Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi öt meg kilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!

Tudna mondani olyan híres szentet vagy remetét, aki a 7. sz. -ban élt a kelet-római bir. területén?
Köszönöm szépen:)

Dénes
Néhányat a legismertebbek közül:
Hitvalló Szent Maximosz, Lépcsős Szent János, Damaszkuszi Szent János, Krétai Szent András.
Tisztelt Lelkiatya!

Görögkatolikus keresztény vagyok. Szeretnék szerzetesnek jelentkezni, és érdeklődni, hogy ennek mik a feltételei? Illetve erre az Isten hívja, vagy önszántából is elkötelezheti magát az ember?

Válaszát előre is köszönöm: Balázs
Kedves Balázs!
Szerzetessé lenni Isten hívása nélkül nem lehetséges. Ám sok esetben az a gondolat, vagy inkább a vágy, hogy valaki szerzetessé legyen, már elgondolkodtató, már lehet a hivatásnak kezdeti jele. Ugyanakkor talán minden mélyen gondolkodó keresztény ember szívében legalább egyszer megfordul a gondolat.
Érdemes megkeresni valamelyik püspök atyát, hogy közelebbi útmutatást kaphasson.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy ön szerint melyik a legszebb görög nyelvű liturgikus ének? Lehet több is. Ha esetleg valamilyen fájlmegosztó oldalon megtudná mutani, hogy meghallgathassam, nagyon megköszönném!

Dénes
Sajnos ebben egyáltalán nem vagyok járatos. Röstellem, de sem a görög nyelvű énekekhez, sem a fájlmegosztó oldalakhoz nem értek. Ám íme, közzétettem, hátha valaki más tud segíteni. Ez esetben átvisszük a hozzászólásokat a Fórumra.
Kedves Lelkiatya!

Az ordodoxiában mióta vetik máshogy a keresztet és mióta van kettős kereszt? Melyik volt előbb a katolikus vagy az ortodox változat?

Dénes
Kedves Dénes! Kérdésére a Fórumon válaszoltam.
Kedves Lelkiatya!

Nagy vagy kis betűvel kell írni a S(s)átán nevét?

Dénes
A válaszom inkább lelki, nem nyelvtani.
Írjuk inkább kicsivel. Egyrészt, hogy semmi tiszteletet ne kapjon, ami egy emberi személynek is kijár, másrészt, mert a személyessége megkérdőjelezhető. Bár valós szellemi valóság, de a személy igazi érték, valamiképp az Isteni Személyesség földi képe. Ezzel semmiképp sem ruháznám föl az ellenséget, akinek (amelynek?) éppen ez a személytelenség és ennek terjesztése a célja.
Kedves Lelkiatya!

A görögkeletieknél régen (8-9. sz.-ig) alámerítéssel kereszteltek?
Igen. És azóta is.
Kedes Lelkiatya!

Engem görög katolikusnak kereszteltek, édesapám viszont római katolikus, így csak a római katolikusokhoz jártam. Most is római katolikus templomba járok.
Bevallásom szerint teljes mértékben római katolikusnak érzem magam, ezen szertartásokat ismerem, szeretem, vallom.
Milyen vallásúnak számítok most?
Ha az édesapám római katolikus, akkor én is az vagyok?
Esküdhetek római katolikus templomba, ha a vőlegényem nem katolikus?

Szeptemberben lesz az esküvőm, szeretnék templomi esküvőt római katolikus szertartás szerint.
Kérnem kell saját egyházmegyém püspökétől elengedő, illetve a másiktól befogadó engedélyt, vagy katolikusként esküdhetek római katolikus szertartás szerint?
Válaszát hálásan köszönöm,
Éva
Kedves Éva!
A vallása keresztény, első lépésben azonban a rítus tisztázása szükséges, amiben a keresztelési anyakönyv segít. Ha édesapja a bejegyzés szerint római rítusú, akkor Ön is az lett, akkor is, ha görög katolikus pap keresztelte. A megjegyzés rovatot is meg kell nézni, mert ebben az esetben valószínüleg nem bérmálták meg, amit házasságkötés előtt "pótolni" szoktunk, hiszen a Szentlélek kegyelmére a felnőtt hívőnek a szentségi házasságban különösen is szüksége van. Ha az édesapa görög rítusúként van bejegyezve, akkor a gyermek is az lett, kivéve, ha bejegyezték, hogy a szülők közös kérésének megfelelően az édesanya római rítusát kaphassa.
- Mindenképpen lehet templomi esküvőjük. Ha vőlegénye nem katolikus hanem protestáns (pld. református, evangélikus, azaz érvényes keresztelésben részesült) akkor az eskető pap feladata a püspöktől engedélyt kérni arra, hogy ezt a "vegyes házasságot" megáldhassa. Ha nincsen megkeresztelve a vőlegény, ebben az esetben szintén az eskető pap kérhet felmentést a "valláskülönbség" akadálya alól a püspöktől. Ekkor is érvényes házasság jön létre, de mivel az egyik fél nincs megkeresztelve az nem lesz szentségi házasság mindaddig, amíg a kereszteletlen fél meg nem keresztelkedik.
Minderről az eskető atya személyes megkereséskor készséggel ad felvilágosítást. Sok boldogságot!
Kedves Lelkiatya!

