Kérem, bocsásson meg a késedelemért. Időközben született válasz, az itt olvasható előtt 5-tel ezelőtt megtalálhatja.
Tudom, hogy mennyire fontos odafigyelnünk azokra, akiknek megromlott a házassága. Az Egyház semmiképp sem akarja magára hagyni az ilyen embert. Épp ellenkezőleg. Hisz nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben még több lelki támaszra van szüksége.
Előző kérdésében még nem említette, hogy esetleg újabb házasságra is gondol. Most is megerősíthetem azonban, hogy a mostani állapotában nyugodtan járulhat szentségekhez, semmi ok nincsen, hogy megszakadjon a kapcsolata az Egyházzal.
Viszont továbbra is azt kérem, azt javaslom, még ha meg is történt a polgári válás, ne adja föl! Imádkozzék, hogy megtalálja az Úristen útját, hogy Ő mit kér Öntől, mit kínál ebben a helyzetben. Semmiképp sem szabad más megoldással beérni.

Kedves Éva!
A Szeminárium honlapján az Elöljárók címszó alatt megtalálhatja Péter atya elérhetőségét. http://www.gorogkatolikus.hu/szeminarium/?q=node/4

Kedves Viktória!
A Szent Atanáz kegytárgyboltunkban több ilyen lemez is kapható. Lehet náluk rendelni a világhálón keresztül is: www.szentatanazbolt.hu

Egyházunkban a következő címekkel szoktuk illetni a papokat: segédlelkész, helyettes lelkész, parókus, esperes, főesperes. Igaz, ezek inkább hivatalok, és ahhoz tartoznak a megnevezések. Mostani gyakorlatunkban nem nagyon alkamzunk egyéb címeket. Latin terminológia szerint létezik még a pápai káplán, a prelátus és az apostoli protonotárius. A főpap megszólítás valóban csak a püspöknek jár. (Hajdúdorogon nevezték még a közelmúltban is főpapnak a parókust, de ma már ott is kiveszőben van ennek használata.)
A határon túli magyarok ordináriusa Cserháti Ferenc püspök. Ez éppen azt jelzi, hogy szó sincs arról,hogy hazáját megtagadó emigránsoknak tekintené egyházunk a határon túl élő magyar testvéreinket.

Kicsit pontosítanom kell. A keleti egyházban sem olyan egyszerű ez a kérdés. Abban az időben kivált nem volt szó arról, hogy MINDEN MÁS nyelven végezzék a liturgiát. A körülöttünk élő görögkatolikusok javarészt szláv nyelvűek voltak. Ők ugyanazt az ószláv nyelvet használták, mint az ortodoxok már évszázadok óta. Ez azonban nem a "népnyelv" volt. Ugyanez érvényes a görög, a kopt, a szír egyházakra. E régies egyházi nyelvek már száz évvel ezelőtt is szinte érthetetlen vagy csak nagyon nehezen érthetőek voltak a hívek számára. Külön tanulni kellett. Kicsit téves fölfogás tehát az, hogy a keletieknél a nép nyelvén végzik a liturgiát.
A román ortodox közösségekben volt törekvés lefordítani a liturgikus szövegeket. Egyes történészek szerint érdekes módon éppen protestáns hatásra történt mindez. Az unió tehát már román nyelvű ortodoxokat kötött Rómához. A szláv eredetűeknél maradt a szláv. Magyar nyelvű ortodox közösségek viszont nem léteztek az unió előtt. Tehát magával az unióval indult meg a törekvés a magyar nyelv használatára. Eleinte, mint múltkor is írtam, Róma nem jó szemmel nézte ezt az irányt, hiszen a római rítusban ekkor még csak a latin használata élt. Sem a szláv, sem a görög, de a román anyanyelvűek számára sem merült föl a fordítás és a fordított szövegek jóváhagyásának a kérdése.
A mai gyakorlatunk viszont valóban előrelépésre szorul. Engedélyezett ugyan a magyar nyelv használata, de én sem tudok hivatalos írásbeli jóváhagyásról egyik liturgikus könyvünk esetében sem.

