Tisztelt Lelkiatya!
2015. május 22-én Írországban megszavazták az azonos neműek házasságának legalizálását.
Eddig az ír sztereotíp kép az volt, hogy ők konzervatívak a vallásukból (is) eredően.
Szeretném megkérdezni, hogy ha már egy katolikusnak mondott ország ennyire szabadelvű lett, hogy az isteni rend ellen fordul, mit várjunk más országoktól?
A Katolikus Egyház ugye nem tervezi, hogy meghajol a "nép akarata" előtt, és esetleg megáldaná az azonos nemű házasságokat? Ugye ez nem fordulhat elő sem a közel, sem a távoli jövőben? Én bízom abban, hogy az Egyház mindvégig hű marad az Isten által létesített családmodellhez.
Ágnes
Ebben joggal bízhat. Írországban sem az egyházhoz hű katolikusok szavazták meg ezt a képtelenséget. Sajnos, az erőszakos propaganda nagy erővel próbálja befolyásolni az emberek gondolkodását. Most éppen Szlovákia a célpont, ott kísérlik meg egészen aljas eszközökkel befolyásolni az un. népakaratot. Gondolom, ilyesmi történhetett Írországban is. Attól nem kell félnie, a Katolikus Egyház (s ugyanígy az Ortodox is), soha nem fogja mondani, hogy helyes vagy akárcsak elfogadható volna ez a teremtett természettől teljesen idegen, bűnös és meddő dolog.
Tisztelt lelkiatya.
Romai Katolikus vagyok ,szeretném megkérdezni hogy a feleségemnek nöibetegsége baja volt igyhát nem lehettünk együtt. Bünnek számite, önkielégitésnek-e ha hezza feküdtem és igy mellette mentemel.
Köszönöm a válaszát
Inkább ne tegyen ilyet! Az érzékiség olyan képességünk, amellyel a férfi és a nő csodálatosan ki tudják fejezni egymás iránti vágyakozó szeretetüket. Ezzel szemben, ha az érzékiséget egyéni örömszerzésre használja valaki, az Isten akaratával, a természet rendjével ellenkezik. Igaz, nagy küzdelem megtartani ezt a rendet, hisz a rendetlen vágyaink nagyon uralkodni akarnak rajtunk. De ezt a küzdelmet föl kell ajánlanunk azért, akit szeretünk. A házas ember az időszakos megtartóztatását a társáért, a cölibátusban, szüzességben élő ember pedig mindazokért, akikért szenteli az életét, másokért.
A felesége testét nem használhatja arra, hogy segítse az érzéki kibontakozását. Főként, ha valami betegség okozza, inkább legyen ura önmagának, ezzel fejezheti ki igazán, hogy szereti a feleségét.
Dicsőség Jézus Kristusnak.
Kedves Lelkiatya, szeretném
kérdezni mit jelent a
tömjénezés?
Köszönöm szépen a türelmét
és válaszát.
Miklós.
Az Ószövetségben gyakran találkozunk vele, mint az imádság kísérője. A 140. zsoltárban ezt imádkozzuk: Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé. Szertartás közben látjuk a fölfelé szálló illatos tömjénfüstöt, és eszünkbe jutnak a zsoltáros szavai, ez segít fölfelé emelni a lelkünket. (Amire egyébként a pap a Szent Liturgiában föl is szólít: Emeljük föl szívünket!) A költői képekkel gazdagon átszőtt Jelenések könyve újra megemlíti az imádsághoz kapcsolva a tömjént: Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé (Jel 8,4). Itt a tömjénfüst a szentek imádságát kíséri.
Amikor a pap először körbe tömjénezi a szentélyt és a hajót, az a templomban jelenlévő szentek tiszteletét jelképezi - akár vannak festett szentek a falakon, akár nem -, majd középről a híveket, akkor már a jelenlévő embereket tömjénezi. Ez a tiszteletnek, a köszöntésnek a jele, természetesen szintén az imádság közben. Minden módon segíti, tehát az imádságunkat az Égiekkel való kapcsolatot.
Tisztelt Lelkiatya!
Hallottam valakiről, aki rákbeteg lett, de nem kap kezelést, mert visszautasította. Csak a fájdalomcsillapítást fogadja el. Nem tudom, mi az oka rá, de tudom, hogy joga van ehhez. Úgy tudom, vallásos ő is és a családja is. Az egyik kérdésem, hogy bűnt követ-e el ez az ember?
