Kedves Lelkiatya! Korábban egyik válaszában azt írta, hogy az önkielégítés nem a legnagyobb bűnünk, csak ezt szégyelljük a legjobban. Azt írta akkor a kérdezőnek (ha jól emlékszem), hogy a szentáldozást ne ettől tegye függővé. Felmerült bennem mégis a kérdés, hogy mekkora bűn az, ha valaki úgy áldozik, hogy előtte ily módon vétkezett? Hiszen sok embernél véleményem szerint az önkielégítés bűne pillanatnyi gyengeség következménye, amit talán azonnal meg is bán és lelkiismeret furdalása van miatta. Mi a helyes ilyenkor?
Azt erősíthetem meg, amit korábban is írtam. Ne állítson összefüggést az önkielégítés bűne és a szentáldozás között. Rendszeresen kell áldozni, és a lelkünkre ügyelni, hogy ezt az állapotot ne mérgezze, ne gátolja semmi. Aki így él, az szinte nem is tud halálos bűnt elkövetni, amely kifejezetten távol tartaná őt az Eucharisztiától. Hiszen a halálos bűn, az tudatos és akaratlagos cselekvés Isten ellen.
Helyesen vélekedik, hogy az önkielégítés legtöbb esetben pillanatnyi elgyengülés, amelyet bűntudat és jó esetben hamar jelentkező bűnbánat követ. Arra kell törekedni, hogy e bűnbánatnak az indítéka ne a szégyenkezés legyen csupán, hanem az Isten iránti szeretet. Akkor ez a szeretet növekedvén lassan le fogja győzni a testi gyengeséget, és már hamarabb rájön az ember arra, hogy nem akarja Istent és az Ő szavát megsérteni, s inkább nagy küzdelem árán, talán, de uralkodni akar saját ösztönein.
T.Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy miben különbözik a görögkatolikus, a római katolikus keresztelőtől. A görögkatolikus vallásnál is ugyanúgy kisgyermekkorban kell keresztelkedni, továbbá elsőáldozónak lenni, és bérmálkozni, mint a római katolikusoknál?
Vegyes katolikus házasságnál, a születendő gyermek melyik szülő vallását kell, hogy folytassa? Miben különbözik a két katolikus vallás egymástól?
KÖszönettel:
Éva
Kedves Éva!
Jól érzékelhető különbség a keresztelés szertartásában, hogy míg a római rítusban ezeket különböző alkalmakkor adják, a bizánci rítusban a három, úgynevezett bevezető szentséget: keresztelést, bérmálást és eucharisztiát egy szertartáson belül adják át. Igaz, egyelőre nálunk is az az elterjedtebb, hogy a szentáldozásban 8-10 éves korban részesülnek először a gyermekek, a pápai tanítás azonban arra buzdít, hogy térjünk vissza erre az ősi hagyományra. Más országokban már több helyen újra gyakorlat e három szentség közös ünneplése. Ezeken a helyeken az ünnepélyes első szentgyónást tartják meg a 8-10 éves gyermekeknél.
Vegyes rítusú szülőknél a szülők maguk megválaszthatják, hogy melyik gyermekük melyik rítust kövesse. Ezt a kereszteléskor kell közölni és az anyakönyvben a megjegyzés rovatban írásban is rögzíteni.
Kedves Lelkiatya!
Van-e olyan, hogy Isten nem bocsát meg, hogy "távol tartja " magától az embert? Mert én mostanában így érzek. Nagyon eltávolodtam Tőle, és ha probálok közeledni, sírva kérni imáimban, hogy segítsen, úgy érzem, hogy nem törődik velem. Valójában tudom, hogy nem így van, de azt érzem, mintha elhárítaná a közeledésemet. Mit tehetnék?
Nem, ilyen nincs. Ez teljes félreértés, vagy lehet mondani: félreérzés. Saját lelkében érzi azt, hogy távol van az Úr, holott éppen ilyen helyzetekben van legközelebb hozzánk, bátorít, segít a Szentlelke által.
