Kedves Lelki Atya!
Az UFO-k és idegen lények létezése összeegyeztethető e a katolikus hittel és vallássossággal? Úgy gondolom, hogy nem, mert az egész üdvtörténet az emberre és ide a földhöz van igazodva, de ha kiderülne, hogy rajtunk kívül más értelmes lények is vannak, az felborítana mindent.
Dénes
Vannak teológusok, akik azt mondják, összeegyeztethető. (Persze, nem az ufók, mert azok csak a fantázia szüleményei: ?meghatározhatatlan repülő tárgyak?.) Én nem tartozom közéjük. (Sem az ufók, sem az említett teológusok közé.) De nem csak azért, mert nem vagyok teológus, hanem mert én sem tudom elképzelni, hogy Krisztus Urunk megtestesülése egy másik bolygón újra lejátszódhatott volna. Ha pedig valóban csak miköztünk testesült meg, akkor missziós küldetésünk volna más galaxisokba is eljuttatni ezt az örömhírt. Nehezen tartom ezt összeegyeztethetőnek azzal az egyszerű paranccsal, amellyel Krisztus elküldött minket. De ez csak az én egyéni véleményem.
Kedves Lelki Atya!
Az angyalok is Isten "képmására" lettek teremtve?
Nem. Erről sehol sem beszél a Szentírás.
Kedves Lelki Atya!
Mit jelent a "képmás" problémája?
Nem jelent problémát. Ajándék és feladat.
Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Ez azt jelenti, hogy sok dologban hasonlítunk az Istenre. Hogy miben, ez mély teológiai kérdés, nem merek belefogni a részletezésébe. A leglényegesebb talán az, hogy mi is szabad személyek vagyunk, mint Ő. De ez az ajándék feladatot is jelent, hogy nekünk szabadságunknál fogva tudatosan hasonlítanunk is kell az Istenre. Egész életünkön át azon kell dolgoznunk, hogy tetteinkben, gondolkodásunkban egyre inkább hasonuljunk Hozzá. Ennek lesz végső beteljesedése az átistenülés, amely megint az Isten ajándéka lesz.
Kedves Lelki Atya!
A Szent Öregek Könyvében olvasható:
81. Arszeniosz 43.
Ismét Dániel abba mesélte a következőt Arszeniosz abbáról. Egyszer elhívta atyáimat, Sándor és Zóilosz abbákat és megalázkodva azt mondta nekik: "Mivel a démonok háborgatnak, s nem tudom, álom közben nem szednek e rá engem, ezért az éjjel fáradozzatok velem, és őrizzetek, ha virrasztás közben elbóbiskolok!" Egyikük jobbjára ült, másikuk baljára, s estétől kezdve hallgattak. S azt mondták atyáim: "Mi ugyan elszunnyadtunk és felébredtünk, de nem vettük észre, hogy ő elbóbiskolt volna. Hajnalon aztán egyedül Isten tudja csak, hogy szándékosan tette e, hogy azt higgyük elbóbiskolt, vagy pedig tényleg a természetes álom jött rá, 3-at szusszant, aztán rögtön felébredt, és azt mondta: ?Elbóbiskoltam bizony!? Mi erre azt feleltük: ?Nem tudunk róla!?"
Ebből úgy tűnik, mintha Arszeniosz abba attól félne: álomban bűnbe eshet. Dehát lehet e álomban bűnt elkövetni?
Nem, álomban valóban nem lehet bűnt elkövetni. De a történet nem is erről szól.
A virrasztás jelentős törekvés a szerzeteseknél, és különösen az volt a sivatagi atyáknál. Arszeniosz abba magától az elbóbiskolástól félt, attól a bűntől, hogy amikor egész éjszakai virrasztást szeretne tartani, nehogy közben elaludjon. Ezért kéri a két segítő atyát. Ők úgy számolnak be a történtekről, hogy ők bizony el-elbóbiskoltak, de Arszeniosz atyánál ezt nem vették észre. Hajnaltájban aztán az idős atya szusszantott hármat. A két alázatos testvér ezt úgy értékeli, hogy esetleg alázatból tette ezt a három szusszantást, nehogy érdemtelenül azt gondolják róla, hogy milyen nagy aszketikus eredményt ér el azzal, hogy egész éjszaka egyszer sem aludt el.
Kedves Lelki Atya!
Lelki Atya írta korábban egy kérdezőnek: "Általában az a jó, ha valaki havonta gyónik, vasárnaponként áldozik és naponta olvassa a Szentírást."
Azt szeretném ezzel kapcsolatban kérdezni, hogyan járulhat hetente az áldozáshoz, ha csak havonta gyón? Úgy értem az lehetetlen, hogy a bűnök, mondjuk mindig a hónap végére essenek, azaz adott a szentségtörés lehetősége.
