Tisztelt lelki atya ! Nagyon meg van bantva a lelkem es nincs akinek itt igazan eltudnam mondani a problemam, a bajom, nincs aki igazan megertene. Sajnos. Ugy meg van bantva a lelkem.
Azt javaslom, hogy írjon nekem a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Ott csak én olvasom, és szívesen írok választ.
Tisztelt Lelkiatya!
Kissé kényes témával fordulok Önhöz...Az inteneten több helyre is küldtem imaszándékot,munkakeresés céljából,mert volt már tapasztalatom,ha sokan imádkoznak egy szándékért,az meghallgatásra talál.Az egyik külföldi oldalról irt vissza egy atya,váltottunk néhány e-mailt,skype-on is chateltünk.De elég furcsa volt...egyfolytában képet kért tölem,hogy jobban lásson,meg kérte,hogy a web kamerát is kapcsoljam be,kitértem ezek a dolgok elöl,de ilyenkor mégjobban hajtogatta.Azon gondolkodom,hogy letilto öt az ismeröseim listájárol,vagy uj oldalt nyitok.Állást is akart ajánlani a saját plébániáján,azt mondta felvesz pasztorális munkatársnak,utazzak el hozzá.Meg beszélt és célzott rá,hogy nem jó az embernek egyedül lenni,kell hogy legyen valaki,akivel bizalmasan megoszthat dolgokat,aki közel áll hozzá.Nem itélem el ezt az atyát,ki tudja mivel küzd,vagy mi inditotta arra,hogy pap legyen.De kicsit kiábránditoan hat ez rám,már nem tudom az egyházban vagy az Istennek szentelt emberekben mennyire lehet hinni.Nem régiben mély sebeket kaptam egy közeli személytöl.Nagyon rosszul érint,hogy az Isten emberétöl is ilyet kellett tapasztalnom.Mély belsö vivódásaim vannak az emberi kapcsolatokat illetöen is,az egyházzal kapcsolatban is.Egyedül Istenben nem ingott még meg a bizalmam a nehézségeim ellenére sem.de néha nagyon nehéz...sokszor élek át mély belsö szenvedést.Gondolkodtam sokat a szerzetesnöi hivatásról is már régebb óta,de ezek után nem tudom,nem kellene-e ehhez hasonló dolgokat elszenvednem,még akkor is ha Isten szolgálatába állitanám magamat.Az is lehet mindez próbatétel csupán,vagy ez a realitás?A tisztaság,a szép és jó keresése csupán illuzio?Sok kérdés vetödött fel bennem.Egyszer egy atya,aki valóban a szentségi életre törekszik,azt mondta,hogy az a pap aki a cölibátust nem éli,annak nincs meg az igazán mély és személyes kapcsolata Istennel,mert ha az meglenne,akkor nem keresne szeretöt,nem tartana titokban családot,mert Istentöl mindent megkap az akinek bensöséges kapcsolata van vele.Kérem Ön mit tanácsolna a leki vivodásaimban?Ha jónak látja és ez másoknak is segithet,kérem közölje teljes egészében a levelet,vagy egy részét.Vagy,ha ez a levél a tartalma
miatt,nemide való akkor kérem e-mailben válaszoljon.Szeretnék választ és útmutatást kapni ezekere a dolgokra.
Elöre is köszönöm!
Lina
Kedves Lina!
Fájdalmas tapasztalatok ezek. Vajon meggyőződött-e arról, hogy a világhálón keresztül jelentkezett illető valóban felszentelt pap-e? De akár az, akár nem, annyi bizonyos, hogy azonnal fel kell függesztenie az efféle kapcsolatot.
Egyelőre nem javaslom a szerzetesi hivatást, mivel ezen esetek miatt túl sok sebet hordoz a lelkében. Most még nem látszana igazán, hogy mi az igazi indítéka. Taszító élmények nem alakulhat ki hiteles hivatás, csak vonzó, lelkesítő szokások hatására alapján.
Az illető atya kijelentése nyilván csak a latin rítusban lehet helytálló. Hiszen vannak családdal rendelkező, ugyanakkor nagyon mély hitű és elkötelezett görögkatolikus papok is. De az biztos, hogy ha valaki pótcselekvést alakít ki magának, ezzel elárulja, hogy az Istennel való kapcsolata nem elég erős.
