Az imádság ilyenkor nem azért kell, hgoy jóvátegyük a súlyos bűnünket. Nem a Jóistent kell kiengesztelni, kibékíteni, hanem saját lelkivilágunkat. Tehát azt javaslom, hogy imádságban nagy bizalommal forduljon az Úrhoz, de azért meg is kell gyónni ezt a bűnt. A teljes tisztuláshoz ez is elengedhetetlen.

Teljesen jogos a kérdés. Ennek megoldása, vagy inkább megoldhatatlansága abból fakad, hogy emberi fogalmakkal beszélünk olyan dolgokról, amelyek meghaladják az emberi fogalmainkat, meghaladják a bármennyire is elképesztő adottságokkal rendelkező, mégis véges értelmünket. Mi az előbb és utóbb fogalmakat csak az időkeretben tudjuk értelmezni. Viszont a halál után nincs idő, hiszen az fizikai, a teremtett anyagvilág törvényeihez kötött valóság. Ha viszont nincs idő, akkor azt sem tudjuk értelmezni, hogy mit jelent az egyéni ítélet és majd a végső, utolsó ítélet közti különbség. Ennek a mikéntjét tehát nem tudjuk megtalálni, megfogni. A lényegét kell megértenünk ennek a teológiai tanításnak, ami a következő: van egyéni felelősség és van közösségi felelősség, s ami még fontosabb, hogy van (lesz?) számonkérés, tehát tartozunk is ezzel a felelősséggel. Hogy milyen lesz a számonkérés, az ítélet, arról megint csak véges emberi fogalmaink vannak. Az Isten végtelen irgalmát nehezen tudjuk összeegyeztetni ezzel a számonkéréssel, kivált a büntetéssel. Erről megint csak annyit tudunk, hogy Isten nem büntet, hanem az ítélet nem egyéb, mint annak kimondása, hogy az ember mit választ: Isten mellett dönt, vagy vele szemben. Érdemes már az életben mellette dönteni - és ehhez igazítani a tetteinket -, mint arra számítani, hogy majd ott, a végén azt mondom, ha rajtam áll, inkább a mennyországba mennék...

Az egész Szent Liturgiát, de minden más szertartásunkat is átjárja a bűnbánat lelkülete. Ezért nem is lehet külön meghatározni, hogy melyik a bűnbánati rész. A dicsőítő és a bűnbánati imák folyamatosan váltogatják egymást. Például az Uram, irgalmazz! fohászsort mindig Dicsőség az Atyának...kezdetű dicsőítés követi. Az ekténiák (könyörgések sora) az elejétől a végéig átszövi minden szertartásunkat.
Az mehet áldozni, akiben megvan ez a bűnbánó lelkület. Legjobb, ha ezt a vágyát a szentgyónásban is kifejezi, tehát akar szakítani bűnnel, mely elválasztja Istentől.

Rákérdeztem, s megtudtam, hogy ami beérkezik a honlap szerkesztőségébe az egyházközségektől, azt nyomban föl is teszik. Tehát az lehet az ok, hogy oda nem érkezik el. Valóban, érdemes az egyházközségi honlapokat szorosabban kapcsolni a központi honlaphoz.

Kedves Kata!
Az Úr sohasem fordul el tőlünk. Ezt nagyon fontos mélyen tudatosítanunk a lelkünkben. Ha úgy érzem, hogy távol kerültem Tőle, akkor ezt a távolodást én okoztam vagy én engedtem, hogy a távolító erők hassanak rám. Javaslom, hogy újra kezdjen el úgy imádkozni, mint rég. Akkor jobban bízott az Úrban, jóval több időt szánt az imádságra. Ehhöz térjen vissza, s meglátja, hamarosan megváltozik a látása, s észre fogja venni az ajándékokat is, amelyeket az Úrtól kap, nem csak a keserűségeket.

A központi szervezők jövő év márciusában nyitják meg a jelentkezést a magyar nyelvű oldalon, de a görögkatolikusoknak a Metropólia egységes szervezése miatt az egyes egyházmegyék referensénél kell majd jelentkezni. A jelentkezés egyfajta pályázat keretén belül történik. Aki velünk szeretne részt venni annak egy jelentkezési lapot, egy motivációs levelet (miért akarok részt venni, hogyan kapcsolódok be az egyházmegye ifjúsági életébe stb.), lelkipásztori ajánlást (vállalva az egyházközségi önrészt) és valamiféle igazolást vagy beszámolót a nyelvtudását illetően kell majd a hivatalokba küldeni.
Az érdeklődők a honlapot (www.gorogkatolikus.hu) figyeljék, mert ott tesszük majd közzé a pályázati felhívást a jövő év elején.

Igen. A Metropólia meghirdette az Irgalmasság évének kapunyitását Máriapócson, amelynek imádságát december 8-án este nagy virrasztás szertartásával fogjuk végezni. Erre az eseményre, az Irgalmasság évének ünnepélyes megnyitására mindenkit szeretettel várunk.