Ördögűző imádságok a papi Szerkönyvben találhatók a keresztelés és a házszentelés szertartásánál. Hogy ezek közül melyik származik Szent Baziltól, azt sajnos nem tudom.
Az un. Nagy Euchologionban van ennél több is, de ez csak kéziratban található meg Rohály Ferenc kanonok fordításában a Hittudományi Főiskola Könyvtárában.

Az "ágy-asztal közösség" megszűnését a jog előírja ugyan, pontosítja is ennek feltételeit, de a mai gyakorlat már nem alkalmazza. Ugyanis az egyedül maradt fél enélkül a jogorvoslat nélkül is járulhat szentségekhez. Természetesen akkor, ha a házassági hűséget egyedül élvén továbbra is megtartja.
Ha arra gondol, hogy szeretné a házasságkötésük körülményeit megvizsgáltatni, hogy visszamenőleg megállapítsa az egyházi bíróság, hogy az érvényesen volt-e megkötve, akkor annak útja valóban, többnyire a parókuson keresztül indítható el a korábban leírt módon. Mégsem javaslom ennek sürgetését. Számtalan példa van arra is, hogy ha meg is történt a polgári válás, egy idő után mégiscsak sikerült kibékülni. Ez sokkal fontosabb cél, mint afeletti vizsgálódás, hogy vajon minden feltétel megvolt-e az érvényességhez a házasságkötéskor.
Akkor szokták kezdeményezni ezt a vizsgálatot, amikor a sikertelen házassági kísérlet után új kapcsolatot szeretne kezdeményezni valamelyik fél.
Én inkább azt mondom, nem olyan régen romlott meg az a házasság, ha a 2009. évhez köti. Adjon még esélyt, hátha helyrehozható. Adná Isten!

Kedves Anita!
Néhány könyv címét írom le, melyeket haszonnal forgathat.
Krisztus Közöttünk c. hittankönyv; T. Schneider: A dogmatika kézikönyve (Pneumatológia című fejezet); Kallistos Ware: Az ortodox út; Walter Kasper: Jézus Krisztus Istene. Ezekben hit-tani ismereteket talál. A Liturgia és egyházművészet szempontjából még néhány.
Lakatos László: Ünnepi könyv (pünkösdnél); Ivancsó I.: Ikon és liturgia/Pünkösd; Gabriel Bunge: A Szentháromság-ikon.
Ezek mindegyike kapható a Szent Atanáz könyvesboltunkban Nyíregyházán.
A Lélek ismerete, természetesen nem szerezhető meg pusztán könyvekből. Elsőként kellett volna említenem magát a Bibliát, a könyvek könyvét, amelyből maga a Lélek szól, és nem csak Róla szól. Megteheti, hogy ezzel a fürkésző nyitott értelemmel olvassa a Biblia könyveit.
Könnyen lehet, hogy ez a kérdésföltevése egy belső indíttatásra történt, mert maga a Szentlélek hívja, hogy közelebb kerüljön Hozzá. Ennek legközvetlenebb útja pedig az imádság. Imádkozzék hát ezzel a szándékkal, hogy kérje, hívja a Lelket. Egészen biztosan megkapja, ezt Jézus világosan megígérte (Lk 11,13). Természetesen a lelkiatyával való beszélgetések, az olvasott és "talált" dolgok közös értékelése még többet segít a helyes Lélek-ismeretben. Sok sikert, sok kegyelmet hozzá!

