Tisztelt lelki atya!!! Férjemnek is és nekem is van érvényes görög.kat.házasságunk a múltból szentségekhez nem járulhatunk semmisé nyilvánítás nem sok esély van mert a férjem nem igazán akar vele foglalkozni.A kérdésem az hogyan éljem tovább katolikus hitemet szentségek nélkül??? Végleg elvesztettem???? Engem már csak a pokol vár??? Válaszát előre is köszönöm Dicsértesék Jézus Krisztusnak
Szó sincs róla, hogy emiatt elveszett volna. Azt javaslom, járjon el továbbra is - vagyis inkább még gyakrabban, mint eddig - a szertartásokra. Ne is csak a Szent Liturgiára, hanem minél több szertartásra. Egyelőre, úgy tűnik, nem járulhat szentségekhez. Ez, persze, nagy fájdalom, de szép eredményt is szülhet. Ragaszkodjék még inkább az Istenhez. Az Anyaszentegyház Önt is éppen úgy megajándékozza kegyelmeivel, csak másként. Semmiképp se érezze magát kitaszítottnak sem az Egyházból, sem Isten szerető karjaiból. Meg fogja találni azokat a módokat, eszközöket, amelyek Önt is közelebb segíthetik az Istenhez. Hiszen ez a célunk mindnyájunknak. Amíg nem járulhat szentségekhez, addig ezt a nehezebb, de - a küzdelem miatt - még magasztosabb utat járja a Krisztussal való egyesülés felé. Nagy kegyelmek várnak Önre, ne torpanjon meg!
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném a tanácsát kérni,a barátommal szeretnénk a kapcsolatunkat Istennek tetszőként élni, de sajnos a szexuális vágyaink mindig gátat szabnak ennek. Az esküvőt még nem tervezzük (3hónapja vagyunk együtt, a barátom 22 én 20 éves vagyok). Ön szerint, hogy tudnánk parancsolni a vágyainknak?
Tudom, nagyon nehéz dolog, ha már kialakult a kapcsolatukban a testi egyesülés. Innen visszalépni nagyon-nagyon nehéz. De nem lehetetlen, és nagyon fontos is, hogy megtegyék. Egyrészt, mindkettejükben meg kell, hogy legyen az erre való törekvés. Ha csak az egyik szeretne tiszta maradni, akkor képtelenségnek tűnik, hogy a társának ilyen irányú követelésének ellen tudna állni. Ha azonban mindketten Krisztusért és a saját későbbi kapcsolatukért szeretnének tisztán fejlődni a szerelemben, akkor a következőket tanácsolom. 1. Imádkozzanak közösen a tisztaságért. 2. Legyenek sokat együtt, de mindig legyen valami célja az együttlétüknek (mozi, színház, kirándulás, sport, stb.) 3. Lehetőleg ne legyenek hosszan együtt magányos helyen, ahol megtörténhet a lefekvés. 4. Szabjanak határt az érzékiségnek. Ez a határ elég jól meghatározható. A kéz a másik testén ne barangoljon tilos helyeken. Amikor nagy szeretetben együtt vannak, ez nagyon szép, de, ugye, érzékelhető az pont, amikor az érzékiség veszi át a irányító szerepet? Akkor ijedten meneküljenek, mert újra megégeti Önöket a tisztátalanság tüze. Higgyék el, messzire kerülni kell az erre való alkalmakat, különben legyűri Önöket a tisztátalanság, és hamarabb fölfalja kapcsolatukat a testi szerelem, minthogy az szépen kibontakozna a maga rendje szerint.
Kedves lelkiatya!
A minap olvastam, hogy két Szent Mihály főangyalhoz szóló ima volt eredetileg, és az egyiket valamiért betiltották. Felteszem hogy tudom melyik az, amelyiket nem (pl. a Pázmány Péter Egyetem internetes könyvtárának címlapján is szerepel), de a másikat is meg lehet találni az interneten, és a környezetből nekem úgy tűnt, hogy nem telejesen világos mindenkinek, hogy melyiket lehet és melyiket nem imádkozni. Meg tudná mondani, miért lett betiltva a másik? Köszönöm a választ előre is! Anikó
Amennyire utána tudtam nézni ennek a kérdésnek, a következőt tudom válaszolni. Szent X. Piusz pápától származik a következő imádság:
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: Parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.
