Kedves Lelkiatya! Talán nem kellene bizonytalannak lennem és fel sem kellene tennem ezt a kérdést, de szeretnék bizonyosságot. Írtam már Önnek egy másik levelemben, hogy Istennek hála sokkal ritkábban vagyok kísértve mint régen. Írtam már a módszereimről is, melyekkel küzdök a kísértéseim ellen. Hogy sokat segítenek olyankor a Jézus-filmek jelenetei, különösképp azok melyek Jézus kísértéseiről és szenvedéséről szólnak, illetve hogy a töviskorona, amit vásároltam, milyen nagy segítség nekem ebben a küzdelemben és emlékeztet arra amit Jézus tett értem. Ma is a segítségemre volt, ha ránéztem és megérintettem, kicsit megnyugodtam a kísértés közepette, azért írom ezt, mert a mai napon átélt kísértésem vett rá a levélírásra. Máskor volt olyan, hogy három napig tartott egy kísértés és a harmadik nap este bűnbe estem, máskor félig-meddig sikerült leküzdeni, más alkalmakkor pedig teljesen leküzdöttem a kísértésem és nem estem bűnbe. ...
Nem szeretnék magamról túl sokat gondolni, de bízom benne, hogy sikerülni fog és még jobb leszek mint amilyen most vagyok. Az iránta érzett szeretetem motivál is erre, mert szeretnék az általam szeretett személyhez hasonló lenni. Kimutatni neki, hogy szeretem. Hasonlóbb lenni hozzá. Hajlandó vagyok küzdeni érte. A múltamhoz képest sokkal jobb vagyok de remélem lehetek még ennél is jobb. Mondtam Jézusnak, hogy csak az iránta érzett szeretetemből jön az erőm, ha nem szeretném ennyire, nem tudnék így küzdeni és talán nem is akarnék. A kérdésem voltaképpen az lenne, hogy Ön szerint számít-e Jézus bármit is az én küzdelmem? Amin ma keresztülmentem? Ahogy igyekeztem? Úgy örülnék ha számítana neki mert szeretem nagyon.
Mint látja, hosszú leveléből elég sokat kihagytam. Az egyik zavaró mondat az volt benne - itt már nem olvasható - hogy Jézus biztosan jobbat érdemelne. Ez nyilván így van, mi sohasem tudunk hozzá méltók lenni. De ez a gondolat félrevezető is lehet. Nem az számít, hogy Jézus mit érdemelne, ez roppant emberi gondolat, hanem, hogy én mit tudok adni neki. A küzdelmek, amelyeket leírt, nagyon értékesek. Mondhatjuk - megintcsak emberi nyelven szólva - ezeket Jézus nagyra értékeli. De nem önmaga miatt, hanem, mert ez Önnek igen hasznos, sokat alakít a személyiségén. Azt javaslom, ne törődjön annyit ezekkel a dolgokkal. Azzal igen, hogy Ön Jézust szereti, és szeretne mindent a tetszésére tenni. De amit ezen gondolatokban az ördögnek tulajdonít, azt írja nyugodtan a saját számlájára, vagy lehet az emberi természet velejárójának is tekinteni. Nem kell behozni az ördögöt a gondolkodásunkba. Minél kevésbé gondoljunk vele! Ismétlem, a küzdelem jó, ne adja föl sohasem. De azzal ne mentegesse önmagát, hogy valamelyest sikerült legyőzni a bűnre késztetést. Ha elesett, elesett. Bánja, gyónja meg! A kísértés idején gondoljon egészen másra, kezdjen el valami egyéb, intenzív munkát végezni! Csak Jézusra gondolni nem elég. Mert lám, Ön is leírja azt a fura tapasztalatot, hogy az ember Jézusra gondolva is tud vétkezni. Ez pedig azért veszedelmes, mert akár ez is rögzülhet, és hiába a Jézusra gondolás, megmarad a bűn. Adjon hálát, hogy már sokat tudott fejlődni ezen a téren! De az egész kérdéskörnek ne tulajdonítson olyan nagy jelentőséget. Igyekezzék a Krisztushoz tartozását minál inkább más módokon is megélni, kiélni, megvalósítani!
Kedves Lelkiatya!
Kezdődik hamarosan az iskola óvoda.
Ilyenkor sűrűn betegek a gyerekeink elkapják egymástól.
Az Isteni gondviselésen kívül,imán kívül megtehetem esetleg azt,hogy vitamint adok nekik,vannak anyukák akik azt mondták van egy bizonyos fajta amit adva ritkábban betegek.
Megtehetem,hogy próbálom elkerülni a betegségeket csökkenteni,vagy ez baj ,bűn,mert nem akarom,hogy betegek legyenek nagyon, úgymond hordozni a betegség keresztjét?Vagy megtehetek minden tőlem telhetőt az elkerülésre?