Krisztus születésével az Isten kinyilatkoztatta Önmagát. Valóban attól kezdve számítjuk a kereszténységet, a krisztusi életet és közösséget, azóta él az Egyház, Krisztus titokzatos teste a földön. Ezalatt a kétezer év alatt aztán sok más vallás született még, mondhatjuk, egyiksem függetlenül a másiktól.
Az iszlám önmagát Mohamedtől kezdve számítja, akkor keletkezett a Korán. De az is beleágyazódik az emberiség útkeresésébe, hiszen Ábrahám hite örökösének tekinti magát. Ábrahám hitét a zsidók és keresztények elferdítették - mondja ő. Allah ugyan folyamatosan küldött prófétákat, utoljára Jézust, de hiába. A legtökéletesebb próféta, a próféták pecsétje Mohamed, akinek az a küldetése, hogy Ábrahám hitét visszaállítsa a földön. Ebben a megközelítésben érthető, ha úgy szeretnék beállítani, hogy ez az utolsó vallás. Ám azóta újabb és újabb vallásalapítók hirdettek nagy igazságokat, mindig a meglévőkből merítve, válogatva. Ezt tette Mohamed is.
Krisztus azonban nem vallásalapító, nem egy a próféták között. Olyat mondott, amit egyetlen vallásalapító sem mert volna állítani. Voltak ugyan, akik magukat istennek gondolták, ezt hirdették, de ezek a csalók vagy őrültek hamar lekerültek a történelem színpadáról. Jézus azt mondja: Én vagyok az út (Jn 14,6). Én vagyok az igazság (uo.). Én vagyok a föltámadás és az élet (Jn 11,25). Mielőtt Ábramám lett én vagyok (Jn 8,58). Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30). Aki hisz bennem, annak örökélete van (Jn 6,47). Jézus egész tanításának lényege, hogy bár Ő valóságos ember, ugyanakkor valóságos Isten. Őbenne a végtelen Szeretet vált emberré. Érdemes külön ezzel a szemmel végigolvasni pl. János evangéliumának 17. fejezetét. Ezt mondja még: Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21).
Ezt persze, az iszlám nem ismeri el, képtelen fölfogni, éppen statikus monoteizmusa miatt. Ugyanakkor szeretné úgy föltüntetni magát, mint a végső igazság ismerője és hordozója. Ezzel szemben Jézus maga az Út, maga az Igazság, maga az Élet.

Kedves Testvérem!
Amit leírt, abban csodálatosan tettenérhető a kegyelem munkája.
Azt írja, az elkövetett bűn és az önsajnálat eltávolította Istentől. Ez így is van. Mégis, azáltal, hogy a templombajárást, az imát nem hagyta el, még ha formálissá lett is, a kegyelem sem hagyta el Önt. Egyre fájóbbá lett az érzés, hogy eltávolodott az Istentől. Megvan a világos látás is, hogy mit kell tennie. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez az idei karácsony már nem fog eltelni szentgyónása nélkül.
Azt javaslom, kapaszkodjék abba, amibe eddig is, mondhatni, önkéntelenül. Imában kérje az Istent, kérje az Ő Szentlelkét, hogy segítse meg ebben a gyónásban. Ez a gyónás és azt követő föloldozás egyszerre "működésbe hozza" mindazt a kegyelmet, amit ebben a mostani időszakban nem tudott használni a meg nem gyónt bűn gátja miatt. Isten el akarja venni ezt a bűnét, meg a többit is, hogy semmi akadály ne álljon kettejük közé. Biztos, hogy így van, hiszen ezért jött a földre. Ne féljen!

Természetesen az ortodox egyház is ugyanúgy vallja az Istenszülő szeplőtelen tisztaságát, mint a katolikus egyház. Ezt dogmaként az I. Vatikáni Zsinaton mondták ki 1854-ben. Az ortodox egyház is ünnepli ugyanezt már évszázadok óta, csak "Szent Anna csodálatos foganásának" nevezi, és egy nappal később, a Szent Anna templom fölszentelésének napján, december 9-én tartja. Velük együtt több más görögkatolikus egyház is ugyanezen a napon ünnepli. Magyarországon egy évvel ezelőtt a Keleti Kongregáció engedélyével mi is visszatértünk erre az ünneplésre, amelyet Dudás Miklós püspök atya 1954-ben rendelt dec. 8-án megünnepelni.

