Kedves Lelkiatya!
Az utóbbi időben erős vágyat érzek a zsoltárok imádkozására, olvasására és tanulmányozására. Az lenne a kérdésem, hogy a protestáns Szenci Molnár Albert-féle fordítást használhatom-e? Szinte szóról-szóra megegyezik a Károli-fordítással, csak verses formába öntve. Számomra pedig sokkal "kellemesebb" ezeket a verses formákat olvasni. Katolikusként tenném ezt. Lelkiatya szerint használhatom őket, vagy inkább a katolikus fordítású Bibliából olvassam?
Köszönöm a válaszát!
Éppen olvashatja a Szenci Molnár-féle fordítást, csak kicsit tartok tőle, hogy az esztétikai érzés nagyobb szerepet kaphat, mint a lelki üzenet fölfogása. Emiatt azt javaslom, hogy ne kizárólag ezt a régies protestáns fordítást használja, hanem vele párhuzamosan olvassa a katolikus fordítású szöveget is. Mindig legyen olyan pont, amikor leteszi a Bibliát, a Zsoltároskönyvet, és megpróbál a mélyére tekinteni, hogy mi az Isten üzenete az Ön számára. Így válik igazán élővé az Ön számára a sugalmazott szöveg.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A párommal lassan két éve vagyunk együtt, s bár még nem vagyok menyasszony, sokat szoktunk a házasságról s a jövőről is beszélni. Én görögkatolikus vagyok, s bár nem járok sokat templomba, a hagyományok, szokások (s amikor járok templomba maga a rítus stb.) fontosak számomra. Én igyekszem jó keresztény lenni, segíteni másokon, nem szívesen ítélkezek, minden nap imádkozom és igyekszem keresztényi cselekedeteket véghezvinni amikor csak lehet. Döntéseim előtt felteszem a kérdést: mit tenne Jézus? Tehát fontos számomra ez az egész (még ha nem is vagyok "tökéletes" hívő, hiszen pl egy évben csak kb. 5-6 szor megyek el templomba. A párom ateista. A családja egy része protestáns, a másik ágról római katolikus. Jólelkű ember, nyitott a spiritualitásra (pl templomba eljött velem, és semmi baja nincs az én vallásommal.)Amikor tehát szóba jön az esküvő, szóba jönnek az én elvárásaim, hiszen számomra fontos lenne egy ily módon megpecsételt házasság és a gyermekeim katolikus nevelése (ez utóbbival egyetért a párom, lehetnek a gyerekek göörög katolikusként nevelve) majd:). Ő viszont folyton felteszi a kérdést: ha Jézus mindenkit szeret, s ha körülbelül ugyanolyan életszemlélettel nézünk a jövőbe ( egyetértünk sok mindenben erkölcsileg) akkor ő neki miért kell kereszténynek lennie? Én azt látom, van egy rossz képe a katolikusokró, egy álszenteskedő másokat elítélő egyház képe, amit nyilván kívülről vett valahonna, mert aki tényleg járt már ilyen közösségben meg úgy alapból aki Jézussal éli mindennapjait az tudja, hogy ő maga a szeretet, és nem elítélés. ( Lehet ez durva de pl. én a melegekkel is így vagyok, mert nem gondolom , hogy Jézus elzavarna vagy bántana egy embert a génjei miatt, hanem ő maga a szeretet és mindenkit szeret...) És a párom az ilyesmi miatt nem szereti az egyházat. Nem magával Istennel vannak gondjai, hanem az egyházzal....Próbálok neki szép példákat keresni a Bibliából, vagy énekelni Mária dalokat, sok mindent, hogy megérezze ennek a szépségét. ....Azt mondta miattam megkeresztelkedne hogy templomban esküdhessünk...De egy kispap barátom azt mondta, hogy ha csak kényszerből keresztelkedik, jobb is ha nem teszi mert a házasságot elismeri így a gk. egyház, csak nem tekinti szentséginek...Nem tudom mit tegyek, mert még messze vagyunk ettől időben de én szeretek előre gondolkodni, és azt szeretném, ha mind a kettőnknek jó lenne....Ő sem lenne "rákényszerítve" semmire, és én is boldogabb lennék. Köszönöm válaszát! Istne áldja meg érte! Diána
Kedves Diána!