Tanácsolom, hogy keressen valós lelkivezetőt, akivel személyes kapcsolatot tud tartani.
Kedves Lelkiatya! Mi a különbség a boldog és a szent között?
A boldog tisztelete nem az egész katolikus egyházban, hanem csak az adott szent országában gyakorolt tisztelet. Ha pedig valakit szentté avattak (ez azt jelenti, hogy a Katolikus Egyház biztos tudással állítja, hogy az illető üdvözült, eljutott az örök boldogságra
Kedves Lelki Atya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Ki lehet az én védőszentem? A keresztségkor védőszentet kapunk.
Jánosnak hívnak. Sok János nevű szent van, sajnos nem emlékszem a keresztelőmre, hogy melyik János lett a védőszentem, mivel kisbaba voltam :).
A legjobban Istenes Szent Jánossal és Keresztes Szent Jánossal szimpatizálok.
DE tudom, hogy ott van még Szent János apostol, Keresztelő SZent János, Aranyszájú Szent János, Damaszkuszi Szent János, Alamizsnás Szent János, Kapisztrán Szent János, Nepomuki Szent János, Orosz Hitvalló Szent János, Bosco Szent János... és még ki tudja mennyi János nevű szentet fel sem soroltam.
Az egyik megoldás, hogy a névnapja alapján keresi vissza a védőszentjét. Gondolom, kisbaba kora óta már kialakult, hogy melyik napon tartja a névnapját. Egy évben 25 János-nap van, mindegyik mögött egy-egy Szent János. Igaz, Keresztelő Szent Jánosnak több is van. Megnézi a szentek leírásában, hogy az Ön neve napjához melyik Szent János kapcsolódik. Ő az.
Lehetséges azonban,hogy annak idején csak ötletszerűen választották ki az Ön névnapját. Ha így van, akkor megteheti, hogy egy nagyobb elmélyülés, esetleg lelkigyakorlat során megimádkozza a dolgot. Eközben érdemes a lehetséges szentek életét is elolvasni, megismerni, és ezek után választani, hogy ki is lehet az Ön védőszentje. Vélhetően e lelkigyakorlat alatt vagy után felfedi magát Önnek az illető szent.
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
Az életem nagyon zaklatott lett. Mindig kismillió dolgom van és állandóan fáradt vagyok. A munkahelyemen egy másik műszak is rámszakadt. A háztartás vezetése is ott van, amikre sokszor este hulla fáradtan kerül sor. Nagyon szeretek rózsafüzért mondani, de sokszor nincs rá időm, és nagyon hiányzik és bűntudatom is van miatta.
Kedves Lelkiatya!
Mit tegyek!?
Üdv?
Pihenje ki magát! Szánja rá magát arra, hogy akár el is vonul egy kicsit - legjobb volna egy szerzetesházba - és ott alaposan kialussza magát. A szervezet egy ideig tűri a kizsákmányolást, de egy ponton túl fellázad. Ezt ne várja meg! Ha megtette ezt a jóízű kipihenést, akkor utána már jobban tisztábban látni a helyzetét, jobban fogja látni, hogy mit változtasson az életvitelén
Tisztelt Lelkiatya!
Azon gondolkozom, hogy a bérmanevemet egy névváltoztatási kérelemmel hivatalosan is felveszem második keresztnévnek.
Semmi problémám nincs a mostani hivatalos nevemmel.
Arról van szó, hogy nagyon szeretem a keresztszülőmet és nagyon jó a kapcsolatunk. Az iránta való tiszteletem jeléül szeretném viselni az ő nevét is (ami egyben az ő keresztneve is, illetve közösen választotuk ezt bérmanevemnek annak idején), illetve ez a név a minennapokban is emlékeztetne Jézusra is, ugyanis ezt ugye az Egyházba való lépésemkor (egyben volt a keresztelőm és bérmálásom felnőttként katolizálva) kaptam.
Mit gondol erről a Lelkiatya?
