Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni hogy kell érteni azt a mondatot amit Jézus mondott? "Megnyerni a világot és elveszíteni a lelked"
B.M.
Több helyen is szerepel, nem is mindig azonos megfogalmazással.
Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti. (Lk 17,33; Lk 9,24)
Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. (Mk 8,35)
Szent Benedek úgy fogalmaz a Regulában, hogy semmit ne tegyünk Krisztus szeretete elé, vagyis semmit ne szeressünk jobban, mint Krisztust. Se ételt, se ruhát, se vagyont, de még személyeket se (Mt 10,37). Ha valaki a világot megnyeri, vagyis a világ szemében gyarapodik (anyagi javakban, hatalomban), lehet, hogy a lelke súlyos kárt vall, vagyis a kárhozatra jut. Ez csakis akkor következhet be, ha ez a világ szemében való gyarapodás az Istentől eltávolítja. Sajnos, erre igen nagy a veszély, ezért jobb nem a világ szerinti gyarapodásra törekedni, hogy a lelkünk el ne vesszen, hanem a lélek szerintire.
Tisztelt Lelkiatya!
Két fiatal néhány éve együtt él. Az egyik fél elvált,de annak idején egyházi házasságot kötött, a másik fél szabad állapotú.
A szabad állapotú szeretne megkeresztelkedni,elsőáldozó lenni és bérmálkozni.
1.Kérdésem, hogy ez lehetséges-e?
2.Kérdésem hol tudnék utánanézni az egyházi házasság érvénytelenítési feltételeinek?
Előre is köszönöm válaszát.
Örömmel ajánlom magam is, hogy a szabad állapotú személy keresztelkedjék meg. Ennek érdekében egy kb. egy éves fölkészülésen kell részt vennie. Ennek során nagyon sok mindent megtanulhat, megérthet. Eközben még sokat alakul a gondolkodása, amely segíti, hogy minél tudatosabban vállalja a keresztény életet.
Tény, hogy ezzel egy időben érdemes elkezdeni a másik fél házassági érvényességének vizsgálatát is. Csak akkor házasodhatnak össze - amely később feltétele lesz az együttélésüknek - ha az Egyház kimondta az érvénytelenséget. Ezt az érintett (legközelebbi) parókusnál (plébánosnál) érdemes kezdeményezni, aki személyesen elmondja, hogy milyen körülmények között lehetséges ez az érvénytelenítés. Ugyanez a parókus (vagy plébános) atya fogja elmondani a keresztelkedés feltételeit is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya,
nekem csak egy észrevételem lenne az alábbi két rendezvénnyel kapcsolatban:
Család - Csoda
Görkapocs
A családommal részt vettünk mindkét eseményen, és azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés papcsaláddal találkoztam - tisztelet a kivételnek. Például a Görkapocs - on egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány családos atya volt jelen...
A vecsernyén már nem tudtunk részt venni, remélem ott már többen voltak. Részletezni nem szeretném, hogy ez szerintem milyen következményekkel járhat, hogy mutassunk így példát...
Tisztelettel,
István
Nekem a cipőmet is le kellett volna vennem, hogy megszámoljam, hány pap vett részt a Görkapocs fesztiválon. Volt, aki a családjával, volt, aki anélkül volt jelen és kapcsolódott bele vagy az ünneplésbe vagy a szolgálatba. A Család-csodán valóban, én is úgy láttam, kicsit kevesebben voltak ott, ám annál több paptestvért láttam a két napos nagy búcsún gyóntatni. Persze, mindig lehet mondani, hogy lehettünk volna még többen. Örüljünk annak, ami van, s nem érdemes keseregni azon, ami nincs. Abban igaza van Önnek, hogy a papok példát kell, hogy mutassanak a keresztény értékek megélésében.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya,
olvastam Smith Wigglesworth életéről részleteket ,szeretnék még olvasni róla,de előbb szeretném tudni,hogy a katolikus egyház mit tart róla?
