Kedves Lelkiatya!
Megfigyeltem, hogy egy hölgy az egyik ortodox szent könyvének olvasása előtt mintha imádkozott volna, aztán megcsókolta a könyvet, felvett egy sálat és utána kezdett csak el olvasni, mindezt Budapesten egy villamoson. A hölgy ortodox lehetett? Van imasáljuk? Engem annyira megfogott ez a tiszteletadás, hogy szeretném megkérdezni, követhetek-e magam is ilyen magatartást katolikusként lelki könyvek olvasásakor?
Köszönve válaszát
Lívia
Igen, ez egy szép, ortodox szokás, hogy a nők bekötött fejjel imádkoznak. Itt nem a sál a lényeg, hanem a befödött fej. Lehet, hogy a Bibliát olvasta a hölgy, de legalábbis valami lelki tartalmú könyvet, amelyet ilyen módon vallásos tisztelettel illetett. Ez szép dolog, bárki követheti, eltanulhatja. Persze, a maga teljességével ezek a keleti országokban értelmezhetők igazán. Ott könnyebb is megvalósítani, ahol a villamoson, buszon, vonaton több ilyen módon imádkozó embert is láthatunk.
Kedves Lelkiatya!
Egyre jobban zavar a kamaszfiunk ( 14,5 éves) káromkodása.
Főleg akkor jön nála elő amikor mérges,vagy nem az van amit ő szeretne.
Megkértem ne beszéljen már így,mert ezt hallják a testvérei is.
Meglepetésemre ma erre az volt a válasza,úgy beszél ahogy akar,miért akarom megmondani neki,hogy beszéljen?
Mondtam akkor akard,hogy modorálod magad,és,hogy még én sem tehetem mindig azt amit szeretnék .
Sajnos hallom,hogy a barátai is borzasztóan káromkodnak ,tudom onnan is ráragad.
Mindig megkapom tőle,hogy ma már anya a fiatalok így beszélnek.
Ami részben igaz van aki igen,de van aki nem.
Ma megláttam, hogy a legjobb barátja hívta mobilon és nem a neve van elmentve,hanem egy csúnya szóként ( f.fi nemiszerv) teljesen ledöbbentem.
Szerinte ez vicces nem értem a poént.
Hogy tudnánk leszoktatni a csúnya beszédről ,itthon hiába nem beszélünk így,ha a barátok kortársak igen.
Vagy várjam ki türelmesen,hogy okosodik és elhagyja idővel?
Köszönöm szépen a tanácsot!!
Igen, az utolsó mondatával akartam Önnek válaszolni. Elhiszem, hogy szörnyű hallani, de nem olyan vészes ez a jelenség. Majd ki fog belőle nőni. Persze, meg kell találni a helyes lépéseket, jól kell tudni kezelni, mert netán rögzülhet is. Amikor rászól a csúnya beszéd miatt - ezt tegye csak meg bátran - és erre visszabeszél, akkor nem érdemes a vitát folytatni. Egyrészt, mert úgyis hasztalan, másrészt, mert ez nem vita tárgya. Ha elkezd ennek kapcsán érvelni, akkor csak belemegy a tényről való vitatkozásba, valójában csak gyengíti a valóságot, hogy csúnya beszédnek helye nincsen. Viszont más alkalommal tanácsos elővenni a témát. A kamaszra jellemző a hullámzó lelki- és érzelmi állapot. Van, amikor kitörő jó a kedve, van, amikor vígasztalhatatlanul rossz, van, amikor tüskés, elutasító, van amikor bújós, ragaszkodó. Ezeken nincs mit csodálkozni. Ki milyen intenzitással, de ebben a korban a fiataljaink ezt élik meg. A mi bölcsességünk kell hozzá, hogy találjuk meg azokat a pillanatokat, amikor lehet velük beszélni. Gondolja végig az érveket, ne csak majd, ami ott épp eszébe jut, s amikor épp egy jót beszélgettek, közel vannak egymáshoz, akkor vegye elő ezt a kérdést. Persze, ekkor sem bántóan, szemrehányással, ezt semmiképp sem! - hanem szeretettel, mint aki az ő jövője érdekében beszél vele.
Kedves Lelkiatya!
