Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
A Szent Liturgiák formája mennyire kötött? Illetve mitől, vagy kitől függ az, hogy bizonyos görög katolikus templomokban a liturgia egyes részeit csak elszavalják, míg máshol énekelve mondják el (pl. az evangéliumi szakaszt)?
A Szent Liturgiát énekelni szoktuk végig. Még néhány dallamtalanul mondott szövegrészt is (Hiszekegy, Hiszem, Uram és vallom), inkább recitálni, tehát egy tartott hangon énekelni kellene - néhány helyen így is van. Ennek ellenére sok helyen él még az a gyakorlat, hogy egyes részeket csak mondanak, sőt, talán vannak teljesen ének nélkül végzett Liturgiák is. Ez a korábbi gyakorlat maradványa.
Jó, ha tudjuk, hogy a Vatikáni Zsinatig, illetve, nálunk annak hazánkba érkezett hatásáig, sok helyen még a görögkatolikus szertartásban is úgy végezték a Liturgiát, mint a rómaiak a szent misét, hogy miközben a pap mondta a maga imáit, a nép valami egészen más jámbor énekeket énekelt. Ez a gyakorlat mára már, hála Istennek, teljesen kihalt. Természetesen latin hatásra történt ennek kialakulása a mi egyházunkban is. Éppen így a latin rítus hatása ez is, ha nem teljesen énekelve imádkozzák végig a Liturgiát. Ezt mai gyakorlatunkban a helyi parókus határozza meg, hogy mennyit énekelnek a Liturgián. Természetesen az a követendő gyakorlat, hogy amikor Isteni Szent Liturgiát végzünk, akkor azt annak teljességében, és végig énekelve végezzük.
Tisztelt Lelkiatya!
Nem volt jó anya kép elöttem.Édesanyám bár nem rossz ember,de nem tudott velünk jó kapcsoaltot kialakitani.A közönye,az érdektelen vieselkedése sokszor bántólag hatott rám.Amikor szeretetre,támogatásra,megértésre,tanácsra lett vona szükségem nem kaptam meg.Ha valami rosszul sült el,nem sikerült sokszor jött az én megmondtam szöveggel.Igy nem is volt kedvem azéletmeben lévő dolgokrol beszámolni neki.Ha valamit felhoztam neki ilyen dolgokkal kapcsolatban mindig ugyanazokat a dolgokat ismételte.Mintha két külön világ lennénk.Mindezek a dolgok miatt nehetelek rá és fájdalom van bennem.Felnőttként is úgy érzem nem fogunk jó kapcsolatot kialakitani egymással.Meg már nem is igénylem.Soha nem értette meg a lelkemet,az érzéseimet,figyelembe se vette azokat.És azt hiszem ebből kifolyólag,a következő a problémám:él bennem bizonyos szintü ragaszkodás,néhány nő iránt akik kedvességet,megértést,törődést tanusitanak.Idősebb nök,barátnők iránt illetve egyszer egy tisztelendő nővér iránt.Bennük ideális anya képet illetve testvér képet látok,nekem egy öcsém van,de minmdig is nagyon szerettem volna ha lett volna egy idősebb lány testvérem.Igy érzelmileg előfordult,hogy nehezen éltem meg néhány barátság megszakadását,nehezen engedtem el ezeket az érzelmeket.Vagy fájdalmat okozott amikor az ő részükről megbántást kaptam.A Lelkiatyának mi avéleménye erről?Mi ad teljes szabadulást?
Válaszát köszönöm!
Dina
Kedves Dina!
Sokat segít Önnek, hogy ennyire világosan látja, és értelmezni is tudja az édesanyjával való kapcsolatát. Higgye el, hogy ez már nagyon jó alap arra, hogy idővel ezt a feszültségforrást fel is oldja. Persze, idő kell hozzá. Ha felismeri szívében a neheztelést, akkor bizonyos mértékben már el is távolodott ettől az érzéstől, hiszen rá tud nézni, meg tudja fogalmazni és fogni. Ha tovább tudatosítja magában, hogy ez az érzelem csupán az eddigi életünk következménye, de kimondja: ezzel nem akarok azonosulni, ez nem én vagyok -, akkor egyre inkább tisztul majd az érzésvilága az édesanyjával kapcsolatban. Természetesen ezzel együtt gyónja is meg rendszeresen, amikor tetten éri önmagában ezt a taszító érzést. Ez is a tisztulásnak, a gyógyulásnak a része.