Javaslom, hogy szentgyónásban tegye le a bizalmatlanságnak, a félreérzésnek ezt a bűnét. Nem, mintha olyan rettentő súlyos bűn volna, hanem, hogy ezen az úton is részesülhessen az Isten szeretetének kegyelméből, utána pedig a szentáldozással egyesüljön Vele még mélyebben. Kérje továbbra is a segítségét, de azt is, hogy adja meg a bizalom, a ráhagyatkozás kegyelmét is. Meglátja, ez most csak egy rövid időszak, egyfajta próbatétel ideje, amely után még erősebben fogja szeretni az Urat és bízni benne.
Kedves lelkiatya!
Az lenne a kérdésem Önhöz, hogy a mi családunk római katolikus vallású, ebbe születtünk bele és ezt rendszeresen gyakoroljuk.
A leány is szintén római katolikus, a leendő férje, akivel szeretnének szentségi házasságot kötni, ő pedig görög katolikus vallású.
A kérdésem az volna, hogy milyen katolikus vallás alapján köthetnek házasságot. A leányom és mi is szeretnénk, ha római katolikus szertartás szerint eskethetnének.Erre ebben az esetben van lehetőség?
Isten áldásával.
Köszönettel: Judit.
Javaslom, hogy ennél a kérdésnél elsősorban azt tartsák szem előtt, hogy hol fognak élni a fiatalok, hogy később melyik közösségbe fognak tartozni. Lehetséges, hogy a különböző rítusúak szabad döntés alapján megválaszthassák, hogy milyen rítus szerint kössenek házasságot, sőt, azt is, hogy gyermekeik melyik rítus szerint legyenek megkeresztelve, melyikhez tartozzanak. Sok olyan család van, ahol ennek megfelelően van gyermek, aki görög-, van, aki római katolikus. A kisebbség védelme miatt az egyház ajánlja a keleti rítus használatát, de ismétlem, ezt akkor érdemes megtenni, ha van remény arra, hogy később is kapcsolatot tudnak tartani a görögkatolikus közösséggel.
Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni. Egy gégészeti probléma miatt a beszéd nagy fájdalmat okoz és nem is mindig szabad beszélnem. Minden nap mondom a rózsafüzért, ha van rá mód több félét is. De most gondot okoz hangosan mondani, sőt néha még suttogni is. Ilyenkor magamban szoktam mondani a gondolataimban. Nem tudok mást tenni. Így is ér valamit? Nem szeretnék lemondani erről a szép imádságról. Nagyon megnyugtat és vígaszt ad.
Előre is nagyon köszönöm!
Igen, nagyon sokat ér a hang nélkül mondott imádság. Igaz, nehezebb, mert így könnyebben terjengenek a gondolatok. De éppen ez az erőfeszítés teszi majd még értékesebbé az imádáságát. Itt is az történik, hogy a rossz dolog jó gyümölcsöt eredményez. A betegség, az imádság látszólagos akadályozása még értékesebbé teszi a törekvését, ha ki is tart abban. Adjon hálát Istennek ezért a tapasztalatért és folytassa az imádságát csöndben, még mélyebben.
Kedves lelkiatya!
Egy utazás során megismerkedten egy fiúval,mivel egymás mellett ültünk igy sokat beszélgettünk.Néhány hónap elteltével találkoztunk is,közben néhányszor hallottuk egymást üzenetben.Nekem az volt az elsö benyomásom,hogy teljesen mások vagyunk,és az utóbbi találkozásunk óta is ez a véleményem.Teljesen másfajta szórakozásokat kedvelünk és más k9rökben mozgunk.Bár eltudunk beszélgetni egymással,inkább hétköznapibb dolgokról,és számomra ebböl a kapcsolatból hiányozna valami.Mégis érzek iránta valamilyen szintü vonzalmat,gondolok is rá,de erre nem lehet kapcsolatot alapozni.Hosszútávon nem biztos,hogy lenne miről beszélnünk egymással.Próbálom mérlegelni,átgondolni és elvonatkozatni egymástól a dolgokat.A lelkiatyának erröl mi a véleménye?Érdemes folytani az ismerkedést?
