Kedves lelkiatya!Szereretnek onkenteskent betegeket es idoseket latogatni korhazban vagy idosotthonban.hol es kitol tudnek ehhez segitseget kerni?koszonom.dicsoseg Jezus Krisztusnak
Azt javaslom, keressen fel egy kórházlelkészt. Abban a városban, ahol Ön él, abban a kórházban, ahová legkönnyebben el tud jutni. Sajnos még nem minden kórházban van ilyen, de bizonyára talál majd, meg sok helyen működnek már. Neki mondja el ezt a vágyát, és ő majd eligazítja, vele a részleteket megbeszélheti. Sok kegyelmet hozzá!
Kedves Lelkiatya!
Nem régen találtam meg Jézust, bár megkeresztelve még nem vagyok, ez az én lustaságom tudom, de a lelkemben már keresztény vagyok.
Még egy éve is lelkes "Ezotériás" voltam, mindent csináltam, ami a New Age-hez tartozik: jóga, meditáció, Vonzás törvénye, kártyajóslás, tenyérjóslás, numerológia, horoszkópok, ingázás, kristályterápia, olvastam a népszerű "okkult" írókat.
Mentségemre legyen mondva: én nem tudtam, hogy ez rossz, azt hittem, hogy ami "természetfeletti", tehát nem materiális, az mind Istentől van, tehát ilyen módon Isten segít nekem, én meg fejlődök lelkileg, tanulok meg "spirituálisabb" leszek...gondoltam én naivan.
A Bibliát nem ismertem, Jézusról is csak a legalapabb dolgokat tudtam.
Csak az tűnt fel, hogy, amint elkezdtem meditálni, jógázni, szinte rögtön tiszta lelkibeteg lettem, depressziós, öngyilkos gondolataim voltak, folyton fájt a fejem, a gyomrom, a hátam is, mintha valami rám nehezedett volna, a szemeim is fájtak, állandóan náthás voltam és lázas, anyagilag is lerongyolódtam, fáradt voltam reggel fáradtan keltem, estére már szinte négykézláb másztam be az ágyba.
Szóval láttam, hogy valami nagyon nem jó, és úgy tippeltem, hogy ez az Ezotériától lehet, mert előtte nem volt semmi ilyen bajom, annak is tudtam örülni, ha esik az eső, vagy egy sétának, túrának, ha elmentem tornázni, örültem mindennek, mikortól elkezdtem a Jógát, meditálást utána már semmi nem boldogított.
Úgy gondoltam tehát, hogy a rossz lelkiállapot a meditációtól lehet, hisz' akkor kezdődött, tehát rákerestem a neten, hogy mik a meditáció hátrányai, és akkor találtam egy írást, egy keresztény hölgy írta, leírta fehéren-feketén, hogy Ki is áll emögött az egész New Age szellemiség mögött.
Félrevezetett engem a nagy Félrevezető!
Aztán még sokat olvastam a "New Age-ről keresztény szemmel", ez csak szójáték persze, de ezt a könyvet is olvastam, SOKKOLÓ volt az igazság!!!
Két és fél év erre ment el az életemből: a New Age-re!
Borzasztó!
Természetesen abbahagytam minden ilyen praktikát, kidobáltam kártyát, ingát, kristályt, könyvet, füstölőt, imádkoztam és imádkoztam, hogy múljon már el ez a "nyomás" rólam, ez a sötét, rossz közérzet, ez a szomorúság, nyomottság, fáradtság.
Isten segített is, nem vagyok már beteg, és fáradt sem, anyagilag is jobban állok, azért jobb a kedvem is.
De érzem a dolog utóhatását, egyrészt nem tudok aludni, alig alszom, ha elalszom, felébredek, mert rémálmaim vannak, alig alszom éjjelente 3-4 órát, másrészt pedig szörnyen megkomolyodtam, megszomorodtam, nem vagyok már az a vidám, nevetős, optimista lány, aki voltam a meditáció előtt.
