Tisztelt lelki Atya!
Rosszakaratú, vagy tévelygő embertársainknak is nagy szüksége van imáinkra! Nagy az öröm a mennyek országában minden megtérő bűnösnek.
(aki felismeri helyzetét, bűnét...)
Vannak olyanok is, akik mindennapi döntéseiknél tudatosan a rosszat választják, keserűséget okozva környezetüknek. Talán ők azok, akikért leginkább szükséges imádkozni egy-egy adott helyzetben. Kerestem imádságot , de eddig csak olyat találtam, ami személyes haragom és visszavágásom megfékezését "célozta meg". Emellett a lélekért is szeretnék imádkozni... hiszen épp a Szentlélek az, akit ilyenkor megpróbál elűzni a gonoszság lelke. Hogyan lehetne jól imádkozni ilyen emberekért az adott helyzetben (a saját integritás megtartásával, haragot elkerülve) mikor fölényben , fölényesen állítják be magukat? Ha lenne konkrét ima, azt megköszönném!
Várom válaszát! TH
Ilyen helyzetben legjobb a bűnbánó ima. Ugyanis, amikor úgy érezzük, hogy valaki fölényesen és eleve gonoszul viselkedik, akkor óhatatlanul nagyon erős ítélkezés van bennünk, önérzetünket sérti a másik magatartása. Amíg nem tudok feléje krisztusi szeretettel fordulni, addig hiába is fogalmaznék, vagy vennék elő más, alkalmasnak tűnő imádságot, az csak versike elmondása lenne, és nem tiszta Istenhez fordulás. Ha őszinte bánatot tudok tartani ott, a jelenlétében, akkor ezzel kegyelmet tudok közvetíteni számára is, ráadásul az én magatartásom is megtisztul feléje. Ezzel tudok segíteni neki a leginkább. A legegyszerűbb bűnbánati ima pedig a Jézus-ima fohász: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!
Ha ehelyett úgy akarnám mondani: ?könyörülj rajta! ? ez csak a magam ítélkezését fedné fel, hiszen arról árulkodna, hogy abban a helyzetben a másikat tartom magamnál bűnösebbnek.
Kedves Lelkiatya!
Van egy kedves barátnöm,aki nagyon sokat jelnetett nekem.Sok közös dolog volt bennünk,sokszor volt az az érzésem,hogy egy fajta lelki rokonság van közöttünk.Gyakran ráéreztünk dolgokra egymással kapcsolatban.S bár távol kerültünk egymástól,tartottuk a kapcsolatot.Egy idö után minden megváltozott.Nem tudom pontosan mi történt,de annyit tudok,hogy nagyon nehéz időszakon ment keresztül,ez kitünt az üzeneteiből,de nem akart róla beszélni.Különbözö prezentációkat és irásokat küldött,életről-halálról,meg általában komoly dolgokról,ezekkel nagyon megijesztett.Ezekre próbáltam bátoritásokat irni,érezteni vele,hogy gondolok rá,imádkozom érte.Arra,hogy telefomnon kommunikáljunk nem hajlott.Abban az idöben sem fizikailag atávolság miatt,sem pedig lelkileg nem tudtam érte többet tenni.Egyre távolabb és távolabb kerültünk egymástól lelkileg.Végül már szinte semmiröl sem lehetett kommunikálni vele.Amikor idönként irtam neki,arra nem válaszolt.Visszaküldött egy virtuális képeslapot a karácsonyi üzenetemre,ennyi volt az összes kommunikáció köztünk.Volt,hogy ö küldött néhány dolgot e-mailben,ha megköszöntem,irtam neki bár sort ahhoz kapcsolodoan,amit küldött,sose irt vissza semmit,hanem küldött még valamit,arra már nem irtam vissza.Nem tudtam mire vélni az üzeneteit.Felszinesnek éreztem az egészet.Azóta eltelt egy kicsit több idő.Bár nem beszélünk egymással,de tudok róla.A munkájával,tanulmányaival kapcsolatos dolgai jó úton haladnak.Ugy tünik visszatért a rendes kerékvágásba.Azóta nem jelentkezett.Nagyon bánt ez az egész dolog,haragot nem érzek iránta,de ahányszor rágondolok összeszorul a szivem és önkéntelenül is könnybe szalad a szemem.Egy olyan ember volt az életemben,akit nem lehet elfelejteni.Ha valaki Istenben is a barátunk az mindig mélyebb.Nehéz kitölni valakit az emlékeinkböl,ha a szivünkböl nem tudjuk számüzni.Ez a fájdalom sok mindenben formált.Nem tudom miért egy ennyire jelentős és számomra kedves embert használt erre a formálódásra a jó Isten.Sokszor azt érzem a jó Isten nem akarja elvenni még ezt a sebet.Egy másik gond,hogy avalaki abból a közösségből hivott oda ahol ö is lenni szokott.Eddig az anyagiak és a távolság megakadályozták,hogy eljussak oda,de azóta ez megoldódott.Gondolkodom is rajta,hogy oda elmenjek,mer jó a za közösség,és sok értékes ember van ott,akiket régen láttam,de kicsi a valószinüsége,hogy ő nem lesz ott.És nem tudom,hogyan viszonyulnánk egymáshoz...amig ki nem mondok dolgokat,nem szemrehányóan,hanem csupán csak annyit,hogy bántott ez az egész,ugy érzem nem tudnék természetesen viselkedni vele,lenne egy önkéntelen tartózkodás a viselkedésemben.Meg értelmetlennek is tartom azokat a kapcsolatokat,amikor két emeber akiket valamikor szorosabb barátság kötött össsze,idegenként viszonyuljanak egymáshoz.Öt nem tartom rossznak,mindig is egy nyilt szivü,érzékeny és nemeslelkü embernek tartottam.
