Kedves Atya!
Köszönöm a válaszát.Azóta már beadtuk a papírokat a bíróságra,de ami a legjobban meglepett,hogy aznap nagyon kedves és közlékeny volt velem.Hazavitt és út közben is folyton nézett,megnevetetett,mosolygott,és szinte flörtölt velem.Úgy éreztem magam mint amikor megismerkedtünk.Azt akarta hogy töltsük együtt a napot de én nemet mondtam,mert úgy éreztem,csak játszik velem és amúgy sem akartam első szavára ugrani.Aznap sokszor beszéltünk és felszínre kerültek mindkettőnk sérelmei.Ő azt mondta hogy az anyagiak és a lakás miatt volt ingerült és ha még maradtam volna minden lecsilapodik.Tagadja a kapcsolatát azal a növel.Nem tudom mit gondoljak,hogy mi ez a hírtelen jött ragaszkodás,mindenben segíteni akar.A válást nem mondta ,hogy nem akarja,folyton nevetgél. Lehet csak játszik velem.Ha annyira akarna keresne telefonon,de két napja nem hívott.Lehet a panaszaimat dolgozza felfelé,vagy megsértettem azzal hogy elmondtam neki mi bántott.Most ö akarja mindenáron kifesteni a szobámat úgy hogy én ott legyek vele. Nem tudom mit mondjak neki erre. Félek csak játszik velem és megint fájdalmat fog okozni.Köszönöm válaszát.Dicsértessék.
Ha megfogadta a tanácsomat, és sokat imádkozott előtte, akkor ne is csodálkozzék a nagy változáson. Ezzel együtt nyugodtan lehet óvatos. A férje viselkedése valóban meglepő, hogy épp a válókereset beadásától változott meg, de lehet, hogy eddig nyomasztotta a kapcsolatuk nehézsége, s most fölszabadultan tekint rá, mármint a kapcsolatukra illetve Önre is.
Mégiscsak meg kell beszélniük, hogy hogyan tovább. Legjobb lenne, ha ebbe a beszélgetésbe bevonnának egy harmadik embert. Persze, akiben mindketten megbíznak, egy papot vagy egy segítő szakembert. (Nyíregyházán a Görög Menta Ház kínál ilyen lehetőséget, s hamarosan Debrecenben is alapítunk hasonlót.) Persze, nem biztos, hogy a férje első hallásra ezért is lelkes lesz. Mindenesetre imádkozzék érte tovább, és várja nyugodtan a fejleményeket.
Kedves Lelkiatya
lelkivezetot szeretnek keresni.
esztergomi 30 eves no vagyok es senkivel nem tudok beszelgetni aki tamogatna lelkileg es a hiteletben.
Kihez fordulhatok?
Szeretettel megkoszonom valaszat.
Esztergom közelében él egy atya. Hozzájárult, hogy megadjam az elérhetőségét. Ha szeretné, hívja fel nyugodtan. 30 546 6816
Tisztelt Lelkiatya!
A mai evangéliumhoz kapcsolódik a kérdésem. Akármit teszek, sohasem lesz belőlem gyümölcstermő "szőlővessző". Azt hiszem, alkalmatlan vagyok rá.
Pedig annyira örültem, amikor egyre bensőségesebben tudtam imádkozni, amikor sikerült valakinek segíteni olyasmiben, ami fontos volt, és örömet szerezni. Amikor sikerült legyűrni magamban az ellenszenvet és türelmetlenséget, és olyannak is segíteni, akit nem szeretek. Amikor sikerült valamit szó nélkül megállni, legyőzni egy kísértést, szeretettel fordulni valaki felé.
De sajnos ez nem megy mindig. Ha az egyik bűnt sikerül elkerülni, elkövetem a másikat. Ha a trágár beszédet elkerülöm, "bejön" egy önkielégítés. Ha sikerül a haragomat legyőzni, bejönnek a parázna gondolatok.