Köszönöm szépen :)
Nem tudok arról, hogy a Katolikus Egyház hivatalosan nyilatkozott volna valamikor Smith Wigglesworth megítélése kapcsán. Minden bizonnyal karizmatikus ember volt, aki nagy hittel követte Jézust, prédikációira sokan megtértek és a beszámolók alapján sok beteget is meggyógyított. Sőt, halottföltámasztásokat is tulajdonítanak neki. Mindez nekem, egyszerű papnak már túlzásnak tűnik, nehéz megítélni másfél száz év távlatából, hogy mi hiteles az életrajzi adatokból, s mi az, amit később toldottak hozzá. Nyugodtan olvasson róla többet is, ha szeretne. Ha pedig, netán a katolikus egyházat vagy hitet becsmérlő részeket találna, ne botránkozzék meg azokon sem. Át kell futni gyorsan rajta és a lényeget, az igazi tanítást érdemes kiszűrni belőle.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni,hogy mi a véleménye A Gyűrűk ura,Harry Potter típusú könyvekről. Egy ismerősömtől kölcsön kaptam ezeket a könyveket,hozzáteszem,hogy ők is vallásosak és szerintük nincs benne semmi rossz tanítás,csak mesék.
Viszont a szüleim kiakadtak,mert mindkettőt újhullámos könyvnek tartják.
Már nem vagyok gyerek. Szerintem ha beleolvasnék,el tudnám dönteni,hogy a történet mögött milyen tanítás áll.
Most nem tudom,mihez kezdjek.
Juli
Kedves Juli!
Én csak a Gyűrűk urát olvastam. Nagyon izgalmasnak és értéket hordozónak találtam. Úgy tudom, a Harry Potter már valóban sok mágikus elemet kever a történetébe. Én is úgy gondolom, hogy, ha Ön felnőtt ember, akkor el tudja dönteni, hogy érdemes-e tovább olvasni vagy sem. Ha csak mesének tekinti, nem hiszem, hogy bármilyen formában is kárt tenne az Ön lelkében.
Kedves Lelkiatya!
Egy tapasztalatomat szeretném megosztani.A családunk tizenöt évvel le volt maradva az egyházközségi járulékkal.Fizettek bele időnként,mikor valami okból kifolyólag rendezni kellett, de az elmaradt tartozásokat nem rendezték. Elmentem rendezni az egyházközségi járulékot a plébánoshoz. Kértem, nézze át a könyvecskét, mert nem tudom értelmezni ami bele van írva. Ekkor derült ki, hogy az elmaradás tizenöt év.A plébános ...
...de a püspökatya az egyházközségünkben kiadott egy rendeletet,aminek értelmében akik kb. tíz évvel le vannak maradva,azok egy fix összeget kell, hogy fizessenek, ami jóval kevesebb mintha rendszeresen fizették volna. A plébános egyébként anyagias, ezt sokan fel is róják.
...Indíttatást éreztem rá már egy ideje, hogy megtegyem, meg most volt is rá lehetőségem, anyagi keretem. A Jó Istennek tettem az egészet, ezért nem is bánt annyira amiket végig kellett hallgatnom, de ez nem egy szép viselkedésmód egy egyházi személy részéről, az ilyen viselkedésmód sokakban csalódást okoz, ezt mások elmondása alapján állítom. Önnek mi a véleménye a helyzetről?
Kérdezi a véleményemet erről a helyzetről. Azt hiszem, nagyjából ugyanaz, mint Önnek. Nem volna szabad, hogy ilyen dolgok megtörténjenek. Sohasem tudom megérteni az anyagias papot. Igaz, Jézus beszélt a béresekről, akiknek a nyáj nem a sajátja, hanem bérért vigyáz csak rá. Azt nagyra értékelem a beszámolójában (mint látja, bizonyos részeket kihagytam, mert nem szeretném közzétenni az egész történetet), hogy nem haraggal, csupán csöndes méltatlankodással tekint erre a dologra. Az is teljesen helyénvaló, hogy szeretné rendezni a szülei elmaradt tartozásait. Ez nem azért fontos, hogy meglegyen az egyháznak a pénze, hanem, hogy a szülei esetleges mulasztását jó szándékkal helyére tegye. Az egyház mi magunk vagyunk, beleértve minden hívőt. Azért fontos mégis valamelyest rendezni az egyházi tartozásunkat, mert ezzel más közösségbeli testvérünk felé is tartozunk. Van, aki rendszeresen fizet, s van, aki nem rendszeresen, vagy egyáltalán nem fizet. Ilyenkor feszültség is lehet közöttük, hogy akkor ki mire tarthat igényt utána az egyházban. Ez, persze, mindenképpen rossz fölfogás, mert az Egyház nem szolgáltató vállalat, hanem Isten erejének és szeretetének a közvetítője. No, éppen ezért különösen is súlyos, ha egy pap nem ezt a megértő és elfogadó szeretetet adja, kivált, ha ezt a gyász helyzetében teszi. Ha ilyet tapasztalunk, azt javaslom, imádkozzunk az atyáért, hogy bocsásson meg neki a Jóisten, és az atya bűne ne akadályozza az Ő kegyelmének továbbadását.
