Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Az m1-en egy műsorban (talán a Katolikus Krónikában) azt mondta egy atya, hogy a szentáldozás eltörli a bocsánatos bűnöket? Ez valóban így van?
Így van, sőt, a Szentáldozás eltörli nemcsak a bocsánatos, hanem a halálos bűnöket is. Hisz maga az Úr Jézus mondta: Ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára... Ez az én vérem, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
A pap pedig, miután megismétli Jézus szavait, folytatja az imádságot. Azt kéri a nép nevében, hogy a kenyér legyen Jézus testévé, a bor az ő vérévé, hogy azok legyenek számunkra: ... a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére, a mennyország teljességére...
Fölvetődhet a kérdés, hogy akkor miért kell mégis gyónni? Hiszen a szentgyónásról szokás mondani, hogy a bűnbocsánat szentsége. Amikor valaki szentgyónáshoz járul, tulajdonképpen engedélyt kap arra, hogy részesüljön újra az Eucharisztiában. A pap az Egyház nevében újra befogadja az illetőt a teljes közösségbe, melynek jele az, hogy újra részesülhet a Szentáldozásban. Nyilván kisebb bűnök elkövetése által egy hívő még nem zárja el magát a Szentáldozás lehetőségétől. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy az Eucharisztia eltörli a bocsánatos bűnöket. De ezt nem úgy kell érteni, hogy a bocsánatos bűnök eltörléséhez elegendő az áldozás, a haláloshoz meg már szükséges a gyónás. Inkább úgy helyes: bocsánatos bűn tudatában még gyónás nélkül járulhatunk ez Eucharisztiához.
Ugyanakkor érdemes a bocsánatos bűneinket is rendszeresen meggyónni, mert ezáltal könnyebben megőrizzük magunkat a helyes úton. Feltárva minden rosszat, ami bennünk van, a gonosz ereje csorbul, önmagunk gyöngeségeit is tisztábban látjuk, lelkiatyánk pedig hasznos tanácsokkal láthat el, mielőtt az Egyház nevében imádkozik értünk.
Kedves Lelkiatya! Már régen bánt egy dolog, de nem tudom, hogy mitévő legyek. Mikor orvostanhallgató voltam réges-régen, és szülészeten gyakornok, sok-sok abortuszt követtek el, melynél nekem kellett segédkeznem. Nem is tudom, hogy miért, de egy picike embriót betettem üvegbe, folyadékba, mely a mai napig megvan. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék vele. El kell temetni, vagy odaadni egy papnak, hogy temesse el? Kérem, segítsen, mert nagyon nyomaszt ez a dolog. Köszönettel: egy orvos
Igen, adja oda egy papnak, hogy temesse el ennek az embernek a holttestét.
Javaslom még azt is, hogy alaposan beszélje is át ezt a dolgot azzal az atyával. Valószínű, arra is szüksége van, hogy meggyónja azt, hogy közvetve hozzájárult az abortuszokhoz. Lehetséges, hogy a pap megítélése szerint ezt ő nem is oldozhatja fel, csak a püspök. Ebben az esetben a pap erre felhatalmazást kér, és a következő alkalommal, amikor találkoznak, akkor már feloldozhatja. Tegye meg ezeket a fontos lépéseket, hogy a lelke megnyugodhasson!
Kedves Lelkiatya!
Egy ismerösömmel beszélgetve jöttem elö bennem bizonyos kérdések és gondolatok.Hajadon állapotú lány vagyok,és lelkibeállitottságú férfit tudok magam mellett elképzelni,olyat,aki éli a hitét és akivel ezekröl a dolgokrol ellehet beszélgetni.Ha csupán hétköznapi dolgokról beszélgetnénk,nem élnénk a hitünket,úgy érzem az ne töltene ki.Akikkel eddig megismerkedtem azok nem voltak elég spirituális beállitottságúak.Valami mindig hiányzott azokból a kapcsolatokból,felszinesnek,üresnek tüntek,még akkor is ha eltudtunk egymással beszélgetni,valószinü azért mert,nem tudtunk elmélyedni a beszélgetésben.Amikor erröl beszélgettenm az ismerösnömel kicsit elámult és azt mondta ritka az olyan beállitottságu ember,akit keresek.Ö is hivö,de azt mondta eltudná képzelni az életét nem annyira hivö férfival.Bennem sokszor felvetödnek a kérdések,hogy mi van akkor ha tartósan nem tudunki egymással beszélgetni,minöségi idöt eltölteni és az évek elmultával az a kapcsolat ellaposodik.Helyes-e az hogy ilyen társat képzelek el magam mellé?Csak olyan emberrel tudnám elképzelni az életem,akivel az Urat is tudnánk szolgálni,mert ugy érzem a Teremtö kell,hogy legyen az elsö az életünkben a teremtménnyel szemben.Ha ilyen társ nem létezik,akkor szivesebben szentelném az életemet valamilyen nemes dologra,akár az Úrnak is elhivna.Rendjén van ez a fajta gondolkodásmód?
