Kedves Lelkiatya
Egy valaki kéri az agyát,hogy válaszoljon most kérdésére mert úgy érzi,hogy itt és most szükség lenne segítségre- természetesen személyesen- de mondja az atya most sajnos nincs időm,majd - és mond valami választ.
Tudom,hogy Ő is ember és van gondja,baja.
Köszönöm a választ.
Boldog új Esztendőt.
Talán arra kérdez rá, hogy ilyenkor mit tegyen? Egyrészt valóban helyes magatartás, ha Ön is megértő az illető atyával szemben. Számolni kell az ő elfoglaltságával is. Másrészt kérdezni az atyát nagyon jó dolog, tegye bátran. Ha kitérő választ kapott, akkor keressen egy másik alkalmat, amikor talán nyugodtabban tudnak beszélgetni.
Szeretném a Lelkiatya véleményét kikérni! Régóta gondolkozom azon, mi a helyes akkor, ha pl. az önkielégítés bűnébe estünk. Ha megtörténik, akkor egyszerűen képtelen vagyok imádkozni és kezembe venni a Szentírást. Lehet, hogy bolondság az, amit gondolok, de az jut eszembe, hogy olyan kétszínű dolog a részemről imádkozni ilyenkor. Engedtem a kísértésnek és ezek után gyötör a lelkiismeret. Az játszódik le bennem, hogy ezek után hogy merjek én imádkozni? Hogy merjem én kezembe a Szentírást és olvasni azt? Nem arról van szó, hogy azért imádkoznék, mert vakmerően bizakodom Isten megbocsátásában azt gondolván, hogy úgyis megbocsát. Szóval nem tudom mit tegyek és egyáltalán mit gondoljak ilyenkor.
Figyelmébe ajánlom Szent Pál sorait: Róm 7,15-25. Egyes szám első személyben beszél arról a küzdelemről, hogy szeretné tenni a jót, mégis a rosszat teszi. Tehát ő is ismeri saját testében ezt a nyomorúságunkat. Ha bűnt követek el, akkor nem elrejtőzni kell a Jóisten elől, hanem éppen hozzá menekülni. Valóban tisztátalanná teszem magam a bűnnel, de Ő így is szeret. Azt lehet mondani, hogy a kísérőnek mindegy, hogy milyen bűnbe tud belevinni, neki inkább az számít, hogy utána forduljak el az Istentől, ne higgyek a megbocsátásában. Tehát bármilyen bűnt követ is el, minél hamarabb forduljon Istenhez. Nyilván először is a bűnbánattal. Ha van lehetősége, gyónjon meg. De semmiképp se higgyen ennek a második gondolatnak, hogy ilyenkor már nem is imádkozik, vagy nem olvassa a Szentírást. Ez nem vakmerő bizakodás, hanem az Isten ismerete.
Kedves, tisztelt lelkiatya!
A jó és rossz megkülönböztetése, a tanítás elválasztása a tévtanítástól nem könnyű. Gondolok itt mindenféle ősmagyar, kelta vagy óegyiptomi, okkult, ezoterikus zagyvaságra, amit nem egyszer kereszténynek, sőt katolikusnak tüntetnek fel. Sőt, úgy érzem, sokszor szándékos a megtévesztés, keresztény emberek elfordítása hitüktől, a keresztény egyházak lejáratása.
Kétségtelennek tűnik a gonosz létezése és evilági ténykedése, mégsem hallunk erről eleget, még papjaink sem beszélnek róla, nem "divat", mintha nem is létezne, eltűnt a süllyesztőben, a bűnnel együtt. Az "ördög" gyerekkorom meséiben tűnt fel utoljára, a gonoszság pedig mint egyszerű emberi rosszindulat szerepel. De nagyon keveset hallani azokról a kifinomultabb ténykedésekről, amelyek a kereszténységet, és főleg a katolikus hitet, Katolikus Egyházat járatják le, támadják, néha nyíltan, de többnyire alattomosan, burkoltan, már-már az agymosás szintjén. Pl. agykontrollt katolikus papoknak kedvezményes áron, és van is, aki elvégzi.