És hiába oldoz fel a pap, én kötve maradok. Ugyanolyan mocskosnak érzem magam a gyónásból kijövet, mint mikor bementem. És hiába a rendszeres gyónás, áldozás, a meghitt imádságok, semmi lényeges nem változik. Ugyanolyan szemétnek, alkalmatlannak, semmit érőnek tudom magamat, mint amilyen mindig is voltam. Értéktelen, értelmetlen az élet, amit élek. Csak nagy ritkát érzem azt, hogy valami elmozdul, de rövid idő múlva már látom megint, hogy nem volt igaz. Soha, semmi nem lesz jobb. Azt hiszem, alapból vagyok gyenge anyag, igen valószínű, hogy "lemetszeni való". Az én számomra miért nincs remény? Már nagyon belefáradtam az örökös küzdelembe, azt hiszem fel kéne adni. Aztán lesz, ami lesz.
Kedves Testvérem!
Először is meg kell értenie, hogy Ön semmivel sem rosszabb, mint bárki más emberfia. Mindnyájan ilyenek vagyunk. Meggyónjuk bűneinket, aztán újra elkövetjük őket. Szégyentelen, de mindig ugyanazokat a bűnöket gyónjuk meg. Küzdünk, harcolunk és újra elesünk. Van-e értelme ennek az egésznek? Ha Isten nem volna végtelenül irgalmas, akkor valóban értelmetlen volna az egész. De Isten irgalma és szeretete megtart bennünket. Aki küzd, azt nem metszi le, hanem újra és újra erőt ad neki. Egy nagyon fontos dologgal kell kiegészítenie ezt a küzdelmét: a bizalommal, hogy Isten így is szereti Önt. A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem, hogy ő szeret minket (1Jn 4,10). Ebben kell bíznia, hogy Isten így szereti Önt, ahogy van, küzdelmeivel, bukásaival együtt.
Fontos még, hogy nehogy az emberek előtt akarjon előre haladni. Nehogy azért akarjon egyre jobbá válni, a bűneitől szabadulni, hogy az emberek előtt ne kelljen szégyenkeznie. Ez teljesen félrevezető, és sok keresztény ember beleesik ebbe a hibába. Az emberek elismerését olykor kivívhatjuk, de aztán hamar csalódnunk is kell bennük. Egyedül Istenben nem csalódunk sohasem, egyedül Ő az, aki igazán ismer minket, a legrejtettebb bűneinket is, és mégis, mégis szeret! Ezt tartsa meg Önt a küzdelemben.
S végül egy kis történet: az öreg szerzetes azt a parancsot adja a tanítványnak, hogy egy kosárral hozzon vizet a patakból. Megteszi a tanítvány, de mire az öreghez ér, a víz mind kifolyik. Meg kell ismételnie. A víz újra kifolyik. Újra és újra meg kell tennie, de az eredmény mindig ugyanaz, vagyis semmi. A tanítvány kezd méltatlankodni, hogy ennek mi értelme van, hiszen semmi látszatja nincs ennek a haszontalan munkának. Végül azt mondja az öreg. Az igaz, hogy hiába futkostál, vizet nem hoztál, de nézd meg a kosarat, az közben észrevétlen teljesen megtisztult. Ilyen a lelkünk is a rendszeres bűnbánat és gyónások során. Észre sem vesszük, de közben tisztul. Ez is az Isten kegyelmének a műve, szeretetének ajándéka. Bízzon benne, és ne adja föl. Ha ebben megmarad, úgy válik egyre tisztábbá, hogy észre sem veszi.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Tisztelt Lelki Atya!