Azt is mennyire világosan látja, hogy az édesanyjával annyira fontos egészséges kapcsolat elmaradása miatt szorosabb, kissé féloldalas kapcsolat formálódhat egy-egy idősebb barátnője iránt. Itt is sínen vagyunk. Már ez sem fog eltorzulni, beteges ragaszkodássá válni, ha látja, érzékeli, hogy ez így van, és törekszik tudatosan kézben tartani ezt az érzést is.
De fordítsunk is egyet ezen a gondolaton. Tudjuk, hogy a Mindenható mindent föl tud használni, hogy az Őt szeretőknek minden javára válik. Gondolkodjon el azon, hogy milyen nyereséget, milyen értéket lehet formálni ebből az adottságból. Szándékosan mondom adottságnak, még ha hiánynak élte is meg. Imádságban gondolja át, hogy ha már így alakult, akkor az Isten segítségével mire tudja használni. A teljes szabadulást az fogja jelenteni, amikor őszinte és hálás szívvel fogja tudni megköszönni az Úrnak, hogy így alakult az élete és nem másként.
Kedves lelkiatya!
az lenne a kérdésem,hogy a római katolikusoknál elfogják e valaha törölni a cölibátust?
Ezt nem tudom. Gondolom, a kötelező cölibátusra gondol. Remélem, nem fogják eltörölni.
Tisztlet Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni,
24 éves vagyok boldog házasságban élek a férjemmel és a 8 honapos lányunkkal!
Édesanyám mindig megprobál beleszolni mindenbe, irányítani. Eljön hozzánk és mindig csak beleköt mindenbe:(Egész gyermekkorombol nem sok szép emlékem maradt, ezeket most inkább nem sorolnám könyvet tudnék rola írni.
Sajnos most elérkeztünk odaáig hogy kitagadott azt monda szerinte nekünk ő nem kell és itt befejezte velünk ha szükségem lesz rájuk mehetek bármikor mert az anyám és számíthatok rá de ő soha többet nem jön, mert bebeizonyítottam a keresztszülőválasztással hogy a családom nekem nem fontos...:(Mert nem az lett akit ő akart. Engem nagyon bánt és még tetézi ezt az egészet az is hogy miota összevsztünk csak a baj baj hátán jön a családba nem tudom nem a Jóisten büntet... Nem tudom mitévő legyek felhívni sem merem, és nem akarok ugy gurálni ahogy ő fütyől tőlük elváltam és a férjemmel lettem egy. és neki ezt el kellene fogadnia szerintem. Tanácsát kérnék mitévő legyek, borzaszto érzés hogy nem kellek a szüleimnek de a legfájobb az hogy a gyönyörű lányom sem kell nekik!
Kedves Húgom!
Azt sejtem, hogy korábban már válaszoltam az Ön levelére. Kérem, nézze meg a korábbi válaszokat. Akkor is arra biztattam, hogy helyes úton jár, ha a férjéhez ragaszkodik. Sok döntést egyedül, vagy a férjével kell meghoznia, s már nem az édesanyja beleegyezése szükséges hozzá. Mindenképpen ezek közé tartozik gyermeke keresztszüleinek megválasztása is.
Szó sincs arról, hogy emiatt a Jóisten Önt büntetné. Vegye észre, hogy a rossz dolgok miatt sok áldásban is részesül. Az Úr segíti Önt a talpra állásban, az önálló életben. Bízzon Benne, hagyatkozzon Őrá. A férjével beszéljen meg mindent őszintén. A szülei egy idő után meg fognak engesztelődni. Ne keseregjen most emiatt. Imádkozzon is azért, hogy minél hamarabb meg tudjanak békélni egymással. De most nekik is segítenie kell abban, hogy elengedjék a gyermeküket. Ez a lépése is segítség ebben a folyamatban.
Kedves Lelkiatya!
Meglehet Önt személyesn is keresni egy beszélgetésre,tanácskérésre?Vagy csak levélben?Ha nem,akkor tudna ajánlani egy kedves,megértő lelki vezető atyát Nyíregyházán?
Köszönettel és tisztelettel:Lívia
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kérem, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre, és akkor tudjuk pontosítani a dolgot.
Kedves Lelkiatya!