Van valami, ami segít ezeknek a dolgoknak a megkülönböztetésében? Valami iránytű, amivel nem tévedhetek el? Vagy túlreagálom a veszélyt?
Köszönettel Judit
Kedves Judit!
Lehet, nem egy helyre járunk. Én ugyanis hallok a templomban ezekről is tanítást. Mindenképpen beszélni kell róla, de a megfelelő mértékben. Az is rossz, ha túl sokat beszélünk erről, de valóban még rosszabb, ha semmit sem.
Néhány címet ajánlok a figyelmébe:
http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/209-agykontroll-kereszteny-szemmel
http://akv0.wordpress.com/2010/10/27/ezt-tette-velem-az-agykontroll/
http://rejtettdolgok.blogspot.hu/2013/08/az-agykontroll-veszelyei.html
Kedves Lelkiatya!
Nemrég volt egy komolyabb konfliktusom egy közeli baráttal.Sok valótlanságot állitott,amit ö ugy érzett azt durván ki is mondta.Ez nagyon fájdalmasan és mélyen érintett.Napokig magamhoz sem tudtam térni belöle,néhány álmatlan éjszakát is okozott ez a dolog.Széttépettséget éreztem.Arra gondoltam,hogy a jó Isten talán ebben a széttépettségben akar munkálkodni,mert ennek hatására sok minden feltárult bennem régröl,ami nem ezzel az emberrel kapcsolatos.De mégis valahogy bizalmatlanabbá váltam vele kapcsolatban ezek után,beszéltünk is néhányszor már erröl a dologról,lehet,hogy még kellene.Mondta is,hogy akkor nagyon kifakadt,szégyelli is,meg sok mindennel gondjai voltak.Meg más dolgokról is beszéltünk,ugyanugy megosztunk dolgokat egymással mint régen.Azt mondta nem akarja,hogy ugy érezzem,hogy ö kerül engem.Voltak bennem ilyen érzések,lehet,hogy kivetitek dolgokat a másikra,amiota ez a konfliktus megtörtént.Talán már apróságokat is jobban észreveszek és felnagyitok,amikkel azelött nem is foglalkoztam.Hiv is azota,találkozunk,akkor kedves,figyelmes és segitökész.De az üznetei néha sablonosabbnak tünnek.Próbálok a tetteire és a szavaira odafigyelni,de zavarodottság van bennem.Azelött a multban nagyon sok gondom volt a bizalmatlansággal,most ezek a dolgok törtek elö bennem ismét,de már kisebb intenzitással mint régen,de mégis megingattak.Ön hogyan látja ezt az egészet és mit tanácsolna?
Válaszát köszönöm!
Viki
Kedves Viki!
Személyiségünk folyamatosan érlelődik. Vannak viharosabb s vannak napsütéses szakaszok. Mindenből tanulhatunk. Amikor a bizalmon esik csorba, akkor az ember első ijedtében védekezéssel válaszol, és erősödik benne a bizalmatlanság. (Ha korábban is volt ilyen, akkor felerősödik ez a bizalmatlanság.) De nem szabad hagyni, hogy ez legyen a végeredmény. Hiszen akkor minden egyes csalódás után egyre bizalmatlanabbá válnánk, végül a nagy védekezéssel teljesen bezárkózhatnánk önmagunkba. A kapott sebek, nehéz tapasztalatok tanítanak, körültekintőbbé, bölcsebbé tesznek. Jobban megválogatom, hogy mit, mikor, kinek mondok el. Ez nem bizalmatlanság, hanem bölcsesség. Igen, közben a barátságok is alakulnak, erősödnek, gyengülnek, elhalnak, újak születnek. Egy idős ember erről nagyon sokat tudhat mesélni.
