Tisztelt Lelkiatya!
Kétségbe vagyok esve... Úgy érzem hogy unom az imádságot. Minden este imádkozom ugyanazokat az imákat és köszönetet mondok. De manapság unalmas, pedig ugyanúgy vágyom az Isten után mint azelőtt és mégis ez történik. Tiszteletlenségnek érzem Istennel szemben és szörnyű lelkiismeret furdalásom van emiatt. Mit tudok ez ellen tenni?
Kérem segítsen!
A legfontosabb, hogy ne essen kétségbe. Van, amikor könnyen megy az imádság, van, amikor nehezen. Krisztus a kitartást kérte tőlünk, az állhatatosságot (Lk 18,1). Ezzel mutatjuk meg, hogy nem csak akkor vagyunk vele, amikor könnyű és szárnyaló, hanem a nehéz percekben, nehéz időszakokban is. Ha most megtartja az imádságát, akkor meg fog erősödni a hitében.
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy lehet-e két embernek ugyanaz a személy a bérmaszülője akkor ha egyszerre bérmálkoznak.
Segítségét előre is köszönöm.
Julcsi
Elég régi hagyomány, hogy egy embernek csak egy bérmaszülője, s egy bérmaszülőnek csak egy bérmagyermeke lehet. Korábban érvényben volt Magyarországon olyan zsinati rendelkezés, amely ezt így szabályozta. Ismereteim szerint ez ma már nincsen így érvényben, inkább csak a szokás maradt meg. Teológiailag nincsen akadálya annak, hogy valaki több személyért is vállal keresztény felelősséget. Én tehát elképzelhetőnek tartom, hogy ugyanaz a személy legyen kettő vagy akár több embernek is a bérmaszülője. Viszont a szokás megléte és más egyéb okok miatt is nem javaslom, hogy ugyanazon a szertartáson belül egy személy több bérmálkozót is vállaljon.
Kicsit részletesebben olvashat erről a Katolikus Lexikonban a következő szócikkben: http://lexikon.katolikus.hu/B/b%C3%A9rmasz%C3%BCl%C5%91.html
Tisztelt lelkiatya!
Igaz-e,hogy a szentlélek káromlására nincs bűnbocsánat?
Szent Máté evangéliumában találjuk ezt a figyelmeztetést (Mt 12,32). A lélek elleni beszéd azonban nem a káromkodásnak egy válfaja. Nem azt jelenti ez a jézusi mondás, hogy ha ugyanazokat a csúnya szavakat mondjuk az Atyára, vagy a Fiúra, az kevésbé volna súlyos bűn, mint ha a Szentlélekre mondanánk. Itt Jézus a megátalkodottságra utal. A Lélek indítja az embert az Istennel való kapcsolatra. Aki ennek ellenáll, azzal szemben a Mindenható is tehetetlen, mert elutasítja az Isten ajándékát. Ez a megátalkodott ember. Erre mondja Jézus, hogy megbocsáthatatlan, hiszen visszautasítja az Isten szeretetét.
Tisztelt Lelkiatya!
Az mennyire számít bűnnek, ha az új tanulmányi és munkarendem miatt jelenleg csak havonta egyszer tudok eljutni vasárnapi misére?
Bizonyos változások miatt: utazás, munkahelyi rend és levelezős tanulmányaim miatt alakult most ez így.
De amikor csak tudok, megyek misére. Pl. ha hétköznap egyik esti misére megyek, de vasárnapira csak havonta egyszer, az mennyire bűn?
Próbáltam másképpen alakítani a dolgaimat, de jelenleg nem én szabom meg a munkahelyi időbeosztást, a levelzős órarendet és az ezekkel való utazást.
Válaszát köszönöm szépen!
Másként tenném fel a kérdést. Nem az a fő szempont, hogy mennyire bűn, amit, ugye, minden módon kerülni kell, hanem, hogy mit tudok tenni az Istennel való kapcsolatomért, és mi az, amit nem tudok megtenni, vagy mi az, amit tehetek helyette? A vasárnap megszentelése lelki kötelességünk. Ennek természetes módja a szentmisén (Szent Liturgián) való részvétel. Rendkívüli helyzetben, amikor ennek teljesítése lehetetlen, akkor más módon kell ezt a napot megszentelni. A hétköznapi mise nagyon jó lehetőség, érdemes minél gyakrabban élni vele, de nem pótolja a vasárnap megszentelését. Azokon a vasárnapokon, amikor nem tud elmenni templomba, akkor vegye elő legalább az aznapra előírt szentírási szakaszokat, de el is imádkozhatja a szentmise egyéb, állandó részeit is. Vagy választhat más megoldást is, hogy aznap legalább egy órát az Úrral töltsön.