A leírásából egyáltalán nem azt érzékelem, hogy ha a kedvese az Ön kedvéért megkeresztelkedne, akkor az rákényszerítés volna. Ha kész a párja a keresztelkedésre, akkor érdemes elindítani annak irányába. Ez ugyanis azt jelentené, hogy kb. egy éven át lelki beszélgetéseket folytatna az atyával, aki fölkészítené a keresztségre. Ezeken Ön is ott lehetne, és bizonyára előkerülnének olyan dolgok, amelyek még Önnek is újak, vagy feledésbe merültek. Majd ezekről Önök ketten is beszélgethetnek egymásközt. Tehát még a kapcsolatuknak is jót tenne. Kényszeríteni, nyilván, semmi értelme nem volna.
Kedves Lelkiatya!
Szégyellem nagyon, de én is sokszor a pornó és önkielégítés csapdájába esem már évek óta, és ez nagyon legyengít lelkileg. Voltak hosszabb időszakok, amikor volt egy kis "kihagyás", de mindig visszatér sajnos. Nagyon nem szeretném emiatt már ilyen fiatalon tönkretenni, eltompítani magamban a szexualitásról alkotott szép képet, meg a másik nemmel való kapcsolatomat (sajnos tudat alatt) ennek függvényében vizsgálni. Mit tanácsol? Mi lehet a kiút?
Nagyon jól látja, hogy ez veszélyes játék. Jól érzékeli a hatását is, hogy eltompítja az embert. Sok összetevője van ennek a jelenségnek. Egyrészről természetes dolog, hogy az emberben érzéki vágyak jelennek meg. Ezért hálát kell adni. Nem ezt az érzést kell gyűlölni, mert ez önmagában nagyon jó, értékes és szép dolog. A fatális tévedés, amikor valaki ezt saját örömszerzésre használja. Ezáltal tompul el, mert félreviszi az Isten akaratát. Akkor nehéz ez a küzdelem, ha már bizonyos mértékben rögzült, szinte nem is tud meglenni nélküle.
Minthogy a dolog önmagában természetes, ha az ember Istennek tetsző természetes életet él, akkor idővel ez is rátalál a maga természetes helyére. Fiatalemberként sokat kell sportolnia, a közösségben tevékeny részt vállalnia, törekednie mások segítésére, keményen tanulnia. Sokat kell imádkozni is a tisztaságért, de jó, ha az ember böjtöket is ajánl föl erre a szándékra. Legalább a pénteki böjti napot, de esetleg lehet egy bizonyos időszakra még komolyabbat is fogadni, szerdát vagy még hétfőt is hozzávenni. Szokták még tanácsolni, hogy amikor közeledik az érzéki kísértés, akkor keményen megdolgoztatni a testet, hogy ne legyen kedve követelőzni. Persze, kísértés idején az imádság, a Szentírásolvasás, a Zsoltárimádság is sokat számít. Távolabbi óvintézkedés, hogy az ember tartózkodjék az erre vezető hatásoktól. Ma nagyon könnyen kínálja magát az érzéki bűn a világhálón keresztül. Ki kell dolgozni azt a módszert, hogy az efféle hatásoktól hogyan óvhatja meg magát az ember.
Ugyanakkor fontos tanácsom még, hogy ne keseredjék el, arra semmi oka nincsen. Lesz ebből gyógyulás, ha igazán akarja, ha kéri hozzá a Jóisten segítségét.
Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikusként a Jézus-ima gyakorlásáról szeretném kérdezni.
Ebben a témában már elolvastam néhány útmutatót, amelyek gyakran különböznek az én értelmezésem szerint.