Válaszát szivböl köszönöm!
Tina
Persze, miért ne? Levelezzenek egymással nyugodtan - hiszen, ahogyan szavaiból kiveszem, nem egy helyen laknak. Nyilván ne csak rövid sms-ekkel tartsák a kapcsolatot, az nem sokat ér. Cseréljék ki a gondolataikat, ismerjék meg jobban egymást. Nem biztos, hogy párkapcsolat bontakozik ki ebből, de az emberi kapcsolat, a barátság mindig értékes, érdemes építeni. Ezzel együtt is azt javaslom, legyen tartózkodó. Inkább ne találkozzanak, bár az is lehetséges, de a beszélgetés, a gondolatcsere legyen akkor is a legfontosabb. Aztán, ha tovább erősödik Önben az érzés, hogy ez csak felszínes társalgás, hogy nem tudnak mélyebbre jutni a kapcsolatban, akkor ezt is meg kell mondani. Semmiképp se legyen érzelmi közeledés, kézfogás, ha nincs mögötte igazi érzelmi vonzódás. De ismétlem, barátságot szőni szép dolog.
Kedves lelkiatya!
A tavlayi évem nagyon nehéz volt anyagilag,lelkileg egyaránt.Különösen a téli hónapok és a Karácsonyi,majd pedig Újjévi idöszak.Az idén ezek a dolgok valamelyest rendezödtek,van azóta munkám,igaz ott rengeteg kellemetlenség adódik...ami miatt sokszor vagyok feszült,ideges,ma felmondás is gyakran eszembe jut.Most,hogy közelegnek az ünnepek ismét eszembe jutnak a tavalyi "rossz" emlékek,abból a rossz idöszakból.Bár visszagondolva abból az idöszakból sok mindent tanultam,tapasztaltam.Különösen a jó Isten gondoskodását,és számos szép ima meghallgatást,segitséget is kaptam töle,olyan megtapasztalásokat,amilyeneket csak ö tud megcselekedni,de akkor annyira magam alatt voltam,hogy sajnos nem igy tekintettem ezekere a dolgokra,szinte észre sem vettem,nem tudatositottam magamban öket.Ezeket csak most visszamenöleg tudom,igy szemlélni,és sajnálom,hogy akkor nem tudtam igy gondolni ezekre a ma már értékes megtapasztalásokra.A megváltozott körülmények ellenére is,most érzelmileg újra átélem azokat az érzéseket,amelyek akkor voltak bennem.Az is lehet,hogy nem jó helyen keresem ezekenek a dolgoknak gyökerét?Mi okozhatja ezeket és hogyan tudnám megtalálni?
Válaszát elöre is szivböl köszönöm!
T
Lám, mennyire sok múlik azon, hogy mire figyelünk, még erősebben fogalmazva: hogy minek szentelünk figyelmet! Ha most Istenre tekintve elsősorban azt tartja a szeme előtt, hogy az elmúlt nehéz időszak mennyi kegyelmet termett, végeredményben hálát adhat minden percéért, mert ha azok nehezek voltak is, szép gyümölcsöket termettek. Most is erre kell irányítania a figyelmét. Mélyen tudatosítani, hogy - ha már Isten a korábbi nehéz helyzetekben Önnel volt, akkor - most sem fogja magára hagyni. Történhet bármi, az Istent szeretőknek minden javára válik.