A lelkiatyának mi a véleménye erröl az egészröl és arról,hogy jó ötlet-e meglátogatni azt a közösséget?
Válaszát elöre is szivböl köszönöm!
Tina
Kedves Tina!
Miért is ne menne el erre a találkozásra? Használja ki az alkalmat!
Most ismerkedik a barátság titkával. Az bizony nem mindig tökéletes, magán hordozza az ember esendőségét és tökéletlenségét. Nincs tehát tökéletes barátság sem. Van, amikor a gyermekkori barátság megmarad, de nem minden esetben. Egyrészt azért, mert változunk, másrészt, mert gyermekkorban még nem ismertük sem egymást sem önmagunkat olyan mélyen. Ezt el kell tudnunk fogadni.
Ha most elmegy erre a találkozóra, még nem biztos, hogy fogják tudni tisztázni a kapcsolatukat. Lehet, hogy valóban még ehhez több időre van szükség. De ahhoz, hogy az idő tudjon érlelni bennünket és kapcsolatainkat, ahhoz tennünk is kell. Csak azt tudom tanácsolni, hogy imádsággal készüljön erre a találkozásra, mással nemigen tud. Hiába gyakorolná el előtte, hogy mit fog mondani neki, ezt úgyis csak a helyzet fogja megszülni. Arra törekedjen, hogy minden helyzetben ? ebben is ? szeretettel, a másik iránti nyitottsággal, elfogadással tudjon viselkedni.
Kedves Atya!
En reformatus vagyok, erdelyben elek. Nem tudom ha tud nekem segiteni , de leirom kerdesem.
Par eve ugy erezzuk( a csalad) hogy atok van rajtunk,par hete elmentunk egy roman paphoz, es azota is jarunk istentiszteletre. A fura, hogy 2 het utan megcsorent a telefon, felvettem es senki nem szolt bele viszont hallottam valami sohajtasokat. En gondolom, hogy ki lehet az, es ez a valaki par eve is telefonalgatott. Es azota igazabol semmi, es ez a fura, hogy mert pont most volt egy ilyen telefon? Lehetseges, hogy az ima meghalgattatott es jelentkezett az aki elatkozott? Varom valaszat. koszonom szepen.
Nehezen tudnám értelmezni vagy megmagyarázni a helyzetet. Ezért nem is vállalkozom rá. Sőt, a tanácsom is arra irányul, hogy Önök se arra törekedjenek, hogy a helyzetet megértsék, magyarázni tudják. Azt keressék inkább, hogy mi jó származhat ebből a helyzetből, hogy az Isten mit akar adni, tanítani Önöknek ez által. Az átoknak hatása csak azokon van, akik félnek tőle, akik nem vértezik fel magukat imádsággal és Istenbe vetett bizalommal. Ez az igazi ellenszere. Mert ha továbbra is félnek az átoktól, akkor az ortodox pap imája sem fog tudni segíteni. Azt jól tették, hogy elmentek a szertartásra, de hangsúlyozom, ne félelemből tegyék. Ne az legyen a cél, hogy az átoktól szabaduljanak, hanem, hogy Istenhez közelebb kerüljenek. Ha az átok késztette Önöket arra, hogy buzgóbban imádkozzanak, akkor az máris áldássá vált az Önök számára. Ezt az utat folytassák! Ne az átokkal törődjenek, hanem a buzgóbb imádság okozta áldással!
Kedves Lelkiatya!
Gör. kat vallást gyakorlóként az angyalokkal és szellemi lényekkel többször találkozunk ünnepeink során. Hiszem és tudom, hogy körül vesznek bennünket, védenek, segítenek. Két kérdésem lenne: kik a kerub angyalok,és kik a szeráfok?
