Kedves Lelkiatya! Írtam már korábban Önnek, hogy testvérem 29 éves lesz és alkoholbeteg. Bár 1 éve nem iszik, volt rehabon is ,de ezenkívül semmi más jó irányú fejlődés, életkörülmény változás nincs.Vagyis egy mégis dolgozik ( de ott is panaszkodik kevés a fizetés,mondtam neki elgondolkoztatásként,hogy ő 1 magára keres annyit mint én hatunkra.Megragadt azon a szinten ,hogy nem iszik ,de nem jár A.A gyűlésekre,se templomba. Ma küldött egy fotót ,hogy egy tompa eszközzel elkezdte vagdalni piszkálni a nyakát ,de nem lett eredményes,mert tompa,de látni a helyét ,és hogy jobban járunk, ha elkerüljük, mert mindenkinek jobb lesz így,ha ő nem tartja velünk a kapcsolatot,tiltsam le ,ha nem szeretnék több ilyen felől hallani . Azt írtam, erre reagálva, hogy kezdj el végre élni ,és nem kinylódni.És vállald a felelősséget a saját életedért!! Nem tudom már ,mit írjak jól komolyan mondom,írtam Ön szerint valami rosszat esetleg? Nem szeretnék, de már az egész család belevan fáradva az ő küzdelmeibe,pap bácsink is mondta mit tegyen,dehát nem hallgat rá se.... Attól is tartok egyszer bekattan és öngyilkos lesz,mert sajnos többször mondta már fontolgatta! Próbáltam akkor is beszélgetni vele,de megmondom őszintén, olyan mintha csak pillanatnyi jókedv morzsái lennének az életben mert pl elment motorozni( apa vett neki egy cross motort) ,de a másik pillanatban meg az a legnagyobb gondja,hogy kellene hátulra kerítés ,de miből? Mondtam neki majd szépen sorban, bent a házat kellene már elősször rendbe tenni,mert semmilye nincs már eladogadta. Tanácsoltam legyen sorrend,most ez ,most az és ne akarjon mindent egyszerre! De mintha megse hallaná,nem fogadja meg. Pár hete az a hóbortja, hogy elhagyatott házakat nézeget bemegy ,fotózza,nem is értem ez mire jó... Számomra félelmetes már ahogy él,az a baj már őszintén nagyon nem lepődnék meg,ha valami tragédia lenne vele,mert már hogy is mondjam ahogy egyszer a pap bácsink is mondta az élet ,ahogy él nincs min csodálkozni,hogy ez van,következmény. Tesóm 7 éves volt mikor anya meghalt én 20 éves,de mindent se foghat erre tesóm se. Ön mit tenne a helyemben? Van még remény? Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! A PhD-hallgató vagyok, aki korábban írt már Önnek. A kérdésemnek most a PhD-hoz nincs köze, csak úgy megemlítettem. Nem tudom, nem vagyok biztos abban, hogy mi számít ítélkezésnek és mi nem. Mi a különbség az ítélkezés és aközött, hogy megállapítom valaminek a bűnös jellegét vagy ellenzem a bűnt? Az egészen biztosan ítélkezés ha azt mondom valakinek, hogy "Már megint loptál és hazudtál, szégyelld magad, milyen bűnös vagy, Isten nem bocsát meg neked". Ez nekem nyilvánvalóan ítélkezés, de nem tudom a velem megtörténő helyzetekben eldönteni, hogy mi ítélkezés és mi nem. Mondok egy példát, ami ma történt. Anyukámmal (tanár volt) beszélgettem, szóba jött egy volt kolléganője. Már eddig is tudtunk róla, hogy ez a volt kolléganő különórákat is adott. Az egyik diákjának azt mondta az egyik különórán, hogy neki biztosan jól fog sikerülni de az érettségi, de X.Y-nak legfeljebb 2-es lesz. Ez az X.Y. egy másik diákja volt. Ez a személy, akinek ez a tanár azt mondta, hogy X.Y-nak legfeljebb 2-es lesz, szóval ő elmondta ennek az X.Y-nak, hogy a tanár mit mondott neki róla. Mi (én és anyukám) X.Y-tól