Dénes
Az általam javasolt gyakorlat egyáltalán nem jelent szentségtörést. Senki sem gondolhatja, hogy amikor az Eukharisztiában részesül, akkor bűntelen. Az a korábbi szigorú gyakorlat, amely szerint a szentgyónás után csak egyszer lehet áldozni, mintha ezt a téves nézetet képviselné. Ezért is jó változtatni rajta. Sajnos elkerülhetetlen tény, hogy bűnös állapotban menjünk ki a Szentáldozásra, de éppen ezért mondjuk el előtte a bűnbánati imát. Aki viszont rendszeresen gyónik, annál nagyobb az esélye annak, hogy törekszik lelkiéletet élni, törekszik a bűnöket kerülni. Ebben a lelki küzdelemben az Eukharisztia még jobban megerősíti őt, és még inkább tud arra figyelni, hogy Istenhez méltó életet éljen.
Kedves Lelkiatya! Sz. leányzó vagyok, 30 éve élek itt. Végzettségeimet úgy állítottam össze, hogy segíteni tudjak a rászorulóknak. Másfél éve megszeretném valósítani azt a közösséget ahol együtt közösen, egymást tisztelve megtudnánk termelni azt a táplálékot amire a testnek szüksége van. Szeretném felajánlani a segítségemet,és egy személyes meghallgatásra időpontot kérni.
LJ.
Javaslom, küldje el az önéletrajzát az eparchia@gorogkatolikus.hu címre, és kísérő levélben részletesebben írja le a terveit.
Kedves Lelkiatya!
Szeretnék kérdezni a bizánci hármas keresztről. Egy lelkitestvérem azt állítja, hogy azért ferde a 3-ik szára, mert az szimbolizálja azt, hogy mivel az orthodoxok nem fogadják el a pápát, ezért van áthúzva a kereszt. Én úgy tudom, hogy Krisztus lábtámasza az, és azért ferde, mert a haláltusájában ferdült el. Annál is inkább érdekelne, mert miskolcon a most felszentelt püspöki székház kápolnájának a szentélyében is a 3-as bizánci kereszt van feltéve, mégpedig alul ferde szárral.
A válaszát előre is köszönöm: Margit
Ekkora butaságot!
A bizánci kereszt ferde szárának van többféle magyarázata, de a pápával szembeni ellenállás kifejezése merőben kereszt- és keresztényellenes.
A gyakorlati magyarázat valóban az lehet, hogy mivel Krisztus Urunkat a hagyomány szerint keresztbe tett lábbal szögezték föl, ezért áll ferdén a lábtartó. Szimbolikus értelme pedig az, hogy a kereszt mérlegként áll, amely a jobb latornak fölemelkedést, a káromló bal latornak pedig ítéletet jelent. Ezt imádkozzuk a nagyböjti 9. imaórában: "A két gonosztevő között mint az igazság mérlege állott a te kereszted, mert míg egyiket a káromlás terhe pokolba süllyesztette, a másik bűneiből megkönnyebbülten az Isten ismeretre jutott el..."
Kedves Lelki Atya!
Az állatokkal mi lesz haláluk után? Úgy gondolom mivel lelkük nincs, így elmúlnak teljesen. Na de a mennyben, ahol Isten mindenkit boldoggá akar tenni, vajon nem találkozhat e valaki kedves kis háziállatával? Úgy értem nem most rögtön, hanem mondjuk a testek feltámadásakor. Pl. Pál apostol írja: Róm 8,19-23:"Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a múlandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nem csak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását." Aztán az Özönvíznél, többször is elhangzik, hogy Isten nem csak Noéval, hanem a bárkában levő összes állattal és az egész természettel szövetséget kötött: Ter 9.8-9.17:
Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: "Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet." Aztán így szólt Isten: "Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön." Isten így szólt Noéhoz: "Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között"
Dénes
Mivel az állatoknak nincsen lelkük, ezért nem is üdvözülhetnek. Persze, hogy a Mennyországban mi lesz, azt én nem tudom. Az biztos, hogy akik oda juthatnak, azoknak semmi öröm nem fog hiányozni. Vagyis, ha a kedvelt kiskutyával nem is találkozhatnak - nem tudom, vannak-e ott állatok - az az öröm, amelyet ez a találkozás szerez nekik, nem fog hiányozni.
A teremtett világ az ember számára és az emberen keresztül részesül az üdvösségben. Nem úgy, mint az emberi személyek, hiszen csakis az értelemmel és öntudattal bíró ember tud boldog lenni. Az állatokkal és a teremtett világgal kötött Isten adta szövetség is azt jelenti, hogy részeivé, eszközeivé válnak az ember boldogságának.