Olyan normális voltam, olyan hétköznapi, átlagos, szerintem "rendes lány".
Szörnyen sovány is vagyok, nem tudom visszaszedni, amit leadtam, bármennyit is eszem, csináltattam vérképet, de semmi bajom, szervileg, csak nagyon lefogytam.
Január óta nem csinálok semmit, ami a New Age-hez tartozna, olvasom a Bibliát és minden nap imádkozom, de a régi énemhez képest még mindig csak egy szomorú árnyék vagyok.
Kedves Lelkiatya!
Mikor leszek már újra a régi?
Bármit megtennék, csak ne lennék már ilyen szomorú, és olyan lehetnék, amilyen voltam, tudnék rendesen aludni, meg enni.
Mit kell tennem?
Nagyon rossz ez, bár mondjuk koránt sem olyan rossz, mint amilyen volt, akkor, amikor még nagy "Ezós" voltam.
Segítsen, kérem, és adjon tanácsot!
Köszönöm előre is:
Anka
Kedves Anka!
Remélem, sokan olvassák tanulságul ezeket a sorait. Köszönöm, hogy leírta őket.
Nos, nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ne legyen lusta, hanem lépjen, és tegyen meg mindent azért, hogy végre valóságosan is kereszténnyé válhasson, s ne csak úgy érezze. Ha minél hamarabb felkeres egy katolikus atyát, akkor lehetősége van arra, hogy akár már a következő Húsvétkor megkeresztelkedjen. Addig még sokat kell tanulnia, fejlődnie, de ez már csodálatos út. Kicsit olyan, mint a szerelem: élvezi, lelkesedéssel tölti el, hogy egyre többet tudhat meg arról, akit szeret, és aki Önt kimondhatatlanul szereti. Ne késlekedjen tehát!
Ez a folyamat, de leginkább maga a keresztség, bérmálás és a szentáldozás teljesen meg fogja változtatni, meglátja. Most még erősen kísért a múlt, hiszen azért még egy éve sincs, hogy elhagyta ezeket a roppant sötét praktikákat. Haladnia kell tovább, s meglátja, nincs boldogabb, vidámabb, örömtelibb élet, mint az Úrral együtt lenni.
Kedves Lelkiatya!
Igaz-e az, hogy a magány, a zárkózottság bűn? Ha valaki kerüli az embereket, nem tart igényt a szeretetükre, barátságukra, az gőg? És ha ez az ember, ha szükség van rá, szívesen segít, ad, de magát nem adja ki soha másoknak, nem akar senki előtt megnyílni akkor semmit sem ér a segítsége? Akkor állandóan bűnben él? Egyszerűen csak azért, mert ő zárkózott?
A zárkózottságnak sok oka lehet. Inkább egyéni alkat dolga, nem pedig erkölcsi fogalom. Van, aki visszahúzódó természet, van, aki pedig könnyen fordul mások felé. Az emberi kapcsolatokban valóban sokkal fontosabb, hogy az embereknek mennyit segítünk, nem pedig, hogy mennyit vagyunk közöttük.
A magánynak sok jó oldala is van. Például, aki szereti a magányt, az könnyebben talál rá az Istennel való mély kapcsolatra. Ez, persze, nem törvényszerű, de jó lehetőséget teremt rá. Ugyanakkor veszélyt is rejt, mert könnyen önzővé, a többiek irányában közömbössé is válhat az ilyen ember.
Azt semmiképp sem lehet mondani, hogy a zárkózott ember bűnben él, főként, hogy akkor a többi cselekedete nem is érne semmit. Épp ellenkezőleg! Mint minden emberi adottságot, ezt is lehet jóra és rosszra is használni. Mint mondtam, jó lehetőséget nyújt a mélyebb imaéletre, ugyanakkor figyelni kell, hogy ne tegyen önzővé, mások iránt érzéketlenné.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a medjugorjei jelenéseket teljesen elfogadta az egyház? Hitelesek?
Köszönöm előre is a válaszát!