Köszönöm szépen!
Vitamint adni bizonyosan nem lehet bűn. De ezen a téren sem szabad túlzásba esni. Itt is a helyes mérték, a középút az irányadó. Természetesen helyes, ha törekszik arra, hogy a gyermeke ne legyen beteg. De azt se feledjük, hogy olykor ezek a betegségeknek immunerősítő hatásuk is van. Nem olyan nagy baj az, ha olykor láz gyötri a kicsi testet, megküzd ezzel vagy azzal a bajjal. A természethöz közelebb élőknél a gyermekek gyakran jóval egészségesebbek. Épp azért, mert nincsenek megóva mindenféle fertőzéstől, hanem azok átmennek rajtuk, hozzászoknak, a testi fölépítésük is megtanulja a betegségek leküzdését. Egyszóval, vigyázzon gyermekére, de ne essen túlzásba ezen a téren!
Kedves Lelkiatya!
Nem tudom mennyire tud ebben tanácsot adni esetleg csak lelkileg,de ha van itt férj aki hasonlóval küzd és megosztaná majd mi segített nagyon megköszönném.Isten áldja érte!!
Miként lehet egy feleségnek jól tolerálni,ha a férje nem képes sokáig kitartani az együttlétek alatt,és ezért kb 2-3 perc maga az aktus ,nekem nem mindig sikerül ez alatt testi gyönyört átélnem.
Meg el is veszi a szépségét,ez nem lóverseny,siess mert mindjárt vége.
Meg ugye azért lenne,hogy egymásnak örömet okozzunk, nem pedig csak az egyik félnek jó.
Beszélgettünk már róla,azt mondta nem érti miért van ez így nála,annyira érzékeny lent, van mikor már 2-3 hete nem volt semmi és úgy érek hozzá mégrosszabb a helyzet akkor volt változás,ha alkoholt ivott késleltette nála,dehát így csak nem jó hosszútávon. Mert kezdte megszokni ,hogy iszik .
Orvoshoz nem megy,mondtam neki pedig ezt neki kell megtanulnia kezelni férfiként ,azt mondta már hova tanulja 46 évesen, ha eddig se ment szinte sose.Tudom fiatalként is sokat maszturbált, pornó mesélte szerintem ott rögzült az orgazmus gyorsaság ez legalábbis olvastam létezik ilyen is.
Én szeretem és nem szeretném elhagyni,de úgy gondolom ez sem megoldás így élni ,ő meg inkább beletörődő,ez van ilyen vagyok.
Orvoshoz szexuálpszihológushoz nem megy el ,fizetni pláne nem szeretne ilyenre hozzáteszem ahogy olvastam,nem is olcsó ,tehát míg én képes lennék megoldásra ,ő nem,nem azért mert nem szeret,inkább szégyelli.
Gyermekeink vannak tudom és tapasztalom a sok munka,fárasztó de ezt a részt is ápolni kellene.
Más párok hetente többször vannak együtt ahogy hallom,én örülhetek ha havi 2-3 szor.
Tudom nagyon régen nézett pornót is ,de az már régebben volt,elhiszem,hogy már nem.Erröl egy mélyebb beszélgetésünkkor beszéltünk,mert a célunk egy boldog házasságban élni,javítani ,dolgozni rajta.
Azt is elmondtam neki az mennyire fájt lelkileg, a pornó nézés,mert más nőt nézett,nem engem szeretett közben,azt mondta egyetért valamilyen szinten mert azért az más igen és ut?na mindig lelkiismeret fordulása volt.
Azt mondta neki nagyon fontos a szexualitás, de azt látom feleségként nem bír ezzel az erővel ,gyorsan felizgul, nem bírja kontrollálni magát. 21 éve vagyunk együtt .
És furcsa,ha ennyire fontos miért nem közeledik többet,vagy fél megint hamarabb vége tudom ez is szempont lehet akár.
Már arra is gondoltam ez lehet lelki valami?
Mondtam neki ne izguljon mi van ha teljesítménykényszer okozza.
A test pszihé nagyon összefügg.
Hogy lehetne ezen dolgozni ?
Régebben volt,hogy olyan rosszul esett,hogy kb 2 perc és ennyi vége,hogy rendesen duzzogtam,ennyi volt ,és nem akartam megoldja máshogy,az milyen már,hozzáteszem sose ajánlotta fel.Tudom volt,hogy rosszul is reagáltam le de mikor már ez a sokadik volt,nem tudtam jól kezelni sajnos, de olyan is volt,hogy türelmes voltam, és mondtam nem baj.
Mit tudnánk tenni??