Van a Facebookon egy csoport, amely kereszténynek mondja magát, a nevüket inkább nem írom ki, talán nem kéne reklámozni. Szerintük a világvége közel van, talán napok kérdése, mert a Bibliában és a jövendölésekből származó jelek megvoltak az elmúlt 7 évben. Ez igaz? Egy cikket is közzétettek, amelyben bibliai idézetekhez kapcsolták az elmúlt 7 év eseményeit. Mennyire lehet az ilyennek hinni?
Válaszát előre is köszönöm!
Egyáltalán!
A Szentírást nem lehet jóslatokra használni. Nem azért adta az Úr, hogy vele a jövőről tájékoztasson bennünket, hanem, hogy a jelenben segítsen eligazodni. Főként a végidő eljöttének ismeretével szoktak előállni sokan. Holott Jézus világosan megmondta: Nem tudjátok, sem a napot, sem az órát... (Mt 24,36; Mt 25,13; Mk 13,32). Ne higgyünk az ilyen híreszteléseknek!
Kedves Lelkiatya!
Szeretnék Máriapócson meggyónni. Mikor van erre lehetőségem hétköznap?
Előre is nagyon köszönöm!
Máriapócson állandóan van lehetőség szentgyónásra. A reggeli és esti imádságok idején kint is ül vagy ülnek a gyóntató atyák, de ha éppen nem is látni ott senkit, a sekrestyében vagy a zarándokházban szólva máris készséggel áll rendelkezésre az atya. A kegyhely főgyóntatója Ihnáth János atya, de a többi atyák, vagy a bazilita atyák közül is bárkit meg lehet erre kérni.
Kedves Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy hosszú idő után nem olyan rég óta (4 hónapja) ismét elkezdem járni rendszeresen templomba. Előtte 19 éves koromig rendszeresen látogattam a helyi római katolikus templom miséit és a közösséget is nagyon szerettem, mert ahol laktam a faluban nem volt más templom.(de görög katolikusnak vagyok keresztelve) Majd más pap érkezett a templomba és dolgozni is kezdtem egy másik városban, így mondhatjuk, hogy 13 évig nem jártam sem templomba, sem gyónni és áldozni sem voltam. Istenhez azonban ez idő alatt is sokat imádkoztam otthon, és kértem az útmutatásait, kegyelmét, és azt hogy vigyázzon rám és vezessen a megfelelő úton. Most úgy érzem szeretnék 13 év után újra gyónni. Tudom hogy mi a teendőm (önvizsgálat, életesemények felidézése), de nem tudom hol kezdjem el. Fogjam a 10 parancsolatot és ez alapján pontról pontra haladjak, vagy valahogyan máshogy? Kérem ha tud ebben segíteni, vagy lenne valamilyen tematikai rendszer, hogy ne maradjon el semmi, azt nagyon megköszönném.
Köszönettel: Timi
Kedves Timi!
Nagyon örülök, hogy erre a fontos lépésre szánta el magát. Istennek hála!
A következő a tanácsom. Még mielőtt nekikezdene a számvetésnek, előtte keresse fel a görögkatolikus parókus atyát. Ugyanis ez a lépés, illetve inkább folyamat, személyes kapcsolódás az Istenhez és az Egyházhoz. Ezért fontos, hogy ne csak egyedül akarja végbevinni. Mint ahogy a szentgyónást is egy pap mellett végezzük el - így rendelte az Úr - ugyanúgy, ezt az önmagába tekintést is érdemes már a lelkiatya segítségével végezni. Ő sokkal többet fog tudni mondani, mint amit itt pár sorban leírhatnék. Főként sokkal személyesebben tudja elmondani, hogy Önnek mire van szüksége. Ezért, ha megbocsát, most nem teljesítem a kérését a szempontok megadásával, hanem az az egyetlen tanácsom, hogy keresse fel Laci atyát, és vele beszéljék át a dolgot. Meglátja, nagyon sok kegyelmet fog rajta keresztül kapni.
Tisztelt Lelkiatya !
Bő éve vagyunk házasok. A "férjem" lelki, pszichés és szellemi betegségei miatt nem tudja betölteni a jó férj és apa szerepet. Ő szándékozik elválni tőlem. Róm.kat. vagyunk. A házasságban nem kezdeményeztem problémát. Régi sebeket őrizget. Magatartása folytán nem tudtam vele élni. Előre láthatólag az egyház elválaszt e bennünket? Köszönöm.