Hodász András atya coming out-ja világossá tette, hogy miért hagyta el a klerikusi köteléket, s hogy miért is szenvedett annyit, ami miatt pszichológushoz is kellett járnia. Ennek ismeretében lehetséges, hogy tényleg ez volt az egyetlen helyes döntés, amit András atya meghozhatott?
Válaszát előre is köszönöm!
András atya újabb és újabb meghökkentésekkel áll elő. Nem tudjuk (netán sejthetjük), mi lesz a következő...
Egy fölszentelt pap számára az egyik lehető legrosszabb döntés, ha otthagyja a papságot. Ezzel Isten iránti hűségét megszegi, hiszen korábban eljegyezte magát vele örökre, s ezt rúgja föl. Ugyanakkor a saját lelkére is szörnyű nagy terhet rak. Idős férfiak tudnak erről mesélni, akik papságukat elhagyva szintén erre az útra tévedtek, és egész életüket végig kíséri a fájdalom. Mindemellett óriási károkat okoz a hívő lelkekben is. Szóval, igazán nem mondható jó döntésnek a papság elhagyása. Ráadásul a homoszexualitás nem jelenthet okot ilyen lépésre. Egy cölibátusban élő pap akár heteroszexuális, akár homoszexuális érzései vannak, ezzel is, azzal is meg kell küzdenie, hogy tisztán szolgálhassa az Urat és az embereket. A papságért, ugyanúgy, mint a jó házasságért küzdeni kell.
Kedves Lelkiatya!
A gonoszság mennyiben személyes, illetve mennyiben személytelen erő? Változott-e valamilyen mértékben az Egyház álláspontja a modern tudományos eredmények ismeretében? Nem azt akarom sugallni, hogy kellene változnia, csupán kíváncsi vagyok, hogy mi a jelenleg elfogadott vélekedés ebben a kérdésben.
Válaszát előre is köszönöm!
Nem tudok olyan tudományos eredményről, amely valamilyen hatással lett volna az Egyháznak a gonoszlélekre vonatkozó tanítására. Ma is ugyanazt tanítja róluk az Egyház, mint kétezer éve: bukott angyalok. Tehát az adottságaik megegyeznek az angyalokéval: , értelmük és akaratuk vanszemélyek. Mivel egy végérvényes döntésük alapján szembefordultak Istennel (van többféle elmélet, hogy mi lehetett ennek az oka), ezért minden képességüket Isten ellen fordítják. Neki ártani nem tudnak, viszont az embereknek igen, ezért velük szemben élik meg a gonoszságukat. Mivel Isten legfőbb célja, hogy minden ember üdvözüljön, eljusson a vele való végső egyesülésre, ezt pontosan ezt akarják megakadályozni, tehát minden erejükkel el akarják távolítani, el akarják szakítani az embert Istentől. Minden kísértés erre irányul, akár kicsi, akár nagy, hogy annak eredményeképpen a bűnt elkövető ember távolabb kerüljön Istentől, minél inkább eltávolodjék az üdvösségtől és annak reményétől.
Kedves Lelkiatya! Én csak a legutóbbi kérdezőnek szeretnék segíteni, akit azzal gyötör a gonosz, hogy bántsa a gyerekeit, remélem olvassa. Egyértelmű kísértés, engem is kínoz hasonlókkal, főleg úgy, hogy a semmiből bevillannak képek, hogy halottak, vagy sérültek lettek. Az évek alatt kikutattam, és egy nagyon jó módszer van a problémára:azonnal fel kell ajánlani ezt a szenvedést a szegény bűnösökért, ettől a sátán, és vele a kísértés egyből eltűnik, ugyanis magát bántja vele. Nem ér neki annyit, mindig beválik. Kitartást a küzdelemben! Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Köszönjük szépen. Dicsőség mindörökké!
Kedves Lelkiatya!
Miként lehetne elérni,hogy az ember könnyedén békésen elfogadja a sorsát,életeseményeit?
Legyen ez párkapcsolati,munkahelyi ,vagy betegséggel kapcsolatban.
Itt inkább olyanra értem ami nem kellemes,nem tetszik.És azt érzem neee,én ezt nem akarom.
Köszönöm szépen!!
