Magyarországon 1690-1792 között
Az autokefál nem jelent-e mindig görög rítusút? Tehát helyes lenne-e így:
IV. az autokefal (Rómától független) görög rítusú egyház berendezkedése Magyarországon 1690-1792 között
Köszönettel, Gila Zsuzsanna
E kérdéshez, sajnos, nem értek. Egy történész segítségét kérve a következőt tudom válaszolni.
A címben az autokefál után zárójelben szereplő: (Rómától független) félreérthető. Ha idegen szó után zárójelben közlünk valamit, akkor az többnyire a magyar megfelelő. Az autokefalia viszont nem Rómától független egyházakat jelöl, hanem olyan egyházakat, melyek minden más pátriarkátustól is függetlenek (szó szerint azt jelenti: saját fejűek).
Magyar egyháztörténetben a bizánci szertartású ortodox egyházakat többnyire a népnév megadásával szoktuk jelölni. Az 1690-es dátumból arra lehet következtetni, hogy ebben a fejezetben a szerb ortodox egyház Magyarországi berendezkedése lehet a téma. Egyszerűbb lenne így fogalmazni.
Kedves Atya !
Ha vállaljuk keresztünket engedelmesen, akkor azonosulunk Krisztussal,aki értünk szenvedett.Akkor ezek szerint részt vállalunk a saját megváltásunkban? Más:Jézus akkor is eljött volna, ha mi nem követünk el bűnt - olvastam,mert az Atyának a megtestesülés volt fiával a célja. Ha viszont ők hárman egyek,akkor a megváltást is ők "'találták ki". Elnézést én ezt nem tudom egyedül megoldani. Köszönöm, ha segít ! :)))
Természetesen nekünk is részt kell vállalnunk a saját megváltásunkban. Az egyik egyházatya így fogalmaz: Isten megteremtett téged a beleegyezésed nélkül, de nem fog üdvözíteni a beleegyezésed nélkül. Ugyanakkor fontos tudni, hogy nem csak a szenvedés az, ami a megváltásunkat hozza. Krisztus nem csak a szenvedésével váltott meg, hanem mindazzal, amit értünk szeretetből tett: a megtestesülés, a tanítás, a kereszthalál, a föltámadás, a mennybemenetel, a Szentlélek elküldése. Amikor Krisztussal azonosulunk a szenvedésben, annak az a lényege, hogy Krisztushoz kerülünk közelebb, nem pedig az, hogy mi is szenvedünk egy kicsit.
Igen, így van: a Teremtés alapvető rendjében benne volt a megtestesülés is. Az valóban furcsa kifejezés, hogy ezt hárman találták ki, emberileg nézve mondhatunk csak ilyet. Isten minden felénk irányuló cselekvésében jelen van a teljes Szentháromság, annak mindhárom Személye.
Kedves Lelkiatya!
Honnan lehet érezzni hogy az Úr a házasságot jelölte ki nekünk vagy sem? Mert már eléggé benne vagyok a korba és az eddigi kapcsolataim is csak fájdalmassak voltaK? Isten áldja!
Az Isten teremtette világának alapvető rendje, hogy a férfi és a nő egymásra találva házasságot kössön, apját és anyját elhagyva egy testté legyenek (Ter 2,24). Ha ettől eltér az isteni akarat, az egészen különleges élethivatás. Vannak, akiknek az Isten országáért le kell mondaniok erről a természetes rendről (szerzetesség vagy papság miatt). Akiktől ezt a hivatást kéri az Úr, azok számára a megfelelő időben ezt érthetővé és világossá is teszi. Ezzel nem szabad összekeverni azt az állapotot, ha valaki keres ugyan magának társat, de valami ok miatt nem talál. Természetesen nem kis küzdelem az, hogy valaki megtalálja a maga hivatását, kivált, ha az a természetes családrendtől eltér. Ezért kell fiatal korunktól fogva Istenre figyelő életet élni, hogy megtaláljuk a saját, Istentől nekünk szánt hivatásunkat akár a családos életállapotban, akár a család nélküli cölebsz állapotban.
Kedves Lelkiatya!
