Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenkilenc meg tizenhárom? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
A mai napon sajnálattal olvastam, hogy lemondott a pápa. A cikkekben, amik az interneten megjelentek szerepeltek jóslatok, hogy Ő volt az utolsó előtti pápa, még egy lesz, és utána jön a világvége. Állítólag ezt Nostredamus és Szent Malakiás is megjósolta ezt. Ez tényleg igaz? Mennyit lehet elhinni ezeknek a jóslatoknak? Én a Bibliában olvastam és úgy tudtam, hogy a világvégét, hogy mikor lesz, csak a Jóisten tudja. Ez igaz?
Válaszát előre is köszönöm!
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Minden egyes újabb pápaválasztáskor előkerülnek ezek a próféciák. A XVI. századi orvos-csillagász, Michel de Nostredame költői jegyzeteiből sok jóslatot olvastak már ki. Egyszerűen abból a bizsergetést keltő tudásvágyból fakad, hogy hátha valami módon megtudhatjuk a jövőt. Ne feledjük, néhány hónappal ezelőtt sokak körében micsoda hisztériát keltett a Maja naptár egyszerű számfordulója, mert szenzációhajhászók világvége jóslatot olvastak ki belőle. Aztán jött december 22-e, szépen folyt az életünk tovább. Éppen úgy nincsen jelentősége az efféle jóslatoknak sem. Bármit ír, az életünkre nincsen semmi befolyással. Élnünk kell a napjainkat Isten akarata szerint, és akkor készek vagyunk, hogy bármikor érkezhet a Vőlegény, Krisztus Urunk második eljövetele, amelynek napján egyébként nem tudhatja senki (Mt 25,13).
Kedves Lelkiatyám!

Ha valakit megszerettem, úgy ahogy nem szabad(szerelemmel) és később kiderül,hogy csapdába estem, hazugságaira visszavágtam,de igazán nem tudtam nem kedvelni és haragudni Rá. Nagyon csúnyán megalázott sokaknak semmiz-tudom attól nem kisebb a bűnöm-,de fájt.hogy a szeretetemet és naivitásom kihasználva nevetségessé tett. Nem tudom pontosan miért is hagytam,mikor jól éreztem mit tesz velem,nagyon közel volt a lelke hozzám. Ha valakit úgy szeretek(bár nem szabadna ,de megtörténik)a jó Isten hogyan bocsáthassa meg a bűnömet? Ha a lelki békém visszanyeréséhez igazából a jó Isten nélkül nem találok,mit tehetnék?

köszönettel.Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
A Jóisten nélkül nem is találja meg ezt a lelki békét, ne is keresse másutt! Nála viszont annál inkább! Egész egyszerűen meg kell gyónnia, amit tett. (Ez csak a katolikus és az ortodox egyházban lehetséges.) Isten minden bűnt megbocsát. Ez pedig nem csupán azt jelenti, hogy nem haragszik, hogy a vétkes nem kap a tettéért büntetést, hanem azt is, hogy a dolog helyrehozható. A bánat tehát már meg van. Tisztázza le a lelkében, hogy ez a megbánás ne csak a szégyenérzet, a kihasználtság elkeseredett érzete legyen. Biztosan tisztában van azzal, hogy amit tett, azzal elsősorban az Úr Isten szeretetét sértette meg. Ő ugyanis csodálatos testtel ajándékozta meg Önt, amelyet senki másnak nem adhat oda, csak a férjének, akivel majd Isten áldásával örökre összekötik az életüket.
Tanuljon az esetből. Most már őrizze magát tisztán, ne hagyja, hogy a férfiak önző akaratossága újra elcsábítsa! Remélem, végérvényesen szakított ezzel az illetővel, aki ilyen szeretetlenül bánt Önnel. S ha majd újra megszeret valakit, akkor is legyen vele tartózkodó. Az igazi szeretet tud várni. Ha követelőzik, az csak világos jelzése annak, hogy önzés vezeti, és nem tiszta szeretet.
Isten szereti Önt, a legjobbat akarja az Önnek. Érdemes tehát Őt, az Ő szavát, tanítását követni.
Kedves lelkiatya!
nagyon megtetszettek nekem a tetoválások, mert örök emléket adhatnak. Arra gondoltunk egy barátnőmmel, hogy 18. sszülinapunkra csináltatunk egyet. Nem feltűnő helyre akarnánk,és konszolidált motívumot, vagy szöveget. A környezetem szerint ez elítélendő. Valóban az?