Ezt tehát szabad és ajánlatos is imádkozni.
A Mennyei seregek dicsőséges fejedelme, Szent Mihály főangyal... kezdetű ima azonban a csak papok által végezhető ördögűzés szertartásának a része. Emiatt terjedhetett el, hogy ezt nem szabad imádkozni, de ez nem egészen így van. Önmagában ezt az imát is szabad mondani, csak maga az ördögűzés szertartása van az áldozópapoknak fönntartva.
Kedves Lelkiatya!
Önnek mi a vféleménye a művészetterápiáról?Ajánlott-e ilyen foglalkozásokon részt venni?
Válaszát előre is köszönöm!
Magyarországon több egyetem is nyitott ilyen jellegű képzést. Mindenképpen értékes, tudományos módszerekkel végzett segítő szolgálat, amely a nevéből is érthetően a művészet (főként az alkotóművészet) eszközét használja önismereti folyamatok, személyiségzavarok és egyéb, pszichés eredetű problémák terápiás kezelésére. Félő, hogy ennek a szakterületnek is vannak sarlatánjai, akik nem szakmai képzésen vettek részt, hanem csupán önjelöltek. Olyan szakemberekhez érdemes fordulni, akiknek valóban hiteles diplomájuk van erről. Ha pedig azzal a gondolattal foglalkozik, hogy Ön is szeretné ezt a mesterséget kitanulni, akkor keresse föl azt a felsőfokú intézményt, ahol ilyen jellegű akkreditált képzés folyik. Ott részletesebb tájékoztatást kap.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném a segítségét kérni, hogy hogyan tudnék elmélyülten és kitartóan imádkozni egy megfelelő társért, családért.37 éves vagyok, a kapcsolataimat mindig azzal a reménnyel kezdtem el, hogy a lehető legjobban, pozitívan álljak hozzá, taktikák és játszmák nélkül, de sajnos mindig megszakadtak, pedig sokszor egy egy kapcsolatban évekig is vártam.Legutóbb 5 évet, de az illető visszament 5 év után a régi barátnőjéhez.Ez nagyon megviselt. Valahogy kicsit mindig pofára esek.Hiába kérem pszichológusok segíségét, segítenek, de eddig még nem volt egészen célravezető.Ők csak azt mondják meg kell változnom.Ne értékeljem magam alul. Mondjam ki az érzéseimet.Nincs az a férfi aki ne állna velem szóba, de ez a ,, jó kislányság,, taszítja őket.Kinek kell egy olyan lány aki mindenkinek megakar felelni.Nem tudom, mit rontok el, keresem az okot. De nem jövök rá.Most van egy férfi,már egy éve levelezgetünk és akit nagyon szeretek,de ő egy kapcsolát nem tudja lezárni. Valamikor 5 évvel ezelőtt találkozunk, de akkor hiába udvarolt kitartóan, hűséges akartam maradni az akkori páromhoz.Gondoltam felveszem vele a kapcsolatot és így kezdődött.Nem utasított el, örült nekem.Megbeszéltem vele, hogy akkor azért nem adtam a kapcsolatnak esélyt, mert hűséges akartam maradni.Nem gondoltam, hogy nem fog szoros kötelék kialakulni az 5 év alatt sem, pedig már az elején voltak jelek.De azt hittem idővel fog változni és én mindent megteszek.Most 5 év után ezzel a fiúval levelezgetek, meglátogatott 5 alkalommal, legutóbb 3 hetet voltunk együtt.Kirándultunk, erdőbe jártunk,tengerre, kézműves táborba mentünk...azt mondta tervei vannak velem, családot, gyerekeket szeretne tőlem.Azt mondta imádkozni kell a családért.Most 10 hónapra elment külföldre dolgozni.Naponta váltunk levelet. De félek elveszítem őt is.Mindketten katolikus vallásúak vagyunk.De ő más vallásokban is keresgélt.Nekem ez az első olyan kapcsolatom, ahol a hit komolyabban felmerült.De nem merem elbízni magam.Ő egy muszlim lánnyal került kapcsolatba, aki érte messziről idejött és azóta úgy érzem menekül tőle mindenfele.Nem tudja hogyan oldja meg a helyzetet.Nagyon szereteném visszavezetni a katolikus valláshoz is. Úgy érzem távol áll tőlünk az a vallás,bár közelebb hozta az Istent az ő életében is mindenképp.Elmondása szerint nem gondolt bele abba, hogy ha lennének gyerekei nem fognak majd járni néptáncra, nem tanulnak zenélni stb. Nem tudom mit tegyek, hogyan imádkozzak, hogy rendeződjön az életünk és letisztuljanak a gondolataim, érzéseim és megtaláljam a társam.Köszönöm szépen válaszát!Emese
Kedves Emese!