Ha az angyalok környeznek minket, lehetséges e, hogy nemcsak ők vesznek körül bennünket, hanem az elhunytak is? Lehet e olyan, hogy valaki lát elhunyt szellemet, ha akarja, s mindez megférhet e a vallásosságával?
Szeretettel: Mária
Az angyalok fontos szereplői életünknek és hitünknek. Ügyelnünk kell azonban, hogy a róluk szóló, sokszor gyermeki, mesés elképzelések nehogy épp az ellenkezőjét váltsák ki, és elterelve figyelmünket a lényegtől eltávolítsanak el, vagyis az Istentől. Érdemes alaposan tanulmányozni azokat a szövegeket, amelyek ünnepeink során az angyalokkal kapcsolatosak. Ezek mind nagyon mély és helyes teológiai tanítást is adnak. Vannak viszont könyvek nagy számban, amelyek ettől a helyes hittől eltérően mindenféle badarságot is összehordanak az angyalokkal kapcsolatban. Ezektől viszont óvakodjunk!
Azt nem tudom, hogy lehetséges-e látni az elhunytakat. Én nem hiszem, ugyanis ők már nem ebben a világban vannak. Nem lehet azt gondolni, hogy a lelkük valahol itt röpködnek körülöttünk. Ez megint mesevilág. Ha az ember úgy érzi, hogy találkozik, beszélget velük, ez nem más, mint saját vágyainak kivetítése a velük való együttlétre. Bizonyos esetekben pedig a rossz lelkiismeret terméke, ha valaki úgy érzi, akár tudat alatt is, hogy tartozása maradt elhunytjaival kapcsolatban.
A tiszta istenhittel rendelkező ember nem foglalkozik ilyesmivel, nem tulajdonít különösebb jelentőséget neki.
Tisztelt Lelkiatya!
Régóta olvasom Ramana Maharsi (1879-1950) - aki egész életében, 16 éves korától elvonulva élt egy hegy lábánál Dél-Indiában - könyveit.
Ő többek között azt tanította, hogy Isten a Lélek, aki bennünk lakozik (és mi magunk vagyunk Az /Lélek/ - ezt úgy kell érteni, hogy elsősorban Lélek vagyunk, amely testi formában él, de nem vagyunk Isten, ahogyan azt a hinduk egy csoportja tanítja!)
Jártas volt a keresztény tanokban is (gyerekként keresztény iskolában taníttatták)és tanítása során rengeteget idéz Jézus tanításaiból, a Bibliából.
Azt (is)tanította, hogy a Biblia az egy olyan fontos könyv, amit ismerni kell, egy(ik) zsinórmérték az Életre.
Indiában lévén, a tanítványai sokszor kérdezték, hogy mi lesz az Élet után? Erre ő mindig azt válaszolta, hogy tudd meg ki vagy te itt és most. Majd amikor eljön az ideje (amit nem szabad találgatni), megtudod, mi következik.
Azt is tanította, hogy a reinkarnáció, mint olyan, nem létezik, ugyanis az élőlény elsősorban Lélek, ami halhatatlan. Tehát a test meghal, de a Lélek nem. Így nincs minek újra megszületnie sem.
Egy ilyen tanító könyveit szabad olvasni katolikus keresztényként?
Mennyire "fér bele" az, hogy Ramana Maharsi tanításait is olvasnám továbbra is?
Én úgy gondolom, hogy nem szabad mindent, ami nem kapcsolódik a Bibliához, elvetni, amennyiben az nem mond ellent Jézus tanításának.
Köszönöm a válaszát!
Zita
Nem tilos olvasni könyveket, de alaposan mérlegelni kell, hogy melyeket érdemes és hasznos. A keresztény tanítástól eltérő bölcsességi vagy lelkiségi szövegeket csak akkor tanácsos olvasni, ha az ember kellőképpen jártas már az Egyház tanításában, vagy legalábbis állandó kapcsolatban áll olyan lelki atyával, akivel ezeket az - egyébként sok esetben érdekes és hasznos - gondolatokat átbeszélheti.
Ramana Maharsi tanítása nem egyezik meg Jézus tanításával. Amennyire tudom, ez a hindu mester az önismeretet helyezte a lelkiélet, s talán az egész élet céljának középpontjába. Kétségtelen, hogy ez az út nagy mélységekbe tud elvezetni, ugyanakkor éppen a lényegtől vonhat el, hogy kilépve önmagunkból mások szeretete és szolgálata által szentelődjünk meg és jussunk el az Isten megismerésére, szeretetének megtapasztalására. Írásaiból, a vele való beszélgetésekből sok igaz dolgot megtud az ember, de az Isten kinyilatkoztatása még sokkal mélyebbre tud elvezetni.
Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy a chotkiról szeretnék írni úgy, hogy hivatkozom az információkat, de sajnos nem tudom, melyik könyvben találhatóak meg ezek. Erről az oldalról dolgoztam, de ez nem említ forrást: http://tiszta-szivvel.blogspot.hu/search/label/Csotki. Nagyjából ezekre lennék kíváncsi. Egyébként ezt írtam róla: " A csotki (az orosz ?számol? igéből) sűrűn megcsomózott zsinór, amelyen az ismétlődő, rövid imákat ?olvassák?, azaz számlálják. A Jézus-ima recitálásához segítségül szolgáló imafüzér, melynek görög megfelelője a komboszkini.
A legenda szerint Nagy Antal egyiptomi remetének látomásban megmutatta egy angyal, hogyan kell a csotkit készíteni, melynek használatával akkor is fenn tudja tartani a figyelmét, amikor elméje belefárad az imába.
A csotkit általában fonalból csomózzák. A csomók száma változó, lehet 33 (Jézus földi éveinek száma), de van ettől eltérő is. A végén szintén fonalból csomózott kereszt található, amely esetenként nagyobb bojtban végződik. A színe legfőképp fekete (az alázat és bűnbánat jele). A szerzetesek maguk csomózzák, miközben imádkozzák a Jézus-imát. Az imafüzéreket nem áldják meg, mivel úgy tartják, hogy azt az imádkozó maga szenteli meg.
A csotkit szokták a szerzetes kardjának, a türelem iskolájának is nevezni. Egy idő után már csak az érintése is Istenhez emeli a szívemet. " Nagyon megköszönném, ha esetleg meg tudná adni egy olyan könyvnek a bibliográfiáját, melyben a fentiek szerepelnek (esetleg nagyjából oldalszámokkal).
Köszönettel: Roland
Kedves Roland!
Sajnos a megadott címre nem sikerült elküldenem a választ. De bizonyosan nem válik senki kárára, ha itt adok közre néhány könyvcímet.
Hierotheos Vlachos: Egy éjszaka a Szent Hegy sivatagában /zöld-S Studio/
Irma Zaleski: Élni a Jézus imát /zöld-S Studio/
John Main: A szótol a csendig, A szemlélődés útja /Marana Tha/
Egy orosz zarándok: A zarándok /Tihanyi Bencés Apátság/
Thomas Keating: Nyitott tudat, nyitott szív /Filosz/
Ismeretlen szerző: A megnemismert felhője /Vigilia/
A. Quatit: Szüntelenül /zöld-S Studio/
Conrad De Meester: Isten jelenlétében /A Kármel látóhatára/
DJK!
Tisztelt lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy a görögkatolikus női szerzetesi rendbe való felvétel is ugyan olyan feltételeket szab, mint a római, vagyis amíg nem érvénytelenítették az egyházi házasságot, addig nem lehet elkezdeni a jelöltséget? És jelenleg Máriapócson kívül hazánkban van-e máshol is bizánci női szerzetes rend?
Köszönöm: Lea
Házas kötelékben élő keresztény nem válhat szerzetessé. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklődhet iránta, ne tarthatna kapcsolatot szerzetesekkel, de annak jogi akadálya van, hogy elkezdje akár csak a noviciátust is. Ez a görögkatolikusoknál éppenúgy van, mint az egész katolikus egyházban.
Magyarországon a máriapócsi bazilita nővéreken kívül Dámócon is élnek bizánci rítusú szerzetes nővérek.
T. Lelkiatya!
Katolikus szentségi házasságot kötöttem férjemmel, de idén elváltunk. Új kapcsolatban élek Párommal, együtt neveljük is kislányomat. Mélységesen felháborítónak tartom, hogy nem járulhatok szent gyónáshoz, hiszen kinek lenne nagyobb szüksége rá, mint nekem és hozzám hasonló társaimnak. Nem értem, hogy egy bűnözőt, gyilkost megillet a gyónás joga, egy elvált asszonyt - aki tisztességben neveli gyermekét, templomba jár vele, egyházi iskolába járatja - miért nem? Én is felnőttként keresztelkedtem, első áldoztam, bérmálkoztam, azért, mert Jézushoz tartozom és vele élem mindennapjaimat. Jézus a megbocsátást tanítja nekünk, az egyház miért nem így cselekszik? Miért taszítja el a "bűnöst" aki meg akarja gyónni bűneit azért, mert Jézus a szívében él?
Köszönöm válaszát!
Kedves Édesanya!