Jónak tartom, ha az ember a bérmanevével együtt a tudatosabb keresztény életet is komolyan akarja veszi. Ha ebben segíti, akkor megteheti akár azt is, hogy nevet változtatva hivatalossá teszi ezt a nevet is. Azt viszont nem érzem helyes indoknak, hogy ezzel a bérmaszülőjéhez is jobban kötődne. Ez már túlságosan emberi kötődés, amely esetleg elterelheti a mélyebb, lényegesebb dolgokról a figyelmét, az érzelmeit. Szentekhez, az ő közbenjárásukhoz érdemes ragaszkodni, de emberekéhez nem annyira. Akkor óhatatlanul csalódás lehetőségének tesszük ki magunkat. Gondolja át jól, ne siessen ezzel a lépéssel. Ha nevet változtat, tehát felveszi ezt a kereszt- (illetve, bérma-) nevet, ez valóban szolgálja majd keresztény életének mélyülését, s ehhez segítse még nagyobb kegyelmekkel a mennyire pártfogója! Ez viszont akkor is éppúgy megvalósulhat, ha az igazolványába nem kerül bele.
Kedves Lelkiatya!
Nemrégiben volt egy komolyabb veszekedésem az egyik barátommal.Ezt megelözöen ez elöfordult néhányszor.Ebböl kettö,ez az utóbbi meg még egy volt az,ami nagyon kellemetlen volt.Föleg az utolsó veszekedésünk,akkor nagyon súlyos vádak hangzottak el,kiabáltunk is egymásra.Alapja van a vitának mint mindegyiknek,de amivel megvádolt,ahogy ö értelmezett dolgokat,az nagyon fájó és bántó.Úgy éreztem magam mint akinek széthasitották a lelkét,nagyon feldúlt és felzaklatott az egész,megéreztem milyen az amikor valakinek a bánat súlya alatt sóhajt a
lelke.Valamennyit beszéltünk erröl,de nincs tisztázva a dolog.Nem is inditványozom,mert félek megint balhé lesz belöle,a másik fél részéröl.Ami viszont zavar,hogy
ö a történtek után,kerültem is öt egy ideig,leült mellém az autóbuszba és úgy beszélt mintha mi sem történt volna.Észrevehetö volt,hogy fal van közöttünk ez látszott az ö szemeiben is,meg az enyémben is.Számomra ez nem hiteles kommunikáció,úgy érzem igy nem tudok kommunikálni,hogy úgy teszünk mintha semmi se történt volna,ez falat emel közénk.Úgy látom neki könnyebb ha nem kell szembesülni dolgokkal,menekül ez elöl,de ez tartós megoldást nem hozhat.A gond az,hogy amikor meglátom öt az utcán,vagy az utóbbihoz hasonló beszélgetések után,úgy érzem,mintha mázsás köveket cipelnék a lelkemen,és nincs meg bennem a lelkibéke.Felzakalat.A veszekedés után az különösen rosszul esett,hogy a születésnapomra odacélzott üzenetben.Ez sincs letisztázva.Az utóbbi beszélgetésünkkor volt néhány mozzanat amikor,nyitottabbak voltunk egymás felé,volt amikor öszintén el is nevettük magunkat,mert érdekes volt amit a másik mondott.Mintha még a régi szeretetböl és bizalomból maradt volna valami közöttünk.Meg is dicsért valamiben,az öszinte volt részéről.Sokszor nem tudom mit gondoljak,hogyan cselekedjek,érdemes-e még ezt a barátságot folytatni,újjáéleszteni vagy új alapokra helyezni,mert nagyon súlyos szavak és vádak hangzottak el.És aki néhány alkalommal már a másik lelkébe mélyen belegázolt az idövel ezt megint megfogja tenni.Ez csak egy saját álláspont és meglátás.Igaznak érzem egy lelkiirónak azt a mondását,ha tönkre akarsz tenni egy növényt vágd el a gyökerét,igy van ez az emberekkel is.Ami szintén nehéz lenne,hogy barátból felszines ismerösökké váljunk egymás számára,annak valahogy nem látnám értelmét.A forditott eset inkább müködik,hogy egy felszines vagy távoli ismerösböl válik a késöbbiekben jó barát.A másik dolog ami elgondolkodtat,ha ö ezt a barátságot komolyan gondolná,komolyan venné akkor hajlandó lenne tisztázni dolgokat.Rajtam nem állna,hogy tisztázzuk.Tanácstalan vagyok ez ügyben.Ön hogyan látja és mit tanácsolna?Szeretném újra megtalálni a lelkibékét.Elmaradtam azokból a társaságokból is ideiglenesen,ahova ö is jár,mert zaklatottság van bennem,és nem tudok vele mihez kezdeni.Meg kissé felszinesnek is kezdem érezni azt a társaságot,közösséget ahova járok.Úgy érzem a tagok nem törödnek igazán ott egymással,mindenki elvan önmagával.Feltünöen a hiányát se érzem ezekenek a társaságoknak.Arra is gondoltam,hogy Isten ez a konfliktus által akarhat akár új utakra is terelni.Nem látom még át az összefüggéseket.De valami miatt megengedte ezeket a dolgokat.
