Kedves Lelki atya!
Nagyon köszönöm a Fülöp atyával készült röpinterjút a motoros zarándoklatról. Csak nem készül valami eféle a miskolci exarchátusban is?
Nem tudok róla, de lehetséges. Mindenester Atanáz püspök atya most a Sárospatak-Kassa gyalogos zarándoklatot szervezi.
Kedves Lelkiatya!
Kérdésem csupán annyi az egyes egyházközségek élére kihelyezett atyák elutasíthatják-e a hozzájuk bizalommal forduló egyszerű híveket akik nem az ő egyházközségükbe tartoznak?!
Tehetnek-e olyan kijelentést,hogy menj a saját lelkipásztorodhoz,nem férsz bele a küldetésembe egyéb okok miatt!
Még ilyen esettel nem találkoztam,ezért mélységesen megviselt!
Eddigi életem során mivel magánéleti problémáim miatt a hitbe,vallásba menekültem,az ország bármely szegletében kerültem atyák közelségében mindeddig kézségesen álltak rendelkezésemre!
Ezek után arra az elhatározásra jutottam lelki ügyekben el kell járni pénzért pszichológushoz!
Eddíg úgy gondoltam egy atyának a küldetésébe tartozik határoktól függetlenül a lelkek ápolása,gondozása!
Csalódnom kellett!!Magán emberként sem utasítanék soha senkit el aki bizalommal fordul hozzám!Megtisztelve érzem magam ilyen esetekben!
Kérem szíves válaszát tehet-e lelkiatya ilyen elutasítást?!
Nem tudom túltenni magam az eseten!!!!
Előre is köszönöm válaszát!Isten áldását kérem további szolgálatára,életére!!
Nem helyes elutasítani azt, aki hozzánk fordul. Ha mégis megtörtént, nem tudom, nem értem az okát. Mégis megértéssel próbálom kezelni, hisz ki tudja, milyen emberi tényezők rejlenek egy ilyen súlyos cselekedet mögött.
Önt mindenképp arra bíztatom, hogy igyekezzék mihamarabb túltenni magát ez eseten. Imádkozzék ezért az atyáért, és nyugodtan keressen föl egy másik lelkiatyát. Lehet, a Jóisten úgy rendezte, hogy ettől a következőtől kapja meg azt, amire lelkileg szüksége van.
Kedves Lelkiatya!
Olvastam a korábbi levelekben, hogy mindenképpen el kell kerülni a lombikbébi programot, mert ellentétes Isten akaratával. Mivel én annak idején mesterséges megtermékenyítéssel fogantam, akkor az én életem és létezésem ellentétes Isten akaratával? Vagy csak úgy megtűr, ha már egyszer létezem, de igazából nem akarta, hogy létezzem? Sokszor úgy érzem, hogy 'nincs helyem' az életben és nagyon hiányzik egy igazi apa (a 'szüleim' elváltak).
Köszönöm a választ! Egy fiatal, aki az élete értelmét keresi.
Kedves Fiatal Barátom!
A méhen kívüli megtermékenyítés alkalmazása morális kérdés, nem pedig egzisztenciális. Kerülni kell, mert óhatatlanul emberi életek kioltásával jár együtt.
Ön él, és ez csakis úgy lehetséges, hogy Isten akarta Önt, életet és feladatot ajándékozott Önnek. Kétségtelen, itt megtörik az emberi logika, mert a cselekményt nem akarta az Isten, de az Ön életét igen. (Hasonló, még megrázóbb kérdés, hogy a szerbiai háborúban megerőszakolt és gyermeket fogant szerzetesnők sorsa és világra hozott gyermekeik élete hogyan fér bele Isten terveibe. Nem tudjuk.) Azzal, hogy Isten jóra fordítja a rosszat, a rossz még nem válik hitelessé.
Az Ön hely- és feladat keresése vélhetően sokkal inkább amiatt vált nehézzé, mert az eddig körülvevő családi élet nem segítette az önmagára találásban. Ennek inkább csak kivetített eleme az említett egzisztenciális kérdés.