Van egy kis boltom, ahová néha betérnek görögkatolikus papok is. Nem derül ki, hogy papok, csak amikor az én görögkatolikusságomra hivatkozva próbálnak viccesen némi árengedményhez jutni. Én ezt szívesen meg is teszem, de elgondolkodtam. A papok miért nem járnak papi civilben, hogy mindenki láthassa papi mivoltukat? Nem vár el az ember reverendát, de legalább azt a kis fehér "nyakkendőt" (nem tudom a pontos nevét). Szerintem a papság nem egy vasárnap 1 órás szakma, hanem napi 24 órás hivatás, és el is várják, hogy úgy nézzunk rájuk, de ők maguk mint ha ezt szégyellenék. Miért csak akkor kell büszkén felvállalni, amikor anyagi előnyhöz lehet ezáltal jutni, vagy amikor a rendőr megállítja, stb?

A fiatalok csuklóin egyre több csotkit lehet látni, a papok csuklóin még véletlenül sincs. Ez nem elgondolkodtató?

A mai sokszínű világban, amikor az ember hirdeti magáról az öltözködésével, kitűzőkön keresztül a világnézeteit, akkor a kis fehér "nyakkendő" használata biztosan nem találna ellenérzésre, ha elrendelné a püspök - ami elvárható volna. Szerintem a hordása volna természetes, és ez a kicsavart állapot, hogy nem hordják. Tegyék rendbe a dolgokat, kérem! Tessék büszkén felvállani a hivatásukat! Higgyék el, még az ateistáktól is megkülönböztetett figyelmet, bizalmat fognak kapni!

Köszönöm előre is megtisztelő válaszát!
M.
Azt a gondolatot magam is üdvözlöm, hogy a papokon öltözetükben is látszódjék, hogy Isten emberei. Ma egyre nagyobb igény van arra, hogy ilyen módon is látható legyen az Egyház. A "kis fehér nyakkendő" hordását viszont én nem tartom erre elegendőnek. "Papi civil"-nek nevezzük, mely elnevezés önmagában is árulkodó, hiszen vagy pap, vagy civil, netán egyik sem. Azóta különösen is visszásnak érzem, amióta láttam anglikán lelkésznőkön is hasonló viseletet, még pedig egészen tarka változatban. Úgy tűnik, még ebből is lehet divatot csinálni. Az én álláspontom az, hogy a katolikus pap viselete a reverenda. Jó volna, ha minél többet hordanák. Ezzel sokat segíthetnének a hitükben bizonytalankodóknak. De láthatóan abban nem egyezik a véleményünk, hogy ezt milyen ruházatban tegyék. S valószínű, nem egy pap van, aki viszont azt tartja jónak, hogy amikor civilként van a polgári életben, akkor az öltözködésében sem akar kitűnni. Tartsuk tiszteletben ezt az álláspontot is. Ha viszont emiatt egyéni hasznot vagy előnyt akar szerezni, azt bármilyen ruházatban teszi, nem tartom illendőnek. A csotki viselésével kapcsolatban is eltér némiképp a véleményünk. Én is örülök, ha látom mások csuklóján, de néha félek, ez is válhat divattá. Szerintem csak akkor szabad hordani ezt a szent tárgyat, ha valóban hétköznap is használják, s ezért van kézügyben. Én láttam már papok csuklóján is, de még többről tudok, akik a zsebükben hordják.
Kedves Lelki Atya!