Nem, nincsen hiteles egyházi jóváhagyás a medjugorje-i jelenéseken. Ennek ellenére sok pap, sőt, püspökök is látogatják.
Kedves Lelkiatya!
Isten gyújtja bennünk a szerelem lángját? Ha egyszer szerelmesek leszünk annak célja van? Ha már egyszer szerelmesek lettünk akkor van olyan szerelem aminek véget kell érnie? Vagy csak emberi gyengeségből vetünk neki véget?
Remélem tud erre valamilyen választ adni.
Köszönettel: Judit
Van olyan szerelem, amely mindvégig megmarad - a maga természetes átalakulásával -, de nem biztos, hogy ez az első, amit az ember életében megérez. Sőt, ez egészen ritka eset. Nem az a fontos, hogy Isten gyújtja-e fel bennünk a szerelem lángját, hiszen, végeredményben valóban mindent Istentől kapunk, hanem, hogy megáldja-e azt a szerelmet, amely megjelent a szívben. Ezt akkor remélheti az ember, ha ezt a szerelmet az Ő akarata szerint engedi kibontakozni. Ám igaz, még ebben az esetben is lehet, hogy véget ér, és nem az első szerelemből lesz a házasság. Ez főként a fiatal szerelmesek esetén van így, akik még nagyon sokat változnak, s lehet, hogy akit az ifjú vagy leány diákként forrón szeret, ahhoz később már nem ugyanezzel érzelemmel vonzódik.
Tisztelt Lelkiatya!
Mi a teendő az alábbi esetben?
Felnőttként szeretnék katolicizálni.
Több évvel ezelőtt, felnőttként merítkeztem be egy protestáns kisegyházban Krisztus Gyülekezetében (Church of Christ), Debrecenben.
Ők nem adtak "keresztlevelet", és semmilyen "igazolást" erről, hogy ott megkeresztelkedtem.
De szeretnék katolicizálni. A katolikus egyház elfogadja ezt a keresztséget? Tehát ilyen keresztséggel elég "csak" bérmálkoznom a katolicizáláshoz vagy újra meg kell keresztelkednem a Római Katolikus Egyházban is ebben a konkrét esetben?
Fontos megjegyezni, hogy ez a Krisztus Gyülekezete nevű közösség nem azonos Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza közösséggel!
Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Ha a Szentháromságra, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében keresztelték meg, akkor az érvényes. Ebben az esetben elegendő a bérmálás szentségével belépni a Katolikus Egyházba. De ezt a lépést úgyis megfelelő készület előzi meg, és e képzés alatt ezekre a kérdésekre is választ fog kapni. Keresse fel a legközelebbi atyát, és ő segíteni fog Önnek a további lépésekben.
Kedves Lelkiatya!
Örömmel és sajnálattal olvastam a lentebbi hozzászólást a 30 éves fiatalembertől, hisz én is hasonló cipőben járok. Úgy érzem mindig csak adtam-adtam, segítettem a férfiakat, engem meg csak kihasználtak. Én 34 éves nő vagyok, és én is szeretnék már egy lelki társat. De olyan nehéz a mai világban ez. Próbáltam katolikus társkeresőket nézni a neten, de a többség inkább az ország másik végén van, ill. van olyan oldal, ami azért szűnt meg, mert oda is "betévedtek" a nem éppen erkölcsös emberek. Engem személy szerint az is dühít, hogy egy 30 éves férfi mit akar kezdeni az 50 éves barátnőmmel??? Talán irigy vagyok? Lehet. De azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén. Kérdés, felvetés, hogy ezen az oldalon vagy egy külön oldalon lehetne e kifejezetten erkölcsös értékekkel rendelkező magányos harmincasoknak egy oldalt kifejleszteni, vagy esetleg Szabolcs megyében néha-néha találkozókat, összejöveteleket szervezni, ahol lehetőség lenne korban egymáshoz illő, embereket megismerni társtalálás céljából. Én most azon a szinten vagyok, hogy céltalannak, értelmetlennek találom az életemet, hiába a szakmai siker, ha nincs kivel megosztani. Hisz a bibliában is az áll, hogy "nem jó az emberfiának egyedül, rendelek hát mellé hozzá illő társat". Véleményét köszönöm.
