Kedves Atya!
A férjemmel majd három éve házasodtunk össze.Decemberbe sikerült lakást is vennünk,gyereket terveztünk.A lakásfelújítás elkezdtével minden megváltozott,szinte teljes mértékben eldobott magától,már nem is érdekeltem,csak a családja.Próbáltam kedves lenni,szüleim is arra ösztönöztek,hogy legyek most megértőbb,mert idegesebb a ház miatt.Két hónapon keresztül tűrtem és vártam a csodát,hátha jóra fordúl minden.Odáig jutottunk,hogy levegőnek nézett és nem is vett tudomást rólam.A lakást a tudtomon kívül kiadta a barátjának albérletbe,nekem nem volt beleszólásom.Hozzáteszem azelőtt mindent megtett volna hogy elkerüljünk a szüleitöl,rossz véleményel volt róluk és nekem is sokmindent el kellett türnöm míg ott laktam.Minden megválozott egy szempíllantás alatt,választ a hirtelen jött dúrvaságára sosem kaptam,így egy nap végsö elkeseredésemben hazaköltöztem.Ő nem keresett,egyszer megpróbáltam,de még ö volt megbántódva,annak ellenére ahogyan bánt velem.Azóta kiderült hogy ő már egy éve más nővel is volt,én ezt nem tudtam.Megalázva és kihasználva érzem magam. Most adjuk be a válást,mert azóta még bocsánatot sem kért és mivel az éjszakában szórakoztatóiparban dolgozik nem tudok már bízni benne.Olyan mintha nem tudnám ki ő,kivel voltam eddig.Nagyon sokat szenvedtem emiatt,sírtam.Minden egy karnyújtásnyira volt,és semmivé lett,Isten így akarja?Hiszem hogy ő jót akar nekem,de szégyellem magam,nem merek templomba menni,mert félek Isten haragszik hogy elválok.Mi lesz velem ezután,örökre egy szégyenletes nö leszek mert elválok ettöl az embertöl?Bízom válaszában.Köszönöm.Regina
Kedves Regina!
Ha valamikor, akkor éppen most menjen el leginkább a templomba. Lehetőleg hétköznapokon is. Most van legnagyobb szüksége a szerető és megértő Jóistenre. Beszélgessen Vele sokat! Mondja el neki bánatát! Tőle kérjen tanácsot. Azt mondanám, ki kell tartania a férje mellett, de amit leírt, abból azért arra is lehet következtetni, hogy Önök valóban nem megalapozottan kötöttek házasságot. Bár, az is igaz, hogy az első évek nehézségei éppen ebben mutatkoznak meg, hogy olyan tulajdonságait ismerjük meg a másiknak, amiről nem is tudtunk. Ez minden kapcsolatban így van, hiszen minden ember kimeríthetetlenül kiismerhetetlen. Még önmagunk számára is azok vagyunk. Ezt a szerelem sem képes föloldani.
Azt tanácsolom, tehát, hogy tegyen még próbát. Menjen el sokat a templomba, imádkozza meg jól a dolgot, kérje a Mindenható segítségét, s egy idő múlva, amikor így fölkészítette a lelkét, akkor keresse újra a férjét, és indítványozzon egy beszélgetést. Ha az Úr úgy akarja, akkor még ebből a házasságból egy nagyon szép közös életet is ki tud hozni. Ne adja föl könnyedén! Küzdjön a házasságáért! Ebben fogja Önt segíteni a jóságos Isten. Ha pedig mégsem lehetnek egy életre egymáséi, akkor is ezt a döntést, csakis az Úrral együtt hozza meg, ne pedig nélküle!
Kedves Lelkiatya!
Egy hete szakítottam a barátommal. Sokat küzdött érte, hogy meghódítson és nagyon megszerettem. Egy évig jártunk és most szakítottam vele több okból: sokszor nem veszi figyelembe az én érdekeimet, ha valami jót tesz azt mindenkinek látnia kell,ha beteg vagyok nem érzem a gondoskodását, nem tudom leszoktatni a pornográfiáról és nem érti, hogy ez nekem miért olyan nagy probléma. Hogyan értethetném meg vele, hogy ez milyen hatalmas bűn? Nagyon sok időt töltöttünk együtt, túl sokat is, és ha megkértem, hogy legyünk kevesebbet együtt, megsértődött. Szerintem hamarosan új kapcsolatba kezd, hogy elfelejtsen, de nem értem,hogy miért. Miért nem veszi észre, hogy Istennel kellene több időt töltenie, barátokat szereznie? Még mindig nagyon szeretem, és nehezen állom meg, hogy ne hívjam fel.
