Tisztelt Lelkiatya!
Egy hete írtam Önnek, és szeretném megosztani, hogy azóta mi történt. Én vagyok az, aki tarot kártyából jósolt és egy férfival való kapcsolatot vázoltam, akivel én nagyon szeretném a továbbiakat, de ő nem keresztényi módon kívánja a kapcsolatot bonyolítani. Mint írtam, testi érintkezés nem történt meg, csak majdnem, mert nem akartam többet. Azóta nem találkoztunk, mivel ő másik országban lakik.
Azóta átimádkoztam a dolgot, és rájöttem, nem méltó olyan férfival kezdeni kapcsolatot, aki nem látja Jézust a másik emberben. Nem tudom, mennyire fogom tudni tartani magam, hiszen nemsokára megyek abba az országba és persze, hogy nagyon tetszik a rajongás, amivel ott körülvesz, és a többi férfitól is sokkal több visszajelzést kapok, pedig nem vagyok fiatal, csak abban az országban nem olyan szépek a nők. Szóval megpróbálok erős lenni és méltó Krisztushoz, a magyarsághoz, önmagamhoz és ehhez fogom kérni Asszonyunk Mária segítségét továbbra is.
A másik dolgot is szeretném megosztani Önnel. Még egyszer kísértést éreztem, hogy a jövőt faggassam kártya segítségével. Gyújtottam szentelt gyertyát, odatettem az olvasót, Mária képet és egy szentkoronás ezüstérmét, majd kértem Máriát hogy válaszoljon a kérdésemre a férfivel kapcsolatosan, de kérem, tudassa, ha mindez ellenére való. Majd húztam lapot, de nagyon-nagyon erős érzéssel irányított egy erő egy bizonyos laphoz. Legnagyobb rémületemre ez az ördög lapja volt!! Természetesen azonnal eltettem jó mélyre a kártyát, és nem is szándékozom elővenni többé! Holnap megyek gyónni. Megköszöntem Máriának, de a rózsafüzért is fogom imádkozni.
Bármilyen furcsa is levelem alapján, nem 16 éves gimnazista kislány vagyok, hanem egy munkájában nagyon sikeres nagymama, csak a párkapcsolat nagyon gyenge területe az életemnek, ez soha nem volt sikeres. Most Mária segítségével szándékozom ezen dolgozni. Továbbá szeretnék Öntől keresztény pszichológus nevet, elérhetőséget kérni, amennyiben ez lehetséges lenne. Nincs önbizalmam, nem hiszem el, hogy szerethető vagyok és ezért mindig mélyen aláválasztok.
Tudja Atya, mennyivel könnyebb horoszkópot csináltatni, kineziológushoz menni és kártyát vetni, mint az égiekhez fordulni és várni a választ, ami vagy érkezik, vagy nem. De mégis ez az út és csak ez. Azért írtam ilyen hosszan, hogy okulás legyek mások számára is, mennyire könnyű a világban rossz helyen keresni a válaszokat, és mégis mennyire mellettünk van az, aki mindig szeret.
Kedves A.
Köszönöm, hogy ezt az ijesztő tapasztalatát is leírta. Nem is e balszerencsés kártyavetés miatt, hanem kifejezetten azért a figyelemfelhívástért, hogy mekkora félreértés, ha az imádságot ilyen buta eszközökkel akarjuk hatékonyabbá tenni, holott éppen gyöngítjük vele, s ráadásul a hitünket is, mert nem Istenre hagyatkozást fejez ki, hanem egyéb erőkkel való egyezkedést. Tehát ezek miatt mindenképpen kerülendő. Mindenkit óvok tőle.
Ha keresztény pszichológusokat keres, figyelmébe ajánlom ezt a címlistát:
http://w3.oli.katolikus.hu/upload/file/szakemberek_hozzajarultak.pdf
Tisztelt Lelkiatya!Először is szeretném megköszöni az eddig adott válaszait a kérdéseimre nagyon sokat segített nekem és családomnak!!! Lenne még egy kérdésem ami nagyon aggaszt mint már írtam a férjemnek és nekem is van érvényes katolikus házasságunk a múltból érvényesitésre nem sok esélyt látnak az atyák, hogy kérhetnék én bármit is a Jó Istentől mikor bűnös párkapcsolatban élünk "házaság törés" a szentírás is azt mondja hogy nem lehet két úrnak szolgálni nem lehet bűnben és igazan egyszerre élni vagy a bűnben élünk vagy az Istenek élünk hogyan tudnék én ilyen házaságal istenek tetsző életet élni??? És legfőképp hogyan kérhetek én ilyen házaságal bármit is a jó Istentől Válaszát előre is köszönöm Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon fontos megértenie, hogy bár az életállapota miatt valóban nem járulhat a szentgyónás és a szentáldozás szentségéhez, de azért Ön éppen annyira kedves az Istennek, mint bárki más, éppen annyira fontos tagja az Egyháznak, mint bármely templomba járó hívő. Nagy szomorúság, valóban, hogy így alakult az élete, de azért, ugye, van benne rengeteg öröm is. Ezeket is mind az Istentől kapja. Ne féljen tehát imádkozni, templomba járni, kérni az Istentől. Egyelőre nem lehet változtatni az életállapotán. De ha valaki, hát éppen a Jóisten az, aki ezt a legjobban megérti. Ön nem két úrnak szolgál, hanem lelki baleset történt az életében. Ezért, bizonyára valamilyen mértékben Ön is felelős, vagy esetleg a férje, akit szeret, de mindegy. A lényeg az, hogy Ön így is élhet, a lehetőségekhez képest, teljes életet. Imádkozzék sokat, járjon el templomba és hálás szívvel örvendezzék azoknak az ajándékoknak, amelyekkel a Jóisten Önt így is elhalmozza!
