DJKR!Kedves Lelkiatya.
Nem látok egy közös stratégiát kidolgozva a magyarországi görögkatolikusságnál , mely segítségével a családok mai hithez való tartozását erősíthetnénk .Az elsőáldozással ha odáig elkísérik a gyermeket- befejeződik Isten kapcsolatuk.Ugy érzem a mostani próbálkozások hitoktatás, táborok stb nem tud elégséges választ és eligazítást nyújtani a keresők számára.Erre szerintem egy külön katekumen pasztorációra lenne szükség , amelyet komolyan vesznek lelkipásztoraink . A családok helyzete gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedekben, melyre az gk egyháznak életszerű megoldásokat kellene találnia.
Nagyon élő közösségeket találtam Budapest szerte pl Tomka atyáéknál és sok helyen római testvéreinknél.Ő nem keresztel és nem esket meg senkit akik nincsenek felkészülve.Nem kellene ezt az utat járnunk? Mert lassan kikopnak a jó hívek -kihalnak az idősek . 3- 4 generáció hiányzik a templomjainkból, sajnos.
Áldott nagybőjtöt
László
Kedves László!
Javarészt egyetértek azzal, amit mond. Nem gondolom, hogy nekünk is Tomka atyáék útját kellene járnunk, de tény, hogy többet kellene tennünk, hogy elérjük a családokat, a gyermekeket, a fiatalokat. Vannak jó kezdeményezések, amelyek hoznak is gyümölcsöket, de ez kevés, többet kellene tennünk. Én azonban elsősorban nem az új módszerekben, hanem a hiteles emberek hatásában bízom. Én azért imádkozom, hogy a papjaink legyenek minél mélyebb lelkületű, imádságos emberek. Akkor, ha valaki nem is annyira tehetséges vagy találékony a lelkipásztori munkában, akkor is többeket fog Krisztushoz vezetni. Persze, ez nem zárja ki az új utak és módszerek keresését és alkalmazását sem, hiszen, aki hiteles, az egyben nyitott is. Viszont meg kell becsülnünk az időseket is. Emlékszem, már a '60-as években is azt mondták, már csak az öregek járnak templomba, ha ők kihalnak, kihal az egyház is. De úgy látszik, a templomba járó öregek mindig újratermelődnek...
Kedves Lelkiatya!
Nem rég Miskolcra kerültem. Nem ismerek itt senkit. A szüleim és a barátaimtól nagyon messze kerültem. Szeretnék megismerkedni vallásos fiatalokkal,hogy ne legyek olyan magányos. Van Miskolcon valamilyen katolikus ifjúsági csoport? A templomban, ahová járok, azt tanácsolta az atya, hogy a Mindszentiben érdeklődjek, meg is néztem a honlapjukat, de nem találtam ilyen jellegű csoportot.
Tudna nekem a Lelkiatya tanácsot adni, hogy hol érdeklődhetek, Miskolcon van e valahol valamilyen katolikus ifjúsági csoport?
Előre is nagyon köszönöm!
Miskolcon a Búza téri egyházközségben szerveződő ifi közösség működik a parókia alagsori hittantermében: Szeles u. 43.
A római katolikusok számára pedig jó ifi közösség él a Ferences kistestvéreknél: Kabar u. 8.
Dicsértessék.Kedves lelkiatya.szerelmes vagyok egy katólikus papba,aki olyan mint egy civil ember.nem tudom,de beszélgetés közben,a képekre pillant.tetszem neki?lehet esélyünk?köszönöm
Biztosan nem. Ez nem más, mint alattomos kísértés a sátán részéről. Egyrészt, hogy az Ön gondolatait és érzelmeit megzavarja, és ne az Isten emberét, vagyis Isten küldöttét lássa ebben az atyában, másrészt, ha bármiféle ilyen irányú lépést tenne, az esetleg az atyát is megzavarná a hivatásában. Javaslom, hogy most egy ideig ne beszélgessen ezzel az atyával, ne tartson vele közvetlen kapcsolatot, amíg ez a föllángolt érzelem szépen ki nem hamvad.
Tisztelt Lelki atya!