Ne hagyja, hogy az érzelmei, a félelmei elhatalmasodjanak a lelkében. Ezeket tudjuk irányítani, úgy, ahogyan a figyelmünket is. Igaz, nem mindig könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen. Imádságában kérje ezt a helyes irányú figyelmet, és törekedjen is arra, hogy Isten tetteit szemlélje, ne pedig az események külső, felszínes történéseit!
Kedves Lelkiatya!
A Máriapócsi búcsúk és zarándoklatok rendjében olvastam ,hogy december 9.-én lesz a Gyemekáldást várók zarándoklata ,viszont semmi konkrétat nem találtam erről.Hol tudnék utánna nézni?
Szeretném meg kérni az Atyát hogy imádkozzon értünk,és mindazokért akiknek sokat kell várni gyermekáldásra.Hálás köszönet érte.
A Kegyhely honlapján néhány egyéb részletet is talál: http://www.mariapocskegyhely.hu/
Természetesen imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya! Gyónás előtt állok, de szeretném a véleményét kérni. Testi kapcsolatom után megijedtem, hogy esetleg terhes leszek. Pár napig olyan gyógyteát ittam, ami méhösszehúzó hatású is. Aztán néhány nap után a fejemhez kaptam, hogy nehogy ártsak egy esetleg bennem fejlődő magzatnak. Nem is ittam többet a teából. Azután attól féltem, mi történt, ha mégis lett volna egy magzatom. Megkérdeztem egy orvost, hogy ezzel megakadályozhattam-e egy terhességet, azt mondta, nem. Mégsem hagyott nyugodni a gondolat, meggyóntam, már csak azért is, hogy ezt egyáltalán megpróbáltam, képes voltam rá. A pap csak annyit mondott, van ilyen. Ám nem nyugodtam meg. Mi van, ha esetleg mégis ártottam. Talán csak a lelkiismeretem vádol fölöslegesen, de azóta nem mertem menni áldozni sem. Ez már vagy két és fél éve történt. Azóta a férjemmel kisbabánk született, és még jobban értékelem az életet. Talán magamnak nem tudok megbocsájtani? Szeretném a hitemet megélni, áldozni, újra elmegyek gyónni, de ezt előtte szeretném tisztába tenni. Köszönöm!
Az orvos bizonyára elmagyarázta Önnek, hogy gyógyteával nem lehet terhességet megszakítani. Néhány napi teázással egészen biztosan még csak ártani sem tudott volna egy esetleg megfogant magzatnak. Félelme tehát teljesen alaptalan. A bűntudata egyáltalán nincs arányban az elkövetett bűnnel. De ami fontosabb, az Isten megbocsátása sokkal hatalmasabb, mint mi gondolnánk. Ő már régen eltörölte ez a vétkét, csak a saját lelkiismerete marcangolja. De ismétlem, tévesen. Javaslom, hogy menjen el Máriapócsra, vagy más kegyhelyre, és ott adjon hálát azért, hogy az Úr Önnek egészen új életet adott. Ennek egyik világos jele ez az új kisbaba, aki Önöknek született. Ott, a kegyhelyen gyónjon és áldozzon meg, s ettől kezdve rendszeresen gyónjon és áldozzon. Lehet, hogy még egy ideig kísérteni fogja ez a gondolat, de már tudni fogja azt is, hogy nincs semmi jelentősége. Szépen lassan elhalványul még az emléke is.
Kedves LelkiAtya
Szeretném kérni a véleményét arról amit a masodikeljovetel.hu oldalon is megtalálható - Jézus Krisztus második eljövetelének kinyilatkoztatásaiként nyilvánitanak / Isteni Próféciák stb, azt szeretném megtudni hogy megtörténhet az hogy a Mi Áldott Istenünk akár ilyen módon is figyelmeztetheti a világot és a keresztényeket /és mindenki mást ami a végidőkre utalhat amiben jelenleg élünk?