tudjuk. X.Y. abszolút nem egy olyan típus, aki hazudna, szerintem igazat mondott. X.Y-nak rosszul esett az a helyzet, amúgy először nem is mondta el nekünk rögtön, nem is tervezte, csak valahogy kibukott belőle egyszer véletlenül, láttam rajta, hogy bántja a dolog. Bár nem velem esett meg, de azt mondtam anyukámnak, hogy nekem az taszító ha azt látom, hogy valaki a háta mögött kibeszél valakit és főleg akkor ha olyannak mondja el róla a dolgokat, akinek még kevésbé kellene. Még ha egy másik tanárnak mondott volna valamit erről a diákról, az valahogy máshogy csapódna le. Ha két tanár mint munkatárs megbeszéli egymással, hogy egy osztály vagy egy diák hogy teljesít, az valahogy elfogadhatóbb. Amikor viszont az egyik diákot a másik diáknak beszélik ki, az szerintem udvariatlanság, az valahogy más. Arról nincs szó, hogy utálnám ezt a tanárt, aki kibeszélte a diákot, nem lennék vele udvariatlan ha találkoznék vele, ha valamire megkérne, segítenék neki, imádkozni is hajlandó lennék érte vagy felajánlani a szenvedéseimet érte tehát próbálom úgy szeretni őt is ahogy Jézus szereti és én alapvetően nem akarok rosszat senkinek, gyakran inkább magam elé helyezek másokat, de ha olyan dolgokat látok, amikkel nem értek egyet, azok taszítóak, olyan rossz érzést keltenek bennem, akaratom ellenére. Velem is volt már olyan, hogy az egyetemen a témavezetőm kibeszélt engem az ügyintézővel. Azt hitték nem vagyok ott a közelben, pedig ott voltam a szomszéd teremben és mivel kicsi a tanszék, jobban meghallani dolgokat. Nem esett jól, hogy kibeszéltek engem egymás között. Ha egy másik tanárnak mondott volna rólam dolgokat, az sem esett volna jól, de így, hogy az ügyintézőnek, így főleg nem. Nem tudom, emlékszik-e rám, de írtam már többször a témavezetőmről, hogy sokszor csak a rosszat emlegeti rólam, a jót természetesnek veszi, gyakran bántott meg. Azóta már jobban tudom ezt kezelni és ha van egy jó szava hozzám, annak örülök, amúgy meg próbálom ezt is felhasználni arra, hogy krisztusibb legyek, de szóval mikor kibeszéltek engem, akkor azért esett rosszul, mert úgy voltam vele, hogy ők ketten sem tökéletesek, nekik is vannak hibáik, nemcsak nekem meg az ügyintéző sosem kezdte el a PhD-t, nem tudhatja nekem mi miért úgy sikerül ahogy sikerül. Ez két jó példa arra, amik velem történtek. Ilyen esetekben ha megállapítom magamban vagy egy hozzám közel állónak elmondom, hogy nekem taszító az, amit anyukám volt kolleganője csinált azzal a diákkal vagy hogy nekem rosszul esik amit a tanszéken csináltak (a témavezetőm az ügyintézővel) és nem kellett volna megtenniük, akkor az ítélkezés részemről? Nem azt mondom, hogy nekik nem kell megbocsátani, azt sem hogy bennük semmi jó nincs, semmi ilyet nem mondtam, csak azt hogy nem kellett volna megtenniük amit tettek és hogy rám vagy másra nézve bántó. Mi számít ítélkezésnek és mi nem? Vagy amikor valaki elkezdi nekem a harmadik embert lenézően kibeszélni valamiért, akkor az ítélkezés? Már sokszor mondtam ilyen esetben, hogy ne ítélkezzünk róla vagy hogy én nem kommentálnám, mert nem szeretnék ítélkezni. Ezek pont hasonló példák voltak, mindegyik a kibeszéléssel kapcsolatos, de csak illusztrálni szerettem volna, hogy könnyebb legyen válaszolni. A kérdés engem általánosságban is érdekel. Hogy mi az ítélkezés és mi nem.