A másik kérdésem személyesebb. Én a rákszűrést utasítom el, kis híján össze is vesztem az orvossal ezen. Persze rákényszeríteni nem tudott, de én nem mentem el, és más egészségügyi szűrésekre sem megyek. Valaki azt mondta, már ez is bűn. Igaz ez?
Hogy a másik embernek mi a bűn, ezt mi nem tudjuk eldönteni. Szerencsére, nem is kell, nem a mi dolgunk. Ha tanulni akar belőle, akkor beszélgessen el az illetővel, hogy mi vezeti ebben, utána pedig azon elgondolkodhat, hogy Ön ezzel egyetért avagy nem.
A másik kérdése már Önre vonatkozik, ebben jobban tudok állást foglalni. Szerintem rákszűrést visszautasítani közel van a bűnhöz. Nem találok indokot, hogy miért is utasítaná vissza az ember. Persze, egyik másik esetben kellemetlenségekkel is jár az ilyen vizsgálat, de ha valóban kimutatja a betegséget, akkor megérte, ha pedig nem, akkor sem történt semmi különösebb rossz. Ha viszont valaki úgy lesz rákbeteg, hogy mehetett volna szűrésre, de nem ment, az, bizony súlyos bűnné válik.
Kedves Atya!
Köszönöm a válaszát.Azóta már beadtuk a papírokat a bíróságra,de ami a legjobban meglepett,hogy aznap nagyon kedves és közlékeny volt velem.Hazavitt és út közben is folyton nézett,megnevetetett,mosolygott,és szinte flörtölt velem.Úgy éreztem magam mint amikor megismerkedtünk.Azt akarta hogy töltsük együtt a napot de én nemet mondtam,mert úgy éreztem,csak játszik velem és amúgy sem akartam első szavára ugrani.Aznap sokszor beszéltünk és felszínre kerültek mindkettőnk sérelmei.Ő azt mondta hogy az anyagiak és a lakás miatt volt ingerült és ha még maradtam volna minden lecsilapodik.Tagadja a kapcsolatát azal a növel.Nem tudom mit gondoljak,hogy mi ez a hírtelen jött ragaszkodás,mindenben segíteni akar.A válást nem mondta ,hogy nem akarja,folyton nevetgél. Lehet csak játszik velem.Ha annyira akarna keresne telefonon,de két napja nem hívott.Lehet a panaszaimat dolgozza felfelé,vagy megsértettem azzal hogy elmondtam neki mi bántott.Most ö akarja mindenáron kifesteni a szobámat úgy hogy én ott legyek vele. Nem tudom mit mondjak neki erre. Félek csak játszik velem és megint fájdalmat fog okozni.Köszönöm válaszát.Dicsértessék.
Ha megfogadta a tanácsomat, és sokat imádkozott előtte, akkor ne is csodálkozzék a nagy változáson. Ezzel együtt nyugodtan lehet óvatos. A férje viselkedése valóban meglepő, hogy épp a válókereset beadásától változott meg, de lehet, hogy eddig nyomasztotta a kapcsolatuk nehézsége, s most fölszabadultan tekint rá, mármint a kapcsolatukra illetve Önre is.
Mégiscsak meg kell beszélniük, hogy hogyan tovább. Legjobb lenne, ha ebbe a beszélgetésbe bevonnának egy harmadik embert. Persze, akiben mindketten megbíznak, egy papot vagy egy segítő szakembert. (Nyíregyházán a Görög Menta Ház kínál ilyen lehetőséget, s hamarosan Debrecenben is alapítunk hasonlót.) Persze, nem biztos, hogy a férje első hallásra ezért is lelkes lesz. Mindenesetre imádkozzék érte tovább, és várja nyugodtan a fejleményeket.
Kedves Lelkiatya
lelkivezetot szeretnek keresni.
esztergomi 30 eves no vagyok es senkivel nem tudok beszelgetni aki tamogatna lelkileg es a hiteletben.
Kihez fordulhatok?
Szeretettel megkoszonom valaszat.
Esztergom közelében él egy atya. Hozzájárult, hogy megadjam az elérhetőségét. Ha szeretné, hívja fel nyugodtan. 30 546 6816
Tisztelt Lelkiatya!