Köszönöm szépen
21
éve
A szexuális zavaroknak kettős gyökerük lehet: egyéni és párkapcsolati. Valóban kell az egyéneknek önmagukon is dolgozniuk, hogy minél boldogítóbb lehessen az együttlét. Igenis a házasoknak is meg kell küzdeniük a tisztaságot (zavaróak a tisztátalan gondolatok, alattomos a pornográfia mérge, roppant ártalmas az egyéni önkielégítés), fontos a testi fegyelem, a késleltetés (fegyelem nélkül az élet semmilyen területén nincs boldogság), s fontos a másikra figyelés empátiája, érzékenysége (meghalás önmagunknak). Ám éppúgy lehet a zavar oka párkapcsolati is: az évek alatt nem műveltek ki egy olyan jó kommunikációs légkört, ahol a beszéd a maga tisztító hatását ki tudná fejteni ezen az intim területen is. Talán nem alakították ki az erósz tág kultúráját, hogy ne csak az aktus számítson, hanem a napi gyöngédség, ölelés, érintés, a napi csók. Talán lehet a zavar oka a teljesítménykényszer, a másokhoz való hasonlítgatás, az elvárások. Akár erkölcsi elvárások is. Nem egyszer írtam már, hogy a házasságon belül minden megengedett, ami nem önzés, hanem amit a másik örömének keresése hajt. Ha az egyikük hamarabb csúcsra jut, a boldog együttlétet még lehet folytatni számtalan módon. Ez nem erkölcstelen, ettől nem kell félni.
Tanács az lehet, hogy dolgozzanak ezeken a területeken egyénileg és közösen is. Különösen fontos a tágabb testi gyöngédség, a szélesebb erósz, ami nemcsak az aktusra figyel és azt sürgeti, hanem tud örülni a ?csak úgy? ölelésnek, érintésnek, csóknak. A boldogító szexualitás már csak következmény, mint ahogy a zavar is. Elsősorban nem a szexualitáson kell dolgozni, hanem annak a légkörén, kultúráján, erkölcsén, testi-lelki fegyelmén, a közös életünk spiritualitásán.
S még valami: akik lassan az életközéphez érnek, tudatosítaniuk kell magukban, hogy az életük délutánján nem élhetnek ugyanúgy, mint életük délelőttjén. Azaz egy új életprogram kezdődik: elkezd kopni a testiségünk. Már nem látunk úgy, nem olyan a memóriánk, nem bírnak annyit a lábaink. S nem megy úgy a szexualitás sem. Ez egy gyászmunka, veszteség, búcsú ? vannak, akik éppen a szexualitásban veszik ezt először észre. Ám nem töltheti el a belső világunkat csak ez a kopás (az emiatti bosszankodás és orvosi leletek), hanem egyben megnyílunk egy sokkal mélyebb lelki világ felé. Csökkennek a testi vágyaink, ám meg tudunk nyílni a spirituális egység felé. Magunk mögött hagyjuk, ami por (a szexualitásból is), s visszük magunkkal, ami örökké marad.
Kedves Lelkiatya!
Gluténérzékenységgel kapcsolatban
bár már régebben írták, kérdezték,de remélem olvassa majd a kérdést feltett illető is.
Ott azt írta,hogy két szín alatt áldozás zavarta,gúnyolták, és,hogy miért lett beteg,azt a tanácsot kapta próbálja meg megnézni,mi lehet ez mögött az Úr akarata,terve ,jó értelemben az életére tekintve...
Ezzel kapcsolatban szeretnék elmesélni valamit.
Kislányunk gluténérzékeny
2,5 évesen derült ki.Már 5 éves.
Elősször nehéz volt megtanulni másként főzni,ugye járt testi fájdalommal is neki eleinte .
Amire én édesanyaként rájöttem, hogy bár igen ez a betegség nem jó dolog,de egyre talán mégis jó fejlődni a szeretetben.
Másként gondozni őt ,sütni főzni ügyesen,hogy neki örömet szerezzünk.
Gondoskodni róla más formában, az apukája nagyon ügyesen elkészíti a kenyerét ,sütijét ,van mikor jobban mint én.
És annyira szép látni,az arcát mikor örül,de jó ez az enyém....
A gondoskodás,törődés különlegesebb formája is lehet ez...
Más vagy ezért más formában is szeretlek,különlegességként...
Köszönjük szépen, hogy ezt megosztotta velünk. Megerősítésül szolgálhat másoknak is.
Kedves Lelkiatya!
Léteznek már régóta vírusok,betegségek.
Azt olvastam ötvenes években sok gyermek meghalt gyermekbénulás betegségben.
Legutóbb a Covid volt jelen itt az emberiségnek.
Sok mindent hallani ,hogy ezt generálták,kivolt találva .
Anno én beoltattam magam, 2 oltásom van ,de mi van ha a másik oldal az igazság?
Hogy csak félelemkeltés volt és aki oltakozott azt se tudja pontosan mi lesz majd vele....
