Kedves Péter!
Sajnos, erre nincs lehetőségem. Pedig szívesen tenném. A hozzám beérkező kérdések címzettjeit nem ismerem, nem érkezik be ide a címük, csak a kérdést tartalmazó üzenet. De ha imádkozik értük, akiken, úgy gondolja, hogy különösen is tud segíteni, akkor a kegyelmi közvetítés nem marad el.
Ha most valaki mégis szívesen fölvenné Önnel a kapcsolatot hasonló kérdésekben, szívesen továbbítom a levelét, de ehhez az Ön címét is ismernem kellene.
Mindenesetre, kérem, hogy imádkozzék azokért a személyekért, akiknek a sorsa különösen is megérintette az Ön szívét.

Igen, az. Kerülni kell, senkivel nem szabad ilyen helyzetet teremteni. Persze, az is igaz, hogy nem ritkán úgy végez valaki lelki zsarolást, hogy nem is veszi észre. Ez esetben nem maga a tett a bűn, hanem az a lelki vakság, amely nem veszi észre a másik jogos igényét.
Anyagi értelemben azonban a zsarolásnak minden fajtája bűn. Én legalábbis nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy valaki úgy zsarolja meg a másikat anyagi dolgokban, hogy azzal ne akarna a másiknak rosszat, tehát nem tudatosan követné el az önző cselekedetet.
Megint más kérdés, hogy ha valaki velem szemben követi ezt el, akkor nem azt kell mérlegelnem, hogy ő bűnt követett el, hanem, hogy a kelepcéjéből kikerüljek, mégis úgy, hogy ne tekintsek rá gyűlölettel, hanem tudjak érte imádkozni.

Nem szükséges újra gyónnia. A Jóisten mindent hallott, Ő az, aki megbocsát. Nyilván, az ilyen helyzeteket lehetőleg el kell kerülni, de mivel Ön igyekezett mindent elmondani, tehát szándékosan nem hagyott ki semmit, nem akart szándékosan semmit elrejteni, így ez a bűnbánat értékes és Istennek tetsző volt, amelyre Ő sietett hamar bocsánatával gyógyulást adni.

Köszönjük. Így legalább nem vagyok ebben egyedül.

Kedves Ági!
Bármelyikünkkel megtörténhet, hogy úgy érzi, betelt a pohár. De ez csak egy rossz érzés, egy félreérzés, amely a felszínen van. Ezért is érzékeljük, nyilván, de éppen emiatt kell mindig a felszínről mélyebbre törekedni. Akár a dolgok értelmezésében, akár magunk lelkében. Rengeteg dolgot kaptunk, amelyet észre sem veszünk, következésképp meg sem köszönünk. Amikor úgy érzi, túl sok kudarc, bántás vagy más rossz éri, akkor kezdje el számba venni, hogy mi az, amije viszont van, amit meg kell köszönnie. Vagy inkább azt javaslom, ezt az ajándék-keresést ne csak akkor vegye elő, amikor összecsapnak a feje fölött a hullámok, hanem tegye rendszeressé a napi imaéletében. Minden napra jusson valami új, amit még nem köszönt meg. Ha elkezdi ezt a játékot, meglátja, 36500 nap sem lesz elegendő, hogy végigvegye, mi minden szépséggel ajándékozta meg Önt az Úr.

Ez az ördög játéka! Olyan tökélyre vitte a hazugságait, hogy már szinte észre sem vesszük. Ha valaki élet elleni gondolatokat sugall, akkor világos, hogy a halálunkat akarja. Nem szabad tehát belemenni a vele való játékba.
Gondolom, sok keserűség érte, Enikő, esetleg sok kudarc. Ezeket használja föl az ellenség, a látványukat fölnagyítja, és azt sugdossa, hogy már nincs is remény. Ez mind, mind hazugság. Higgye el!
Két alaptételről ne feledkezzék meg: Az Isten mindenható. Az Isten szereti Önt.
Márpedig, ha ez a kettő igaz (a sátán főként a második igazságot próbálja meg hazug tanácsaival kikezdeni!), akkor soha nincs veszve semmi remény. A mindenható Isten minden helyzetből ki tudja Önt emelni, csak a Vele való együttműködésen múlik, hogy ezt Ön is akarja.

Baross utca van a 3. és a 4. kerületben is. Ha az előbbi, akkor Budára, ha az utóbbi, akkor a Rózsák terére ajánlja hozzájárulását!

A következőt javaslom. Kezdjen el rendszeresen gyónni a Szent Miklós székesegyházban. Ott nagyon sok pap gyóntat, különböző időpontokban. Nem biztos, hogy első találkozásra megtalálja, akit keres. Azért nem tudom megnevezni, hogy egyik vagy másik a jobb, mert kinek, kinek más személyiség tudhat jól segíteni. A gyakori gyónásokkal tesztelje az atyákat. Ha több atyánál is gyónt már, akkor el tudja dönteni, hogy melyikük áll lelkileg közelebb hozzá, s akkor kezdjen el ahhoz járni több alkalommal is. Jó, ha meg is mondja neki, hogy szeretne ezentúl rendszeres lelki tanácsokat kérni tőle. A többit pedig a Szentlélekre kell hagyni. Tökéletes lelkiatya nincsen, arra nem érdemes várni, de ha a Lélekre nyitott az illető, akkor egészen biztosan megtalálja azt az atyát, akire szívesen rábízza a lelke vezetését.

