Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,hogy a 200 szemes csotkit hol lehet weben megrendelni és kb.mennyibe kerül? Mert a nyiregyházi Szent Atanáz kegytárgybolt oldalán nincs ár irva. Segitséget elöre is köszönöm!
A kétszáz szemes csotki a kegytárgyboltban 5990 Ft-ért kapható. Sajnos, a weboldal egy ideje nem működik - elnézést kérnek a bolt dolgozói emiatt. Bízhatunk abban, hogy januárban már ki lesz javítva. Ha a vásárló átállítja Euro-ra a pénznemet, akkor kiírja az összeget, amit utána át tud számítani. Ha szükséges, lehet a kegytárgyboltot keresni emailben is: szentatanazbolt@atanaz.hu
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a görög alszerpapokat mar úgy szentelik fel, hogy van feleségük vagy házasságot az alszerpapszentelés után is köthet? Vagy ők cölibátusban élnek?
December 20-án három családos embert avatott alszerpappá az egyházunk. De lehettek volna nőtlenek is, akik később házasodnak meg. Az alszerpapi rend nincsen cölibátushoz kötve, illetve alszerpapok is még megházasodhatnak. Ennek mozdíthatatlan határvonala a diakónus-szentelés. Akit diákonussá szenteltek, az már viszont nem házasodhat, még ha történesen megözvegyül is.
Kedves Lelkiatya!
Évek óta gyötrődök, kétségeim vannak affelől, hogy püspökeinket a Szentlélek irányítja.Mit tanácsol, mit tegyek az imádságon kívül?
Ez a gonosztól jövő kísértő gondolat nem fogja Önt előre vinni az Isten felé. Hogy püspökeink nem tökéletesek, ez nyilvánvaló tény. De, hogy Isten Lelke vezeti őket, az nem kétséges. Az egyház választotta ki őket, a magyar közösségek énekelték rá az Áxiosz-t (azaz, méltó, vagyis elfogadjuk, jónak tartjuk), és még sorolhatnám a szentségi és egyháztani jegyeket, amelyek az efféle kételkedést alapjaiban el tudják oszlatni.
Azt nagyon jól teszi, ha az egyházi vezetőkért imádkozik. Ezen kívül javaslom még, hogy olvassa, hallgassa minél gyakrabban a tanításaikat, figyeljen oda azok valódi tartalmára, olvassa ki belőlük a Szentlélektől Önnek küldött üzenetét. (Erről, még ha a főpásztorok nem is tudnak, a Lélek mégis fölhasználja őket, hogy a híveket rajtuk keresztül tanítsa.)
semmibe nem veszem magam mert sokáig csak otthon ültem úgy gondolom hogy okosat nem is tudok mondani ill.kényszeresen érzem csak okosat mondhatok elidegenedtem az emberektől szivesen beszélgetnék ismerkedhetnék csak nehéz kezdeményezni hogy nem találok magamban jó tulajdonságot .köszönöm Norbi
Kedves Norbi!
Azt javaslom, az első kimozduló útja a templomba vezesse el. Menjen el - még ha máskor is szokott járni, most menjen el külön ezzel a szándékkal a templomba, és ott kicsit hosszabban beszélgessen el a Jóistennel. Ne önmagát vizsgálgassa, hogy mi az oka ennek a bezárkózásnak. Úgy sejtem, hogy ennek már ezerszer nekirugaszkodott, de sosem ért a végére. Gondolkodjék el inkább egy kicsit az Istenről. Hogy mennyi mindent végbevitt a földön. Gondolkodjék el a mindenhatóságán. Nem tudom, ismeri-e a galaxis adatait - ennek utána is nézhet. Ismeri-e a biológiát, ahol rengeteget lehet csodálkozni? Szeret-e zenét hallgatni? Most kifejezetten Isten-kereső szándékkal hallgasson meg néhány Bach muzsikát. No, szóval rácsodálkozva az Isten nagyságára, gazdagságára, szépségére, innen induljon el társat keresni, beszélgetni. De itt se önmagával foglalkozzék. Sokkal inkább azért keressen embert, hogy hol tud segíteni. Van-e, akit meg tud hallgatni. Azzal nem kell törődnie, hogy Önnek mennyi jó vagy rossz tulajdonsága van. Ennek semmi jelentősége nincs. Összetartozunk, segítenünk kell egymást. Az Istenbe kapaszkodva keresse, hogy hol tud másoknak segíteni. Minél inkább megfeledkezik saját magáról, annál több örömet fog kapni a Jóistentől. Ez mindig így működik.