Az idő, az idő sok mindent megmutat, sok mindent letisztáz. Több kérdésére nehéz volna most válaszolni, de az idő meghozza majd ezekre a választ. Legyen türelmes!
Azt sejtem, hogy a barátjával kezdenek más úton járni, kezdenek megmutatkozni a különbségek, amelyeket eddig nem vett észre. Ez nem minősíti őt, sem a kapcsolatot. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák. Ez nem csak az említett vitapontokban mutatkozott meg, hanem abban is, hogy ezt a helyzetet nem egyformán érzékelik. Önnek mélyebben fáj, mint neki. Erre utal, amit érez az őt körülvevő baráti társaságon is. Nem kell önmagát kizárnia onnan, de ha nem érzi jól magát közöttük, főként, ha úgy érzi, ott nem tud őszintén önmaga lenni, akkor viszont valóban nem érdemes erőltetni azt sem.
A kapcsolatot tarthatja ezzel a barátjával, de el kell fogadni, hogy változózásban van. Ne felejtsen el imádkozni ezért a barátjáért, de önmagáért is, kérve a Lelket, hogy mutassa meg, tárja fel, hogy mire akarja ezzel az új helyzettel tanítani.
Kedves lelkiatya!
Egy keresztény embernek kell bocsánatott kérnie?
István
Természetesen, naponta akár többször is. Sőt, még akkor is érdemes bocsánatot kérni, ha nem biztos, hogy én voltam a hibás. Például, ha az embertársam neheztel rám, és ezzel tudom megbékíteni, akkor sietek tőle bocsánatot kérni, hogy ezzel segítsem és mozdítsam elő a békét. Azt ugyanis sohasem mondhatom, hogy én nem hibáztam. Tehát a bocsánatkérés mindig helyénvaló.
Kedves Lelki atya!
Nagyböjti kérdésem lenne. Minden nap kaptam a nagyböjti gondolatokat, de amikor ma meg kaptam az sms-t kicsit meglepődtem, mert ma már vége lenne a nagyböjtnek? Akkor mit kell tennünk a nagyhét? Amit eddig meg fogadtunk és be tartottunk, innentől kezdve nem kell folytatni, vagy a nagyhét ideje alatt jobban oda kell figyelni?
válaszát előre is köszönöm.
Márk
Kedves Márk!
A Bizánci Egyházban a szent negyven nap tegnap fejeződött be. A böjt azonban, természetesen folytatódik, de már új szakasszal a Nagyhéttel. A megfogadott lemondásokat érdemes továbbra is megtartani, sőt, még hozzá is tenni, ha lehet, egy kicsit még szigorúbb böjtöt, de inkább még több imádságot.
...
Áldott szent Nagyböjtöt és Pászka Ünnepet kívánok tisztelettel.
Ps
Ha ért valamit a hozzászólásom továbbítsa legyen szíves az illetékeseknek.
T. Sz. László
Kedves László!
Köszönjük szépen értékes meglátásait. Természetesen továbbítottam azokat.
Kedves lelkiatya!
Társkeresés témájában szeretnék Öntől tanácsot kérni. A mai kor társkeresési szokását nézve az Internetes társkereső oldalak uralkodnak. Ahol valljuk be, nagyon sok az ál regisztráció, csak kalandot kereső, házasságban élő férfiak. Számtalan olyan levelet kapok, amelyikben az a kérdés, hogy zavarna e engem, hogy nem függetlenek. A válaszom mindig természetesen nem mert társat és nem kalandot keresek. S mivel a 30-as korosztálynak elég szűkösek a lehetőségei, marad a netes társkeresés halovány reménnyel. A konkrét kérdésem az lenne, hogy keresztényi dolog e, ha több emberrel is ismerkedünk egyszerre. Tehát ha már történt személyes találkozás, telefonbeszélgetés akkor illendő e más férfiakkal is randizgatni, megismerni, úgymond válogatni, hogy ki is illik hozzánk leginkább, akivel egy életre szóló kapcsolatot lehet építeni. Én személy szerint nem vagyok híve ennek, de a környezetemben lévő barátaim, akik úgymond ?világiak? mindig noszogatnak, hogy miért nem ismerkedek több férfival, miért nem tartok több vasat a tűzben. S néha úgy érzem, hogy igazuk van, mert párszori találkozás után kiderül, hogy mégsem illünk össze, vagy hirtelen eltűnik az adott férfi, s ilyenkor csalódok, azt érzem, hogy ?feleslegesen? ment el az időm. Elmúltam 34 éves, és jó érzés lenne már abban az áldásban részesülni a jó Isten kegyelméből, hogy megtaláljam azt a férfit, akinek társa, támasza lehetek. S ő is nekem. Válaszát köszönöm.