Kedves Lelkiatya!
"Ugye mindenkinek megvan a társa az életben? Egy személy, akit az Isten neki rendelt." - írta az egyik kérdező. Valóban van ilyen személy, akit az Isten, mint társat, egy másik személyhez rendel?
Ez mégsem ennyire egyszerű. Az Úr nekünk is teljes szabadságot ad ebben a választásban. Ha csupán az előre megrajzolt útvonalon kellene haladnunk, akkor csak olyanok lennénk, mint a bábuk egy társasjátékban. Az a társasjáték, amelyre az Úr hívott meg bennünket, mi résztvevők vagyunk, nem bábuk. Sok múlik rajtunk. Más az Úr mindentudása, mellyel előre látja, hogy mi fog velünk történni, s más az Ő mindenhatósága, amelyet azonban az irántunk való szeretetből és tiszteletből - mondhatjuk így - visszafog, hogy ne csorbuljon a mi szabadságunk. Ha tetszik egy személy, akkor Ő szívesen rábólint, hogy akkor legyen ő, megáldja a kapcsolatunkat. Ekkor őbenne lehet fölismerni az Isten nekünk szánt ajándékát. Érdemes keresni és Istentől kérni, hogy segítsen megtalálni azt, akire Ő is rá tud bólintani, akit Ő is szívesen megáld.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint imádsággal lehet-e a mások tetteit vagy elhatározásait befolyásolni? Ér-e valamit a sok imádságom, hogy valaki megmásítsa akaratát? Lehet-e egyáltalán másért imádkozni? Vagy csak magunkért?
Köszönöm a választ.
Lehet imádkozni másokért is és önmagunkért is. Az nem volna helyes célkitűzés, hogy a másik azt csinálja, amit én szeretnék. Még ha még olyan magasztos cél is vezetne ebben, vélvén, hogy én jobban tudom, mire van neki szüksége. Ha azt látom, hogy valaki nem helyes úton jár, akkor mindenképpen imádkozzam érte, erre a Szentírás is buzdít (1Jn 5,16). Elsősorban a bűnei bocsánatáért imádkozzam, és azért, hogy az Úr segítsen neki megtalálni a helyes cselekvést - még ha az nem is egyezik azzal, amit én gondolok.
Igen, az imádságunkkal nagyon sok dolgot el tudunk érni, a másik ember megváltozását is, de ehhez nagy hit kell. Ennek a nagy hitnek, Istenre hagyatkozásnak a kifejeződése az is, hogy úgy imádkozunk, ahogyan Jézus: Ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied (Lk 22,42).
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
2 kérdésem lenne. Az egyik az hogyrómai katolikus vagyok és átszeretnék keresztkelkedni görögre. És elinditottuk csak azt nem tudom hogy kell e fizetni érte vagy a szülöi kérvénybe minnek kell szetepelni.
A másik kérdésem az hogy görög katolikus pap szeretnék lenni. És hogy melyik gimnáziumot ajánlja. A hajdúdorogit vagy a miskolci jezsuita gimnáziumot!
Feltétlenül várom válaszát!
Bálint
Átkeresztelkedésre sem mód sem szükség nincsen. Aki egyszer megkeresztelkedett, az már eltörölhetetlen jegy, mely örök életre szól. Persze, csak a szóhasználatot kell kiigazítani: amire Ön készül, az rítusváltás, amelyhez a két érintett püspök hozzájárulása szükséges.