41 éves vagyok görög katolikus templomban kereszteltek inkább a római katolikus vallást gyakorlom elsőáldozó nem voltam mit kell tennem hogy az úr jézus testét magamhoz vehessem.Válaszát köszönöm Dicsöség Jézus Krisztusnak
Ha Budapest közelében él, javaslom, keresse föl István atyát (+36302050348).
Ha ez nehéz volna, akkor pedig az Önhöz legközelebb álló atyát szólítsa meg. Örömmel fog Önnek segíteni ebben a fontos lépésben.
Kedves Lelkiatya? Mi a különbség a kicsi és a nagy csotki között, a kicsi is ugyanolyan jó?
Csupán a mérete. Semmi lényegi különbség nincsen. Van, aki ezzel, van, aki azzal szeret imádkozni. Nyilván a nagy csotkit nehezebb volna templomon vagy saját szobánkon kívül, mások előtt használni. Ezért is jó a kicsi méretű. De ez az ügyesebb a lefekvéskor is, mert könnyen az ember keze ügyében marad. Ám, ha rászánjuk az időt, akkor meg a hosszabb a jobb, hadd haladjon a Jézus-ima sora bőséggel!
Tisztelt Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék, hogy ki lehet kántor?
A településünkön lakó kántor végzettséggel rendelkező (több mint húsz éve végzett és gyakorolta hivatását más településen ) személyt nem alkalmazzák semmilyen formában sem ( sem egyházi iskolában, iskolai kántorként, sem az egyház községben ). Az önjelölt végzettség nélküli nagy hangúak viszont énekelhetnek. néha dalolnak az Isten tiszteleten.Ők már rangsorolják is magukat 1,2,3, 4. kántor.
Ha van az egyházközségben több kántor is, boldog az a gyülekezet! Ugyanakkor Önre is bizonyosan szükség van - legalábbis arra kántorvégzettséggel rendelkező személyre, akire utalt. Javaslom, keresse föl a parókus atyát vagy valamelyik káplánt, és ajánlja föl szolgálatait. Ha netán elutasítaná, akkor kérdezzen rá, vajon miért. Ez a legegyszerűbb módja. Valamit biztosan mondani fog, amit majd érdemes tovább gondolni. De lehet, hogy az lesz a válasz: jöjjön el kántorizálni. Szóval, az atyával beszéljen erről, s biztosan sikerülni fog.
Kedves Atya!
Római katolikus vagyok, szeretném megkérdezni,- még csak érdeklődöm - hogy mit kell tennem ha ki szeretnék lépni formálisan a katolikus egyházból?
Nem döntöttem még el a dolgot, csak tépelődöm, lelki beszélgetést igényelne, kb. 6 hónap alatt 4 különböző atyát kértem meg, hogy szakítson időt rám,
nem jutottunk el még odáig sem, hogy időpontot keressenek nekem, egyszerűen leráztak.
Gyónás nem alkalmas erre mert rövid rá az idő. Én nem az az ember vagyok, aki állandóan feltartja a papokat, de szükségem lenne iránymutatásra!
NEM ez lenne az okom a döntésre, ez csak rosszul esik!
Mit gondol atya hogy Isten bezár bizonyos kapukat és máshol pedig kinyitja?
Köszönöm szépen a választ!
Ha megjelenik lelkében ez a kísértő gondolat, akkor valóban a legjobban teszi, ha keres egy lelki atyát, akivel ezt és az egyéb kérdéseit megbeszélheti. Ez nagyon fontos. Nem is akarom elhinni, hogy nem talált atyát, aki szívesen elbeszélgetne Önnel. Persze, elhiszem, csak nagy szomorúsággal. Hiszen nekünk, papoknak épp ez a kötelességünk, hogy rendelkezésre álljunk másoknak, ha bármilyen lelki vagy egyéb kérdésük van. Szívesen javaslok Önnek jó lelkiatyákat, ha megtudom, hogy merre lakik. Megírhatja személyesen is a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
Nagyon is jól gondolja, hogy az Isten mindig nyit új lehetőséget, bármi ér is bennünket. De ezt a képet semmiképp sem helyes a Egyházból való kilépésre alkalmazni, hisz ilyenkor mi magunk zárnánk be kaput - életadó kaput! - magunk mögött, s nem foghatjuk rá a Jóistenre. Szóval, a Mindenható Isten rendjében mindig van újrakezdési lehetőség, ebben szemernyit se kételkedjék. De igaz és jogos, hogy Önnek emberi segítségre is szüksége van, hogy ezeket jobban megértse, világosabban meglássa. Javaslom, hogy imádságban kérje az Urat, hogy segítsen Önnek olyan atyára találni, aki meghallgatja, jó kiadósan el tud Önnel beszélgetni. S persze, közben keresse is meg ezt az atyát!