Kérdésem, a kislányom, görög katolikus, a párja pogány, gyermeket vár a férfitől. Mi ,szülők akik katolikusak vagyunk, a párja szülei nem gyakorolják a vallást, engedhetem-e a gyermek csúnya szóval megszületését??? Hadakozásnak én nem vagyok híve...
A hadakozás általában nem jó dolog, de van, amiért szabad, sőt, kell is küzdeni. Ilyen az emberi élet is. Másként kell megfogalmaznia: Nem csak megakadályozni nem szabad a megszületését, hanem minden módon segíteni kell azt. Nem szabad a megfogant gyermeket megölni! Persze, ez nehéz körülményeket is teremt, de semmilyen nehéz körülmény nem érhet fel az emberi élettel. S nem csak a gyermek életéről van szó. Sokan nem tudják, esetleg mások előtt is tagadják, hogy milyen súlyos lelki terhet jelent egy magzat meggyilkolása. A döntéskor nem tűnik nagyobb dolognak, mint egy foghúzás, később azonban megszólal a lelkiismeret, és egész életre szóló teher lehet. Ha már megtörtént a foganás, akkor a gyermeknek meg kell születnie. Ehhez segítsék a lányukat.
Olyan problémám van, hogy nagyon sokszor káromló gondolatok ötlenek fel az elmémben. Meg más, nagyon méltatlan dolgok is. Szörnyű. Ennyi mocsok van bennem?
Persze küzdök ellenük és kivetem őket. Ami további nehézség, hogy ez az utóbbi napokban tömegével fordult elő és rohanok, rohannék mindig gyónni. Beleőrülök. nem jutok így el a szentáldozáshoz sem.
Talán azzal lehet összefüggésben, hogy hosszú idő óta kiengedtem. Évekig rosszul gyakoroltam a belső imát. Túl görcsös voltam és talán mindent elfojtottam. Most kiengedtem, s amellett, hogy felszabadultam, úgy tűnik, a rossz is elszabadult, legalábbis érzelmi és mentális szinten. Folyamatos gyónási kényszerem van. És megyek is. Naponta mégsem gyónhatok...Mit tanácsolsz? Lehet nem kellene most egy ideig sem gyónni, sem áldozni, amíg meg nem találom a békét?
Törekvő lélek lévén a gonosz nem hagyja békén, fogást keres, hogyan tudná letéríteni. Hol így, hol úgy próbálkozik. Amit a vázolt helyzetből érdemes kiemelni, az az, hogy nem pusztán a csúf gondolatokkal akar a gonosz a bűnbe taszítani, hanem sokkal inkább azok eredményével. Megtépázza az Istennel való kapcsolatát, zaklatottá teszi. Hol azt érzi, hogy el kell süllyedni a szégyenben, hol meg azt, hogy rohannia kell gyónni, nem mehet áldozni. Ezt a zaklatott állapotot akarja leginkább elérni a gonosz, illetve, hogy ez által távolodjon el az Úrtól. Résen kell lenni!
Igazából a káromló gondolatok messze nem olyan súlyos bűnök, mint amennyire az ember szégyelli és szabadulni szeretne tőle. Sokkal több és súlyosabb bűnöket követünk el szeretetlenséggel, figyelmetlenséggel, stb., mint azzal, hogy akaratlanul merre csapong az elménk. Mégis, ez az, ami miatt gyónni szeretne, vagy éppen attól hosszabb időre tartózkodna.
Lényeg, hogy őrizze a békét a szívében. Nyugodtan kijelentheti, hogy semmi jelentősége nincs annak, hogy mire önkéntelenül mire gondol. Ez olyan, mint egy izomrángás. Nem akar arra gondolni, de nem tud tenni ellene. Persze, voltak ennek előzményei, vannak körülmények, amelyek miatt hibásnak érzi magát. Ez lehet jogos. De hangsúlyozom, nem olyan rettentő bűn, amely ilyen erősen befolyásolhatná a szentséggel való kapcsolatát.