Érdemes gyakorolni az elfogadást. Kisebb dolgokban könnyebb. Egyébként a böjt is ilyen. Akinek az életében természetes módon jelen van a lemondás, az könnyebben tudja elfogadni az élet nagyobb megpróbáltatásait. Hasonlóan segít a ráhagyatkozásra törekvés. Az imaéletben jelentős helyet adni annak a szemléletnek, hogy minden Isten kezében van: bármi történik, abban Isten kezét akarom látni. Ha ez nem megy, akkor meg azt javaslom, legalább arra törekedjék, hogy amikor valami nem szeretem dolog érkezik, akkor azért imádkozzék, hogy ebből is legyen valami áldás, a Mindenható fordítsa az emberek javára. Ne csak a saját javára! Ha lehet, itt is kapcsoljuk ki az önzést. Ez is sokat segít.
Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az indulatkezeléssel,dühkitöréssel kapcsolatos!
Öcsém 29 éves lesz és a mai napig nem alakult ez ki nála.
Ha stresszes,feszült csapkod,rontgál bútort,falat!
Alkoholt már nem fogyaszt,de a cigarettáról nem szeretne lemondani.
Hisz Istenben ,de templomba nagyon ritkán jár.
Mit lehetne tenni?
Apukám már azt mondta belefáradt,hogy a házát újítsa megint ,és idő kérdése csak és újra tönkre teszi.
Ráadásul apa fizette a költségeit az újításoknak, mert neki erre már ugye nem telt.
Mit lehetne tenni ,vagy ez olyan dolog amit csak tesóm tudna megoldani?
Azt látom, hogy ahogy jelenleg él hát az minden csak nem élet.
Élet mert él de a cselekedetei,élethezvaló hozzáállása nagyon elkeserítő,szomorúságos.
Olyan szép élete lehetne ,ha a cselekedetei megváltoznának,fiatal kereshetne társat,helyette egyedül él !!
Azt tapasztaltam még,hogy szeretne mindent jó gyorsan ,ha helyrehozásról ,jó dologról is van szó,és amikor nem teljesül összetörik lelkileg.
Mondtam már neki fokozatosan ,minden nem megy egyszerre.
De nem fogadja meg.Ilyen mindent vagy semmit elven működik.
Olvastam ez függőknél jelenlehet.
Van bármilyen jó tanácsa kedves Lelkiatya?
Köszönöm!!!
Nyilván a hite sokat segíthetne, ha azt mélyen megélné. A felszínes hit nem tud gyógyítani, ahhoz az alkalmankénti templombajárás nem sokat tesz hozzá. Nagyon valószínű, hogy a testvére valamilyen pszichés betegségben szenved. Amit leírt róla, az nem tekinthető egészséges viselkedésnek. A legjobb volna szakemberhöz eljuttatni, hogy ő mondjon véleményt, adjon diagnózist és javasoljon terápiát. Az édesapjától sem várható el, hogy a fia bolondságait kezelje. Lehet, az is inkább hozzásegítené a felismeréshöz, hogy szakemberre, külső segítésgre van szükség, ha nem pátyolgatják, nem igyekeznek mindent helyrehozni neki. Kegyetlennek tűnik, de ez is része lehet annak, hogy ráébredjen helyzete tarthatatlanságára.
Kedves Lelkiatya!
Hodász András közölte, hogy meleg.
A legidősebb Karamazov, Mitya jut róla eszembe. Aki előtt leborult a sztarec.
Nagyon sokat fog szenvedni még.
Isten áldását kívánom rá!
Szegény András! Imádkozzunk érte!
Tisztelt Lelkiatya! Nagyon sokat lehet hallani az 5G-ről amiről azt hallom hogy egészségre ártalmas lefigyelnek, lehallgatják, A fiamnak már ilyen telefonja van! kérdésem hogy hívőként kell e tartanunk ezektől a telefonoktól??? Válaszát előre is köszönöm Ildikó
Kedves Ildikó!