Kedves Lelkiatya!
Mit jelent a miruálás, és mirre jó ? ÉS a paszkura osztás?
Miroválás az az olaj-kenet, amelyet bizánci egyházunk nagy ünnepeken szokott adni a híveknek. Az ünnep, un. lítiás vecsernyéjében kenyeret, búzát, bort és olajat áldunk meg, és ebből részesülnek a hívek. A búzát általában eltesszük a legközelebbi koliba készítéshez, a bort és a kenyeret kiosztjuk, az olajjal pedig kereszt alakban megkenjük a hívek homlokát. Ez utóbbi a miroválás.
A paszkura a proszfora népies neve. Az előhozott kenyér, amelyet a Szent Liturgiában használunk, s annak megmaradt részét a Liturgia után kiosztjuk a híveknek. Néha keverni szokták a lítiás ünnepen osztott megáldott kenyeret és ezt a Szent Liturgia után megmaradt, szintén áldott kenyeret. Mind a kettőt proszfora-osztásnak (paszkurának) szoktuk nevezni.
Tisztelt lelkiatya kerem segitsen nagyon nagyon megbantam de maszturbaltam nagyon fiatal vagyok es many kerem segitsen MIT tegyek?
Lényeg, hogy ne essen kétségbe. Gyónja meg minél hamarabb, és adjon hálát a Mennyei Atyának, aki nem, hogy nem haragszik emiatt, hanem erejével az Ön segítségére siet, hogy ne essen bele újra ebbe a bűnbe. Ne arra tegyen fogadalmat, hogy soha többé nem tesz ilyet, hanem arra, hogy a Mennyei Atyát soha el nem hagyja, bármilyen élethelyzetbe kerül is. Ez az Isten iránti szeretete vezesse ezentúl a tisztaság megtartásában. Őérte küzdjön meg ezzel a kísértéssel. Hiszen, azt tudnia kell, hogy újra jelentkezni fog ez a kísértés. Fontos még, hogy messze kerülje az erre irányuló egyéb, kisebbnek tűnő dolgokat is: ilyen képek nézegetését, az erről való gondolkodást, trágár beszédet. Küzdjön meg a tisztaságért! Ezekben a küzdelmekben fog erős férfi emberré edződni.
Tisztelt Lelkiatya!
Tudna nekem ajánlani,olyan oldalt vagy személyt akivel a gondjaimat megtudnám beszélni, persze a hitről is lenne szó. Köszönöm. Áldott karácsonyt!
Ha a lelkiatya@gorogkatolikus.hu emil-címre ír, akkor tudok Önnek részletesebben is válaszolni. Itt nem látja más sem a kérdéseket, sem a válaszokat.
Ha személyes találkozást, lelki beszélgetést szeretne, ahhoz pedig tudnom kell a lakóhelyét, hogy lehetőleg ott vagy a közelben javasoljak jó lelki atyát.
De ezt is megírhatja levélben is az imént megadott címre.
TISZTELT Lelkiatya!
Nagy gondban vagyok, szükségem van a tanácsára. Kérem ne tegye ki ezt az oldalra, csak a válaszát!
Ez a fiú nem szereti Önt, csak a testét. Éppen ezért nem szabad kiszolgáltatnia magát. Az Ön szeretete is bizonytalan, összekeveredik a tiszta érzelmekkel és egy másik, kevésbé megmagyarázható vonzalommal, amely vonz is, taszít is. Mindenesetre ez nem szerelem, kivált nem lehet ráépíteni hosszú távú kapcsolatot. Ha a tanácsomat kéri, azt javaslom, ne barátkozzék ezzel a fiatalemberrel, kereken adja ki az útját. Inkább ne is találkozzanak, mert akkor csak magyarázkodás, netán veszekedés lesz belőle, vagy ami a rosszabb, az Ön akarata ellenére is elcsábítja.