Kedves Macika!
Ez valóban nagyon nehéz helyzet. Az öccse több ponton hibázott, de semmisem helyrehozhatatlan. Kétségtelen, az volna legjobb, ha minél hamarabb fölkeresne egy lelkiatyát. Esedékes is, hogy szentgyónást is végezzen, közben pedig tanácsot kérjen. Félő, hogy amit most mondani tudok, az csak néhány felszínes gondolat, s közelebbről megismerve az egész helyzetet, lehet, hogy nem ugyanezt tanácsolnám.
Azzal hosszú időre megnyomorítanák az életüket, ha titokban tartanák az esküvőt és elbujdokolnának valahová. Egy szigorú apa elől is legföljebb ideig-óráig lehetne elmenekülni - fölbecsülhetetlen sebeket okozva az összes többi családtagnak mindkét oldalon! - de önmagunk, lelkiismeretfurdalásunk, családi vonzódásunk, nemkülönben hazaszeretetünk, honvágyunk elől nem is menekülhetünk el. Ezt nem tartom jó megoldásnak.
A pillanatnyilag nehezebbet, de távlatábban sokkal nyitottabbat és felszabadítóbbat javaslom. Álljon oda az öccse a leendő apósa elé. (Próbálja meg esetleg előtte fölkészíteni a terepet kedvesének édesanyja és húga által.) Bármily félelmetes is, vállalni kell az összeütközést. Ám természetesen bűnbánattal, és nem magyarázkodással, főként nem vádaskodással. Azt javaslom az öccsének, hogy soha ne hozza föl vádként a rettegett apa előtt, hogy rosszul bánt a lányaival. Nemde ő is, a kedves öccse is súlyosan hibázott nem egy dologban. Vajon ő fogja-e tudni makulátlan tökéletességgel nevelni a gyermekeiket? Adja Isten, hogy legyen belőlük minél több.
Tehát mindenkit, akit csak lehet, vonjanak be egy nagy imádságba, hogy a mindenható Isten Szentlelke által alakítsa a dolgokat, az emberi szíveket, a kimondandó szavakat, és nyíltan kérje meg az öccse a szeretett leánynak a kezét. Ha netán nem is fogadná a szigorú édesapa, akkor tegye meg írásban. De hangsúlyozom, a bűnbánat és a bocsánatkérés legyen az alaphangvétel, különben remény sincs a megegyezésre.
A nagy előkészítő imádságba én is bekapcsolódom. Remélem, bátran lépni fog az öccse, különben kárbavész az imám...

Kedves Emese!
Bátran írjon az eparchia@gorogkatolikus.hu címre. Ha pedig bizalmas dolgot szeretne, akkor pedig ezen a címen megadják Önnek püspök atya közvetlen elérhetőségét.

Sokkal egyszerűbb ennek az oka. Abban az időben a római katolikus egyházban a szertartás nyelve a latin volt. Teljesen idegennek tűnt, hogy saját nyelven végezzék a liturgiát. Valójában mi is csak akkor kaptuk meg erre a teljes körű hivatalos engedélyt, amikor a Vatikáni Zsinat határozata alapján ez a latin rítusban is engedélyezetté vált.

Mai modern világunkban éppen olyan nehéz a gyónás, mint régen.
Az Egyház ugyanakkor megengedi a telefonon való gyónást, de csak végszükség esetén. Fontos és elengedhetetlen elem, hogy a két személy között közvetlen kapcsolat legyen. Ezért nem lehetséges például a levélben gyónás, és éppen így a világhálón keresztül sem. Kétségtelen a skype, az már olyan mint a telefon, de nem nagyon szeretnék ennek részleteibe bocsátkozni.
Az Ön esetében, ugyanis, szerintem nem végszükségről van szó. Ha már 3 éve kint él, akkor bizonyosan beszéli annak az országnak a nyelvét. Tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz idegen nyelven gyónni, de ha az ember fölkészül rá, esetleg le is írja, amit mondani akar, akkor mégsem olyan lehetetlen.
Azt tanácsolom tehát Önnek, hogy ha nincs lehetősége magyar papot fölkeresni, akkor vegye a fáradságot, és készüljön föl az idegen nyelvű gyónásra. Itt a Karácsony, semmiképp se halassza el! Rá egy hónappal a második már könnyebben fog menni...