Meggyőződésem, hogy az illető társának nem lett volna szabad fölolvasnia az Ön levelét. Nem is értem, hogyan tehetett ilyet. Most azonban Önnek az a lelki feladata, hogy mindezt megértéssel, a másik ember gyöngeségének az elfogadásával fogadja. Nem az a feladata, hogy a saját igazát megvédje. Efelől nyugodt lehet, hogy ezt majd az Úr megteszi a megfelelő időben. Imádkozzék inkább ezért a társáért, az illető hölgyért és a többiekért is, hogy a gonosz ne férkőzhessék a közösségük soraiba. Ha Ön alázattal, elfogadással, az értük való imádsággal felel minderre, akkor nagyszerű győzelmet aratott. Ellenkező esetben azonban az ellenség érte el a célját és a békétlenség még hosszú időre megmarad.

Ha az illető férfi nem az Ön férje, akkor igen!
Óriási kísértés. Meneküljön ki belőle minél hamarabb! Ha hagyja ezt az érzést továbbra is uralkodni a lelkében, akkor előbb utóbb tönkre fogja tenni az Ön életét is, és másokét is. Ilyenkor tapsikol a sátán és ugrál örömében.

Bár jogilag a legközelebbi görögkatolikus parókiára kellene fizetnie, én mégis azt mondom, ott fizesse ezt meg, ahová lelkileg tartozik. Akkor jobban sajátjának érzi ezt az adományt.

Kedves Enikő!
A sebek be tudnak gyógyulni, de meg is tudnak maradni. Nem az a fontos, hogy van-e seb, hogy heged-e már, hogy marad-e nyoma, avagy sem. Ezeket a tüneteket a pszichológusok gondozgatják. A hitünk arra tanít, arra világít rá, abban helyez el, hogy vagy vannak sebek vagy nincsenek: az Úr velünk van. Ez mindennél több. Néha szabad sírni. Ha ezt az Úrban teszi, akkor még a könnyeit is megszereti. Ez a legeslegfontosabb, hogy Őbenne bízzon. Annak a hazug gondolatnak, kísértő gondolati támadásnak ne higgyen, hogy itt már az Úr sem segít! Nyilván, a múltat érdemes teljesen föltárni - már amennyire ez emberileg lehetséges -, egy életgyónásban letenni mindent, elhallgatás nélkül, s úgy menni tovább. Utána pedig rendszeresen gyónni. Meggyónni azt is, hogy olykor úgy érzi, elhagyja az erő. Azért kell ezt is meggyónni, mert ez is a sátántól van, ez is kísértés. Még ha nem is akar beleegyezni, de a gondolatáig már eljutott. A szentgyónásban takarítsa ki még ezeket a gondolatokat is. A szentgyónásban kifejezi, hogy hisz az Úristen mindent megbocsátó, mindent gyógyító szeretetében. Ez vezesse az életében, és legyen türelemmel önmagával szemben is. Az Úr egy csapásra meg tud gyógyítani, de nekünk embereknek mégis szükségünk van időre, hogy a gyógyulás folyamatában egyre előbbre juthassunk.

Igen, természetesen. Ennek semmi akadálya, hiszen ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk.

A lényegi elemek teljesen megegyeznek: előkészületi imádság, bűnbevallás (a legutolsó gyónás idejét említve), a pap szavai, útmutatásai és az elégtétel megfogalmazása, a gyónó bűnbánati imája, a föloldozás és az elbocsátó áldás. A honlapunkon megtalálható sok ima, még lehetne akár több is, de nagyon ritkán szoktuk ezeket mindet elmondani. Leginkább gyóntató paptól függ, hogy hogyan irányítja a szentgyónás menetét.

Katolikus ember szükség esetén nyugodtan megáldozhat ortodox Szent Liturgián. Az ortodoxok ezt másként kezelik, de erről már máskor írtam. Viszont katolikus ember ne vegyen részt protestáns úrvacsorán! Ott ugyanis nem történik meg az átváltoztatás - ezt ők is így vallják! -, tehát számunkra közönséges kenyér és bor az, amit akkor kiosztanak. Emiatt akár részesülhetnénk is, hiszen máskor is fogyasztjuk a kenyeret és a bort, de ez az ő szertartásuk iránti tiszteletlenség volna, hiszen - a maguk hite szerint - úgy nyújtják nekünk, mint az utolsó vacsora emlékét, mi pedig - a mi hitünk szerint - közönséges kenyér- és borként vesszük. A protestánsokkal való lelki közösséget más formákban kell megtalálni: együtt imádkozás, agapén való együtt étkezés.