A mai evangéliumhoz kapcsolódik a kérdésem. Akármit teszek, sohasem lesz belőlem gyümölcstermő "szőlővessző". Azt hiszem, alkalmatlan vagyok rá.
Pedig annyira örültem, amikor egyre bensőségesebben tudtam imádkozni, amikor sikerült valakinek segíteni olyasmiben, ami fontos volt, és örömet szerezni. Amikor sikerült legyűrni magamban az ellenszenvet és türelmetlenséget, és olyannak is segíteni, akit nem szeretek. Amikor sikerült valamit szó nélkül megállni, legyőzni egy kísértést, szeretettel fordulni valaki felé.
De sajnos ez nem megy mindig. Ha az egyik bűnt sikerül elkerülni, elkövetem a másikat. Ha a trágár beszédet elkerülöm, "bejön" egy önkielégítés. Ha sikerül a haragomat legyőzni, bejönnek a parázna gondolatok.
És hiába oldoz fel a pap, én kötve maradok. Ugyanolyan mocskosnak érzem magam a gyónásból kijövet, mint mikor bementem. És hiába a rendszeres gyónás, áldozás, a meghitt imádságok, semmi lényeges nem változik. Ugyanolyan szemétnek, alkalmatlannak, semmit érőnek tudom magamat, mint amilyen mindig is voltam. Értéktelen, értelmetlen az élet, amit élek. Csak nagy ritkát érzem azt, hogy valami elmozdul, de rövid idő múlva már látom megint, hogy nem volt igaz. Soha, semmi nem lesz jobb. Azt hiszem, alapból vagyok gyenge anyag, igen valószínű, hogy "lemetszeni való". Az én számomra miért nincs remény? Már nagyon belefáradtam az örökös küzdelembe, azt hiszem fel kéne adni. Aztán lesz, ami lesz.
Kedves Testvérem!
Először is meg kell értenie, hogy Ön semmivel sem rosszabb, mint bárki más emberfia. Mindnyájan ilyenek vagyunk. Meggyónjuk bűneinket, aztán újra elkövetjük őket. Szégyentelen, de mindig ugyanazokat a bűnöket gyónjuk meg. Küzdünk, harcolunk és újra elesünk. Van-e értelme ennek az egésznek? Ha Isten nem volna végtelenül irgalmas, akkor valóban értelmetlen volna az egész. De Isten irgalma és szeretete megtart bennünket. Aki küzd, azt nem metszi le, hanem újra és újra erőt ad neki. Egy nagyon fontos dologgal kell kiegészítenie ezt a küzdelmét: a bizalommal, hogy Isten így is szereti Önt. A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem, hogy ő szeret minket (1Jn 4,10). Ebben kell bíznia, hogy Isten így szereti Önt, ahogy van, küzdelmeivel, bukásaival együtt.
Fontos még, hogy nehogy az emberek előtt akarjon előre haladni. Nehogy azért akarjon egyre jobbá válni, a bűneitől szabadulni, hogy az emberek előtt ne kelljen szégyenkeznie. Ez teljesen félrevezető, és sok keresztény ember beleesik ebbe a hibába. Az emberek elismerését olykor kivívhatjuk, de aztán hamar csalódnunk is kell bennük. Egyedül Istenben nem csalódunk sohasem, egyedül Ő az, aki igazán ismer minket, a legrejtettebb bűneinket is, és mégis, mégis szeret! Ezt tartsa meg Önt a küzdelemben.
S végül egy kis történet: az öreg szerzetes azt a parancsot adja a tanítványnak, hogy egy kosárral hozzon vizet a patakból. Megteszi a tanítvány, de mire az öreghez ér, a víz mind kifolyik. Meg kell ismételnie. A víz újra kifolyik. Újra és újra meg kell tennie, de az eredmény mindig ugyanaz, vagyis semmi. A tanítvány kezd méltatlankodni, hogy ennek mi értelme van, hiszen semmi látszatja nincs ennek a haszontalan munkának. Végül azt mondja az öreg. Az igaz, hogy hiába futkostál, vizet nem hoztál, de nézd meg a kosarat, az közben észrevétlen teljesen megtisztult. Ilyen a lelkünk is a rendszeres bűnbánat és gyónások során. Észre sem vesszük, de közben tisztul. Ez is az Isten kegyelmének a műve, szeretetének ajándéka. Bízzon benne, és ne adja föl. Ha ebben megmarad, úgy válik egyre tisztábbá, hogy észre sem veszi.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Tisztelt Lelki Atya!