Kedves Lelki Atya!
Elhunytért mindig a fájdalmas rózsafüzért (amelyet halotti virrasztáskor szoktunk) kell imádkozni, akkor is ha már nagyon régi halottról van szó, és mondjuk Húsvét és Szentháromság vasárnapja között vagyunk?
Dénes
Nem tudok ilyen szabályozásról. Az elhunytakért sokféleképpen lehet imádkoznunk. Húsvéti időben legjobb, ha húsvéti, föltámadási imákat végzünk élőkért és elhunytakért egyaránt.
Lelkiatya!
Néha nem tudom, hogy mi van velem...rosszul leszek és elgyengülök. Lehet-e összefüggése a lelki szenvedésnek és a fizikai fájdalomnak?
Kérem válaszát.
Katalin
Kedves Katalin!
Természetesen szoros kapcsolat van a lelki szenvedések és a testi fájdalmak között. Igaz, nem mindig egyenes arányosság, de szoros kapcsolat. A testi fájdalom sokszor letaglóz bennünket, a hangulatunkat mindenképpen lerontja, de a mélyebb belső forrás megtalálásával a lelki erő ezen úrrá tud lenni.
Sosem szabad elhagyni magunkat. Ha gyengeséget érzünk akár lelkileg, akár fizikailag, az imádság, a hittel való erős Lélekbe kapaszkodás ki tud emelni bennünket. Van, hogy éppen azért engedi meg nekünk az Úr a gyöngeségeinket, hogy lehetőséget adjon erre a lelki kapaszkodásra.
Persze, van, amikor a rosszullétnek egyszerű fizikai okai vannak, ezt is ki kell vizsgálni. De ezzel együtt is mindig megmarad a feladatunk, az Úrba kapaszkodva úrrá lenni gyöngeségeinken.
Kedves Lelkiatya!
Arra szeretnék választ kapni, hogy ha valaki igyekszik mindenkivel jót tenni és sohasem bántja meg ismerőseit, barátait annak miért kell éveken keresztül szenvednie megalázás és lenézés és csalódások sorozata miatt? Tudom, minden embernek van hibája, senki sem tökéletes. Vannak olyan ismerőseim, akik mindig sikerül minden(nyelvvizsga és jogosítvány és stb.) és közben sokat képzelnek magukról, de emberségből nullák. Mindig a másik ember gondjain, problémáin gúnyolódnak, kibeszélik őket, de a saját hibáikat nem veszik észre.
Akkor szoktunk elkeseredni, amikor nem fölfelé tekintünk, hanem lefelé, nem Istenre, hanem a világra.
Amikor másokat szerencsésebbnek tartunk, az csak annak a következménye, hogy helytelenül magunkhoz hasonlítjuk őket, az ő sorsukat a mienkhez, az ő tetteiket a saját tetteinkhez. Ez mindig félrevezető.
Egyrészt azért, mert sohasem láthatunk bele igazán mások életébe. Nem láthatjuk, hogy a kívülről szépnek és gond nélkülinek tűnő életükben mennyi küzdelem, fájdalom rejlik. Másrészt azért helytelen ez a szemlélet, mert az Isten mindenkinek más és más utat szán. Nem lehet ezeket összehasonlítani. Mindnyájunk életében vannak örömök, sikerek, vannak keresztek, fájdalmak. Feladatunk, hogy fölismerjük Isten ajándékait a magunk életében. Akkor megértéssel tudunk tekinteni másokra is. Akkor együtt tudunk örülni mások örömével, és a magunk életében is fölismerjük azokat.
Kedves Lelki Atya!
7 évesnél fiatalabb gyermekért és kis csecsemőért (elhunytakért) kell e vagy nem imádkozni pl. az elhunytakért szokásos rózsafüzért? Azért merült fel, mert az egyházi tanítás szerint mindenképpen üdvözülnek, akkor ha mégis imádkozunk értük, úgy tűnik, mintha ezt nem hinnénk el. Mikor az elhunyt családtagokért szoktam imádkozni, akkor helyes e hogy imádkozom az elhunyt kis rokon csecsemőért is, aki már nagyon régen több mint 60 éve halt meg? Én úgy érzem, hogy lehet, mert olyat hallottam, hogyha nem voltak megkeresztelve akkor tisztítótűzbe kerülnek (?), és olyan pici volt, hogy nem valószínű, hogy meg volt keresztelve, az időbeli távolság pedig ebből a szempontból nem számít (lehet, hogy nincs is idő, csak úgy érezzük), mert a jó Isten tudja előre, hogy imádkozni fogok érte. Mondjuk továbbra is kérdés, mi van akkor, ha meg volt keresztelve.