Javaslom, hogy továbbra is gyónjon rendszeresen. Legföljebb hetente, de annál gyakrabban semmiképp. Áldozni pedig nyugodtan menjen, még akkor is, ha nem tudta meggyónni ezt a fejében kavargó förmedvényt. Az Úr közeledése nem ettől függ. Ő nem csak a tiszta lelkű embert szereti, aki makulátlan, hanem a bűneiben vergődőt, a gondolataival viaskodót is. Miért is maradna hát távol, amikor Ő hív a Vele való egyesülésre?
Kedves Lelkiatya!
Olyan embernek akinek eltávolitották a heréit lehet e pap? Vagy legalább alszerpap vagy papi munkát nem végző szerzetes?
Köszönettel
Kérem, bocsásson meg, korábbi válaszomban nem voltam elég körültekintő. A helyes választ itt olvashatja.
Valamely testrész hiánya még nem jelent akadályt az egyházi rend szentségében vagy a szerzetességben, csak ha a csonkítás valami rossz indítékkal történt. Erről bővebben a Katolikus Lexikonban olvashat: http://lexikon.katolikus.hu/S/szentel%C3%A9si%20akad%C3%A1ly.html
Tisztelt lelkiatya.
Én az esküvésről szeretnék valamit megtudni.Édesapám alkoholista volt,bár többször volt elvonón mégis mindig újra visszaszokott az alkoholra.Bár ennek már több mint 20 éve és már édesapám 5 éve meghalt mégis szeretnék valamire választ kapni öntől.Édesapám mindig megfogadta,hogy nem iszik többé sőt emlékszem többször meg is esküdött az én életemre,hogy nem fog inni és nem tartotta meg úgymond az esküjét.Bár félni soha nem féltem,hogy ez miatt én esetleg előbb meghalhatok mert az én életemre esküdött és nem tartotta be azonban mi egyszerű emberek egy ilyen esküt szó szerint értelmezünk.Valójában én úgy gondolom,hogy Isten ilyen eskü miatt egy ártatlan ember életét nem fogja elvenni,mégis olvastam a bibliában részeket bár az hamis eskünek számít amikor Péter letagadja Jézust,hogy ismeri.A biblia szerint a hamisan esküvőt Isten családostól meg szokta büntetni váratlan és korai halállal.Ilyen esetben édesapám esküje hamis eskü vagy pedig eskü szegés volt?Hiszen akkor ő nem egy eleve hazugságra esküdött csak épp nem tartotta meg.Vagy valójában Isten az ilyen esküt amikor valaki, más életére esküszik és nem tartja be érvénytelennek veszi?Hogy kell egy ilyen esküt értelmezni mert a bibliában amik írva vannak nem biztos,hogy mi jól tudjuk értelmezni de ön mint pap mindent tökéletesen tud.Van egy olyan embernek félni valója,hogy meg fog halni akinek az életére egy mésik ember megesküdött valamire és nem tartotta meg?Valamint lehetséges,hogy édesapám ez miatt az esküje miatt halt meg fiatalon?Még annyit szeretnék írni,hogy én római katolikus vagyok,ezt csak azért írom mert nem tudom,hogy különböző vallások máshogy értelmezik-e a bibliát, Isten parancsolatait.
Válaszát előre is köszönöm szépen.
Azzal kell kezdenem, hogy bár pap vagyok, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindent tökéletesen tudnék. Sajnos, távolról sem. Mégis, segíthetünk egymásnak tanácsokkal, ha nyitott lélekkel figyelünk, főként arra, hogy maga a Szentlélek mit akar tanítani.
A Bibliában sok olyan törvény van leírva, amelyet Krisztus már beteljesített, s ezért nem úgy kell ránk vonatkoztatni, mint az ószövetségi emberekre. Éppen ilyen a bosszúállás, de az esküvés is. A későbbi próféták világosan tanították, hogy mindenki csak a maga bűnéért felel (MTörv 24,16. Bár a hagyomány Mózes 5. könyvének tartja, de keletkezése kb. Kr. e. V. századra tehető).