Tisztelt Lelkiatya!
Mostanában eléggé foglalkoztat a világ változása, fejlődése. Arra volnék kiváncsi, hogy Ön mit gondol erről a dologról, Isten és a Biblia szemszögéből persze. Kiváncsi vagyok, hogy vajon Istennek mi a szándéka a világgal, mint egésszel, most nem egyénekre gondolok.
Szükséges-e vajon a világ fejlődése, változása? Manapság rohamos léptékű fejlődést és változásokat élünk meg, gondolom ezt Ön is tapasztalja. Nekem eddig főként az volt a véleményem, hogy a fejlődés, itt most elsősorban technikai fejlődésre gondolok, másodsorban szellemi, erkölcsi fejlődésre(emberi jogok európai egyezménye, oktatás reformja stb.) mindenképpen káros, hogy jobb lenne visszatérni a múlthoz, de aztán rájöttem, hogy ez talán nem is lehetséges, de nem is kell. Mert lehet hogy ha már eljutunk egy bizonyos szintre, nem szabad nagyon visszalépni, hanem inkább azt kell tökéletesíteni, ésszel, ésszerűen továbbfolytatni, úgy, hogy mindenkinek a lehető legjobb legyen, nem pedig kizsákmányolóan (gyárak környezetszennyezése, olajipar, fák kivágása, bankszektor). Nyilván ez nem ilyen egyszerű. Biztos nem lesz a világ soha tökéletes, mint ahogy az emberek sem. De lehet, hogy a fejlődésre, változásra való hajlam, ösztön benne van az emberben, hisz ha nem lenne, akkor még mindig az őskorban élnénk. Tehát ez elég kétoldalú dolog, szükséges és törvényszerű a fejlődés, csak szerintem az kellene, hogy a szeretet vezérelje, akkor lehetne fenntartható fejlődés a világban.
Az ésszerűségre egy példa: az USA-ban könnyen kidobálják az élelmiszert, de a gazdasági válság idején ezt visszafogták, és spóroltak az emberek, és ez még tovább fokozta a válságot. Szomorú, hogy azért kell kidobálni az ennivalót, hogy pörögjön a gazdaság, miközben Afrikában nincs elég élelem és víz. Nem inkább az lenne a helyes, ha megbecsülnénk az ennivalót, és lehet hogy átmenetileg egy kicsit hanyatlana a gazdaság, de mivel visszafogottan élünk, ezért hosszú távon fenntarthatóbb lenne. Az a baj a világgal, hogy mindig többet akar az ember, sosem elég ami van. Nyilván ez viszi előre a fejlődést, csak mint mondtam, jó lenne, ha az emberek rájönnének, hogy ésszel és persze szeretettel kellene. Azért hiszem, hogy sok ember így gondolja, mint én, csak sajnos vannak érdekek, amik ezt elnyomják. De én azért teszem a tőlem telhetőt, hiába mondják sokan, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Másik dolog, hogy mit gondol az orvostudomány fejlődéséről. Gondolok itt arra, hogy régen működött a szelekció, tehát az életképes egyedek maradtak életben, akár már a születéskor. De a modern orvostudománynak köszönhetően ma már (hála Istennek) sok olyan embert megmentenek, akiket régen nem lehetett volna (vérátömlesztés, transzplantáció). Vajon Istennek tetsző dolog ez? Melyik az erősebb: a természet vagy a szeretet törvénye?
Elnézést, ha egy kicsit hosszú lett az írásom, de mit gondol?
Tisztelettel: H.