Újra mondom, Isten akarta Önt és feladatot is adott. Ezt meg kell találnia: a feladatát is, Önmagát is. A hitével tud fölülemelkedni azokon a hiányokon, melyeket gyermekkorában szenvedett el. Mindezek nem fosztják meg Önt a boldog és kiegyensúlyozott élettől, legföljebb több küzdést okoznak. Ezek a küzdelmek azonban életünk szerves részei, kinek így, kinek úgy jelenik meg az életében. Az Ön igazi Édesapja, a legjobban szerető, végtelenül megértő és ráadásul mindenható Mennyei Atya. Nem szenved hát hiányt és kárt, ha ezt fölfedezi, és ennek megfelelően tud élni.
Kedves Lelkiatya!
Egy nehéz kérdésben szeretnék tanácsot kérni, de inkább személyesen, ha lehet. Ezt milyen email címen tehetném meg? Köszönöm
lelkiatya@gorogkatolikus.hu
Kedves Lelki Atya!
A Görögországban élö katolikus testvérünkhoz továbbítanám az athéni apostoli nunciatúra címét:
Edward Joseph Adams érsek
Mailing Address: Athenai, 154 52 Paleo Psychico, Odos Mavili, 2
Telephone: (30-210)674.35.98; 672.27.28
Fax: 674.28.49
ill. Nikolais Foscolos athéni katolikus érsek elérhetöségét:
Mailing Address: Odos Homirou 9, 106 72 Athenai, Hellas
Telephone: (210)362.43.11
Fax: 361.86.32
Valamelyikkel csak szerencséje lesz.
Reméljük.
Kedves Lelkiatya!
Gondolom, hogy elfoglalt és azért nem válaszolt a tegnap írt levelemre. Az utolsó levélhez csak annyit mellékelnék, hogy Athénban van 2 görög katolikus kolostor és templom is. Az apácáknál évekkel ezelőtt töltöttem egy hetet és az egyik görög katolikus pappal beszéltem, aki angolul, franciául és olaszul is kitünően beszélt. A pontos címük nincs itt előttem, de annyit tudok, hogy Orosz Atanáz püspök atya jól ismeri ezeket a görög katolius apácákat, mert a címet évekkel ezelőtt tőle kaptuk. A másik: ebben igaza van, hogy nem kell újrakeresztelkedni, mert az ortodoxok elfogadják a római katolikus keresztséget, még áttérni sem kell ortodoxnak, mert úgy is összeadják a párt, ha csak az egyik fél ortodox. (Gondolom, hogy a levélíró római katolikusnak a párja ortodox hitű görög, ha jól értettem a levelét!)
Amit tehetnek, hogy a levélírónak megadják az athéni görög katolikus kolostor és paróchia címét, hogy mielőbb jelentkezzen náluk, mert ők igazán segítőkészek, ezt a saját bőrömön tapasztaltam. (Az egyik helység neve: KIFISIA, most nem jut több eszembe. 10 évvel ezelőtt a rendfőnöknőt Dorothea nővérnek hívták. Most csak ennyit tudtam segíteni és remélem, hogy a kint élő levélíró mihamarább megtalálja őket.
Üdvözlettel: MM
Köszönjük. Remélem, ezzel tudunk segíteni.
Kedves lelkiatya!