Csak biztatni tudom, hogy reméljen bizalommal ebben a kapcsolatban. Igen jó eséllyel indul benne. Most már csak az kell, hogy a barátja is kitartson a helyes úton. Igazából a barátjának jobban tudnék inkább tanácsokat adni. Hogy eddig mi is volt a hiba, azt nem tudhatom. Nem mindig a személyben van a hiba, a világunk is megnehezíti a házasságba lépés döntését, de a párkeresést is. Sok fiatal szenved ma emiatt. Következésképp pedig a társadalom is. Ne az imádsága elmélyültségétől várja, hogy a párja megmaradjon, hiszen ez őrajta is múlik. Mégis bátran és bizalommal kérje az Urat, hogy legyen meg az Ő akarata.
Annyi taktikusságot pedig mindenképpen javaslok, hogy leveleiben, megszólalásaiban erősítse a barátját az igazi értékek képviseletében, a magyarság, a hazaszeretet, a népzene, legfőként pedig a katolikus hit semmivel sem fölcserélhető gazdagságában.
Kedves Lelkiatya! Azzal a problémával fordulnék Önhöz,hogy jelen éslegi lakhelyemen megszúntek a reggeli misék és az esti misék nem jók számomra,mert esti gimis vagyok.Rossz,hogy csa misékenk pénteken és vasármap tudok miséken résztvenni.Mintha lelki fázásom lenne mise nélkül.Mit tegyek? Szerzetesnővér szeretnék lennés kell az ërettségi 2évet még szenvedjek mise nélkül?Szerintem nincs semmi ami a misét pótoliatná.Köszönöm előre is válaszát!Bernadett
Kedves Bernadett!
Kétségtelen, hogy a szentmise végtelen értékű, semmi sem pótolhatja. Mégis azt tanácsolom Önnek, közelítse meg ezt a helyzetet másként. Úgy alakult, hogy nincs lehetősége minden nap szentmisén részt venni. Ezt ne hiányként lássa, hanem feladatként. Próbálja meg a jelen helyzetnek, a mostani lehetőségeknek megfelelően átalakítani az ima- és lelkiéletét. Javaslom, hogy ismerkedjék meg a zsolozsmával. Ha nincs, aki erre megtanítsa, akkor viszont ne bajlódjék vele, olvassa egyszerűen a zsoltárokat. Ez, persze, sokkal keményebb dió, mint elmenni a szentmisére, de az elmúlt két évezred alatt mégis millióknak volt csodálatos imakönyve a Zsoltároskönyv. Önnek is rá kell találnia. Ha megmaradtak volna a napi szentmisék, akkor nem volna rákényszerülve erre. Most a helyzet hozta ezt. Továbbá töltsön több időt csöndben az Úrral. Ez is sokat fog alakítani a lelkiéletén, a Jóistennel való kapcsolatán. Újra csak azt mondom, ne szomorkodjék az így alakult helyzet miatt, hanem keresse, hogy az Úr milyen új utakra akarja vezetni ez által is, hogy még közelebb jusson Őhozzá.