Válaszát elöre is köszönöm!
Teljesen egyetértek Önnel ebben a kérdésben. Nagyon fontos, hogy akivel az egész életét összeköti, azzal a legfontosabb dologról egyformán gondolkodjanak. Hozzáteszem, ez nem azt jelenti, hogy csak olyan férfivel ismerkedhet, aki szintén templomba járó, imádkozó ember. Az a lényeg, hogy a mélységet hasonlóképpen értékeljék. Akár egy nem hívő emberben is megnyílhatnak igazi mélységek, lehet benne erre nyitottság. Az ilyen ember általában előbb vagy utóbb maga is rátalál a hitre. Úgy érzem a szavaiból, hogy nem is tudná megtenni azt, hogy egy felszínesebb kapcsolat alapján kössön házasságot. Így aztán hiába is tanácsolnám. Az a tanácsom tehát, hogy legyen nyugodtan igényes ezen a téren. Érdemes várni, keresni, készülni. Ugyanakkor ne zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy ez a lelki igényesség Önt idővel a szerzetesség felé tereli. Természetesen nem úgy, hogy azért megy el szerzetesnek mert nem talált igazán jó társat. Ez a pótlépés csak elégedetlen életet szülne, még ha szerzetessé lenne is. A szerzetesség lényege, hogy életét az Úristennel köti össze - az Őiránta érzett szerelemből.
Kedves Lelkiatya!
A kérdésem a következő, ha nem jó és megfelelő kereszt szülőket választottunk gyermekünknek, /20 évvel ezelőtt/ mert nem alkalmasak a "feladatra" most nem részletezném miért de nem tartjuk velük a kapcsolatot. A gyermek rendesen meg lett keresztelve ahogy az illik. Most viszont szeretné ha másik keresztszülei lennének. Lehetséges lenne új kereszt szülőket választania, hivatalosan? Válaszát előre is nagyon megköszönöm.
Lehet új keresztszülőt választani, de azt az anyakönyvbe már nem szokás beírni. Ennek ugyanis így már nincs jelentősége. Az Isten és az Anyaszentegyház előtt megmarad az a személy, aki ezt a feladatot vállalta, s a felelőssége is megmarad. Az ezzel a lépéssel nem törölhető el. Viszont van értelme annak, hogy az ember valaki mást kér fel arra, hogy gyermekének a lelki fejlődését imáival, tanácsaival, mint egy pót-keresztszülő különösen is segítse.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit jelent az apoteózis fogalma?
Meg tudná ezt határozni úgy, hogy egy római katolikus laikus hívő (aki nem tanult teológiát) is értse? Ismereteim szerint ez a keleti vonalhoz tartozik. De a római katolikusok is elfogadják/vallják ezt?
Válaszát köszönöm szépen!
Egy római katolikus keresztény.
Átistenülés. Az emberi élet igazi célja. Végső egyesülés Istennel, de természetesen úgy, hogy az emberi személy nem oldódik fel, hanem megmarad szerető szabad személynek.
A lelki atyák szerint bizonyos mértékben ez már itt, a földön is lehetséges. Sőt, minden szentségi találkozás, de minden imádság is ennek egy kis darabja. Ilyenkor nem csak találkozunk az Istennel, nem csak beszélgetünk, kapcsolatba lépünk Vele, hanem a Vele való egyesülés folytán valamiképp részesülünk is az Ő isteni természetéből. Ez az egyesülés leginkább az Eucharisztiában ragadható meg, de valójában minden Istennel való találkozás is ezt eredményezi.
Ennek lehetőségét nem csak a keleti teológia és lelkiség tanítja, hanem a katolikus is, csak kevésbé hangsúlyozza.
Kedves Lelkiatya! Lassan végére ér a Hit éve. Mi lesz a neve a következő egyházi évnek? A Hit éve előtt milyen egyházi év volt? Nagyon szépen köszönöm!