A változás, a fejlődés törvényszerű. Ami él, az fejlődik. Egyrészt az egyes ember is testi, szellemi és lelki értelemben egyaránt, de fejlődik egy-egy család is, tehát a legkisebb emberi közösség. Ugyanígy a társadalom is és az egész emberiség. Amikor egy-egy tudományos fölfedezés történik, az mind a Teremtőt dicséri. Kellene is, hogy az ember ilyenkor hálát adjon. Néhány kutató ezt meg is teszi. Más kérdés, hogy az ember az önzése és mohósága miatt a fejlődést, a vívmányokat rosszra használja. Ezt nem volna szabad. Ezért is juthatott eleinte arra a gondolatra, hogy minden fejlődés káros, mert sok kárát is látnunk kell az utóbbi évtizedek, vagy évszázadok rohamos fejlődésének. Ezt igazából nem is lehet fejlődésnek nevezni, mert csak az fejlődés, ha valami fölfelé halad, egyre közelebb az Istenhez. Az, ha a fegyvereket tökéletesítik, az csak az emberiség romlásához, nem fejlődéséhez vezet. Az orvosi kutatás fejlődése is Isten áldása. Mindaz, amit az ember fölfedez, már benne van a világban. A Teremtő, hogy úgy mondjam, nem lepődik meg semmin, mindent tud előre. Csak az időben élő ember érzi úgy, hogy halad előre az eredményeivel.
Valójában minden ember legfőbb feladata a fejlődés, hogy önmaga fejlődjön, fölfelé haladjon, egyre közelebb kerüljön az Istenhez. Ha a keresztény kutatót, orvost, kétkezi mestert ez vezeti az életében, akkor az eredményeiért valóban hálát ad és dicsőíti vele az Istent. De minden egyes ember így van vele a saját munkája, a saját élete területén.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok, online válaszoló lelkiatyát keresve találtam erre a honlapra és nagyon sokat segített az Ön válaszainak olvasása, több kérdésemre is választ kaptam pl. a migránsok, a félelem, az Istennel való kapcsolat témakörében.
Két kérdésem lenne mégis, ami konkrét. Az egyik, hogy ma visszaestem egy két éve teljesen elhagyott bűnömbe, jósoltam magamnak tarot kártyából. Kértem Szűz Mária segítségét, hogy segítsen, óvjon az ártó lelkektől, és úgy adjon információt, hogy mit tegyek.
A másik kérdés szorosan idekapcsolódik, ugyanis egy férfival kapcsolatosan kértem információt, akivel megismerkedtem és én nagyon szeretném folytatni, de benne nem látok hajlandóságot a tartós kapcsolatra, csak a testire. Külföldi férfi, de katolikus hitben nevelkedett, vallását nem gyakorolja. Nem történt meg köztünk a teljes testi érintkezés, én nem akartam. Ez így is bűnnek számít? Meg fogom gyónni, de ha lesz még alkalom, eddig bizonyosan el fogok menni újra a férfival, hiszen az én koromban nem várhatok el olyan tisztaságot, tartózkodást egy férfitól, mint egy házasulandó fiatal. Ő 50 éves, én 40.
Atyám, az lenne a kérdésem, hogy mennyire siessek a gyónással, és tényleg az a kártyajóslás veszélye, hogy gonosz lelkeket hívhatunk le?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm,
A.
Ha jól értem, imádkozni akart, csak ezzel a kártyajátékkal próbált ráerősíteni, mintegy választ kényszeríteni. Ne tegye! Talán egyszer elkövetni ilyen butaságot nem olyan vészes, de ha az ember rászokik, akkor valóban már kezd közeledni a mágiához, nevezzük azt akár fehérnek, akár feketének, ugyanaz. Aki pedig effélével foglalkozik, az bizony, megnyitja magát a sötét erőknek. Igen, gyónja meg, hogy ilyenbe belecsúszott. Bár, ismétlem, ez a cselekedet még önmagában nem annyira súlyos. A férfival való testi kapcsolata azonban igen. Keveset enyhít a dolgon, hogy nem mentek el a végső pontig. A testi szerelem csakis a házasságban lehetséges. A házasságra készülők testi vonzódása természetes, és egymás iránti szeretetük ilyen módon való kifejeződése is, megfelelő keretek között helyénvaló. De ez a házasság előkészülete. Amikor nem házasságra készülőkről van szó, akkor nem szabad a testi örömöt hörpölgetni. Azért nem, mert nagyon veszélyes. Hasonlóan a kártyavetéshez, az ember saját magát hálózza be. Nemde, Ön is már olyan helyzetbe került, hogy készül abba az országba, s máris ezekre gondol, talán vágyakozik is rá. Persze, nagyon erős tud lenni az ilyen vágy, behálózza az ember gondolkodását. Éppen ez az, ami méltatlan, ami nem tiszta, ami eltávolít az Istentől. Az is méltatlan, ha ez az úriember nem kíván tartós kapcsolatot létesíteni, csupán néhány éjszakára szóló örömet keres, erre pedig Önt, az Ön testét használja föl. És, mondhatjuk, viszont. Ennél sokkal több a testi szerelem. Felnőtt korban még inkább elvárható az önfegyelmezés.
Kedves Lelkiatya!
Arra kérem, ne jelenjenek meg soraim a nyilvános felületen, ...
Miért, miért , miért. A megbocsátás miért nem lehet olyan könnyű.
