Tisztelt Lelkiatya!
Nem fog szépen hangzani,amit irok,de kikell irnom magamból.Nem tudok szeretettel viszonyulni a szüleimhez.Csak közönnyel,ahogy tették ők is.Vannak kisebb egészségügyi problémáik,nem súlyosak,különösebb segitségre se szorulnak,amibe tudok persze segitek inkább anyagilag vagy főzés terén.Piálni igy is birnak,amit tettek azelőtt is,és ami nagyon bántott meg most is bánt de ők ezt nem akarják megérteni felszinesen kezelik a dolgot.Bennem pedig mély fájdalom és megvetés él emiatt,és ki is mutatom a nem tetszésemet.Mert az ilyen viselkedés hatással volt az egész családra,még ha ők ezt nem is igy gondolják.Bennem most felgyülemlenek ezek a sérelmek,bennem is voltak,azt hittem megbocsátottam,de tévedtem.Amikor nekem vagy a testvéremnek voltak gondjaink ők se figyeltek ránk.Volt időszak amikor nagyon mélyen voltam,ők még csak észre se vették.Ha valami nehézség volt az életemben vagy rosszul hatott arra is csak legyintettek,ezt elutasitásnak éltem meg.Nincs bizalmam hozzájuk.Semmiben nem vagyunk egy hullámhosszon egymással.A gondok ellenére úgy döntöttem,hogy a szabadságom ideje alatt mégis elutazom kicsit,mert nem birom már se az itthoni környezetet se más dolgokat.Túlfeszitett vagyok.Amikor sok helyről érkezik a rúgás az életben,nehéz jónak maradni.Egyfajta megkeseredettség van bennem,mert csalódtam bennük is,volt idő amikor a barátokban,szerelemben is csalódtam,és nehéz igy egyenesen állni.Egyedül csak a jó Istenben nem csalódtam.Szeretnék itthonról is elmenni,úgy érzem jobb lenne.Mit tegyek ezekkel az érzésekkel magamban?Kérem segitsen valamilyen tanáccsal,mert nyomaszt,vádol ez az egész.
Vajon tud-e erről beszélni valakivel, a lelkiatyjával? Nagyon fontos, hogy ne egyedül hordozza ezt a nehéz terhet. Azt mindenképpen javaslom, hogy költözzék el otthonról. Önnek is, a szüleinek is hozzá kell szoknia, hogy külön, saját életet élnek. Ha nem állandóan egy fedél alatt vannak, Ön is kicsit távolabbról látja őket, akkor könnyebb lesz gyógyulni ebből a mostani, érzelmileg sérült állapotból.
Amit leír, az teljesen érthető, emberileg nézve természetes. Mégsem maradhat így, mert másik oldalról, ami szintén teljesen a természet rendje, Önnek szeretni, tisztelnie kell(ene) a szüleit. Az erre való vágy is ott van a lelke mélyén, éppen ebből fakad a mostani lelkiállapota, hogy e két érzés teljesen kibékíthetetlen a lelkében.
Tudnék tanácsokat adni, hogy ne ítélje meg a szüleit, ne vesse meg őket az alkoholizmusuk miatt, hiszen ennek ők maguk is áldozatai, ők is szenvednek tőle, még ha nem is látszik, még ha ők maguk sem fogják föl. Tudnék még más tanácsokat is adni, hogy az alkoholtól bénult beteg embereket hogyan kell(ene) szeretettel kezelni. De erre most Ön képtelen. A túl szoros közelség, egymásrautaltság szinte lehetetlenné teszi, hogy józan megfontolás alapján így tudja kezelni őket. Hosszú távon el kell jutnia oda, hogy elfogadja, tisztelje sőt, szeresse őket. Isten meg tudja ezt Önnek adni, csak kérnie kell. Ugyanakkor tevékenyen is meg kell tennie, amit tud, ennek érdekben. Ennek egyik fontos eleme a fizikai eltévolodás, egyszersmind a lelki közeledés a minél buzgóbb értük mondott imádság által.
Kedves Atya
?n szerint bűn e ha szeretnék már most egy t?rsra lelni.Ugyan is meghalt 2 hónapja az ?lett?rsam nagyon rossz egyedül idegen ország senki nincs itt ..Talán ezert szeretnék már valakit mert nyomasztó rossz egyedül. ?n szerint nem korai m?g 53 éves nő vagyok.K?sz?n?m hogy éllovasa. CSilla
Kedves Csilla!