Ez tényleg ilyen fura valami lenne mint valami ilyesztő filmben?
Isten tudta lesz ilyen vírus.
Azért van vírus mert Isten teremtette azt is nem?
És van egy működése,persze az ember próbáljon vigyázni magára.
De látjuk az életben ősszel pl több a felsőléguti megbetegedés is idő miatt is ok-okozat.
Nem akarok félni a vírusoktól,de jó lenne jól látnom miként tekintsek jól rá,és az általa okozott betegségre is.
Köszönöm szépen!!
Hogy a vírust gyártották, vagy valóban valami állati eredetű betegség, ez ma már teljesen mindegy. Hogy betegség volt, ezt a józan gondolkodású orvosok (csaknem) mindegyike megerősíti, s mint ilyen orvosságot, gyógyítást igényel. Én úgy láttam, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb vélemények voltak azok, amelyek bizonyították, hogy a fölkínált, fölfedezett gyógyszerek hatékony segítséget nyújtottak a betegségben. Még ha voltak kísérő tünetek is. De ez más gyógykészítmények esetében is előfordulhat. Ezért is javasolják, hogy használat előtt vagy tünetek esetén "...kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!"
Hogy miért engedi meg mindezeket az Úristen, ezen már sokat töprengtünk. Lássuk be, nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy Isten nem akarja a rosszat, csak megengedi. De minden rosszból ki tud hozni jó, valamiképpen bele tudja szőni az ő akaratát. Ez a lényeg. Ám, hogy ez megtörténik-e, rajtunk múlik, a mi hitünkön, Istenhöz való ragaszkodásunkon. Ha a nehézségek eltántorítanak, netán eltávolítanak Istentől, akkor ez a kapcsolódás gyönge volt, erőtlen, ha pedig megerősítenek, még jobban Istenhöz kötnek, akkor a hitünk kiállta a próbát.
Kedves Lelkiatya!
Kisfiúnk 15 hónapos és hamarosan keresztelője lesz!Római katolikus!
Elfelejtettem a plébánián megkérdezni,hogy " ekkora korban " 15 hónaposan is teljesen fehérben kell lennie a gyermeknek?Kisbabákat abban szokás tudom.
Vagy lehet a kisfiúnk világos színű,vagy kék ,fekete nadrágban fehér kisinggel? Szépen, csinosan felöltözve
Jelent problémát, bajt ha nem teljesen fehér minden?Ha igen természetesen megoldom !!
Köszönöm szépen!!
Nem jelent nehézséget egyáltalán. Ha ünneplő ruhában jön a kislegény a keresztelőre, az már nagyon szép dolog. Valójában a keresztségben való részesülés után kellene fölvennie a fehér ruhácskát. Ha ez megszervezhető, az még jobb. Ugyanis ez a kis átöltözés jól mutatja, érzékelhetővé teszi a keresztelendőnek is meg a vele együtt imádkozóknak is, hogy a keresztségben teljesen új, tiszta életet kaptunk. Ezt, persze, érdemes megbeszélni előtt a keresztelő atyával is. De ha nincs is ilyen játék a ruhával, attól még ugyanúgy meg lehet keresztelni a gyermeket.
Kedves Lelkiatya! Nemrégiben volt kérdés a tetoválásról. Nagyon sok olyat látok, hogy fiatal keresztények valamilyen keresztény dolgot tetováltatnak magukra: bibliai szakaszt, a "Jézus" nevet, egy keresztet és hasonlókat. Jó dolog ez vagy sem? Gondolkodtam már rajta egyszer én is, de nem vagyok a tetoválások híve alapvetően. Bevallom, először picit irigyeltem azokat, akiknek van ilyenje, mert az biztos nagyon jó, hogy magán hordja valaki Jézus nevét vagy a szimbólumokat (kereszt, hal) amik rá vonatkoznak. Ennek ellenére mégsem fogok tetoválásra vállalkozni, mert nem vagyok az a típus. Az ékszereimben, kiegészítőimben már inkább vannak keresztény elemek, nyaklánc rajta kereszttel és tervezem, hogy veszek más ilyet is. Szeretném is a véleményét kérdezni és gondoltam, már mindegy ha itt teszem meg és nem külön kérdést írok, némileg talán kapcsolódik is egyik téma a másikhoz. Láttam egy gyűrűt és egy karkötőt, valamelyiket szívesen megvenném, de nem tudom szabad-e ilyet vagy melyiket érdemes. A karkötő szilikonból van és fekete színű fehér felirattal és mintával szóval mindenféle ruhához illik, nem ázik meg, ilyen szempontból jó. Egyik oldalán minta van, tövisminta, a másik oldalán egy mondat: "Jesus Christ, Son of God, have mercy on me, a sinner!" Ez jó emlékeztető az imádságra, a bűneimre, a bűnbánat fontosságára és Jézus szenvedésére. Így néz ki: https://www.amazon.com/Black-Silicone-Thorns-Bracelet-Prayer/dp/B00VVJHTLM