Nem minden esztendőnek van külön neve, célkitűzése. A katolikus egyházban a római pápa szokta megfogalmazni ezt, amely aztán az egész világon érvényessé válik. De van, hogy egy-egy nemzet jelöl ki magának egy évre célt. Így volt Magyarországon 2011-ben a Család éve, 2008-ban pedig a Biblia éve. Nekem nincs tudomásom arról, hogy Ferenc pápa a következő évre jelölt ki volna sajátos célt.
Kedves Lelkiatya! Köszönöm kérdéseimre adott válaszait, nagyon sokat segített! Harminc éves férfi vagyok. Párkapcsolatot nem sikerült még kialakítanom. Barátaim voltak, de előbb-utóbb mindegyik kapcsolat elenyészett, jelenleg egy sincs. Utólag visszanézve mindegyik barátság nekem volt fontosabb, én tettem bele többet. Egy idő után már csak én kerestem a másikat, amit egy idő után meguntam. Vagy annyira különbözővé váltunk, hogy nem tudtunk egymással mit kezdeni. Családomtól mindent megkaptam, de szeretet csak mértékkel. Nővéremet mindig jobban szerették, rendszeresen összehasonlítottak minket. Itthon lakom, mert önálló életre nincs lehetőségem anyagi okból. Nem beszélek szüleimnek problémáimról, gondolataimról, mert egy részt nem érdekli őket (másnapra mindent elfelejtenek), vagy ha előre szeretnék lépni valamilyen téren / más utat választok, mint amit ők választanának, lehurrognak, megpróbálnak visszahúzni. Kb. fél éve csak magammal tudunk beszélgetni, senki mással és ez felőröl. Járok több helyre is edzésre klubba, több helyen végzek önkéntes munkát. ezeken a helyeken nem sikerült kialakítanom barátságokat. Nem zavar senkit, hogy ott vagyok, de levegőnek néznek. Nem akarnak közelebb kerülni hozzám. Hiába vagyok kedves, segítőkész, érdeklődő velük. Tudom, a legfontosabb, hogy adjon az ember, de nekem hiányzik az is, hogy kapjak. Vajon ez így nem helyes? Mi tudnék tenni, hogy ez változzon? Vagy talán illúzió az egész és csak én érzem azt, hogy kívülálló vagyok? Köszönöm válaszát!
Úgy sejtem, nem jár rossz úton, hiszen ismeri, látja a másokon segítés értékét, és törekszik is erre. Az érthető kívánság, hogy Ön is szeretne viszonzást kapni, egy kis figyelmet, szeretetet. Valószínű, határozottabbá, erőteljesebbé válna az egyénisége, ha elköltözne a szüleitől, és a mostaninál önállóbb életet kezdene. Ez több szempontból is hasznosabb, egészségesebb lenne.
Ne adja fel, keresse tovább élete párját. Sok kortársa van, akik szintén nehezen találnak párt. Ez egy kicsit a mai korunk betegsége is, hogy ez így van. Imádkozzon minden nap az Úrhoz azért, hogy megtalálja azt, akit egy életen át boldoggá tehet. Közben pedig továbbra is keresse, hogy mikor és hogyan tud másoknak szolgálatára lenni. Önnek is ezt mondom: érdemes bízni az Úrban.
Valószínű más temlomokban is így van, azt láttam: az ikonosztáz
képeinél a fölső sorban 12 kép ebből 4 evangélista és 8 apostol. A szemeim már eléggé elhasználódtak ezért szeretném megkérdezni kik vannak
ott nyolcan, illetve kik akik kimaradtak a 12 apostol közül (5 fő) mivel
Pál később érkezett. Nekem az is feltűnt, hogy minden? misén Őt idézik.
Péter és a többiek írásai hová lettek?
Láttam Románusz bizánci császár kelyhét egy fényképen: Ott Szűz Mária mellett Uriel a másik oldalán Mihael arkangyalok vannak ott volt még szent Miklós képe is (tehát 4 képet láttam) és akkor mivel ezek a képek körbe mennek a kelyhen Jézus Krisztus mellett Gábriel és Rafael arkangyalok vannak-e (tehát csak 4 képetláttam), vajon kik lehetnek még ebben a körben?
Válaszát előre is köszönöm, ne haragudjon a zavarásért.