Olyan problémám van/lenne,hogy a feleségem mérhetetlenül féltékeny típus.Ami nem is baj,de oktalanul..(nem tagadom,hogy volt már egyszer alapja a dolognak,de akkor nagyon gyorsan észhez tértem).3 éve vagyunk együtt,én úgy érzem,hogy jó kapcsolatunk,minden téren..de van,hogy ez nem teljesen fedi a valóságot.Sajnos nem tehetek arról,hogy férfinak születtem,ez által én is megnézek más személyt is a gyengébbik nemből,de ezt nem érzem akkora bűnnek..miután még gondolati szinten se fordul meg a fejembe semmi.Ő az egyetlen nő akiért úgy érzem,hogy van értelme az életemnek.Amit az eltelt idő alatt azt hiszem sokat bizonyítottam is neki már.Ő érte,és gyermekeinkért élek,dolgozok,és már egyszerűen nem tudom,hogy oszlassam el ezt a kételyt benne.Ön mit tudna ajánlani jó tanács gyanánt?
Köszönettel:DD11
Sajnos, ha egyszer megtörtént egy kis kibillenés, az alapot adhat a gyanakvásra. De ez a seb is begyógyítható. Mégis okuljon belőle. Arról nem tehet, hogy férfinek született, de hogyan éli meg a férfiasságát, arról igen. Javaslom, hogy keresse az alkalmakat arra, hogy felesége iránti szeretetét kimutassa. A napi szorgos munka, a becsületes helytállás is fontos - férfiak általában úgy gondolják, ez elegendő bizonyíték a szeretetükre -, de a nők ennél többre vágynak. A szeretet apró jelei nagyon sokat számítanak. Egy-egy virág, csak úgy..., egy csók, egy simogatás, csak úgy... Ezek a szerelem kifejező eszközei, amelyekkel nem szabad spórolni. Azt javaslom, a felesége féltékenységét leginkább ezekkel gyógyítsa. Valamint imádkozzanak minden nap közösen, persze, együtt a gyermekekkel a családjukért.
a károli biblia miben t?r el a szent istván bibliát?l? valamint van e elt?r?s a szent jeromos ?s a szent istván biblia között?
A Bibliát ma már nem beszélt, régi nyelveken írták (héber, ógörög). Az
Egyház adja kezünkbe. Ez a biztosíték, hogy a Bibliánk teljes és egész.
Az első magyar változatok Károli Gáspár (1590, református) és
Káldi György (1607, katolikus)nevéhez fűződnek. Azóta újabb javított, és
az eredeti szövegek alapján revideált fordítások készültek. Minden
fordítás egyben értelmezés is, benne vannak a fordító személyes adottságai
és a hite is. Ezért nem teljesen mindegy, hogy milyen Bibliát vesz kezébe
az ember. A katolikusok számára a Szent István Társulat (2008) és a Szent
Jeromos Bibliatársulat (1997) által kiadott fordítások ajánlottak. Ezekben
hitünk szempontjából lényeges eltérések nincsenek. Mindkettő előszavát, az
egyes bibliai könyvek bevezetőjét, és a magyarázó jegyzeteket érdemes
elolvasni, mert segítik az Írás megértését, hisz egyházunk
iránymutatásai alapján készültek. Mindkettő 46 ó- és 27 újszövetségi
könyvet tartalmaz. A protestáns egyház a saját kiadású Bibliát használja.
Az ő Bibliájuk általában nem tartalmaz bevezetőket és jegyzeteket csak a
párhuzamos helyek megjelölését. Bibliájuk, mint a Károli is, 39 ó- és 27
újszövetségi könyvet tartalmaz. Az ószövetségi könyv azért kevesebb, mert a Qumrani iratok felfedezéséig úgy tűnt, hogy 7 könyv (Tóbiás, Judit, Makkabeusok I., Makkabeusok II, Bölcsesség, Sírák fia, Báruk könyve) héberül nem létezett, csak görögül. S bár ezek némelyikéből találtak héber töredékeket, mindeddig a kánoninak tekintett könyvek száma náluk nem változott.
Kedves Lelkiatya!
