Kedves Lelkiatya!
Már írtam a múltkor is a szüleim alkohol problémájával kapcsolatban,amiről még jobban megbizonyosodtam.Rajta kaptam egyiküket,történetesen édesanyámat az éléskamrában amint az üvegből titokban ivott.Nagyon kiborultam...
...nem értem miért történnek ezek a dolgok,de már sok az egész,néha az az érzésem a jó Isten is el akar intézni,a szeretetét érzem de a segítségét nem tapasztalom.Nem vagyok olyan erős,hogy elbírjam ezeket,az életem építésében is hátráltatnak ezek a dolgok.Megkérném a Lelkiatyát,hogy imádkozzon ezekért a helyzetekért.Köszönöm, hogy ezt leírhattam,már ez is némiképp segített.
Szerintem az Édesanyja legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, amikor rajtakapták a zugiváson. Iszonyú helyzet. Ő is utálja magát ezért, ráadásul most a saját édes gyermeke is utálja. Annyira kibírhatatlan érzés, hogy lehet, már csak emiatt is újra az alkoholhoz nyúl. Ördögi kör. Az alkoholisták akaratbénult betegek. Ha egy amputált lábú emberre rákiáltunk, hogy álljon föl, tehetetlenül úgy marad. Ha egy alkoholistának azt mondjuk, ne igyon, ugyanezt érzi. Mennyire szeretne a láb nélküli ember szaladni! Mennyire szeretne az alkoholista szabadulni! De képtelen rá. Máriapócson meg még néhány más helyen vannak lelkigyakorlatok alkoholistáknak. Ezeken a helyeken lehet csodás gyógyulásokat tapasztalni. De ezek valóban csodaszámba mennek. Azt javaslom, ne haragudjon emiatt a szüleire, inkább imádkozzék értük.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Imádkozni Istenhez bárhogyan lehet, bármit is végzünk közben?
Jómagam szeretne mély lelki életet élni Istennel, ezért és nem elég csak a szóbeli ima (nekem). Azt szoktam csinálni, (hittanos tanárom is mondta: Jézussal bármit lehet tenni, kivéve ami bűn. Natália nővér naplójában is olvastam: Jézusnak mindegy mit teszünk, csak vele legyünk, Tőle még akár cigánykerekezhetünk is) ezekre gondolva: Jézusom, gyere velem pl. biciklizni. Vagy akár leülök a gépem elé, nem akarom kihagyni ebből se Őt (pl. annyi művész kultúrájú oldal van)vagy csak hallgatom a kedvenc zeném, és élvezem a pihenést Istennel.
A másik, egy igen sajátos imádkozásom, vagy inkább szemlélődés? Nem tudom, de elsőre lehet képtelenség. Felnőtt korom ellenére mégmindig megvan bennem a gyermeki fantázia, szeretem az állatokat, főleg a lovakat nagyon( ez utóbbit kegyelemnek tartom, bár jóllehet nem az, de nagyon vigyázok rá). Soksszor képzelek el mezőn vágtató ménest, magas hegyek felett szálló szirti sast, vagy bármit ami Isten teremtett világa, és ezt mintegy személődve az Atya teremtéseit, neki ajánlom fel ezeket. Próbálom evvel dicsőiteni Istent, hogy a emmibl mit tudot ilyen szép mindent varázsolni. Tehát eze közben megpróbálom átélni Isten hatalmát, erejét és végtelenségét.
Fent említettem milyen gyermeteg fantáziám van, és sok bibliai eseményt még mindig rajzfilmként látom magam előtt, az valahogyy "melegebben" hat, megérinti a lelkem mint a felnőtteknek szánt (Bibliai) filmek. Ez utóbbira mindigg száraznak érzem.
Szoktam elmélkedni Jézus keresztútján is, de az is csak egy "rajzfilmes" képzelettel sikerül. (a Youtubon van egy nagyon részletesen, a jobb lator szempontjából készült 9 perces videó, az segít mindig átéli, sokszor sírok rajta. ( My last day - The Jesus anime ) )
Ezek nagy bajok, és próbáljak felnőni?