üdvözlettel: csehbagolyjanos@gmail.com
Nagyon sokféle hagyomány és nagyon sokféle megoldás van a szentek ikonjainak elhelyezésére. Általában a 12 apostolt ábrázolják az ikonosztáz apostol-sorában. A négy evangélistát ritkábban helyezik ott el, hiszen ők általában a királyi ajtón találhatók. A 12. apostol vagy Szent Pál vagy Szent Mátyás apostol, ez változó. Az is többször előfordul, hogy angyalok körmenetét ábrázolják, általában a templom kupolájának palástfelületén, de ezek szerint királyi koronán is látni ilyet. Ez a Szent Liturgia nagy bemenetét egyszersmind a nagypénteki körmenetet szimbolizálja. Angyalokat név szerint csak az Ön által említett négyet ismerjük.
Kedves Lelkiatya!
Tetszik-e ismerni "Nagyfigyelmeztetés.com" és "Masodikeljovetel.hu" weboldalakat és mi a véleménye ezekről az üzenetekről.
Igen, hallottam, s már írtam is róla. Legjobb, ha kíváncsiságból sem olvasgatunk ilyen badarságokat. Krisztus eljövetelére és a végítéletre, természetesen állandóan készen kell lennünk, de az efféle ijesztgetések egyáltalán nem erősítik az Istenbe vetett hitet, sem az Isten végtelen szeretetének megismerését.
Kedves Lelkiatya!
Több oldalt találtam az interneten, ahol a következő szentírási mondat miatt ítélik el a katolikusokat:
"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz"
Mi erre a katolikus egyház válasza, ha esetleg ilyen kérdéssel találkoznék személyesen?
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Érdemes hozzáolvasni az utána következő verset is: Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok (Kiv 20,5). Ez a tilalom tehát arra vonatkozott, hogy ne alkossanak olyan dolgokat, amelyek előtt istenként borulnának le, ne imádjanak ilyeneket. Néha, talán tudatlanságból, talán a kellő jóindulat hiánya miatt azt mondják ránk, katolikusokra, hogy mi a képeket, szobrokat imádjuk. Erről szó sincs. Egészen más az egyedül Istennek kijáró imádat, és más a szentek tisztelete, s megint más a képek előtti hódolás, amely ennek a tiszteletnek egyik nagyon alkalmas kifejezője.
Teológiai értelemben azért változott meg az Isten ábrázolására vonatkozó tilalom parancsa, mert annak az Ószövetségben az volt az alapja, hogy Istent soha nem látta senki, ezért nem is ábrázolható. Viszont Krisztus születésével, megtestesülésével az ember megláthatta Istent. Ezért ? főként a Keleti Egyházban ? az ikonok tisztelete lényegi eleme a hitünknek, mert a megtestesülésbe vetett hitet fejezi ki.
Kedves Lelkiatya!
Egy korábbi beírásában olvastam, hogy "Visszatérve az ősi hagyományhoz, bizánci egyházunknál lehetőség van arra, hogy a megkeresztelt csecsemő a bérmálkozás után meg is áldozzon." Jelenleg mennyire "hivatalos" ez és az azt követö gyermekáldoztatás, vagyis a püspök atyák mennyire szorgalmazzák, támogatják és van-e, ahol már gyakorlatban is valamennyire megvalósult? (Bár görögkatolikus vagyok, de már pár éve külföldön tartózkodom, és nem tudom az otthoni viszonyokat pontosan).
Köszönöm válaszát!
Nem csak a püspök atyák, de maga az egyház is szorgalmazza ezt a változást. Ezek az előírások megtalálhatók a Keleti Kódex 697. és 710. kánonjában, valamint erre vonatkozó pontosítást és további buzdítást fogalmazott meg II. János Pál pápa a Liturgikus Instrukcióban (51. Az újonnan megkereszteltek áldozása) :?az illetékes felsőbb hatóságok kötelessége lesz, hogy olyan intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek értelmében vissza lehet térni a korábbi gyakorlathoz...
Ez a mi egyházunkban tehát javaslat, de még nem előírás. Ennek értelmében több helyen megvan ennek a gyakorlata, de még nem elterjedt.
Kedves Lelkiatya!
DJK!
Szeretnék olyan teljes Bibliát venni, amit a Római katolikusok használnak.
Meg tudná írni, hogy mi alapján tudom beazonosítani, hogy az adott Biblia Római katolikusok által használt-e?
Ami itthon van, az Károli Gáspár fordítása, ami ugye protestáns.
Illetve van a Gedeon Társaság által kiadott Újszövetség.
De nekem konkrétan olyan teljes Bibliára van szükségem, amit a Római katolikusok használnak.
Segítségét köszönöm szépen!