Ne legyen tehát bizalmatlan, hanem egyre inkább vérteződjék fel a viszonzást nem váró, odaadó szeretettel.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik kérdező kapcsán merült fel bennem, hogy abban az esetben, ha a beavató szentségekkel ellátott katolikus hívő tér át az Ortodox Egyházba vagy vica versa, akkor is történik szentségkiszolgáltatás, vagy elég csupán a katolikus/ortodox tanításról bizonyságot tenni? Egymás szentségeit elvileg érvényesnek tekinti a két Egyház... Hogy van ez? Nem akarok áttérni, mint anyámat tisztelem, szeretem a Katolikus Egyházat, és mint nagynénémet az Ortodox Egyházat, csak kíváncsi vagyok rá, hogy is van ez.
R.
Valóban kerülni kell az ide-oda átlépést. Mindkét egyházban megélhető a teljes krisztusi közösség, és szükség esetén lehet is részesülni a szentségekben. Pontosabban szólva ez csak a katolikus oldalról van így. Több ortodox egyház ugyanis a szentségekben való részesülést nem engedélyezi a katolikusoknak, mert bár elismeri azt érvényes szentségnek, de náluk a szentségi élet szorosabban összefügg az egyházhoz tartozás kritériumával - az eltérő egyháztani felfogás miatt.
Átlépés esetén (mert áttérést sem jó erre használni), elegendő a hitvallást elmondani. A beavató szentségeket nem szabad duplázni. Sajnos egyes ortodox egyháznál ezt is megkövetelik, de ez teljesen téves gyakorlat, a saját egyháztani felfogásukkal sem egyezik.
A családi viszonyok hasonlata, amit példának hozott, nagyon találó.
Melyek azok az esetek, amikor az egyházi esküvőt semmissé nyilvánítják (egyházi válás)az egyházi bíróságon?
Azt vizsgálják meg, hogy a megkötéskor megvoltak-e azok a feltételek, amelyek nélkül nem köthető meg érvényesen a házasság. Pl. ha nem volt meg az örök hűségre való készség, de azt színlelte az egyik fél; ha az egyik fél kizárta a gyermekvállalás lehetőségét, de ezt elrejtette a másik előtt; ha olyan személyiséget érintő tulajdonságot, betegséget, szenvedélyt tagadott le, amelyet, ha a másik fél ismert volna, akkor nem köt vele házasságot; személyi, érzelmi éretlenség, vagyis (fiatal kor, vagy rejtett szellemi fogyatékosság miatt) a házasságkötéskor nem volt meg az ehhez szükséges érettség. Lehetségesek ezeken kívül más okok is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak?
Kedves Lelkiatya! Hogyan kell viszonyulni az erotikus álnokhoz? Nem tudjuk befolyásolni az álmainkat. Ha mégis ilyenről álmodunk, meg kell azt gyónni? Mi a helyes magatartás?
Amit álmodunk, azért nem vagyunk közvetlenül felelősek, azok nem tudatos cselekvések, tehát nem kell meggyónni. Azt viszont jó, ha tudjuk, hogy az ébrenlétünk közben ért jelenségek befolyásolják az álmokat. Egyszerű példa: ha valaki erőszakos filmeket néz, akkor az álmaiban is megjelennek ezek az erőszakos jelenetek. Ilyen módon tehát mégis felelősek vagyunk az álmainkért, de az ébren tett cselekedeteink miatt. Azokat kell meggyónni. De még helyesebb így megfogalmazni, hogy azokra kell jobban odafigyelnünk, hogy Isten akaratát kövessék, s így hosszú távon az álmaink is egyre jobban megtisztulnak.
Tisztelt Lelkiatya!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Áldott új évet kívánok!
Szeretném megkérdezni, hogy a Szent István Bibliatársulat és a Szent Jeromos Bibliatársulat által kiadott Bibliák JEGYZETEI, MAGYARÁZATAI tanulmányozáskor mennyire ajánlott olvasásra?
Sajnos az a tapasztalatom, hogy több helyen azt mondják, az említett fordítások jegyzeteit érdemes figyelmen kívül hagyni, mert nem megbízhatóak, nem megfelelően értelmezik a Biblia tanítását, stb.
Ennek van valós alapja, vagy inkább csak egyfajta támadásról van szó (mint ahogy a római katolikus utat is hitehagyottnak, kiüresedettnek mondják).