Látom, hogy több válaszában római katolikus könyveket is ajánl, valamint római katolikusok kimondottan latin misével, áldozással kapcsolatos kérdéseire is válaszol. Én is római katolikus vagyok, de 15 éve járok Önökhöz, mert nagyon megtetszett a bizánci ősi Liturgia, valamint az is nagy vonzerővel bírt számomra, hogy ugyanúgy áldozhatok, gyónhatok görög katolikus templomban. Több éve olvasom az ortodox szakirodalmat is (pl. A. Bloom, Meyendorrf, Alexander Schmemann és Olivier Clément stb. most hirtelen ezek jutnak eszembe.) Tanulmányozom a keleti egyház (mind a görögkatolikus, mind az ortodox) művészetét, templomépítészetét, ikonfestészetét stb. Ezek mind nagyon komoly lelki élményt jelentettek számomra az elmúlt 15 évben! Istennek hála, hogy megismertem ezt a gazdag, ősi szertartást és hagyományt! (Korábban csak a latin szertartást ismertem, nem is tudtam az Önök létezéséről!!! ) Amióta ismerem a keleti egyházat és rendszeresen járok Liturgiára sokkal gazdagabbnak érzem magam lelkileg! Nem hiszem, hogy ez valami "kárhozatos dolog", hogy én római létemre a görögkatolikusokhoz járok! Aktívan résztvettem az elmúlt években egy kis görögkatolikus szorványparóchia életében, jártam hittanra, görög lelkiatyám lett stb. de most-sajnos-ennek a korszaknak vége! Az új parókus fínoman -de tudtomra adta - hogy nekem mégis a rómaiaknál lenne a helyem. Akartam neki segíteni és tanácsot adni, valamint beszélgetni vele, de meghátrált. Rákérdezett, hogy én tulajdonképpen görög vagyok-e? Mikor mondtam, hogy nem, de kb. 15 éve ide járok és úgy érzem, hogy ide tartozom és megpróbáltam azt is kifejteni, hogy miért, már nem hallgatott végig, hanem faképnél hagyott. úgy látom, hogy haragszik rám.
Önnek mi a véleménye? tényleg csak a rómaiakhoz járjak ezentúl? (A szüleimnek az a véleménye, hogy:igen!) Az elmúlt hetekben elkezdtem az új lakásomhoz közeli római katolikus plébániára járni, ahol még senkit sem ismerek, de látom, hogy sok a fiatal házas, akár többgyerekes pár is. Ez utóbbi örömmel tölt el, de a lelkem méllyén valami nagyon hiányzik. Hogy látja ezt az én esetemben?
Válaszát előre is köszönöm! Isten kísérje útját! Mária
Kedves Mária!
Az szomorúsággal tölt el, hogy valamelyik paptestvéremtől elutasítást kapott. Nem is értem.
Hogy most mit tegyen? Nem könnyű válaszolni. Lehet, valóban bölcsebb most, egy időre a római templomba járni. Annál is inkább, mert vonzó körülményeket talált. Lehet, azért kellett ez a 15 év, hogy lelke gazdagságát táplálja, de most római katolikus közösségben ez a lelki gazdagodás nem tűnhet el. Olykor nyugodtan eljárhat továbbra is a görkat. templomba, de jól teszi azt is, ha római katolikus templomba megy.
kedves lelkiatya
meg tudná nekem adni Szabó István bökönyi parókus elérhetőségét(esetleg mobil)
köszönöm
Szabó István, Bököny, Kossuth L. u. 7. 42/266564; 30/740-1661 gszaboistvan@gmail.com
Tisztelt Atya!
Én egy eléggé összetett problémámról szeretnék írni. Az életem során megadatott, hogy több Atyával is közelebbi kapcsolatba kerüljek. Gyerekkoromban egy kedves kis faluban teljesítette hívatását egy idősebb atya . Nyári szünetekben gyakran meglátogattam együtt zongoráztunk vagy éppen fagyiztunk. Csodálatos élményeket tudok felmutatni a vele töltött időkről. Sajnos ő már nem nincsen közöttünk, talán már a Jó Istennel találkozott. Kamasz koromban a lakóhelyemen lévő Atyával nem voltam közeli viszonyban és ez eléggé bántott a gyerekkoromból kiindulva, de az elmúlt 2 évben ismét megadatott nekem egy lehetőség, hogy a problémáimról beszélhetek valakinek. Sajnos a mai emberek, akik barátoknak valják magukat, nem minden esetben állnak mellettünk, ezért gondoltam azt, hogy egy Istenhez közel álló emberrel beszélem meg a problémáimat. 