Semmiképpen sem bűn, teljesen természetes és magától értetődő igény. Azonban tudnia kell, hogy az élettársi viszony az viszont magában hordozza a bűn állandó kísértését. Ha házasságkötés nélkül él együtt egy férfival, akkor elzárja magát a szentségi élettől, nem gyónhat, nem áldozhat. Éppen ezért azt javaslom Önnek, hogy inkább használja ki mostani helyzetét a kegyelmi előrelépésre. Gyakran járjon el gyónni, részesüljön a szentáldozázban, ezzel együtt pedig igyekezzék jobban bekapcsolódni az egyházi közösségbe. Ne élettársat, hanem most elsősorban az Isten közelségét és azon emberek közösségét keresse, akik szintén Istenben és nem Isten nélkül építik a boldogságukat. Amikor magányosnak érzi magát, akkor ne tévézzen, se ne egyéb pótcselekvéssel űzze el a rossz érzésű csendet, hanem inkább imádsággal: forduljon az Úr felé, Őtőle kérjen megértést, szeretetet. És, nyugodtan kérjen Tőle barátot is, aki az Ő akarata szerint is hiteles társa lehet Önnek.
Tisztelt Lelkiatya!
Arsenie Boca szerzeteshez írt akathisztoszt hol találhatnám meg magyarul?
Egy másik is érdekelne Szent Jánoshoz(Orosz) írt akathisztosz.
köszönettel
Mária
Arsenie Boca Romániában, az említett Szent János pedig Oroszországból származott és Kis-Ázsiában élt. Nem tudok arról, hogy lenne magyarra fordított akathisztosz himnuszuk.
Tisztelt lelkiatya!
Több éve élünk külföldön. Férjem római katolikus, én görög katolikus vagyok. Pár hónapja született meg a kisfiunk. Az lenne a kérdésem, milyen feltételei vannak hogy meg legyen keresztelve? Illetve. A nagyszülőkön túl senki nem él Magyarországon, akit keresztszülőnek kérhetnénk fel. Lehetséges keresztelés keresztszülők nélkül? Számunkra fontos lenne, de nem tudjuk mi ennek a menete. Köszönjük szépen a válaszát.
Legalább egy katolikus keresztszülő mindenképpen szükséges. Hiszen az ő feladata éppen az, hogy a szülőkön kívül még legyen valaki, aki felelősséget vállal a megkeresztelt személy keresztény neveléséért. Gondolom, hogy néha talán hazajárnak a nagyszülőket meglátogatni vagy más okból Magyarországra. Érdemes egy ilyen alkalomhoz kötni a gyermekük megkeresztelését. Persze, előtte telefonon vagy más eszközzel föl kell venni a kapcsolatot azzal a pappal, aki majd keresztelni fogja a gyermeket. A keresztszülő személyét is jól gondolják meg (az bárki elkötelezett katolikus hívő lehet, nem föltétlen családtag), hiszen a gyermekük lelki fejlődését fogják majd rábízni.
Tisztelt lelkiatya!
Aki idővel pap szeretne lenni, akkor az Úr milyen jeleket ad neki előtte, hogy belül is érezhesse a hívást erre a hivatásra?
Nem könnyű erre válaszolni, hiszen minden út más és más. Az Istennek szentelt élet két ismertető jegyét látom: az imádság szeretete és az emberek szeretete. Aki szeret imádkozni, az szeret időt tölteni az Úrral. Enélkül elképzelhetetlen a papi szolgálat, hiszen annak ez a legfőbb, ha nem az egyetlen lelki erőforrása. A másik elengedhetetlen föltétel az emberek szeretete. Hiszen egész életen át kell szolgálni az embereket, függetlenül attól, hogy milyenek, hogy hogy bánnak velünk. Persze, mind a két dologban sokat lehet fejlődni, alakulni. Akiben ezek esetleg nincsenek meg, de szeretné, ha meglennének és szívesen imádkozik is ezért, az is már annak jele, hogy csíraszeren ott van benne a hivatás.
Kedves Lelkiatya!
Ön hogy vélekedik arról, hogy Amerikában engedélyezték a melegek házasságát? Isten el fogja tűrni ezt a megszentségtelenítést? Én kezdek félni, mi lesz ebből... A világ nagyon rossz úton halad.