Az Egyház nem taszítja el Önt, nem mondja, hogy Ön nagyobb bűnös, mint én, vagy akár a papja az egyházközségben. Meg is gyónhatja a bűneit, kell is, hogy megbánja és lelki beszélgetésben be is vallja ezeket. Felháborodásának ez is oka, hogy jól érzi, erre Önnek is milyen nagy szüksége van. Áldást is kaphat minden egyes alkalommal. Feloldozást azonban a következő ok miatt nem kaphat. Azt - gondolom - Ön is belátja, hogy bűnt követ el, amikor rendezetlen házasság nélkül él a Párjával. Bizonyosan nagyon szeretik egymást, ezzel nincs hiba, de vélhetően a törvényes férjével is eleinte nagyon szerették egymást. Mégis annak a kapcsolatnak vége szakadt. Hogy a mostani Párjával meddig fog tartani, azt egyedül az Úr tudja. Gondolom, hogy véglegesnek szánja, most már szeretne egész életén át mellette maradni, de megint arra utalok, hogy minden bizonnyal ugyanígy gondolta az első férjével is. Nos, ezért kell a szentségi pecsét és az abban való hűséges kitartás egészen a sírig, sőt, azon túl is. Az Ön életében ez nem így sikerült. Lehet, ennek nem egyedül Ön az okozója, ezt megengedem, de semmit nem ér azzal, ha bárki mást, férjét, családját, esetleg az Önöket eskető papot hibáztatná. Egyedül az a gyógyító, ha saját magába tekint, és azt mondja ki, én ebben és ebben vétettem. Erre, természetesen ad bocsánatot az Úr, fel is oldozná Önt a pap, ha a gyónásban szokásos és elengedhetetlen módon ígéretet tenne arra, hogy kerüli a bűnt. De ezt talán embertelen dolog volna Öntől kérni, amikor együtt él a Párjával.
Mit tegyen tehát? Éljen bűnbánó életet. Ne vádoljon senkit. Legyen hálás mindazért, amit kap az Úrtól az Egyházon keresztül (iskola, Szent Liturgia, szentbeszédek, tanítások, áldások és bizonyosan még sok más).
Megteheti, hogy első házasságának érvényességét megvizsgáltatja. Ha felelőtlenül, igazi mély ismeret nélkül ment bele a házasságba, akkor akár még ez is fennállhat. De ügyeljen, hogy többé ezt a hibát ne kövesse el az életében. Legyen megfontolt a további nagy élet-lépésekben. Ha az első házasságának érvénytelensége kimutatható, akkor rendezheti ezt a mostanit, akkor minden a helyére kerül, gyónhat, áldozhat. Ha netalán nem, akkor is sok kegyelemben részesülhet, de feloldozásban, eukharisztiában sajnos nem.
Kedves lelkiatya!
Tobb kerdessel is fordulok Önhöz.
A kislanyunkat, aki hat hónapos görög katolikusnak szeretnénk keresztelni.én római katolikus vagyok a férjem pesig református, de mind a ketten át szeretnénk térni a görög katolikus vallásra.A kislanyunkat meg tudjuk keresztelni görög katolikusként mielőtt mi keresztelkedünk át?
Illetve első
Aldozók lehetunk úgy hogy még nem volt egyházi eskuvőnk?szeretnenk egyházi eaküvőt is csak egyenlőre nem volt lehetőségünk rá.
Köszönöm!
Ha férje a katolikus vallás felvételekor görögkatolikussá lesz, akkor semmi akadálya nincsen annak, hogy gyermeküket görögkatolikusnak kereszteljék.
Szent áldozáshoz viszont csak akkor járulhatnak, ha előtte elvégezték a szentgyónásukat. A szentgyónásban pedig a bűnök bevallása után csak akkor részesülhetnek feloldozásban, ha ígéretet tesznek a bűn kerülésére. Szentségi házasság nélkül házas életet, szexuális életet élni bűn. Tehát nem részesülhetnek addig sem a bűnbánat, sem az eukharisztia szentségében, amíg nem rendezték a házasságukat.
Ezt nem kell feltétlen nagyszabású lakodalommal megrendezni. Ha már van gyermekük, akkor nem is igen illő. Ekkor már nem a külsőség számít, hanem csak az, hogy az Isten színe előtt a templomban két tanú jelenlétében megpecsételjék a szerelmüket.
Mindezekre egy jó lelkiatya vezetése mellett egyszerre fel lehet készülni: férjének bérmálása, mindkettejük szentgyónása, házasságuk rendezése és gyermekük megkeresztelését. Mindezek után igen szép lehet, ha egyszerre, a gyermek keresztelésekor megáldoznak. (Visszatérve az ősi hagyományhoz, bizánci egyházunknál lehetőség van arra, hogy a megkeresztelt csecsemő a bérmálkozás után meg is áldozzon.)
Kedves Lelkiatya!