A nem hívőket is ugyanaz a veszély fenyegeti, mint a hívőket. Nem vagyok értője ezeknek a dolgoknak, de én is azt hallottam, hogy ezek már olyan erőteljes sugárzás kibocsátással rendelkeznek, amely veszélyes lehet az emberi szervezetre. Az a benyomásom, hogy azok a cikkek, amelyek ezt cáfolják, csaknem mindegyikben van egyfajta cinikus felhang. Ez bizonyos mértékben érthető is, mert az is igaz, hogy a félelmek megfogalmazói is sokszor túlzásokba esnek (például, hogy a koronavírus terjedését is okozza!). Az egymásnak ellentmondó híranyagok sokaságában valóban teljesen el lehet tévedni. Azt tudom tanácsolni, hogy az írások őszinte jellegét kell megpróbálni érzékelni. Ez nagyon vékony jég, sok szubjektív tényezője van. Mégsem tudunk nagyon másra hagyatkozni. Lelki szempontból meg azt mondom, ne loholjunk az újabb és újabb vívmányok megszerzése után. Nem maradunk le semmiről. Persze, ezt a fiataloknak végképp nagyon nehéz értésére adni.
Kedves Lelkiatya!
Lehet esetleg kísértés az alábbi probléma,a gonosztól bűnre?
Előtte megemlítem hogy , nagyon hálás vagyok a jó Istennek a gyermekeimért,imádkozom értük rendszeresen !Nagyon sok imám velük meghallgatásra talált,amit meg is köszönök Istennek,de mostanában ilyesztő dolgot vettem észre,a nagy semmiből szó szerint értem ,egyszer csak ilyen érzés ,gondolat,késztetés, ilyen vegyes valami jön elő ,hogy bántsam őket .
Legutóbb is annyira ilyesztő volt ,hogy azt mondtam ,hogy drága Szűz anya segíts,űzd el ezt.
Inkább vegye el Isten az életem,minthogy b?ntsam úgy őket.
Másra gondoltam tudatosan és ez alábbhagyott, eltűnt.
Furcsa ,mert egyszer testvérem mesélte neki is volt már hasonló.
Ez mi lehet?
A családunkban sok az alkohol beteg is,és sokat olvasgattam ezekről,de mintha ma szembesültem volna vele,hogy ez már nagyon nem jó nekem lelkileg,olvastam drog történeteket is,hát az is borzasztó.Ilyesztő,ez után jött megint az a rossz gondolat amit fent írtam!
Arra gondoltam talán még ha jóhiszeműen is olvasgatok hogy lehet segíteni ilyen hozzátartozómon,de mégis hat rám lelkileg valahogy negatívan.
Elképzelhető?
Régen azt hallottam ,hogy ha pl valaki ilyesztő,vagy horror filmet néz is kihat rá.
Nem szoktam ,fiatalként láttam amúgy.
Mi lehet ez drága Atya?
Kérem imádkozzon értem.
Köszönöm szépen a válaszát!!
Hogy milyen erők hatnak ránk, ez nagyon nehezen kikutatható. Ma már sokkal többet tudunk ezekről, mint 100-150 évvel ezelőtt, de azért nem gondolhatjuk, hogy az ember tudatalattiját valaha is képesek leszünk pontosan föltérképezni. Könnyen lehet, hogy ezek a rossz irányú gondolatok az Ön gyermekkori rossz élményeiből fakadnak, vagy az azóta nézett rossz filmekből, vagy egyéb traumákból, amelyek élete során érték. Én azt mondom, mindegy, nem érdemes ezekben vájkálni. A megoldást nem ez hozza. Ez egy jelenség, amelyet fölismert, amelyet meg kell tanulnia kezelni. Szerintem nem sokáig fog tartani. Azt javaslom, hogy ilyenkor mindig imádkozzék. Erre (is) a legjobb a Jézus-ima, a fohászok ismételgetése: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!" Illetve azt javaslom még - továbbra is az ima terén - hogy minden nap csöndesedjék el legalább 5-10 percre. Ebben a csöndben csak Istenre figyeljen. Ebben is segít a Jézus-ima. Ha ezt megteszi, idővel ki fognak tisztulni a gondolatai. Lehet, eleinte épp az imában jelentkeznek majd. Ez a legjobb jele annak, hogy a tisztulás folyamatában van. Többet időt kell töltenie az Úrral, hogy ezek a sötétségek felszínre kerüljenek, kitisztuljanak. De teljesen sohasem fognak, ezzel is számolni kell. Úgyhogy nincs ennek nagy jelentősége. Nyilván ettől még ugyanúgy szereti a gyermekeit. Sőt, ezekkel a rossz gondolatokkal megküzdve még jobban fogja szeretni őket.