Paráznaságot követtem el, de már meggyóntam.DE még mindig büntudatom van, szégyelem magam. Mit tegyek,hogy Isten megbocsássa?
Fontos tudatosítani, hogy Isten megbocsátása nem a mi bűntudatunktól függ. Ha megbánta és meggyónta, ezzel már helyére is tette a dolgot. Helyére, azaz az Isten kezébe. Valószínű, inkább szégyelli ezt az egészet, nyilván bántja, hogy nem lehet meg nem történtté tenni. De az Isten már abban a pillanatban megbocsátotta, amikor Ön megbánta ezt a tettét. Ennek csak kinyilvánítása volt a föloldozás.
Hangsúlyozom, tehát, hogy a történtek legfontosabb tanulsága az legyen, hogy az Isten visszafogadta Önt, hogy újra kegyelmét közvetíti, amire most már még jobban vigyáznia kell. Ne kell rágódnia a múlton. A jelenre kell figyelni és a jövőre is tekintettel lenni. Kerülnie kell az erre vezető alkalmakat és nagy hálát adni az Úrnak irgalmáért.
Kedves Lelkiatya!
Nagy gond,ha néha a református istentiszteletre is elmegyek? Járok a sajátomba is de oda is elmegyek néha.?
Az fontos, hogy a saját hite és egyháza szertartásait ne hanyagolja el. Például nem helyes, ha vasárnap Szent Liturgia (vagy szentmise) helyett megy el más istentiszteletre. (Bár vegyes vallású családoknál ezt is lehetséges, hiszen a család egysége mindennél fontosabb.) De ha ezek mellett elmegy más felekezet imádságaira, ez lelkének javára fog szolgálni.
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék,hogy a görögkatolikusoknál miért nincsen mindennapos szentáldozás? Üdvözlettel:Dóka
Sok olyan templomunk van, ahol minden nap van Szent Liturgia. Itt, természetesen minden nap van szentáldozás is. Vannak helyek, ahol Szent Liturgia helyett más szertartást végeznek, a zsolozsma bizonyos részeit. Az lehetőleg kerülendő, hogy egy pap egy nap több Szent Liturgiát is végezzen.
Mekkora bűn ha betegség miatt nem megyek el templomba?
Attól függ, mekkora a betegség. Ha egy kicsi náthára fogja az ember, hogy azért nem ment el a templomba, az bizony bűn, mégpedig kettős, mert lustaságból fontos kötelességet hanyagolt el, másrészt hazudik is, még ha önmagát is csapja be. Sejtem azonban, hogy az Ön esetében ennél sokkal komolyabb dologról lehet szó. Ha az ember önhibáján kívül nem megy el templomba, az egyáltalán nem bűn.
Tisztelt Lelkiatyja!
Egy vita miatt kifordultam önmagambol.
Romlottak a tanulmányaim és a barati kapcsolataim. Egyfolytába ideges vagyok és ordibálok. Egy mondaton már képes vagyok felkapni a vizet. De en nem ilyen vagyok.
Mit tegyek hogy ez változzon es a tanulmányaim ujra jobbak legyenek es a baráti kapcsolataim?
Istem áldja!!
Egy vita nem fordítja ki az embert, csak akkor, ha ennek a kifordulásnak más okai is vannak. Bizonyára van más ok is a háttérben, valami, amit eddig eltitkolt, elfojtott talán önmaga előtt is. Egészen bizonyosan átmeneti állapot ez, mely el fog múlni vagy más módon alakul tovább. Javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Lehet, hogy egész egyszerűen leül és átgondolja az életét, mi az, ami elfojtva, ki nem mondva terheli az Ön lelkét. Ha netán ez egyedül nem sikerülne, akkor kérjen meg erre egy lelkiatyát, vagy akár pszichológus szakértőt is megkereshet. Mindenképp javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Ha megtalálta, lehet, hogy már nem is kell vele kezdenie semmit, mert pusztán azzal, hogy felszínre hozta már nem is mérgezi tovább a lelkét.
Kedves Lelkiatya!
Az baj ha imádkozást nem térdelve szoktam végezni?Isten áldja!