Ha a görög rítusban szeretne elmélyülni, akkor mindenképpen a hajdúdorogi gimnáziumot vagy szakközépiskolát javaslom annak kollégiumával együtt. Ott az iskolai és kollégiumi élet nagyban segíti és erősíti az ott tanuló diákok lelki életét és görögkatolikus öntudatát.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy másik oldalon olvastam Barsi Balázs atya válaszát az "örök kárhozattal" kapcsolatban. Az alapján nem létezik a pokol, hanem az a jónak az elutasítása, az Isten nélküli élet.
Továbbá azok, akik meg vannak keresztelve, "predesztinálva vannak" a mennyországra, amennyiben tudatos döntés áll mögötte. Tehát ha én felnőttként, belső indíttatásból kértem és vehettem fel a szentségeket felnőttként, és ez a belső indíttatás azóta sem változott, akkor a mennyországra vagyok "predesztinálva"?
Alább idézem az eredeti kérdést és az arra írt választ:
Az alább olvasható válasz megegyezik a Római Katolikus Egyház tanításaival, álláspontjával?
"Kérdés:
Miért van az, hogy valaki, aki a földi életben bűnt követ el, örök kárhozattal fizet érte? Hogyan egyeztethető ez össze Isten szeretetével?
Balázs atya válasza:
Egyetlen bűn sincs, amiért Isten kárhozattal büntetne. Le kell számolni azzal a középkori elképzeléssel, hogy Isten kétfajta örökkévalóságot teremtett: a jóknak a mennyországot, ahol minden szép és jó, a rosszaknak pedig a poklot, ami egy nagy kínzókamra, s mi egy életen át retteghetünk amiatt, hogy vajon melyikbe is fogunk kerülni. A megkeresztelt ember predesztinálva van az üdvösségre, de reális választása ennek az üdvösségnek a tudatos elutasítása, eljátszása. Isten nem teremtett poklot; az a szabad akarattal rendelkező teremtmény: az angyal és az ember szabad választása, az Isten nélküli élet folytatása egy örökkévalóságon át. A kárhozat a bűnben való tudatos és szándékos megmaradás, vagyis a bűnbánat teljes hiánya. És mivel nem tudjuk, hogy akár élete utolsó perceiben valaki megbánta-e a bűneit vagy sem, az Egyház senkiről sem állítja, hogy elkárhozott (ellenben a szentekről kijelenti, hogy biztosan üdvözültek.)
Ebben a földi életben ? látszólag ? ellehetünk Isten nélkül: testi-szellemi funkcióink, ösztönvilágunk, akaratunk, értelmünk és érzelmeink működnek az Isten-kérdés kikapcsolásával is (más kérdés, hogy milyen szinten!), eszünk-iszunk, nősülünk és férjhez megyünk, mint Noé napjaiban. Az örök életben azonban ez nem megy tovább, mert a túlvilág nem folytatása a földi életnek. Az a túlvilág, ami ennek a földi életnek lenne a folytatása, félelmetes és elviselhetetlen lenne, maga a pokol. (Sokan így képzelik a mennyországot, és ezért nem is kérnek belőle.) A menny minőségileg más, mint a földi fizikai-biológiai-pszichológiai élet, tökéletesen más dimenzió, mely a keresztséggel már itt a földön kezdetét veszi lelkünkben. Isten maga a túlvilágunk, mert annyira szeret minket, hogy önmagát jelölte ki az emberi élet céljául. Ez a mennyország lényege, s ha valaki ezt elutasítja itt a földön, az nem is részesülhet benne földi élete után."
Útmutató válaszát köszönöm szépen!