A szentmisében az átváltoztatáskor Krisztus valóságosan van jelen. Ezt értelmemmel elfogadom, dogma, tehát el is kell fogadni. De néha mintha ennél többet éreznék, egy villanásra, mintha sokkal mélyebben megérezném ennek a valóságát, az igazságát. Viszont olyan ez, mint amikor a szeme sarkából lát valamit az ember, mikor odanéz, már nincs ott az a valami. Ugyanígy, ha át akarom gondolni, ha utánanyúlok ennek a megérzésnek, megint csak az értelmi elfogadás marad a kezemben. Tudok rajta gondolkodni, miért mondta azt Krisztus, hogy "ez az én testem...", de ez a mély, nem is tudom honnan jövő megérzés, átérzés akkor nincs. Kedves lelkiatya, hol a hiba? Érzelmi átélés lenne, és ezt keresem akkor is, ha nincs helye? De ha elég az értelmi elfogadás, akkor honnan ez a villanásnyi, megrendítő megérzés? Nem igazán tudom leírni azt az érzést, de amióta először volt, keresem. És néha meg is kapom, de soha nem tartós, és mindig valami hiány, szomjúság marad utána. Vagy nem kellene ilyet keresni? Esetleg csak az érzelmeim játszanak velem? Vagy valami más?
Egész életünk során fejlődhet az Isten-kapcsolatunk, s kell is, hogy fejlődjön. Egyre többet megértek, fel tudok fogni a titkaiból, és egyre mélyebben. Ez a mélyebb megismerés már nem csupán értelmi munka, hanem egyre inkább átjárja egész lényemet mindaz, amit megtudtam, megismertem Istenről. Az Eukharisztia a legnagyobb titok a földön. Az értelemmel csak nagyon keveset lehet megragadni belőle. Az Úr gondoskodik, hogy itt ne is álljunk meg, hanem sokféle élménnyel, titkos felismeréssel, érzelmi túlcsordulással, könnyeket fakasztóan édes szeretetérzéssel gazdagítja ezeket a tapasztalatainkat. Ráadásul ez mindenkinél más és más, és az egyes embernél is mindig új és új. Amit eddig Ön is megtapasztalt, már az is többféle, nem csak a száraz elfogadás és a szeme sarkából elkapott felvillanás. Egyszerűen haladjon tovább ezen az úton. Időzzön sokat, ha teheti, rendszeresen az Eukharisztia előtt. Keresse bátra e titok nyitját! Eközben sok újat és érdekeset fog felfedezni, de kimerítően sohasem fogja felfogni ezt a titkot.
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
A következő kérdésben szertném a segítségét kérni. Településünkön ebben a tanévben nyílt egy református általános iskola. A lelkész azt kéri tőlünk, hogy aktívan vegyünk részt az iskola beindításában.
Egy katolikus hívő részt vehet-e egy református intézmény építésében? Milyen magatrtást tanusítsak?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel Zoltán
Amennyiben nincs remény, hogy ugyanazon településen, vagy a közvetlen közelében katolikus iskola nyíljon, akkor nem látok nehézséget abban, hogy katolikus létére támogassa a más felekezetű keresztény iskola létrejöttét. De ez még nem elegendő tényező. Alaposan át kell tekinteni, másokkal is megbeszélni, hogy valóban jó célt szolgál-e, s főként, hogy hosszú távon fenntartható-e egy ilyen iskola. Ha megvannak a szükséges feltételek, ha emberileg nézve jó kilátás mutatkozik az eredményes munkára, akkor érdemes támogatni az ilyen kezdeményezést.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy tud-e Miskolcon szervezett Jézus-ima lelkigyakorlati lehetőségről? Ilyenről olvastam már beszámolókat, stb. és szeretnék eljutni egy ilyenre Miskolcon.
Van-e erre valamikor lehetőség?
Nem hallottam arról, hogy a közeljövőben ilyet rendeznének Miskolcon. Legközelebb Budapesten lesz a Panágia központban (Molnár u. 3.), március 30-án. Szokott lenni Jézus-ima lelkigyakorlat Miskolc környékén: Komlóskán, Bodrogolasziban. De egyelőre ezek időpontjáról sem tudok többet.