Hogy a világ nagyon rossz irányba halad, ezzel én is egyetértek. Egynemű párok házasságszerű elkötelezett kapcsolata súlyos támadás a házasság és a család Isten akarta rendje ellen. Nem is szabad házasságnak nevezni, vagy legalábbis ugyanazzal a szóval illetni ezt a képződményt, mint a természetes férfi-nő életre szóló kapcsolatát, amelyből gyermekek születnek. Hogy Isten miért tűri mindezt, azt nem tudjuk. Látnunk kell, hogy megengedi valamiért. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a mi bűneinket is megengedi, arra sem sújt le megsemmisítő csapással. Márpedig azt nem állíthatjuk, hogy mi kevésbé bűnösök vagyunk. Nem kívánhatjuk, hogy az egyneműek nemi elhajlásait azonnal büntesse, de a mi bűneink iránt legyen elnéző. A mi Istenünk végtelenül irgalmas Isten. Nem lehetünk eléggé hálásak, hogy ő ilyen irgalmas velünk szemben.
Dicsos?g J?zus Krisztusnak!
Aty?m azt szeretn?m megk?rdezni: mi?rt vana az hogy a gorogkatolikus aty?k h?zasodnak a r?maiak pedig nem?
Koszonom elore is v?lasz?t.)
Hadd tegyek egy kis pontosítást. A görögkatolikus papok sem nősülhetnek, ugyanis, aki már fölvette az egyházi rend szentségét, az nem házasodhat. Viszont a keleti egyház hagyománya az, hogy nős embereket is pappá lehet szentelni, tehát papszentelés előtt lehet házasságot kötni. Ez volt az egész egyházi gyakorlata az első évszázadokban, de mindig nagyra becsülte az önként vállalt cölibátust (nőtlenséget) is. Az V. századtól vált kettő Kelet és Nyugat gyakorlata, Nyugaton egyre több helyi zsinaton tették kötelezővé az áldozópapok számára a cölibátust. Véglegesen csak az ezredforduló táján vált mindenütt elterjedtté. Igaz, Magyarországon még ennél is később. A Szabolcsi Zsinat (1092) határozataiból arra következtethetünk, hogy ekkor a keleti egyházfegyelme még erősen hatott és a latin szertartásúak számára is bizonyos feltételekkel engedélyezett volt a házas papok családi élete.
Kedves Lelkiatya.
Sokat gondolkodtam mostanában a felebaráti szereteten. Azt szeretném kérdezni, hogy tudom gyakorolni azzal a nővel szemben, aki feltételezhetőleg ki akart kezdeni a férjemmel. ( Ő nem volt rá vevő.) Már megbocsátottam a hölgynek, de szerezni még nem tudom. Ha közös társaságban vagyunk vagy nem megyek el, vagy levegőnek nézem. De ilyenkor nagyon zavar a jelenléte. Gondolom ez nem helyes? Gondolkoztam, mi lenne, ha bajban lenne, segítenék e rajta. Valószínűleg igen. Ez már felebaráti szeretet? Hogyan gyakoroljam vele szemben?
Első lépésben azt javaslom,imádkozzék érte. Ha ezt meg tudja tenni, akkor már nincs nagy baj. Ez annak a jele, hogy nem táplálja a haragot vele szemben. Nem arra kell törekednie, hogy érzelemmel szeresse ezt a személyt, hanem, hogy ne lásson benne ellenséget. Úgy tekintsen rá, mint aki szintén áldozat, az ördög eszköze, hogy tönkretegyen szép életeket. Lélektanilag teljesen érthető, hogy nehezen tud vele kapcsolatot létesíteni. Most nem is szükséges, talán jobb is, ha kerüli. De az érte való imádság és a fölötte való ítélkező gondolatok kerülése jó út a megbékélésre és a szeretet építésére.
Kedves Atya !
Több mindent olvastam a témáról, de nem ismerem a mai Egyház álláspontját a Szűzanyával kapcsolatban. Ő kegyelemmel teljes,Jézus szeplőtelen édesanyja, ám mivel szüleitől természetesen fogant hordoznia kellett az eredeti bűn terhét.DE akkor mikor szentelődött meg ? Az anyja méhében ?
Fogantatásától fogva. Már úgy jött a világra, hogy a Krisztus megváltó ereje már előre megőrizte a bűntől. Ez egyházunk kezdettől fogva élő hagyománya, és semmi nem indokolja, hogy ezt ne higgyük el vagy másként gondoljuk. Önmagában nagy titok ez. Pusztán emberi értelemmel nem érthetjük meg minden részletét.
Tisztelt Lelkiatya!