Ezeken a címeken találhat szövegeket segíthetnek a rózsafüzér jobb megértésében:
http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=41
http://www.katolikus-honlap.hu/0707/ave.htm
http://www.depositum.hu/rozsafuzer.html
http://szuzmaria.blog.hu/2012/02/25/a_rozsafuzer_tortenete
Barsi Balázs atya tanítása, természetesen, teljesen megegyezik a katolikus egyház tanításával. Amit itt a mennyországról leír, az teljesen hiteles. Ügyelni kell azonban, hogy amit mond, az a szöveg teljes összefüggésében értelmezendő. Hiszen, valóban azt írja, hogy a megkeresztelt predestinálva van az üdvösségre, de nyomban hozzáteszi, hogy ugyanakkor reális választása van abban, hogy ezt az üdvösséget tudatosan elutasítsa, eljátssza. A döntés, tehát a mi kezünkben van. A döntés alapvetően nem arra vonatkozik, hogy elég sok jót tettem-e annak érdekében, hogy bejuthatok-e a mennybe, hanem, hogy Istent választom-e életem céljául. Ha igen, akkor jó reményem van arra, hogy az utolsó döntéskor is, amikor megkérdezi az Úr, hogy Vele akarok-e élni az örökkévalóságban vagy nem, nos, remélhetem, hogy a lelkem akkor végérvényes igent fog mondani Őrá. A pokol pedig olyan értelemben nem létezik, hogy az nem egy megfogható valóság, hely, ahová kerülnek a kárhozottak. A kárhozottak - ha lehetne erről így beszélni - ugyanott vannak, mint az üdvözültek, az Isten a közelébe engedné őket is, de ők esztelenségükben elutasítják ezt a szeretetet. Ez a kárhozat. Ez az, amit már itt a földön is meg lehet tapasztalni, ha valaki szeretet nélkül, csak a saját önzésében él és elutasítja, észre sem veszi mások szeretetét. Miként a mennyország is kicsit megtapasztalható ott, ahol az emberek között önzetlen tiszta szeretet uralkodik.
A lelkiatyának mi a véleménye az életgyónásról?
Azt a bűnt, amit én már megbántam és meggyóntam, azt nem "elfelejtette" az Isten? Ha pedig így van, akkor mi szükség van mégegyszer meggyónni ezt, amikor a feloldozás már megtörtént! Vagy valójában ez nem gyónás, hanem egy nagy lelkibeszélgetés??
Köszönöm a válaszát!
Valójában inkább lehet nagy, átfogó lelki beszélgetésnek tekinteni, hiszen azokat szedi össze az ember, amiket már korábbi gyónásai során meggyónt. Mégsem fölösleges jámborság ez csupán. Nagy életfordulók vagy más jelentős események előtt nagyon is hasznos lelki cselekedet az életgyónás. Az ember igyekszik egész életét áttekinteni, s ilyenkor a nagy összefüggéseket is jobban észreveszi, átlátja. Mindezt pedig a bűnbánat lelkületével, mivel szeretne újra bocsánatot kérni mindenért, amit élete során vétett.
Dicsértessék!
Elnézést, a legutóbbi irásomból mihagytam egy kérdést ( én vagyok a Szent Rita rószás) hogy már hónapok óta rettegésben élek, egy bizonyos MDM , ún. Nagyfigyelmeztetés "próféciáji miatt": engem nagyon megrémítenek ezek a dolgok, ráadásul kiderült hogy ezek nem igazak, vagy nem is értem, de olvastam hogy Egyházi tiltás alatt van már, és a MDM követőit automaikus kiközsítik(http://www.karizmatikus.hu/tevtanitasok.html?id=2953:isteni-irgalmassag-maria-mdm-es-koevetinek-automatikus-kikoezoesitese&task=edit&ret=aHR0cDovL3d3dy5rYXJpem1hdGlrdXMuaHUv) Ez még jobban megrémít, mert akárhogy is próbálok, nem bírok szabadulni attól, hogy ezek a jósaltok igazak, pedig tudom, hogy az Egyházat a Szentlélek vezeti, és a Szentlélek tévedhetetlen, és volt hogy a (mostani) pápánkat nem éppen jószínben képzeltem el. Pedig a vak is látja, hogy milyen jó ember.Nagyon félek, hogy engem is kiközösítenek, és nem bocsátjanak meg. Meg van egy másik oldal, Jézusüzenetei.hu de az is elég ijesztő. leglább is engem sokszor kergetett görcsös sírásba azt amit "Jézus üzent". (http://jezusuzenete.hu/) pl. a fenevad előtti leborulások meg ahogy hamarosan katazstrófák lesznek...
NAgyon félek már, könyörgöm segítsen, mi az Egyház álláspontja ezekről?!