Köszönöm a válaszát!
Leírásából arra következtetek, hogy igen erősen eltér a gondolkodásuk ezzel a volt barátjával. Még ha nem is tud róla, bizonyára mély nyomokat hagy a barátja lelkében az együtt töltött esztendő, de el kell engednie őt. Kifejezetten azt tanácsolom, hogy ne hívja, ne keresse, hogy neki is, Önnek is könnyebb legyen a végső elválás. Aztán, hogy később hogyan alakul, ha ez a barátja idővel megkomolyodik, értékesebb gondolkodásúvá válik, s akkor találkoznak, nos, hogy ekkor mi történik, azt csak a Jóisten tudja. De Önnek most mégis az a feladata, hogy váljon el tőle végérvényesen, s keressen új utakat, új barátokat. Furcsa javaslatom még, hogy ne is imádkozzék érte. Ezzel csak érzelmileg továbbra is kötődne hozzá. Amikor valakinek ilyet tanácsolok, akkor hozzáteszem, hogy magamra vállalom az érte mondandó imát. Most is ezt ajánlom föl.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy elkövettem e Szentlélek elleni bűnt, amikor nagy elkeseredésemben azt mondtam, hogy egy bizonyos problémában ( betegség), amiért az egész család hónapok óta imádkozik, úgysem segít meg a Jó Isten. Utána természetesen nagyon megbántam.
Ha valamit elkeseredésében kimond az ember, az nem a Szentlélek elleni bűn, hanem botlás a bizalomban. Sajnos, nagyon sokszor előfordul velünk ilyen. Még csak nem is tartozik a súlyos bűnök közé, legföljebb akkor, ha minden tapasztalható segítség ellenére az ember továbbra is kitart ebben a balgaságában. Ám, legtöbbször, ha az embert hosszú időn át fogságban tartja az efféle aggódás, annak is inkább lélektani okai vannak, tehát nem megátalkodottság, nem gonoszság az oka. Ezért is érdemes gyakran és rendszeresen gyónni, hogy az ember ne süppedjen bele hosszú időre az ilyen Istentől való távolmaradásban. Az, amiről Ön ír, egyszerű szentgyónásban letehető. Ne késlekedjék vele.
Kedves lelkiatya!
Az Agafia c. fil megnézése után elkezdett foglalkoztatni, hogy mit jelent az, hogy óhitű ortodox vagy hogy ortodox fundamentalista.
Próbálta utána keresni, de egyértelmű és világos választ erre nem kaptam.
Tiszetlettel: PR
Az orosz óhitűek a Nyikon moszkvai pátriárka XVII. század közepén foganatosított liturgikus reformját elutasító közösségek, amelyek sokféle irányba távolodtak el az ortodox Egyháztól.
Az ortodox fundamentalista meglehetősen tág fogalom, mondjuk, inkább megbélyegzés; általában olyan ortodox személyekre használják, akik elutasítanak bármilyen nyitást más egyházak vagy vallások felé.
Az óhitűekről bőven itt lehet olvasni:
http://lexikon.katolikus.hu/O/%C3%B3hit%C5%B1ek.html
Kedves Lelkiatya!
Sajnos az idei évre nem sikerült görögkatolikus lapnaptárt vásárolnom, így nem tudom, hogy mikor vannak a szabad hetek.
Kérem, írja meg nekem a dátumokat!
Köszönöm!
Julianna
Ebben a naptári évben még két szabad hét van, Pünkösd után és Karácsony után: május 24-31 között és december 25-étől kezdődően.
Kedves Lelkiatya.
Hallottam, hogy a betegségeknek lelki okai is lehetnek. Nagyon szeretnék meggyógyulni. Fiatal nő vagyok. Endokrin-hormonális betegség keseríti az életemet minden nap, ami elcsúfított. Hogyan kell kezelni ezt vallásosan, mert az internetes oldalakon csak ezoterikus megközelítések vannak. Imádkozni minden nap szoktam, de nem segít, pedig másik is imádkoznak értem. Még minden nap ugyanolyan elkeseredett testi és lelki beteg is vagyok. Ez már 8 hónapja így megy.