Más irányú, de részben kapcsolódó kérdésem:
Egyik ortodox ismerősöm próbált rávenni, hogy inkább az ortodox közösségben vegyem fel a keresztséget a római katolikus helyett, mert az előbbi az igazi út, az utóbbiból Isten folyamatosan vonja el a kegyelmét. (Ez számomra inkább "toborzásnak" tűnt.)
Ön mit gondol erről? (Jobb szeretem meghallgatni "mindkét oldalt" vitás ügyekben.)
Köszönöm a válaszát!
A katolikus egyház által kiadott Bibliák mellé írt magyarázatok teljesen megbízhatóak. Érdemes is olvasni, mert segítik a megértést. Főként nagy segítséget jelentenek a párhuzamos helyek megtalálásában. Néhány ponton pedig kifejezetten fontos magyarázatot adnak a nehezebben érthető részek mellé. Téves az a felfogás, hogy a Bibliát ne akarja senki értelmezni, hanem azt mindenki csak saját maga tegye meg. Isten a kinyilatkoztatás által a tanítást az Egyházra bízta. Hamarabb volt Krisztus egyháza, mint a Biblia. Ez meglepőnek hangozhat, pedig így van. Majd csak a 2. század közepe táján rögzítette az Egyház, hogy pontosan mely könyvek tartoznak bele az Ószövetségbe meg az Újszövetségbe. A Biblia tehát az Egyház könyve, és senki más nem tudja olyan hitelesen értelmezni és magyarázni, mint a Szentlélek által vezetett Egyház (itt a katolikus és ortodox egyházat kell érteni).
Az viszont valóban csalogatásnak tűnik, hogy azért menjen az ortodox közösségbe, mert a katolikus egyházból elvonja kegyelmét az Úr. Az Úr soha nem vonja el a kegyelmét senkitől, aki Hozzá őszinte és kereső szívvel fordul. A szívtelen, hiteltelen papok nem tudják közvetíteni Őt, ez igaz, ám ez érvényes a katolikus és ortodox egyházra egyaránt.
Tisztelt Lelkiatya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Először is Örömteli, Áldott Új Esztendőt kívánok!
A következő témában írok.
Számomra nagyon tetszik Ferenc pápa nyitottsága Isten népének teljessége felé.
Ennek megfelelően örömmel olvastam a hírt miszerint a 2014-es szinódusra kérdőívvel fordul a teljes Egyházhoz.
A Magyar Kurír is azt idézte, hogy Baldisseri szinódusi főtitkár úr azt mondta, hogy ?Nem a püspökök, hanem a keresztény emberek válaszait várják a Vatikánba január 31-ig? (http://www.magyarkurir.hu/hirek/csalad-es-hazassag-egyhazat-erinto-kerdeseirol-beszelt-erdo-peter-vatikanban)
Mindehhez képest sajnos a Magyar Katolikus Egyház nem elég transzparensen nyitotta meg a válaszadás lehetőségét, miközben pl. Ausztriában egyértelműen online kérdőívek érhetőek el:
http://www.bischofskonferenz.at/content/site/home/article/596.html
Addig Magyarországon egy nem hivatalos kezdeményezés van (kaledoiscope) és hivatalos katolikus fórumokon csak elszórtan, csak google rákereséssel található meg a kérdőív (legalábbis én így értem el):
vaciegyhazmegye.hu/letoltes/70.html
Gorogkatolikus.hu-n nincs is kinn a kérdőív.
Ennek fényében érdeklődnék az iránt, hogy a Magyar Görögkatolikus Egyház tagjainak, elöljáróinak véleménye, hogyan fog becsatornázódni? Megosztható-e az indok, hogy miért nem kezeli nyitottabban az ügyet a hazai katolikus püspöki kar?
Köszönöm előre is válaszát. Természetesen, ha túlmutat a kérdés az Ön kompetenciáin az is érthető.