Korunk betegsége, hogy nehezen találunk társat. Ettől így vagy úgy, mindnyájan szenvedünk. Persze, nem lehet pusztán a körülményeket okolni, ennek a kórnak mindnyájan okozói is vagyunk. A társkeresés egyik hibája, hogy magunknak keresünk társat, aki majd minket boldoggá tesz. Erre az önző célra nem lehet életet építeni. A társkeresés célja mindig az kell legyen, hogy kit tehetek én boldoggá. Ha ezzel az egyszerű, alázatos szándékkal keresem, várom a párom, akkor az Isten sokkal inkább meg tudja áldani ezt a vágyamat. Ez esetben a követelőző türelmetlenség is eltűnik, hiszen arra mindig adódik lehetőség, hogy másoknak örömet okozzak, még ha ezek hétköznapi, emberi kapcsolatok is. Igen, árulkodó az a haragos érzület, amellyel a barátnője kapcsolatát nézi. Persze, az sem biztos, hogy tiszta, egészséges kapcsolat az övék, csak Önnek nem volna szabad gyanakvással tekinteni rá. A kapcsolatok tisztasága miatt is fontos, hogy a testi együttlét csakis a már megkötött házasságban kapjon helyet. Különben az érzékiség teljesen torz irányba viszi a szépnek induló kapcsolatokat is, ha nem tudják kivárni arra az Isten áldását.
Kedves Lelkiatya!
Sajnos állandóan visszatérő depresszióval küzdök. Többször enyhébben, néha súlyosabb formában. A szakrendelőben csak gyógyszert írnak fel, ami használt is, de a mellékhatásai miatt nem tudom szedni. Pszichoterápia ott nincs, hiába fizeti az ember a TB-t. Sajnos magánorvosra jelenleg nincsen pénzem. Arra gondoltam, hogy keresek egy lelkiatyát, de nem tudom, hogy tudna-e segíteni, ha a pszichoterápiában nem járatos. Nem tudom azt sem, hogy kihez fordulhatnék. Budapesten elég elfoglaltak az atyák. Esetleg egy római katolikus papot keressek? Bármelyik atya vállal ilyesmit vagy csak bizonyos papok? Kerényi Lajos atya egy előadásában azt mondta, hogy nincs vallásos depressziós ember. Aki vallásos és meg is éli ezt, az nem lehet depressziós. Lehet, hogy én rosszul csinálok valamit? Minden nap imádkozom, járok templomba és megpróbálok a keresztény szemlélet szerint élni. Mégis, ha összecsapnak a fejem fölött a hullámok, akkor tartósan úrrá lesz rajtam a félelem (többnyire a biztonságérzet hiányából és létbizonytalanságból)és mély szomorúság. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Sok hiányosságom van, csak nemrégen tértem meg, nem ilyen nevelésben részesültem, de megszólított az Úr. Deo Gratias!
Várom válaszát és köszönöm megtisztelő figyelmét! Nagyon örültem, mikor rátaláltam erre a rovatra. Isten áldását kérem munkájára!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
S.M.
Kedves S.M.!
Amiről Kerényi atya beszélt, az a mélyen megélt kereszténységre igaz. A hit valóban kigyógyít a depresszióból, de csak az élő, állandóan fejlődő, egyre mélyülő hit. Úgy sejtem, hogy Ön is ennek az útján jár, de még az elején. Ne legyen türelmetlen! Ha vannak is mély pontok, amelyeket nehéz átvészelni, utána következik a kiemelkedés. Ehhez küzdelem kell, de még inkább Istenbe vetett bizalom. Istennek hála, hogy rátalált a hitre, de tovább kell lépnie. Isten csodálatos ajándékokat tartogat Önnek.