Tanácsom még, hogy mihamarabb menjen el templomba, kérje Jézust, hogy Ő segítsen ebből kilépni, a tettét pedig gyónja meg. Meglátja nagy megkönnyebbülés lesz.
Kedves Lelkiatya!
Mi az, hogy szekta?Kik vagyunk mi görögkatolikusok, hogy azt mondhassuk egy másik felekezetű vallásra, hogy szekta? Tudom, hogy a mi hitünk ős és onnan ered, de ezt nem tehetnék meg ők is?
Vagy ezt megteheti egyáltalán valaki? Hiszen Jézus azt mondja, hogy aki nincs ellenünk az velünk van.(Mikor a tanítványai elűzték azt az ismeretlent aki az ő nevében űzött ördögöt.)
Beszélgettem egyszer egy üdvhadseregessel és ő azt mondta, hogy az ember csak a hit által igazulhat meg.Hát én azt tudom, hogy ez a mondat szerepel a bibliában, mégis úgy hiszem ez nem feltétlen igaz. Ő azt mondta, hogy nem juthat a mennybe ember, aki nem mondja ki még életében, hogy hiszek Jézus Krisztusban vagy valami hasonlót ehhez.
Én viszont úgy véltem és ő is, hogy így nagyon kevés ember juthat be, hisz vannak akik teljesen tudatlanok. Én azt mondtam, hogy szerintem az juthat be, aki szeret.És nagyon sok ember szeret, és mindenki tökéletlenül. Csak egy ember szeretett tökéletesen.Meg aztán van is egy olyan rész, amikor azt írják, hogy aki szeret az minden törvényt megtart.
Tudom, hogy a lelkiatya sem tudhatja ezt pontosan,hogy ki üdvözül, mert ott van Isten , aki pedig mindent tud.Mindent.
Lelkigyermek
A szekta szó a seco, 'levág' igéből származik. Ez két értelemben is vehető. Egyrészt azok, akik a teljes tanításból bizonyos részeket kivágnak, elhagynak vagy túlhangsúlyoznak. Másrészt azok, akik ezzel az elkülönüléssel Krisztus egyházából magukat kivágják, kirekesztik. Ezt a szót, nyilván első jelentésben a Katolikus Egyház alkalmazza azokra, akik abból kiváltak, mást tanítanak, mint az Egyház. Többnyire ezek a közösségek nem szeretik önmagukat szektának nevezni.
Hogy ki tartozik Jézushoz, arról Szent Lukács evangéliuma érdekes különbséget pontosít. Az Ön által idézet részben valóban azt mondja Jézus: Aki nincs ellenetek, az veletek van (Lk 9,50). Nem sokkal később azonban ezt is mondja: Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór (Mt 12,30). Tehát valóban nem szabad elküldeni magunktól senkit, aki nincs ellenünk, az velünk lehet, de a Jézushoz tartozás ennél sokkal szigorúbb követelmény. Őhozzá nem lehet közömbösen tartozni: vagy vele vagy ellene!
Teljesen igaz az is, amit az ismerőse mondott, a Szentírásból igazolható: Aki nem hisz, az elkárhozik (Mk 16,16). De vajon mi, emberek, tudjuk-e, hogy ki hisz és ki nem? Tudjuk-e, hogy mi lakik a másik emberben? Tudjuk-e, hogy mi történik vele élete utolsó pillanatában? Éppen ezért sem én sem más nem tudja megmondani, hogy ki az, aki üdvözül és ki nem. Vannak különlegesen nagy hitű emberek, akiknek az élete és halála körülményeinek a gondos megvizsgálása után az Egyház azt mondja ki, ők egészen biztosan üdvözültek. Ezek a szentek. Viszont senkire nem mondja ki az Egyház, hogy elkárhozott. Nincs az a vizsgálat, amely ezt tévedés mentesen meg tudná állapítani. Tartózkodik is tőle az Egyház.
Kedves Atya ! Hoaszú panaszommal fordultam Önhöz a fiammal töltött karácsony miatt.Jelzem,hogy ő most lelkesen szervezi, hgoy hozzám jön és együtt ünnepelünk. Én egy szót sem szóltam, ő találta ki. BArátnője a testvéréhez megy. A kérdés ezennel megoldódott. Nem fogunk külön ünnepelni ismét. Félek ugyan, de remélek és igyekszen nagyon toleráns lenni bármit tesz. Szívből köszönöm a tanácsait. Azért irtam, hogy a tanulságokat más is vonja le a saját életére és hogy megköszönjem, hogy mindig nagyon jól fogja meg a problémákat és segít, amiért nagyon hálás vagyok. Szeretettel: Annamária (egyébként voltunk mi már külön karácsonykor mert elhagyott 3 ill. 4 évig, de nem fejtette ki miért)
Kedves Annamária!