Üdvözlettel és köszönettel,
H. Dániel
A pápa a kérdőívet az egyházmegyék püspökeinek küldte el. A választ is tőlük várja. Ha arra gondolt volna, hogy közvélemény kutatást készíttet, akkor egész egyszerűen föltette volna a honlapra, amit sok millióan olvasnak. Én is hallottam arról, hogy más országokban, de Magyarországon is elkészítették ennek a kérdéssornak azt a változatát, amelyet a világhálón keresztül is ki lehet tölteni. Nem rossz ötlet, segíti a válaszadást és főleg azok feldolgozását. Tudomásom szerint a mi egyházmegyénk nem ezt az utat választotta, tehát nem készített online kitölthető oldalt. Azt nem tudom, hogyan történt az egyházmegyében. Talán az atyáknak küldték ki - én is kaptam -, akikre aztán rábízták, hogy a híveiket ismerve válaszoljanak a kérdésekre. Illetve tudom, hogy családok, házaspárok is kaptak lehetőséget erre. Az egyes egyházmegyék összegyűjtötték a tapasztalataikat, és elküldték a püspöki karnak, majd az fogja az összegzést továbbítani a pápának. Lehet, hogy más, hatékonyabb módszert is választhattak volna. Az bizonyos, hogy a pápa a püspökök válaszát kérte. Kifejezetten közzétették, hogy senki ne akarjon közvetlenül írni a Vatikánba. Egyrészről tetszetős lenne, hogy mindenki hozzászólhat, ugyanakkor teljesen ellenőrizhetetlen volna, hogy felelősség nélkül ki mit ír, mit küld be ezekről a fontos kérdésekről.
Nem tudom, kielégítettem-e a válasszal, hiszen csupán a magam egyszerű meglátását írtam le. De hát ez nem is lelki természetű kérdés volt.
Tisztelt lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy mit lehet tenni az olyan személlyel, aki a családját hosszú évek óta itthagyta egy nő miatt. Hazajár a család otthonába, mintegy átjáróházat alakitott ki az elhagyott családdal, és a barátnője között.Semmilyen érv nem számit neki, sem a három, mára felnőtt gyermeke,sem a felesége, sőt mostanra egy súlyos betegséget is kapott.Ezek a felsorolt tények sem tudják eltávolitani a bünös viszonytól, sajnos nem tudunk mit tenni, nem akarjuk ezt az állapotot megengeni, nem tudunk rá hatni semmivel sem. Hogyan tudjuk ezt a helyzetet az Atya szerint megoldani, hogy az életünkből valamilyen módon eltávolodjon ez a nő, és az apa észretérjen? Hogyan lehet ilyen hosszu évek után egy családnak talpraállnia? Számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy ezt a helyzetet bármilyen módon is elfelejteni, vagy helyrehozni részemre már azt hiszen nem tudom, talán nem is akarom már. Ez egy ördödi kör, amiből semmiképpen nem tudun ugy érzem kiszállni. Sok imádság, misék történtek már ezen hatalmas dolog helyrehozatalára, egyenlőre, teljesen ugy érzem eredménytelenül.
Üdv.
Katalin
Kedves Katalin!
Azt semmiképp sem kell gondolnia, hogy a sok imádság nyomtalanul odaveszett, nem hozott semmi eredményt. Mint ha a tavaszi nap azt mondaná, már két hónapja ontom a meleget, mégsem akar megérlelődni a gyümölcs - hiszen kell még néhány további hónap, hogy mézédes legyen. Persze, nem látjuk, nem tudjuk, hogy mikor is lesz meg a gyümölcse a sok szenvedésünknek, fölajánlásunknak.
Bár általában az együtt maradás híve vagyok - talán ez érzékelhető is -, de az Önök helyzetében inkább arra biztatom, hogy legyen bátor és határozott. Amíg a férje kétkulacsos módon viselkedik, addig egyáltalán ne engedje be a házba, a családi életükbe. Ez nem lehet játék, sem az élettel, sem mások érzelmeivel. Azért tanácsolom a határozott elutasítást, hogy ezzel ráébredjen a férje, hogy ez az állapot nem tartható. Ugyanakkor továbbra is nagyon imádkozzon, hogy ez a műtétszerű beavatkozás jól sikerüljön. Hogy idővel meg is történjen ez a ráébredés. Ha helyrehozáson azt érti, hogy visszaálljon a régi helyzet, akkor az valóban nem fog már megtörténni. Mégis helyrehozható - hiszen minden helyrehozható! - legföljebb egészen más módon, mint amit most gondolunk, amit el tudunk képzelni. Ezt bízzuk a Nagy Vezetőnkre, de ne adjuk föl a reményt.