Szeretnék egy lelki vezetőt találni. Miskolcon élő római katolikus vagyok.
Arra is gondoltam, hogy a betegségeket talán rontás is okozhatta. Olvasta hasonló eseteket Amorth atya könyvében és karizmatikus oldalakon is, ahol vannak ilyen esetek, mert az orvosok nem találtak okot a betegségekre.
Többször mondtam a gyóntatómnak, de nem vett komolyan.
Tudna nekem Miskolcon olyan karizmatikus atyát,aki meghallgat ebben a témában?
Szeretnék lelkileg és testileg is meggyógyulni.
Előre is köszönöm a segítséget.
Igen, valóban sokszor a testi betegségeknek vannak lelki okai, de nem szabad őket összekeverni. Nem szabad azt gondolni, hogy minden testi betegség lelkileg orvosolható. Akkor be kellene zárni a sebészeteket, a kórházak helyett pedig csak pszichiátriára, vagy éppen monostorokra volna szükség.
Teljesen megértem Önt, hogy szeretne szabadulni ettől a szörnyű betegségtől. Ezért is keres lelki gyógyulást, hogy gyökeresen megszabadulhasson ettől, mint egy rémálomtól. Az Ön lelki gyógyulása azonban egyelőre arra kell, hogy irányuljon, hogy elfogadja a betegségét. Ha nem akar mást, mint minden áron szabadulni tőle, ez csak görcsös ragaszkodás, amely elzárja Önt attól, hogy lelkileg gyógyuljon. Mert mi a lelki egészség? Isten akarata szerinti élet. Isten akaratának elfogadása, az az elvehetetlen lelki béke, amely már független a külső körülményektől. Ilyen, lelkileg egészséges ember talán nem is létezik. Illetve, a szentek ilyenek. Mi ettől még messze vagyunk, mindnyájan lelki gyógyulásra szorulunk, valójában ez az életünk feladata.
Ugyanakkor jól teszi, hogy most e betegség megjelenése nyomán nagy erővel törekszik a lelki gyógyulásra. Ez helyes. Legyen is nyitott rá, keresse a módját, tartson ki benne. Nagyon jó, hogy lelki vezetőt keres. Ehhez nem szükséges rendkívüli karizmatikus ember, Isten Szentlelkének a bölcsessége bármelyik lelkiatyán keresztül tud Önnek segíteni. De ha már kérdezett, javaslom, hogy keresse föl a ferences kistestvéreket (Kabar u. 8.) Ott bizonyosan meghallgatják és segíteni is fognak Önnek.
Kedevs Lelkiatya!
Jelezni szeretnm,hogy az utóbbi néhány válasza nincs meg az oldalon,pedig néhány napja még olvashatóak voltak.Esteleg van rá mód,hogy visszakerüljenek és újra olvashatók legyenek?
Előre is köszönöm!
Sajnos ezek egy technikai balszerencse folytán elvesztek. Elnézést kérünk.
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődöm,hogy a Bizánci liturgiában a Halotti Lepel hová kerül,Jézus Mennybemenetelének Ünnepe után?Római katolikus vagyok,de görög templomba járok,mert áthat a szépsége a ritusnak,az atya is nagyon imádságos kedves,és hivő közösség is befogadott.
Válaszát előre is köszönöm! Dóka
A halotti lepel vagy síri lepel általában kiemelt helyen van a templomainkban, még ha többnyire nem is látható módon. Általában saját tartója van, és abba helyezik el Húsvét ünnepzárása után. Ezt a tartót vagy a sekrestyében, vagy a templom előterében, néha a szentélyben helyezik el.
Tisztelt Lelkiatya!
Legutóbbi gyónásomkor történt. Elkezdtem azt a mondatot, hogy több bűnömre már nem emlékszem és hirtelen eszembe jutott egy bűnöm(kételkedtem hitemben), de végül ezt nem vallottam meg. Mekkora bűn ez? Érvényes a gyónísom?