Meg kell néznie a kiadót. Ma Magyarországon legalább három féle katolikus biblia-fordításhoz nyúlhatunk: Káldi-Neovulgáta, ez a Katolikus Bibliatársulat engedélyével, a Szent István Társulati Biblia és a Szent Jeromos Társulat. Ha ezek valamelyike ott szerepel a kiadónál, akkor nyugodtan megveheti, katoliusok által fordított Bibliáról van szó.
Kedves Lelkiatya!
Az alábbi problémával kapcsolatban szeretném kikérni a véleményét és esetleg gyakorlatias tanácsát is.
Munkám egy része számítógéphez és internethez köt. Tehát nem tudom teljes mértékben kiiktatni ezeket.
Viszont azt vettem észre, hogy már nemcsak a munkám miatt internetezek, hanem azon kívül is. Ez egészen addig fajult, hogy bizonyos teendőimet csak késve végzem el, vagyis halogatni kezdtem nem kicsit.
Továbbá, a bibliaolvasási és imaidőmre is kihat. Van hogy sajnos azokat elhagyom.
Aztán utána lelkiismeret-furdalásom van, de ennek ellenére később ugyanebbe a hibába ismét beleesek. Olyan "ördögi körnek" tűnik.
Most az őszi szünetben még jobban előjött ez a problémám, mivel több volt a szabadidőm.
Már imádkoztam az Úrhoz, hogy vegye ezt el tőlem, segítsen át azokon a pillanatokon, amikor inkább a netezés mellett döntenék lelki életem ápolása vagy más teendőm végzése helyett. Többször meg is gyóntam ezt a rossz szokásomat, tudva, hogy a lelki életben is visszahúz. De nem veszek észre semmilyen változást.
Segítő válaszát és tanácsát előre is köszönöm szépen!
Ez bizony a betegség első tünete. Egyre erősebb függés alakul ki Önben. Azt tanácsolom, hogy iktasson be olyan időszakokat, amikor egyáltalán nem ül le a gép elé. Ha ekkor ellenállhatatlan vonzást érez, hogy mégis géphez kerüljön, sőt, ha netán ez nem is sikerülne, akkor már megvan a baj, kialakult a függés. Bizony, olyan ez, mint az alkoholizmus vagy a drog: nem tud meglenni nélküle. Ha ezt felfogja, felismeri, akkor hanyatt-bomlok menekülni fog belőle. Ekkor már kevés az, hogy meggyónja, és elhatározza, hogy nem fog számítógépezni. Erre már az elhatározás erőtlen, radikálisabb szakításra van szükség. Esetleg kérje meg egy barátját, vagy a családjából valakit, hogy segítsen szabadulni ebből a ketrecből. Együtt könnyebben megtalálják a módját, hogy mit tehetnek.
Kedves Lelkiatya!
4 évvel ezelőtt a templomban találkoztam egy sráccal aki nagyon megtetszett.Ugyan abban a városban lakik ahol én de munkalehetőség miatt el kellett mennie az ország másik sarkába.De minden 2 héten jön haza és akkor találkozunk.Beszélő viszonyba vagyunk.Amikor templomban vagyok és imádkozok akkor úgy vettem észre mindig engem figyel.Nagyon sok közös van bennünk.Én szerelmes lettem belé de ő ezt nem tudja.Az anyukája a volt Biológia tanárom.15 év korkülönbség van köztünk.4 éve ugyan azt érzem iránta amikor meglátom templomban és mindig felvillan előttem egy fehér táj és a közepén Jézussal!Úgy látom hogy beszél velem de én nem hallom mit akar mondani.Mindig csak templomban.
Maga mit tanácsol mit tegyek?
Mégis mit jelenthet ez az égi jel?
Mivel ilyen nagy a korkülönbség Önök között, ezért egyáltalán nem tanácsolom, hogy komolyan foglalkozzon ezzel a szerelmi szállal. Az Ön által említett jel elsősorban saját lelke állapotáról beszél. Abban biztos lehet, hogy az Úr nem ilyen módon adná tudtul, hogy ezt a férfit szánja élete párjának.
Az is félő, hogy a templomban lassan többet foglalkozik gondolatban ezzel a fiúval, mint az imádsággal. Ez sem helyes.
Mindenképpen próbálja meg elengedni ezt a fiút. Ne dédelgesse lelkében, hogy hátha... Ha egyébként is szoktak beszélgetni, akkor már úgyis felszínre jött volna a komolyabb kapcsolat lehetősége. Szerintem ez a fiatalember nem gondol arra, hogy Önnek udvaroljon. Ha mégis, akkor, meglátja, akkor fog történni elmozdulás, amikor már Ön elfogadta a lelkében, hogy ne gondoljon szerelemmel rá. Foglalkozzon mással, más személyekkel, a templomban pedig sokkal erősebben az imádsággal!