Nagy gondban élek,33 éve egy rossz házasságban,idegileg teljesen kikészülve.Anyukám egy hónapja meghalt, arra lenne szükségem, hogy néha kikapcsolódjak, úgy, hogy elmenjek itthonról éjszakára is, de nem tehetem, mert a 84 éves apukám nálunk alszik éjszaka,mert rémálmai vannak. Egy éjszaka többször is felriad, ilyenkor be kell menni hozzá.A férjem egyáltalán nem beszél már évek óta apukámmal, nem jöhetett még nálunk se, hiába szomszédba lakunk.Én ezt az életmódot nagyon nehezen viselem, magas lett a vérnyomásom, a szívem annyira ver, majd kiugrik.Apukámnak ezt megmondtam, kértem, csak néha had menjek el éjszakára is, keressünk valakit aki vele alszik azon az éjszakán,télére meg menjen be az idősek otthonába, de erről hallani se akar.Ilyeneket mond, akkor had haljon meg.
Tisztelettel Katalin
Kedves Katalin!
Nem csak Önnek van szüksége erre a kiszakadásra, hanem az édesapjának és a férjének is. Úgy értem, ha megteszi, hogy egy kicsit elvonul valahová, akkor abból a hozzátartozói is gazdagodnak. Többet kapnak Önből, az Ön személyén keresztül a szeretetből, az Istenből. Mindenképpen tegye meg, hogy elmegy legalább egy-egy napra! Bármennyire tiltakozik is az édesapja. Bátorítom erre a lépésre. Higgye el, ez nem szeretetlenség vele szemben. Még ha úgy követeli is az Ön jelenlétét, mint egy kisgyermek, akkor sem kötelessége minden kívánságát teljesíteni. Ha valóban nem hagyható magára az édesapja - bár kissé ebben is kételkedem -, akkor keressen valakit, aki egy éjszakára elvállalja ezt a szolgálatot. Bátran menjen el valahová. Legjobb volna egy szerzetesházba, vagy bárhová, ahol egyedül lehet. Meglátja, ez nagyon jót fog tenni Önnek is, az egész családjának is.
Kedves Lelkiatya.
Érdeklődni szeretnék, hogy létezi Szent Júdás Tádénak rózsafüzére?
Előre is köszönöm.
Én nem hallottam ilyenről.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!Jézus Krisztus hány évesen halt meg és akkor abban a században hanyas évet írtunk?És hanyadik század volt akkor?
Az időszámítást Jézus születéséhez kötjük. Mivel azonban jó pár évszázaddal később határozták el ennek bevezetését, a visszafelé számításba egy kis hiba csúszott. Nincs határozott és egységes álláspont ebben a kérdésben, de több tényező alapján arra lehet következtetni, hogy Jézus az időszámítás kezdete előtt 4-6 évvel született.
Mivel Szent Lukács evangélista Keresztelő Szent János föllépését Tiberius császár uralkodásának 15. évére teszi, ez kb. 27-28., ezért gondoljuk úgy, hogy Jézus kb. 30 éves volt, amikor elkezdte működését. Azt tudjuk, hogy nagyon rövid ideig működött nyilvánosan, János evangéliumából három év számolható ki, ezt tartja a hagyomány ezt a 33 éves kort. Ez, természetesen az első században volt.
Torontóban milyen cimen és telefonon érhetem el a Görög katolikus gyülekezetet és ki a vezetője.
Torontóban csak római katolikus plébánia van: Szent Erzsébet lelkiség, 432 Sheppard Ave. East, Willowdale (Toronto), Ontario, Canada M2N 3B7. Tel:+1 416 225 3300, http://szenterzsebet.org/index.php
Görögkatolikus közösségek is vannak, de azok nem magyarok. A szlovákok parókiája például:
Assumption of the Blessed Virgin Mary-Slovak Catholic Church-Byzantine Rite,
Cím: 1406 Barton St E, Hamilton, ON, Kanada, Tel:+1 905-544-9166
http://church.assumptionslovakhall.ca
Ukrán parókia több is van. Például:
St. Nicholas Ukrainian Catholic Church, Toronto ON, www.saintnicholas.ca
vagy:
St. Demetrius the Great Martyr Parish, Toronto ON, www.stdemetrius.org
Különösen figyelmébe ajánlom Torontó külvárosában lévő közösséget: St. Elias Ukrainian Catholic Church, Brampton ON, www.saintelias.com
Kanadában vannak magyar görögkatolikus egyházközségek is, de azok nem Torontóban, hanem annak környékén, viszonylag közel. Ezek esperese Deák Miklós atya. Az ő telefonszáma: 1 905 735 7055
Kedves Lelkiatya.