Kedves Lelkiatya!
Engemet miért nem szeretnek néhányan? Úgy érzem, hogy soha nem tetszik egyeseknek amit csinálok, mindig megszólnak, hogy mit s hogyan kéne tennem. Úgy érzem hogy nem szeret senki mert én nem úgy élek ahogy ők. Egyik "barátommal" összefutottam és meséltem neki, hogy felvettek az egyik kollégiumba és "előadást" tartott arról, hogy hát az milyen messzire lesz és buszozni fogok és korán kell majd kelnem, hogy beérjek az előadásokra, mehettem volna albérletbe is, csak az a gond, hogy nem mindenki teheti meg, nem mindenkinek egyforma az anyagi helyzete. De neki is megvan ám a maga hibája is. A barátnője nem köszönne, ha felbotlanék benne akkor sem. Régen jó barátságban voltam a fiúval, de az egyetemi baráti köre és a barátnője "elvette az eszét". Néhányan meg azt mondják, hogy ne foglalkozzak azzal amit mások mondanak, legyek önmagam. Miért nem tudják elfogadni azt amit csinálok, velem miért nem olyan kedves, rendes mindenki, mint néhány emberrel? Miért nem néznek maguk körül az ilyenek? Köszönöm a választ: Ági
Kedves Ági!
Semmiképp sem szabad azt gondolnia, hogy Önt nem szereti senki. Egyrészt a végtelen jóságú és hatalmú Úristen Önt csodálatos módon szereti. Persze, más ez, mint amire hétköznapi értelemben vágyunk. Egyszer egy kislány azt mondta: én olyan Istent szeretnék, akin bőr van. Tehát, a láthatatlan Isten szeretete olykor nem elégíti ki a szeretetigényünket. Mégis, fontos igazság, hogy sohasem mondhatjuk: engem senki sem szeret. Az Ön esetében is inkább azt látom, vagy néhány személy, akivel szívesen barátkozna, akivel szeretne több időt együtt tölteni, csak ők nem viszonozzák ugyanezt, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint szeretné. Ne törődjön vele! Továbbá az is fölöslegesen szomorítja a lelkét, hogy nem mindig kap elismerő visszajelzést. Itt van, például a kollégium ügye. Szerintem Ön nagyon is jól választott azzal, hogy kollégiumba ment, és az említett illetőnek egyáltalán nem biztos, hogy igaza van a maga érveivel. Ez tehát Önt egyáltalán ne bosszantsa. Nem ritkán mást mondanak ám az emberek, mint amit gondolnak. Nem biztos, hogy ebben az esetben is, de előfordul, hogy az ember irigykedik a másikra, és csak azért mond rosszat a másik döntésére, mert ő nem azt választotta. Szóval, annyira esetlegesek, annyira szeszélyesek az emberek véleményalkotásai, hogy igazán nem érdemes magunkat ahhoz igazítanunk. Ismeri az apa, a fiú meg a szamár meséjét? Az a tanulsága, hogy soha nem volt jó az embereknek az, amit éppen csináltak. Hogy erről népmese is van, arról árulkodik, hogy a jelenség nem új keletű.
Azt mondhatom, nem kell foglalkoznia az emberek véleményével. Legyen egy lelkiatyja, akivel meg tudja beszélni a dolgait, akiben megbízik, aki tanácsokat adhat Önnek. Ugyanakkor alakítsa ki bátran a saját véleményét az egyes dolgok kapcsán, és ne zavarja, ha mások mást gondolnak. Mint ahogyan Önnek sem kell mások véleményét megváltoztatni. Fogadja el az életet úgy, ahogyan van, szépségeivel és nehézségeivel együtt! Akkor lesz kiegyensúlyozott és boldog az élete, ha elfogadja azt úgy, mint az Önt végtelenül szerető Jóisten ajándékát.
Kedves Lelkiatya!