Kedves Lelkiatya! Ha Jézust nem ölik meg, akkor meddig élt volna? Mi meghalunk, mivel a bűn zsoldja a halál, de Ő bűn nélküli volt. Mennybe ment volna egy idő után, vagy hogy képzeljem el?

Kedves Lelkiatya! Az egyik kérdező a homoszexualitással kapcsolatban öntötte ki Önnek a szívét. Ön azt válaszolta, hogy "Az Egyház tanítása szerint a homoszexuális hajlamú férfiakkal és nőkkel tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell bánni. Kerülni kell az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját.". Az Egyház azonban azt is tanítja, hogy a 4 égbekiáltó bűn egyike a fajtalanság (szodomai bűn), természetellenes testi bűn [=homoszexualitás, szodómia], a kérdezőnek tehát jogosan van nagy fájdalma. A KEK szerint a homoszexuális vonzalom oka nagyrészt feltáratlan, ezek az emberek a nemi tisztaságra vannak meghívva. Én tehát úgy gondolom, hogy az Egyház tanításával szembe megyünk, ha azt tanácsoljuk a szülőknek, hogy fogadják el a gyermekük deviáns párját, hiszen ezzel implicit azt sugalljuk neki és a világnak, hogy nincs semmi probléma az ő kapcsolatukkal, a választott életformájukkal, hamis bizonyosságba ringatjuk őket, aminek őszinte bűnbánat nélkül az örök kárhozat lehet az eredménye. Hasonló ehhez az elvált újraházasodottak helyzete, ahol ugyan nem valósul meg az égbekiáltó bűn ténye, viszont a házasságtörés igen. Amikor tehát egyes németországi püspökök úgy döntöttek, hogy az ő egyházmegyéjükben bizony megáldoztatják az ilyen párokat, akkor szembe mennek az Egyház tanításával, méltatlan szentáldozásra hívják meg a rendezetlen kapcsolatban élőket, ezzel szentségtörést követnek el, hamis biztonságban ringatják a házasságtörő kapcsolatban élőket, s tovább buzdítják őket a bűnös állapotuk fenntartására. Őszinte bűnbánat nélkül, a törvénytelen házassági kapcsolatukból ki nem lépve nekik is az örök kárhozat lehet a sorsuk. Mindez miért? Mert a valódi krisztusi önfeláldozó szeretet népszerűtlen lenne a mai szabados szexualitást bálványozó világban, ahol csak az evilági értékek fontosak, az üdvösség zárójelbe kerül a lehetséges örök kárhozattal együtt. Üdvözlettel László

Tisztelt Lelkiatya, nemrég szentgyónást végeztem.Az atya már a feloldozás szavait kezdte mondani, mikor beugrott, hogy az egyik bűnt nem háromszor, hanem négyszer kővettem el,de úgy véltem, nem szólok kőzbe, hanem utána szólok.Mire megadta az atya a feloldozást, addigra meg elfelejtettem, melyik bűnről volt is szó? Így nem szóltam semmit. Érvényes volt így a gyónásom? Válaszát előre is kőszőnőm.

Kedves Lelkiatya! Egy srác egy videójában a bizalommal beszélt ,hogy az mekkora kincs,ne add oda bárkinek van aki egyáltalán nem érdemli meg,figyelj a jelekre,hogy milyen a jelleme viselkedése stílusa,mert lehet csak átver,és ha látsz jeleket ,hogy ő árthat a lelki békédnek akkor távolodj el tőle ,ne foglalkozz vele. Ön mit gondol erről? Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! A tanácsára lenne szükségem, ezt mégis hogy kell érteni,mit ért meditáció alatt Szent Pio atya ? Ő mondása : Amikor nincs sok időd hangos ima helyett végezz meditációt. A meditáció sokkal gyümölcsözőbb! Köszönöm szépen!!