Tisztelt Lelkiatya!
A férjem ill volt férjem folyamatosan meggyötört. Belőlem mindig éktelen trágárság és káromlás jött e kapcsán elő.És számos negatív érzés. Gyűlölet, indulat, agresszív gondolatok..Mit tegyek, hogy ne legyek minduntalan bűnös ? Köszönöm.
Teljesen megértem a helyzetét. Sajnos nagyon sok esetben történik meg, hogy a korábbi nagy szerelem valóságos gyűlöletbe fordul át. Valójában még mindig szereti a férjét, és ezért fáj különösen is kegyetlenül ez a sok szeretetlenség tőle. Ezek az érzések inkább védekezés a lelke részéről. Ha nem akar azonosulni ezekkel az érzésekkel, ha el tud határolódni tőlük, akkor egy idő után valóban elveszítik mérgező erejüket. Azt kell mondania: ez nem én vagyok, én nem akarom ezeket az érzéseket, szeretetben akarok élni, nem gyűlöletben. Imáiban is kérje az erőt ehhez a teljes elhatárolódáshoz! Ez tehát a tanácsom: ne a férjével viaskodjon, figyelmét ne erre a hiábavaló hadakozásra irányítsa, hanem e keserű és negatív érzésekre, ezeket próbálja meg távol tartani ezzel az elhatárolódással. Ettől még azok megmaradnak egy darabig, de a lelke nem azonosul velük. Első lépésként ezt teheti. Hosszabb távon pedig hinnie kell az Isten végtelen hatalmában és szeretetében, hogy Ő képes megváltoztatni a (volt?) férjét. Ehhez rengeteget kell imádkoznia érte, s ha kitart, meglesz ez a nagyon meglepő gyümölcse.
Tisztelt Lelkiatya !
Ha a férjem polgárilag elvált tőlem és én sem akarom a kapcsolatot tovább folytatni, be kell adnom az egyházi válást, hogy rendben legyen maga a kapcsolat illetve a nem kapcsolat Isten előtt ?
Ha megtörténik az egyházi válás is, mi lesz a holtodiglan kérdésből ?
Köszönöm !
Egyházi válás nem létezik. Ha Önök polgárilag elváltak, ennek egyházjogilag nincsen vonatkozása. Pontosabban szólva ezt az egyházjog nem támogatja, sőt, keresi az orvoslásának a módját. Ekkor szokták kimondani az ágytól-asztaltól való különválás engedélyét. Hiszen a házasoknak kötelessége volna együtt élni a társukkal, s ezen kötelesség alól von ki ez az imént említett bírósági döntés. Amit tévesen egyházi válásnak szoktak nevezni, az az annuláció, vagyis annak megállapítása, hogy a házassági kötelék egyáltalán létre sem jött, amikor annak idején összeházasodtak.
Javaslom, hogy ne más férfi mellett akarja folytatni az életét, még ha nehéz is ezt vállalni. Ezzel nagyobb esélyt ad a férjének, hogy egyszer mégis visszajöjjön. Amíg pedig ez be nem következik, remény sincsen rá, használja föl a magányát, kiszolgáltatottságát arra, hogy az Úrral kerüljön szorosabb egységbe. Talán hihetetlennek tűnik, de a megszenvedett magány az igazán hívő ember számára csodálatos tapasztalatokat szül az Isten közelségéről, meleg szeretetéről.
Tisztelt lelkiatya!
Az volna a kérdésem, hogy a görög katolikus egyházban létezik-e exorcizmus? Ha van erre lehetőség, kérem válaszolja meg, hogy miként, és hogyan müködik, hogy lehet ezt kérni, és mennyire hatásos módszer, aki ilyentől szenved, ill. akit ez az állapot közvetve is érint.