Az általam kinézett gyűrűn Jézus neve szerepel. Ilyen:https://www.keresztenyekszer.com/product-page/jesus-ac%C3%A9l-gy%C5%B1r%C5%B1-ez%C3%BCst-sz%C3%ADnben-fix-m%C3%A9ret%C5%B1
Azért szeretnék ilyesmit venni, mert így még többet gondolnék rá, jobban ott lenne a gondolataimban minden pillanatban. Egy kísértés közepén biztosan sokat segítene. Emlékeztetne arra, aki az életét adta értem és akit ha tényleg szeretek és tisztelek, akkor kibírom a kísértést. Nem csak kísértéskor hasznos hanem máskor is. Emlékeztetne, hogy mindig jó keresztényként kellene viselkednem, mindennek amit mondok és teszek, ennek megfelelőnek kell lennie és szerintem segítene a lelkemet is lecsillapítani amikor nehéz helyzetbe kerülök. A gyűrű azért is jó mert mindenféle ruhához hordható és a kezem mindig a szemem előtt van, látom ami az ujjamon van de egy nyakláncot csak a tükörben látok. A kéz amúgy is az a testrészünk, amivel cselekszünk. Lehet vele jót tenni, alamizsnát adni szegényeknek, imádkozni, de rosszat is, megütni valakit, lopni, önkielégíteni, mindenféle bűnöket. Már így is sok bűntől megtisztultam, de ha Jézus neve lenne a kezemen, olyan lenne mintha "megszentelődne" ezáltal és ez motiválna a jóra. Szabad ilyen ékszereket hordani?
"Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít" - írja Szent Pál (1Kor 10,23). Vagy egy másik szövegkörnyezetben: "Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává" (1Kor 6,12). Szóval, nem csak az a kérdés, hogy valami bűn-e vagy sem, hanem, hogy használ-e vagy sem.
A testfirkáról már többször kifejtettem markáns véleményemet. A hordozható ékszerek, egyebek viszont kicsit más megítélés alá esnek, hiszen ezek fölvehetők, letehetők. És tetszik az az az érvelés is, amit Ön ír, hogy eszébe juttatja, kihöz is tartozik. Valójában a csuklón viselt csotkinak is hasonló szerepe van. Azzal a különbséggel, hogy az még imára is késztethet, ha az ember kézbe is veszi. A cél a fontos. Persze, sajnos könnyen be is tudjuk csapni magunkat, mert szép érveket gyárthatunk, de lehet, hogy mindeközben a divatot követjük. Tetoválást senkinek sem javaslok. Szép vagy emlékeztető ékszer hordásában is a mértékletességet tartom követendőnek.
Kedves Lelkiatya!
Azt mondja Krisztus:
De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.
Jn 4, 14
Melyik ez a víz? A mostani Egyház mikor juttatja ezt híveinek Krisztus hatalmának közvetítőjeként?
Ha ad belőle, miért lehet, hogy nem leljük azt a vízforrást magunkban?
Köszönve: Adél
Hasonló megfogalmazást találunk a 7. fejezetben is: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szerint, élővíz forrásai fakadnak." Ez azért fontos, mert ott a szöveg értelmezéssel folytatódik: "Ezt a Lélekről mondta, amelyben később a benne hívők részesültek." (Jn 7,39) A Lélek az, aki bennünk él, aki a hívő ember szívében olyan ki nem apadó forrás, mely felülhalad minden emberi képességet. A Lelket hivatalosan a bérmáláskor kapjuk. Ez a Lélek tesz minket képessé és alkalmassá arra, hogy Isten egyéb ajándékaival, a szentségekkel és minden más látható és nem látható erőforrással hatékonyan élni tudjunk.
Kedves Lelkiatya!
Egyre jobban zavar,hogy a férjem sok mindent halogat itthon!
Férfi munka,amit én nem tudok megcsinálni.
Áprilisban vettem házszámtáblát,azóta sincs felrakva,ha mondom még ő az ideges,majd,most nem érek rá,őt ez nem érdekli majd meglesz,mikor milyen választ kapok éppen...
Próbálok türelmesen várni,de olykor teljesen kiakadok,nem igaz ,hogy ez akkora munka megcsinálni....
Van más is,ami hónapok óta nincs meg ,kész.
Nagyon halogató tipus!!
Köszönök bármilyen jó tanácsot.
