Kedves Anita!
Bevallom, először nem is értettem a kérdését. Talán arra gondol, hogy az esküvő során egy külön szerződéses megállapodást kötnek a vagyoni helyzetükről? Erre semmi szükség nincs, ezt a polgári törvénykönyv pontosan szabályozza. Ha valamelyik fél vagy annak családtagjai ehhez ragaszkodnak, az valóban súlyos bizalmatlanság jele. De nem is csak utal. Magának a házasságkötésnek az érvényességét is megkérdőjelezheti. Hiszen mi másért készítenék el ezt a szerződést, mint azért, hogy az esetleges váláskor majd ennek alapján rendezzék az anyagi kérdéseket? Lehet, hogy rosszul gondolom, de én másra nem tudok következtetni. Ez viszont azt is jelenti, hogy az a fél szinte előre beépíti a válás lehetőségét, és nem véglegesnek tekinti a házasságot.
Nem javaslom, hogy olyan emberrel kösse össze az életét, aki eleve ezzel a bizalmatlansággal indítja az életét. Még ha nem is válnának el, akkor is nagy az esélye, hogy állandó veszekedés forrása lesz az anyagiak kérdése.

Amit szeretne, jogos igény, hogy bárki belép az ajtaján, előtte kopogjon, még akár a saját szülei is. Gondoljon azonban arra, hogy az Ön szüleinek annak idején volt-e saját szobája. Mert ha nem, akkor ne csodálkozzon azon, hogy ők erről másként gondolkodnak. Ők talán nem ebben éltek, nem ebben nőttek föl. Ha tanácsot adhatnék a szüleinek, én is azt mondanám, hogy kopogjanak. Ez a szeretet és figyelmesség jele is. Ha szeretik Önt, akkor figyelembe veszik ezt a kívánságát. Ugyanakkor ezt nem követelheti meg tőlük. Főként, ha veszekedés kerekedik belőle. Akkor inkább jobb, ha elfogadja a kopogás nélküli benyitást.
Azt javaslom, hogy beszéljen erről a szüleivel nagyon higgadtan. Nem az Ön szobájában, vagy legalábbis nem akkor, amikor éppen benyitottak, s ilyenkor úgyis paprikás a helyzet. Várja ki az alkalmas helyzetet, jól imádkozza meg előtte, s egyszer ültesse le őket, és mondja el a kérését és az érveit. Így van esélye, hogy valóban be is tudják azokat fogadni, és megértik Önt.

A nagyböjt hétköznapjai úgynevezett aliturgikus napok. Ezt azt jelenti, hogy ezeken a napokon nem végzünk Isteni Szent Liturgiát. Sok más szertartás van helyette. Előszenteltek Liturgiája csak szerdán és pénteken van, még a szerzetesházakban is. Ugyanakkor van rá példa, hogy megfelelő okokból más napokon is végezzenek.
Ezért nincsen a Szertartási Utasításban jelölve újszövegségi szentírási szakasz a hétköznapokra.
Ahol valami oknál fogva mégis végeznek Szent Liturgiát, akkor a melkita rendet követik, de ezt nem közli a mi Utasításunk.

A karácsonyi készülődésünk lényege a bűnbánat. Hiszen azért jön közénk Krisztus, hogy a bűneinktől megszabadítson. Azért várjuk annyira az ünnepet, hogy megélhessük az Istennek ezt a végtelen szeretetét, amellyel átölel minket. Ezzel a szeretetével vált meg bennünket. Nagyon helyes, ha izgatottan és örömmel készül az ünnepre. Ez az elkövetett dolog pedig késztesse Önt még mélyebb készületre. Ennek része a karácsonyi szentgyónás is.

Kedves Richard!
Felelősen kell élnünk. Egy autó nem olyan érték, amelyet bárkinek odaadhatnánk. Még barátnak sem, akár egyetlen útra is. Erős bizalmi kapcsolat szükséges ahhoz, hogy az autót kölcsönadjuk másnak. Tehát semmiképp sem javaslom, hogy a munkatársának hosszabb időre odaadja. Valószínű Ön igen jó szándékú ember, sokat segít másoknak. Ez helyes, de figyelnie kell, hogy ne használják ki Önt. Nem csak az Ön érdekében, hanem azok védelmében is, akik ebbe a súlyos hibába beleeshetnének. Ezt jelenti a felelős élet.