Példák (az én értelmezésem szerint):
Hészükhaszta József a mennyiségi gyakorlásra helyezi a súlyt, amely idővel és Isten jóváhagyásával átcsaphat minőségbe, amely alatt a minőségi belső imát érti. Ez a belső ima folyamatos.
Hészükhiosz a Batosz-kolostorból(Filokália) arról ír, hogy a minőségi Jézus-ima (az alázatos és szüntelen segítségért könyörgő ima) a lélek éberségének harmadik foka, amit megelőz a fantáziaképek és a rossz sugallatok szigorú őrzése, valamint a második fok az az igyekezet, hogy lelkünket hallgatásban őrizzük, és pihenésben készüljünk az imádságra.
Kérdéseim:
Ha a Jézus-ima gyakorlásának valóban előfeltétele a fantáziaképek és a rossz sugallatok szigorú őrzése, valamint a lélek hallgatása, akkor ezt Isten segítségével hogyan tegyem?
Mit kell tennem, hogy Isten a Jézus-imát belső-, lelki imává változtathassa bennem?
Van-e valamilyen módszer, testtartás, időpont, kidolgozott rutin, segítő szent amely, illetve aki segítheti az elsajátítást?
Válaszát köszönve:
Viktor
Kedves Viktor!
Valóban, vannak különböző hagyományvonalak, amelyek más és más megközelítésben magyarázzák és alkalmazzák a Jézus-imát. Ezen nem kell csodálkozni, mindegyiknek megvan a maga értéke.
Nem mondanám előfeltételnek a fantáziaképektől és rossz sugallatoktól való szabadulást. Ez hosszú küzdelem, amely, sajnos, az imádság folyamatában sem hagy el bennünket. El kell kezdeni az imát és a Lélek vezetésére hagyatkozni.
A gyakorlati tanácsaim a Jézus-imához a következők.
Aki szeretne elmélyülni ebben az imában, annak feltétlenül lelkivezetőre van szüksége. Az sem baj, ha az illető nem gyakorolja a Jézus-imát, nem nagyon ismeri. A lelkivezető azért kell, mert ezekben a lelki folyamatokban el lehet tévedni, és a lelkivezető, mint egy világítótorony, állandó vonatkozási pontot jelenthet.
Jó, ha részt vesz ilyen lelkigyakorlaton, ahol erről kap tanácsokat, de nyugodtan elkezdheti az imát enélkül is. Az ima majd megtanítja a szükséges dolgokra.
Egyik legjobb idő a kora reggel vagy hajnal, de van, aki jobban tud ebben elmélyülni más napszakban, inkább este vagy éjszaka. Fontos ugyanis a külső csend is hozzá.
A testtartás is fontos, mert segíti vagy éppen nehezíti az imádságot. Az állás vagy nyugalmi de fegyelmezett állapotban való ülés a legjobb testtartás ehhöz az imádsághoz.
Kedves Lelkiatya!28 éves nő vagyok!Már bizonyított,hogy természetes úton nm eshetek teherbe,egy régebbi műtétem miatt!Lombik programba fogunk részt venni!Én úgy gondolom,mivel követtem el bűnöket azért nem adatik meg nekem ez a várva várt csoda!Szörnyű minden egyes nap szembesűlni egy újabb ismerős várandóságárol,miközben én másra sem vágyom jobban!Református vallású vagyok!A kezembe vettem a Bibliát,és eltökéltem hogy kiolvasom minden egyes sorát!Tudna nekem segíteni,hogy milyen imádsággal tudnék a bűneimért bűnbocsánatot kérni?Illetve milyen imával tudnám kérni Isten segítségét a gyermekáládsban?
