Tisztelt Lelkiatya!
Semmi gond, hogy nem válaszolt a tegnap feltett kérdéseimre, legalább újabb megerősítést kaptam, hogy ami az Egyházban és a világban történik az sajnos mind igaz. A szinkretizmustól az egy világvallásig az okkult eretnekségektől a végidőkre utaló jelekig.
Úgy lesz, mint Noé napjaiban és Sodoma és Gomora esetében.
Isten bocsássa meg!
A Mindenható EGY, Igaz Isten Áldja meg!
Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. Sajnos, ezek a válaszadások korántsem naprakészek, vagy hogy néha hetek telnek el, hogy megérkezzék a válasz. Mint az Ön esetében is. Iparkodom a válasszal.
Kedves Atya!
Milyen imát ajánlana, amit kitartóan tudnék végezni, hogy a Jóisten segítsen meg, h. egy megfelelő társat találjak. Nagyon szeretnék családot,de nem találok társat. Kis faluban lakom és egy közeli városban dolgozom.Pedagógus vagyok, segítő munkát végzek. Sajnos több zátonyra futott kapcsolatom miatt kezdem feladni a reményt. Sajnos nem látok esélyt, hogy itt a környezetemben valakivel megismerkedjek. Pedig életvidám,nyitott, segítőkész ember vagyok. Nem tudom mit hol rontottam el, szeretném ha tudnék egy olyan társat találni akiben valóban bízhatok és kialakulna valakivel egy szoros elköteleződés.Csak Gondviselésben bízom.Kicsit talán bezárkóztam, de nem nagyon tudom hova mehetnék már 37 évesen már nehéz társat találni.Kicsit elfáradtam, abban hogy reménykedtem egy egy kapcsolatban, próbálkoztam a legjobban csinálni és mégis elromlott.De nagyon bízom az ima erejében.Köszönöm szépen. Virág
Kedves Virág!
Nem azon múlik imádságunk hatékonysága, hogy milyen szöveggel imádkozunk. Elsősorban a szívünk állapota a fontos, és azt igyekszünk kifejezni imával akár saját szavainkkal formáljuk azt, akár más, szentek által ihletett imát mondunk, vagy ami a mégis a legjobb talán, a Szentírásból származó imádságot mondunk (ilyen pl. a Miatyánk, a Üdvözlégy meg a zsoltárok).
Igen, bízzék továbbra is a Gondviselő Istenben. Egészen bizonyos, hogy nem hagyja magára Önt. Ugyanakkor imádságában mindenképpen figyeljen arra is, hogy mi az Ő akarata. Nagyon fontos, hogy az imádságunkban, bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy jó és helyes dolgot kérünk, meg kell őriznünk a nyitottságot az Isten akaratára. Ahogyan Jézus is imádkozott: Ne az én akaratom legyen, hanem a Tied (Lk 22,42).
Kedves Lelkiatya.
Mi a feltétele annak,hogy valaki
egy rend tagja legyen.
Nekem gyerekkori vágyam és vissagondolva
éreztem is,hogy egyházi szolgálatba
szeretnék lenni,de nem valósult meg.
Szeretek magam,egyedül lenni.
Szeretem kizárni a külvilágot
magamból és vágyom a csendre,nyugalomra.
Köszönöm,hogy segített!
Javaslom, keressen föl egy szerzetesközösséget. Lehetőleg olyat, ahol uralkodik a csönd, ahol be tud kapcsolódni az imádságba. Ha a munkája és az életkörülményei megengedik, akár több napot, legjobb, ha egy hetet rászán erre az elcsöndesedésre. Hogy utána mit talál a lelkében, ez egyelőre rejtély. Nem biztos, hogy ugyanazt, mint amit most lát, sejt, gondol. Lényeg az, hogy szerzetesi közegben lehessen egy időre. Ha nem lehetséges egyszerre több napot erre szánnia, akkor egyenként menjen el több napra, lehetőleg mindig ugyanabba a közösségbe.