Én ugyan rk vagyok, és tudom, önöknél ez másként szokás, de azért talán tud nekem válaszolni.
Gyerekkoromban voltam elsőáldozó, de megbérmálva már nem vagyok. Több oka is van, részben az én hibámból. Sajnos gyerekként nem érintett meg különösebben a hit, elsőáldozóként sem éreztem semmi rendkívülit, csináltam amit a szüleim mondtak."Normál" időben, 13-14 évesen elmaradt a bérmálkozás, tragikus okokból. Kicsit későn, kb 16 évesen lett volna rá lehetőség, de én akkor már nemet mondtam. Nem tudatos szembefordulás, tagadás volt ez, még kevésbé valamiféle gyűlölet, egyszerűen nem érdekelt ez az egész. Le is éltem évtizedeket Isten, egyház, vallás nélkül. Nagyon messziről szólított vissza az Úr. Nyilván a bérmálkozás az én életemből már örökre kimarad. A kérdésem az, hogy ez bűn? Meggyónni való? És ha igen, súlyos bűn?
Megköszönöm, ha megírja a véleményét.
Semmiképp sem kell, s nem is szabad, hogy kimaradjon az életéből a bérmálkozás. Ez egyáltalán nincsen korhoz kötve, bármikor felveheti az ember, ha előtte megfelelő módon felkészült rá. A szentgyónása, a szentáldozása is egészen mássá válik, ha felveszi a bérmálás szentségét. Ne is halogassa. Keresse fel saját plébániáját, és ott az atya majd elmagyarázza, hogy mi a teendő. Ha ezt a lépést hamarosan megteszi, valószínű, a következő év pünkösd táján már meg is bérmálkozhat. Ez egészen meg fogja változtatni a gondolkodását és a Jóistennel való kapcsolatát.
Kedves LELKIATYA!
Keresem egy gyermekkori nagyon kedves görögkatólikus lekészemet,aki amikor én gyerek voltam,Nyírkátán volt lelkész,a neve Pásztor Bazil.
Talán Hajdudorogon teljesít szolgálatot.
N agyon megköszönném ha segítene megtalálni!
Trapp Anita a lánykori nevem.
Pásztor Bazil atya Budapesten él, és bár nyugdíjas, de közben a Fő utcai görögkatolikus templomban teljesít szolgálatot. Úgy tudom, vasárnap esténként végez ott Szent Liturgiát.
Tisztelt Lelkiatya!
Az alábbi kérdéssel kapcsolatban szeretném megtudni a hivatalos/igaz álláspontot a Római Katolikus Egyház hitelvei/tanai alapján:
Gyerekként nem kereszteltek meg.
19 éves koromban bemerítkeztem egy amerikai eredetű, protestáns kisegyháznál (ami akkor sem és jelenleg sincs bejegyezve elismert egyházként Magyarországon). De azt 2-3 év múlva el is hagytam önként, mert sokszor a Bibliára hivatkozva próbáltak manipulálni, az utolsó időben még a családomtól is eltávolodtam befolyásukra.
Azután elkezdtem a magam útját járni.
Nyitottam a keleti vallások/filozófiák felé, de végül mindig a kereszténységhez, Jézushoz jutok vissza.
Az utóbbi időben érdeklődésem a Római Katolikus irányzat felé fordult, és szeretnék hivatalosan is annak tagja lenni. (Tanulmányoztam a történeti egyházak hitelveit, tanításait, ellátogattam gyülekezetekbe szemlélőként.)
Ilyen háttérrel és esetben meg kell-e keresztelkednem Római Katolikus szertartás alapján? Én szeretném felvenni a Keresztséget, tudatos, belülről származó döntésből eredően, keresztszülőket is választva, akik segítenének még jobban elmélyíteni a hitet.
Tudva, mit vállalok.
Ilyen esetben kiszolgáltatják-e a keresztséget és mit kell tennem, hogyan kell elindulnom ezen az Úton?
A választ köszönöm szépen!
Erika / 30
Kedves Erika!
Természetesen semmi akadálya nincsen annak, hogy felvegye a keresztséget. Sőt, amiket leírt, az nagyon is jó alapot szolgáltat arra, hogy most már behatóbban ismerje meg a Katolikus Egyház tanítását, és felkészüljön a szentségek (keresztség, bérmálás, eucharisztia) vételére. Ez nem megy másként, csak személyes kapcsolat útján. Ha Budapesten él vagy valamelyik nagy városban, keressen fel egy plébániát, és beszélje meg az ottani atyával ezt a szándékát. Ha pedig valamelyik kisebb faluban, akkor meg a saját, legközelebb élő atyát keresse meg, és vele beszélje meg, hogyan válhat kereszténnyé. Egészen bizonyos, hogy a Szentlélek őrizte és vezette eddig, és nyilván további szándéka is, hogy megtalálja a helyes utat és azon tudjon tovább haladni.