Ha így van, ahogy mondja, akkor ebből valószínűsíthető a házasságkötés semmissége.
Ugyanakkor alaposan el kell gondolkodnia, hogy egy évvel ezelőtt milyen okok vezették arra, hogy egy életre szóló elkötelezettséget vállaljon. Ezek szerint nem ismerte eléggé ezt az embert, akihez hozzáment feleségül? A további élete számára ez mindenképpen szolgáljon nagy tanulságul!
Keresse fel a plébánosát, és segíteni fog a folyamat elindításában.
Tisztelt Lelkiatya!
Érdekes kérdésem lenne. A napokban gondolkodtam rajta, hogy honnan származik az a szavunk, hogy "szentgyónás"? Milyen országban használták így? A Bibliában ha jól tudom Jézus a bünök megvallásaként emlegeti. Akkor miért nem úgy hívjuk a szentgyónást hogy bűnvallás szentsége? Tudom hogy ugyanazt jelenti, de mégis érdekelne honnan ered vagy ki használta elöször azt a szót hogy szentgyónás?
Előre is köszönöm válaszát, mert interneten nem találtam választ a kérdésemre.
Egy görög katolikus Istent kereső fiatal lány: Csilla
Kedves Csilla!
A kérdése inkább etimológiai jellegű. Szoktuk is nevezni a bűnbánat szentégének. tehát jogos a felvetése. Mégis jó az, hogy van rá saját magyar szavunk. Ismereteim szerint ez a szavunk török eredetű. A -jogan- (önmagát vádolja) magyar folytatása lehet. Korábban alighanem mi is a confessio, latin elnevezést használtuk.
Kedves lelkiatya!
Problémáim vanna a tisztasággal,az önkiekégités bünével küzdök.Mással nem követtem el ezt a bünt,de ez jelen van az életemben.Régebben rendszeresen elbuktam ebben a bünben,de még most sem tudok szabadulni töle,havonta legalább egyszer elkövetem.Különösen olyankor érzek erre kisértést amikor érzelmileg nem vagyok feltöltve.Amikor egy jó ideig ezt nem követtem el,akkor mindenféle szemérmetlen álmom volt,amik időnként jelentkeznek.Az is problémát okoz,ha ilyen dolgokról beszélnek velem.A napokban kávén voltam egy barátnőmmel és ő a nemi élet fontosságáról és az emeberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásáról beszélt,ez teljesen felkavart,és utána mindenféle érzéssel küzdöttem magamban.Ha ez zavarólag hat esetleg megkérjek másokat,hogy ne beszéljenek ilyen dolgokról?A másik dolog ami szintén felzaklatott és dilemmát okozott bennem az elmult idöszakokban az az hogy,sok helyen hallottam arról ha ilyen vágyak vannak bennünk az egy jelzés arra,hogy gyermeket vállaljunk,de arra nem érzek vágyat,hogy gyermeket szüljek,sőt elrettent és viszolygást érzek a szülés gondolatától.A jó Istennel sok idöt töltök,rendszeresen gyónok és áldozok is,ezeket a bünöket megszoktam gyónni,de csak felszinesen eddig az tyaák akiknél gyóntam nem mentek bele részletekbe,szégyellnék is erről beszélni.Arra is gondoltam egy időben hogy szerzetesnő lennék,mert a büneim ellenére is közel érzem magam a jó Istenhez,de ilyen érzésekkel talán jobb ezen nem gondolkodnom.Lehet valakiből szerzetes aki ilyen érzésekkel küzd?Mivel küzdhetnék legjobban a tisztaság ellen?Vannak valamilyen imák erre?Ön szerint szükséges-e szakemberhez fordulnom a problémámmal?
Válaszát elöre is köszönöm.
Tisztelettel:Z
Kedves Z!
Ha szakembert keres, az csakis egy jó lelkivezető lehet. A jelenség, amit leír, abban nincsen semmilyen pszichés zavar. Küzdenünk kell a tisztaságért, ennyi az egész. Ön egészséges ember, hiszen ezek az érzéki jelenségek teljesen természetesek. Azért adta a Teremtő, hogy a nemzés által részt vegyünk a teremtésben. Csodálatos képességünk ez, amellyel legforróbb szeretetünket fejezhetjük ki. Ugyanakkor nagy erővel küzdeni kell, hogy ez a bennünk lévő erő ne váljon önzéssé. Ez a házasságban éppen úgy lehetséges. Nem szabad hagyni, hogy az állatias erő kerekedjen felül. A házasságban ez a képességünk arra adatott, hogy a házastársnak csodálatos örömöt tudjunk vele szerezni.