Ha már beszélt a plébánossal, hogy ez így nincsen rendjén, akkor kifejezetten kérem, beszéljen a feljebbvalójával is, az esperessel, de nyugodtan megkeresheti a püspököt is. (Csak ne névtelen levéllel, mert azzal nem lehet kezdeni semmit, az egyenesen a papírkosárban landol.) Ön szívén viseli az egyház, az egyházközsége sorsát. Ez nagyon helyes. Arra kérem, ne nyugodjon bele, tehát, hogy így mennek a dolgok. Természetesen fontos a békesség és a megbocsátás, de az egyház romlását sem nézhetjük tétlenül. Tény, hogy előbb a szívében kell békére lelnie, s csak utána láthat hozzá, hogy az egyházat is jobb irányba próbálja mozdítani. De meg kell tennie, ne halogassa! Imádkozzék az atyáért és a többi érintett személyért, és tegyen is lépéseket, hogy lehetőleg ne folytatódjék ez a dolog a plébánián.
Tisztelt Lelkiatya!Férjemmel igen szerény lakáskörülmények között neveljük két fiú gyermekünket húsz négyzet méter szoba és egy nagyon pici konyha az otthonunk több gyermeket vállalni már nem tudunk,a harmadik gyereket már lefektetni se tudnám mert annyi hely sincs a pici lakrészbe!!! Védekeztünk tehát kell!!! Hallottam a TCST MÓDSZERŐL amit a katolikus egyház elfogad de én ezt alkalmazni egyiket se tudom mert az én szervezetem elég rendszertelenül működik!!! Jelenleg gyógyszerel védekezünk de nagyon bánt hogy én ezzel a JÓ ISTEN ELLEN VÉTEK mit tegyek??? Válaszát előre is köszönöm!!!
A helyzetük valóban nem könnyű. Ilyen esetben kifejezetten az a felelős gondolkodás, ha megpróbálják tudatosan kezelni a gyermekáldást. Többféle módszer is létezik, amelyet az Egyház adott helyzetben különbözőképpen ítél meg. Ezt mindenképpen a lelkiatyával, gyóntató pappal, parókussal (plébánossal) kell megbeszélnie. Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy abortív módszert semmiképpen se alkalmazzanak. Ezek ártatlan eszközöknek vagy megoldásoknak tűnnek, de a gyakorlatilag megfogant magzat életét oltják ki. Emberéletet megölni semmilyen körülmények között nem szabad.
Beszéljen tehát erről a kérdésről egy lelkiatyával. Adja Isten, hogy lakhatási körülményeik is minél hamarabb kedvező fordulatot vegyenek!
Kedves Lelkiatya!
Feleségemmel mindketten római katolikusok vagyunk és mindkettőnknek volt korábban egyházi házassága(bár mindkettőnkké kereszteletlen féllel). Ám az egyházi házasságok közül csak az egyikünként sikerült rendezni, a másik házassággal kapcsolatban az egyházi bíroság nemleges döntést hozott. Így sajnos jelenleg nem tudunk a gyónás és áldozás szentségéhez járulni. Ezzel kapcsolatban szeretnék két kérdést feltenni. Az egyik, hogy van-e esély egy új eljárás keretében mégegyszer megvizsgáltatni a házasságot, ha igen, érdemes-e egyházi jogi személy (ügyvéd) segítségét kérni? A másik kérdés, hogy ebben a helyzetben bérmálkozhatok-e. Erre fiatalabb koromban még nem került sor, és most felnőttként a gyónás és áldozás szentsége nélkül felvehető-e a bérmálás szentsége? Köszönöm szépen a válaszát! Gábor
Kedves Gábor!
A bérmálás szentsége fölvételének semmi akadálya nincsen. Javaslom is, hogy jól fölkészülve rá minél hamarabb részesüljön a Szentlélek e nagy ajándékában. A házassági semmisség újra tárgyalását is kezdeményezheti. Egyébként van lehetősége föllebbezést is benyújtani. Nem tudom, ezt megtették-e. De ha lelkiismeretében úgy érzi, hogy van arra esély, hogy a korábbi házasságkötése nem volt érvényes, tanácsolom is, hogy indítsák újra a vizsgálatot.
Kedves lelkiatya!
Mit jelent az, hogy szeretnek visszaélni az ember bizalmával ?
Válaszát köszönöm!
Ha valakivel bizalmasan közölnek valamit, azaz olyan személyes dolgot, amelyet az illetővel a közeli kapcsolat miatt szívesen megoszt az illető, de másnak nem mondana el, ám ez a bizalommal megajándékozott személy a dolgot nem tartja magában, hanem elmondja másnak is, akinek az a valaki nem mondta volna el.
Az is bizalommal való visszaélés, ha olyan dolgot tár fel mások előtt a bizalommal visszaélő, amelyet nem közlés útján tudott meg, hanem más módon, a közeli kapcsolatból fakadóan vált ismertté számára. A bizalom nagy kincs, óvakodnunk kell, hogy ne játsszuk azt el felelőtlen fecsegéssel.