Kedves lelkiatya,
Mit tehet egy felnőtt ember az ellen, hogy ne érdekelje túlságosan mások véleménye, ne rezzenjen össze, ha kritikát kap? Mert én sokszor érzem bátortalannak és gyengének magamat, különösen akkor, ha ki kell állnom az érdekeimért vagy Isten és az igazság által megkövetelt dolgokért. Mit kell csinálni ilyenkor? Böjtölni, imádkozni, sportolni, akaratunkat erősíteni? Ez talán egyfajta önbizalom hiányos állapot, úgy érzem, hogy teljesíteni kell, hogy megfeleljek másoknak, eközben "kikészülök". Gyerekkoromban úgy emlékszem, hogy nem voltam ilyen, hanem felszabadult voltam és nem volt bennem megfelelési kényszer.
Ha gyermekkorában ez nem volt Önre jellemző, akkor azt javaslom, szánjon időt arra, hogy gondolatban, emlékezetben elindul visszafelé, és megpróbál eljutni arra a pontra, amikor - úgy emlékszik - megjelent ez a bizonytalanság, megfelelni akarás. Nem hiszem, hogy súlyos gond lenne az Ön esetében, mert eléggé jól leírta a helyzetét, tehát aránylag jó önismerettel rendelkezik. Ez már fél siker. Mondom, próbálja meg fölidézni az életét szép lassú lépésekben visszafelé menve. Ne kapkodja el, ne érjen túl hamar a gyermekkorához. Lehetőleg minél részletesebben, a lényegtelen mozzanatokat is fölidézve haladjon visszafelé. Ha megtalálta azt a pontot, azt az eseményt, élményt, amitől kezdve megjelent ez a görcsös megfeleléskényszer, akkor azt a helyzetet igyekezzék magában tisztába tenni. Ha rászánja erre az időt, figyelmet, lehet, hogy minden egyéb külső segítség nélkül gyógyulásra talál.
Kedves atya!
Nagyon aggalyos vagy, ez leginkabb a gyonasok tekinteteben figyelheto meg. (Fiatal ferfi vagyok.) Allandoan eszembe jut minden, a bocsanatos bunokat es a nembunoket is halalos bunoknek latom. Evek ota szenvedek ettol. Gyonas utan azt erzem, hogy nem vagyok feloldozva, illetve ugy erzem, hogy nem jol gyontam, ezert ismetelgetem gyonasaimat, az utobbi evekben tobb eletgyonast is tettem. De ebbol ne sikerult kigyogyulni.
Ezen kivul valamelyest rosszul erzem magam, szorongok, ha ki kell allnom masok ele peldaul eloadast tartani, nehez ellentmondanom masoknak, eleg gyakran szegyellem hitemet megvallani. Ugy erzem, bizonytalan vagyok, ezert vizsgalom, hogy mindent jol csinaltam-e.
Mit tegyek? Hogyan orvosolhato ez a problema? El kellene lazulnom, sportolnom kellene, hogy megerosodjek? Termeszetesen emellett normalis eletet elek, de leginkabb gyonasra keszulven elojonnek ezek az elviselhetetlen aggalyok.
Talán meglepődik, de azt tanácsolom, forduljon szakemberhez. Természetesen csakis katolikus pszichológusra gondolok, aki ismeri, érti a szentgyónás lélektanát is. A szentgyónás lehetne a gyógyulásának eszköze, de valami rossz élmény, kialakult rossz érzelmi mechanizmus miatt éppen az okozza a szorongását, ami gyógyíthatná. Ennek mélyebben utána kell járni. Egy szakember, lehet, hogy egyetlen beszélgetés során rá tud mutatni, hogy hol a hiba, vagy esetleg egyszerű terápiát javasol. Nem kell ettől sem félnie, egyszerűen gondolkodási vagy hasonló jellegű gyakorlatokról van szó. Fontos, hogy mihamarabb megtegye ezt a lépést, minek gyötörné magát sokáig ezzel a feloldatlansággal?
Tisztelt Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy lehetséges-e számomra az ortodox katolikus rítusra való átállás. Ha igen, hogyan fog ez lezajlani. Református vagyok, kisgyermekként lettem megkeresztelve.