Számtalan módon lehet imádkozni. Térdelve, állva, ülve - fekve is, akár, például este lefekvés után nincs annál szebb, mint imával az ajkunkon, szívünkben álomba szenderülni. Van, aki valami betegség miatt nem is tud letérdelni, az ne tudna imádkozni? Mindig azt a testhelyzetet kell megkeresni, ami legjobban segíti az imát.
Kedves Atya !
A fiam még nőtlen ember, nem hivő de van egy rendes barátnője. Tavaly Karácsonykor még nem volt,illetve laza volt még a kapcsolatuk, így ketten álltunk a karácsonyfa előtt. Megszoktuk, mert egyedül neveltem, nincsenek rokonaink. Ő úgy emlékszik, hogy nagyon szép Karácsonyaink voltak.Valóban bensőséges volt és szép szerintem is.
Tavaly együtt készültünk nála,ő rendet csinált, fát díszített én pedig a vacsorát készítettem.Budapesttől távolabb lakik.Örömömre még az éjféli misére is eljött velem magától. Aztán egy apróságon irtózatos botrány kerekedett, ami meglepett. (Grimaszt vágtam a feltett CD-lemez zenéjére, mert korábban mindíg klasszikus karácsonyi zene volt, amit mindketten szerettünk, majd egy PC-s problémámat adtam elő neki) Ezt váratlan orditozás, pohár földhöz vágása és tombolás követte. Érthetetlen volt, bár már sejtem, hogy szinte gyűlölt, hogy velem kellett töltenie az estét nem a családjával, merthogy nem nősült meg még és gyermeke sincs. 4o éves. 2o éves kora óta önálló és 1o éve külön lakik.Korábban is előfordult, nem is egyszer, hogy a kapott
szép ajándékot visszavágta,- ami számomra fordítva elképzelhetetlen - vagy lélekromboló megjegyzést tett. Én akkor nem szóltam, de képzelheti az Atya ! Azt mondta éppen, hogy "jövőre vagy a feleségemmel ünneplem a Karácsonyt, vagy sehogy".
Belül sírtam és megalázottnak éreztem magam.Mit tehetek én erről és miért zúditja rám a keserűséget, hiszen én akár el sem megyek hozzá, ha neki az jobb, de ő hívott meg. A tavalyi tombolására egy idő múlva kiborultam és visszaordítottam.Ilyen még nem volt, de már megelégeltem. Aztán egész éjjel nem aludtam és zokogtam, majd hajnalban csendesen lementem a pályaudvarra míg ő aludt és még sötétben vártam találomra egy érkező vonatra, majd hazajöttem. Mostanra rémálommá vált számomra a Karácsony.Rettegek.Úgy szeretném átélt hittel ünnepelni a megtestesülést és elcsendesedő békességben, de nagyon félek. Jó lenne,szeretném, ha a fiam inkább a barátnőjével töltené az estét akár,de hármasban is el tudom képzelni, bár persze az egyedül ünneplés megviselne. De ha a lány a testvéréhez megy, nem hagyhatom egyedül a fiamat. Egyébként mesél a lányról, az együttes programjaikról , de még nem mutatta be. Mit tegyek, hogyan viselkedjem, hogy hivőhöz és az ünnephez méltóan ünnepeljek ? Vágyom arra, hogy Szentkútra menjek inkább,vagy Leányfalura a Szent Gellért házba, de ha úgy alakulna, nem tudnám a fiamat egyedül hagyni.Sajnálnám nagyon. Menjek hozzá, ha hív és ajánljam fel az esetleges megpróbáltatást ? Groteszk ugye? Karácsony és megpróbáltatás.Az én otthonomban is jobban érzeném magam, de tudom nem jönne ide, mert nem szeretné talán a gyerekkori állapotban érezni magát, hiszen felnőtt férfi.Persze itt mérsékelné
magát talán. Egyébként 1o naponként jön hozzám segít, én boldogan készítek valami finom vacsorát,bensőségesen beszélgetünk, csomagolok a számára,aztán 2 óra múlva elmegy.Néha kirándulni is elmegyünk együtt, mondhatnám, hogy elvisz. A botrányos Karácsonyt soha nem beszéltük meg. Nem mertem, ő sem szólt róla, csak elhozta az ottmaradt ajándékokat pár nap múlva, majd elment. Nem dacból maradtak ott, hanem mert én nem bírtam volna gyalog hazahozni. Mit tegyek ??? Bocsánat, hosszú voltam.