Mi a lelkiatya véleménye erről az oldalról? http://www.everystudent.hu/
Meglepően jónak tartom. Ajánlom olvasásra az ott található írásokat.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Szeretném a tanácsát kérni! Már egy ideje erős vágyat érzek magamban, hogy szerzetes legyek. Sokat gondolok erre...de már nem szabadna rá gondolnom, ugyanis feleségem, családom van. Felnőtt megtérő vagyok, és megtérésem előtt teljesen más életre rendezkedtem be, más dolgok voltak fontosak, pl. jól fizető munkahely, család... Miután pedig Isten belépett az életembe, azok a dolgok amelyek egykor fontosak voltak, sokat veszítettek a jelentőségükből, és már nem igazán fontosak. Nagyon megszerettem a magányt, a csendet, a természetet, és rendkívüli öröm fog el, amikor lehetőségem van elmenni egy néhány napos lelkigyakorlatra és ott végig imádkozhatok pár napot...ekkor olyan közel érzem magam Istenhez, mint amennyire csak ritkán tudom a hézköznapokban. Rendkívül szégyenlem magam, de néha már akadálynak érzem a munkát, a családot az Isten felé vezető úthoz.
Ön mit tanácsol ennek a léleknek?
Előre is nagyon köszönöm a válaszát!
Miklós (27 éves)
Kedves Miklós!
Az Úristen tekintetbe veszi a lehetőségeinket, adottságainkat is. Bizonyára nem véletlen az, hogy a házasságkötés után talált rá a hitre. Ha már így alakult, akkor valóban nem érdemes arra gondolnia, hogy milyen jó volna szerzetesnek lenni. Ön világos feladatot kapott azzal, hogy családja van. Ugyanakkor ezt a belső hívást, belső késztetést is figyelembe kell venni. Valójában minden keresztény szíve mélyén szeretne szerzetes lenni, hiszen az nem más, mint egészen Istennek adott élet. De az is igaz, hogy nem mehet el mindenki szerzetesnek. Ez most az Ön feladata. Nem helyes gondolat, nem az Istentől származik, ha úgy érzi, hogy a családja akadály lenne az Isten felé vezető úton. Igaz, nem is ezt írta. De a családját is, a munkáját is tekintse úgy, hogy azzal mintegy szerzetesi életet élve dicsőítse az Istent. Közben végezni kell, ami élethivatásából fakad, de nyugodtan törekedhet arra, hogy minél mélyebb lelki életet éljen. Ezzel tud legtöbbet adni családjának is, és mindazoknak, akikkel bárhol találkozik. Most ez az Ön élethivatása, ne keressen mást. Keressen viszont egy lelkivezetőt, mert arra az elkövetkező időben nagy szüksége lesz.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Nem tudom, hogy jó helyre küldöm e levelemet, de 10 napja regisztráltam a fórumba, ahonnan visszajött egy olyan levél, melyben ez a mondat szerepelt: "Mielőtt bejelentkezhetne és megkezdhetné a fórum használatát, a kérelmét áttekintik és megerősítik. Amikor ez megtörtént, egy újabb levelet fog kapni erről a címről."
Azóta is várom a megerősítő levelet, de csak nem akar megérkezni. Kezdem azt hinni, hogy a fórumba nem jelentkezhet be akárki...
Üdvözlettel László
Kedves László!
Kérdését továbbítottam a Szerkesztőnek. Úgy tudom, hogy már válaszolt is Önnek a Szerkesztő válaszol rovatban.
Kedves Lelkiatya! Nem igazán értek egyet a transzszexuális férj feleségének adott válasszal, mivel valószínűleg a házasság megkötésekor is fennállt a férjének betegsége, s mivel ezt eltitkolta, a házasság egyértelműen semmis, mivel több mint valószínű, hogy annak tudatában a feleség nem ment volna hozzá. T.E.
Köszönöm szépen a kiegészítést. Ez valóban fontos körülmény, amelyre én nem gondoltam. Remélem, a kérdést feltevő is olvassa. Még egyszer, köszönöm a gondosságot.
Kedves Lelkiatya
Ha valakit csecsemőként római katolikus rítussal kereszteltek meg,de utána nem volt sem elsőáldozó,sem bérmálkozó, templomba sem járt,felnőtt fejjel 40 évesen dönthet-e úgy,hogy hitéletét keleti görögkatolikus rítusként akarja megélni?Lehet-e görögkatolikus elsőáldozó és részesülhet-e ott a bérmálásban?