A "tökéletes igazak lelkei" (Zsid 12,23), vagyis az üdvözültek a mennyben tudnak-e arról, amit hátrahagyott rokonaik-ismerőseik tesznek? Látják-e azokat akik még ebben a világban élnek? Mit mond erről a Szentírás? Mit tanít az egyház? Hogyan vélekedtek erről az egyházatyák? Mit gondolnak erről a ma teológusai? Mire alapozzák téziseiket, érveiket? Mit tudunk biztosan, és mi ami csak fikció?
Kíváncsian várom a válaszát, útmutatását!
Szeretettel: Tamás
Kedves Tamás!
A mennybe jutott elhunytak minden bizonnyal tudnak rólunk, hiszen az igazak lelkei Isten kezében vannak - ahogyan a Bölcsesség könyvében olvashatjuk (Bölcs 3,1). Istenben van békességük, de Isten szeretetén keresztül látnak is minket, és ezért Istennel együtt munkálkodnak is az üdvösségünkön, egészen az általános ítéletig, ahol teljes lesz az üdvözültek száma.
Az Egyház tanít is a küzdő, a szenvedő és a megdicsőült egyház egységéről, akik számára fontos, lehetséges és inspiráló az a Szentlélek közösségében megélhető összetartozás, ami egymáshoz fűzi őket. Mint ahogy a Teremtő Istenünket is sürgeti, lelkesíti és nyugtalanítja is övéinek küzdelme és szenvedése, elképzelhetetlen, hogy akik benne élik meg a szeretet beteljesedését, azok mindeközben közömbösek, - Órigenész kifejezésével - szenvtelenek lennének itt maradott utódaik, hozzátartozóik, barátaik, vagy még egykori ellenségeik iránt is.
Ez Egyházunk egyértelmű tanítása.
Dicsőség Jézus Krisztusnak !
Arra lennék nagyon kíváncsi, hogy a hosszan tartó lelkiismeretfurdalás mit eredményez ? Arra lettem már egy ideje figyelmes, hogy egy személy a környezetünkben állandó félelemben, szorongásban él, amitől bizonyára akarva vagy akaratlanul , de látszólag nem tud szabadulni. Gyötrődik, pedig nap, mint nap imádkozik, sőt másokat is arra buzdít. Van - e olyan , hogy megszabadulni nem tud az ember valami nagyon nyomasztótól még az ima ellenére sem. Talán nem jól, vagy nem Istennek tetsző amit csinált, s nincs rá bocsánat ?! Naív emberként érthetetlen az effajta viselkedés, s nagyon elgondolkodtató, mert bizony akad olyan, aki bort iszik és vizet prédikál, sajnos ! Válaszát kíváncsian várom. E
Kedves E.!
Nem könnyű kitalálni, hogy az említett illető miért is él állandó félelemben, szorongásban. Valóban vélelmezhető, hogy van egy feldolgozatlan belső feszültsége, amelyet nem tud megoldani, még ha meg is gyónta, netán folyamatosan meggyónja, de ő maga nem tudja letenni, de nem biztos, hogy ez az oka. Szerintem erre a helyzetre nem teljesen illik a vizet prédikál, bort iszik mondás, mert a másokat imára buzdító törekvése teljesen őszinte a részéről, sőt, talán segélykiáltásnak is felfogható. Ő valóban szeretne szabadulni, ezért sokat imádkozik, érzi, hogy az imádsága nem elegendő, másokat is buzdít az imádságra, ebben esetleg saját bűntudatát is enyhíteni reméli - amely azonban ettől a buzgó és buzdító imádságtól nem fog csökkenni. Sajnos, vannak olyan helyzetek, amikor valaki elköveti a vétket, meg is bánja kegyetlenül, meg is gyónja, de saját magának nem tudja megbocsátani, és így nem tud bízni abban, hogy az Isten már megbocsátott neki. Az ilyen ember sokat gyötrődik fölöslegesen, és esetleg másokat is gyötör a maga belső békétlenségével. Esetleg tanácsolhatja neki, hogy beszélje meg ezt a helyzetét egy lelkiatyával (nem kizárt, hogy talán pszichológusra is szükség van), de legalábbis imádkozzék érte, hogy a lelke békére találjon.