Ez baj, vagy inkább személődjek mást?
Pontosan úgy van, ahogyan mondja: Jézussal bármit tehetünk, ami az Ő akarata szerint való. Márpedig mindaz, ami tiszta örömet hordoz, az az Ő ajándéka. Lehet ez finom étel, kerékpározás, túrázás vagy baráti beszélgetés. Nagyon jó törekvés, ha tevékenységei közben megpróbál az Úrra figyelni, Neki hálát adni, Vele együtt örülni.
A fantáziálások is lehetnek az imádság alapja, mégis azt tanácsolják a lelkiatyák, hogy inkább óvakodjunk a fantáziálástól. Szép képek, békességet keltő érzelmek andalítják ilyenkor a lelket, de ez mégsem a valós élet. Javaslom, hogy ha van lehetősége, inkább menjen ki a természetbe, még ha nem is ér el olyan káprázatos természeti jelenségeket, de egyetlen kis virág kinyílásán legalább annyira el lehet ámulni és dicsőíteni érte Istent, mint a szirti sas lélegzetelállító röptén. Jézus életét és a Bibliai történeteket is nem annyira filmszerűen kell elképzelni, mint inkább lelkileg kiolvasni belőle, hogy mi az Isten aznapra szánt üzenete a számomra.
Kedves lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni, hogy miért van az hogy ha akármit csinálok nincs benne sikerélményem ?
Válaszát köszönöm.
Ennek több oka lehet. Nem ismerve az Ön körülményeit nem tudok erre válaszolni. Inkább tanácsot adok. Figyelje egy kicsit pontosabban az önmagát és az eseményeket. Tűzze ki önmagának feladatul, hogy észreveszi, ami mégis sikerült. Például eljutni valahová időben, elkészíteni a saját teáját. Lehet, ezek nevetségesen apró dolgok, de egészen biztos, hogy ilyen apróságok azért sikerülhetnek. Tehát már nem mondhatja, hogy semmi sem sikerül. Ezeknek is örülni kell. Amikor megtanulja ezeket az apróságokat észrevenni, megtanul ezeknek örülni, akkor bátorkodhat továbbnézni, a nagyobb dolgokra. Hátha azok között is talál olyat, ami mégis sikerül. Ugyanis nem az eseményekkel, hanem a látásával van egy kis baj, azt kell gyógyítani. Persze, ezek összefüggenek. Ha az ember nem veszi észre kisebb-nagyobb sikereit, akkor már eleve ezzel a reménytelenséggel kezd bele a dolgaiba, s azok aztán valóban nem is sikerülnek. Tehát tanítsa meg önmagát figyelmesebbnek lenni, tanuljon meg az apróságoknak örülni, és ez a megtisztított látása majd az eseményeket is képes lesz befolyásolni.
Kedves Atya !
Több vallási körből származó ismerősöm szretné tartani velem a kapcsolatot. Én azonban nem szeretném, mert nem vagyunk egy hullámhosszon, de ők erőszakosan "nyomulnak". Hogyan építsem le őket? Azt nem merem mondani, hogy ne hivjanak,mert megbántom őket, azt meg csalásnak érzem,ha hivnak és nem veszem fel a kagylót. Ha pedig rákérdeznek nem hazudhatom, hogy "nem voltam otthon".Volt, hogy elmondtam mit nem kedvelek a viselkedésükben, de meg sem sértődtek. Érzem, hogy szükségük van egy alanyra, aki meghallgatja őket,ám én sokáig megadtam magam, de most ingerült leszek tőlük.Mit csináljak ?