Köszönettel: Andrea
Igen, a mi egyházunkban is megvan ennek a lehetősége. Hivatalánál fogva a püspök foglalkozik ezekkel az ügyekkel, vagy az, akit ezzel megbíz. Ezért első lépésben a püspök atyákhoz kell fordulni egyszerű levélben, és ő belátása szerint viszi tovább a dolgokat.
Nem jó megfogalmazás az, hogy ez mennyire hatásos módszer. Ez ugyanis nem módszer, hanem az Egyházban élő Szentlélek ereje, amelyet imádsággal hatékonnyá tehetünk. Nagy mértékben függ tehát az illető hitétől, Istenbe vetett bizalmától.
Széleskörű tapasztalat, hogy a jelentkezők legnagyobb többsége nem valós megszállottság áldozata, hanem amit átél, az pszichés jelenség eredménye. Ezért jóval kevesebb az ördögűző szertartás alkalmazása, mint ahányszor azt kérik. Hiszen mindenekelőtt ezt vizsgálja meg a püspök vagy a megbízott pap, hogy valódi megszállottsággal van-e dolga. De legtöbbször már a beszélgetés, az egyszerű imádság is nagyon sokat segít.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik római katolikus hívő bejegyzésére reagálok. Nem hinném, hogy a római liturgia nem tartalmazná az efezusi zsinat formuláját. Minden egyes szentmisén elhangzik: "Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, a szent Apostolokkal és minden szenttel..." Nincs olyan eucharisztikus kánon, amely ne így szólítaná meg a Szeplőtelent. Ezen kívül a lorétói litánia egyik akklamációjában is ez szerepel: Istennek Szent Anyja - könyörögj érettünk! Emellett ott van a "Szent Anya, üdvözlégy!" kezdetű introitus, valamint a "Szűz szülője Istennek" című ima, és az ugyanezzel kezdődő Mária-antifona is, mely teljesen megfelel az első évezred Mária-képének:
Szűz szülője Istennek,
a Te méhedbe zárta be magát,
Kit világ be nem fogadhat:
Istenember.
Benne van a mi üdvünk,
mely világ bűneit törli,
s megmarad sértetlenül
szüzességed.
Irgalomnak Szent Anyja
tehozzád kiált e világ:
segítsd meg Te szolgáidat
Boldogasszony.
Tökéletesen egyetértek a Keleti Egyházzal, hogy Máriát legfőképp Istenszülőnek nevezi. Hitünk központi titka a Csodálatos Csere: az emberré lett Isten az egész emberi természetet felemelte isteni életébe, mintegy átistenítve azt, amely Máriának istenanyai méltóságot adott. Ez nem csupán a Keleti, hanem a Nyugati Egyház hite is. Bárcsak, mi, latinok, vissza tudnánk térni a doktrinális meglátásból az Élő Hagyományhoz. Nem a zsinatok dekrétumaival dobálóznánk, hanem az Egyház igaz tanítóinak buzdító szavait helyeznénk előtérbe, kissé csorbítva Aquinoi Szent Tamás atya egyeduralkodó tekintélyét a nyugati gondolkodásban. Vajon sikerülhet ez, vagy csak egy naiv ábránd képe marad?
Roland
Kedves Roland!
Köszönöm szépen a kiegészítést. Én ezt nem tudtam volna ilyen szemléletesen megindokolni.
Kérdésére pedig egyértelműen igent tudok mondani. Hiszen a teológia fejlődése Nyugaton is ebben az irányban halad. Legalábbis, ha a legnagyobbakat nézzük.
TISZTELT PÜSPÖK ÚR REFORMÁTUS HÍVŐK VAGYUNK HAJDÚNÁNÁSRÓL. SZERETNÉNK PÜSPÖKI ÁLDÁST KÉRNI ÉLETÜNKRE .LEHETSÉGESLENNE ,HOGY MEG ÁLDANA BENNÜNKET SZEMÉLYESEN?
Bizonyára lehetséges. Az eparchia@gorogkatolikus.hu címre érdemes írni, s ott részletesebb eligazítást tudnak majd adni.