Nem szabad sem hamisan, sem meggondolatlanul esküdni, mégis szorult helyzetében meg szokták tenni az emberek. Az Édesapja éppen azért mondott ilyen meggondolatlan szavakat, mert nagyon szerette Önt, és éppen ezzel a nagyon erős fogadással szerette volna saját magát rávenni arra, hogy megszabaduljon az alkohol béklyójától. Nem sikerült neki. Vélhetően ezért halt meg hamar, a szenvedélybetegsége miatt.
Isten a szívet vizsgálja. Ön nagyon is jól gondolja, hogy Isten az ártatlant nem bünteti a másik hibája miatt. Mindenkit csak saját tetteiért von felelősségre. Ugyanakkor felelősek vagyunk egymásért is, de ezt már Isten tudja egyedül, hogy ezt a kölcsönös felelősséget hogyan fogja rajtunk számon kérni. Önnek tehát semmi félnivalója nincsen. Bízzon a Jóistenben, kérje, hogy Ő vezesse az életét. Az Édesapjáért pedig imádkozzon és végeztessen szent misét.
Kedves Lelkiatya!
Olyan embernek akinek eltávolitották a heréit lehet e pap? Vagy legalább alszerpap vagy papi munkát nem végző szerzetes?
Köszönettel
Pap egészen biztosan nem lehet. Azt hiszem, szerzetes sem, de ezt talán az egyes közösségektől függ. Alszerpapi rendet kaphat, de szerpapit már nem.
Kedves Lelkiatya!
Súlyos bűnt követtem el, hamisan esküdtem, mert el akartam kerülni egy feszült helyzetet. Októberben történt, meg is gyóntam, de azóta minden rossz ér, és sok ijedség. Mit tehetnék, hogy a Jóistent kiengeszteljem? Van még visszaút hozzá?
Válaszát előre is köszönöm. Beáta
Kedves Beáta!
Állítom Önnek, hogy ez a bűne messze nem olyan súlyos, mint sok más, amelyeket esetleg naponta elkövet. Például mások megítélése, másokkal szembeni harag, együttérzés hiánya, stb. Abban a bizonyos feszült helyzetben inkább kényszeredetten tette ezt a buta esküt, ijedtében, félelmében. Hogy az azóta tapasztalt rossz dolgokat ennek tulajdonítja, ennek inkább az az oka, hogy még nem tudott teljesen kikerülni abból a feszült lelkiállapotból, vagy legalábbis valami módon még mindig hat Önre annak emléke. Ezt kell elsősorban orvosolni. Azt tanácsolom, keressen valakit, egy jó barátot, papot, lelki atyát vagy akár pszichológust is lehet, akinek részletesen elmeséli azt a bizonyos helyzetet. Attól tartok, hogy amikor meggyónta, akkor nem volt alkalma erre a részletes kibeszélésre. Még ez hiányzik.
A Jóistent pedig nem kiengesztelni kell, hiszen Ő sohasem haragszik. Inkább köszönje meg, hogy ez a rossz dolog megtörténhetett, és Önt mégis visszafogadja és segíti továbbra is. Ha ezt a köszönetet megteszi, elkezdi majd látni a többi ajándékot is, amit azóta kapott Tőle. Sok van ám!
Tisztelt Lelkiatya!
Néhány hónapja kezdtem el a felnőtt keresztségre készülni (római katolikus), önszántamból, semmi külső hatás nincs mögötte.
Én döntöttem úgy saját akaratomból, hogy felnőttként a római katolikus vallást felveszem - megkeresztelkedek, bérmálkozok, stb.
Viszont az elmúlt két hétben nagyon elbizonytalanodtam.
Nem tudom, miért, vagy hogy mi is történik most bennem, velem, ami ezt hozza.
De ez akkora belső feszültséget hoz létre bennem, hogy sok energiámat felemészti.
Az elbizonytalanodás hátterében az alábbiak állhatnak:
- egyik szülőm sem nézi jó szemmel, hogy katolizálni akarok (Egy nem vallásos családból származom eredetileg, és testvéreimnek húgomnak és bátyámnak a templomi esküvő miatt volt református keresztelője, stb., tehát csak formalitásból.)