Kedves Lelkiatya!
Egy nagyon érdekes beszélgetés volt köztem és a fiam közt ( 15 éves lesz)
Szóba került az alkohol,és a drog.
Megmutatta fotón telefonon ,hogy akkor erre adjak választ?!!
Itt a növény, ezekből drog lesz,ezt Isten teremtette.Mondta nekem!
Hát mondtam kissé félénken igen Ő.Mármint a növényt ( m?k,kender,stb...)
De utána hozzátettem gyorsan,hogy de biztos nem azért ,hogy az ember drogot haszn?ljon.
Beszívjon!
Akkor mire van?
Miért teremtette?
Rendesen úgy éreztem magam,hogy na most hogy legyek okos....
Mondjak jót.
De csak annyi jutott eszembe, hogy biztos nem azért teremtette.
De mi a jó válasz egy fiatalnak erre?
Köszönöm szépen a tanácsot!!
Minden jót kívánok!
Mindent szabad, de nem minden használ - írja Szent Pál (1Kor 10,23). Nem az a kérdés, hogy tilos-e vagy sem, hanem, hogy mire vezet, mi lesz a következménye. Hogy Isten miért ilyennek alkotta a világot, ezt az ember folyamatosan feszegeti, és igazi választ majd csak odaát fogunk kapni. Miért vannak vírusok, miért van gyermekbénulás, miért van szökőár, földrengés, egyéb természeti katasztrófák. Ezek nyilván nem hibák a teremtésben, de az is biztos, hogy nem azért alkotta meg Isten, hogy ezekkel gyötörjön minket. Ami adott, azt érdemes fölfedezni, megismerni. De azért is kell megismerni, hogy lássuk, hogyan hat ránk. Az értelmünket pedig arra használjuk, hogy ennek megfelelően hozzuk meg a döntéseinket.
Nem biztos, hogy ez meggyőzi a fiát, de én ilyesmit válaszolnék neki.
Kedves Lelkiatya! A kérdésem valószínűleg nem csak engem érint hanem másokat is és nem is a saját szituációmról kérdeznék hanem általánosságban szeretnék választ kapni mert sok hasonló eset van és szerintem ami megállja a helyét az egyik helyzetben, érvényes a másikban is. Azt szeretném kérdezni, hogy az Ön véleménye szerint lehet-e kétfajta kapcsolat két ember között? A következőre gondolok: amikor az egyik ember beleszeret a másikba, akkor szokták neki javasolni, hogy szakítsa meg vele a kapcsolatot vagy csak annyit beszéljen vele amennyit feltétlenül muszáj. Ilyen főleg akkor van, amikor vagy viszonzatlan a szerelem vagy valamiért tiltott, esetleg a harmadik eset amikor a szerelmes ember nem is mondja el a szeretett személynek, hogy szereti mert valamilyen okból nem akarja, ez lehet bármi, félénkség, szégyelli, sejti a viszonzatlanságot, stb. Persze akkor ki sem derül, hogy a szeretett személy viszont szeret-e, csak esetleg nem tárja fel az érzéseit, de most ez mellékes a kérdésem szempontjából. Szeretném most figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezen esetek közül melyik áll fenn, mert a lényeg a kapcsolat megszakítása és távolságtartás, ezt szokták javasolni. Bennem felmerült az a kérdés, hogy lehetséges-e kétféleképpen nézni egy emberre és létezik-e olyan, hogy bár az egyik ember szerelmes a másikba, tegyük fel a másik nem vagy igen de nem akar kapcsolatot/titkolja az érzéseit, de mégis megmarad köztük az a nem szerelmes kapcsolat? Számos ilyen helyzet van. Egy ember beleszeret barátjába, munkatársába, tanárába, beleszerethet egy atyába is ha hívő és templomba jár és még ezen kívül is vannak eshetőségek. Az előbbi kérdésemmel azt akartam kérdezni, hogy lehetséges-e, hogy a szerelmes ember és a szeretett személy között megmaradjon és jól is működjön a nem szerelmes kapcsolat, tegyük fel ha csak az egyik fél szerelmes tehát viszonzatlan, akkor tudhat egyszerre barátként is nézni arra, akibe szerelmes? Ha két munkatársról van szó, létezik, hogy nem befolyásolja a