Érdeklődni szeretnék, hogy van e valamilyen köny vagy imafüzet Szent Júdás Tádéról? A Szent Maximilian kiadósat leszámítva. Előre is köszönöm.
Dr. Czapik Gyula: Ájtatosság Szent Júdás Tádé apostol tiszteletére
Ez régen kiadott könyv, talán antikváriumban még föllelhető.
Feltámadt Krisztus!
Tisztelt lelkiatya!
Valamikor régebben olvastam a Katolikus Egyház Katekizmusában, hogy ha valakinek volt szentségi házassága, aztán elvált, de tartja a házastársi hűséget (nem kötött újra házasságot, nem él élettársi kapcsolatban), akkor szentségekhez járulhat (gyónhat, áldozhat). Én tulajdonképpen a katekizmus ide vonatkozó részét keresném. Pontosabban kerestem már, de nem találtam meg. Talán tudna ebben segíteni, hogy hol található ez a rész, mert már kapott talán ehhez kapcsolódó kérdést. Válaszát előre is köszönöm! A válszt megírhatja az email címemre is: nemjo80@freemail.hu
További szolgálatára Isten áldását kérve: NJ
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumában: 348. és 349. pontokban,
valamint
A Katolikus Egyház Katekizmusában: 1649.; 1650-1651. pontokban található, s az ehhez esetleg még megjelölt néhány pontot is meg lehet nézni.
http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
http://www.katolikus.hu/kek/
Kedves lelkiatya!
Római katolikus lány vagyok, de a párom görögkatolikus, nagyon mély hite van és szeretném én is megismerni ezt a közösséget, szeretnék a tagja lenni. Számomra azonban kicsit több a különbség a szertartások között, és úgy érzem, hogy sokkal jobban ismeri a párom a Bibliát, mint én. Hogyan tudnám jobban megismerni a görögkatolikus vallást, de összehangolni a saját, római katolikus életemmel?
Köszönettel: Gabriella
Kedves Gabriella!
A Krisztus közöttünk c.ű, felnőtteknek szóló hittankönyv elég jól összefoglalja a görögkatolikus egyház hitének sajátosságait. Javaslom, hogy a párjával együtt olvassák és beszélgessék végig ezt a könyvet. Emellett mindenképpen érdemes eljárnia néha a szertartásainkra, a Szent Liturgián kívül az utrenyére és vecsernyére, illetve más adódó imádságokra. Akkor jobban ráérez az ízére is, nem csak érteni fogja jobban a keleti egyház hitét és lelkiségét. Nem kell félnie, a ezt jobban megismeri, akkor még jobban fogja érteni a saját katolikus hitét is, hiszen ezek egymást kiegészítik és erősítik.
Dicsértessék a Jézus Krisztus,
Tisztelt lelkiatya,
Ha valakivel el akarok kerülni minden kapcsolatot, meg szabad-e ezt a személyt védeni egy internetes fórumon? És ha én ezt megtettem, bár nem voltam teljesen biztos benne, hogy szabad, mégis megtettem, szabad-e ezután áldoznom? Tudom, hogy ilyenkor az a teendő, hogy elmegyünk gyónni, de sajnos jövő vasárnapig nincs lehetőségem elmenni gyónni. Vagy a biztonság kedvéért ne áldozzak?
Köszönöm szépen a választ.
Semmiképp se tartsa magát távol emiatt az Eucharisztiától! Amennyire én látom, ez nem is bűn, amit elkövetett. Az biztos, hogy a legjobb szándék vezette ebben. Lehet, hogy nem volt kellőképpen megfontolt cselekedet, ezt Ön jobban látja. De semmiképp sem olyan tett, amely miatt ne áldozhatna. A szentáldozás előtt tartson bűnbánatot, kérjen bocsánatot a Jóistentől minden bűne miatt, utána pedig nagy hálaadással vegye magához az isteni ajándékot, mely ebben az itt vázolt elbizonytalanodásában is segíteni fog Önnek.