A keresztségben a latin rítust kapta-biztosan nem véletlenül. Amennyiben felnőttként a katolikus egyházban a bizánci rítust szeretné megélni, megteheti azt római katolikusként is. Amennyiben azonban görögkatolikus szeretne lenni, ennek kérelmét a saját római katolikus püspökétől lehet kérni, leírva ennek hátterét és váltási kérelmének indokát. Miután onnan megkapta az engedélyt, az illetékes görögkatolikus püspök atyát kell az említett püspöki megkérni a befogadásra. Amint tőle is pozitív választ kap, kérheti a görögkatolikus parókustól a szentségi felkészítést.
azt szeretném atyám kéredezni hogy az igaz e ha valaki terhes akkor nem keresztelhet mert ami baba van a hasábba annak valami baja lehet
Ekkora butaságot! Vajon mi baja lehet a babának a keresztelés közben? Épp ellenkezőleg, az imádság, a szertartás nagyon jót tesz a magzatnak a méhen belül is.
A keresztség rendes kiszolgáltatója viszont mindig a felszentelt áldozópap. Szükség esetén viszont bárki keresztelhet, aki az Atya és Fiú és Szentlélek nevében keresztel az Egyház szándéka szerint. Így hát nem is igazán életszerű a kérdés, mert ha valakit, esetleg halálveszélyben gyorsan meg kell keresztelni, akkor igazán kicsi az esélye annak, hogy épp egy áldott állapotban lévő asszonynak kellene ezt megtennie. Persze, az élet produkál egészen különleges helyzeteket. Ha ilyen állna elő, akkor nyugodtan keresztelhet magzatot hordozó édesanya is.
Tisztelt Lelkiatya!
Tudom, hogy ez nem teljes mértékben lelki kérdés, viszont mégis fontos, a katolizáláshoz kapcsolódóan.
Mi a szokás a felnőtt katolizálás utáni ebéddel kapcsolatban? Kinek illik meghívni kit?
Idén húsvétkor lesz a keresztelőm és bérmálkozásom (római katolikus). Felnőttként katolizálok.
A templomi szertartás után ki hív meg kit ilyenkor?
A felnőtt keresztelt hívja meg ebédre a keresztszülőket, vagy a keresztszülők vendégelik meg az éppen megkeresztelt személyt, aki a keresztgyermekük?
Én, a leendő keresztgyermek nem tudnám meghívni a keresztszülőket, mert albérletben lakom, és a társak nem egyeztek bele.
Ismerőseim között sem találtam olyat, akik ebben segítenének húsvétkor.
A szüleim ateisták és a keresztelőről még hallani sem akartak, és sajnos nem is jönnek el. Így a szülői házba sem vendégelhetem meg a keresztszüleimet.
A keresztszüleimmel ezt nem közöltem, hogy a szülők igazából ateisták. Mert eddig nem kérdezték, illetve mivel felnőttként katolizálok, így ez nem is játszik szerepet.
Több utánaérdeklődés után sem tudok a környéken olyan étteremről, ami húsvétkor nyitva lesz.
Mi ilyenkor a teendő?
Amennyiben nekem illik meghívni a keresztszüleimet ebédre, nagyon cikis helyzetbe kerülök.
Mi lenne ebből a kiút?
Csak ez miatt nem akarom visszamondani a szertartást.
Természetesen ilyen mellékes szempont miatt nem szabad meghátrálni a nagyszerű lépés elől, hogy kereszténnyé váljon. Még csak az sem szükséges, hogy meghívja a keresztszüleit egy nagy ebédre. Persze, jó ezt az örömet megünnepelni, de hát a lehetőségeket figyelembe kell venni. Azt mindenképp érdemes elmondani a keresztszülőknek és a felkészítő atyának is, hogy a szülei miként állnak hozzá. A tényt nem befolyásolja, de azért jó, ha erről tudnak. Így még jobban tudnak segíteni is, akár még ilyen gyakorlati részletkérdésekben is. Önnek nem kell tehát semmilyen ünnepséget szervezni. Sőt, törekedhet arra, hogy ezt az örömet, az Úrral való élet kezdetét csendesen ünnepelje meg, főként arra figyelve, hogy az Úrral legyen testileg és lelkileg. Sok kegyelmet a felkészüléshez!