A súlyos letörtség idején kezdje el mondani a Jézus-imát: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! Nem kétségbeesve, nem türelmetlenül, hanem bizakodva ismételgesse ezt a fohászt. Ahogy egy vonatút végét várjuk: el kell telnie az időnek, hogy odaérkezzünk, de ott aztán vár ránk az, aki szeret minket.
Súlyosabb esetekben a lelki atya mellé szükséges a pszichiáter is, de úgy érzékelem, hogy az Ön esetében a kitartó imádság ki fogja Önt gyógyítani.
Kedves Lelkiatya! Januarba szeretnek elmenni kulfoldre egyetemet vegezni es dolgozni. Jelenleg elkezdtem egy egyetemet itt ahol elek. Edesanyamnak mar beszeltem errol, de o arra kert, hogy vegezzem el az elso evet es utanna menjek csak ki. Csak az a baj, hogyha megvarom mig befejezodik az elso ev, addig mar nem fogok ingyenes helyet kapni. Nem szeretnem edesanyamat megbantani, mindennel fontosabb nekem a vele valo kapcsolatom. Nem tudom mi teve legyek...mar csaknem egy honapja lelkikleg a padlon vagyok. Nem szeretnem ot elvesziteni, de a lehetoseget sem akarom elmulasztani. On mit javasol? Hogyan lehetne megoldani ezt harag nelkul? Mar nem tudok kihez fordulni tanacsert.
Valaszat elore is koszonom
Elmondása alapján nem tudom megítélni, hogy mit volna helyes tennie. Első hallásra én is azt mondanám, legalább egy teljes évet fejezzen be az egyetemen. Nem tudom, mint jelent az, hogy nem kap ingyenes helyet, sem, hogy ez mennyire fontos tényező. Ha alaposan átgondolva mégis úgy látja, hogy ez a helyesebb, akkor nyugodtan menjen ki. Az Édesanyja eleinte szomorú lesz, de mivel szereti Magát, ezért bizonyosan hamar meg fog engesztelődni. Gondolja át tehát még egyszer alaposan, imádságban kérjen megvilágosítást a Szentlélektől, majd utána döntsön. Ha az Isten akaratát teszi meg, akkor mindenképpen jó gyümölcse lesz a döntésének.
Kedves tisztelendő Lelkiatyám!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Olvastam az interneten az ?Asszonyról, akit villámcsapás ért?:
http://metropolita.hu/2009/09/02/akit-villamcsapas-ert-feltamadt-a-halalbol-es-a-pokolrol-mesel/
Érdekelne a kedves Lelkiatya véleménye. Nekem megdöbbentő volt ezt a sötét középkort idéző, nevetségesen undorító tanúságtételt olvasnom.
Hogyan szabad ilyen gondolatokat az egyház nevében terjeszteni könyvben és interneten? Hol van az Isteni Irgalmasság?! Az Isteni Szeretet?!
Ezt az említett könyvet, úgy hírlik, nagy példányszámban kapkodták a hívek világszerte ? bezzeg az Isteni Irgalmasság üzenetéért, Szent Faustyna nővér szavaiért, ahogy tapasztaltam, már kevésbé tiporták egymást?
Mennyire másak a mi áldott jó Ferenc pápánk szavai:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ne-csinaljunk-nyolcadik-szentseget-szokasokbol
Tisztelettel: Zsófia
Kedves Zsófia!
Én ugyan nem olvastam, de azt gondolom, nem érdemes emiatt felháborodnia. Nem vagyunk egyformák. Kinek ez, kinek az áll a szívéhez közelebb. Beszéltem olyan személlyel, akinek a megtérését, valódi megtérését segítette ez a könyv, de olyannal is, aki az Ön álláspontján volt. Erre a látomásra nincs hivatalos egyházi jóváhagyás, tehát nem az egyház tanítását kell benne látni. Ugyanakkor engedni kell a lehetőségét annak, hogy valaki ezen keresztül lássa be a saját bűneit, és ez segítse felismerni az Isten irgalmas szeretetét. Hiszen olyanok is vannak, akiknek Faustina nővér szavai tűnnek idegennek. Legyünk buzgók Isten követésében, egymás iránt pedig nyitottak és megértők!