Én sem javaslom. Úgy tudom, a tetoválás nem szedhető le később sem. Fura egy divat ez most, amely el is csúfítja a szép emberi testet, de legfőbb veszélye ez az eltüntethetetlen jegy. Ma, ilyen fiatalon talán tetszik az, amit belevésnek a bőrébe, de egyáltalán nem biztos az, hogy 5-10 év múlva, vagy később ugyanilyen lelkesen hordja, amit most oda tetoválnának. Azt javaslom, találjanak ki valami más dolgot, amely összekapcsolja Önöket.
Dicsértesék a jézus krisztust mindöröké ámen!
Kedves lelkiatya!
Azzal a kérésel fordulok önhöz hogy minden nap rendszeresen imádkozom,istenhez.És szeretném tudni hogy ha minden nap felveszem a keresztem és haladók a keskeny úton amely a menybe visz.
Kedvese isten előt az hogy énekelek,táncolok,és imádkozom,másokért,és magamért is. Hallja mind ezt? Én nagyon szeretnék egyszer találkozni vele és átölelni és beszélgetni vele. És megkinálni ételel ,italal.
Szeretném tudni mit gondol most isten rólam és ön is!
Sokszor érzek melegséget a szivembe amít nem tudok hova tenni. Lehet hogy az úr szeretette jelenléte?Válaszát előre is köszönöm! Kovacs Anikó
Kedves Anikó!
Isten figyel Önre, - emberi szóval kifejezve - örül minden együttlétnek, amit Őrá szán. Folytassa ezt az utat! Ő szívesen veszi, ha énekel, táncol, főként, ha imádkozik. Adjon Neki hálát ezért minél többször! Amit érez most, az az Isten ajándéka, hogy még inkább megkönnyítse a Vele való kapcsolatépítést. Tapasztalt imádkozók azt mondják, hogy azért nincs ez mindig így, később nem biztos, hogy ilyen tüzes módon átéli az imádságnak, az Istennel való együttlétnek ezt a szépségét. De ez nem baj, addigra még jobban meg fog erősödni a Vele való kapcsolattartásban. Imádkozzon tehát továbbra is, kövesse ezt a belső indíttatást, örüljön az életnek, és igyekezzék minél több embernek örömet okozni! Ez kedves az Istennek, és Ön is egyre boldogabbá válik tőle.
Hogy tudnék bocsánatott kérni egy lánytol ha nagyon meg sértettem?
Néhány egyszerű, őszinte szóval. Nem kell ám nagy feneket keríteni neki. Ha nehéznek tartja élő szóban megtenni ezt a bocsánatkérést, megteheti levélben is. Ne e-mail-ben vagy sms-ben, mert az sokkal személytelenebb! Hasonló módon, telefonon beszélve is döcög a megértés két ember között, főként, ha előtte nézeteltérés volt közöttük. A kézzel leírt szó, de még inkább az élő beszélgetés sokkal nyíltabban, leplezetlenebbül ki tudja fejezni azt, amit éreznek. Ismétlem, ami gyógyít, ami helyrehoz, az az őszinteség. Ne akarjon magyarázkodni vagy mentegetőzni. Ha őszintén bánja a dolgot, egyszerűen mondja el neki. Ha ő igazán szereti Önt, akkor alig várja, hogy végre megbocsáthasson.
Kedves Lelkiatya!

Pár kérdéssel fordulnék önhöz, mert az az igazság, hogy nagyon elvagyok most veszve a kérdésekben.
A karizmatikus megújulásról szeretnék néhány dolgot kérdezni.
Az a helyzet, hogy minél többet olvasok erről annál jobban elveszek az egészben.