Soraiból arra következtetek, hogy ezek az ismerősei valamelyik szektának lehetnek a tagjai. Legalábbis náluk tapasztalható az az erőszakosság, hogy minden áron szeretnék elhívni az embereket a gyülekezetükbe, illetve szívesen nyitnak nagy hitvitákat azzal a meggyőződéssel, hogy ők tudják az igazságot, s feladatuknak érzik, hogy erről másokat meggyőzzenek, ha kell ilyen erőszakossággal. Ilyen hívogatást egyáltalán nem udvariatlanság visszautasítani, sőt, egyfajta hitvallás is. Persze, önmagában jó dolog vallási kérdésekről beszélgetni, de egy ponton túl értelmetlenné válik, amikor nincs egymás felé igazán meghallgatás, csak mindenki szajkózza a maga igazságát. De ne is haragudjon rájuk, inkább imádkozzék értük. Azt viszont én sem javaslom, hogy hitvitákba bocsátkozzék velük.
Kedves Atya !
Bizonyára rengeteg dolga van,ezért egy régi kérdésemre még nem kaptam választ.Az is lehet hogy elsikkadt valahol. Ezért ismét megkérdezném. Tudjuk, hogy a Szűzanya szeplőtelenül fogantatott, ám ha szülei nem voltak mentesek az eredeti bűntől, és azt pld. mi átörököljük, akkor Mária mikor lett kegyelemmel teljes ? Talán már édesanyja méhében ? Mi erről a teol.álláspont? Türelemmel várom válaszát és köszönöm.
Visszakeresve én megtaláltam. Akkor ezt írtam válaszként.
Fogantatásától fogva. Már úgy jött a világra, hogy a Krisztus megváltó ereje már előre megőrizte a bűntől. Ez egyházunk kezdettől fogva élő hagyománya, és semmi nem indokolja, hogy ezt ne higgyük el vagy másként gondoljuk. Önmagában nagy titok ez. Pusztán emberi értelemmel nem érthetjük meg minden részletét.
Tisztelt Lelkiatya!
Ön szerint a lélekvándorlásnak van-e valami alapja? Összegyeztethető-e Istennel? Én nem igazán hiszek benne, de néha nekem is van ilyen deja-vu érzésem, ez mitől lehet? Én egyre jobban kezdek rájönni, hogy az élet pont attól olyan érdekes és értékes, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Hogy csak egy kis szakasz a végtelenben... Ön mit gondol? Válaszát előre is köszönöm!Tisztelettel: H.
A lélekvándorlás teljesen összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, a kinyilatkoztatással. Olyan vallási törekvések emberi szüleménye, amelyek nem ismerik, nem tudják elképzelni, hogy az Abszolútum, a világ fölötti Teremtő személyes szeretetkapcsolatba lépjen a teremtményével. Mondom, emberi gondolatkísérlet a túlvilág, az örökkévalóság emberi értelemmel fölfoghatatlan és befogadhatatlan titkának megoldására. Pontosan úgy van, ahogy Ön mondja: az emberi személy egyszeri és megismételhetetlen. A lélek elválaszthatatlan ettől a személytől. Nem úgy veszi magára a testet, mint egy ruhát, hanem az is teljesen személyiségéhez tartozó sajátja. A Teremtő a semmiből létbe hívott minket, hogy egy vég nélküli örökkévalóságon át szerethessen. Ezt még elhinni is nehéz, nem hogy értelemmel fölfogni, de a kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy így van.
Tisztelt Lelkiatya,
Egy uj masik bermaanyat szeretnek.
lehet e masikat valasztani?
Hogy ne csak szenvedes es a nulla legyen. Vagy marad a nulla kapcsokatom a bermaanyammal.
Csak akkor mire jo egy bermaanya ha az embernek meg az sincs hiaba van amugy?
Mint kapcsolat nincs.