Nagy gondban élek,33 éve egy rossz házasságban,idegileg teljesen kikészülve.Anyukám egy hónapja meghalt, arra lenne szükségem, hogy néha kikapcsolódjak, úgy, hogy elmenjek itthonról éjszakára is, de nem tehetem, mert a 84 éves apukám nálunk alszik éjszaka,mert rémálmai vannak. Egy éjszaka többször is felriad, ilyenkor be kell menni hozzá.A férjem egyáltalán nem beszél már évek óta apukámmal, nem jöhetett még nálunk se, hiába szomszédba lakunk.Én ezt az életmódot nagyon nehezen viselem, magas lett a vérnyomásom, a szívem annyira ver, majd kiugrik.Apukámnak ezt megmondtam, kértem, csak néha had menjek el éjszakára is, keressünk valakit aki vele alszik azon az éjszakán,télére meg menjen be az idősek otthonába, de erről hallani se akar.Ilyeneket mond, akkor had haljon meg.
Tisztelettel Katalin
Kedves Katalin!
Nem csak Önnek van szüksége erre a kiszakadásra, hanem az édesapjának és a férjének is. Úgy értem, ha megteszi, hogy egy kicsit elvonul valahová, akkor abból a hozzátartozói is gazdagodnak. Többet kapnak Önből, az Ön személyén keresztül a szeretetből, az Istenből. Mindenképpen tegye meg, hogy elmegy legalább egy-egy napra! Bármennyire tiltakozik is az édesapja. Bátorítom erre a lépésre. Higgye el, ez nem szeretetlenség vele szemben. Még ha úgy követeli is az Ön jelenlétét, mint egy kisgyermek, akkor sem kötelessége minden kívánságát teljesíteni. Ha valóban nem hagyható magára az édesapja - bár kissé ebben is kételkedem -, akkor keressen valakit, aki egy éjszakára elvállalja ezt a szolgálatot. Bátran menjen el valahová. Legjobb volna egy szerzetesházba, vagy bárhová, ahol egyedül lehet. Meglátja, ez nagyon jót fog tenni Önnek is, az egész családjának is.
Kedves Lelkiatya.
Érdeklődni szeretnék, hogy létezi Szent Júdás Tádénak rózsafüzére?
Előre is köszönöm.
Én nem hallottam ilyenről.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!Jézus Krisztus hány évesen halt meg és akkor abban a században hanyas évet írtunk?És hanyadik század volt akkor?
Az időszámítást Jézus születéséhez kötjük. Mivel azonban jó pár évszázaddal később határozták el ennek bevezetését, a visszafelé számításba egy kis hiba csúszott. Nincs határozott és egységes álláspont ebben a kérdésben, de több tényező alapján arra lehet következtetni, hogy Jézus az időszámítás kezdete előtt 4-6 évvel született.
Mivel Szent Lukács evangélista Keresztelő Szent János föllépését Tiberius császár uralkodásának 15. évére teszi, ez kb. 27-28., ezért gondoljuk úgy, hogy Jézus kb. 30 éves volt, amikor elkezdte működését. Azt tudjuk, hogy nagyon rövid ideig működött nyilvánosan, János evangéliumából három év számolható ki, ezt tartja a hagyomány ezt a 33 éves kort. Ez, természetesen az első században volt.
Torontóban milyen cimen és telefonon érhetem el a Görög katolikus gyülekezetet és ki a vezetője.
Torontóban csak római katolikus plébánia van: Szent Erzsébet lelkiség, 432 Sheppard Ave. East, Willowdale (Toronto), Ontario, Canada M2N 3B7. Tel:+1 416 225 3300, http://szenterzsebet.org/index.php
Görögkatolikus közösségek is vannak, de azok nem magyarok. A szlovákok parókiája például:
Assumption of the Blessed Virgin Mary-Slovak Catholic Church-Byzantine Rite,
Cím: 1406 Barton St E, Hamilton, ON, Kanada, Tel:+1 905-544-9166
http://church.assumptionslovakhall.ca
Ukrán parókia több is van. Például:
St. Nicholas Ukrainian Catholic Church, Toronto ON, www.saintnicholas.ca
vagy:
St. Demetrius the Great Martyr Parish, Toronto ON, www.stdemetrius.org
Különösen figyelmébe ajánlom Torontó külvárosában lévő közösséget: St. Elias Ukrainian Catholic Church, Brampton ON, www.saintelias.com
Kanadában vannak magyar görögkatolikus egyházközségek is, de azok nem Torontóban, hanem annak környékén, viszonylag közel. Ezek esperese Deák Miklós atya. Az ő telefonszáma: 1 905 735 7055
Kedves Lelkiatya.
