Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizennyolc meg hat? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Atanáz püspök atya szentelési videóját néztem délután.
Hátha tud nekem segíteni a Lelkiatya: a püspöki liturgia elején a püspök a dikérionnal és trikérionnal áldást ad és közben mondja: "Uram,Uram, tekints és nézz le..." stb.
Vasil püspök atya ezt milyen nyelven teszi? Ószláv vagy esetleg az anyanyelvén (ha jól tudom szlovák)?
Ennek mi a szövege?
Köszönöm,előre is!
István
Kedves István!
Atanáz atya püspökszentelésén a Keleti Kongregáció titkára, Cyril Vasil érsek volt a főcelebráns. A Liturgia kezdetén ugyanazt az imádságot énekelte, amelyet a püspöki liturgián mi is megszoktunk, csak ószláv nyelven. Magyarul így hangzik:
"Uram, Uram, tekints és nézz le a mennyekből, és látogasd meg a te szőlőskertedet, melyet a te kezed ültetett, és erősítsd meg azt. Legyenek kezeid mindenkor az emberek fiain, kiket megerősítettél.
Cyril érsek az ószláv imát a nyugati kiejtés szerint énekelte, ahogy általában a ruszinok, de a szlovákok és ukránok is. Íme, a szöveg az ő kiejtése szerinti átiratban:
Hoszpodi, Hoszpodi, prizri na nebeszje, i vizsgy, i poszetyi vinohrad szej i szoversi i, egozse naszagyi desznica tvoja, Hoszpodi; budi ruka tvoja na szina cselovjecseszka, egozse ukrepil jeszi szebje.
Tisztelt Lelkiatya!

Kérdésemre, ahol Atanáz atya püspöki címere után érdeklődtem, ezt a választ adta: "Ennek az az oka, hogy Atanáz atyának valóban nincsen címere. Legalábbis eddig nem láttuk sehol."

Lehet tudni, hogy miért nincs Atanáz atyának címere? A püspököknek ezek szerint nem kötelező a címer? Esetleg annak tudható be, hogy a Görögkatolikus Egyház meg kíván tisztulni pápai buzdításra a latin elemektől? Tudtommal a keleti egyházakban nincs címere a püspököknek.

Köszönöm válaszát!
Sajnos, nem sikerült a végére járnom, hogy Atanáz atya pontosan miért nem készített címert. Tudva levő azonban, hogy Atanáz püspök atya is törekszik hűségesen igazodni a keleti hagyományokhoz, ezért nem kizárt, hogy ebben a kérdésben is azt követi.
Kedves Lelkiatya!
Nem olyan régen részt vettem egy lelkinapon,ahol kiscsoportos beszélgetés is volt,ahol a lelkiélmények megosztására is sor került.Volt ott egy fiatal asszony,aki arról beszélt,hogy neki olyan kegyelmet adott a Jó Isten,hogy megtudja érezni mások örömét és szenvedését is még akkor is ha távol vannak töle.És hogy ilyenkor általában elkell gondolkodnia,hogy ki is az az ember aki bajban van.A kérdésem az lenne hogy az ilyen fajta megérzések tényleg Istentöl származó kegyelemnek tekinthetök-e?Nekem is vannak ilyen jellegü megtapasztalásaim,egy személlyel kapcsolatban,akitöl több száz kilométer választ el.Sokszor volt,hogy ráéreztem,hogy valami nincs rendben,féjdalmat és szenvedést éreztem vagy egyfajta belsö kényszert éreztem,hogy irjak neki,megkérdezzem hogy van vagy egyszerüen csak küldjek neki egy imádságot,vallásos dalt vagy történetet mivel ö is keresztény.Leginkább azonban imádsággal tudtam támogatni öt a nagy távolság miatt.Vegyes érzelmek vannak bennem ezekkel a megtapasztalásokkal kapcsolatban,nem tudom jók-e vagy rosszak,mert sokszor nagy intenzitással törnek rám,jó volt hallani hogy másnak is vannak ilyen jellegü megtapasztalásai.Mivel ezt a dolgot nem tártam fel egy atyának sem,mert különösnek tekintettem,hogy ilyen jellegü megtapasztalásaim vannak,szeretném megkérdezni a Lelkiatyát,hogy létezik-e az ilyen és ehhez hasonló golgokra valamilyen magyarázat.
Válaszát elöre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel?Lina
Kedves Lina!
Amit az említett fiatalasszony elmondott abban a csoportban, nekem túlzásnak tűnik. Mindazonáltal ilyen jelenségek valóban vannak. Ugyanúgy Istentől származnak, mint bármely más adottság: zenei képesség, alkotó tehetség, vagy egyszerűen, ha valaki jól tud fütyülni. Hogy megérezzük a hozzánk érzelmileg közel álló ember helyzetét, az majdnem természetes. Ha ennél többről van szó, az sem természetellenes, csak a tudomány ma még nem tudja megmagyarázni.
Önmagában se nem jó, se nem rossz egy ilyen képesség. Lehet jóra használni, és sajnos, lehet nagyon rosszra is. Éppen ezért némileg óvatos vele a Katolikus Egyházunk. Nem kell különösebb gondot fordítania rá. Az az Úr Istennek valóban valami egyedi terve van ezzel kapcsolatban, akkor az idejében jelezni is fogja. Törekedjék arra, hogy mindig mindenben szolgálatára legyen embertársainak!
T.Lelkiatya! Az a kérdésem,hogy a Jézus anyai,v.apai ágon Dávid leszármazottja? Ha a Mária ágán Dávid utódja ,akkor nem értem. Ha Isten az " apja " ,akkor meg azért nem értem. Ha netán József miatt,akkor meg,hogyan? Köszönettel: B.B.
Máté a zsidó szokásoknak megfelelően József családfáját adja meg. Női családfákat nem volt szokás rögzíteni. A családfa így is tanúsítja, hogy Krisztus Dávid fia, mert Mária is szükségszerűen Dávid leszármazottja volt, ha eljegyezhették Józseffel. Máriának is el kell mennie Betlehembe, hogy ott iratkozzék fel a népszámláláson.
Kedves Lelkiatya!