Kedves Lelkiatya!
Arra kérem, ne jelenjenek meg soraim a nyilvános felületen, ...
Őszinte tisztelettel:
...
Ahogyan kérte, nem jelentetem meg a történetét, a helyzetének leírását, mégis, valami nagyon fontosat szeretnék Önnel közölni. Semmiképpen se tartsa magában ezt a problémát, mert megeshet, hogy felőrli, még ha a legjobb szándékkal próbálja is kezelni. Azt tanácsolom, beszélje meg ezt az egész kérdést a házastársával. Lehet, hogy eleinte értetlenül fogadja, netán szemrehányással is - ne feledje, Ön szintén szemrehányást tesz ezért az érzésért saját magának! - de a hosszútávú egyetértés végett fontos, hogy tudjanak erről beszélni, beszélgetni. Nem biztos, hogy változtatni kell a helyzeten, de az fontos, hogy ki tudják beszélni. Ne gyötörje magát fölöslegesen olyan dolog miatt, amit meg is lehet oldani. Általában igaz a házasságokra, hogy fölöslegesen mennek tönkre, pedig megmenthetők lennének éppen azáltal, hogy a nehézségeket őszintén megbeszélik, nem rejtegetve semmit egymás elől.
Kedves Lelkiatya!Református vallású vagyok,de szoktam imádkozni Szűz Máriához,és kérem a segítségét gyermekáldással kapcsolatban!Így is meghallgatja a segítség kérésemet vajon?
Egészen bizonyosan meghallgatja. Tudni kell azonban, hogy imádságainkkal nem a magunk akaratát kényszerítjük rá Istenre, hanem megnyitjuk magunkat az Ő akaratának befogadására. Amely, az Ő végtelen szeretete folytán legtöbbször egybeesik a mi vágyainkkal, hacsak valami más módon nem akar megajándékozni valami nagyobb jóval, mint amit mi kérünk. Az imádság által tehát nyitottabbá válunk ennek fölismerésére és elfogadására. Így van ez az Istenszülőhöz, Szűz Máriához intézett imáinkkal is. Mária segít nekünk helyesen látni az életünket, önmagunkat, az Isten akaratát. Minél nagyobb hittel kérje Máriát, annál hamarabb meglátja a csodát.
Kedves Lelkiatya! Mi a neve és funkciója, jelentése annak a díszes, piros körnek, amin a püspök szokott állni a liturgiákon?
Ez a szőnyeg - amely azonban nem minden esetben kerek alakú - egy sast ábrázol, amely kiterjesztett szárnyakkal lebeg az alatta lévő város fölött. A város a Mennyei Jeruzsálem, mely az Egyházat jelképezi, a fölötte lebegő sas pedig az Igét, amely egyszerre őrködik és vezeti a várost. A püspök az, aki személyében nem csak vezeti, hanem jelképezi is azt a részegyházat, amelynek vezetését rábízták.
Kedves Atya !
Bánt a lelkiismeret,mert több katolikus testvérem nyomulva szeretne velem barátkozni, én azonban nem. Sokszor meghallgattam őket,mert úgy éreztem jónak kell lennem, ám annyira irritálnak, hogy terhemre vannak és ingerült leszek tőlük.Kiborítanak - szerintem helytelen vallásgyakorlatukkal. Nem szektások, hanem hivő katolikusok, mint én, de nem vagyunk szellemileg azonos hullámhosszon. Nem érdekelnek a receptek, az ünnepi nagymisék "szép" volta és bizonyos vallási mozgalmi események: Szeretetláng mozgalom, Szent Mónika közösség, medjugorjei üzenetek, stb.Én ezekről másképpen gondolkodom. Szabad nekem NEM felvenni a telefont, ha ők hívnak ? Vagy ez csalás ? Miként lehet őket "lerázni" vétkezés nélkül,mert ők "jók" hozzám, DE ... ?