Nehezen tudom elképzelni a bérmaanya lecserélésének indokoltságát. Édesanyával, keresztanyával sem szoktuk. Ha megromlott a viszony vagy netán soha nem is volt jó, és vágyik arra, hogy legyen olyan személy, aki komolyan veszi ezt a feladatát, aki törődik Önnel, akkor is inkább azt javaslom, hogy Ön továbbra is tekintse a valódi bérmaanyát annak, tehát, például imádkozzék érte, ugyanakkor megkérhet valakit, hogy vállalja át azt a felelősséget, amelyet - ezek szerint - a bérmaanyja nem teljesít. Elsősorban ezt a viszont imádkozást, illetve azokat a lelki beszélgetéseket, amelyek jó esetben egy bérmaszülői kapcsolatban elvárhatók lennének. Különösen is fontos, hogy az ilyen személycserét ne bosszúérzet vezérelje. Ha lelki igénye van más személlyel való kapcsolattartásra, ezt megteheti ezzel a kéréssel, nem kell cserére gondolnia.
Dicsértessék
Kedves Lelkiatya, a torkosság bűn, az tény. Olvastam egy (nihil obstadt) kinyilatkozást: Jézus benső élete (metropolita.hu), ahol ugyan erről beszél Jézus: a Mennyei Atyát sokan sértik meg evvel.
Persze, velem is volt, hogy túl sok sütit/édességet/chipset stb. ettem, ittam mértéketenül. Pár hete azonban már egy szelet csokit se merek enni, vagy a napokban kaptam keresztmamámtl finom habos-almás pitét se merem enni (szüleim eszik helyettem is) mert megszólal egy hang bennem, hogy bűnt követek el, és nem bocsájta meg Isten, a zöld teával is felhagytam, pedig azt liter számra tudom inni ebben a melegben, ( a vizet nagyon nehezen erőltetem le a torkomon, hogy meglegyen a napi2liter), vagy akár inkább éhesen kelek fel az asztalról, de ink nem eszem több vacsorát, nehogy megbántsam Istent.
Persze ezek mind meglátszanak rajtam, és már kezdek nagyon fogyni. Akárányszor valami "finomság" fele közelítek megszólal bennem a hang, és inkább sóvárogva nézem.
Mit javasol?
Válaszáért áldja meg az Isten!
Nem, ez egy teljesen téves hang. Egészen bizonyosan nem a Jóistentől jön. Túl sok ilyen jellegű intelmet olvasott, és kicsit félreértette ezeket. A Teremtő Isten pontosan azért alkotta finomra az ételeket, hogy ezekkel nekünk örömet szerezzen. Gondolja csak meg, mi egyéb értelme van ezeknek a finomságoknak! Egy éhes embernek még egy szelet kenyeret is jól esik megenni, finomnak tartja. A fűszereket is a Teremtő találta ki, mi meg szépen lassan fölfedeztük és használjuk. Persze, túlzásba nem szabad vinni, mint ahogyan semmit sem szabad túlzásba vinni. Attól óvakodni kell, hogy túl sok sütit egyen az ember, mert elrontja a gyomrát. Balgaság volna. Attól is óvakodni kell, hogy például túl sok alkoholt igyon, mert elveszi az eszét. Még nagyobb balgaság! De vizet, teát, egyéb egészséges folyadékot nyugodtan igyon, éppen annyit, amennyi jól esik, hiszen ez a jóleső érzés nem más, mint a szervezet visszajelzése, hogy éppen mire van szükség odabent. Amikor valami finomat eszik, adjon hálát a Jóistennek, hogy kitalálta ezt a finomságot, és Önnek adta.
Kedves Lelkiatya!