Vallas orara kellene dolgozatot irjak a " remenyrol" de sehol nem talalok rola semmit.
Elnézést kérek, kicsit megkésve válaszolok. Lehet, hogy azóta a vallás óra már meg is volt. Mindenesetre az itt címmel jelzett két könyvben nagyon sok értékes tanítást talál a reményről.

XVI. Benedek pápa Spe Salvi enciklikája a reményről: www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/encyclicals/documents/hf_ben-xvi_enc_20071130_spe-salvi_hu.html

Barsi Balázs ferences atya: Krisztus, a mi reménységünk www.ppek.hu/k374.htm

Ha esetleg már valóban megvolt a vallásóra, akkor is javaslom ezeket elolvasni.
Tisztelt Lelkiatya!
Tud-e olyan személyről, aki le tudná fordítani magyarra az alábbi görög katolikus anyakönyv fejlécét?
1.Numele si Conumele personeloru cununate, relegiunea, si loculu de unde suntu.
2.Numele si Conumele Nanasiloru
3.Numele si Conumele martrieloru, despre imprumutat'a invoire.
4.Anulu si dilele lunei in care s'an facutu vestirile; seau numerulu anulu, lun'a si diu'a dispensatihnei dela vestiri.
5.Anulu, lun'a din'a si numerulu dispensatiunei dela impedecare,canonica, seau politica.
6.Prcotulu cununatori.
7.Anulu, Luna, diu'a Cununiei.
8.Etatea mirelui.
9.Etatea miresei.
10.Statulu cununatiloru, juni, seau veduvi, amendoi, an numai una facia si care!

Segítségét előre is nagyon köszönöm
Dózsa Lászó
1. A házasságot kötöttek család és keresztneve, vallása és származási helye.
2. A keresztszülők családneve és keresztneve.
3. A tanuk családneve és keresztneve ahonnan az engedélyt kapták.
4. A kihirdetés évének, hónapjának és napjának megjelölése, a diszpenzáció napja és hónapja.
5. A diszpenzációs kánoni vagy politikai akadályának éve hónapja és napja.
6. Az esketők
7. Az esküvő éve hónapja és napja
8. A vőlegény állapota
9. A menyasszony állapota
10.A házasulandók állapota,hajadonok vagy özvegyek, mindkettő vagy csak egyik és melyik!