No, ez aztán valóban nem könnyű kérdés. Azt leszögezhetjük, hogy e jámbor barátainak nincsen joguk sem Önt sem más személyeket zaklatni a jámborságaikkal. Ennek alapján Önnek joga van másként gondolkodni és nem bekapcsolódni az általuk erőszakolt, vagy legalábbis túlzottan ajánlkozó lelki együttműködésbe. Legyen nyugodtan határozott. Csak akkor tegye meg, hogy nem veszi föl a telefont, ha előtte már közölte az illetővel: nem kíván belépni ebbe a lelkiségbe, ezért ne hívja Önt, s ha mégis hívná, nem fogja fölvenni a telefont. Ha ezt megtette, akkor nyugodtan megteheti, hogy nem veszi föl. Enélkül szeretetlenség volna. Ebben az esetben, tehát, a határozott visszautasítás kifejezését kívánja meg az őszinte szeretet. Ugyanakkor ügyeljen, hogy semmiféle lelkiséggel szemben ne legyen elutasító..
tisztelt lelki atya
olyan kérdésre seretnék választ kapni hogy kocsis fülöp érsek metropolita atyánál lehet e gyonni vagy orosz atanász püspök atyánál?
Van rá példa, hogy a püspök atyák is gyóntatnak, de sajnos csak ritkán. Leginkább lelkigyakorlatokon vagy máriapócsi búcsún nyílik erre lehetőségük.
kedves lelkiatya!
Megismertem egy srácot, akivel elkezdtünk ismerkedni. aztán belépett a képbe egy lány, akivel nagyon hamar össze is jött. és lassan lassan otthagyta az a közösséget amiben mi megismerkedtünk. majd ugye kiderült hogy más oka is volt annak hogy már nem jár a közösségbe, persze ezt később tudtam meg. De amikor elkezdődött a kapcsolat, mindig azon a napon mentek valahová amikor a délutáni program volt. meg állandóan telefonált utána ha a srác velünk( 3 lánnyal volt). később újra összefutottam vele és még mindig azt mondta hogy csak az illető lányra számíthat.(hiszen az embernek családtagja is vannak de lefőképp szülei. akkor még a szpichológusok szerinti "rózsaszin köd" még mindig előtte van? mert szerintem az nem normális dolog ha programot szervez ott nem kapnak helyet a fiatal ember barátai, csak a lány és a 10 évvel idősebb nővére és annak a barátai. és néha úgy érzem, hogy amikor kiöntötte a szívét, hogy a lánynak nem hiszem, hogy megteszi hiszen annyi de annyi olyan dolgot mondott, amit én bárkinek nem mernék elmondani, bár itt meg kell említeni, hogy jó volt a viszonyunk korábban is.
remélem minél hamarabb megkapom válaszát. Előre is nagyon köszönöm
Angyal 26
Kedves Angyal 26!
Nem tudom pontosan megítélni, hogy mi lakhat most e fiatalember szívében. VAlószínű, nagyon bele van zúgva ebbe a lányba, ha miatta otthagyta a korábbi közösséget, ha - mint mondja - csak ővele akar lenni, a barátait nem is hívja. És bizony, az ilyen nagy szerelem néha vak, nem látja igazán még a szeretett lényt sem, csak azt, amit a lelkében kivetít rá. Persze, nem biztos, hogy itt is ez a helyzet, mondom, ennyi leírásból nem tudom jól megítélni.
Azt javaslom, ne legyen tolakodó ezzel a fiúval szemben. Várjon türelemmel. Ha találkoznak, legyen nyugodtan nyitott a beszélgetésre, hiszen láthatóan sok mindent szívesen elmond Önnek. De a tanácsom, hogy most elégedjék meg ennyivel. Ne firtassa, hogy hogyan viszonyul Önhöz, táplál-e még kedvező érzelmeket. Kivált ne bírálja, ne becsmérelje a viselkedését. Fogadja el őt úgy amint van, s fogadja el ezt a helyzetet. Könnyen lehet, hogy még változni fog, de most ne erre számítson, mert ezzel óhatatlanul már számon is kérné rajta.