Az nagyon jó elhatározás, hogy a Szentírást végigolvassa. Fontos azonban, hogy ezt ne erőből vagy még inkább ne célirányosan a saját vágya teljesülése érdekében tegye meg. Hiszen akkor nem csak haszna nem lenne belőle, de ennek eredményeképpen még el is távolodhat az Istentől. Azzal a szándékkal olvassa a Bibliát, illetve imádkozzék, hogy megtalálja és meg is tudja valósítani az Isten akaratát. Ami lehet az is, hogy Önnek ne is legyen saját szülött gyermeke. Ha nem erre való nyitottsággal imádkozik és olvassa a Bibliát, akkor az valójában nem is imádság, s ahelyett, hogy eredményt hozna, még nagyobb békétlenséget eredményezne a lelkében.
Emellett fontos figyelmeztetésem, hogy ha nem lehet természetes fogamzással gyermeke, akkor csakis örökbefogadással próbálkozzék, ne pedig lombik programmal. Ez utóbbi ugyanis a folyamat természetéből fakadóan több emberi élet kioltásával vagy végtelen időre való hibernálásával (ami gyakorlatilag ugyanaz!) jár együtt. Emiatt a melléktermékként megjelenő többszöri gyilkosság miatt tiltja a Katolikus Egyház ezt a módszert. Az örökbefogadás azonban természetes és egészséges lehetősége annak, hogy Önnek egy vagy akár több gyermeke legyen, emellett pedig az örökbefogadó szülőkre váró gyermekek esélyt ad arra, hogy szeretetteli közegben nőhessenek föl.
Tisztelt Lelkiatya!
Kétely lett úrrá rajtam! Tudja nagyon szeretem Madonna Rebel Heart című legújabb albumát. Minden nap meg is hallgatom Deezeren keresztül. Azonban elgondolkodtatott néhány helyen a dalszöveg. Van ahol így énekli: "and make the devil pray". Más helyeken pedig félreérthetetlen nyögéseket hallat ének gyanánt. Utána olvastam és kiderült, hogy Madonnának mindig is kényes volt a kapcsolata a katolikus egyházzal. Lévén, hogy katolikusként nevelkedett, művészetéhez gyakran az egyházból merített és merít ihletet. Ezt viszont vegyítette a saját maga kihívó, kissé közönséges, a szexualitást nyíltan előtérbe helyező stílusával. Ebből következőleg az egyház többször is kritikával illete, bojkott alá helyezte turnéit. Szóval az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint bűn-e az ő zenéit hallgatni, inkább kerüljem, vagy megengedhető?
Válaszát előre is köszönöm!
Eddig nem volt alkalmam találkozni ennek a hölgynek a zenéjével, de most kérdésére kicsit utánanéztem. Csak egyetlen mondatot idézek az egyik elemzőtől: Madonna ad nekünk szexet, szenvedést és drogokat, kvázi mindent, amit manapság egy énekesnőtől elvár az átlagos tinilány.
Ezek után azt javaslom, inkább ne hallgassa ezt a zenét, mert kötve hiszem, hogy segíteni fogja szellemi-lelki fejlődésében.
Kedves Lelkiatya!
Vannak komoly gondjaim,sok minden rám szakadt több oldalról is és nem ért meg senki.Amikor elmegyek gyónni akkor se veszik komolyan amiket mondok,elbagatellizálják a dolgokat.Lehet a jó Isten akarja igy.Odáig jutottam,hogy egyre jobban idegesitenek a dolgok,az emberek szinte minden aminek nem is kellene.Idegesit amikor hangzavarban kell dolgoznom,félnótások között.Nem vagyok a helyemen,nem azt az utat járom,amire szükségem van.Nem élek a szivem szerint,nem olyan emberek vesznek körül akikkel szivsen vagyok.Néha úgy érzem nem birom tovább,az idegeim kárára megy.Már azon is gondolkodtam azokat a dolgokat is feladom amiket szertek,mert nincs energiám,életkedvem csinálni ennyi nehézség után.Hogyan lehet ennek gátat szabni,vagy orvosolni,vagy mit lehet ezzel kezdeni?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Jana
Kedves Jana!