Nemsokára épp aktualitása van az ifjúsági zarándoklatnak. Hosszú évek óta minden nyáron szerepel a programomban,idén azonban kihagyni készülök. Több ismerőstől hallottam, hogy nem mennek ők sem. Az ok pedig, hogy nagyon felhígult túlságoasn is fiatalokkal a társaság, akik nem veszik komolyan az egészet. 3-4 éve így van ez már.Gimnazisták, van, aki 16 sincs, pedig az a korhatár tudtommal. Mikor mi anno elkezdtük,volt 1-2 gimis,javarészt egyetemisták, főiskolások,dolgozó fiatalok jártak a zarándoklatra. Most belőlük van a kevesebb. Erre nem lehetne valami megoldást találni? lehetne mondjuk két zarándoklat: egyik 25 alatt,másik 25-felfelé. Nem tartom magam azért mégolyan öregnek,hogy ne vehessek részt egy ilyen programon,de közös témám egy gimissel biztos,hogy nincs. S nagyon azt látom,hogy az előadások, programok is mind rájuk vannak szabva. Nincs ezzel gond,de akkor találjanak valamilyen alternatívát a kicsivel idősebbeknek is. Amúgy is véleményem-és nem csak az enyém szerint- az egyházunk elhanyagolja a mi korosztályunkat. Van kicsiknek,ifjúknak, öregeknek mindenféle klub,találkozó, de nekünk, akiket leginkább nyomasztanak a világ gondjai-munka, munkatársak,megélhetés, házasság, rólunk elfeledkeznek. Van esély,hogy helyreálljon az egyensúly?
5
Bizonyára van igazság abban, amit ír. Bár, nem kizárt, hogy néhány évvel korábban még Ön is a fiatalabb korosztályba tartozása miatt élvezte jobban az ifizarándoklatot. Ám mindig vannak az idősebb korosztályból is, akik szívesen osztoznak a fiatalok dolgaiban. Nyilván nekik más az érdeklődésük, de ha többen is részt vesznek rajta, akkor még könnyebben megtalálják egymást, segíthetik egymás zarándoklatát.
Abban is igaza van, hogy nincs elegendő lehetőségük a fiataloknak, hogy az Egyház életébe bekapcsolódjanak. Többet kellene tennünk értük. Ám ismerem az atyák panaszát is, hogy nagyon nehezen megszólíthatók, nehezen lelkesíthetők a mai fiatalok. Hátha eljut a döntéshozókhoz ez a kívánalom is. Ugyanakkor mindig az egyéntől függ leginkább, hogy mennyire tud bekapcsolódni abba, amit kínál az Egyház.
Kedves Lelkiatya!
Régóta olvasgatom mások kérdéseit és válaszokat.
Szeretnék valamit kérdezni, de nem szeretném hogy kérdésem és válasza megjelenjen a honlapon. Ezért amennyiben nem gond inkább az email címére írnék.
Köszönettel: Erika
Kedves Erika!
Ha a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre ír, akkor tudok Önnek úgy válaszolni a kérdésére, hogy azt más nem olvassa.
Kedves Lelkiatya! Van egy dal, amit nagyon kedvelek a szentmisék alatt. Az áldozásnál énekeljük, és van benne valami ilyesmi rész: "merjünk téged Mennyei Atyánknak nevezni és mondani". Nagyon hálás lennék, ha az Atya adna valami támpontot, hogy hogyan tudnám megtalálni. Előre is köszöni csíkszeredai hittestvére! Dicsértessék!
A görögkatolikus Szent Liturgiában a Miatyánk előtt a pap, érdekes módon, az Istenhez szóló kéréssel szólítja föl a híveket az imádságra. Ez a kérés hangzik így: És méltass minket, Urunk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk téged, Mennyei Isten, Atyánknak nevezni és mondani:
Miatyánk...
Tisztelt Lelkiatya!
Az a fontos kérdésem, hogy én nagyon szeretnék Istennel jó kapcsolatba lépni, csak azt mondják, hogy szégyellem őt. De nem szégyellem, csak nem merem elmondani másnak. Kérem segítsen, hogy hogyan tudjam ezt kiverni a fejemből?
Köszönöm szépen a válaszát és megértését!
Lilla
Kedves Lilla!