2 éven keresztül mellettem állt jóban és rosszban is. Próbált segítséget adni és menedéket nyújtani. Ám az elmúlt időszakban az Atya feleségének nem tetszett, hogy más városban élő emberen próbál segíteni. Szerinte az én városomban is van lelkiatya és vele tartsam a kapcsolatot. Ennek hatására már nem keressük egymást, mert hiszen mindenkinek a családja a legfontosabb és ezzel egyet értek. Azzal viszont kevésbé, hogy ha egy ember arra tette fel az életét, hogy Isten szolgálja akkor miért nem segíthet az elesett embereken. Valljuk be nagyon sok ilyen ember van és sajnos kevés olyan ember, aki szívesen meg is hallgatna, bármely ellenszolgáltatás nélkül. Az a feltevés, miszerint miért nem megyek a saját egyházközségembe pedig azért problémás, mert nekem túlságosan modernek azok a dolgok, hogy elrepülünk különböző helyszínekre vagy éppen együtt ?bulizunk? a hívekkel. Sajnos a prédikációk sem szólnak másról, csak milyen szép is volt azon a helyen. Én szívesebben hallgatnék olyan beszédeket, melyek az emberek lelkeit érintik meg , hogy ne legyenek ilyen felszínesek. Sajnos egyre jobban az a tapasztalatom, hogy a Lelkiatyák sem fordítanak elég figyelmet ezekre a dolgokra, gondolatokra. A saját érdekeit tartják szem előtt. Persze vannak kivételek, de úgy gondolom, hogy a tapasztalataimat le kellett, hogy írjam. Mindig bántják a roma embereket, mert segélyből vagy egyéb szociális juttatásokból élnek. Lassan ezeket az Atyákat is közéjük sorolhatnám, hiszen a saját megélhetésüket helyezik előtérbe.(Már nagyobb vállalkozást működtetnek, mint az egyszerű ember pl: szeretetszolgálat ,ami házi gondozás címszóval vált közkedveltté, amit úgy gondolom ingyen és bérmentve kellene végezniük.) Az én meglátásom szerint egyházmegyétől függetlenül segítenünk kell az embereken függetlenül attól, ki milyen és hova tartozik, de ha már az Atyák is ilyen hozzáállást tanúsítanak mit várhatunk embertársainktól.Szeretném javasolni, hogy bizonyos időközönként kötelező jelleggel lelkigyakrolatra a papnékat ?berendelni?, mint ahogyan ez munkahelyeken is történik tréningek és továbbképzések formájában, hogy ne akadályt képezzenek férjük önmegvalósításában.Úgy gondolom a civil emberek is hasonló módon élnek. Elnézést kérek, ha ezzel a levelemmel valakit is megbántottam, nem állt szándékomban, csak az álláspontomat szerettem volna kifejteni ebben a témában és remélem valamikor a szívtelen , rossz emberek is megtérnek. Imádkozom értük.
Valóban igen sok dologról ír, s kedve is volna az embernek mindre részletesen válaszolni, vagy ezekről elbeszélgetni. Ha megengedi, csupán rövid gondolatokkal mondom el ezek kapcsán a magam véleményét.
Sokunknak vannak szép gyermekkori lelki élményei. Tudni kell azonban, hogy nem biztos, hogy az akkori atya vagy gyóntató sokkal jobb volt, sokkal kedvesebb, megértőbb, imádságosabb, mint a mostaniak. Alakjukat inkább a gyermekkori visszaemlékezés szépíti meg annyira, hiszen a gyermek nagyon sok nehézséget, gondot még nem lát meg, viszont nyitottabban fogékony a feléje irányuló szeretetre.
A kamaszkori lelkiélmény már jóval változóbb. Van, aki nagyon szívesen emlékszik az atyára, mert szívesen beszélgetett vele, s van, aki esetleg épp ekkor fordult el hosszú időre az Egyháztól, Istentől. A kamasz már jobban látja az élet nehézségeit, az emberi gyöngeségeket is. Még fertőzetlenül és tapasztalatlanul magas az igazságérzete, ezért ha talál egy megértő atyára, azt képes az egekig magasztalni, de ha csorbul valami az egyéniségében, akkor hajlandó nagy csalódással azonnal elfordulni tőle.