Önnek is el kell fogadnia ezt a küzdelmet. Nem menekülni előle, nem szégyellni. Ha elbukott, meg kell gyónni. Egyszerű szavakkal, nem kell részletezni. Ugyanakkor bízni kell az Isten irgalmában, hogy akárhányszor is elbukom, Ő mindig felemel.
Azt is el kell fogadnia, hogy vannak, akik erről tudnak természetesen beszélni. Az egyedülállóknak ez nehezebb, kétségtelen. De minél természetesebbnek tartom a jelenséget, annál nyíltabban tudom kezelni, ha úgy adódik, róla másokkal beszélni.
Az sem kizárt, hogy Önt szerzetesnek hívja az Úr. De tudnia kell, hogy ettől a küzdelemtől ott sem szabadulhat. A szerzetesek is megküzdenek vele. Isten iránti szenvedélyes szeretetté alakítják át, egyre jobban megtisztítva az önzéstől, testiségtől. Sajnos, egészen öreg korunkig megmarad ez a küzdelem. Ám ez által válhat értékessé az életünk.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését... menyi egy meg egy
2
Tisztelt cím,
Tanácsot szeretnék , kérni!
24 éves vagyok van egy gyeremekem és egy férjem, esküvőnk egyházi is és polgári is volt. Édesanyáméktol elkötlöztem az esküvőú előtt a páromékhoz ott egy évig éltünk együtt, majd eljegyzés és esküvő.
Anyukám már mikor megismertem páromat Amerikáig akart küldeni dolgozni mert ott ugyis jobb életem lesz... én nem mentem a párom választottam. Párom családja és az enyém ég és föld, hozá teszem a páromé a szimpatikusabb és én is aszerint nevelem a gyerekemet és élem a mindennapjaimat.
...
Bánt nagyon hogy anyáékkal így jártam de nem szeretném ha a házasságom rámenne... mitévő legyek? mi a helyes út?
Gondoltam rá hogy megmondom neki hogy nézd ha szeretsz elfogadsz olyannak amilyen vagyok a családommal együtt mert ha igazán szeretsz képes leszel rá mindenféle megjegyzés nélkül ha pedig te erre meg nem vagy képes akkor sajnálom nincs egymással többet dolgunk.
Tanácsot kérnék és elnézést ha hosszasra sikerült csak gondoltam talán így könnyebb a tanács.
A másik dolog: nagyon régen gyóntam kb. 3 éve, egyszer egy pap azt mondta nekem hogy tegeződjünk már... gyónás közben, illetve anyámmal kapcsolatban is érdekes tanácsot adott. És én azóta nem voltam. nekem a pap, plébános, bárki aki az egyházat képviseli egy szolid reverendás kellemes hangú ember, nem egy izompolos farmeres sportcipős "srác", az utóbbinak nem szívesen mondanám el bajom gondom...
Vagy a mai világban ez a tegeződés és könnyed öltözet normális? hiszen ő is ember?
Sokszor sajnos az egyházat képviselő emberrel van a baj, mert nem megfelelő magatartást tanúsítanak...:(így az ember inkább nem keresi fel:(
Várom tanácsát!
Kedves Húgom!
Mint látja, nem a teljes levelet közlöm. Sok részletet elég ha én tudok.
Bátorítom, hogy álljon a saját lábára. Az a természetes, hogy a férjével, a kislányával saját életet élnek. Egyáltalán nem kell arra gondolnia, hogy a Jóisten büntetné azért, mert önálló életet akarnak élni. Ennek ez a rendje. Ezt még az édesanyja egyelőre nehezen fogadja el, de idővel ő is rá fog jönni, hogy ennek így kell lennie. Még a Teremtés könyve is azt írja, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik (Ter 2,24). Ez éppen úgy vonatkozik a férjéhez ragaszkodó asszonyra is.
A keresztszülő megválasztásában is Önöknek kell dönteni. Nem mindegy, hogy ki vállal felelősséget gyermekük keresztény neveléséért.