Ön tudja esetleg, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye alkalmaz-e saját dolgozójaként gyógypedagógusokat, vagy keres-e Hajdú-Bihar megyében? Válaszát előre is köszönöm!
Egészen bizonyosan, hiszen több ilyen intézményünk is van, ahol erre szükség van. Általában a honlapunkon megtalálhatók az álláshirdetések, érdemes azokat figyelni.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik kollégámmal mély beszélgetést folytattam és nem tudom helyes volt-e.Úgy alakult,hogy együtt mentünk haza egy össszejövetelről,és tartalmas beszélgetésekbe kezdtünk.Minden adott volt a meghitt hangulat megtermetéséhez.Mesélt a hitéletéről,egy keveset a múltjáról,küzdelmeiről,arról mit hogyan él meg.Ez nem az első eset volt,hogy igy elbeszélgettünk,a múltkor is volt egy nehézségem és nem tudom miért,de megosztottam vele.Ő megértett és meghallgatott.Szoktam rá gondolni azóta.Az a gond ha egy férfivel mély beszélgetésbe kerülök,vonzódni is kezdek hozzá.Ő egyébként kedves meg figyelmes másokkal is,nem csak velem.Barátnője nincs,de nem biztos,hogy ő ugyanúgy gondol rám mint én őrá.Nem szeretnék csalódni,mert az ilyen dolgok a múltban sok érzelmi vivódást okoztak,ami visszavonultabbá is tett a másik nemmel kapcsolatban,még akkor is ha nem történt köztünk semmi.Félek is egy kapcsolattól.Sokszor érzem magam magányosnak is és jól esett a figyelme,a vele való beszélgetés.Ön mit tanácsolna?
Igen, szokott ez történni, hogy egy jóízű beszélgetésben a két fél nem egyformán érzi magát, utána nem ugyanazt gondolják erről a beszélgetésről. Javaslom, hogy örüljön annak, hogy van, akivel sikerül ilyen jót beszélgetni. Egyelőre azonban ne fűzzön nagyobb reményeket ehhez a kapcsolathoz, hiszen egy-két beszélgetés még nem jelent igazi közeledést, s valóban nagyobb csalódásnak tenné ki magát, ha már ezt kezdeti lépésekként értékelné önmagában. Legyen nyitott e felé a fiatalember felé, de mások felé is. Az érzelmi csalódásokat viszont fontos földolgoznia. Jó volna, ha egy lelkiatyával vagy akár egy pszichológussal átbeszélné ezeket a korábbi sebeket mindet, egytől-egyig. Erre nagy szüksége van annak érdekében, hogy a jövőbeni kapcsolataiban ezek ne terhek, hanem hasznos tapasztalatokként legyenek jelen. Ez nem csak a kizárólagos kapcsolatra vonatkozik, hanem minden baráti s egyéb kapcsolatra is. Tehát a társaságban való fölszabadultsága, kezdeményezőkészsége és befogadó nyíltsága érdekében is fontos, hogy a múlt soha ne teher legyen, hanem alap a továbbépítkezésre.
Kedves Lelkiatya!
Összevagyok zavarodva,mert nem találom az utamat,pedig már a harmincas éveimben járok,nem tudok merre fordulni.Volt egy idő,hogy szerzetesnővér szerettem volna lenni,de az utóbbi időben már nem tudom mire hiv valójában a jó Isten.Megjelent bennem a vágy egy társ iránt is,de ezen a téren sincs semmi kilátásban. Kapcsolatban álltam szerzetesnővérekkel is,de ez idővel elhalványult,nem kapok visszajelzéseket tőlük vagy csak ritkán,azt is röviden.Mintha nem akarnának segiteni az életutam tisztázásában.De az is lehet ez a jó Isten keze,hogy távol tart tőlük.Úgy érzem bolyongok,nem tartozom se ide,se oda.Mintha sehova se kellenék,és ez rossz érzés.Nagyon rossz.Szenvedek emiatt.A nyár folyamán egy egy hetes zarándokútra készülök,hátha ott sikerül kicsit megvilágosodnom.Ön mit tanácsol,milyen módon keressem az utamat?
Válaszát előre is köszönöm!
Rita
Kedves Rita!
Ne önmagát keresse, hanem az Úr akaratát. Ne saját maga boldogságát, hanem másokét. Mondhatja, hogy akkor mi lesz az Önével? Csakhogy ez így működik a jóságos Isten rendjében: Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem és az Evangéliumért, megmenti azt. Itt most nem kell nagy dolgokra gondolni, hanem egyszerű önzetlenségre és Istenbe vetett bizalomra.