Kedves Anni!
Azt javaslom, beszélgessenek egy nagyot erről a helyzetről. Ne hagyják kibeszéletlenül. Bizonyára mindketten okai annak, ami kialakult, s az is valószínű, hogy nem ugyanúgy látják, nem azokat az okokat látják mind a ketten. Javaslom, hogy vegyen egy nagy levegőt, és szólítsa meg az illetőt, kezdeményezve, hogy üljenek le és beszéljék meg a kapcsolatukat. Erre készüljenek is föl egy kicsit, találjanak rá nyugodt alkalmat, kezdjék közös imádsággal, utána pedig mindketten mondják el, hogyan látják a helyzetet. Lehetőleg ne a sérelmeket kezdjék el sorolni, hanem kezdjék úgy, hogy mindketten elmondják, miben látják saját magukat hibásnak, hogy így alakult a dolog. Semmiképpen se szemrehányás legyen ennek a célja, hanem a tisztázás, a kibékülés. Előtte egyedül is imádkozzék azért, hogy a Szentlélek vezesse ezt a jóra törekvésüket.

Házasságkötés csak papszentelés előtt lehetséges, utána már nem. Mostani gyakorlatunk szerint Magyarországon a nős papságot választó jelöltek általában házasságkötésük után néhány hónappal, lehetőleg fél évvel kapják meg a diakónusi rendet. Diakónusként legalább egy fél évig, esetenként hosszabban, akár néhány évig szolgálnak, és utána szenteli őket pappá a püspökük.

Kedves László!
Köszönöm a kiegészítést, kiigazítást. Valóban, a kérdésnek erre a részére nem figyeltem oda. Máriának, természetesen, nem voltak gyermekei. Erre a tényre utal az is, hogy Jézus a kereszten még utolsó leheletével gondoskodni akart édesanyjáról (Jn 19,26-27).

Gál Péter atya a legismertebb e téren Magyarországon. De más atyák is vannak,:akik tudnak segíteni Önnek. Péter atya elérhetősége: 30-936-09-81 és galp@pphf.hu
Ha láthatóan egyetlen áldás már sokat segített, akkor ez (is) bátorítsa arra, hogy jobban éljen Istennek ezzel az ajándékával. Magától a Jóistentől is kérhet áldást, de még jobb, ha egy-egy paptól kéri azt.

A szexszomnia jól kezelhető a különböző generikus antidepresszáns készítményekkel, noha a betegség kutatása még gyerekcipőben jár, s az orvosok sincsenek teljesen tisztában a kiváltó okokkal. Úgy tűnik, a szexszomnia genetikai úton öröklődik, de stressz, depresszió és alkoholizmus is kiválthatja.

Végtelenül egyszerű megoldást kínál az Egyház, pontosabban, maga a Jóisten. Menjen el gyónni, és újra járulhat az Eukharisztiához. Amit a papok és egyházjogászok mondtak Önnek, azzal én is egyetértek. Semmi akadálya nincsen annak, hogy ezt visszaállítsák. Ugyanakkor az is fontos, hogy a férjével sok más jellel kimutassák és kifejezzék egymás iránt a szeretetüket.

A felnőttek megkeresztelése nem függ a felekezettől. Igaz, van néhány egyház és szekta, amely ragaszkodik a felnőttkereszteléshez (ilyenek például a baptisták), de ezt a leszűkítést sem az őskeresztények idejében, sem a későbbi korokban nem gyakorolták. Kezdetben vagy a missziókban (ami az adott helyen szintén az egyházi élet kezdetét jelenti) természetes volt, hogy többnyire felnőtt korban kereszteltek meg sok embert, azokat, akik megtértek, fölismerték az Evangélium igazságát és örömhírét. Ez ma is így van a Katolikus Egyházban is. De ennél természetesebb, amikor valaki belenő az egyházba, Krisztus testébe. Gyermekkorában megkeresztelik (a bizánci rítus szerint megbérmálják és megáldoztatják), és attól kezdve, már gyermekkorától keresztény életet él.

Valóban, kicsit furcsa ötlet, de én nem tartom elítélendőnek ezt a megoldást. Jámbor játéknak tűnik, amelynek az az eredménye, hogy valakiért imádkoznak. Az teljesen igaz, hogy az imát nem lehet kávéautomatának tekinteni, de itt nem is erről van szó. Lehet, hogy az ima komolyságát gyengíti ez a fölfogás, hogy sorsoljuk ki, kiért imádkozunk? Talán igen, de az eredmény inkább az imádkozók hozzáállásától függ. Ha ezen ötlet alapján valakiért imádkoznak, ezzel nem sérül, szerintem sem az Istennel való kapcsolat, sem az egymásért viselt felelősség. Az tény, hogy utána, azt az imádságot komolyan kell venni.