Érdeklődni szeretnék, hogy van e valamilyen köny vagy imafüzet Szent Júdás Tádéról? A Szent Maximilian kiadósat leszámítva. Előre is köszönöm.
Dr. Czapik Gyula: Ájtatosság Szent Júdás Tádé apostol tiszteletére
Ez régen kiadott könyv, talán antikváriumban még föllelhető.
Feltámadt Krisztus!
Tisztelt lelkiatya!
Valamikor régebben olvastam a Katolikus Egyház Katekizmusában, hogy ha valakinek volt szentségi házassága, aztán elvált, de tartja a házastársi hűséget (nem kötött újra házasságot, nem él élettársi kapcsolatban), akkor szentségekhez járulhat (gyónhat, áldozhat). Én tulajdonképpen a katekizmus ide vonatkozó részét keresném. Pontosabban kerestem már, de nem találtam meg. Talán tudna ebben segíteni, hogy hol található ez a rész, mert már kapott talán ehhez kapcsolódó kérdést. Válaszát előre is köszönöm! A válszt megírhatja az email címemre is: nemjo80@freemail.hu
További szolgálatára Isten áldását kérve: NJ
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumában: 348. és 349. pontokban,
valamint
A Katolikus Egyház Katekizmusában: 1649.; 1650-1651. pontokban található, s az ehhez esetleg még megjelölt néhány pontot is meg lehet nézni.
http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
http://www.katolikus.hu/kek/
Kedves lelkiatya!
Római katolikus lány vagyok, de a párom görögkatolikus, nagyon mély hite van és szeretném én is megismerni ezt a közösséget, szeretnék a tagja lenni. Számomra azonban kicsit több a különbség a szertartások között, és úgy érzem, hogy sokkal jobban ismeri a párom a Bibliát, mint én. Hogyan tudnám jobban megismerni a görögkatolikus vallást, de összehangolni a saját, római katolikus életemmel?
Köszönettel: Gabriella
Kedves Gabriella!
A Krisztus közöttünk c.ű, felnőtteknek szóló hittankönyv elég jól összefoglalja a görögkatolikus egyház hitének sajátosságait. Javaslom, hogy a párjával együtt olvassák és beszélgessék végig ezt a könyvet. Emellett mindenképpen érdemes eljárnia néha a szertartásainkra, a Szent Liturgián kívül az utrenyére és vecsernyére, illetve más adódó imádságokra. Akkor jobban ráérez az ízére is, nem csak érteni fogja jobban a keleti egyház hitét és lelkiségét. Nem kell félnie, a ezt jobban megismeri, akkor még jobban fogja érteni a saját katolikus hitét is, hiszen ezek egymást kiegészítik és erősítik.
Dicsértessék a Jézus Krisztus,
Tisztelt lelkiatya,
Ha valakivel el akarok kerülni minden kapcsolatot, meg szabad-e ezt a személyt védeni egy internetes fórumon? És ha én ezt megtettem, bár nem voltam teljesen biztos benne, hogy szabad, mégis megtettem, szabad-e ezután áldoznom? Tudom, hogy ilyenkor az a teendő, hogy elmegyünk gyónni, de sajnos jövő vasárnapig nincs lehetőségem elmenni gyónni. Vagy a biztonság kedvéért ne áldozzak?
Köszönöm szépen a választ.
Semmiképp se tartsa magát távol emiatt az Eucharisztiától! Amennyire én látom, ez nem is bűn, amit elkövetett. Az biztos, hogy a legjobb szándék vezette ebben. Lehet, hogy nem volt kellőképpen megfontolt cselekedet, ezt Ön jobban látja. De semmiképp sem olyan tett, amely miatt ne áldozhatna. A szentáldozás előtt tartson bűnbánatot, kérjen bocsánatot a Jóistentől minden bűne miatt, utána pedig nagy hálaadással vegye magához az isteni ajándékot, mely ebben az itt vázolt elbizonytalanodásában is segíteni fog Önnek.