Válaszát elöre is köszönöm.
Genovéva
Kedves Genovéva!
Természetesen van erre lehetőség. Ha Ön külföldön lakik, azt javaslom, keresse föl Belgiumban a Chevetogne-i közösséget. Úgy sejtem, nem messze van az Ön lakhelyétől. Ha ott elbeszélget valamelyik atyával, és elmondja neki ezt a szándékát, minden bizonnyal szívesen segítségére lesz. Nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a magyarországi görögkatolikus metropóliából kapta ezt a tanácsot. Amennyiben további részleteket szeretne megtudni, javaslom, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre külön is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A vőlegényemmel jövő szeptemberben lesz az esküvőnk. Szeretnénk egyházi esküvőt, de nem egyszerű a helyzetünk.
Én görög katolikus vagyok, az apai nagyszüleim kereszteltettek meg (ahol a szüleim nem vettek részt, mert nem voltak értesítve), édesanyám viszont római katolikus. A szüleim válása és a családban fennálló egyéb okok miatt én gyerekkorom óta csak római katolikus liturgián voltam eddig és csak azt ismerem.
Miután csak a latin szertartást ismerem, ezért latin esküvőt is szeretnénk.
A helyzetünket nehezíti, hogy a vőlegényem nincsen megkeresztelve, ő maga nem is szeretne, viszont a gyerekeket majd szeretnénk katolikus hitben felnevelni.
A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehetséges görög katolikusnak római katolikus esküvőt tartani?
Tudom, hogy szemtelen, és nem helyén való a kérdés, de nincsen kihez fordulnom, aki tudna nekem ebben segíteni!
Nagyon szeretnénk katolikus egyházi esküvőt!
Válaszát és megértését előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Timi
Kedves Timi!
A helyzete nem egyedülálló. Teljesen érthető, hogy Ön számára a bizánci rítus idegen is volna, még ha származása szerint görögkatolikus is. Jó, hogy erre a fontos dologra rákérdez, mert, bizony, érvénytelen lenne a házasságkötése, ha ezt a részletet előre nem tisztázná. A megoldás viszont elég egyszerű. Bárhol is lakik az országban, lakhelye szerint Ön is valamelyik görögkatolikus parókiához tartozik. Keresse föl az illetékes görögkatolikus atyát és mondja el neki a helyzetet. Tudniillik, az ő hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a tervezett házasságuk érvényes legyen. Közben érdemes fölvenni a kapcsolatot a saját plébánosával is. Gondolom (remélem) rendszeresen jár a saját plébániáján a templomba, és van kapcsolata az ottani atyával. Őt is értesítse a házasságkötés szándékárol. A jog azt irja elő, hogy a jegyesoktatást a görögkatolikus atya végezze el, de ettől még az esküvőjük római katolikus lehet. A többi részletet nyugodtan rábízhatja a két (római és görkat.) atyára.
Tisztelt Lelkiatya!
Honnan származik és pontosan mit jelképez a jeruzsálemi kereszt?
Eredete II. Orbán pápára (1042?1099) vezethető vissza. A keresztes lovagoknak készített zászlón szerepelt először. Azért nevezik jeruzsálemi keresztnek, mert Jeruzsálem városának címerében szerepel. Az egyenlő szárú kereszt mindegyik ága t-végződésű (ún. mankós kereszt), amely utalhat az őskeresztények idejében sokat használt Tau-jelre. A négy száron belül pedig még négy, szintén egyenlő szárú kereszt található, az értelmezők szerint ezek a négy evangéliumra utalnak.