A zarándokút, lelkigyakorlat nagyon jó ötlet, talán azóta volt is, hiszen már régen írt nekem ebben a rovatban. Tegye föl magában, hogy nem akar mást az életében, mint az Úr akaratát teljesíteni. Nyilván Ön is így jár a legjobban, hiszen Isten tudja egyedül, hogy mire van igazán szükségünk. Ne féljen, ez nem bezártságot fog eredményezni, hanem egy sokkal mélyebb megnyílást a szívében az emberek felé. Ne saját magáért aggódjék, hanem azt keresse, hogyan tud segíteni másoknak. Ez tartalommal tölti meg az életét.
Kedves Lelkiatya!
Egy megszakadt baráti kapcsolatomban megéltem azt,hogy elnézést kértek tőlem,röviden üzenetben.De minden olyan ebben a kapcsolatban mint az állott tó,és engem ez zavar,fájdalommal tölt el.Ha találkozunk közösségben beszélünk,réggebben erre sem volt példa,mert kerültem a vele való kommunikációt.Valaha a legjobb barátnők voltunk,ha ez igaz barátság volt.Találkoztunk személyesen is,üzenette is váltottunk,részt vettünk egymás életében,sok mindenről beszélgettünk.Ami most van az meg olyan mintha kizárnánk egymást a másik életéből.Ő próbált szólni hozzám,beszélni,de minden felszines,múltkor is vacsorán voltunk együtt a közösséggel,egy autóba voltunk beosztva.Majd a velem való beszélgetés közepén,szólt hogy ő hazamegy másik autóval,mert a közös ismerősünk szólt,hogy nála van még egy hely,és előbb indul.Ha nem találkozunk másfél hónapig közösségben,nem tudunk egymásról semmit,maximum mennek a facebookos like-ok.Ez már nem valódi kapcsolat.Fárasztó is.Bennem lelki sebeket okoz,még mindig nagyon fáj a régi kapcsolat hiánya.Változott,nem a legjobb irányba,bár lehet vele megint jobban elbeszélgetni,de inkább olyan mintha csak ismerősök lennénk.Nem tudok hozzáállni ehhez a megváltozott kapcsolathoz.Nem szép ilyet mondani de annak ellenére,hogy mekkora fájdalmat okozott,elég olcsón megúszta.Nem szeretnék ilyen módon kommunikálni vele.Lehet nem akra semmi rosszat,nem tudom,nem tudok elmenni rajta.Azóta,hogy történt ez az esemény rosszul élem meg az emberi kapcsolataimat,úgy érzem nem tartozom semmilyen baráti körhöz,a közösséghez sem érzem magam tartozónak,ott senki senkivel nem törődik igazán,nem tudok olyan embereket találni akikhez kapcsolódhatnék,és ez rossz.Azt se tudom merre keressem,irányt vesztettem.Amikor próbáltam másoknak kezdeményezni,maradt minden a régiben,vannak akik vissza se jelentkeznek vagy csak úgy felszinesen,de nekik nem jutna eszükbe a másiknak jelentkezni.És ez igy megy többszöri nekifutásra is.Belefáradtam az egészbe.Általában nem azért keresek másokat mert kell tőlük valami,hanem barátkozás céljából.Azt se teszem állandóan,hogy ne legyen fárasztó.Azon gondolkodom,hogy a társasági oldalakról letörlöm magam,vagy egy olyan profilt szerkesztek amelyen csak azok tartoznak az ismerősi körömbe akikkel konmmunikálunk is és kölcsönösen keressük egymás társaságát.Legszivesebben egy ideig a régi "barátokat",ismerősöket kerülném,elvonulnék tőlük.Barátom sincs,a szüleimmel nem lehet jól elbeszélgetni,egyedül csak Isten van,de a vele való kapcsolatom is gyöngül,most nem tudom meghallani őt.Ha egyedül megyek el valahova rosszul érzem magam,ha közösséggel akkor is.Nem tudom mi történik velem.De jó lenne ha már vége lenne.Hogyan tudnék ezen felülkerekedni,megoldani a dolgokat?
Köszönöm szépen a türelmét és válaszát!
N.
Kedves N.!