Ez egy nagyon archaikus régi román szöveg melyet ma már csak a Moldáv Köztársaság területén beszélnek.
szeretném megkérdezni a Lelkiatyatol,hogy a reverendaval szemben mi a velemenye a papi civilrol?
A gor.kat. papnovendekek hogy allnak ezzel? Lehet nekik ezt viselniuk?
Egyaltalan van ennek un. hagyomanya a gor.kat.-oknal?
Bar ez nem lelki kerdes volt,megis ez az egyetlen hely,ahol fel tudom tenni ezt a kerdest hiteles valaszt varva,amit elore is koszonok!
A kérdés színvallásra bír. Nemigen vagyok kibékülve a papi civillel. Maga a szó is fura egy összetétel, árulkodó: pap vagy civil ember viselete ez? Olyan papi viselet, amely jobban hasonlít a civilhez? De miért kell hasonlítania? Ha civil, akkor legyen az: pulóver, ing, zakó, póló. A pap, amikor civil, akkor ugyanolyan ember, mint a többi. Ilyenkor miért ne hordhatna ő is ugyanolyan ruhát? Ha viszont éppen papi feladata van, akkor vegyen fel papi ruhát: reverendát. A hívek szeretik látni a papot reverendában. Ránéznek és Isten jut az eszükbe. Úgy látom, hogy a görög kispapoknál ez ugyanúgy működik, mint a rómaiaknál. Attól kezdve, hogy reverendát kap, hordhatja a papi civilt. Van köztük, aki ezt, van, aki azt szereti jobban viselni.
Kedves Lelkiatya! A következő kérdéssel, pontosabban problémával fordulok önhöz. Van egy kedves barátom, akivel 3 évig nagyon jól megértettük egymást, az elmúlt kb. egy évben azonban úgy érzem,amellett hogy én keresem vele a kapcsolatot, ő nem igazán,legfeljebb ha segítségre van szüksége, pedig számomra ez a barátság nagyon értékes, mert nemcsak a közös szórakozás, közös programok kötöttek minket össze, hanem az alkalmasint együtt végzett imádság is! Rettenetes lelki fájdalmat okoz mondjuk így távolodása! Nem tudom mitévő legyek!!!
Várom válaszát!
Egy elhagyott barát
Kedves Testvérem!
Aligha tud tenni valamit ennek a barátságnak a fölmelegítéséért.
Azt javaslom, ne is erre törekedjék. Inkább készítse a szívét a továbblépésre - még ha nehéznek tűnik is. Bizonyosan mindketten változnak, Ön is és a régi barátja is. Eközben az érzelmek is változnak, s persze, az a nehéz, amikor nem egy ütemben. Ez pedig gyakran előfordul. Ám ne legyen emiatt elkeseredve. Higgye el, javára fog válni, lelke, személyisége erősödésére, érlelődésére fog szolgálni az, amit történt, vagy történik most. Köszönje meg a Jó Istennek, hogy voltak nagyon szép napjaik, időszakaik. Ha nem folytatódik, akkor készít az Úr újabb ajándékokat. Még azt sem mondom, hogy imádkozzék e régi barátjáért, hisz ezzel az emlékezéssel is csak nehezíti saját magának az eltávolodást. Bízza az Úrra ennek elrendezését! Őbenne még soha senki nem csalódott.
DJK!

Tisztelt Lelkiatya!
A MKPK honlapján a püspökök között azt látom, hogy Atanáz püspök atyának nincs püspöki címere, míg Fülöp püspök atyának igen. Ennek van valami oka?