Kedves Lelkiatya! Már korábban is írtam, hogy egy római katolikus közösségben összeszólalkoztam egy hölggyel. Nagyon rosszul esett ahogyan a plébános pártoskodása által, meg sem hallgatott, csak elfogadta a másik vádaskodását. Azóta már beszéltünk róla, sikerült konkrétumokkal is bizonyítani a hazugságait a másik hölgynek, sajnos félig a plébánián lakik, így esélyem sincs. A közösség tagjai is csak titokban beszélnek velem,amit meg is mondtak, nehogy kimaradjanak a plébániai eseményekről, mert félnek a retorziótól. A fele társaság már templomba sem jár, mert sajnálnak. Mit lehet tenni ilyen zűrzavarban. Nehéz titkolni a cirkuszt a nép előtt, sokan keresnek meg, hogy mellettem állnak, miben segítsenek. Rólam csak annyit, hogy világéletemben a templomban nőttem fel. Ezek a plébánián villogó emberek pár éve még meg sem voltak keresztelve, most van aki pénzeli az egyházat ezzel kerül fő kereszténnyé, osztja a templomudvaron ki mehet a pappal kirándulni, ki nem, mert éppen nem megfelelően közösségi barát. Hatalmas a háborgás. Személyesen annyi a bajom, hogy súlyos beteg lettem.Nagy műtét előtt állok. Jó lenne egy bátorító szó. Ha már az egyházba sem tudok menni ezek az emberek miatt, mert a plébánia foglalt /próbáltam már/mit tehetek? Hová forduljak? Minél békésebb megoldást keresek.A gyermekeim 27 24 évesek, jártak eddig templomba, de azt mondták annyi borzasztó dolgot látnak, hogy már templomba sem hajlandók menni. Nagyon bánt, hogy belegabalyodtam ebbe a helyzetbe! Az én hibámat, már sokszor meggyóntam.
Valóban nem könnyű helyzet, csak hosszú távú megoldást remélhet. De abban föltétlenül bíznia kell. Hogy emiatt nem kell saját magának szemrehányást tenni, az magától értetődik. Főként, ha már meggyónta. Nem szabad egy bűnt kétszer is meggyónni, mert ez azt jelentené, hogy nem bízik Isten irgalmában.
Magam sem tudom, jó tanács-e, de mégis fölvetem, hogy ha már beszélt az atyával erről a rossz helyzetről személyesen, akkor vegyen maga mellé még egy vagy két embert, és úgy mondják el neki újra. Ha ezt sem veszi komolyan, akkor az akár a képviselő testületet is segítségül hívhatja. Ha ezek sem segítenek, akkor jó szívvel megteheti, hogy a püspökénél tesz jelzést. Még ha nem is tűnik úgy, hogy a plébános atya súlyos bűnben élne is, amit írt, az egyházközség vékonyodása, haragok megmaradása indokolja, hogy komoly lépéseket tegyenek a helyzet megváltoztatására.
Kedves Lelkiatya!
Először is, ha anonimként, de szeretném megköszönni eddigi válaszait nekem, és másoknak is.
Ha megengedi kérdeznék:
Vasárnapoként, ahova templomba járok sokszor van keresztelő, ami mind szép és jó, hogy sokan keresztelik meg a pici babájukat. Ahogy elnézem a többi hívő mind tud örülni ennek, kivéve engem. Mindig elszontyolodok, mert úgy érzem Isten fontosabbnak tartja a "frissen" keresztelt kis új, ártatlan tagot, hisz egy gyermek ártatlan,a Mennyországba való, én meg bűnös vagyok. Persze én is örülök, de sokszor nem hagy nyugtot az az érzés. Én már tényleg nem számítanék, kevésbé szeret Isten?
Másik, nő létemre nem kaptam meg azt a kegyelmet (én annak tartom, amit Isten tényleg csak az arra alkalmasnak ad meg), hogy anya érzéket tápláljak a gyerekek felé. Nem is vágyok rá hogylegyen babám, és a párom se. Egyikőnkenk sincs türelme hozzá, tökéletesen megvagyunk ketten. Mindig furán érzem magam, hogy más "alapból" tud bánni egy kisgyerekkel és azonnal elnevetgél vele én meg állok mint egy szerencsétlen, mert általában rám "na mit nézel" tekintetet kapok a piciktől és anyukáiktól. Egyből kiszúrják ha nem tudok velük mit kezdeni. Aranyosak, de soha nem olvadoztam tőlük, és sokszor látom emiatt szívtelennek tartanak, vagy önzőnek mert NEM akarunk gyermeket.