Ez az elbizonytalanodás nem érinti az Ön szentgyónásának az érvényességét. Nem tudatosan akarta kihagyni. Ha ez megnyugtatja a lelkiismeretét, a legközelebbi gyónásában megemlítheti, hogy akkor még véletlenül valami kimaradt. De minthogy sok más is kimaradt, amit elfelejtett vagy észre sem vett, ezért elegendő azzal lezárni, hogy minden föl nem sorolt bűnömet is megbánok. Sohasem tudunk minden bűnünket meggyónni, ez képtelenség is volna, olyan sok van. Nyugodtan folytassa tehát a lelki életét, a lelki törekvését, és legfőképpen az Jóisten végtelen és mindent megbocsátó szeretetében higgyen és arra építsen!
Igaz-e, hogy Ferenc pápa azt nyilatkozta, hogy aki elkárhozik, az nem lesz a pokol örökös lakója, hanem megsemmisül?Több nyelven hozták, nagy zavart keltett.
Ferenc pápa bizonyosan nem tett ilyen kijelentést, hiszen ez ellenkeznék a Katolikus Egyház tanításával.
Kedves Lelkiatya!
Mit jelent az a kifejezés,hogy élő parazsat gyűjteni valaki fejére?Van egy személy akivel nem vagyunk jóban,mert nagyon megbántott.Azóta csak annyira vagyok képes,hogy visszaköszönök neki,de kommunikálni képtelen vagyok vele,mert nem mutat hajlandóságot,hogy tisztázzuk a dolgot.Képes megjátszani magát mások előtt,hogy minden rendben,de utána fordit a viselkedésén.Bűnnek gondoltam,hogy igy nem akarok beszélni vele,belső vivódásaim volta miatta,de egy atya azt mondta az nem bűn,nem vagyok köteles kommunikálni vele.Azt tanácsolta inkább imádkozzak érte,és akkor minden jó lesz.Ekkor mondta,hogy azzal élő parazsat gyűjtök a fejére.
Válaszát előre is köszönöm!
A kép a Szentírásból származik. A Példabeszédek könyve hozza, majd Szent Pál is idézi a Rómaiakhoz írt levelében (Péld 25,22, Róm 12,20). Lényege, hogy ha az ellenségeinknek jót teszünk, ezzel csak még jobban megszégyenítjük, visszafordítjuk a fejére az ő velünk szembeni gonoszságát. Persze, a cél nem az, hogy neki rosszat tegyünk, mert akkor a mi jótéteményünk is csak hamis volna, nem igazi. De ha annak ellenére, hogy velünk rosszat tesz, mi arra jóval felelünk, ezzel még jobban megmutatkozik az ő gonoszsága. Vagy, jobb esetben, elgondolkodik, és ő is változtat a magatartásán. Nekem, ez utóbbira nagyon sok példa volt az életemben.
Az is lehet, azonban, hogy az a személy, akiről Ön beszél, inkább zavarban van e helyzetben, s maga sem tudja hogyan viselkedjék. Ne nehezteljen rá! Imádkozzék érte, mint az atya javasolta, és várjon türelmesen, hogy ez a kapcsolat is majd rendeződjön. Még ha nem is ugyanabban a minőségben vagy mélységben.
Kedves lelkiatya!
Ismerek néhány embert aki a "Bort iszik vizet prédikál" közmondás alatt éli az életét. Nekem mindig osztogatják a jó tanácsaikat meg "öntik belém a lelket", meg ők is azt mondják hogy először fejezd be amit elkezdtél, de ők nem tudják belegondolni magukat. Néhány ismerősöm azt mondja hogy ne szívjam mellre a dolgokat. Ők máshogy vélekednek, mindent megengednek a gyerekeiknek mert csak ők kijelentik, hogy meg szeretnének valamit kapni és azt meg is engedik nekik. Nekem mindig nehézségek árán sikerül amibe belekezdek, és édesanyám mindig azt mondja hogy mindennek eljön az ideje. Más velem egyidősnek már párkapcsolata van (23 éves leszek a nyáron). Nem nagyon bízok az idegen emberekben. Mostanában csak azokat a lányokat keresik a fiúk akiknek nagy az egójuk, műkörmöt csináltatnak, szépek, csinosak, sminkelik magukat, úgy néznek ki mint egy kis karácsonyfa. Engem a szüleim úgy neveltek hogy, ha valamit befejezek akkor kezdhetek csak bele. Nekem sosem engedtek meg olyat ami felesleges, mert nincs értelme, sok pénzbe kerül. Nekem mindig engedélyhez volt és van kötve minden. Nem kezel a családom felnőttként. Mostanában gyakorlatra járok és nincs időm semmire. Néha már el szeretnék menni otthonról, de belegondolok hogy nem tudnám magam fenntartani. Egy szóba sűrítve az életem rossz és keserves.