Köszönöm válaszát!
Ennek az az oka, hogy Atanáz atyának valóban nincsen címere. Legalábbis eddig nem láttuk sehol.
Kedves lelkiatya!
Az utóbbi hetekben bosszantva jövök vissza - sajnos - a vasárnapi 1/2 9-es Szentmiséről a nyíregyházi központi templomból.
Sokat olvasok itt a papnövendékekről,hogy egyes emberek szerint milyen felháborítóan viselkednek. Ez nagyon nem igaz ... általában.
Ami engem háborít, hogy ha látom, hogy a papnövendékek meglógnak a szertartásokról áldozás után,mert épp nincs ott egy elöljárójuk vagy nem tudom hogy megy ez...
Örülök neki viszont,hogy nem reverendás kispapokat látok,tehát az évek során csak komolyabban veszi az ember ezeket és nem tesz ilyet.
Viszont mérhetetlen bosszant ez,ha látok ilyet és egyszerűen elönt az ideg. Épp az áldozás után vagyok ilyenkor és nagyon úgy érzem,hogy az a szeretetlen állapot,amiben vagyok,nem méltó ehhez.
EZt le akarom küzdeni,de nem tudom.
Ebben kérném lelkiatyám segítségét.
Mély tisztelettel és szeretettel:
P.P.
Kedves Testvérem! Tisztelt P.P!
Ne hagyjuk, hogy az ördög kijátsszon bennünket! Valóban, a Szent Liturgia leggyönyörűbb pillanata a szentáldozás. Ilyenkor senki és semmi más nem fontos, csak egyedül az Úristen, aki érkezik hozzánk, aki nekünk adja magát. Ha ekkor másra figyelek, főként ítélkező gondolattal, akkor észrevétlen átsuhan rajtam a pillanat. Nem mondom, hogy hatástalanul, de lélektanilag valóban elveszíthetem az Istennel találkozás misztikus állapotát. Ne hagyjuk!
Másokra tartozik, hogy ekkor ki mit csinál, hova megy, hova áll. Örvendezzem a fölbecsülhetetlen ajándéknak!
Én úgy látom, hogy a kispapokat az elöljárók nagy bizalommal nevelik. Nincsen csendőri felügyelet. Ez bizonyosan jót tesz nekik, és átérzik ők is annak felelősségét, hogy rajtuk múlik, jó pappá válnak-e.
K. Lelkiatya. Mit jelent az,hogy házastársi kötelesség,és ha nem egy vallásuak. Köszönöm. MRDI
Fontos meggondolni, hogy a házastársi kötelesség ?ön-kötelesség?, azaz saját magunkat kötelezzük el. Ilyen értelemben a kötelesség nem kívülről ránk rótt idegen kötelesség, hanem önként vállalt életstílus. A házasság fő célja, hogy a másikat otthonhoz segítsük: a Mennyek Országában az Atya otthonába is, és e világon is. Azaz fő cél, hogy a másik üdvözüljön mellettem.
Ennek tartalmi részleteit nem írja elő az Egyház, felnőtt, érett híveire bízza, hiszen ez földrészenként, kultúránként változhat. Beletartozhat az otthon érzelmi melege, a közös beszélgetések, a közös háztartás, közös családi kassza, egymás ápolása, s természetesen a szexuális kapcsolat, a gyerekekről való közös gondoskodás is. Nem csak alkalmazkodásról, kiszolgálásról van szó, hanem a másikért való halálról és feltámadásról. Ehhez van szükségünk a házasságkötés szertartásának kegyelmére, a közösen vett szentségekre.
Az a házasság, ahol fél szavakból is megértjük egymást, mert ugyanolyan a hitünk ? és más az olyan házasság, ahol állandóan küzdeni kell már a templomi esküvőért, a gyerekek megkereszteléséért, a keresztény erkölcsi normákért, a vallásos életvitelért.
Lelkiatya!
Örömmel olvastuk Fülöp püspök atya cikkét a decemberi Szemlébe, mely a Szent Család ikonról szól. Ám felvetett bennük különféle kérdéseket. Idén a Család Éve van. az Egri Egyházmegye ez év kapcsán kiadott egy kártyanaptárt, melyen a Szent Család van olyan ábrázolásban, mint amelyről a cikk szólt. Ezt nem értettük, nem lehet és mégis lehet?
Ha a Család Évében a Szent Családot választjuk példaképként, akkor nem ábrázolhatjuk? És mi van a szobrokkal és a freskókkal?
Előre is köszönjük válaszát!