Ugyan meg vagyok keresztelve de Isten Házában nem jártam akár lustaságból de lehet ez szorongás is. Az imádságot nem hagyom abba és amióta rátaláltam a másodikeljövetel oldalára azóta erősödött meg mégjobban a hitem. (Isten útjai kifürkészhetetlenek) Ide vezetett remélem az igaz Jézusunk az és nem valaki más aki üzenget és figyelmezteti az emberiséget.Nem tudom de a biztonság kedvéért mindennap elmondom a lelkek megmentéséért az ezen az oldalon található imákat,remélem nem teszek ezzel rosszat , kérem mielőbb válaszoljon - az imák itt találhatóak : http://www.masodikeljovetel.hu/imahadjarat/a-keresztes-imahadjarat-imai-es-litaniai/
Előre is köszönöm a segitségét
Dicsértessék a Jézus Krisztus !
A jelölt oldalon található imák meglehetősen laposak és sablonosak. Igazán nem tudom elképzelni, hogy Istentől származó szavak lennének. Sokkal jobb, ha ezek helyett inkább a zsoltárokat imádkozza, a Szentírást olvassa - azok egészen biztosan isteni eredetűek.
Valóban lehet, hogy Krisztus Urunk második eljövetele a küszöbön áll. De az is lehet, hogy még 1000 évet kapunk, és az emberiség megéri a 3000-ret. Ezt egyáltalán nem tudjuk, és nem is érdemes ezzel foglalkoznunk. Jézus világosan jelezte, hogy nem tudhatjuk, mikor fog eljönni (Mk 13,32). Az itt közölt dolgok csupán emberi kitalálások, amelyek inkább ijesztgetik az embereket, mintsem igaz hitre vezetnék. Persze, az Úr fel tudja használni ezt is. Lehetséges, hogy az Ön lelkében is igaz bűnbánatot és istenkereső vágyat ébreszt. Ezt használja is ki!
Kedves Lelkiatya!
A születésnapomra kaptam a barátnőmtől egy Medjugorjei Szűzanya szobrot. Ő választotta nekem, mert tudja mennyire vágyok Medjugorjébe, hogy még nem sikerül eljutni, addig így imádkozhassam a Medjugorjei Szűzanyához. Mostanában megszoktam, hogy leveszem a szobrot az oltárról, maga mellé veszem a kezembe, amikor a rózsafüzért mondom. Egyszer azt vettem észre, hogy olyan, mintha a szobor mosolyogna és figyelne. Ma amikor a rózsafüzért mondtam egy amikor elmélyedtem olyan lett, mintha lenne egy kis glóriája. Ez akkor volt, amikor nagyon lemélyülve mondtam.
Nagy hatással van rám ez a kis szobor. Jó előtte imádkozni, olyan, mintha kisugárzása lenne. Ez lehetséges Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Előre is köszönöm!
Amit lát, az főként a saját vágyainak a külső megjelenése. Nagyon szeretne eljutni Medjugorjébe, örömmel imádkozik a Szűzanyához, szereti is az imádságot. Mindezek késztetik arra, hogy ezeket lássa. Azt javaslom, hogy ne mozgassa a szobrot, hadd álljon az oltáron, és úgy imádkozzon előtte. Ezek a jelenségekre sem kell odafigyelni. Ha még mélyebben imádkozik, akkor nem is veszi észre ezeket, mert mélyebbre lát, nem a felszínen való dolgokra. Azt is javaslom még, hogy ne beszéljen erről a jelenségről másoknak. Ami ekkor történik az imádságban, azt Ön kapja, és senki más, hogy a lelkében tovább erősödjön. De ha másoknak is beszél róla, akkor egyre értéktelenebbé válik a dolog, elveszti jelentőségét. Őrizze a titkot, és imádkozzon továbbra is a Jóistenhez!
Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.
Kedves lelkiatya!