Javaslom, hogy minél hamarabb menjen el meggyónni. Ha ez valami oknál fogva nehezére esne otthon, akkor menjen el máshová, esetleg Máriapócsra. Ha az ember fizikai gyógyulása érdekében fölkeres akár távoli orvost is, miért ne tenné meg ezt lelki gyógyulása érdekében?
Én is egyetértek Önnel abban, hogy a pap inkább legyen Isten embere, mint divatos világfi. De ez a tanács már nem Önnek, inkább a paptestvéreimnek szól.
Kedves Lelkiatya!
Tanácsát szeretném kérni! Nehéz helyzetben van a házasságom! A férjemmel jól meg vagyunk, vagy voltunk. Feltűnt egy nő, aki minden áron meg akarja szerezni a férjemet! Csinált már olyat, hogy felhívta késő este és sokáig beszélt vele, vagy voltunk egy rendezvényen és megfogta a férjem kezét és fogdosta, ráadásul ott voltak a szüleim és a barátaink is.
Próbáltam beszélni a férjemmel. Ő kikérte magának, azt mondta, hogy nincs köztük semmi, engem szeret és nem akar elhagyni. Sőt azt is mondta, hogy képzelődöm, nem hajt rá ez a lány, csak barátok. De nekem ez akkor is furcsa! Nem a férjemben nem bízom meg, hanem ebben a nőben nem. Úgy hallottam, hogy volt már ügye nős emberrel és nem nagyon zavarta. Olyat is hallottam, hogy a "pénzes, jó családból" való férfiakra hajt. Az én férjem gazdag és előkelő családból származik, az édesanyja, aki nagy hatással van rá, nem is nagyon támogatja a házasságunkat, szerinte én nem vagyok méltó a fiához. Ezt a hölgyet sokkal jobban szeretné menyének. Nem mond konkrét dolgokat, de érezteti, hogy ez a nő való a fiához! A férjem esküdözik, hogy engem szeret és nem akar elhagyni, meg nem ad az anyja szavára. De ez sajnos nincs így, mert az édesanyja nagyon tudja manipulálni. Van egy mondás, hogy amit az ember sokat hall, azt el is hiszi! Attól félek, hogy vége lesz emiatt a házasságunknak. Kedves Lelkiatya! Mit tegyek!?
Valóban nincs könnyű helyzetben. Ám, még ha van is igazság a gyanújában, sokkal jobban teszi, ha ezt nem hánytorgatja fel. Ha már olyan helyzet alakult ki, hogy a férje kikérte magának, meg esküdözni volt kénytelen, ez arra utal, hogy Ön többször is előhozta ezt az ügyet. Higgye el, nem segít vele. Inkább csak a férjével való kapcsolatukat rontja meg, s biztos, hogy így nem éri el azt célt, amit szeretne, hogy ő ne is foglalkozzon ezzel a hölggyel. Jobban teszi, ha valóban megbízik a férjében, és nem zaklatja őt ezzel.
Esetleg meg kell próbálnia beszélni valaki harmadik személlyel, aki ismeri Önöket, de teljesen pártatlan. Ő hogy látja ezt a helyzetet? Ha pedig szükségesnek látszik, inkább ez a közös barátjuk, ismerősük figyelmeztesse a férjét. Persze, olyan személy kell, akit a férje is elfogad. Ön pedig sokat imádkozzon, hogy ha ez valódi támadás, akkor is Isten akarata szerint alakuljon a dolog.
Dicsőség! A pap mely ünnepeinken használja áldás(ok)hoz a keresztet? Ennek az ünnep hangsúlyozásán kívül van jelentése?
A templomi szertartások alatt a pap csak a húsvéti időben használja áldásadásra a keresztet, más alkalmakkor nem. Ez nem pusztán az ünnep hangsúlyozása miatt van így. Azt jelzi, hogy - kereszt által lőn az egész világ öröme... - ahogyan azt vasárnaponként az utrenyében énekli is a pap. Például Szent György ünnepén, amely mindig húsvéti időre esik, nem használunk keresztet, pedig polieleoszos, Mennybemenetel ünnepén sem, pedig lítiás ünnep, viszont használjuk Húsvét ünnepzárásán, amely kisebb ünnep ugyan, de magához a feltámadáshoz kötődik.