A rózsafüzér imádkozásával kapcsolatban szeretnék feltenni egy kérdést.
Rózsafüzér imádkozásánál, hogy a helyénvaló? Abban az esetben ha mondjuk hétfőn kezdünk el imádkozni egy boldogságost, de az éjfél miatt átcsúszunk keddre mikor már fájdalmast kell, ilyenkor fejezzük be a megkezdett boldogságost vagy már újat kell kezdeni vagy a megkezdettet fájdalmassal folytatni? Köszönöm szépen a választ!

Dénes
Kedves Dénes!
A rózsafüzér titkai nem szigorúan vannak egy-egy naphoz kötve. Van olyan imádkozó, aki egyetlen nap elmondja mind a három csoportot. Van, aki hetenként váltogatja.
Fontosabb, hogy a megkezdett kört fejezze be. Ebben nem módosít semmit, hogy az óramutató már átlépett a 12-en vagy sem.
Tarthat-e görög katolikus paróchus "szentmisét" a római katolikus templomban? Érvényes-e ez a mise egy római katolikus hívőnek?
Csak olyan pap tarthat a sajátjától eltérő rítusban Liturgiát, akinek erre külön engedélye van. Magyarországon kevés ilyen pap van.
Az a hívő, aki olyan szentmisén vesz részt, amelyet a pap nem a saját rítusában celebrált - még ha nem megengedett módon is -, természetesen számára teljes értékű a Liturgia és az Eukharisztia.
Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az lenne,hogy hogyan kell az olyan emberekkel viselkedni,akik tiszteletlenül viszonyulnak hozzánk?Az a benyomásom,hogy ha túl jó szándékúak vagyunk másokhoz,azt gyakran kihasználják,megpróbálnak eltiporni bennünket.Volt olyan megtapasztalásom,hogy megadtam másnak egy alaptiszteletet,aki barátnőnek mondja magát.Számos alkalommal meghallgattam,tanácsot adtam a problémáiban,amikor én kezdtem el valamiről beszélni közönyt és érdektelenséget mutatott,számos alkalommal is,és szinte állantó rendszerességgel a szavamba vágott,magáról kezdett beszélni.Amikor többen voltunk társaságban,szóvá tette,sérelmezte,hogy ő olyankor fölöslegesnek érzi magát,úgy érzi mi azzal a másik személlyel jól megvagyunk nélküle is,megfigyeltem,hogy ez mindig olyankor van ha nem ő beszél,hanem mi kezdünk el valamiről beszélni,más témákat érintünk,pedig előzőleg őt is meghallgattuk,mivel túlnyomőrészt az ő gondjai vannak ecsetelve.
Irtam,megajándékoztam a születésnapján is,amikor nekem volt születésnapom ő még egy rövid üzenetet se irt,utólag se köszöntött fel még szóban sem.Volt ez igy más üdvözletekkel is.A könyv is,amit kölcsön adtam neki,elég elhasznált állapotba került.Tudom,hogy mindig jót kell tenni másokkal,de szabhatunk-e határt a cselekedeteinknek?Hogyan lehetne helyes egyensúlyt találni,hogy mi is jót tegyümk másokkal,de közben a mi érzéseinket,önbecsülésünket se sértsék a másik ember tettei?Mire lenne jó és mire kell odafigyelni ilyen esetekben?
Válsazát előre is szivből köszönöm!
Kérdésére kimerítő választ majd a saját élettapasztalata fog adni. Valamelyest ehhez próbálok most én is hozzájárulni.
Az általános kérdését el kell választani a személyhez kötött helyzettől. Előbb ez utóbbiról írok. Az említett személynek nyilvánvalóan nagy szeretetigénye van. Talán az is lehet, hogy betegesen kielégíthetetlen. Vélhetően gyermekkorában nem kapott helyes és egészséges érzelmi nevelést, emiatt nem tud önzetlen lenni. Csak önmagára gondol, gondolatai csak önmaga körül forognak, a másik embert gyakorlatilag észre sem veszi. Ezt fontos tudni róla, és nem várhatjuk el tőle azt, amire képtelen. Lassú gyógyulásra van szüksége, amely körültekintő és hozzáértő bánásmódot igényel. Nem szabad haragudni rá, egyáltalán nem tudható, hogy ebben az önző viselkedésében mennyi a saját felelőssége. Szenved a magánytól, még ha sok ember veszi is körül.