Ott kezdeném, hogy én is már lassan egy éve egy katolikus karizmatikus közösséggel élek. És az igazat megvallva semmi kivetni valót nem találok az egészben. Pápa által el van fogadva ez a közösség. De böngésztem az interneten és arra jutottam hogy rengeteg karizmatikus közösség létezik és ezeknek a többsége szekta és tévtanokra épül. Ugye a karizmatikusok egyik jellemzője a Szentlélekben való megkeresztelkedés, amit az első pünkösdre vezetnek vissza. És ez ebben a közösségben is jelen van úgy mint a többi szektában is. És itt vannak például az adventisták, akik nem fogadják el az egyházat de amit csinálnak abban végül is nincs kivetni való. Olvassák a bibliát, nagyon komolyan veszik a bibliai törvényeket, hisznek a Szentháromságban stb. És náluk is van ez a Szentlélek keresztség és nagyon komolyan is veszik. Na és ez az a pont ahol én teljesen elvesztem. Mert igazából az a közösség amiben én élek és ez a szekta ami az egyházat támadja, igazából mind kettőt (legalább is elmondásuk szerint) a Szentlélek élteti.
És igazából most én ezzel nem tudok mit kezdeni.
Ha esetleg tudna írni valamit erről az egészről azt megköszönném.
Valószínű, nagyon jó helyen van ebben a katolikus karizmatikus közösségben. Ne tévessze meg az, hogy külsőségeiben, sok lelkiségi gyakorlatában hasonlít a szektás közösségekhez vagy más, kisebb egyházak életéhez. A lényeg nem ezekben a külsőségekben van. De nem is a Lélek-keresztségben. Ez hozzáadás, lelki megerősítés, de léttanilag nem ad többletet a keresztséghez és bérmáláshoz.
A Szentlélek nem csak a Katolikus Egyház látható szervezetében van jelen és működik, fejti ki áldását, hanem másutt is. Más egyházakban, egy-egy szektás közösségben is részesülhet az ember a kegyelemben, mint ahogy az megtörténhet bárhol, a természetben, egy-egy műalkotás vagy emberi kapcsolat által is. Amit az Egyház kínál, az a teljesség. Ezért kell, ezért érdemes idetartozni. Itt van meg a teljes szentségi jelenlét, a Szentlélek maradéktalan kegyelmi áradása. (Így van ez még a testvéregyház, az ortodox egyházban is, csak sajnos velük nem vagyunk teljes egységben és közösségben.) Imádkozzon buzgón továbbra is ott, ahol van, és keresse továbbra is az Isten akaratát, kövesse az Egyház tanítását! Javaslom még, hogy ez utóbbiból próbáljon minél többet megtudni, megtanulni, akkor nem fog elveszni a sok vallási kínálatban.
Aránylag fiatalon maradtam özvegy és egy özvegy katolikus emberrel találkoztam aki megbecsül, szeret segít és a társam lett.Miért bűn az hogy társkapcsolatba élek vele? Házasságot nem merek és nem tudok létrehozni,mert a férjem nyugdíjának elvesztése komoly gondokat okozna mindkettőnknek.Volt olyan pap aki nem volt hajlandó meggyóntatni.Rendes keresztény maradtam továbbra is, templomba járó,istenfélő,naponta imádkozó,zarándokutakra járó ember vagyok.Mi a bűnöm, hogy társ nélkül nem tudok élni.A férjem halála után kérem az Isten adjon mellém egy társat, mert az életem üres,nincs családom egyedül a fiam.Kérem atyám mit tegyek?
Az, hogy úgy érzi, társ nélkül nem tud élni, egyáltalán nem bűn. Hogy talált is társat, ez valóban lehet az Isten ajándéka, örüljön neki, legyen érte hálás. Amit én is javaslok, s ezt tanácsolhatta a gyóntató atya is, hogy előbb házasodjanak össze, és csak utána lépjenek társkapcsolatba. A társalgás, az együtt töltött idő, sok közös élmény nagyon szép dolog. Csak a testi kapcsolattal várjanak, amíg össze nem házasodnak.
Világosan kell látnia, hogy a templomban megkötött egyházi esküvő egyáltalán nem befolyásolja az özvegyi nyugdíját. Ehhez ugyanis nem feltétel a polgári házasságkötés. Gondolják meg tehát a dolgot. Ha valóban szeretik egymást, ne féljenek Isten előtt is összekötni az életüket, és utána boldog házastársakként a szentségekben is akadály nélkül részesülhetnek.
Kedves lelkiatya!