Azt hiszem, nem tudja megúszni azt, hogy erről valakivel beszélgessen. Még az sem baj, ha nem fölszentelt pap, de valaki, akiben Ön megbízik. Bátran mondja el neki, hogy Ön mennyire szereti az Urat, hogy mennyire fontos Önnek, hogy Isten is szereti Önt, hogy ez boldoggá teszi. Beszéljen neki arról, hogy mi mindent szeretne elmondani az Istennek. Persze, nem is kell föltétlen mindet, de egy kicsit erről beszélnie kell szóban, emberi módon, hogy ez a furcsa gát Önben fölszakadjon. Utána könnyebb lesz megtennie, amit már egyszer valakinek ezen az oldalon javasoltam. Este a szobájában gyújtson meg egy gyertyát, lehetőleg tegyen ki egy ikont, egy szentképet. Majd csöndesen, de azért hallható hangon szólítsa meg a Jóistent: Istenem! Tudom, hogy itt vagy, tudom, hogy hallasz. Köszönöm, hogy meghallgatsz. Kérlek, segíts...
Azt szeretném megkérdezni, hogy mit jelent egy egyszerű ember számára: "Megújítani mindent Krisztusban!"
Egy másik kérdezőnek az imént szóltam arról, mennyire állhatatlan az ember. A megújulásra való törekvés pedig nem más, mint ennek a szomorú ténynek a tudatosítása, ugyanakkor annak fölismerése, hogy ez nem akadályoz meg bennünket az előrehaladásban. Mindig meg tud újulni az ember. Mindig tud új erőre kapni. Ez nagyon fontos: MINDIG! Nem fogy el az ember ereje SOHASEM! Csak meg kell találni a módját, hogy Istenből merítkezzünk. Egyedül Krisztusban lehetséges ez a megújulás, nem a magunk erejéből. De ha kérjük, Ő mindig segít, mindig új erőt ad. Tehát ez a mindent megújítás nem csak egyszeri cselekvés, hanem életmód: állandó törekvés, vagy inkább lélekállapot: megrendíthetetlen bizalom, hogy velünk van Krisztus, nem hagy magunkra sohasem.
tisztelt lelki atya 36 éves vagyok tartós beteg tegnap még úgy éreztem egész világgal egy vagyok és bárkin segíteni tudok ma meg iszonyú boldogtalanságot érkeztem kérem válaszoljon sürgőse n
Nem tudom, az okozta-e ezt a fordulatot, hogy megtudta ezt a betegségét, vagy már hosszabb ideje hordozza ezt a betegséget, s ebben az állapotában van hol jobban, hol rosszabbul. Bárhogy is van, azt azért mindnyájan tapasztaljuk, hogy a lelkünk változékony. Ilyen az ember. Még néhány tized hőemelkedés is teljesen meg tudja változtatni a kedvünket, munkaképességünket. Éppen ezért nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy éppen milyen a hangulatom. Ráadásul sokszor időjárásfüggő. Nem baj. Csak a tetteimet tartsam kézben, s még inkább a gondolataimat (ez jóval nehezebb, de törekedni kell rá). Ha rám tör a rosszkedv, attól még igyekezzem mindent a legjobban végezni, másoknak leginkább segíteni. Ha meg kicsattanok a jókedvtől, attól se szálljak el túlságosan, hiszen - mint Petőfi egy tréfás versében fogalmazza: kedved majd követendi gyász.
Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt! (Jak 5,13)
Kedves Lelkiatya!
Enikő vagyok. Soha nem éreztem ennyi fájdalmat, mint az elmúlt években. Sokat olvastam válaszát. Azt hittem bántani fog levelemért, ezért sokáig nem néztem meg. Örülök, hogy mégis megtettem.
Enikő
Kedves Enikő!
Remélem, észrevette azt is, hogy többen is fölajánlották, hogy imádkoznak Önért. Ha mi, emberek - még ismeretlenül is - szívünkön viseljük a másik ember terhét, akkor mennyivel inkább Mennyei Atyánk, aki igazán ismer bennünket, jobban, mint mi saját magunkat, tekint ránk megértő szeretettel. Tudnia kell, tehát, hogy az Isten egyáltalán nem haragszik, sőt, nagy erővel szeretne segíteni is az Ön életén.