Kedves lelkiatya!
18 eves koromban volt egy kapcsolatom egy fiuval aki akkor 19 eves volt. Nagyon szep kapcsolat volt es nagyon boldogok voltunk. Ugy terveztuk, hogy ha leszerel a katonasagbol akkor osszehazasodunk.
Miutan leszerelt roviddel azutan en nagyon megbetegedtem. Honapokig agyhoz voltam kotve, a vallamtol derekig gipszbe teve, sokat ultem a korhazba es mindenki azt hitte, hogy tobbet nem lessz ember belollem. Az a fiu mellettem volt honapokon keresztul, vigyazott ram, elfogadta, hogy beteg vagyok es nagyon boldogok voltunk egyutt tovabbra is.
A baj akkor kezdodott amikor a szulei es a baratai lattak, hogy telnek a honapok es az en allapotomban semmi valtozas. Keztek telebeszelni a fejet, hogy ez igy nem lessz jo, mert en beteges vagyok es tonkre teszem az eletet. Az elejen csak kacagott rajtuk, de aztan szepen lassan kezdett a fulebe maszni a dolog, es vegul elhagyott.
Felesegul vette az egyik ismerosunket. Megtartottak az egyhazi eskuvot is. Hazassag utan 1 evvel a felesege elvalt tolle azzal a magyarazattal, hogy mar nem szerelmes bele. Tudom biztosan, hogy o nagyon szerette a feleseget en nem akart elvalni, de hat mit tehetett volna. A volt felesege azota ferjhez ment es gyereke van.
A fiu megnosult megegyszer de a masodik felesege viszonyt folytatott a legjobb baratjaval.
Nekem is voltak kapcsolataim az evek soran, de nem mentem ferhez es gyerekeim sincsenek.
En azota is nagyon szeretem ezt a fiut aki most 31 eves es en 30. Mindenkiben ot kerestem az elmult 10 ev soran. Barmennyit szenvedtem miatta, nem haragszom ra, megbocsajtottam mindent.
Most probal kozeledni hozzam es en nem tudom, hogy fogadjam. Nagyon jol erezzuk magunkat egyutt, jokat tudunk beszelgetni, setalni.
A kissebik baj az, hogy az egesz ismerosom hujenek nez emiatt es a csaladom sem fogadna el konnyen szerintem. A nagyobbik baj pedig, hogy engem eltiltananak a szentsegektol ha vele elnek. Olvastam a bibliaban Jezus szavait az elvalasrol es en ugy ertelmeztem, hogy hiaba tisztak es oszintek az erzeseim iranta es remelem, hogy neki is oszintek a szandekai, ha egyutt lennenk paraznasagot kovetnenk el. En nem szeretnek bunben elni meg miatta sem. Valoszinuleg egyedul fogom leelni az eletm ha ez igy van...
Lelkiatya on, hogy latja ezt a dolgot? kerem segitsen !
koszonettel, Edith
Kedves Edith!
Ez aztán a nehéz feladvány!
Ha keresi, hogy mit kell tennie, jól érzi, hogy az első és mindennél fontosabb, hogy az Úrral való kapcsolata meg nem szakadjon, el ne halványuljon. Nem pusztán a tilalom miatt, hogy nem szabad ilyen bűnt elkövetni, de egyszerűen azért, mert becsapja magát az az ember - és a világ éppen erre akarja rávenni -, aki elhallgattatja a lelkiismeretét. Az ilyen ember sohasem lesz boldog, csak hazudja magának és másnak is, hogy minden rendben van.
Ha így van, ahogy mondja, akkor ez a fiú súlyos hibákat ejtett az életében, amely nem csak őt keseríti, hanem másnak is fájdalmakat okozott, okoz.
Igen, abban erősítem, Edith, hogy ne tegyen olyan lépést, amellyel kizárná magát a szentségi életből. Ha ezzel a fiúval nem lehetséges, akkor ne áltassa magát tovább, lesz más, aki jobban megérdemli az Ön szerelmét. A mostani nehéz helyzetben különösen is erősen forduljon az Úrhoz, Tőle kérjen segítséget, tanácsot. Meglátja, fog még alakulni ez a helyzet, az élet sok meglepetést tartogat nekünk. Bízza rá magát a Mindenhatóra, és törekedjen továbbra is hűséges lenni Őhozzá.