Tisztelt Lelkiatya,
Nagyon különös, hogy kiskoromtól vannak bizonyos gondolati képeim,
amelyeket nem tudok mire vélni, honnan és miért alakultak ki. Reális életmódról szóló dolgok, egy városról és emberekről, amelyet nem tudok beazonosítani, hogy hol lehet, vagy hogy jártam volna ott gyermekkoromban. Nem találtam semmilyen hasonló irodalmat, lehet ez küldetés, amit nem tudtam elérni, sem elfelejteni? Tudna kérem segíteni? Köszönöm.
Tanácsom a következő. Bár érdekes ez a jelenség, mégis azt javaslom, hogy egyelőre ne foglalkozzon vele. Egyrészt alighanem hiábavaló is volna a kutakodás az emlékeiben, vagy a találgatás ennek oka felől. Másrészt építeni sem érdemes rá semmilyen életfeladatot, hiszen egyelőre csak gondolati képekről van szó, nem pedig valóságról. Márpedig csak a valóságra érdemes életet építeni és tervezni. Ezzel nem veszít el semmit, mert, ha valóban Istentől érkező jelzés ez, akkor a megfelelő időben és helyzetben úgyis világossá válik, hogy mi célt szolgál, ha pedig mégis valami nem ismert gyermekkori élmény terméke, akkor idővel szépen elenyészik.
Kedves Lelkiatya!
Olvastam egy cikket a neten, hogy ha nem dolgoztuk fel a szeretteink halálát, akkor nem tudnak a másvilágra jutni, mert nem engedtük el őket. Sajnos így vagyok a kereszt szüleimmel, nem tudtam őket elengedni és nagyon hiányoznak. Minden nap imádkozom értük, de akkor is. Sokat álmodom velük, hogy még élnek...
Ez igaz lehet? Előre is köszönöm a válaszát!
Rita
Kedves Rita!
Az, hogy mi hogyan viszonyulunk az elhunytakhoz, az nem befolyásolja az ő odaát való sorsukat. Azt a saját életük, illetve a legutolsó pillanatban Isten melletti vagy Vele szembeni döntésüktől függ. Az igaz, hogy imádkoznunk kell értük, és ezzel segíthetjük őket, de hogy részletesen hogyan jelenik meg számukra ez a segítség, ezt csak ők tudják, mi meg majd akkor, amikor már értünk imádkoznak ilyen módon.
Nekünk, itt maradottaknak fontos az, hogy föl tudjuk dolgozni a halálukat. Ehhez időre van szükség. Természetesen dolog, hogy akkor még nehezebb ez, ha érzelmileg szorosan kötődtünk hozzájuk. Ha imádkozik értük, Szent Liturgiát, szentmisét ajánl fel értük, ezzel a saját lelkének gyászát is gyógyítja. Egy idő után azonban valóban el kell tudni őket engedni. A saját földi feladatainkra kell gondolnunk, és azokra, akiken itt a földön tudunk és kell segíteni.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon köszönöm a legutóbbi válaszokat!
Most ezeket szeretném kérdezni:
1. Aki római katolikus, az bérmálkozhat e görög katolikus templomban?
2. A szentjános bogarat mióta nevezzük ezen a néven, hogyan hívtuk előtte?
3. Az utolsó ítéletkor nyilvánosságra kerülnek mindenkinek a rejtett dolgai. Azok is amelyeket meggyónt és feloldozást kapott? És hogy kell ezt érteni? Minden egyes ember is tudomást szerez minden egyes ember cselekedeteiről?
4. Szent Jakab apostol liturgiáját hol tudnám megnézni, hogyan nézett ki?
5. Szent Efrém a keleti egyháznak, katolikus egyházunknak nagy szentje. A neve alatt fennmaradt a Kincsesbarlang c. könyv. A történeti kutatás állítólag kiderítette: nem Szent Efrém írta. Kérdésem szempontjából viszont lényegtelen, mert úgy tartotta az egyház, hogy ő írta. Nos elolvasva és tüzetesebben átvizsgálva, a könyv minden igaz megállapítása mellett, az derül ki, hogy írója valószínűleg nesztoriánus. Hogyan tarthatták az ő művének a Kincsesbarlangot, ha írója nesztoriánus?