Emiatt sokszor el is szégyenlem magam, mikor a Bibliában Jézus gyerekekörében van, hisz Ő is szerette őket. Velem van a baj, és haragszik rám Isten emiatt?
Igazából gyerekként is így gondoltam, az állatokat mindig jobban szerettem, ez így van most is, nem változott, és hiába próbálom másként állni a gyermekekhez, nem megy. Azért meg nem fogok szülni mert a társadalom szerint "kötelező", lényszerből pedig soha nem lesz jó se a páromnak (ő is katolikus, hívő) se nekem, se a gyereknek. Nem ő akart megszületni, és azt nem engedem hogy ő igya meg a levét, mert "kényszerből lett".
Ez a jelenség valóban ritka, de nincs egyedül vele. Lám, a férje is hasonlóképp gondolkodik. Igaz, alaposan beszéljék ezt meg, a lehető legmélyebb őszinteséggel, nehogy a férje csak az Ön iránt való szeretetből tódítsa azt, hogy ő sem szeretne gyermeket. Ha szeretne mégis, akkor hadd mondja ezt ki. Utána pedig beszéljék át a továbbiakat, ami még akkor is lehet két esélyes megoldás. Tehát, valóban, nem kötelező Önnek gyermeket szülni. Ettől a tehertől nyugodtan szabaduljon meg. Arra figyelnie kell, hogy ne váljék önző emberré. Ennek veszélye, persze, mindenkinél fennáll, de a gyermeket nevelő ember egy jó időre önkéntelenül is önzetlenné válik, mert a gyermekét sok esetben jobban szereti, mint saját magát. Tehát, ahol lehet, gyakorolja az önzetlenséget, de nyugodtan ki alakíthatják az életüket a férjével úgy, hogy nem szülnek gyermeket. Persze, az is fontos, hogy azért legyen házasélet Önök között, s ha mégis megfoganna, akkor azt Isten különleges ajándékának kell tekinteniök. Meg az is kérdés még, hogy milyen módszerrel gátolják a fogamzást. Van erre természetes, az Egyház által is elfogadott mód, de akkor ezt kell használni, s nem idegen anyagokat vagy eszközöket.
Tisztelt Atya!
Tudna ajánlani olyan magyarországi férfi kolostort vagy szerzeteseket (romai,görög, v.ortodox) ahol fogadnak világit hivatástisztázásra, lelkigyakorlatra vagy csak lelki elmélyülésre? inkább szemlélödő legyen ...
köszönettel:
A
Leginkább a bakonybéli bencéseket tudom ajánlani:
http://www.szentmauriciusz.hu/
Úgy ?rezfem, hogy rátaláltam v?gre a nagy őre. Ennyi odaadást figyelney senkitöl dr kaptam, de lehet most elveszitem. Az egyik ismerősöm kártyajoslással foglakozik f?rfi ismerősöm mellesleg szerelmes bel?m de ?n nem ?rxek iránta semmit se sőt idegesít. Agusztus 19 ?n eljött hozzám egy CD ?dt amikor kikis?rtem meg akart csokoni de elöktem ?s mondtam hogy hagyjon b?k?n tudja mást szeretek. Erre ő ti m?g nem szakitottatok erre ?n nem nem is fogunk. Másnap a fiúm ?s ?n k?t honalos sxünetett besz?ltünk meg telefonon mivel ő messze lakik. Mindjárt arra gondoltam hogy a szem?t biztos valamilyen átkot szort a kapcsolatunkra csakhogy az öv? legyek. Szeptember 14 ifjúsági találkozó volt a doroszlói szentkutnál ?n árulni mentem oda ?s mikor kilakoltunk jött egy cigány asszony rámn?zet ?s azt mondta jó lelkű vagyok de a lelkem most nagyon fáj. Nevetni kezdtem na most j9solni akarnak neke na velem nem fig kitolni, de amikor folytatta a besz?det szinte mindent elmondott magamba ezt meg honnan tudja amikor ezt m?g a szüleim se tudják azt hisxik m?g mindig járunk a barátnőim sr tudják srnki se etre ?n nevrttem nehogy ugy tünjönn hogy eltalálta erre ő nem hazudok de te nem hiszel nekem egy közeli ismerődöd átkozott el hogy