Miért kell a kudarcok ellenére is kedvesnek lennem? Miért engedi a Jóisten hogy ez legyen velem? Miért nem tudom viccnek venni a kudarcokat? Válaszát előre is köszönöm! :(
Mert túl komolyan veszi önmagát. Annyi minden történik az életünkben! Mindegyiket a lelkiállapotunkkal nyugtázzuk? Ráadásul amíg ez az érzelmi széljárás uralkodni tud rajtunk, addig legtöbbször a rosszat vesszük észre. Egy-egy fölismert kudarca mellé tegye oda, hogy ugyanakkor mennyi mindennek lehet örülni. Vegye észre ezeket is, különben a dolgoknak, az eseményeknek lesz kiszolgáltatva, ahelyett, hogy az Úrnak szolgálna osztatlan szívvel.
Hogy miért engedi a kudarcot? Vajon az a dolga, hogy a hibáinkat mindig kiigazítsa? Szabadoknak hagy meg bennünket, így aztán van lehetőségünk a hibáinkból tanulni.
Nem azt mondom, hogy a kudarcok ellenére is mosolyogjon, színészkedjen. De arra ügyeljen, hogy ha még nem sikerült legyőzni, kézben tartani az érzelmi viharokat, akkor sem szabad önző módon a magam lelkiállapotát rázúdítani másokra.
Kedves Atya!

Római katolikus vagyok, jegyesem református. Nagyon szeretnénk összeházasodni, kérem írja le mit kell tennünk. Mindketten rendszeres vallásgyakorlók vagyunk. Az én esetemben viszont ez csak a rendszeres imádkozást és templomba járást jelenti, mivel kiskoromban szüleim valami miatt nem tudtak hittanra járatni, ezért szentáldozáshoz még nem tudtam járulni. Ez jelenthet valami plusz gondot? Vagy lehetséges, hogy akkor én a házasság szentségével egyszerre vegyem az eucharisztiát? Nagyon köszönöm szépen a válaszokat kedves atya!

A+N
Kedves A+N!
Igen, ez óriási különbséget jelent, ha majd járulhat a szentáldozáshoz. Ezt akkor fogja megérteni, fölfogni, ha igen alaposan felkészül rá. Nem javaslom, hogy szoros értelemben a házasságra készüléssel, s főként nem, hogy az esküvővel kössék össze. Két olyan hatalmas titokról van szó, hogy félő, igazán egyikben sem tud majd elmélyülni. Javaslom, hogy minél hamarabb jelentkezzenek a római katolikus atyánál jegyesoktatásra. Ez egy több találkozásból álló beszélgetés sorozat, amelyből sok újat megtudhatnak a keresztény házasságról, a gyermeknevelésről, de legfőképpen a keresztény házasélet legfontosabb feladatairól és örömeiről. Nos, ennek keretében is sokat megtudhat majd az Istenről, az Egyházról, annak életéről, munkájáról. Ez elindíthatja azt a másik folyamatot, amely még tudatosabbá, még mélyebbé teszi az Istennel való kapcsolatát.
Kedves Lelkiatya!
Időnként eszembe jut, hogy nálunk, magyar görög katolikusoknál valamiért nem nagyon jellemző a magyar szentek liturgikus tisztelete. Azt is látom, hogy közösségünk egyik legalapvetőbb jellemzője a hazaszeretet. Valószínűleg azért, mert a hazaszeretet és az igaz hazafiság is az alapvető keresztény értékekből táplálkozik.
Azért mégis megkérdezem: nem volna-e üdvös, ha Magyar Görög Katolikus Egyházunkban kialakulna azoknak a magyar szenteknek is a liturgikus tisztelete, akiket most még nem igazán ünneplünk liturgiáinkon.
Gondolok itt:
-egyrészt a latin testvéreink által tisztelt magyar szentekre és boldogokra (pl. Szent Lászlóra, Szent Erzsébetre, Boldog Özsébre.),
-másrészt az ortodox egyház magyar szentjeire és szentéletűire (pl. Magyar Mózesre és testvéreire, Szent Piroskára),
-harmadrészt görög katolikus egyházunk újkori magyar szentjeire, illetve szentéletűire, vértanúira (pl. Boldog Romzsa Tódor püspökre).
Nagyon szépen köszönöm Lelkiatyának az érdeklődés lehetőségét!