Én úgy tapasztalom, hogy azért ma is vannak szép számmal olyan atyák, akik szívesen meghallgatják a hozzáfordulót, hasznos lelki tanácsokkal látják el. Igaz, sajnos nem mindegyik ilyen. Az különösen nagy baj, ha a tisztelendő úr buzgóságát a felesége hűti le, s ő távolítja el a vígaszt keresőket. Persze, megint van példa ennek ellenkezőjére is. Ilyet is ismerek nem egyet.
A pap feleségének kétségtelen alapvetően fontos feladata, hogy a férje munkáját segítse, hiszen ez az apostoli munkálkodás neki is feladata, mint minden kereszténynek. Abban is igaza van, hogy fontos számukra is a lelkigyakorlat, hogy e keresztény hivatásukban újra és újra megerősödjenek. Szervez is az egyházunk számukra külön is lelkigyakorlatot, lehet, jó volna talán többet.
Azt írja, egyre jobban "az a tapasztalata, hogy a lelkiatyák sem fordítanak elég figyelmet..." Vajon a lelkiatyák minőségi romlása okozza ezt, vagy valami egyéb miatt mostanában egyre inkább ilyennek látja őket.Könnyen lehet az is, hogy második okra vezethető vissza a jelenség. Az atyák olyanok, amilyenek, van közöttük sok féle, mindig is így volt. A világ pedig - s benne az emberek - olyanok, amilyennek látjuk őket. (Emlékszem egy kedves jelenetre. Amikor egy jószándékú fiatalember kicsi falujából fölkerült Budapestre, utána lelkesen mesélte: Mennyi kedves ember él ebben a nagy városban!...)
A házigondozó szolgálatot én nagyszerű lehetőségnek tartom. A pap lelkipásztori munkájának hatékony kiterjesztésének tekinthető. Munkahelyet is teremt többek számára, ugyanakkor megnövekszik a rászorulók közül azoknak a száma, akikhez az Egyház el tud érni. Igaz, ez csak egyik része a pap és az Egyház küldetésének, mégis intézményes keretet ad annak, hogy tanúságot tegyünk Isten irgalmas szeretetéről. Ezt, természetesen fizetség nélkül is meg kell tenni.
A rossz emberek megtéréséről pedig csak annyit mondok, hogy leginkább saját megtérésünkön kell fáradoznunk.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Magyar allampolgar vagyok, gorogorszagban elek es van egy kisfiunk a parommal, szeretnenk osszehazasodni gorogorszagi templomban, de a papirokkal mar ket eve szenvedunk, en azt kerdeznem hogy ha megkeresztelkedek itt ortodoxnak , romai katolikus vagyok es meg vagyok keresztelve, tehat ha megkeresztelkedek ortodoxnak akkor mien papirra van szuksegem, vagy kernek e egyaltalan valamien papirt? vagy csAK EGYSZERUEN BEMEGYUNK A templomba es megeskuszunk? mert ez a gorog magyar torveny mar az agyamra megy,nemtudnak dullore jutni mi szukseges pontosan, kernek valamien hagai pecsetet amit nemtudom hol kell kikerni,kerem ha tud valaszoljon,nagyon koszonom es szep estet.
Attól tartok, hogy a papírokra hivatkozás inkább egy kis huzakodás. Ha fölkészültek a házasságra, akkor semmi akadálya, hogy összekössék az életüket. Ön katolikus ember, és fatális hiba volna újra keresztelkedést mímelni. Vannak Görögországban katolikusok is, igaz, nem sokan, de meg lehet találni őket. Tudomásom szerint főként Athénban vannak, de másutt is. Érdemes vállalni az áldozatot azért, hogy Egyházukat el nem hagyva Isten áldásával összekössék az életüket. Az említett hágai pecsétről egyáltalán nem tudok, s el sem tudom képzelni, hogy miféle irat is volna ez. Mindenképp találniok kell egy katolikus papot (görög vagy latin, mindegy), aki eligazítja Önöket, hogy mit kell tenni a házasságkötésük érdekében.
Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint, látva a nehézséget, amelyet Kelet és Nyugat közeledésében a Rómával egyesült keletiek jelentünk, nem lenne-e üdvösebb, ha visszatérnénk az anyaegyházainkba és ott munkálkodnánk tovább az egységen? Nem volt ilyen szándék az utóbbi időben Róma részéről, mely szerint az egységet előmozdítaná, ha a keleti katolikusok visszatérnének abba a közegbe, ahonnan kiszakadtak anno? Azt hiszem, amellett, hogy nagy áldozatot jelentene, nagyon nagy mértékben mozdítaná elő a kölcsönös bizalom légkörének kialakulását a Katolikus ás az Ortodox Egyház között.Hogy látja Atya ezt a kérdést?
Üdvözlettel:
Mihály
Kedves Mihály!
Nem hiszem, hogy mi, görögkatolikusok jelentenénk nehézséget Kelet és Nyugat közeledésében. Az jelent nehézséget, ha valaki a szembenállást, a távolságtartást, a meg nem értést a mi létünkkel magyarázza, vagy inkább palástolja. Isten kegyelméből létezünk. A két testvéregyház között vagyunk. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy egyikhez sem tartozunk, de lehet úgy is, hogy mind a kettőhöz. Én ez utóbbit vallom.
Ha az egységet szeretnénk előmozdítani, az nem lehetséges, hogy egyiket vagy másikat elhagyjuk. Ha a fölvetett javaslat szerint "visszatérnénk az anyaegyházba", akkor éppenúgy megtagadnánk a katolikus egyházhoz tartozásunkat, mint ha ellenkező irány felé: a "nyugati egyházhoz térve" elhagynánk ősi rítusunkat. Mindkét lépés szakítás és tagadás volna múltunkkal és jelenünkkel egyaránt. Meglátásom szerint ez nem lehet a jövő.
Szerintem abban áll az Isten akarata szerinti áldozat, hogy vállaljuk azt, amik vagyunk, és erőnk szerint megpróbáljuk a leghitelesebben megélni keleti rítusu katolikus hitünket.
Kedves lelkiatya!
Templomunkban a padokban Vaszulát népszerűsítő, az ő isteni "megajándékozottságát" dicsérő szórólapokat találtunk. Úgy gondolom, az ilyen csodákkal agitáló jámborkodás megtévesztheti, félrevezetheti a buzgóságra törekvő híveket.
Mit tart erről az egyház?
Köszönöm válaszát, tisztelettel:
görögkatolikus
Bizony, nem javasolt ezeket terjeszteni. Kivált görögkatolikus templomainkban nem. Róma nem hagyta jóvá ezek terjesztését. Az ellentétes híresztelésekkel szemben a Tanítóhivatal nem vonta vissza az "üzenetekben" megfogalmazott tételek elmarasztalását. Némileg Vassula Ryden jóindulatát és jámborságát jelzi, hogy kész volt kiigazítani azokat a mondatokat, melyek nem egyeztek meg az Egyház tanításával. E dicséretes jámborság azonban még inkább az "üzenetek" értékét minősíti.
Egyházunk tanítása sokkal gazdagabb és mélyebb, semhogy efféle magánüzenetek szerint alakítsuk az életünket és lelkiségünket.
Kedves Lekiatya!
Egyik válaszában annak a kérésnek tett eleget, hogy a pár kapcsolattal kapcsolatban könyveket ajánlott.Ne vegye tolakodásnak, hogy az Ön által ajánlottakon kívül - amelyek valóban nagyon jók- még egy pár, nemrég megjelent könyvet is említsek. Érdemes ezeket elolvasni, sok jó lelki tanáccsal szolgálnak és nagyon aktuálisak.
Badgy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Pál Ferenc: Függőségtől az intimitásig
Horváth Anikó Éva
Kedves Anikó!
Köszönöm szépen a kiegészítést. Az Ön által jelzett könyvek valóban értékesek és fiataloknak ajánlhatók. Ezért is teszem közzé a javaslatát.
Tisztelt Lelkiatya!