- az általam felkért keresztszüleimmel (leendő keresztanyával - aki egyben a bérmaszülőm is lesz -és keresztapával semmi probléma nincs. Én úgy érzem, hogy ők szívesen vállalják ezt a feladatot és a kapcsolatunk is kiegyensúlyozott. Viszont az ő rokonságuk - nagykorú lányuk és fiuk, valamint keresztanya testvére is - azt éreztetik velem, hogy valójában nem vagyok és nem is leszek ezután sem a családjuk tagja... ridegek velem, ezt érzem. Nem csak így képzelem, hanem egészen másképpen állnak ők hozzám, mint a leendő keresztszüleim. Az ilyet megérzi az, aki odafigyel. Viszont sok időt töltünk együtt, amikor keresztanyáéknál vagyok.
(Így nem tudom, mit tegyek ezzel kapcsolatban, mert ezt nem tudom hogy felhozni pl. keresztanyának mondva. Nem akarom, hogy miattam legyen esetleg feszültség közöttük.)
Vagy egyszerűen nem kell foglalkoznom velük, hanem elég az, ha a keresztszüleimmel kiegyensúlyozott a kapcsolatom?
Akiket keresztszülőnek választottam, nem rokonaim semmilyen szinten. Tehát vérségi kapcsolat sem fűz hozzájuk.
De szerintem a lelki kapcsolat sokkal fontosabb ennél. Hiszen esetemben, felnőttként (28 évesen) nem a szokást követve választottam őket, hanem mert ők azok, akiket el tudok fogadni keresztszülőnek. Ők azok, akik olyan példát adnak elém, hogy szeretném, hogy ezt a szerepet ők töltsék be az életemben.
- Olyannal is riogatnak ismerősök, és a szüleim is, hogy a katolikus egyház megköt sokkal szigorúbban, mint pl. egy református. Pl. ha katolikus vagyok, és református házasságot szeretnék majd valamikor, valami okból, akkor nem feltétlenül adják ki a keresztlevelemet, mert így akarják elérni, hogy katolikus maradjak.
Legjobban az érdekelne, hogy mit tegyek a leendő keresztszüleim rokonaival? Én a keresztszüleimet már most nagyon-nagyon tisztelem és nagyra becsülöm és hálás vagyok értük.
De mi lesz a családtagjaikkal való kapcsolatommal?
Segítő válaszát és jó tanácsát előre is hálásan köszönöm! Á.
Kedves Á.!
Mikor beszámolójában odaért, hogy: az elmúlt két hétben nagyon elbizonytalanodtam - ekkor nyomban sejtettem, hogy honnan fúj a szél. Bizonyos lehet abban, hogy a gonosz kísértő mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy megakadályozza a keresztelkedést. Mesterkedéseihez többnyire az emberi gyengeségeket használja fel. Ha Ön keresztségre készül, bizony, még egyéb megpróbáltatásokat is el kell majd viselnie.
Javaslom, abba kapaszkodjon, ami biztos. Ez egyrészt az Isten hívása és ajándékozó szeretete, másrészt azok az emberek, akik ebbe az irányba terelik. Nem azt mondom, hogy ne törődjön az ő családtagjaikkal, mégis, ne tulajdonítson különösebb jelentőséget ennek a kellemetlen helyzetnek. Nem szerencsés, de hát ez is az ellenség ármányának a szüleménye, nem foglalkozzon vele tehát különösebben.
Abban van igazság, hogy a katolikus egyház bizonyos szempontból többet követel. De hát ez a szeretet követelése, amely inkább édes teher, Jézussal együtt vinni pedig még könnyű is (Mt 11,30).
Kedves Lelkiatya! Egy 20 éve húzódó nehézségem van. Édesapámnak az első házasságából született egy lánya, a nővérünk, akivel sosem laktunk együtt, de 14 éves koromig találkozgattunk. Akkor viszont valamiért megharagudott édesapámra, azóta velünk is megszakította a kapcsolatot. Édesapánk már külön él. Azóta nekem is vannak gyerekeim, és a nővéremről csak annyit tudok, hogy egyedül él, és igen magányos is. Szeretném vele fölvenni a kapcsolatot, de nem tudom, hogyan kezdjem. A levelekre nem, vagy csak egy-két szavas udvarias választ ad. A mi családunkban egyébként nem jellemző a
haragtartás, ezért sem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni. De bánt, hogy felnőttünk, és a testvéremmel még csak nem is beszélünk. Talán valaki tud tanácsot adni, hogy vissza lehet-e hozni a szeretet két testvér között.