menyi idobe telik a mesterseges megtermekenyites
Nem tudom megmondani. Mindenesetre mindenképpen kerülendő. Ez olyan beavatkozás, amelyben az ember már nem tudja kézben tartani az általa elindított folyamatokat. A külső megtermékenyítésnél a bizonyosság kedvéért több petesejtet is megtermékenyítenek, majd a legéletrevalóbban látszó egy vagy két egyesített sejtet juttatják a méhbe. A többivel nincs mit tenni, kidobják. Holott ezek már emberi életek!
A belső megtermékenyítés is természet ellenes beavatkozás. Nem érdemes efféle gondolatokkal vesződni. Jobb, ha ezek helyett is imádkozik az ember, hogy megtalálja az Isten akaratát, s annak megvalósításárára áldást is kér.
Szép napot!
Mikor érzi valaki, hogy érdemes leélni egy emberrel az életét? Nekem eddig minden kapcsolatom zátonyra futott. Hol én hibáztam, hol meg a párom. Jelenleg alakulóban van egy ujabb kapcsolatom, de mivel kereszténynek vallom magamat, igy a tisztaság elleni vétkezések mindig problémát jelentenek. Általában én szakitok, amikor már látom, hogy nem elég a kézfogás, a csók, a simogatás neki. Isten 6. parancsolata miatt egyedül kell leélnem az életemet? Nő vagyok és elmultam 30 éves. Most csak azért legyek valakinek a felesége, hogy ne vétkezzünk a 6. parancsolat ellen? Voltam nagyon szerelmes is már az életemben, és csak amiatt lett vége, mert nem voltam hajlandó többre, máskor meg többet is engedtem, és szenvedtem utána. Iszonyúan éget belül a vágy, és nagyom kivánom, dehát ugye nem lehet...
Egészen biztos, hogy nem pusztán amiatt szakadt meg egy-egy a kapcsolat, mert Ön őrizni akarta a tisztaságot, az udvarlója pedig nem. Vagy legalábbis, ha az illető emiatt szakított volna, akkor jobb is, hogy már ekkor megtörtént, mint ha belebonyolódtak volna a testi kapcsolatba, s utána derül ki, hogy mégsem egymáshoz illenek. Lám, volt kapcsolata, amikor belehullottak a bűnbe, és mégsem maradt meg. Higgye el, nem ezen múlik. Ön még nem találta meg az igazi párját. Tudom, hogy ma ez igen nehéz, de bízzon benne, hogy Önre is vár valaki. Keresse tovább, s kérje az Urat, hogy segítsen ebben a keresésben. Ha megmarad az Jóisten útján, akkor remélheti, hogy valóban fog Önnek segíteni az életútja rendezésében. Őbenne bízzon, és legyen továbbra is igényes és nyitott a társkeresésben!
Kedves Lelkiatya!
Érdekelne, hogy mi a véleménye arról, hogy bizonyos betegségeknek lelki okai vannak / lehetnek. Valóban igaz, vagy hamis ez az állítás? Én is "kifogtam" egy olyan betegséget (nem súlyos), amiről sokaknak az a véleménye, hogy mivel az immunrendszer valamiféle meggyengülése kell a kialakulásához, lelki oka is lehet. Nem mondom, vannak (lelki) gondjaim, eléggé gödörben voltam-vagyok, de sehogy sem tudom ezt a két dolgot összefüggésbe hozni. És ha mégis igaz, akkor sem tudok ellene semmit tenni, csak érdekelne az Ön véleménye. És esetleg az Egyház álláspontja erről, már ha van ilyen. (Egyébként orvosnál voltam, és gyógyszert is szedek rá.)
Véleményét hálával fogadnám.