Ezek azok az apróságok, amelyeket, ha nem jól kezelünk, akár a válásig is elvezethetnek. Úgyhogy nagyon fontos odafigyelni arra, hogyan bánunk velük. Van Önben egy elképzelés, hogy a férjének milyennek kellene lennie. Vizsgálja meg, bírálja fölül ezt az elvárását, hogy mennyire valós, mennyire reális. Mert ha nem reális, tehát, ha a férje egész egyszerűen nem képes ezekre a dolgokra, akkor olyan elvárásokat támaszt, amelyek soha nem fognak teljesülni, az Ön elképzelései soha nem valósulnak meg, teljes kudarcban és elégedetlenségben telik az életük. Erre mondják, hogy akkor már jobb elválni. Holott, csak nem mérték föl helyesen a lehetőségeket. Lehet, azt mondja, néhány szög beverése igazán nem nagy dolog. Ez így van. Mégis úgy tűnik, van valami akadály. Ön azt mondja: "halogató típus". Ez már egy megállapítás. Szereti-e a férjét, aki halogató típus? Vagy így már nem szereti? Csak akkor szereti, ha elvégzi a férfi munkákat? Bízom benne, hogy nem, hiszen nem egy karbantartóhoz ment feleségül. Mondom, mérje föl, hogy mi lehetséges és mi nem. Vannak férfiak, akik képtelenek egy szöget (jól) beverni a falba. De ettől még férfiak, lehetnek jó férjek, jó édesapák. Ha a felesége elfogadja a férjének ezt a gyöngéjét, akkor nagyon boldog házasságot élhetnek meg így is. Kicsit másként, mint előre elgondolták, dehát, sokat változik az élet. Például nagyon fontos, hogy a házastársunkban ne a szüleinket akarjuk látni, ne hozzájuk akarjuk hasonlítani: amilyen ügyes volt apám, olyan legyen a férjem, amilyen jól főzött anyám, olyan legyen a feleségem, stb. A házastársunkat föl kell fedeznünk, nem pedig az elvárásainkhoz igazítanunk. Akkor remélhetem, hogy engem is nem a tulajdonságaimért fog szeretni, hanem önmagamért. Hiszen ez az alapvető vágyunk. Konkrét tanácsom még, hogy azt mérje föl, Önnek miben kell változnia, hogy a férje kedvében járjon. Kezdje önmagán a házasságuk építését, ne az elvárásaival. Lehet, úgy érzi, már így is olyan sokat engedett? Nos, ezeket őszintén meg kell beszélni. Nem szemrehányással, nem követelőzéssel, hanem nagy megértéssel, nagy egymásra figyeléssel.
Kedves Lelkiatya!
Tudom minden ember más ,van aki félénk,szerényebb,van aki barátságosabb.
Kiskoromtól kezdve én könnyen barátkozom,sokak szerint jó természetem van úgyértve,hogy kedves vagyok,közvetlen.Hamar szóba elegyedek bárkivel!!Mosolygós is vagyok.
De mindezek ellenére azt mondta a férjem, szerinte sokszor gyerekesek a szavaim,megnyilvánulásaim sokkal komolyabbnak kellene lennem,anyaként.
Határozottabbnak,talpraesettebbnek is,sokszor úgy viselkedem helyzetekben mint egy kiskorú.
Hogy tudok komolyabbá válni??van benne igazság amit mond,mert érzem tudom ilyen vagyok...
Hogy változtassam meg magam?
Köszönöm szépen!!
Ez csak akkor fog menni, ha Ön is szívből, teljes meggyőződésből így akarja. Úgyhogy először is saját magát kell erről meggyőznie - ha meg kell. Sok jó is származik abból, ha az ember nem veszi magát túlságosan komolyan. Azt javaslom, hogy beszéljen erről a férjével, beszélgessenek erről. Leginkább tőle kell megkérdezni, hogy mire is gondol, mit vár el, miben legyen más. De azt is mondom, adott esetben meg is védheti önmagát. Nagyon szép és értékes dolog, ha a férje szavára, kívánságára törekszik megváltozni. De bevallom, ha lenne lehetőségem a férjével beszélni, arra kérném, hogy vizsgálja meg alaposan, mélyen, hogy Önnek valóban változnia kell-e ezen a téren. Ha ő szigorúbb, határozottabb, komolyabb, akkor pont jó lehet, hogy van mellette egy nő, aki viszont pajkosabb, mosolygósabb, kedvesebb. E kettő olyan szépen kiegészítheti egymást. De csak akkor, ha mindketten így gondolják. Ezért beszélgessen erről a férjével.