Köszönettel:
Anna
Kedves Anna!
A törekvése igen dicséretes, Istennek tetsző, tehát bizonyosan meg is áldja majd azt a megfelelő időben. Ha úgy érzi, hogy eddig emberi próbálkozásai sikertelenek voltak, akkor próbálkozzon isteni erővel. Kezdjen el egy nagy imádságot ennek a célnak az érdekében. Minden nap imádkozzon e testvéréért, és egyben kérje Istentől az egymásra találás kegyelmét is. Legyen közben türelmes, hisz lehet, hogy majd csak néhány év múlva érik be ennek a kitartó imájának a gyümölcse. Közben, persze, keresse a kedvező alkalmat is. De ha ezzel az imával előkészíti hozzá a talajt, akkor egyszer csak majd adódik alkalom is hozzá, hogy végre meg tudjanak nyílni egymás felé.
Tisztelt Lelkiatya!
Hogyan kell kiszámolni a böjti napokat?
Hogy jön ki a 40 nap 2014-ben?
2014. március 5. - április 20. időszak több, mint 40 nap, ha minden napot böjti napnak számolunk.
Vagy a vasárnapok nem számítanak böjti napnak? Azok nélkül pontosan 40 nap jön ki.
Hogy számolják ezt?
Szeretném szabályosan betartani a böjtöt ebben az évben, azért szeretném a lehető legpontosabban tudni ezt.
Segítségét köszönöm szépen!
Másként számoljuk a római és másként a görögkatolikus ritus szerint. A rómaiak március 5-én, hamvazószerdán kezdik a nagyböjtöt és a vasárnapokat nem számolva érkezik el a 40. nap április 19-én, Nagyszombaton. Mi két nappal hamarabb, március 3-án kezdjük a böjtöt, és minden napot beleszámolva érkezünk el április 11-éig, azaz Lázár-szombat előtti péntekig. Ekkor számunkra befejeződik a Szent Negyven nap és kezdődik a Nagyhét.
Fontos hozzátennem azonban, hogy a böjtöt nem annyira szabályosan, mint inkább hűséggel kell megtartani. A kettő majdnem ugyanaz, mégis az előbbi inkább az értelem számolásával, az utóbbi pedig lélek készségével próbál odaadó lenni.
kedves lelkiatya!
a Szent Miklós gimnáziumban mikor lesz a felvételi szóbeli része?nem találjuk az iskola honlapján.köszönöm válaszát
Bár nem lelki kérdésről van szó, mégis megpróbálok segíteni. Elég részletes felvételi tájékoztatót találni a honlapon http://www.gorogok.hu/web_iskola/felveteli_gimnazium.html. További részleteket telefonon(+36/42/506-453; +36/42/506-454) vagy email-ben (gorogisk@gmail.com) lehet kérdezni. Vagy akár személyesen is (a gimnáziumi képzésért felelős Seszták Ilona fogadóórája a honlap tanúsága szerint hétfőn 14-16 óra között van, http://www.gorogok.hu/web_iskola/elerhetoseg.html).
Tisztelt Lelkiatya!
Kérem tanácsát abban,hogy egyházi esküvőt szeretnék kötni egy 20évvel ezelőtt elvált nővel ,akinek a férje még él.Én özvegy vagyok ő református
és vállalná az én vallásomat/romai katolikus/.Ezt a volt félreértett házasságot
mi oldja fel?Van remény vagy segítség?Vagy halálunkig éljünk így 70éves korban?
Segítő, őszinte válaszát várom.
Előre is köszönettel:Ottó.
Kedves Ottó!
Mindenképpen keresse fel a legközelebbi plébánost, hiszen ezt csak személyesen lehet elintézni. Jó esélye van Önnek arra, hogy egyházi áldással rendezhesse a kapcsolatát ezzel a hölggyel. Az egyik módja az, hogy felülvizsgálják az ő korábbi református házasságkötését, hátha katolikus szempontból szabad állapotú. De az is lehet, hogy idős koruk miatt is megengedett és lehetséges ez az egyházi áldás és a szentségekhez járulás lehetősége még akkor is, ha az illető korábbi házasságkötését nem lehet annulálni. Ezt a plébános atya majd elmagyarázza Önnek.