Annyi bizonyos, hogy félni semmi oka nincsen. Hogy mi készül Európában és a világban, azt nem tudjuk. Ez a mostani széles körű erkölcstelenség, amely az un. fejlett országokban dühöng, valóban magával rántja előbb vagy utóbb a teljes romlást. Hogy ez hogyan, s mikor következik be, nem tudjuk. Valójában már most büntetését éli, aki istentelenül él és ráadásul ezt hirdeti, sőt, másokra kényszeríti, mert hiszen az ilyen emberek, szegények, távol élnek a boldogságtól. De félelemre semmi ok nincsen. Az fél, aki nem szereti Istent, aki nem bízik benne. Minden az Isten kezében van. Ha megengedi a romlást, netán a háborút, akkor abban kell majd helytállnunk, ennyi az egész. De ez most még nincsen itt, nem kell riadoznunk.
Az un. nagy figyelmeztetés csak ijesztgetés volt, semmi köze nincsen Isten kinyilatkoztatásához. Hasonlót mondhatok el jezusuzenete híreiről is. Ne is törődjön ezekkel, hisz láthatóan nem segítik a lelki életét, hanem nyomorítják a lelkét. Másra nem is jó. Felejtse el ezeket! Inkább olvasson a Szentírásból és vegyen részt szent misén.
Kedves Lelkiatya!
Ha megengedi több kérdéssel is fordulnék Önhöz: van egy felszentelt Szent Rita rózsám, aminek sikerült letörnöm a fejét, mert olyan szomorúan lógatta a fejét, de amikor megpróbáltam, h ogy ne lefelé lógassa, mivel elég régi, kiszáradt, eltörtem. Nagyon baj csináltam, szentség törés?
Az ágyamon ülve szívesen imádkozom, mint térdepelve az ágy mellet: pár perc után pedig már kínlódva mondom pl. az esti imát, míg ha ülök, akár félórát/órát is szívesen, örömmel mondom. Nagy baj ez?
Nem ez nem szentségtörés. Nyilván jó szándékkal próbált igazítani rajta. Vagy, ha csak véletlen történt is, még csak nem is bűn, nem hogy nem szentségtörés.
Úgy imádkozzék, ahogyan szívesen teszi. Néha lehet térdelve is, még ha kényelmetlen is, de aztán, ha elfáradt, nyugodtan folytathatja az ágyon. A Jóistennek éppen olyan kedves úgy is.
Felajánlottam a szentmisémet Enikőért ma.Teszem továbbra is.
Köszönjük. Isten áldja!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelki atya!
Szeretném megkérdezni hogy a szeptember elejei búcsúk rendje miképpen is alakul majd. Most a szeptemberi "A Kegykép hazahozatalának emléknapja
A csodálatos könnyeket őrző kendő elővétele, és Kisboldogasszony-napi búcsú"-ra gondolok konkrétan. Itt a honlapon és Máriapócson is az van kiírva az "MÁRIAPÓCSI BÚCSÚK ÉS ZARÁNDOKLATOK RENDJE 2015-BEN" hogy
Szeptember 5. A Kegykép hazahozatalának emléknapja
A csodálatos könnyeket őrző kendő elővétele
Szeptember 12 -13. Kisboldogasszony-napi búcsú
De az " Eseménynaptár"-ban;
2015. szeptember 5. A Kegykép hazahozatalának emléknapja
(A csodálatos könnyeket letörlő kendő ünnepélyes érintése)
2015. szeptember 5. - 6. Kisboldogasszony - napi búcsú , kútszentelés.
Ezeket az időpontokat szeretném pontosan tudni. (S még talán azt hogy lesz e szervezett csoportos zarándoklat Hajdúdorogról vagy Debrecenből.)
Válaszát előre is köszönöm!
Köszönjük szépen a jelzést. Sajnos, valóban hiba csúszott a bejegyzésekbe. Ezúttal a Máriapócsi honlap tudja pontosabban. Tehát Kisboldogasszony búcsúja kútszenteléssel szeptember 12-13, Szent Kereszt búcsúja (Cigány-búcsú) pedig szeptember 19-20.
Hogy honnan melyik búcsúra szerveznek zarándoklatot, ezt az adott parókiákon kell megkérdezni.