Mikor volt utoljára szabadságon? Mikor volt lelkigyakorlaton? Szokott-e hetente pihenőnapot tartani? Azt mivel tölti munkával, pihenéssel, imával? Akkor szoktak összecsapni a hullámok, amikor az ember elveszíti a belső energiáját. Igazából van, csak az ember nem találja a forrását, eltávolodott tőle. Azt javaslom, minél hamarabb kérje be magát egy lelkigyakorlatra, vagy akár csak vonuljon el a monostorba néhány napra. Lehet az ortodox monostor is. Csak ha ezt a kis lelki kikapcsolódást megtette, akkor gondolkodjék el újra, hogy mit is tegyen, merre lépjen tovább. Higgye el, az Úr Istennek van ötlete, hogy merre haladjon tovább. Őt kérje, hogy mutassa meg ezt az utat, csak ehhöz oda is kell figyelni rá.
Az "istenfélő" szó magyarázatában az alábbi válasz olvasható: "...Az istenfélelem a méltatlanságunk kifejeződése. Ha ez kimarad az Istennel való kapcsolatomból, akkor sohasem fogom megérteni, fölfogni, hogy Ő mennyire jóságos, mennyire szeret."
Hogyan lehetséges, hogy Isten teremtményei vagyunk, az ő tökéletes alkotásai, és méltatlanok vagyunk? Ha méltatlanok vagyunk az ő szeretetére, akkor Isten miért szeret minket? Méltatlanok az Ő teremtményei? Méltatlant teremtet Isten? Mintha ellentmondás lenne a két kijelentésben.
Igen, van egy föloldhatatlannak tűnő ellentmondás a világunkban. Ez a bűn. Alapvetően az áteredő bűn miatt kell kimondanunk, mennyire méltatlanok vagyunk Isten jóságával szemben. A nagy titok, hogy miért engedte meg Isten a bűnt.
De van itt egy másik dolog is. Méltatlanságunk ugyanis nem eltávolít Istentől, hanem inkább még szorosabbra fűzi a vele való szeretetkapcsolatunkat. Egy szerelmes azt érzi, hogy olyan tiszta a kedvese, hogy nem ő nem is méltó hozzá. Ha valakiben megjelenik ilyen gondolat, az azt jelzi, hogy őszinte, tiszta szeretettel szereti a másikat. Így vagyunk Istennel is, aki valóban összehasonlíthatatlanul szentebb nálunk, ami, nem biztos, hogy a szerelmeseknél valós különbség.
Kedves Lelkiatya!
Olyan régóta vagyok szomorú, magányos és depressziós. Sokat kérem Istent, segítsen, hogy újra boldog legyek. Miért nem hallgat meg?
Azt tanácsolom, változtasson az ima és a figyelme irányán. Egy játékot javaslok. Ha úgy érzi, hogy nem talál örömre, boldogságra, akkor most egy időre tegyen is le erről a vágyáról. Csak a játék kedvéért. Mondja ki: ez most nekem nem jön össze. Hátha egy kicsit később. Addig viszont próbáljon meg másoknak örömet szerezni. Vagy úgy, hogy kiválaszt egy embert a környezetében (ne túl közelit, mert akkor nem igazán jól működik ez a játék), és gondolkodjék el, hogyan, mivel tudna neki örömet szerezni. Legalább neki legyen jó, ha már Önnek most ez nem jön össze. Vagy esetleg nem csak egy embert szemel ki erre, hanem általánosabban próbál örömet okozni másoknak. Figyelje is az eredményt! Vigyázat, ha nem sikerül örömet szerezni, ez nem az illető hibája, hanem az okozza, hogy nem sikerült eltalálni, hogy pontosan minek is örülne. De sebaj, próbálkozzék tovább. Meglátja, ez egy nagyon színes, sokrétű játék, amely azon túl, hogy másoknak kisebb örömöket szerez, az Ön figyelmét is eltereli a saját bújáról.