Kedves Atya!
A férjemmel majd három éve házasodtunk össze.Decemberbe sikerült lakást is vennünk,gyereket terveztünk.A lakásfelújítás elkezdtével minden megváltozott,szinte teljes mértékben eldobott magától,már nem is érdekeltem,csak a családja.Próbáltam kedves lenni,szüleim is arra ösztönöztek,hogy legyek most megértőbb,mert idegesebb a ház miatt.Két hónapon keresztül tűrtem és vártam a csodát,hátha jóra fordúl minden.Odáig jutottunk,hogy levegőnek nézett és nem is vett tudomást rólam.A lakást a tudtomon kívül kiadta a barátjának albérletbe,nekem nem volt beleszólásom.Hozzáteszem azelőtt mindent megtett volna hogy elkerüljünk a szüleitöl,rossz véleményel volt róluk és nekem is sokmindent el kellett türnöm míg ott laktam.Minden megválozott egy szempíllantás alatt,választ a hirtelen jött dúrvaságára sosem kaptam,így egy nap végsö elkeseredésemben hazaköltöztem.Ő nem keresett,egyszer megpróbáltam,de még ö volt megbántódva,annak ellenére ahogyan bánt velem.Azóta kiderült hogy ő már egy éve más nővel is volt,én ezt nem tudtam.Megalázva és kihasználva érzem magam. Most adjuk be a válást,mert azóta még bocsánatot sem kért és mivel az éjszakában szórakoztatóiparban dolgozik nem tudok már bízni benne.Olyan mintha nem tudnám ki ő,kivel voltam eddig.Nagyon sokat szenvedtem emiatt,sírtam.Minden egy karnyújtásnyira volt,és semmivé lett,Isten így akarja?Hiszem hogy ő jót akar nekem,de szégyellem magam,nem merek templomba menni,mert félek Isten haragszik hogy elválok.Mi lesz velem ezután,örökre egy szégyenletes nö leszek mert elválok ettöl az embertöl?Bízom válaszában.Köszönöm.Regina
Kedves Regina!
Ha valamikor, akkor éppen most menjen el leginkább a templomba. Lehetőleg hétköznapokon is. Most van legnagyobb szüksége a szerető és megértő Jóistenre. Beszélgessen Vele sokat! Mondja el neki bánatát! Tőle kérjen tanácsot. Azt mondanám, ki kell tartania a férje mellett, de amit leírt, abból azért arra is lehet következtetni, hogy Önök valóban nem megalapozottan kötöttek házasságot. Bár, az is igaz, hogy az első évek nehézségei éppen ebben mutatkoznak meg, hogy olyan tulajdonságait ismerjük meg a másiknak, amiről nem is tudtunk. Ez minden kapcsolatban így van, hiszen minden ember kimeríthetetlenül kiismerhetetlen. Még önmagunk számára is azok vagyunk. Ezt a szerelem sem képes föloldani.
Azt tanácsolom, tehát, hogy tegyen még próbát. Menjen el sokat a templomba, imádkozza meg jól a dolgot, kérje a Mindenható segítségét, s egy idő múlva, amikor így fölkészítette a lelkét, akkor keresse újra a férjét, és indítványozzon egy beszélgetést. Ha az Úr úgy akarja, akkor még ebből a házasságból egy nagyon szép közös életet is ki tud hozni. Ne adja föl könnyedén! Küzdjön a házasságáért! Ebben fogja Önt segíteni a jóságos Isten. Ha pedig mégsem lehetnek egy életre egymáséi, akkor is ezt a döntést, csakis az Úrral együtt hozza meg, ne pedig nélküle!
Kedves Lelkiatya!