Tisztelettel: Gábor
Talán egyik fő oka ennek a hiányosságunknak, hogy amikor valamely szentet tisztelünk, akkor annak teljes officiumát (egész napi liturgikus szövegét el kellene készíteni). Ilyen még magyar nyelven egyáltalán nem készült. Töredékesen igen, például Szent Istváné. Készült már magyar fordítás Magyar Mózés teljes officiumából, illetve töredékek Romzsa Tódor, Gojdics Pál szövegeiből. Ezek megtalálhatók a központilag kiadott Szertartási Utasítás függelékeként. De nem termett még közöttünk himnuszköltő, hogy megírná ezeket. Jó volna, ha valóban gazdagabb lenne magyar szentjeinknek liturgikus tára.
Dicsértessék.
Atyam a kérdésem az lenne,hogy egy romai katolikus pap lehete keresztszüleje egy gyereknek
Igen, lehetséges, ennek nincsen akadálya. Feltéve, hogy nem ő kereszteli az illető személyt.
Ehusvet elotti bunbanati het szombatjan meg lehet keresztelni a kisfiunkat. szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Ha a Húsvét előtti napra gondol, az Nagyszombat, a legalkalmasabb nap a keresztelőre. Már az Ősegyházban is ezen a napon volt a keresztelés, és ma is törekszünk arra, hogy ekkor, a föltámadás előestéjén, vigiliáján legyenek a keresztelők. Számolni kell azzal, hogy ezen inkább szombat estét jelenti, hiszen ez már a feltámadási szertartásnak a része, amit régen - meg sok helyen ma is - éjszaka végeztek. Persze, mindezt a tisztelendő atyával kell megbeszélni.
Kedves Lelkiatya!

A tanácsát szeretném kérni: Egy hivatalban dolgozom, ahol megismerkedtem egy szintén itt, de más osztályon dolgozó fiatalemberrel.
Önnek mi a véleménye a közös munkahelyen dolgozó fiatalok párkapcsolatáról?
Köszönöm!

Nagyon szép dolognak tartom, hogy közös munkahelyükön találtak egymásra. Remélem, a főnökség nem gördít semmi akadályt a kapcsolatuk erősödésének útjába.
Néhány jó tanács: A találkozásaik, beszélgetéseik semmiképp se legyenek a munkájuk rovására! Épp ellenkezőleg, legyen látványos, hogy ez a barátság mindkettejüknek, de környezetüknek is jót tesz. A munkahelyen ne tegyenek olyat, ami a szerelem intimitásához tartozik. Itt most ideértem még a kézfogást is, nem csak az ölelést. Ezeknek másutt találjanak teret. Arra kivált ügyeljenek, hogy a bontakozó szerelem ne vakítsa el Önöket. A testi közeledésben pedig legyenek tartózkodóak, a testi egyesülés gyönyörű ajándékát tartogassák az esküvőjük utánra - ha Isten is így akarja. Ha pedig netán nem így lesz, akkor még fontosabb, hogy ne legyen Önök között testi egyesülés.
D.aJ.Kr! A mi katolikus plébánosunk ...
Ilyen esetben fordulhatunk-e a püspökhöz orvoslásért a CIC 1741.kán. 1-es és 3-as paragrafusai értelmében?
Azt javaslom, hogy minél hamarabb keressék fel a püspök atyát. Ha levelet írnak neki, azt írják alá néhányan. (A névtelen levelekkel nem lehet mit kezdeni, azok a szemétkosárba jutnak!) Legjobb, ha néhányan személyesen keresik fel a püspök atyát. Ugyanakkor mindnyájan imádkozzanak a plébánosukért.
(A levelét nem közöltem teljes terjedelmében, olyan elszomorító dolgokat írt le. Bocsásson meg. Nem akartam szomorítani még másokat is?)
Kedves lelkiatya!
Szeretnék felteni egy pár kérdést
Právoszláv ritusu pap átalhat e Görögkatolikus papnak?
és Právoszláv szeminarista lehet e Görögkatolikus szeminarista?
a válaszait előre is köszönöm
Ahhoz, hogy ortodox pap katolizálva pap maradhasson, pápai engedély szükséges. Volt már erre példa többször is.
Szeminarista esetében nem kell ehhez semmilyen külön engedély. Ha katolikussá válik, újra felvételiznie kell, a görögkatolikus szemináriumba. Ekkor az elöljárók döntése alapján sorolják be első évre, vagy esetleg későbbi évfolyamra.
    ... 374 375 376 377 378 
379
  380 381 382 383 384 ...