Tisztelt Lelkiatya!
Bár hívő katolikus vagyok,közel áll a szívemhez a csotki és a Jézus-ima.Rendszeresen imádkozom is, este és napközben többször.A csotkimat magam készítettem szeretettel és imával.Kíváncsi lennék hogy mi a véleménye erről.
Válaszát előre köszönöm.
Péter
Kedves Péter!
Örvendetes, hogy rátalált a csotkira, mint hatékony imamódra és gyakorolja is ezt. Általában nem magunknak szoktunk kötni csotkit, de ebben sincsen semmi rossz. Fő, hogy van már ilyen imafüzére, és használja is. Ha kialakult az imaéletében az, hogy egészen sok időt tud rászánnak, mondjuk, naponta fél órát vagy többet, akkor mindenképpen javaslom, hogy egy lelkiatyával vegye föl a kapcsolatot. Még az sem baj, ha az illető nem ismeri vagy nem gyakorolja a Jézus-imát, de legyen egy külső társa, aki kíséri ezen messzire és mélyre vezető lelki úton!
Kedves Lelkiatya!
Járok egy keresztény terapeutához,aki sokat segit nekem,helyes önismeretre jutnom és a hitemet aktivabban megélni.Feltártam neki,hogy mély ellneszenvet,megvetést érzek a függőbetegek iránt,kiidegelnek.Azt mondta ami megvan bennünk azt meglátjuk és zavar bennünket.Ha mások titokban lévő függőségére.pl egy zugban való ivásra dühösen reagálunk akkor nekünk is van rejtett függőségünk.Ezzel fején is találta a szöget,csak voltam tudatában,hogz ez egy rejtett függőség.Azt mondta ezek a függőségek más emberek képében követnek bennünket.Nekem is van rejtett függőségem,amit titokban csinálok,ez pedig az önkielégités bűne.Restellem is.Hosszú évek óta tart,már ritkábban csinálom,de havonta vagy kéthavonta belekerülök ebbe a csapdába.Mit tehetnék hogy ezen változtassak és az éz érzéseimen is változtassak a függő betegek iránt?A terapeutának ezt szégyellem elmondan,inkább leraknám,átbeszélném egy életgyónásban,meggyóntam azelőtt csak felületesen,általában úgy,hogy vétkeztem a tisztaság ellen.Ön mit tanácsolna?
Válaszát nagyon szépen köszönöm!
Az a sejtésem, hogy ez a keresztény terapeuta már tudja Önről, hogy mi ez a függősége, csak arra vár, hogy Ön mondja ki. Természetesen fontos meggyónnia is. Lehetőleg a gyónásban se takargassa mellébeszéléssel. Ez a fajta szégyenérzet, persze, természetes és nagyon helyes, de éppen saját magunkat megszégyenítő ereje segíthet az önfegyelmezésben. Igaz, nem ez a végső megoldás, de segít a küzdelemben. Tanácsom, tehát, hogy a terapeutának is tárja föl inkább. Hátha ő tud ebben is tanácsot adni. Hiszen sok oka lehet az efféle magatartásnak. A függőbetegekkel szembeni viszolygását pedig azzal győzhetné le, ha tudatosan megismerkedne közelebbről egy ilyen emberrel. Elbeszélgetne vele, megpróbálna segíteni rajta. Nem a szenvedélytől való szabadulás végett, hanem bármi más egyszerű emberi segítséggel. Észrevenné ezáltal, hogy ott is egy küzdő, szenvedő ember van, akit nem megvetni, hanem szeretni kell. Javaslom, tegye meg ezt a most még nehéznek tűnő lépést. Sokat fog változtatni a gondolkodásán.
Kedves lelkiatya!
Miért van az hogy nekem mindig többet kell tenni azért hogy valami sikerüljön? Miért van az, hogy engem néha átvernek? Nekem nincs semmiben sem örömem, mindig azt hallgatom, hogy "más is jár így", "mindennek eljön az ideje", "kitartás". Annyira unalmas már minden...... Úgy érzem, hogy másnak "csak úgy van minden". Szeretném ha nekem is fordulna valami az életemben, csak nincs még párkapcsolatom, nem tetszik néhány embernek amit csinálok. Várom a válaszát.
El tudom képzelni, hogy egyáltalán nem rosszindulatból mondják Önnek, hogy más is jár így, hogy várni kell, hogy ki kell tartani. Az életben, nyilván, sok megpróbáltatás ér minket, s ezekhöz hozzá kell edződnünk. Ez elengedhetetlen feltétele az életrevalóságnak. E megpróbáltatások csak azért érik Önt, hogy minél erősebbé váljon. Azt egyáltalán nem kell gondolnia, hogy másnak csak úgy van minden. Ez mindig csak messziről nézve, kívülről látszik így. Küzdenünk kell az életünkben. Sőt, Madács azt írja híres drámájában: Az élet célja a küzdés maga. Semmi sem pottyan ingyen az ölünkbe. A mai világ, sajnos el akarja hitetni velünk, hogy ez lehetséges, holott ez hazugság. Küzdenünk kell, azonban ez jó küzdelem, boldogító út. Még egy dolog. Ne arra számítson, hogy majd lesz párkapcsolata, s akkor minden megoldódik. Ha lesz - adja Isten, hogy legyen mihamarabb! - akkor abban is sok küzdelem lesz majd.