Az ilyen beszélgetés azt is felszínre hozhatja, hogyha a férjének valójában mélyebb indítékai is vannak abban, hogy az Ön személyiségének, tulajdonságainak a megváltoztatását kéri. Ez lehet nagyon súlyos is. Nem akarom előre vetíteni a rossz dolgokat, de nem kizárt, hogy a férje részéről ez valamiféle elhidegülésnek a jele. Adja Isten, hogy ne az legyen, de ha mégis, azt is ki kell beszélni. Akkor ugyanis mindkettejüknek változnia, változtatnia kell. Azt nem tudja orvosolni, elégségesen eredményezni az Ön változásra irányuló törekvése. Akkor a férje újabb kifogásokat találna. Persze, bízhatunk abban, hogy egyáltalán nem erről van szó, de ezért kell beszélgetni, mélyen, őszintén megismerni, megérteni egymás gondolatait. Ha prdig valóban komolyodni kell, komolyodni akar, a férjétől kérjen javaslatokat, hogy miben legyen más!
Kedves Lelkiatya! Ön szerint érdemes jelezni a gyóntató atyának, hogy a gyónó autista?
Mármint maga a gyónó jelezze-e előre, hogy "autista vagyok"? Igen, ez segítséget jelent, hogy a gyóntató jól meg tudja állapítani a helyzeteket és jobb tanácsot tudjon adni. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az ilyen személynek mindig ezzel kellene kezdenie a gyónását. Legjobb, ha állandó gyóntatója van, akkor erre, ugye, nincs szükség. Ha ez nem adatik meg, akkor is csak akkor lehet hasznos, ha ezt előre jelzi, ha mélyebb beszélgetésre is vágyik. Ha rendszeres gyónását végzi el, akkor talán nincs erre szükség.
Kedves Lelkiatya!
Sok hír van mostanában Tóth Gabi énekesnőről ( aki a pápa előtt énekelt)
Elég ilyesztő számomra,hogy ilyen létezhet.Új ház,hitelre,nemrég költöztek be,és már 3 hónap leforgása alatt egy új szerelem.
A férj pedig elment szomorúan albérletbe kollégája nyilatkozta nagyon megviselték a történtek,az énekesnő új szerelme meg már a volt közös otthonban ott alszik vele .
Én is házasságban élek,de van amit nem értek.
Ha szeretünk valakit azért mert a másik férfi jobban néz ki fiatalabb,energikusabb nem dobjuk a régit, férjet főleg ha gyermek is van?Vagy ha gond van megkell beszélni. Dolgozni kell építeni a kapcsolatot.
Vagy létezhet ilyen szerelem érzés ,hogy jön és felrúg minden eddigit?Házasságot családot?Már csak az új a lényeg?
Eszembe jutott mi van ha ilyen van akkor senki nem lehet nyugodt ,hogy mi jól megvagyunk szeretjük egymást?
Köszönöm ha segít ezt megérteni.
Erről a kérdésről, mármint a házasság és szerelem értékéről, ezen értékért való küzdésről Ön teljesen helyesen gondolkodik. Úgy sejtem, hogy az itt leírt eset ebben Önt nemigen ingatja meg, inkább csak jólesik kimondani, hogy ez valóban így van. Miközben jólesik ezt kimondani, egyben titkon az is jólesik, hogy egy híres ember, aki ráadásul meglehetősen jómódban él, ezen a téren eléggé lemarad, tanulhatna tőlem, tőlünk. Ennek a rejtett érzésnek azonban nem szabad teret adni. Valójában ítélkezés, megvetés, a másik fölé helyezkedés is párosul vele. Megerősíthetem tehát Önt, hogy a szerelem és a házasság örök érték, és mint ilyenek, természetesen küzdeni kell értük. Tanulság lehet még az is, hogy a jómód, a hírnév ezeket súlyosan ki tudja kezdeni. De a legfőbb tanácsom az eset kapcsán leginkább az, hogy ezekkel a dolgokkal nekünk egyáltalán nem kell törődnünk. Semmi értelme nincs, ha érdeklődünk híres emberek magánélete után. Ezt a mai világ a maga végtelen eszköztárával roppant színesen kínálja föl, de sokkal jobban tesszük, ha ezekkel mi egyáltalán nem foglalkozunk. Vagy ha akaratlanul is tudomásunkra jut, akkor elmondunk az érintettekért egy imát, de se nem adjuk tovább, sem különösebben nem kutatunk utána. Az eset kapcsán legfőként ez a tanácsom.
Kedves Lelkiatya!
40 éves feleség,édesanya vagyok!
Meg szeretném kérdezni, hogy tetszik nekem a sötétebb vörös haj,régen fiatalabb korban volt nekem már,de visszatértem a sötétbarna hajszínre jó pár éve.Az az eredeti is,de mivel nagyon őszülök így festetem!Tudom van aki felvállalja,de én nem szeretnék még így lenni ,esetleg idősebb korban elfogadva ....
Szeretnék kicsit újítani hajszínben,hajformában ,férjemnek is csinosodni,tetszeni,bár tudom, hogy ő barna hajjal is ugyanúgy szeret,ez inkább bennem van,hogy újítsak neki e téren is ....