D.J.K.
Kedves Lelkiatya.
Kérem ha lehet ne jelenjen itt meg amit írok.
Sajnos nagyon rosszul érzem magam. Úgy érzem,hogy összecsaptak a hullámok a fejem felett.
...
Kérem a Jóistent,imádkozom. Még az is baj, hogy templomba járok. Bocsássa meg a Jóisten,hisz én is gyarló bűnös ember vagyok.
Köszönöm szépen a türelmét és válaszát.
Egy apa.
D.J.K.
Sajnos megoldást nem tudok javasolni, néhány ponton azonban szeretném Önt megerősíteni.
Teljesen jól gondolja, hogy Önnek édesapai kötelessége addig terjed, hogy az otthonában élő családtagjainak az egyszerű megélhetést biztosítsa. Valójában már ez is túl van az alapfeladaton, hiszen a felnőtt korú gyermekeinek saját lábukra kellene állniok. Persze, ha még tudnak tanulni, azt meg kell próbálni anyagilag is támogatni. De a szórakozást, főként a semmittevést nem kell, sőt, nem szabad anyagilag támogatni ilyen helyzetben. Különös, hogy ezt az édesanyjuk sem érti meg. Nyilván nála nagyobb szerepet játszik az érzelem, és ezért ezt a fájónak tűnő, de nagyon is ésszerű következtetést nehéz neki meghoznia. Valóban az volna legjobb, ha a gyermekei tanulnának. Az érthető kívánság, hogy a tanulás közben azt szeretnék, ha a családjuk a közelükben volna, de ez is inkább a kényelem követelése. Ráadásul ez sem ésszerű, hiszen a szülőknek egyéb kötelezettségük, nemkülönben saját életük is van. Tehát ezekben tudom Önt megerősíteni, hogy jól látja, jól közelíti meg a helyzetet. Lehetőleg kerülni kell mégis a vitát. Azt javaslom, legyen szelíd de következetes. A szórakozásra egyáltalán ne adjon pénzt, azt kerítsék elő a fiatalok maguk, ha effélére szükségük van. De ne veszekedve, a dolgokat fölhánytorgatva közölje ezt velük, hanem a maga természetességében. Természetesen sokat imádkozzék értük. A feleségéért különösen is. Higgyen ebben a felső erőben, vagyis az Úr Isten mindenható szeretetében. Most kilátástalannak tűnik a helyzet, de jöhet olyan fordulat, ami egészen megváltoztatja ezt. Tartson ki az imádságban, a hozzátartozói szeretetében és szolgálatában, de ez utóbbit úgy, hogy az nekik is valóban hasznos és értékközvetítő legyen.
Kedves Lelkiatya!
Köszönöm szépen válaszát a hierarchiák tanácsával kapcsolatban. Azonban sajnos egyszerű emberként nem értem mit jelent az eparciás püspök és a koadjutor püspök? Az válasz alapján, az is kérdésként merült fel bennem, hogy ha a kódex azt írja, hogy a saját jogú egyház minden egyes püspöke, akkor ha van nyugdíjban lévő püspök, akkor ő is tagja és ugyanúgy szavazati joggal bír?
Előre is köszönöm válaszát!
István
Az eparchiás püspök megyéspüspököt jelent, csak a magyar megye szó nem teljesen és nem pontosan fedi azt a kört, amely fölött az eparchiás püspök joghatósággal rendelkezik. Ezért használja a jog inkább ezt a kifejezést.
A koadjutor püspök olyan segédpüspök, aki az eparchiás püspök mellé van kinevezve azzal a céllal, hogy ő vegye át a püspöki tisztséget.
A nyugalmazott püspök is tagja a Hierarchák Tanácsának, de szavazati joggal nem bír.