Kedves Tímea!
Szoros értelemben a házasság előtti tisztaság azt jelenti, hogy a fiatal pár az esküvő előtt nem létesít testi kapcsolatot, tehát mindketten szűzen őrzik meg magukat a nászéjszakáig. De jól sejti, hogy ez még önmagában kevés. Ügyelni kell arra, hogy az egymást szerető fiatalok ne is játszanak a tűzzel, a kapcsolatukban ne engedjenek szabad utat az érzékiségnek.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Az udvarlás időszaka arra való, hogy a fiatalok minél jobban megismerjék, minél jobban megszeressék egymást. Ismeret nélkül nincs szeretet! Ha egy fiú udvarol egy lánynak, akkor elsősorban egymás lelkét kell megismerni, nem egymás testét. Ez utóbbi természetes módon velejárója a lélekismeret folyamatának. Önbecsapás azt mondani, hogy azért közeledjenek egymáshoz testileg, hogy ezzel a házasságkötés után már ne legyen gond. A házasságban évtizedeken át folytatódik egymás megismerésének ez a csodálatos folyamata. Amit ilyenkor a fiatal test kíván, az valójában az érzékiség. Ennek természetesen megvan a maga helye és szerepe, Istentől áldott ajándék ez a képességünk is. De vigyázni kell vele, mert ha nincs megszelídítve, akkor könnyen megvadul, és ellenünk fordul. Még azt hazudja, hogy szép, de már magával ragadja a hév, és ha nem tud az ember rajta uralkodni, akkor már egyáltalán nem a szeretet kifejezője.
Amikor egy barátkozó kapcsolat elér oda, hogy bizonyos testi közeledés is legyen (kézfogás, ölelés, csók), akkor is ügyelni kell, hogy sohase az érzékiség kerekedjen felül. Ezért érdemes tartózkodónak lenni, a fiúnak is, a lánynak is, mert azzal semmit sem veszítenek, sőt, a kapcsolat lelki oldala ilyenkor sokkal nagyobb teret és hangsúlyt kap. Ha viszont nem tartózkodók, ha többet megengednek maguknak a kelleténél, akkor elszabadul az érzékiség, és bármilyen közös fogadalmat, elhatározást tettek is, nagyon könnyen belecsúszhatnak a testi kapcsolat bűnébe. Ez a tartózkodás, ennek kemény küzdelme tanít meg arra, hogy majd a házasságban, a házaséletben se legyenek önző módon csupán az érzékiségtől vezetve, hanem mindig egymás örömét keressék.

Igen, megteheti. Hiszen, még házas ember is tehet tisztasági fogadalmat. Nyilván ebben az esetben csakis a házastárs beleegyezésével, vagyis közös megegyezéssel. Ugyanakkor nem javaslom, hogy ezt a fogadalmát elkapkodja. Még a szerzetesi fogadalmat is sok-sok év előzi meg, legkevesebb 3-4, de van, ahol 8-10 esztendő. S itt az illető a vele egygondolkodásúak közösségében él, tehát a külső körülmények segítik e súlyos fogadalmának megtartásában. Aki a világban él, annak sokkal nehezebb a fogadalmához hűségesnek maradni. Az ilyen életre szóló fogadalmat nagyon meg kell gondolni, és csakis saját lelkivezető mellett és annak áldásával szabad megtenni.

Kedves Zsuzsa!
Kétségtelen, hogy az ilyen szörnyű esetekben a sátán működik az emberi lélekben. Viszont nem az emberi akarat felfüggesztésével, hanem annak beleegyezésével. Ilyen esetekben nem az ördögűzést kell alkalmazni, hanem az állhatatos imát és böjtöt. Sajnos nem létezik olyan szertartás, amely - mint egy kúra - eltávolítaná ezt a jelenséget. Hiszen ez nyilvánvaló bűn, amelyből csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Viszont az érte mondott imádságok, érte felajánlott áldozathozatalok nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a kegyelem hatására a férje végre fölismerje tettét és elinduljon a bűnbánat útján.

Sebastian atya Indiából származik, malabár, tehát keleti rítusú áldozópap. Ugyanakkor szokott latin rítusú szentmisét is végezni, tehát minden bizonnyal megvan a birítusú engedélye. Ez hazánkban igen ritka, de az ő esetében érthető. Igaz, ez sem indokolja, hogy bizánci rítusú liturgikus öltözéket vegyen föl.

Hadd igazítsam ki a szándékát. Olyan ajándékot adjon, ami a keresztségre emlékezteti, nem pedig a keresztszülőjére. Bár, gondolom, Ön is elsősorban erre gondolt. Nos, legjobb ajándéknak egy falra akasztható szép keresztet javaslok, amelyet a szobájában elhelyez, amelyet gyakran lát, ha belép az otthonába, vagy egyenesen az ágya fölé helyez, vagy más kiemelt helyre. Ez segítheti őt abban, hogy gyakran elé álljon is imádkozzon, hogy egész életében ne halványuljon el az a buzgó szeretet, a mely most benne él, a keresztségre készülés időszakában.