utána mit mondott nem tudom hirtelen a semmiből egy nagy sz?l felkapta a odacsiptetőzöt ponyvát majdnem a temlom kerit?s?n átemelte be a templomba. Utána nem volt srmmilyen sz?l ?s a cigányasszony azt monta ő szenthelyen sose josol de most ugy ?fezte el kell mondania nekem ?s mahd k?sőbb mennyel ke a sxentkuthozz ?s dobjak a petselybe l?nzt ?s imádkozak magának nem k?ft semmit se. A neten ketestem átoklevitelről valami modszdrt szinte majdnrm rgy sr tetszet mert azt irta hogy visszaüt az átok arraxaki küldte de akkor ?n se lenn?kvegy?bb mirecráakadtam egyre hogy a vizbe sot kell tenni ?s a tusolás után le kell önteni nagam ezzel ?sxezt három napig jell megism?telnem. Első alkalom után köhög?s ?s trüsxög?s töft rám ?s imádkoztam a v?g?n k?rtem a fiumnal calô b?kül?st ?sxa jos ismerősömnek egy olyan nagylányt aki teljes sxiv?böl sxeteti majd mett az ima is ugy sz?l bocsásd meg v?tkeinket mik?ppen mi is megbocs?jtunk ellenünk v?tkezőknek. Másnap a puacon az üzletbe jött s josismerősöm gyergyát venni mrtt r?málnai volt. A mádodik nap után minden ok n?lkül hánytam ?s a hatmadik után a k?thonapos noksfájdalnam mult el. Modt csak egydolog velem most minden renbr van de a párom egyre rosszabul van depresszió mit ajá l milyen imât mert sxámomra nagyon fontos ?s nagyon sxeretem. Eddig nem hittem az ilyenbe de miytán velrm megtört?nt ?rzem l?tezik ez. Minden este inátkozok hogy gyogyuljon meg a sxetrlmem de már nem.k?rek bocsánatot a josismetösömnrk ha valaki engem bánt megbocsájtok könnyrn de a szdreteimet ?ftvtámafásokat nem tudom.negbocsájtani.
Hogy az megtörtént események összefüggésben vannak-e a jóslásokkal, azt nem tudom egészen biztosan megmondani, de hogy Önnek ezzel nem szabad foglalkozni, az egészen biztos. Ha elkezdi ezeket a praktikákat, melyeket javasasszonyok s hasonlók tanácsolnak, akkor bizonyosan egyre több efféle rejtélyes dolog történik majd Önnel, míg végül teljesen bele is gabalyodik. Nagyon kérem, nagyon határozottan tanácsolom, hogy teljesen hagyjon föl ezekkel. Természetesen imádkozzék a kedveséért, hogy gyógyuljon meg, de ezekkel a történetekkel egyáltalán ne foglalkozzék. Mindenképpen gyónja is meg, hogy belecsábult ezekbe, a többit pedig bízza a Gondviselő Istenre! Ilyenek vagyunk! Tudjuk, hogy egyedül az Isten tud megsegíteni, mi mégis hamarabbi megoldásokat remélünk, ezért egyéb praktikákhoz fordulunk. Ön ne tegye ezt!
Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon aggaszt a mostani helyzet, ami a világban és hazánkban van. A menekültügyre gondolok. Eleve aggasztó, hogy mit kezdünk ennyi sok emberrel. Illetve félő, hogy konfliktusok lesznek. Már ilyeneket is mondanak, hogy ezek az emberek terroristák, meg katonák, és hogy el akarják foglalni Európát. Bár szerintem ez csak egy tünet, egy eszköz, szerintem Amerika csinálja az egészet, megosztja és hergeli a világot, hogy háború legyen, mert szerintem ő akar uralkodni a világon. S ez a másik nagy gond, félő, hogy háború lesz. Én már azt tervezem, hogy ha lesz, akkor fogom a családom, és elmegyünk innen jó messzire. Bár nem tudom, mennyire jó dolog a menekülés. Én úgy érzem, nem bírnám ki egy háború borzalmait. Nem is magamat féltem, én feláldoznám magam akár az egész világért,csak hogy béke lenne már,hanem a családomat féltem. Miért engedi Isten, hogy ez legyen a világban. Miért?