Alexandra és Péter
Kedves Alexandra és Péter!
Én is nagyon megörültem ennek a cikknek. Amit azonban erről a Szemlében olvashatunk, az egyértelműen görögkatolikus egyházunkra vonatkozik. A bizánci egyház sajátossága, hogy szigorú szabályokkal, a hagyományok megőrzésével irányítja az alkotókat, hogyan kell képet, képállványt, templomot és egyéb művészeti alkotásokat létrehozni. Természetesen bárki festhet olyan képet, amelyen egymást átölelve láthatók a Szent Család tagjai. Ilyet használni, terjeszteni nem tilos. Csupán nem szabad ikonnak nevezni, mert nem felel meg az ikonok előírásainak. Görögkatolikus egyházunkban pedig azért nem ildomos használni, mert nálunk viszont az ikonok és az ikonikus ábrázolás az egyetlen megengedett és hitünket is tartalmazó és közvetítő forma.
Biztos vagyok abban, hogy Püspök atya is ugyanezzel a szándékkal írta meg ezt a tanítását.
Tisztelt Lelkiatya!
Engem az érdekelne,hogy hogyan kell viselkedni az olyan személyekkel,akik már megbántottak bennünket,és amikor mi kicsit távolodunk tőlük,ők elkezdenek lépéseket tenni,de ha mi arra pozitivan kezdünk reagálni akkor ők ujból visszahuzódnak és mellőznek bennünket?És ez ismétlödik folyamatosan,nem lehet megszakitani a kört.Nekem egy ilyen jellegű megtapasztalásom van egy "barátnőmmel".Nem tudom mire véljem a viselkedését,kezdetben nem ilyen volt,vagy még akkor nem ismertem eléggé őt.Néha erős a gyanum,hogy neki valamilyen pszichikai gondjai is vannak,sokszor furcsa üzeneteket küld.Ugy veszem észre hogy gyakoriak a hangulatváltozásai is,van hogy teljesen maga alatt van,van amikor meg ennek az ellentéte jellemző rá,nagyon feldobott lelkiállapotban van,van amikor meg teljesen normálisan viselkedik.Tisztázni nem lehet vele a dolgot,ugy érzem,mert amikor próbáltam,ugy értelemezte az egészet,hogy csak magamra gondolok,magam miatt aggódom,meg se merem kérdezni tőle,hogy mi a viselkedésének az oka,mert csak elmérgesiteném a helyzetet.Lehetséges az hogy valaki rossz indulatból viselkedik igy?
Arra gondolok,hogy ez a személy vagy nagyon manipulativ vagy tényleg beteg.
Válaszát nagyon köszönöm!
Leírásából azt gyanítom, hogy a barátnője valóban lélektanilag zavart lehet. Semmiképp sem kell rossz indulatot feltételezni. Ha van benne manipuláló hajlam, ez is csak zavart lelkivilágának eredménye. Valószínű, nincs is sok barátnője magán kívül. Ezért számára Ön nagyon is fontos, mégis valamiképp érzékeltetni akarja, hogy ő nem kötődik. Ez egy kicsit önbecsapás, a valós helyzet álcázása. Ez magyarázhatja állhatatlan, szeszélyes viselkedését.
A tanácsom, hogy törekedjék vele mindig ugyanazzal a szeretettel viselkedni. Ezzel az állandósággal tudja némiképp ellensúlyozni az ő változékonyságát. Félő, hogy valóban nem tudja ezt vele megbeszélni, mert éppen a valóságtól menekül, azzal való szembesülést, szembesítést szinte támadásnak tartja. De ha Ön viselkedésében állandó szeretetet mutat felé, ez számára is gyógyító lehet. El kell érnie, hogy Ön sohase sértődjék meg, ne kelljen magyarázkodnia. Ehhez, persze, nagy lelkierő szükséges, de ha törekszik rá, nem csak a kapcsolatuk maradhat meg, de az Ön lelke is erősödik, fejlődik közben.
Arra azonban vigyáznia kell, hogy ne váljék kiszolgáltatottá, ne legyen szeszélyeinek áldozata. Ezért szükséges az Ön részéről az állandóság, és bizonyos távolságtartás. Legegyszerűbb az volna, ha megszakítaná vele a kapcsolatot, de ennek mindketten csak kárát látnák, hiszen ő magányossá válna, Ön pedig elmulasztana egy jó lehetőséget arra, hogy Krisztus szeretetében erősödjék.