Kedves Katalin!
Ön bizonyára nagyon szereti a latin rítust, szereti a római katolikus szentmisét és más latin rítusú szertartásokat. Ezért is érzékeli olyan nagynak a különbséget a bizánci rítussal szemben. Két nagyon ősi hagyományról van szó. Nem lehet azt mondani, hogy egyik levált a másikról, hiszen már a II-III. századtól kezdve az egyes területeken különböző imarendek, különböző dallamvilág alakult ki. Nem is csak ez a két rítus van, hanem még ezeken kívül nagyon sok más is a Katolikus Egyházon belül. El kell tudnunk fogadni egymásét, csak akkor tudjuk elfogadni egymást is.
Önnek a szobrok segítenek jobban az imádságban, másoknak meg az ikonok. Különbözőek vagyunk.
Helyesen figyelte meg, hogy a bizánci rítusban gyakran említjük az Istenszülő nevet. Ez fontos hittétel, melyet már 431-ben megfogalmazott az Anyaszentegyházunk: mivel Jézus Krisztus valóságos Isten, ezért az ő édesanyja, Mária valóságos Istent szült, tehát ő Istenszülő. Való igaz, hogy ezt az értelmünkkel felfogni szinte lehetetlen, mégis fontos hittétele a katolikus egyháznak is, amelyet vallanunk kell, még ha ritkábban említik is így a latin rítusban.
Hitünk fontos tétele az is, hogy amikor Istenről beszélünk, akkor egyaránt vonatkozik az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre.

Kedves Mea!
Mint látja, nem a teljes levelét közlöm, csak néhány részletet.
Soraiból azt érzem, valóban fordulatot kell tennie az életében. Azt érzem, szüksége van arra, hogy meg tudjon feledkezni önmagáról. Ezért nagyon jó gondolat az elvonulás. Persze, ez nem lehet menekülés, hanem kifejezetten azzal a céllal, hogy az Úrra figyelhessen. Nem tudom, volt-e az utóbbi időben lelkigyakorlaton, vagy volt-e lehetősége néhány napot szerzetesek között töltenie. Ezek mindig segítenek a lelkünk hullámzását lecsendesíteni, és tisztultabb látással jobban az Úr Istenre figyelni.
Nyilván a barátnője sem hibátlan. Mégis el kell gondolkodnia azon, amit mond a kapcsolatukról. Valószínű, Ön észre sem veszi, hogy túlságosan kötődik hozzá. Ilyenkor szokta ugyanis azt érezni a másik, hogy nincs meg a kellő szabadsága. Ha ez az ő érzése, akkor bizonyára nem alaptalan.
Ez a javasolt elvonulás ebben is segítheti Önt, hogy az emberi kapcsolatait is átgondolja. Engedje el mindazokat a gondolatokat, amelyek bármilyen vádat, szemrehányást fogalmaznak meg a lelkében bárkivel szemben. Ezek saját magunkat mérgezik. Soha ne azt nézze, hogy a másik mit tett, mit vétett, hanem mindig saját magában keresse a hibát. Ez az egyetlen útja az igazi kiengesztelődésnek.

Kedves Hitjelölt Testvérem!
Ez efféle dolgoknak nincsen jelentősége. Aki a katolikus egyház gyermeke, az szeretetből és önként kell, hogy támogassa azt a családot, amelybe tartozik. Ez az egyházi hozzájárulás nem mindig egységesen működik, sokszor közösségenként más és más. Gondolom, hogy keresztségre készülve részesül is az oktatásban. Nos, ennek keretében nyugodtan megkérduezheti, hogy abban a közösségben ezt hogyan szokták rendezni. Általában az az irányadó, hogy a jövedelmünk egy százalékát adjuk oda az egyház fönntartására. Ezt mindenki a saját lelkiismerete szerint teszi, senki nem néz utána, hogy valóban kinek-kinek mennyi a bevétele.

Természetesen. Ennek nincs semmi akadálya. Az illetőnek kell átgondolnia, hogy hány személynek vállalhatja felelősen ezt a feladatot, hogy lelki- és imaéletében teljesíteni is tudja-e a vele járó kötelezettséget.

Kedves László!
A keleti rítus nem a kötelező böjtöt írja elő, hanem mindenkit buzdít a minél odaadóbb lemondásra. Az év másik három böjti idejében is lehet szerdán s akár hétfőn is hústalan napokat tartani, sokan gyakorolják ezt. De olyan is van, aki ezen napok mindegyikében tartózkodik a hústól, édességtől vagy más egyebektől. Ismétlem, hogy inkább az egyéni buzgóságtól függ, hogy ki hogyan éli ezt meg.
A liturgikus rend jelentősen valóban csak a nagyböjtben változik. A többi böjti időben vannak kijelölt, un. allelujás napok, de ezek különlegessége csak a napi zsolozsmában érzékelhető, a Szent Liturgiában nincsen nyoma.