Ugyanakkor nem szabad benne erősíteni sem ezt a vak önzőséget. Tehát az sem jó, ha teljesen ráhagynák ezt a viselkedést. Finom és tapintatos próbálkozásokkal kell ráébreszteni saját boldogtalanságának okaira. Nyilván ehhez is rengeteg türelem kell.
Az általánosabban fölvetett kérdésére azt mondom, hogy a szeretetből és figyelemből sohasem elég, de helyesen kell szeretni és minél mélyebb látással figyelni. Mindig azzal kell számolni elsősorban, hogy mi magunk mennyi kegyelmet, ajándékot kaptunk az Istentől. Ehhez képest sohasem tudunk eleget tovább adni. Ez mégsem jelenti önmagunk teljes felőrlését. Bölcsesség kell ahhoz, hogy az ember mérlegelni tudjon. Minél bölcsebb az ember, annál többet elvisel. Az igaztalanságok nem tudják megingatni, hiszen megbecsülést nem vár el másoktól, hanem egyre inkább egyedül Isten fontos neki. Talán furcsa, hogy ezt mondom, de minél közelebb kerül Istenhez, annál jobban fogja látni, hogy mire van igazán szüksége a másik embernek. Nem az emberek buta követeléseit kell kielégíteni, hanem józanul meg kell látni, hogy mire van igazán szükségük. Ez a józanság - inkább: bölcsesség - a mértéke annak, hogy mit mikor mennyit adunk embertársunknak.
Kedves Lelki Atya! Azt szeretném kérdezni, hogy a szertartásaink során hányféle szentelt olajat használunk? Van egy, amit a keresztelés előtt alkalmazunk, és van a bérmálás krizma-olaja. De a kettő közül melyiket használjuk mirováláskor, és melyiket a betegek kenete kiszolgálásakor? Vagy ezek szintén különböző olajok? Azt is hallottam, hogy ortodoxoknál a krizma-olaj elkészítésekor az előző főzetből visszamaradt mennyiséget mindig belekeverik az új főzetbe, így a szent olaj anyagában is visszavezethető az apostolok koráig. Ez nálunk görögkatolikusoknál is így van-e, vagy ez a folytonosság azóta megszakadt? Válaszát előre is köszönöm!
Szertartásaink során többféle olajat használunk. Ezek közül kiemelkedik a műró, amely szentségi erőt közvetít. Ezt használjuk bérmáláskor, oltár-, templom- és harangszenteléskor, és még néhány rendkívüli alkalommal. Ennek az anyaga is merőben más: 33 féle különböző anyagból készítik, és a püspök áldja meg, szenteli Nagycsütörtökön.
A többi olajáldás anyaga egyszerű tiszta étolaj. Lehetőleg a legjobb minőségű, tehát gyakran préselt olivaolaj. A megszentelő imádságtól függ, hogy mire használják: keresztelésnél, betegek szentségénél, házszentelésnél, miroválásnál, stb.
A műrószentelésnél valóban szokás az előző éviből beleönteni egy keveset, mely pontosan azt fejezi ki, hogy ez a folytonosság egészen az apostolok koráig megy vissza. Ennek azonban inkább teológiai tartalma van, a gyakorlatban aligha nem igazolható. Annál is inkább, mivel a műrószentelésnek ez a szertartása jóval későbbi keletű, mint az apostolok kora.
Kedves Lelki Atya!
Nagyon nehéz kapcsolatba kerültem egy felettesemmel, aki többször bántóan, lekezelően bánt velem és már számtalanszor megsértett. Most két erős érzelem, gondolat harcol bennem: megbocsájtani neki és közeledni felé -ahogyan azt minden embernek kell Krisztus tanítása szerint- vagy pedig elfordulni tőle és "nem szeretni", de legalább elkerülni, hogy ne kelljen kommunikálnom vele. Mit javasol, mit tegyek, hiszen mindkét emóciót erősnek és jogosnak érzem.
Köszönöm szépen!
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Dani
Kedves Dani!
Nyilván nem kell magyaráznom, hogy melyik indíttatás honnan ered...