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Barátkozni egyszerre több emberrel is lehet, ebben nincsen semmi rossz. Ha viszont házastársat keres az ember, akkor nem kezdeményezhet egyszerre több irányba. Ez ugyanolyan visszás lenne, mint ha egy fiú egyszerre több leánynak udvarolna, vagy fordítva. Csak ez a helyzet a világhálón való kapcsolatkeresés terén azért nem tűnik annyira képtelennek, mert ott elmosódnak ezek a határok. Az is előfordul, nem is ritkán, hogy ilyen módon valaki egészen másnak adja ki magát. Ezek a jelek, egyébként arról is árulkodnak, hogy az ilyen társkeresés nem a valós emberi élet egészséges eleme. Egyfajta pótcselekvés. Tudok arról, hogy ezen az úton is születtek szép és életre szóló kapcsolatok, tehát nem alapvetően tartom rossznak ezt az ismerkedési módot, mégis, igen jól látszik ennek visszássága.
Sokkal inkább azt tanácsolom, hogy keressen valós társaságot, igazi, természetes kapcsolatokat. Ez jóval nehezebb, nagyobb áldozatokat követel, mint otthonról írogatni néhány embernek, utána találkozót szervezni. De a virtuális világ a kapcsolatainkat is könnyen virtuálissá teheti. Meg kell hozni az áldozatokat, vállalni a nehézségeket az igazi kapcsolatokért.
Kedves lelkiatya!
Minden Vasarnap elmegyek , egy kis gyulekezetbe ahol Istent dicsoitjuk es imadkozunk olyan jo erzes, ezt nem tudom leirni az erzest csodalatos. Mostanabna hangokat hallok a fejemben
Egy jo es egy rossz hang olyan nehez Pl. vannak olyan helyzetek megmondanam az igazat es nem merem felek pedig egyszeru dolgok utanna mikor elmondtam ami nem igaz a Jo hang mondja nem helyes.
Vagy ne kivand mas baratnojet nem tudom nem kivanni, hogyan kell imadkoznom ahhoz a rossz hang menjen el. Mit tegyek? Kerlek adj tanacsot
Koszonom
Ne azért imádkozzon, hogy a rossz hang menjen el. Mert akkor még mindig ott marad a gondolat, hogy melyik a jó, melyik a rossz hang, vajon valóban a rossz ment-e el... stb. Nem szabad, nem érdemes ezekbe a töprengésekbe belemenni. Elhiszem, hogy nagyon jó érzés az Urat ilyen módon dicsőíteni, nekem is ez a legnagyobb örömöm az életemben. Mégis azt gyanítom, hogy ebben a gyülekezetben valami nincsen rendben. Mindenesetre fontos, hogy ezekkel a belső hangokkal egyáltalán ne törődjön, ne foglalkozzon velük. Ha ennek ellenére megmaradnak, netán erősödnek, akkor azt javaslom, hogy egy időre függessze fel a kapcsolatát ezzel a közösséggel, és egy kicsit egyedül imádkozzon a templomban. Ez eleinte nehezebbnek tűnik, de ilyen módon más belső elemek is föltárulnak, majd meglátja. Ugyanakkor, persze, fontos a közösségbe tartozás is. Csak hogy kitisztulnak a gondolatai, arra ajánlom ezt az imamódot.
DJK!
Miért mondta Jézus azt, hogy aki böjtöl, ne szólja meg azt, aki nem böjtöl? A falunkban a pap nyíltan megmondta, hogy ő nem böjtöl, és senkinek nincs joga megszólni ezért. A nem böjtölőknek ez az egyetlen érvük, ha a szemükre vetik a léha böjtjüket. Miért mondta ezt Jézus, legalizálva ezzel a nem böjtölést?