Tisztelt atya, egy egyházjogi kérdéssel szeretnék Önhöz fordulni házasságkötés ügyében. Olvastam egyháztörténeti könyvekben, hogy a középkorban léteztek ún. klandesztin házasságok, vagyis olyan házasságkötések, amelyeket csupán a két fél, minden forma nélkül, vagyis tanúk nélkül kötött meg. Ez ma már nem érvényes, ma szükséges a nyilvános forma mindenkinek, a kánoni formára nem kötelezetteknek is.
Mindenhol azt olvastam, hogy az 1907-es Ne temere, illetve a CIC 1917 óta nincsen klandesztin házasság senki számára, illetve, hogy előtte is csak "elméletben" volt ez a forma érvényes a formára nem kötelezettek számára: hiszen a középkor vége óta teljesen kiszorult a tanúk nélküli házasságkötés a gyakorlatból, vagyis ezt a "formát" senki sem használta, a kánoni formára nem kötelezettek sem.
Egy 1921-es Müller Lajos-féle könyv azonban megjegyzi, hogy érvényesen keresztelt, született protestánsok minden pap és tanúk nélkül köthetnek házasságot, hiszen ők nincsenek kánoni formára kötelezve. Ez azért volt furcsa nekem, mert Magyarország a Ne temere és a CIC 1917 között megkapta a Provida konstitúció különjogát, amely alapján a formátlan nemkatolikus és a vegyes házasságok továbbra is érvényesek voltak, ezt azonban a CIC 1917 határozottan eltörölte minden korábbi, klandesztinitást lehetővé tévő törvénnyel együtt. Aztán Müller Lajos fenti sorai után, 1921-ben megjelent egy nagyon alapos mű a szentségekről (Dr. Mihályfi Ákos: Az emberek megszentelése), ebben semmi utalás nincs arra, hogy az 1917-es törvénykönyv óta bárki köthetne tanúk nélküli klandesztin házasságot. Kizárólag polgári és egyházi házasságról van szó.
Maga a CIC 1917 sem tesz említést semmiféle klandesztin házasságokról.
Ezután 1940-ben jelent meg Sipos István: Katolikus házasságjog című óriási műve, amelyben már szintén nincs szó arról, hogy bárki is tanúk nélkül köthetne érvényes házasságot. Majd 1960-ban ennek a műnek a kibővített változata sem ír ilyet, sőt, a protestánsok számára a polgári házasságkötést tekinti mérvadónak, ahogy maguk a protestánsok is.
Ma pedig az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi az a klandesztin házasság, vagy hogy egyáltalán volt ilyen valaha a történelem folyamán.
Kérdésem az lenne, hogy a tisztelt atya meg tudja-e erősíteni, hogy az 1917-es törvénykönyv óta nincsen klandesztin házasság a protestánsok számára sem? Gondolom nem az 1983-as törvénykönyv óta nincs klandesztin házasság, mert akkor legalábbaz 50 éven felüli nemkatolikus (vagy korábban nemkatolikus) személyek jegyesvizsgálatánal meg kellene vizsgálni, hogy nem kötöttek-e valaha így "házasságot", amit persze ma semmilyen egyházbíróság vagy plébánia nem tesz meg, mert mindenki arra hivatkozik, hogy 1917 óta nincsenek érvényes klandesztin házasságok, vagyis, hogy valamilyen nyilvános forma kell minden házassághoz, a protestánsokéhoz is.
Bízom megtisztelő válaszában.
Van titkos házasságkötésre lehetőség a Katolikus Egyházban.
A CIC 1130-1133. (CCEO 840) kánonjai vonatkoznak a titkos házasságkötésre. Ezt azonban a helyi ordinárius csak súlyos és sürgető okból engedélyezi. Ilyen esetben a házasságkötést megelőző vizsgálatot titokban kell lefolytatni, a feleknek és a tanúknak titokban kell tartani és külön anyakönyvbe kell bejegyezni, amit az egyházmegyei titkos levéltárban őriznek.