Kedves Lelkiatya! Bűn tetováltatni? Tudom, hogy hitünk szerint a Test a Szentlélek temploma, ezért óvnuk és vigyáznunk kell rá. Mint laikus első körben függetlenül a tetoválás tartalmától kérdem én: A tetoválás révén beszennyezem a testemet? Ha igen, akkor konkrétan a tintával? Pedig hordunk ékszereket, hordunk ruhákat. A testünkben zajlanak mindenféle folyamatok, amik adott esetben sokkal gusztustalanabbul jelenhet meg a testen (pl.: anyajegy, verejték stb.). Továbbá, ha jól tudom van olyan keleti egyház, amiben kifejezetten hagyomány (vagy elvárás?) egy kereszt tetováltatása. Nyilván megtalálhatjuk azokat a körülményeket, amelyek ezt ott indokolják, de ezek szerint az azon egyház(akba?) tartozó emberek nem szennyezik be a testüket? Vagy beszennyezik, de valami nagyobb jóért? Ez esetben a cél szentesíti az eszközt? Van olyan papról tudomásom, aki szentelése után tetováltatott magára, de szigorúan csak utána, mert elmondása alapján kizáró lett volna ha a szemináriumi idő alatt készült volna. Szóval egy kicsit össze vagyok zavarodva, mert bizonyos egyházi személyek ellenzik, vannak akik meg támogatják. De vajon mi rossz lehet abban, ha valaki olyan feliratot, jelet visel a testén, ami nem ellenkezik az egyház tanításával? Ha mondjuk csináltatnék egy ICXC NIKA tetoválást, akkor az nem inkább hitvallás, a hit felvállalása, mint a test beszennyezése? Nyilván az indíték elsődlegesen nem az, hogy jól vagy menőn néz ki, hanem az, hog sokat jelent a hitem és ezt ilyen módon is ki szeretném fejezni. Előre is köszönöm a válaszát!

Tisztel Lelkiatya! ?Úgy tudom, vannak atyák, akiknek más okból van engedélyük szertartáson papi söveget viselni. Ezek inkább kivételek.? Miért kivételek? Olyan sok mindenben igyekszünk visszatérni a hagyományokhoz Róma utasítására, de úgy látom, hogy a papok jutalmazásában nem annyira. Hiszen az ortodox egyházakat elnézve nem tűnik ?inkább kivételnek? a mitra vagy egyéb kitüntetések megjelenése. Nem gondolja úgy, hogy a papok számára is szükség van az elismerésre, motivációra? Talán ha jól látom a jutalmazás rendszer leginkább a dorogi megyében szorul háttérbe. Ilyen gyengén teljesítő papjaink vannak, hogy oly kevés papnak van kereszt a nyakában? (Mitrát életemben először magyar papon is csak Ábel atyán láttam.) Vagy csak félnek a versenyszellemtől? Számomra érthetetlen, hogy miért nem működik itthon az, ami máshol igen. Pontosabban, miért nem működik az a dorogi megyében, ami máshol működik? Úgy sajnálom a papjainkat, szerintem igazán megdolgoznak az elismerésért. Szeretettel Evelin!

Tisztelt Lelkiatya!! Sokszor éreztetik velem, hogy -nem jó,amit csinálok -nem tartozom oda -ne mondjak véleményt Iparkodok, igyekszem szeretettel odafordulni a másikhoz, imádkozom értük. Rosszul esik,magamban is keresem a hibát.

Kedves Lelkiatya! Szeretnék pászkát szenteltetni. Lehet helyettesíteni a kalácsot bármivel ami glutenmentes? Kenyér / buci / zsemle...Köszönöm

Kedves Lelkiatya! Fiatal lányként kb 20 éves koromig sok mindenről nagyon másként gondolkodtam,persze volt olyan is amiben ugyanúgy,hogy az abortuszt soha nem szeretném elkövetni,akkoriban ,ha hallottam ilyenről,még nem úgy néztem,hogy ez bűn ,emberölés,vagy ,hogy Isten is mit mondhat vajon róla,hanem csak viszolyogtam tőle,borzasztónak tűnt számomra. Gondolom Isten ajándéka is lehetett olyan értelemben, hogy éreztem ,hogy ez mennyire nem helyes. A férjem is van amiben nagyon másként gondolkodik mint fiatalon,sokkal komolyabb, bölcsebb, ez természetes folyamat, vagy érik az ember?? Mostanában az az egyik kedvenc ha csak pár perces időtöltésünk is,hogy természetfilmet nézünk a tévében ,a gyerekek is. Én is csak ámulok,mennyi mindenről nem is tudtunk ,hogy létezik....és ilyenkor mintha Isten is megmutatná ezen keresztül is a csodálatosságát,hogy mennyi mindent csodaszépnek teremtett!! Néztem vannak olyan állatok,amik úgymond külsőre nem olyan szépek, de Ő így látta biztos szépnek Isten !! A természetfilmek kapcsán arra gondoltam, tényleg milyen csodálatos, gyönyörű lehet ő ha csak arra gondolok ,hogy milyen csodaszép tengereket hozott létre,ránézek és csak megszólalok nézd waooo de gyönyörű, férjem mindig ( jó értelemben) mosolyog , jót nevet ,hogy mennyire megtud ez döbbenteni engem!! Mi miatt van ,hogy az ember más 20 évesen mint mondjuk 40,50 ,60 évesen,máshogy lát ?? Ja és ez más film de abban hangzott el Mi az ? Soha nem jön el ? A holnap. Nem értettem mondtam is a férjemnek ez biztos téves, hogy? Hiszen ma van ,holnap lesz holnap. Férjem szerint ma van ,de a ( holnap) is ha eljön ugyanúgy ma van . Szerinte nem holnap van,hanem mindig állandó ma ( most) !! jelenben élünk ,ez megy és megy,bár ezen gondolkodva lehet benne valami, hiszen odaát is nincs pl idő ,csak az állandó meglevő jelen férjem szerint ez a ma,a most létezik itt a földön ( is) ... Ön szerint jól látjuk ? Köszönöm szépen!!