A görög katolikus szertartás szerint kötött házasság érvénytelenítéséről ugyan már találtam megválaszolt kérdést, mégis fontosnak tartanám felvázolni a bennünket érintő speciális körülményeket, hátha ezek ismeretében konkrétabb választ tud adni.
Római katolikus vallású választottam 11 évvel ezelőtt, mai szemmel nézve viszonylag fiatalon (24 évesen) és félárván ment hozzá görög katolikus férjéhez, azonban az elhamarkodott házasság alig egy év múlva a bíróságon végződött, legalábbis polgári vonalon. A házasfelek szándéka nem lehetett túl komoly, választottam elsősorban az egzisztenciális kényszert (építkezéshez járó támogatás), valamint édesanyja nem sokkal korábban történő elvesztését jelölte meg mint az őt e házasság kötelékébe terelő fő okokat. Gyermek e házasságból nem született, az elvált férj új házasságából azonban igen. Az elvált felek békés, jónak mondható viszonyban vannak egymással, vagyoni vitájuk nincsen. Én 37 éves, római katolikus vallású vagyok, sem egyházi, sem polgári házasságom nem volt eddig, de most úgy érzem, eljött az idő, hogy Isten színe előtt is kinyilvánítsam élethosszig tartó szándékomat. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy korábbi élettársi kapcsolatomból két gyermek is született, akikről megfelelően gondoskodom.
Kérdezem a Tisztelt Lelkiatyát, hogy a fentiek ismeretében lehet-e erre esélyem?
Köszönettel: D'Artagnan
Messieur D'Artagnan!
Lovagiasan megfogalmazott kérdésére a következőt felelhetem.
A házassági érvénytelenítés esetén gyakori kérdés, hogy a megkötés után mennyi idővel váltak el. Ha nagyon hamar (az egy év mindenképpen annak számít), akkor erősen vélhető, hogy bizonyos feltételek közül egy vagy több (a másik fél megfelelő ismerete, a kellő házassági szándék, stb.) nem voltak meg. Természetesen csak a részletes vizsgálat és bírósági eljárás hozhatja felszínre az igazi okokat.
Javaslom, hogy plébánosán, vagy más áldozópapon keresztül mihamarabb keresse föl az egyházi bíróságot. Tudnia kell, hogy egy ilyen folyamat önmagában elég hosszadalmas, legalább egy évig, néha több évig is eltart. Addig pedig mindenképpen éljenek testi tisztaságban a választottjával, hogy valóban tiszta lélekkel készülhessenek Isten feleletére, hogy áldását adja-e az Önök kapcsolatára.
Kedves Lelkiatya!
Valójában mit takar a predesztináció és mi katolikusok ezt miért nem hisszük?
Köszönöm válaszát!
Egy fiú...
A predesztináció, vagy eleve elrendelés a protestáns egyházak egyik legismertebb ugyanakkor talán legvitatottabb vallási hittétele. Azt tanítja, hogy Isten a maga akarata szerint eleve meghatározta, hogy ki üdvözül azaz, hogy ki az aki végül a menyországban lehet majd, és kinek kell a pokolba kerülnie. Tudomásom szerint a mai protestáns teológusok jó része nem ilyen szélsőséges álláspontot képvisel ebben a kérdésben.
A katolikus teológia leginkább azért nem ismeri ezt el, hiszen ezzel az emberi szabadság mint Isten ajándéka válik szinte teljesen jelentéktelenné és jelentés nélkülivé. Márpedig ez a szabadság a mi hitünk szerint az emberi személy igen meghatározó eleme. A katolikus gondolkodás az emberi együttműködés (válasz, hit) lehetőségének szinte teljes kizárását látja ebben az elméletben.
Ugyanakkor kétségtelenül nagyon nehéz összeegyeztetni Isten mindenhatóságát az emberi szabadsággal. A katolikus teológián belül is többféle elképzelést fogalmaztak már meg, amelyek évszázadokon keresztül tartó vitákat is okoztak.
Valójában csak odaát fogjuk megtudni a megoldást. Meg azt is, hogy ki kerül az Isten Országába. A nagy értelmi kutatkodás helyett inkább igyekezzünk bejutni oda!