Kedves lelkiatya!
Lehet-e tudni,hogy egy atya válaszol-e a kérdéseinkre, vagy esetleg több. S van-e email címük amire írhatunk. Köszönettel
Ezen a rovaton általában én válaszolok, de amikor egy-egy fogósabb kérdést kapok, amibe beletörik a bicskám, akkor más atyák segítségét szoktam kérni. Meg azt is szoktam tőlük kérni, hogy ha hibát találnak a válaszomban, akkor nyomban figyelmeztessenek. Meg is köszönöm nekik.
Külön írni pedig a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre lehet.
Kedves Lelkiatya!
Lentebb, a Timi nevű hölgynek adott válaszában feltűnt, hogy teljesen egyszerű megoldásként vázolja fel az esküvőt, úgy, hogy említette a kérdező, hogy párja nincs megkeresztelve és nem is szeretne megkeresztelkedni. A kérdésem, hogy ez csak elkerülte a figyelmét, vagy valóban lehetséges egyházi esküvő (most teljesen lényegtelen, hogy latin vagy görög) egy megkeresztelt és egy meg nem keresztelt ember között?
Nagyon szépen köszönöm a válaszát, Isten áldja meg a sok sok segítségért amit az oldalon véghezvisz! Sári
Kedves Sári!
Igen, megvan a módja annak, hogy katolikus fél meg nem keresztelttel házasodjon össze. Ezzel reményt szeretne adni az Egyház annak, aki még nincs megkeresztelkedve, hogy Krisztushoz és az Egyházhoz közeledve mégis eljusson a hitre és a szentségi életre. Persze, ebben nagy feladata és felelőssége van a katolikus félnek. Ennek részleteit megtudhatja a parókusától (plébánosától), bizalommal forduljon hozzá.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelki atya!
Akit a római rítusban kereszteltek meg és csak később, felnőtt korában kérte, hogy a görög rítushoz csatlakhasson, azt felszentelhetik-e a görög katolikus egyházban diakónusnak?
Köszönettel régebbi válaszáért, üdvözlettel:
Bazil
Kicsi az esélye, de volt már rá példa. Az egyház szeretné elkerülni, hogy valaki azért változtasson rítust, hogy ezzel kikerülhesse a római katolikus egyházban kötelező cölibátust. Ezért fiatal férfiak rítusváltása esetén általában megkövetelik, hogy tegyen fogadalmat arra, hogy ha pappá szentelődik akkor a korábbi rítusa előírásának megfelelően cölebsz lesz. Hogy ez diakónus szentelésre is vonatkozik-e, nem tudom. Mindenesetre az ilyen esetek lehetőség szerinti elkerülése érdekében inkább nem javasolja az egyház a rítusváltást. A már megtörtént rítusváltás esetén a püspökhöz kell fordulni az ilyen kérés elbírálására.
Tisztelt Lelkiatya,
Római katolikusként azt szeretném kérdezni, hogy keresztényként mi közünk van a szinkretizmushoz, a pogány vallásokkal való párbeszédhez? Ideidézhetnék minden olyan igeverset, amely teljes mértékben alátámasztja, hogy "senki másban nincs üdvösség csak Jézus Krisztusban" Tehát semmi közünk sincs hozzájuk. "Én vagyok az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis általam" STB, STB!
Ezért aggódva figyelem a mostani "pápa"? ténykedéseit, hogy miért vezeti ilyen eretnekségbe az Egyházat!
Különböző szabadkőművesektől, illuminátusoktól és okkult lovagrendektől tudhatjuk, hogy az egyik fő törekvésük az EGY VILÁGVALLÁS kialakítása a világkormány mellett!
Egy új típusú Egyház kialakulását vélem felfedezni, amely a társadalmi igazságtalanságokkal törődik a lelkek megmentése helyett!
"Isten mindenkit szeret, mindent megbocsát, a jó Isten irgalmas"! A MINDENKI MEGVAN VÁLTVA TAN!
A bűnről már nem igen hallani, csak a szegények, elnyomottak, elesettek, munkanélküliek megsegítéséről, ÖKOLÓGIAI enciklika(Ez nem mellesleg "Gaia" földanya imádata, ami okkultizmus")
Mindezek mellett az idők végének jeleit látom a világban. Földrengések hihetetlen nagy intenzitással, különböző természeti katasztrófák, mély erkölcsi romlás, "a gonoszság megsokasodik és sokakban kihűl a szeretet"
Továbbá mi ez a nagy "VILÁGBÉKÉRE" való törekvés az Egyház és a világ részéről? "Jézus nem azt mondta, hogy "mikor azt mondják béke és biztonság, akkor jön rájuk a veszedelem, mint a fájdalom a terhes asszonyra és meg nem menekedhetnek" vagy "Az én békémet adom nektek, de NEM ÚGY, AHOGY A VILÁG ADJA?"