Tisztelettel: H.
Nem szükséges, nem is igen lehetséges elmenekülni. Mindig az adott helyzetben kell helytállnunk, mindig ahhoz ad erőt az Úr, amiben éppen vagyunk. Nem csoda, hogy most úgy érzi, nem bírná ki a háború borzalmait. Jogos ez az érzés, de nincs semmi jelentősége. Ha, ne adja Isten, bekövetkezik valami szerencsétlenség, bármilyen jellegű is, nekünk akkor abban kell helytállnunk. Ezért azt tanácsolom, arra legyen gondja, arra törekedjék, hogy amiben most van - munkahelyén, családjában - ebben a helyzetben álljon helyt a lehető legnagyobb odaadással. Ha most ezt teljesíti, akkor remélheti, hogy a váratlan, kéretlen helyzetben is meg fogja tudni tenni ugyanezt.
Hogy miért engedi meg ezt a Jóisten? Ő mindent megenged. Nekünk is, hogy vétkezzünk. Éppen, mert szeret. Sajnos, ezzel a szeretettel mindig visszaélünk. Ez a bűnnek az alapja. De ne azon bölcselkedjünk, hogy miért mi okból engedi ezt az Isten, hanem keressük azt, hogy miért, mi célból adta nekünk. Mindennek van értelme. Még az értelmetlen dolgoknak is. Mert az értelmes ember értelmet tud adni neki.
Kedves Lelkiatya!
Nyíregyházán szeretnék imacsoporthoz csatlakozni de nem ismerek egyet sem,úgy érzem jó lenne egy ilyen csoportba tartozni .Családomban nem tudok senkivel együtt imádkozni.
DJK!
Sajnálom, hogy későn szólok, ugyanis éppen ma (hétfőn) délután volt a Jézus-ima csoport találkozója Nyíregyházán. Minden hónapban találkoznak Szabó Antal atya vezetése mellett. Javaslom, hogy figyelje a honlapunk híreit, s onnan tájékozódhat, mikor lesz a következő. (Talán minden hónap első hétfőjén.)
Tisztelt lelki atya! Évek óta élek a férjemmel és két gyermekünkel!!! Az utóbbi pár évben Szent József házaságot élünk ugyanis azt mondták az atyák csak így járulhatok szentségekhez mivel sajnos múltbeli érvényes katolikus házaságom van.Most elkeztünk egymáshoz ismét közeledni a kérdésem az hogy ha engedünk az érzéseinknek akkor valaha is vissza állítható e ez a Szent József házaság??? Illetve milyen fogamzásgátlás módszert enged a katolikus egyház???? Válaszát előre is köszönöm.
Szent Pál azt tanácsolja, hogy a házasfelek csak bizonyos időre tartózkodjanak egymástól mégpedig közös megegyezéssel (1Kor 7,5). Az a természetes a házasságban, ha a felek testi kapcsolatban is vannak egymással. Igaz, hogy ez az Önök esetében nem szentségi kötelék, tehát - fájdalom - bűnnek számít, de Isten látja az Önök lelkét, hogy mire képesek és mire nem. Ha tehát újra van Önök között testi kapcsolat, éljék meg azt a lehető legnagyobb tisztaságban, egymás örömét keresve és szolgálva. Azt javaslom, ugyanakkor, hogy vizsgáltassa meg az előző házasságát, mert, ha kiderül, hogy az valami oknál fogva érvénytelen volt, akkor fölösleges gyötri magát testileg is, lelkileg is. Ennyit mindenképp megér ez az egyházjogi vizsgálat. Az Egyház megengedi és támogatja a természetes családtervezést, vagyis azt, hogy a termékeny időket kerülve élnek a felek házaséletet. Ez, persze, kicsit bonyolultabb, mint ahogyan most elmondtam, de hozzá lehet férni, hogy pontosan mit is jelent ez.