Lelkiatya!
Az életem nem oldódott meg és nem akarok hazugságban élni! Az elmúlt 10-15 évben a gyónásaim se voltak igazak, mert a lelkem méllyén nem hittem és nem mondtam el mindent. Már odáig jutottam, hogy szeretnék kilépni az egyházból! Mi ennek a módja, hogyan járjak el? Több hónapos, majdnem egy éves vajúdás után jutottam el idáig, engem Isten elhagyott és nem akarok egy olyan szervezethez tartozni, ami nekem nem hiteles. Nagyon el vagyok keseredve és nem tudok ebből kimászni, kérem segítsen! (Fordultam szakemberekhez is, szedek gyógyszereket is, de semmit se segítenek! Az én problémám méllyen személyes, amit nem lehet gyógyszerekkel és pszihológusi tanácsokkal orvosolni,?
Elhatároztam, hogy kilépek az egyházból, számomra ez nem megfelelő, mert egyre jobban tönkremegyek lelkileg és a mélyrepülésem már tavaly december óta tart! Ez nem normális eset. Szeretném, ha végre valaki ezt elismerné!
Válaszát előre is köszönöm! Mariann
Kedves Mariann!
Nincs olyan emberi nehézség, amit Isten meg ne tudna gyógyítani. Amikor távol érezzük Őt magunktól, akkor jutunk arra a gondolatra, hogy elhagyott, hogy Ő sem tud, vagy nem is akar segíteni. Ám ez badarság. Ő mindig, minden körülmények között lát bennünket, vigyáz ránk, akar és tud is segíteni.
Ha elhagyná az Egyházat, vajon mi volna jobb. Vajon nyerne-e békét ettől a lépéstől? Lehet, egyfajta bosszú elégtételérzése kerítené hatalmába, de attól semmi nem változna meg, semmilyen megoldást nem hozna. Megértem, hogy sérelmeket, sebeket kapott a paptól, de emiatt ne saját magát büntesse. Imádkozzék ezért az atyáért, és az Egyház többi bűnös tagjáért. Ha ezt teszi, ezzel sokkal többet tud gyógyítani a lelkén. Tanácsolhatom még azt, hogy próbáljon segíteni másokon. Most, Karácsony táján különösen is sok lehetőség kínálkozik rá. Terelje el a figyelmét a saját fájdalmairól, saját életéről. Aki elveszíti, megmenti azt?
Én is imádkozom azért, hogy békére találjon.
Tisztelt Lelkiatya!
Minap egy baráti társaságban, ahol tudják elhivatott görögkatolikusságomat, újra felhozták a szokásos egyház hibái témát. egy darabig tartottam magam, hogy nálunk görögöknél más helyzet, s akkor ők egy konkrét példát hoztak fel....
De a lényeg: Hogyan tudja egy civil megvédeni az egyházát ilyen támadások esetében? (pl. jó lenne ha valaki írna arról egy cikket, hogy milyen belső ellenőrzés van az egyházban? Vagy hol lehet erről olvasni? Van-e valami egyházi belső törtvénytár, mely szabályozza ezeket, s amire lehet hivatkozni?). Mit lehet ilyen esetekben mondani, hogy egyházunkat megvédjük? Mert nagyon fájna, ha valamelyik liberális média részéről a pécsihez hasonló támadást érné szeretett püspökünket?
Köszönettel:
Dr. Kovács János
Tisztelt Kovács János Úr!
Sokat szenvedünk attól, hogy Krisztus Egyházát okkal, ok nélkül szidják, becsmérlik, vádolják. Maga a tény is érdekes, hogy kinek és miért jó ez. Hogy a földi egyház nem hibátlan, nem bűntelen, az nyilvánvaló, hiszen minden egyes tagja bűnös ember. De mi örömüket lelik abban, és egyáltalán miért, ha ezt az Egyházat rossz színben tüntethetik fel? S ami még fájóbb, hogy nem is csupán a kereszténység nyílt ellenfelei teszik ezt, de sok esetben maguk a keresztények is.
Sajnos alapvető része a megromlott emberi természetünknek, hogy más hibáit méregetjük. Erről már Krisztus is világosan beszélt (Mt 7,3-5). Jól esik más hibáiban vájkálni, mert akkor a magunkét elrejthetjük. Legalábbis önkéntelenül ezt gondoljuk.
A legtöbb esetben a fölhánytorgatott dolgoknak vagy nincs is alapjuk, vagy igen, de azt is eltúlozva tárgyalják. Ez a túlzásba szívesen hajló magatartás is roppant elgondolkodtató. Ha látunk hibát, akkor azt miért kárörvendő lélekkel szemléljük?
Az esetre én is csak annyit tudok mondani, hogy annál sokkal becsületesebb a püspök atyánk, semhogy ilyet megengedne. Vádakat nagyon könnyű összeszedni, de azokat bizonyítani már sokkal nehezebb. Nem véletlenül írja Szent Pál is: "Presbiter ellen ne adj hitelt a vádnak, csak két vagy három személy tanúságára" (1Tim 5,19). Alapvetően jó magatartás az, ha papjainkat, az Isten választott embereit vádaskodás esetén a védelmünkbe vesszük. Nyilván vannak hibáik, azokat pedig azzal az irgalommal próbáljuk meg kezelni, amilyen irgalommal kezeli az Úr a mieinket.
    ... 378 379 380 381 382 
383
  384 385 386 387 388 ...