Ez nem bűn ugye?
Legalábbis reménykedem vörös hajjal is szeretne Isten.Bár nehezen képzelem el,hogy hajszínre menne,de mégis felmerült bennem.
Köszönöm a válaszát.
Az biztos, hogy a Jóisten a hajunk színétől teljesen függetlenül is szeret minket, vörösen is barnán is, őszen is, kopaszon is. Mindig egyformán, mert mindig végtelenül szeret. A férjétől viszont érdemes megkérdeznie, hogy ő hogyan szereti. Az szép dolog, ha a feleség szeretne tetszeni a férjének. De legyen őszinte is, mert - soraiban be is vallja - ez hajfestés inkább női törekvés, nem annyira a férje kívánságát teljesíti vele. Épp az imén írtam a tetoválásról. Lehet, hogy a hajfestés talán kevésbé veszedelmes divatkövetés, mivel utólag lehet rajta változtatni. A tetováláson már alig, vagy csak nagyon nehezen. De ha megkérdeznek engem, mindenkinek azt mondom, fogadja el saját magát olyannak, amilyennek Isten megteremtette. Úgy a legszebb, annál szebb nem lehet. Az őszülést is azért találta ki a Teremtő, hogy ezzel segítsen a korosodást is jobb lélekkel fogadni. Félő, hogy ha valakinek nem tetszik a saját haja őszülése, akkor ezzel saját korosodását is szeretné tagadni, vagy legalábbis késleltetni. Holott ez butaság. Az tény, hogy egészségesen kell élnünk, idősebb korban is sokat mozogni, egészségesen táplálkozni, de ilyen mesterséges eszközökre időt és pénzt pazarolni igazán nem érdemes. Ez az én véleményem, amit elmondok, ha már kérdezett. De ennél sokkal fontosabb a férjének a véleménye. Mindenesetre erre is azt mondhatom, hogy hajat festetni talán nem bűn, legalábbis, ha nem túl sok pénzt költ rá az ember. De az biztos, hogy hasznosabb dolgokra is áldozhatna.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik kérdező a protestáns fordítású Bibiliával kapcsolatban érdeklődött, s az Ön válaszából egyetlen egy dolgot hiányoltam, mégpedig azt, hogy a protestáns fordítású Szentírás nem teljes: az csak 66 könyvet tartalmaz, míg a katolikus Biblia 73-at + Dániel könyvének a függelékét. Tehát nemcsak az egyes igékhez fűzött magyarázatokkal kell csínján bánni a protestáns fordítás esetén - ha nem akarjuk, hogy eltávolódjunk a katolikus hitünktől - hanem a hiányzó könyveket is szemünk előtt kell tartani.
Például az egyetlen ószövetségi utalás a Tisztítóhely létére a protestáns Bibliából hiányzó Makkabeusok II. könyvében szerepel a 38-45. versekig. Ez a rész pontos előképe a gyászmisék intézményének, amiben a protestánsok nem hisznek, nekünk katolikusoknak viszont a legfontosabb és legértékesebb, amit elhunyt szeretteink javára megtehetünk.
László
Kedves László! Köszönöm szépen a kiegészítést, pontosítást.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon meglepődtem,a Facebookon a fiatal papunk rómaikatolikus( káplán) atyánk kitett egy fotót ahol egy ismerősével rövidnadrágban van ( jó meleg is van ezért lehetett lazábban) de meglepetésemre a mellkasán egy tetoválás van.
Meglepődtem, nem gondoltam, hogy a papoknak is lehet tetkója,pontosabban, hogy megengedett ,de az is eszembe jutott, hiszen testvéremnek is van ,akkor lehet ez nem olyan nagy gond,mint hinném....
Így van?
Lehet papsága előtt tette magára anno....
Tény, hogy én sem ajánlanám se papnak, nem papnövendéknek, de egyetlen fiatalnak sem, hogy tetoválást kérszíttessen a testére. Fura divat ez. Az én meggyőződésem, hogy nem érdemes követni. De azt sem mondhatnám, hogy ez bűn volna. A divatot követni nem bűn, de legalábbis nagyon meg kell fontolni, hogy abból mit teszünk magunkévá és mit nem. De ha egy fiatalnak megengedett a tetoválás - csak épp nem ajánlott - akkor ugyanúgy egy pap is megteheti. Neki sem nagyobb vétek, mint másnak. A pap ugyanúgy ember, mint bárki más. Természetesen sok esetben példa mások előtt, s ezért nagyobb a felelőssége. A bűnt ezért kell különös erőfeszítéssel is kerülnie, hogy rossz példát ne mutasson. De az is igaz, hogy inkább a fontosabb dolgokra kell odafigyelni, mint a testfirkálás.