Köszönöm a válaszát.
Nagyon köszönje meg a szüleinek, hogy szigorúan nevelték. Még ha most úgy is érzi, túlságosan korlátozzák, meg fogja látni, ebből később nagyon sok előnye fog származni. Fegyelmezettebb lesz, jobban megbecsüli az értékeket, jobban fog küzdeni egyes dolgokért. Persze, az is igaz, hogy egyre jobban hozzá kell szoknia az önállósághoz, sőt, ehhez a szüleinek is hozzá kell szoknia.
Az nem jó, ha bizalmatlanság alakult ki Önben mások, az ismeretlenek felé. Ezen érdemes tudatosan dolgoznia. Persze, ezt most nem fejhetem ki, hogy hogyan, de keressen magának egy állandó lelki vezetőt, és ő majd sok mindenre megtanítja.
Most leköti a gyakorlat, emiatt se keseregjen. Ez sem elveszett idő, dehogyis. Eközben is alakul a lelke, a személyisége, sőt az emberi kapcsolatok is. Semmi okot nem látok arra, hogy a helyzetét keservesnek lássa. Az ilyen érzésnek ebben a korban inkább az az oka, hogy másokhoz hasonlítjuk magunkat. Ez teljesen téves. Mindenkinek megvan a maga életútja, örömei, bánatai. Azt kell nézni, hogy milyen értékek vannak az életemben, akkor tudok igazán örülni az életnek, akkor veszem észre, hogy mennyire szép, még ha néha nehéz is.
Feltámadt Krisztus!
Tisztelt lelkiatya!
Milyen tanácsokat tudna adni azzal kapcsolatban, hogy a gonoszt legyőzzük, vagyis a kísértéseinket. Itt arra gondolok, hogy van olyan dolog például, hogy elhatározom, hogy hétvégén tanulni szeretnék, de nem mindig jön össze, egyre nehezebb, már több hónapja rendszeresen imádkozom, esti zsolozsmákat is végzem, és azt veszem észre, hogy mint ha a kísértés a fél énemet elnyomná, negatív gondolatok töltik el elmémet, mindig elűzöm ezeket a gondolatokat, de mostanság már nagyon nehezen megy, mit tegyek?
Vannak időszakok, amikor a kísértések nagyobb erővel támadnak. S ez a kísértés fajtájától is függ. Tavasszal inkább az érzékiség, nyáron a lustaság, ősszel és télen a falánkság vesz jobban erőt rajtunk. Persze, ez csak egy igen elnagyolt képlet, ez is mindenkinél más és más, csak jelezni akarom vele a helyzet összetettségét.
Már az nagy előny, ha az ember érzékeli a kísértést, meg tudja állapítani, aha, ez az. Egészen másként viszonyul hozzá, mint ha nem ismerné föl, hogy egy támadó gondolat az nem a sajátja, nem a lelkéből fakad, nem szabad azonosulnia vele, mert egy egyszerű támadásról van szó. Első lépés tehát a kísértés fölismerése. Aztán annak fajtájától függően lehet fölvenni vele a küzdelmet. Ez értelemszerű, erről nem akarok sokat magyarázni, annyit azonban mégis, hogy ezt is mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy milyen stratégiát választ az egyes helyzetekben. Az átfogó és mindenre alkalmas eszköz a kísértések legyőzésére pedig az imádság. Minél erősebb a kísértés, annál nagyobb intenzitásra van szükség. Erős kísértés esetén nyilván nem elég egy figyelmetlenül elmondott Üdvözlégy. Ha a gondolatok nagyon nehezen regulázhatók, akkor javasolt a Szentírás olvasása vagy a zsoltárok imádkozása. Ekkor foghatóbb eszközt - hogy ne mondjam, fegyvert - kap kezébe a küzdő. Nagy erővel bízzon az Úr Isten segítségében!