Általánosságban elmondható, hogy a Katolikus Egyház a nem katolikus keresztény felekezetek által elfogadott házasságokat érvényes házasságnak fogadja el, és szentséginek, amennyiben az két megkeresztelt között jön létre. Természetesen a kérdésben szereplő házassági példa vizsgálata minden esetben egyéni megközelítést igényel.
Jó napot atyám!
Azt szeretném kérdezni hogy a kis babámat két ünnep közt szeretném meg keresztelni.
Hogy hogyan is zajlik, először a kereszt szülők lépnek ki.
Majd utána a Bérma kereszt szülők???
Görögkatolikus kereszteléskor ritkán szoktunk külön bérmaszülőt választani. De azért, természetesen, lehetséges. Ők is éppen úgy részt vesznek a teljes szertartáson, annak elejétől fogva mint a keresztszülők. Mindezek részleteit azonban az keresztelő pappal kell megbeszélni. Nem tudom, egészen pontosan, mely két ünnep között szeretné a keresztelőt, de ha Karácsony utánra gondolt, akkor is érdemes már most előre jelezni ezt a parókián. Hiszen, még előtte fölkészítő találkozásokon is részt kell venni.
Most malaszttal vagy kegyelemmel teljes Mária?
Most kegyelemmel, régen malaszttal mondtuk az Üdvözlégyet. A szó ugyanazt jelenti: Isten ingyenes, irgalmas szeretetét, gyógyító erejét. Ő tette Máriát alkalmassá arra, hogy Isten anyjává lehessen. Mi, görögkatolikusok sokszor inkább megmaradunk a régies szóhasználatnál. Ebben az esetben különösen azért is, mert a malaszt szláv eredetű szó, és a sokat ismételt Uram irgalmazz-ban is ez a miloszt-kegyelem szó szerepel szlávul: pomiluj.
Tisztelt Lelkiatya!
Az egyik ismerősöm azt állitja,hogy a lelkivezetője azt tanácsolta végezzenek rajta egzorcizmust.Egy előadáson egyszer tapasztaltam,hogy eszement sikoltozásba kezdett,akkor onnan elmentem.Azt mondja szoktak ilyen fajta szabadulásai lenni otthon is amikor dicsőit.Azt is mondta,hogy volt amikor a földbe verte a fejét meg csorgott a nyála.Meg állandó félelemben,aggódásban van betegségek miatt.Furcsának tartom,multkor amikor találkoztunk az elött amikor ezeket mondta furcsának tartottam a nézését.Nem volt benne gonoszság vagy ilyesmi de volt benne valami cinkosság,sunyiság nem tudom megmagyarázni mi.Sok videot néz démonokról meg ilyenfajta szabadulásokról.Ön szerint ez lehet megszállottság?Bevallom félek kicsit.Ha megszállott emberrel találkozunk mi megszállottá válhatunk?Hivott az unokanövéremmel együtt hogy majd látogassuk meg.Azóta ilyen furcsa amióta új házba költözöütt.
Azért is fontos, hogy az illető keressen föl ördögűzéssel megbízott papot, mert az ilyen szakembernek az első feladata azt megállapítani, hogy valóban megszállottság-e a viselkedés oka vagy csak pszichés háttere van. Ezt mindenképpen tisztáznia kell, tehát nagyon jó tanácsot adott a lelkivezetője. Azok a jelenségek, amelyeket Ön leírt még egyáltalán nem biztos utalások a megszállottságra. Előfordul, hogy természetes - bár, kétségtelen, sérült - indíttatásból produkálják ezeket a helyzeteket. Legtöbbször nem is tudatos ez, nem lehet rajta számon kérni, emiatt megfeddeni, de ettől még nem biztos, hogy megszállottság esetéről van szó. Attól igazán nem kell tartania, hogy egy megszállottról átterjedhet ez a baj. Sokkal inkább segíteni kell őt, beszélgetni vele, meglátogatni. Lehetőleg lekötni értékes teendőkkel, hogy ne legyen ideje és módja az efféle filmekkel tovább mérgeznie magát.