Tisztelt Lelkiatya! Az elmúlt hét eseményeire reflektálva szeretném kérdezni, hogy mitől függ, hogy ki viselheti az ún. díszes papi süveget, eddig miért nem volt "divat" ennek a jognak az adomanyozása. Illetve miért visel néhány diakónus fekete süveget? Ez egyéni döntés, hogy szeretnék-e vagy nem, vagy van jelentése? Szerintem hasznos lenne egy olyan menüpont itt az oldalon, ahol a papi viselet részletesen, magyarázattal együtt megtalálható az ilyen különleges esetekkel együtt.

Kedves Lelkiatya! Nagy fájdalmam van, majd belehalok. Három gyermekem van, ebből kettő rendes, tisztességes katolikus felnőtt lett, mint amilyennek neveltük. Azonban a harmadikkal más a helyzet. Hiába neveltük őt is hitre, hiába járt katolikus iskolába, már 14 évesen kijelentette, hogy ő homoszexuális. 18 éves koráig folyamatosan vittük keresztény közösségekbe, szabadító imára, ördögűzőnél is voltunk vele, katolikus pszichológushoz is járt, aki a téma szakértője, de semmi változás nem történt. 18 évesen aztán kiment Németországba dolgozni, ott nemsokára összejött egy másik deviánssal, ennek már 7 éve. 2 évvel ezelőtt az ottani polgári szabályok szerint b*zi"házasságot" kötöttek, erről nem sokat tudok, mert nem voltunk hajlandóak részt venni ebben a mocsokban. Azonban most még szörnyűségesebb dolog történt. Bejelentették, hogy beadták a kérelmet Németországban, hogy gyereket fogadjanak örökbe. Azóta rengeteget sírok, imádkozom, hogy ez valahogy meghiúsuljon, de hajthatatlanok. Megszakad a szívem, hogy képesek lennének tönkretenni egy szegény ártatlan kisgyerek lelki egészségét, fejlődését. Már azért imádkozom a Jóistenhez, hogy akkor inkább haljon meg a valamiben, csak ne kerüljön hozzá gyerek így. Nem tudom, mit tegyek. Rengeteget kérem a Jóistent, hogy akadályozza ezt meg, de sajnos úgy néz ki, hogy gyereket fognak kapni. Két deviáns. Hogy lesz így abból a szegény kicsiből egészséges felnőtt??? Hogy lehetne megakadályozni ezt a szörnyűséget? Egyáltalán miért büntet engem Isten ezzel a korccsal? Miért nem lehet helyette normális gyerekem?

Kedves Lelkiatya! Isten az embert saját képmására teremtette. Megajándékozta értelemmel is. Ha belegondolok ,tényleg a szó jó értelmében ,de félelmetes,hogy maga az ember mire nem képes,mindaz amit létre tud hozni,gondolok itt pl a repülőgépre,mennyi minden alkatrész van ott,és a levegőben repül .Ha azt nézem, mi mindent alkotott maga az emberiség eddig csodálatos,és megdöbbentő. De miért van az,hogy minden korszak más úgy értem 1950 - ben is létezett már sok minden,de mintha később minden sokkal felgyorsultabb ,fejlettebb lett volna. Hiszen az ember mindig is okos ,tervezni képes volt miért másabb a 2023 as év mint a 1995 például? Olyasmi is mintha ahhoz a korszakhoz az illet volna ,ehhez meg ez.... Köszönöm a választ.