Nagy kár, hogy nem beszélték meg a sikerületlen karácsonyt. Fontos lett volna. Annyira, hogy még most sem késő, ne kerülgessék! Úgy sejtem, hogy bár sok mindenről beszélgettek már, és - miként írja - valóban ritka szép ez a szülő-gyermek kapcsolat, de vannak benne kibeszéletlen, elkendőzött dolgok. Ez semmiképp sem tesz jót a kapcsolatuknak, sem a fia kibontakozásának.
Röviden azt javaslom, hogy az idén töltsék külön a karácsonyt. Ezzel szembesülni kell minden szülőnek, hogy egyszer elveszíti a gyermekét. Ez az Ön számára most érkezett el. Kicsit megkésve, s ez annál fájdalmasabb. Hosszú távon minden bizonnyal a fiának is jót fog tenni, ez a külön ünnepelt karácsony, de ha együtt maradnak, még rosszabb történhet, mint most.
Kedves Lelkiatya! Örömmel vettem a letölthető alkonyati
zsolozsmákat, csak kár hogy nov. 14. volt az utolsó.
Bízom benne, hogy lesz folytatás. Üdvözlettel. Magdolna
Kedves Magdolna!
Nem tudom, mi lehetett az oka a megakadásnak. Mint láthatja, tovább folytatjuk ezek közlését.
Kedves Lelkiatya!
Vannak bűneim, amiket már régen meggyóntam, és nem is követem el őket újból, de akaratlanul is eszembe jutnak, és rossz érzést keltenek bennem, pedig tudom, hogy az Isten már rég megbocsájtotta, de valamiért nem tudom elengedni mégse. Mit tehetnék?
Nagyon... semmit. Időre van szükség. Törődni velük nemigen érdemes. Az érzelmeinken nehezen tudunk úrrá lenni. De a lelkiélet nem azonos az érzelmi állapottal. Édes az a tudat, hogy a lelkemben még mindig érzem a korábbi bűneim nyomát, de ezeket már csak én őrizgetem, a Mindenható rég elfelejtette őket. Ám, bizonyos értelemben hasznos is az embernek ez a nehezen felejtő természete. Megtart a bűnbánatban. Bűntudatomnak immár sem oka, sem helye nincsen, de azért ezek fölidéződése mégis segít abban, hogy el ne bízzam magam, nehogy megítéljek, lenézzek másokat. Tehát, megáldja az Úr ezt a gyengeségünket is, és fölhasználja további lelki előrejutásunkhoz.
Kedves Lelkiatya!
20éves katolikus lány vagyok. Régebben volt egy lázadó időszakom, de lassan 3 éve vallásomat gyakorló lettem. Sok közösség tagja vagyok, gyakran gyóntam és áldoztam.
Azonban egy ideje hiába megyek gyónni, egyszerűen nem tudok áldozni.Minden porcikám ellene van, pedig mindig elindulok, de aztán a végén csak áldást szoktam kérni, mert nem megy. Tudom, hogy nincs halálos bűnöm, és havi/kéthavi szinten szoktam gyónni. Viszont ezt most nagyon nem értem. Már egy hónapja nem áldoztam és csak a borzasztó üresség van bennem. Egyszerűen nem értem.
Tudna tanácsolni valamit?
Előre is köszönöm! :)
Bogi
Bevallom, én sem. Vajon mi az, ami visszatartja? Ha imádkozik, gyónást rendszeresen végez, akkor semmi oka nincs arra, hogy ne részesüljön a Szentségben. Innen, a távolból is biztatom, ne fossza meg magát az Úr Jézus szeretetétől. Nem az érzéseinktől függ, hogy részesülhetünk-e az Eucharisztiában. Mindig méltatlanok vagyunk rá, mégis mindig odajárulhatunk az Isten irgalmának köszönhetően.