6. A Katolikus Biblia, Szent István Társulat Bp., 2000 (az 1972-es újranyomása) Mt, 28-34-hez (gadarai ördöngősök) készült lábjegyzet: "A gonoszlelkek Isten engedélyével megszállnak embereket, s hatalmat gyakorolnak testük fölött, de a lélek és a szorosan vett szellemi képességek felett nincs hatalmuk. A megszállás igen sokszor kapcsolatos különféle betegségekkel, de azoktól - még az idegbetegségektől is - megkülönböztethető. A megszállás FÜGGETLEN AZ EMBER ERKÖLCSI ÁLLAPOTÁTÓL. Jézus korában sok megszállottal találkozunk. A sátán egyrészt az Isten megtestesülését utánozza, amikor embereket megszáll, MÁSRÉSZT AMIKOR AZ EMBER ISTEN MELLETT DÖNT ÉLETÉVEL, AZ ISTEN VAGY AZ ÖRDÖG BIRTOKÁBA JUT. A megszállás magában véve oly szerencsétlenség, mint a háború, földrengés, járványok, s Isten kikutathatatlan tervei közt foglal helyet, hogy általa dicsősége még jobban megnyilvánuljon."
Mit jelent az "MÁSRÉSZT AMIKOR AZ EMBER ISTEN MELLETT DÖNT ÉLETÉVEL, AZ ISTEN VAGY AZ ÖRDÖG BIRTOKÁBA JUT."? Miért pont akkor juthat az ember a sátán birtokába? Ez azt jelenti, hogy még sem FÜGGETLEN az ember erkölcsi állapotától? Mert korábban azt írta. Amikor végképp Isten mellett dönt valaki, úgy gondolom, akkor lehet a legtisztább az egész addigi életében a lelke. A bűnös ember akkor nem lehet megszállott?
7. Szent Vártán Mámigonián az örmény kat. egyh. szentje. Mi gör. és római kat.-ok tiszteljük e? Kerestem, de magyarul szinte semmit nem találtam vele kapcsolatban. Nagyjából annyit, hogy a szásszánida perzsák elleni honvédelmi és egyben a zoroasztrizmus ellen a kereszténység védelmében háborút vívott, és hősi halált halt Ávárájr melletti csatában. gyönyörű temploma áll. A templom főkapuján a szegényeknek oszt alamizsnát. Úgy tudom csodák is kísérték. Készült róla egy dok. film (East of Byzantium --> http://eastofbyzantium.com/). Ez nem tudom mennyire hiteles képet ad. Noha még nem láttam a filmet, de már az előzetesből úgy tűnik a harcost és hőst ábrázolták, de szentet nem. A másik furcsaság: Örményországban ekkor már 200 éve a kereszténység államvallás (először a történelemben, még a Római Bir. előtt), mégis szinte semmi erre utaló nyom. Tudna írni valamit Szent Vártán életéről, és a filmről?
Köszönöm.
Dénes
1. A római katolikusokat a saját püspökük szokta bérmálni, nyilván a római templomban. A görög pap csak a kereszteléssel együtt végzi rendesen a bérmálást. Külön végzett bérmáláshoz még a görögkatolikusok esetében is püspöki engedély szükséges.
2. Nem tudom megmondani, hogy mióta hívják így, csak annyit tudok, hogy a néphiedelem szerint Szent János napjának estéjén jelennek meg, valamiféle földben rejlő kincsről hoznak hírt ezek a fénypontocskák. Tény, hogy valóban ebben az időben legerősebb a rajzásuk, s ezért köthették össze a János névvel.
3. Igen. De hogy hogyan, arról sejtésünk sincs. Ott úgy ismerek majd, ahogy most én ismert vagyok ? írja Szent Pál (1Kor 13,12), ami azt jelenti, hogy olyan tiszta látásunk lesz, amilyen tiszta látással lát most minket az Isten.
4. Ezt ma is végzik több helyen is, minden évben egyszer: október 23-án. Az ortodox Liturgikon II. kötetében található meg a teljes szövege. Felvételt a youtube-on biztosan talál. Az itt jelölt címek csak részleteket közölnek: http://www.youtube.com/watch?v=vz3z4gTVOOk
http://www.youtube.com/watch?v=jtijkkBtK9s
5. Szent Efrémet (306-374) a legnagyobb misztikus teológusok között tartjuk számon. Ő maga nem, hanem csak a követői váltak nesztoriánussá.
6. Alighanem sajtóhiba került a magyarázó szövegbe. Hiszen az Ön által kiemelt mondatnak semmi értelme nincs. Pontosan úgy van, ahogy mondja: amikor az ember végképp Isten mellett dönt, akkor bizonyára nagy kegyelmi állapotban van. Persze, utána lehetnek újra nagy kísértések is, de ennek a küzdelme hozzátartozik az Istennek átadott élethez.
7. Az örmény vértanúkat éppen a napokban tiszteli egyházunk, több napot is szentelve nekik. De ezek között nincs megemlítve Szent Vártán. A filmet nem ismerem, arról nem tudok véleményt mondani.