A tanácsom a következő. Vonuljon el egy kicsit félre, akár a saját lakásában is megteheti. Csöndben imádkozzék egy rövid ideig. Vagy a saját szavaival, vagy adott szövegű imával, ahogy jobban szereti. Ne az eldöntendő kérdést feszegesse, mert akkor ima helyett úgyis csak azt értelme dolgozna az érvek kereszttüzében. Engedje el ezt a kényszert, hogy most választani kell a két lehetőség között. A rövid és célirányosság nélküli imádság után (amely, mondom, lehet, akár egy odaadóan elmondott Miatyánk vagy egy Üdvözlégy is), hozza meg a döntését, hogy melyik az Úristen útja, és kövesse azt. Az imádság csöndje, lelkének lecsillapított állapota segíteni fog megtalálni a helyes utat.
Kedves Atya!
Mivel most ünnepeljük Palamasz (Szent?) Gergely főpap emlékét, ezért talán helytálló a kérdésem:
Az ortodox egyház tudtommal mindig szentként tisztelte őt.
A katolikus tanításban (legjobb tudomásom szerint) eretnekként említik őt.
Mi görögkatolikusok mégis tiszteljük őt? Akkor nem a katolikus tanítást követnénk? Ez mindenképp érdekes...
Egy kispaptól hallottam, hogy a zsolozsmás könyv 666. oldalának alján is úgy van feltűntve, hogy Palamasz Gergely officiumát nem vesszük...
A válászát előre is köszönöm,
Katalin (MeX)
Kedves Katalin! Ezt a kérdését még Nagyböjt második vasárnapja környékén tette fel, amikor Palamasz Szent Gergely tiszteletét tartjuk. A Katolikus Egyház nem tartja őt eretneknek. Egy bizonyos lelkiségi vita (hészükhazmus) miatt fogalmazta meg Nikolaus Nilles jezsuita kutató (1828-1907), hogy a katolikus egyházban nem szabad őt tisztelni. A történeti és teológiai kutatás ezt az álláspontot meghaladta, a tiltás idejétmúlttá lett. Az 1934-ben először kiadott Zsolozsmáskönyv valóban tartalmazza ezt a tiltást, de ma Magyarországon nem csak nem tilos, hanem kifejezetten ajánlatos ennek a nagy teológusnak és lelki embernek a tisztelete. Kicsit bővebb magyarázatot a Fórum-on találhat.
Kedves Lelkiatya!
Nagyböjti lemondásom az édességekre irányul (szerdán, pénteken persze húst sem eszem). Azt szeretném kérdezni, hogy vendégségben és vasárnap is tartani szokták ezt? Mindenki mást mond, van aki szerint vendégségben nem illik megbántani a vendéglátót. Mások azt mondják, mindenképp tartani kell a fogadalom betartását.Vasárnap tényleg nem szabad böjtölni, mivel a feltámadást ünnepeljük?
Köszönöm szépen a válaszát:Ilona
Kedves Ilona!
A kérdésére körültekintően kell válaszolni. Ezért is találkozik azzal a helyzettel, hogy "mindenki mást mond". Ez nem csak amiatt van, mert ki így, ki úgy gondolja - bár ez is igaz -, hanem azért is, mert nem lehet egyértelmű választ kimondani. Személytől és helyzettől függ, hogy mikor mit kell tenni. Még az egyiptomi atyák, a nagy böjtölők is fölhívják arra a figyelmet, hogy a testvéri szeretet adott esetben felülmúlja a böjt parancsát. Mégsem szabad emiatt teljesen elhagyni a fogadalmat sem.
Nagyon jól teszi, hogy az egyszerű szerda-pénteki hústalanság mellé azt is hozzáteszi, hogy nem fogyaszt édességet. Javaslom, hogy ezt vasárnap is tartsa meg. Föltéve, ha nem úgy fogalmazta meg kezdettől, hogy az édességtől hétköznapokon tartózkodik.
Azt is túlzás kimondani, hogy vasárnap nem szabad böjtölni. Nyilván a vasárnap egészen más, mint a böjti hétköznap, de azért jó, ha a böjti vasárnap is más, mint az évközi többi vasárnap. Tehát bizonyos megtartóztatást vasárnap is szabad és üdvös megtenni.
Fontos elv még a másik ember tiszteletben tartása. Erre is figyelni kell. Mégis, nem állíthatjuk, hogy mások jelenlétében nem kellene böjtölni. Ha ez komolyan zavarná, netán sértené a másik embert, akkor arra figyelemmel kell lenni. Ám nagyobb értékű cselekedet lehet, ha mások jelenlétében is vállaljuk böjtölésünket, s ezzel mintegy tanúságot is tehetünk mások előtt.
    ... 372 373 374 375 376 
377
  378 379 380 381 382 ...