Igen, bizonyára szoros összefüggés van a test és a lélek állapota között. Ám ezek igen szövevényes dolgok, nem lehet egyértelmű állításokat tenni, hogy melyik betegségnek milyen lelki okai vannak. Vannak un. pszichoszomatikus tünetek, amelyek esetében a lelki állapot külső megjelenéséről van szó. Ezeket azonban nem is valódi betegségként tartják számon, a kezelése mindenesetre inkább a pszichológusra, vagy még inkább a lelki atyára tartozik. Vannak azonban valós betegségek, amelyeket szintén lelki sérülések okozhatnak.
Tanácsom az Ön esetében, hogy továbbra is szedje az orvos által előírt gyógyszert, ugyanakkor keresse a módját, hogy a lelkét is rendbe tegye. Hosszú távon mindenképpen súlyos károkat okozhat a lelki természetű zavar. Nem igaz, hogy nem tud ellene tenni. A gödörből ki kell mászni, nem szabad ott maradni. Ha nem megy egyedül - ami természetes -, akkor segítséget kell kérni, emberi és isteni segítséget egyaránt. Érdemes személyesen felkeresni egy lelki atyát, és imádságban kérni kell a Jóistent.
Kedves Lelkiatya!
28 éves, római katolikus férfi vagyok. Szilárd hittel és meggyőződéssel rendelkezem az Anyaszentegyház tanításaival kapcsolatban. Bátran megvallom mások előtt a hitem, szívesen segítek a templom körüli munkákban, illetve a liturgiában is teljesítek szolgálatot. Nagyon szeretem az Úristent. A gond csak az, hogy nagyon keveset imádkozom, van olyan, hogy több napig egyáltalán nem. A levél elején leírtakhoz képest, tudom, ez hatalmas ellentmondás. A vágy mindig megvan bennem az imádságra, de a mindennapi gondok, és a jövőre vonatkozó aggodalmak valahogy elnyomják bennem azt, hogy imádkozzak. Tudom, hogy ez nagy bűnöm, és szeretnék rajta változtatni. Lelkiatya mit javasolna, hogyan kezdjek neki a változtatásnak?
Köszönöm szépen a válaszát!
Tamás
Kedves Tamás!
Azt vélem, hogy ez a mostani állapota a lelki életének az a szakasza, amikor meg kell küzdenie az imádságért. Van ilyen, mindnyájan átéljük, akik komolyan törekszünk Krisztus követésére. Persze, magától nem fog elmúlni. Két tanácsot adok.
Az egyik, hogy ne hagyja kihunyni szívéből ezt a vágyat az imádságra. Az is lehet, hogy még csak az értelmével ismerte föl ezt a hiányt, de fontos, hogy a szívével is kapcsolódjon hozzá. Kérje az Urat, hogy lendítse föl az imádságát, adja meg az imádság kegyelmét.
Másik tanácsom gyakorlati. Mindig csak az előtte álló napra figyeljen, ne pedig előre a messze távolba, hogy hogyan lesz tovább. Ezzel a távolba nézéssel, a jövőtől való aggódással keserítjük meg a jelent, ami önmagában édes lenne. Azokat a tetteket, amelyeket aznap elvégez, ajánlja az Úrnak, és köszönje is meg Neki. Ha így éli a napjait, egy idő után egyre inkább érezni fogja a késztetést és a vágyat is, hogy egyre többet imádkozzon.
Fontos ez, mert különben egy idő után a tettei is kiüresednek és elhal ez a lelkesedése is.
Kedves Lelkiatya, azt szeretném megtudakolni, vajon megérjük-e a közeljövőben, hogy végre magyarul olvashatjuk a teljes Filokáliát?
Köszönettel: Tihamér
Tudomásom szerint készül a fordítása, de még igen messze van a teljes 5 kötet kiadása. Szlovák nyelven kiadtak belőle egy részt, és cseh nyelven is, de ezek csak töredékek. Az orosz mellett megvan románul, valamint a nagy nyugati nyelveken, angolul, németül, franciául és olaszul. Legalábbis én ezekről tudok.