Annyira kertem valamit a Joistentol, valamit ami szerintem mindenfele szempontbol jo lenne, a bibliaval sem ellenkezik. Eltelt szinte 2 ev es nem hallgatta meg a keresemet, vagyis semmilyen valasz nem erkezett, semmi valtozas. maskor mindeg megvalaszolja az imaimat valamilyen formaban, ha hozza fordulok. Most olyan erzesem van, hogy csak nez es hallagat ( ha lehet ilyent mondani ) Talan meg varnom kell, nem tudom, nem ertem...es ugy erzem elfogyott a turelmem. Mit tegyek, hogy imadkozzak, mert nem latok tisztan ebben a helyzetben.
koszonettel,
Edith
Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.
Tisztelt Lelkiatya!
Fiatal korom ellenére tisztában vagyok vele,hogy mi folyik a zeneiparban(és a médiában) ,hogy vannak akik nem önerőből és Isten segítségével jutnak el el a sikerig,hanem inkább az ördöghöz fordulnak. Az ilyen zenéket elvből elutasítom,sokukban már a szövegből lehet érezni a keresztényellenes,néhol sátánista tartalmat. (És itt nem csak a death metalra gondolok,hanem a mostani egyre inkább eletrjed tízmilliók által halgatott pop/rock számokra is)
De mi a helyzet a klasszikus zenével,ahol ugyanúgy megtalálhatók az olyan zeneszerzők,akikről lehet tudni,hogy az ördög adta meg nekik a tehetséget. Pl. ottvan Paganini,aki ezt nem is titkolta.
A hegedűművei nagyszerűek,és szövegük sincs,ami nyíltan hirdetne bármit is.
Ilyen esetben akkor bűn lenne Paganini-t hallgatni,mert sátánista volt,viszont a művei nem terjeszik ezt a nézetet?
(Nyilván szerencsére régen is volt sok normális/keresztény zeneszerző,szóval hallgatnivalóból nincs hiány,de azért kíváncsi lennék a véleményére)
Azt mégsem mondhatjuk, hogy a klasszikus zeneszerzők között ugyanúgy megtalálhatók az ördögi késztetésűek. Sőt, én magam nem is tudok elképzelni ilyet. Az ördög nem tud igazán szépet produkálni, csak mindig annak utánzatát. Paganini sem volt ördögi zenész, ezt inkább csak ő maga híresztelte saját magáról. Bevallotta, hogy nagyon is sokat gyakorol. Az igazi művészethez ugyanis nem elegendő a tehetség, ahhoz rendkívüli kitartás, kemény munka is szükséges. Paganini kapcsán javaslom, olvassa el Surányi Miklós: A sátán halála című kis novelláját.
Kedves lelki atya.
Szeretném kérdezni,hogy kell vagy lehet bőjtölni,hogy az " utca embere " ne szóljon meg vagy ne mutogassanak- nézd a szent ember.
Köszönöm válaszát.
RM.
Könnyen lehet úgy böjtölni, hogy azt ne tudja más, legfeljebb a családtagok. Előlük nehéz volna rejtegetni, de akár az is lehetséges. Ha valami miatt fontos, hogy más ne tudjon róla, lehet úgy is böjtölni, hogy az ember mindent megeszik, amit mások eléje tesznek (menza, vendégség, stb.), de amikor magában van, vagy otthon étkezik, akkor nem eszi meg azt, amit éppen szeretne.
Ugyanakkor nem biztos, hogy rejtegetni kell a böjtölésünket. Nem baj, ha mások is tudnak róla, csak a viselkedésünk ne legyen ezzel hivalkodó. Tanúságtevő ereje is lehet. A böjt erősségi foka nagyon sokféle lehet. Pl. a napi kávé, vagy cigaretta adagokból akár csak egyet kihagyok, már az is valami. Egészen addig, hogy egész nap semmit nem eszik az ember. De le lehet mondani tévéről, számítógépezésről, s hasonlókról is. A szeretet találékony. Márpedig a böjtünk egyetlen helyes indítóoka az Isten iránti szeretetünk.