Ha ezen egyszerű szavaim meggyőzték Önt, és sikerül most már a sorba beállva nem csak áldást kérnie, hanem beteljesíteni az Úr hívását és megáldozni, az jó. Ha mégsem, akkor azt javaslom, vegyen részt egy lelkigyakorlaton, vagy legalábbis szánjon rá időt, energiát egy lelkiatyával való beszélgetésre, hogy föltárják mi lehet ennek az oka.
Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem,helyes-e,hogy akciós áron beszerzek könyveket ismerőstől(30% kedvezménnyel vagy némelyeket feleáron) és azokat utána kicsit drágábban eladom másoknak?Nem csapok be senkit-báris igy érzem,felajánlom a könyveket egy bizonyos összegért és az illető eldönti kell-e neki vagy nem.A könyvek igy is olcsóbbak vagy körülbelül azt az árat fedik,ami a könyvesbolti ára.A környékünkön nem beszerezhetők ezek a könyvek.Nem olyan nagy a keresetem rajta,de jól jön mivel,most nincs munkám és valamivel próbálkozni kell.Eszembe jutott a könyv forgalmazással is próbálkozni,ha jól menne akkor lehet megérné többet fektetni bele.
Válaszát előre is köszönöm!
G.
Hogy valami haszon legyen, a szokásos kb. 10-15 százalék nyereséggel, az elfogadható, s nem nyerészkedés. Ahogy a pénzügyi életben is: egy ország törvényes lehetőségeit kihasználni nem bűn, viszont tisztességtelen dolog kiskapukat keresni és használni. A tisztességtelen vagyon kezelés, a túlzott haszon, például uzsora, erkölcstelen és polgárilag is büntetendő cselekmény. A tisztességes hasznot nem, de a nyerészkedést feltétlenül el kell kerülni.
Szítom vagy csillapítom az ármányt? Ha két ember a harmadik hibáját kibeszéli, az már összeesküvés. Ha úgy szólok valakiről, ahogyan jelenlétében nem tenném, becsaptam őt. De ha csendes meghallgatója vagyok is csupán az efféle beszédnek, cinkosa vagyok a bűnnek. Ma a nyíltságra, a szerető becsületességre fogok törekedni.
Amit akarsz, hogy veled tegyenek az emberek, te is azt tedd velük! (Mt 7,12)
/Érseki Hivatal/
Már bocsánat, de ez hogy van? Valóban, egyetértek. RÉSZBEN! Álomvilág... De, ha nem lehetek mondjuk a főnökömhöz őszinte, mert nem hagyja, esetleg megbosszulja... S ezzel így vagyunk mindannyian a munkahelyen. Megfulladunk, hogy egy a problémánk és azt nem lehet megbeszélni vele. Nem is tudja, hogy mi az vezetőnek lenni...
Pedig keresztények vagyunk mindannyian!
A másik, hogy mi van akkor, ha sorra olyat tesz munkatársunk, ami keresztény ellenes, törvény ellenes...
Teljesen jogos a fölvetése. Azt mondja: álomvilág. Én inkább azt mondom, eszményi állapot, amelytől valóban messze vagyunk, de törekedni kell arra, hogy elérjük. Látom, egyet is ért, tehát szíve mélyén érzi, hogy van ebben igazság, csak a valóság meg annyira messze van tőle. S ez joggal fáj mindnyájunknak. De törekedjünk rá, és gyónjuk meg, ha nem sikerül. Az ilyen ember, mint az Ön által említett vezető éppen az, aki legjobban rászorul az imádságunkra, a szeretetünkre. Épp az a borzasztó, hogy még ha volna is valamicske szeretetünk iránta, csak ki sem tudjuk fejezni, mert nem hagyja. Semmiképp sem cserélnék vele. Falakat épített maga köré, amelytől mindenki szenved, de ő a legjobban. Ha a tőle kapott sebeinken túl ezzel a megértéssel, együttérzéssel közelednénk feléje, ez közelítene ahhoz az eszményihez, amiről szóltunk. Megértem, hogy jól esik kimondani a fájdalmunkat, amiket okozott nekünk, de ez a kibeszélési vágy ne vigyen bennünket a gyűlölködés felé. Ha mást nem sikerül, imádkozzanak érte!