Sorait olvasva előbb arra gondoltam, egy barátság alakulásának lehetünk a tanúi. Sok hasonlót kell átélnünk, hiszen az ember változékony. Vannak barátságok, melyek megmaradnak, vannak, amelyek átalakulnak vagy szinte teljesen eltűnnek. Ám úgy látom, hogy az Ön esetében valami többről van szó. Ön most mélyül valami oknál fogva (olvasmányok, lelki élmények, egyszerűen személyiségének érlelődése hozza?), és már nem tud úgy viszonyulni a régi kapcsolatokhoz, mint korábban. Megértem, hogy ez rossz érzés, de nehogy keseregjen miatta. Meglátja, fog még új barátokra lelni, illetve a régebbiek közül is lesznek, akikkel újra jókat tud majd beszélgetni. Ez most átmeneti időszak. Azt ne hagyja, hogy ennek a szomorúsága túlzottan rátelepedjék a lelkére. Meglátja, tisztulni fognak az emberi kapcsolatai. Az a javaslatom, hogy most használja föl ezt az időszakot arra, hogy fölfedezi, az Úr mindenkinél jobb és megértőbb társ. Most imádkozzék kicsit többet, mint régebben. Szólítsa meg az Urat úgy, mint eddig sohasem. Esetleg kapcsolódjék be egy lelkigyakorlatba, majdnem mindegy, hová. Ha nem riad, nem torpan meg, ez az időszak nagy hasznára fog válni. Természetesen éljen továbbra is társasági életet, de válogassa meg jobban, hogy milyen programra megy el és kikkel. Legyen nyugodtan igényes ebben, csak tovább bátorítom.
Még egy furcsaság. Köszönje meg az Úrnak, hogy így alakult. Még ha most nem is látja értelmét, kimenetelét. Bízza Őrá ezt is, s meglátja, legjobb kezekben lesz az élete. Csak a háláról se feledkezzék meg, azért mondom.
Kedves Lelkiatya!
Már egyszer kérdeztem Öntől a gyermekemmel kapcsolatban, de a helyzetem továbbra sem változott. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, sokat szenvedek miatta. "Jó gyümölcsfa nem terem rossz gyümölcsöt, csak a rossz fa." Sokszor járnak ezek a gondolatok a fejemben. Sokat imádkozom érte, Ő is már elment egy paphoz beszélgetni a problémáiról, igazándiból nem segített rajta. Valahogy semmi nem érdekli, sem a környezete, sem az élete. Gyakorlatilag állandóan velem akar lenni, nem értem miért nem tud elszakadni Tőlem, miközben állandóan bánt, van, hogy nem csak szavakkal. Ön szerint én is rossz ember vagyok, ha ilyen lett a gyermekem. A példázat szerint igen. Nem tudom, hogy az imán kívül mit tudnék érte tenni, mert végre a saját lábára kellene állnia én pedig a sok aggódástól lassan már megbetegszem. Köszönöm a válaszát: Anna
Nem, kedves Anna, szerintem Ön egyáltalán nem rossz ember. Jézusnak ez a példázata alapvetően a tetteinkre vonatkozik. Nem szabad összekeverni egy másik hasonló mondással: Nem esik messze az alma a fájától. Ez ugyanis jobban a családi kapcsolatokra utal. Ha az atya nem tudott segíteni, alighanem orvos szakértőt is érdemes megkérdezni. Lehet, hogy túl sok időt töltöttek együtt, talán ráadásul édesapa nélkül, s így nem egészséges, túlzott ragaszkodás alakult ki az édesanyjával. Valóban fontos minél hamarabb s minél erőteljesebben megsegíteni ezt a leválást. Amíg ez meg nem történik, félő, hogy a fia sem fog tudni megváltozni, még ha szeretne is, még ha lelke mélyén vágyik is rá. A másik, vagy inkább az ezt megelőző dolog pedig, természetesen az imádság. Ne adja föl olyan könnyen! Imádkozzék és bízzon a Mindenhatóban, hogy egy nap meg is adja, amit kért Tőle.
D.J.K.
Kedves Lelkiatya.
Szeretném leírni, hogy az ima milyen fontos és mmilyen ereje van az életünkben. Nem akarom részletezni mert hosszú lenne. Hála Istennek meghallgatásra talált imám- igaz egy év eltelhetett de nem tudok elég hálát adni a Jóistennek érte.
Köszönöm szépen a türelmét.
Egyapa.
Köszönjük, hogy megosztotta velünk. Adjon erőt és kitartást ez a kis jelzés másoknak is!