Egy hete szakítottam a barátommal. Sokat küzdött érte, hogy meghódítson és nagyon megszerettem. Egy évig jártunk és most szakítottam vele több okból: sokszor nem veszi figyelembe az én érdekeimet, ha valami jót tesz azt mindenkinek látnia kell,ha beteg vagyok nem érzem a gondoskodását, nem tudom leszoktatni a pornográfiáról és nem érti, hogy ez nekem miért olyan nagy probléma. Hogyan értethetném meg vele, hogy ez milyen hatalmas bűn? Nagyon sok időt töltöttünk együtt, túl sokat is, és ha megkértem, hogy legyünk kevesebbet együtt, megsértődött. Szerintem hamarosan új kapcsolatba kezd, hogy elfelejtsen, de nem értem,hogy miért. Miért nem veszi észre, hogy Istennel kellene több időt töltenie, barátokat szereznie? Még mindig nagyon szeretem, és nehezen állom meg, hogy ne hívjam fel.
Köszönöm a válaszát!
Leírásából arra következtetek, hogy igen erősen eltér a gondolkodásuk ezzel a volt barátjával. Még ha nem is tud róla, bizonyára mély nyomokat hagy a barátja lelkében az együtt töltött esztendő, de el kell engednie őt. Kifejezetten azt tanácsolom, hogy ne hívja, ne keresse, hogy neki is, Önnek is könnyebb legyen a végső elválás. Aztán, hogy később hogyan alakul, ha ez a barátja idővel megkomolyodik, értékesebb gondolkodásúvá válik, s akkor találkoznak, nos, hogy ekkor mi történik, azt csak a Jóisten tudja. De Önnek most mégis az a feladata, hogy váljon el tőle végérvényesen, s keressen új utakat, új barátokat. Furcsa javaslatom még, hogy ne is imádkozzék érte. Ezzel csak érzelmileg továbbra is kötődne hozzá. Amikor valakinek ilyet tanácsolok, akkor hozzáteszem, hogy magamra vállalom az érte mondandó imát. Most is ezt ajánlom föl.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy elkövettem e Szentlélek elleni bűnt, amikor nagy elkeseredésemben azt mondtam, hogy egy bizonyos problémában ( betegség), amiért az egész család hónapok óta imádkozik, úgysem segít meg a Jó Isten. Utána természetesen nagyon megbántam.
Ha valamit elkeseredésében kimond az ember, az nem a Szentlélek elleni bűn, hanem botlás a bizalomban. Sajnos, nagyon sokszor előfordul velünk ilyen. Még csak nem is tartozik a súlyos bűnök közé, legföljebb akkor, ha minden tapasztalható segítség ellenére az ember továbbra is kitart ebben a balgaságában. Ám, legtöbbször, ha az embert hosszú időn át fogságban tartja az efféle aggódás, annak is inkább lélektani okai vannak, tehát nem megátalkodottság, nem gonoszság az oka. Ezért is érdemes gyakran és rendszeresen gyónni, hogy az ember ne süppedjen bele hosszú időre az ilyen Istentől való távolmaradásban. Az, amiről Ön ír, egyszerű szentgyónásban letehető. Ne késlekedjék vele.
Kedves lelkiatya!
Az Agafia c. fil megnézése után elkezdett foglalkoztatni, hogy mit jelent az, hogy óhitű ortodox vagy hogy ortodox fundamentalista.
Próbálta utána keresni, de egyértelmű és világos választ erre nem kaptam.
Tiszetlettel: PR
Az orosz óhitűek a Nyikon moszkvai pátriárka XVII. század közepén foganatosított liturgikus reformját elutasító közösségek, amelyek sokféle irányba távolodtak el az ortodox Egyháztól.
Az ortodox fundamentalista meglehetősen tág fogalom, mondjuk, inkább megbélyegzés; általában olyan ortodox személyekre használják, akik elutasítanak bármilyen nyitást más egyházak vagy vallások felé.
Az óhitűekről bőven itt lehet olvasni:
http://lexikon.katolikus.hu/O/%C3%B3hit%C5%B1ek.html