A keresztények nem olvassák Dániel könyvét és a Jelenések könyvét? Pont az Antikrisztus fogja elhozni a világbékét és ezért fognak nagyon sokan áldozatul esni neki!
Erről miért nem beszél az Egyház? A papok sorra züllenek el, főleg a mi környékünkön, utánpótlás pedig nincs! Nem prédikálnak a sátánról, mert nem is hiszik, hogy létezik, sokszor a bűnről sem a megtérésről sem!
Hova süllyedtünk?
Nagyon sajnálom, hogy a Görög katolikus Egyháznak is az egyik legnagyobb célja az ÖKUMENIZMUS, a vallások egybeolvasztásának a célja az Antikrisztus imádata lesz! Itt nem csak a "keresztény szektákra kell gondolni, hanem MINDEN olyan vallás legyen az monoteista vagy többistenhitű, ami a világon van! Ja, hogy ezt nem tennék meg és a pápai hivatal tévedhetetlen? :D Megfognak lepődni, hogy igen. Olvassanak utána, ha az én számból nem hihető. És ezek nem légből kapott, ijesztgetésre kitalált összeesküvés elméletek, hanem ez a valóság! A tiszta igazság ISTEN IGÉJE, akkor miért buzdít minket olyan cselekedetekre a "pápa"?, hogy "beszéljünk a buddhistákkal, hindukkal, muszlimokkal, iszlámmal ÉS FONTOLJUK MEG VAGY VEGYÜNK át tőlük igazságokat? Milyen igazságokat? Nekem egy POGÁNY vallásban lévő ember milyen igazságot tud mondani, aki nem mellesleg KÁRHOZAT ALATT Él, mikor az egyedüli EGY és Igaz Istent szolgálom? "Aki hisz és megkeresztelkedik ÜDVÖZÜL, aki nem hisz ELKÁRHOZIK!"
Ennyire tudatlan az EGÉSZ EGYHÁZ?
Még maga a Katolikus "Anya"szent"Egyház" is azt tanítja a katekizmusában, hogy CSAK AZ LEHET A KATOLIKUS EGYHÁZ TAGJA, AKI MEGKERESZTELKEDIK, ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT!
Mindezeket azért bátorkodtam leírni, mivel beszéltem olyan papokkal és keresztény hívőkkel, akik ugyan ezeket az igazságokat osztják, mint én és értetlenül állnak a történtek előtt, tanácstalanul.
Még valami, persze nem sértésként, de egy percig sem fogok gondolkozni azon, hogy mit gondol az egyház vagy a nagy többsége a keresztényeknek, mert úgy kilépek ebből az ÚJ már terjedő eretnek, pogány, okkult fertőből, mint a pinty!
A keresztények alszanak és nem látják, hogy mi folyik körülöttük! Neopogány tanokkal keveredik már a Katolikus Egyház, amelyek a kárhozatra visznek!
Nem is értem, hogy a protestáns keresztény egyházak miért kongatják a vészharangot és miért szólítják fel követőiket arra, hogy készüljenek, mert az idők végét éljük?
TELE AZ INTERNET VELE! Az EGYHÁZ PEDIG BAJBAN ÉS PONT AZOK NEM LÁTJÁK, AKIKNEK A LEGJOBBAN LÁTNI KELLENE, MERT A LEGKÖZELEBB ÁLLNAK/VANNAK HOZZÁ! Vagy nem akarják látni? Tudják, de nem mondják?
Hatalmas hibát követnek el vele!
Ezek nem egy megbomlott elme képzelgései, hanem a kőkemény valóság, ami hamarosan tényleg megélt valóság lesz és nem csak még "tervbe vett álmok"
Elbagatellizálhatják az egészet és hazudhatnak a híveknek és hazudhatnak ÖNMAGUKNAK, hogy nincs NAGY BAJ!
Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy félek és kétségbeestem, pont ellenkezőleg ISTEN MEGFOGJA ENGEDNI, MERT MEG KELL, HOGY ENGEDJE! MINDEN EGYES EMBER MEGLESZ ROSTÁLVA LEGYEN AZ PÁPA, BÍBOROS VAGY AKÁRKI és a pofon pedig fájdalmas lesz!
A Mindenható EGY, Igaz Isten Áldja meg Kedves Lelkiatya.
Vannak igazságok abban, amit itt leírt, de vannak benne félreértelmezett dolgok is. Főként ezekre szeretnék rávilágítani.