Köszönöm szépen jelzését. Arra buzdítom, hogy ne csak toleranciára törekedjék, hanem Istenbe vetett bizalommal tekintsen az ünnepre és a fiával való szeretetkapcsolatra. Hangsúlyozom: Istenre tekintsen! Legyen nagyon imádságos az idei Karácsonya, akkor nem véti el a szeretetet, sem annak módját, sem annak mértékét. Legyen áldott Karácsonyuk!
Kedves Lelkiatya!
Úgy érzem, nincs egy mustármagnyi hitem sem.
Mi az a hit? Hogy lehet megfelelő a hit? Mi az, hogy higgy a célodban? Honnan tudom, hogy ez valóban hit nem csak a valós kép meghamisítása, hogy nem csapom-e be magam? Mennyire lehet Istenre hagyatkozni? Pl.: Tudom, hogy Istennek minden lehetséges, még ami nekem nem is, de ha én nem tanulok egy dolgozatra, az lehetséges, hogy dolgozatírás közben én mindent tökéletesen tudjak? Ha ez így lenne, akkor nem hordoznánk a keresztjeinket...
Aki magabiztos az lehet közben alázatos is? szükséges a magabiztosság? Vagy csupán a világban élőknek van rá szüksége, hogy emberek maradhassanak a talpukon? Az alázatosság és a magabiztosság kizárják egymást?
Nagyon jó kérdések! Nem biztos, hogy ugyanilyen jó válaszokat is tudok rá adni, de megpróbálom.
Fontos különbséget tenni. Teljesen félrevezető a szólás, hogy mindegy miben hiszünk, csak higgyünk valamiben. Ezt a kommunista diktatúra alatt jónak tűnt hangoztatni, amikor magát a hitet, mint emberi értéket is próbálták tagadni, nevetséges színben föltüntetni. Ehhez képest még jobb, ha valaki hitt valamiben. Ezt azonban erősen el kell választani az Istenbe vetett hittől. Ha csak valamiben hiszek, például a célomban, az nem más, mint az én elszántságom. Ez is tud erőt adni bizonyos mértékben, de ez csupán az emberi erőfeszítésnek egy magasabb szintű eredménye. Az istenhit egészen más, összehasonlíthatatlanul több. Az Istenbe vetett hit a bizalommal azonosítható. Nem csak azt hiszem, hogy Isten létezik, hanem hiszem azt, hogy Ő szeret, hogy Őbenne bízhatom, hogy Ő megsegít. Így az istenhit egyáltalán nem helyettesítheti az egyéni erőfeszítést. Ez önbecsapás lenne. Hogyan kérhetném Isten segítségét, ha magam nem teszek meg minden tőlem telhetőt? Ez visszaélés lenne Isten szeretetével. Isten, tehát megsegít, mindig érdemeinken és elvárásainkon is felül, de tény, hogy nem mindig úgy, ahogyan azt mi elképzeljük. Ezért van fontos szerepe a bizalomnak, hogy ha úgy tűnik, nem hallgatott meg, vagy másként, mint kértem, attól még nem gondolom azt, hogy nem segít, hanem figyelek Rá, hogy milyen más utat kínál nekem.
A magabiztosság kérdése is erre vezethető vissza. Az a keresztény a magabiztos, aki teljesen bízik Istenben. Minden tőle telhetőt megtesz a sikerért, utána pedig nem fél, nem tart attól, hogy mi lesz az eredménye, mert bátran rábízza magát a Mindenhatóra. Fontos, hogy megszerezzük ezt a bizalomra építő magabiztosságot. (Az ilyen ember igazából nem maga-biztos, nem önmagában biztos, hanem sokkal magasabb rendű módon Istenben biztos.) Aki bízik Istenben, az ugyanakkor mély alázattal is él, mert tudja, hogy minden Istentől függ. Nem kérkedik, nem gőgösködik mások előtt, hanem alázattal előre enged akár másokat is, hiszen belső magabiztossága (Istenben való bizonyossága) lehetővé teszi számára a biztos tudatot, hogy akár a legutolsó helyre tegyék is az emberek, ő sohasem fog rosszul járni.