Kedves lelkiatya!
Mi hasznunk származik abból hogy a másik örömének örülünk ?
Üdvözlettel: Egy kérdező
Jelentős. Az önző ember sohasem boldog, sohasem elégedett. Az önzetlen viszont tele van örömmel, hiszen mások örömeiben is osztozik, így sokkal több jut neki (is). Az önzőség irigységgel párosul, az önzetlenség alázattal. Látszólag az alázatos embert megvetik, valójában azonban elvehetetlen lelki békéje van. Aki nem tud örülni mások örömének, az sohasem tapasztalja meg az öröm sokszorozódását, nem is ismeri, nem is tudja, mi az. Így sokkal kevesebbet tapasztal meg a világ boldogságából.
Kedves Lelkiatya!
Az utóbbi időben változásokon mentem keresztül.Egy mély kapcsolat megszakadása idézte elő bennem ezt a változást.Ennek hatására más kapcsolataimat is másként kedtem el megélni,másként kezdtem el tekinteni rájuk.Más szintre került Istennel való kapcsolatom is,mélyült.Sokkal jobban személyként élem meg Őt.A változás után eleinte bizlmatlan voltam,mert sérültem,ezen már túl vagyok.Kezdtem mélyebb szinten megélni a hitet,személyiség fejlesztő,hit mélyitő előadásokra is sokat járok,új tanulmányokba kezdtem,ami szintén ezzel van összefüggésben.Valahogy más alapokra kerültek az emberi kapcsolataim,felszinesebbeknek élem meg őket.Változtak a prioritások is az életemben.Azelött jellemző volt rám,hogy sok mindent alapoztam az emberekre,gyakran függött tőlük a hangulatom,a döntéseim.Meg is szenvedtem ezt,de már nem igy van.Azt tapasztalom szabadabbá váltam.De most nem tudok elmélyültebb kapcsolatokat kialakitani,különösképp nem is igénylem ezt,de ez sem lesz tartósan jó,ami most van.Szeretnék jobb kapcsolatokat az emberekkel.Vannak az életemben most is emberek,barátok,de ezekből a kapcsolatokból valami hiányzik,nem tudom mi,persze jó hogy ez is van.Kiesőben lévő emberek is vannak az életemből,mert nem tudunk miről kommunikálni.Legjobban a tanulmányaimhoz kötődő emberek között érzem magamat a legjobban.Eléggé kicserélődtek az emberek az életemben,ez kissé zavart okoz bennem.Ön szerint milyen úton haladjak tovább ezen a téren?Hogyan tudnék jobb kapcsolatokat kialakitani?
Válaszát előre is köszönöm!
Tita
Amit most megél, az előrelépés, helyes irányú folyamat. Személyiségében érlelődik, gondolkodásában mélyül, ennek következtében az emberi kapcsolatai is átalakulnak. Egyáltalán nem kell attól tartania, hogy így majd nem lesznek barátai. Azt is el tudom képzelni, hogy az eddig barátok között is van, vagy lesz nem is egy, aki szintén hasonló változást él meg, s így a barátságuk is tovább mélyül. Vannak, lesznek viszont, akik emiatt eltávolodnak. Ez is életünk velejárója.
A tanácsom kettős. Egyrészt tudatosan is figyeljen arra, hogy Istennel való kapcsolata tovább mélyüljön. Szánjon rá időt, hogy Vele beszélgessen, a Róla halott dolgokat átgondolja. Ha Istenhez közelebb kerül, nem fog eltávolodni az emberektől, sőt. Ez a másik tanácsom, hogy az emberi kapcsolatait minél önzetlenebbül élje meg. Ne azon töprengjen, hogy ki fog velem barátkozni, hanem úgy lépjen az emberek felé, hogy mit adhatok én nekik. Próbáljon szolgálatára lenni másoknak minden körülmények között. Ez abban is segíti majd, hogy ha valakivel már nem is tudna olyan jót beszélgetni, mint régen, mégis törekszik majd a feléje való nyitottságra, s az illető még többet fog kapni Öntől, az Ön személyén keresztül. Sok kegyelmet ehhez az úthoz!