Köszönöm válaszát!
Erzsi
Kedves Erzsi!
Én sem tudom helyeselni, hogy az atya nem böjtöl. Böjtölni minden katolikus embernek kell, csak mindenkinek a maga módján, az adottságaihoz mérten. De főként egy lelki vezető nem teszi jól, ha nyíltan a böjt értéke ellen szól. Az viszont igaz, hogy senkinek sincs joga őt megszólni ezért. Nem egymás figyelmeztetése serkent bennünket a böjtre, hanem a Krisztus iránti szeretetünk. Ugyanakkor természetes, hogy ezzel nem szabad visszaélni, s mintegy visszavágni, amikor valaki számon kéri a böjt elmaradását. Ha rám pirítanak, hogy nem végzem elég komolyan a böjtöt, inkább elszégyellem magam, és bocsánatot kérek gyöngeségem miatt.
Tisztelt Lelkiatya!
Hogy viszonyuljak keresztényként nem hívő szüleimhez az alábbi helyzetben?
Felnőtt vagyok, "külön kasszán", de egy családi házban lakom szüleimmel.
Mivel tanulmányim és munkahelyem is ehhez a településhez köt, így bizonoy szempontból célszerűbb az, hogy inkább a szüleimet támogatom anyagilag (közös költségbe beszállok, és adok azon felül is), mint idegennek fizessek albérletet, hogy csak saját magamnak béreljek.
Viszont a szüleim mintha azt gondolnák, hogy még a dolgaimba úgy beleszólhatnak, mintha ők tartanának el, illetve gyerek volnék.
Természetesen meghallgatom a véleményüket (ezt akkor is megtenném, ha külön lakásban élnék), de végül mindig saját döntést hozok.
A probléma (vita, esetleg veszekedés) akkor van, ha a saját döntésem ellentétbe kerül a szüleim véleményével.
Tudom, tisztelnem kell a szüleimet, még ha nem is hívők.
Továbbá azt is tudom, hogy ha külön költöznék, nem tudnám őket támogatni, nem tudnék nekik segíteni annyit, mint most.
Hogyan lehet békésen együtt élni ilyen esetben?
Egy római katolikus 29/N
Talán meglepő a válaszom, de azt tanácsolom, még ha anyagilag is ez tűnik kedvezőbbnek, még ha a szüleinek is így tud jobban segíteni, akkor is inkább költözzön külön tőlük. Ha már képes arra, hogy megálljon a maga lábán, saját munkája, jövedelme van, akkor élje is a saját életét! Egyszerűen nem lehet elvárni, hogy a szülei másként tekintsenek Önre saját gyermekükként, mint eddig. Értelmükkel belátják, hogy már nem kisgyerek, de a szívük nem fogja tudni elfogadni, hogy már nem úgy gyermekük, mint eddig. Az életnek ez a természetes menete, hogy a gyermeknek le kell válnia a szülői kötelékről. Ez a szakítás mindkét oldalról fájó, de a szülők részéről sokkal inkább. Hozza meg ezt az áldozatot, és legyen továbbra is segítségére szüleinek, még ha nem is tud ugyanolyan mértékben.
Ebben a kérdésben egyébként vajmi kevés szerepe van annak, hogy Ön megtért, a szülei pedig még nem. Legföljebb egy vitaponttal több, de ennek nincs túl nagy jelentősége.
Kedves, Lelkiatya!
Szeretnék elmenni a március 30-án megtartandó Jézus-ima lelkigyakorlatra Budapestre a Panagia központba. Azt szeretném megtudni, hogy ez pénzbe kerül-e és hogyan jutok oda a Keleti pályaudvarról.
Isten áldja! Tihamér
Kedves Tihamér!
Kérem, bocsásson meg, hogy későn vettem észre a levelét, s így nem tudtam segítségére lenni. Hamar jelzem, hogy úgy tudom, lesz újra a Panágiában Jézus-ima nap, mégpedig talán május 4-én. De azért figyelni kell a híradást. Csak úgy hallottam, hogy jól sikerült, és kérték, hogy legyen újra.
A Keletiből a 7-es busszal lehet a Ferenciek terére menni, onnan néhány perces séta a Duna-part felé, a híd lábától balra, egészen közel: Molnár u. 3.