Más vallások követőivel való párbeszéd még nem szinkretizmus. Arra sehol sem buzdít sem a pápa sem más egyházi megnyilatkozás, hogy a tanításaikból bármit is át kellene venni. Ugyanakkor mégis igaz, hogy egyik-másik vallás követőjétől volna mit megtanulnunk. Például az imádság fontosságának szerepét, a vallási tanításokhoz való ragaszkodást. Ezekben sok keresztény ember igen hadilábon áll, és bűnbánattal be kell vallanunk, hogy tanulhatnánk tőlük. A más vallásúakkal való párbeszéd - de lehet ezt az ökumenizmusra is érteni - azért is lehetséges és fontos, mert a másik ember sohasem ellenség. Mindenkiben Krisztust kell látnunk. Krisztus is szóba állt mindenféle emberrel, akiket a környezetében lévő, magukat igaznak tartó emberek mélyen megvetettek. Az Egyház célja ebben ugyanez. Nemde, Jézus maga mondta: Menjetek el minden néphez, tegyétek tanítványaimmá őket (Mt 28,19). Hogyan tanítsunk másokat, ha nem állunk szóba velük? Abban lehet, hogy igaza van, hogy a katolikus egyház missziós ereje ma sokkal gyöngébb, mint korábban. Legalábbis a nyugati országokban. Ez valóban gyengéje mostani korunknak, én is így látom. Keresi is a továbblépés útját a pápa és az egész Egyház. Ennek az erejevesztettségnek része az egyes papok hiteltelensége is. Nagy baj ez is, nagy fájdalom. De nem biztos, hogy az utolsó ítélettel való fenyegetőzés segítene rajtuk vagy más hiteltelenül élő keresztényen. Nem félelemkeltéssel tudjuk hirdetni Krisztus Örömhírét, hanem Isten szeretetének megtapasztalható közvetítésével. Láthatóan Önt nagy buzgóság vezeti a katolikus hit megtartásában. Ezért is olvastam meglepve a következő sort, amelyet, ha jól értettem, Ön úgy értelemez, mint veszélyes új tan:
Isten mindenkit szeret, mindent megbocsát, a jó Isten irgalmas! A MINDENKI MEGVAN VÁLTVA TAN!
Ez nem új tan, az Egyház mindig is ezt tanította. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön... váltságul adta magát mindenkiért (1Tim 2,4-6). Igen, Krisztus mindenkiért meghalt. S nem csak hogy minden ember, de az egész világ is meg van váltva. Hogy ezt ki fogadja el és ki nem, az más kérdés. Nekünk keresztényeknek az a kötelességünk, hogy mindenkihez elvigyük ezt a jó hírt, hogy meg vagyunk váltva. Ha azzal a kíméletlen állásponttal közelítenénk, hogy KÁRHOZAT ALATT ÉL (ami nem is igaz), akkor miként remélhetnénk, hogy valamiképp eljut arra az igazságra, hogy ő is meg van váltva? De ismétlem, azt én is osztom, hogy erőteljesebbnek kellene lennie az igehirdetésünknek.
Bocsásson meg, azt is teljesen félreértette, hogy a görögkatolikus egyháznak legnagyobb célja lenne az ÖKUMENIZMUS. Hogy fontosnak tartja, az igaz, de nem legnagyobb célja. Fontosnak pedig azért tartja, mert létéből fakadóan a két nagy testvéregyház, a katolikus és ortodox között áll, s ezért nagyobb felelőssége van abban, hogy egymást jobban megismerjük, elfogadjuk. Abban viszont igaza van, hogy CSAK AZ LEHET A KATOLIKUS EGYHÁZ TAGJA, AKI MEGKERESZTELKEDIK, ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT. Bár ezt a rendje-módja kifejezést többféleképpen is lehetne értelmezni a különböző rítusoknak megfelelően, de ha a lényegét tekintjük, az Egyház szándékával egyezően a Szentháromság nevére vízzel való megkeresztelést, akkor igaz. Viszont nem tanítja és nem is tanította az Egyház, hogy csak az üdvözülhet, akik a katolikus egyház tagja. Az extra Ecclesiam nulla salus (Egyházon kívül nincs üdvösség) ma is éppen úgy igaz, mint bármikor. De hogy ki milyen mértékben és módon él az Egyház, vagyis Krisztus titokzatos testének kegyelmeiből, azt nem nyilvánítja ki olyan nagy bizonyossággal a mai teológiai tanítás, miként korábban voltak ilyen kijelentések.
Abban is igaza van, hogy MINDEN EGYES EMBER MEGLESZ ROSTÁLVA LEGYEN AZ PÁPA, BÍBOROS VAGY AKÁRKI (Lk 22,31). De hogy utána pofon nem lesz, én abban biztos vagyok. (A kárhozat nem pofon, hanem iszonyatos vég - mentsen meg bennünket tőle az Isten!) Hogy mi végre jutunk, azt nem tudjuk megmondani. De kétségtelen, hogy igyekezni kell bejutni a szűk kapun, erre világosan figyelmeztetett minket Urunk (Lk 13,24).