Köszönöm szépen a választ!
Janka
Odaát minden egészen más. Nincsen idő, nincsen érdemszerzés. Nincsen ismeretünk sem arról, hogy odaát mi hogyan történik - ha egyáltalán van történés, a mi fogalmaink szerint.
Imádkozni azért kell elhunytjainkért, mert ezzel is erősítjük velük a szeretetkapcsolatunkat. A másokért végzett imádságból mi legalább annyi kegyelmet merítünk, nyerünk, mint azok, akikért imádkozunk. Szabad és helyes időben és térben távoli rokonokért is imádkozni, de nagyjából az a természetes, hogy imáinkban is annyit gondolunk rájuk, mint egyéb gondolatainkban. Tehát a velük való természetes kapcsolat jelenik meg az imádságainkban is. Emiatt talán túlzás napi imáinkba belevenni azokat, akikkel nem is volt személyes kapcsolatunk. Néha, például halottak szombatjain helyes ezeket a távoli ismerősöket is fölvenni az imáinkba.
A kereszteletlenek sorsáról sincsen biztos tudásunk, de biztos reményünk az van. Jó, ha minél többet imádkozunk másokért, élőkét és halottakért egyaránt. Aztán, hogy ennek pontosan mi a következménye, ezt bízzuk az Úrra!
Kedves Lelki Atya!
Ha pl. buszon vagy vonaton utazunk és egy feszület mellett visz el az út, és nem vetünk keresztet, bűnt követünk el? Vagy, amikor harangszót hallunk, mindig keresztet kell vetnünk? Köszönöm szépen a választ!
Janka
Nem követ el bűnt, aki ilyenkor nem vet keresztet. Akkor volna elítélendő, ha valakinek ez egyébként szokása, de szégyenkezésből, vagy más emberi meggondolásból ezt mégis elhagyná.
A harangszóra való keresztvetés is szép szokás, de ma már ez is másképpen jelenik meg, mint régen. Hiszen vannak olyan óratornyok, amelyek negyedóránként ütnek. Ekkor megint komikussá válhat az, ami egyébként értékes és szép. A régi világ szép szokásainak mai felpörgött világunkban való alkalmazásának nehézsége jelenik meg ezekben a kérdésekben. Mindenki kövesse a saját lelkiismeretét e téren (is)!
Kedves Lelki Atya!
Minden apróbb evés-ivás pl. egy alma vagy pohár víz előtt is kell áldást modanunk vagy csak a fő étkezések előtt?
Janka
Erre nincsen kötelezettség. Ugyanakkor szép, ha valaki ezt buzgóságból fontosnak tartja, és legalább keresztet vet ilyenkor. Hiszen azt fejezi ki, hogy mindent az Istentől kaptunk, és mindent meg akarunk Neki köszönni, mindenre az Ő áldását akarjuk kérni.
Persze, mondjuk, nassoláskor ez talán nevetségessé is válhat. Ugyanakkor ez is jelzi, hogy nem épp helyes magatartás a nassolás, az unalomból, vagy valami más egyéb mellékes célból való táplálkozás.
Kedves Lelki Atya!
Mit ért az alatt az Úr: "A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől."?
Ter 9
Ter 9.1
Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet.
Ter 9.2
A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket.
Ter 9.3
Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.
Ter 9.4
Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek.
Ter 9.5
A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét.
Ter 9.6
Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.
Ter 9.7
Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta."
Janka
Az idézett szövegek egyrészt arról szólnak, hogy az ember ura minden más teremtménynek, ugyanakkor a vérről szóló részek pedig arra figyelmeztetnek, hogy ez az uralom, uralkodás nem foglalja magába a vérontás bűnét. A "vérontás" természetesen a gyilkosság értelmében kell venni. Hiszen, ha túlságosan szó szerint akarnánk értelmezni, akkor a pap vagy a diakónus bűnt követne el, amikor Krisztus vérét a kehelyből átönti egy másikba.
Van, aki a vérontás tilalmát az állatok levágására is próbálja értelmezni. Ez teljesen szemben áll azokkal a parancsokkal, amelyek az állatok föláldozását írják elő, és pontosan elmagyarázzák, hogyan kell a leölt állat vérét kiontani.
A vér fogyasztásának a tilalma rituális előírás volt a zsidóknál, amely még az ősegyházban is erősen jelen volt (ApCsel 15,20), de aztán, mivel tartalmát veszítette, hamar átalakult. Ma nincsen jelentősége az üdvösségünk szempontjából annak, hogy húseledel evésekor vegyül-e vér az ételünkbe vagy sem.