munkakapcsolatot? Ha egy keresztény nő szerelmes egy egyházi személybe, lehetséges, hogy attól még mint paphoz is tudjon hozzá viszonyulni és hallgassa a miséjét, elmenjen hozzá gyónni, beszéljen vele illendő módon? Ha beleszeret valaki egy emberbe, aki addig csak barátja volt, megtarthatja vele a barátságot hiszen a másik fél ugyanúgy barátjának tartja mint addig és nagyon jó barátja a szerelmes félnek? Nem arról beszélek, hogy a szerelmes ember direkt megtartja a másik típusú kapcsolatot, mert remél a viszonzásban vagy csábítani akar, sajnos ilyen is van, hanem őszinte kapcsolatra gondolok, amikor a szerelmes ember látja, hogy bár valamiért nem viszonzott az érzése, attól még a másik típusú kapcsolat nagyon is jó köztük és nem akarja ezt eldobni, nem tesz semmit a másik fél elcsábítására, minden rossz szándék nélkül beszélget, találkozik. Ez a másik típusú nem szerelmes kapcsolat, amiben megismerkedtek, működhet közöttük őszintén? Nem csak arra célzok, hogy egyik fél sem hazudik a másiknak hanem sokkal inkább arra, hogy nem befolyásolja a szerelem, hogy bár a szerelmes fél szerelmes, mégis félre tudja ezt tenni közben és mikor ránéz a másikra, akkor nem (csak) azt látja benne, hogy ő a szerelme tárgya hanem a munkatársat, barátot, papot, tanárt, akárkit és tud is úgy viselkedni vele. Vannak helyzetek, amikor nem szakíthatják meg a kapcsolatot.... ha tegyük fel elég messzire találna hasonló munkahelyet, akkor meggondolja, hogy költözzön-e messzebbre, inkább megpróbál mégis normálisan együttműködni a másikkal mint munkatárs, akkor is ha kellemetlen. Nem beszélve arról, hogy valamiből meg kell élnie. Ha egy tanárba szerelmes, nem kiskorú hanem felnőtt ember aki tanul az egyetemen, biztos nem szívesen vált egyetemet csak egy érzés miatt mikor nehéz munka árán jutott el odáig és nem szívesen megy másik egyetemre ha minden más rendben van, jól kijön a többi oktatóval, jók az órák, sokat tanul, szereti a tanulótársait. A barát sem feltétlenül akarja megszakítani a kapcsolatot és megvárni míg elmúlik a szerelem, mert az ki tudja meddig tart. Valakinek egy év akkor is ha nem beszél a másikkal, akkor egy évig nem beszélnek? Valakinek 5 év, akkor 5 évig? Ezt nem mindenki vállalja. Ha abból indulok ki, hogy ezekben az esetekben is valahogy muszáj megőrizni a normális addigi kapcsolatot, akkor arra a következtetésre jutok, hogy akkor valahogy csak lehetséges egyszerre szerelmesnek is lenni meg más módon is viszonyulni valakihez. Jól látom? Vagy valójában olyankor nem marad meg az igazi barátság/munkakapcsolat/hívő-pap kapcsolat, bármi, mivel bármennyire próbálkozik az ember, két kapcsolatot nem lehet elválasztani? Legfeljebb csak saját magának is hazudik ha azt gondolja, hogy működik a dolog? Közben elmúlhat a szerelem a másik iránt, de amíg nem múlik el. Felmerül itt egy másik kérdés: számít az, hogy csak tetszés, vonzódás van vagy igazi szerelem? Amikor csak a külseje tetszik a másiknak, akkor könnyebb ezt félretenni de amikor igazán szerelmes valaki, akkor ez mindig ott lesz a szívében, befolyásolja? Ha egy munkatárs tetszik meg az embernek, ott valószínűbb a vonzalom, de egy barát iránt, akit az ember jól ismer már, lehet szerelem. Nyilván sokkal nehezebb ügy amikor a másik ember lelkét is szeretjük és nem csak a teste tetszik. Talán túl hosszasan magyaráztam, de szerettem volna biztosra menni, hogy érthető, amit kérdezek.
Sajnálom, de biztos választ nem adhatok. Bár az én meggyőződésem, hogy nem lehet kettős, két szintű kapcsolat. Ha szerelem van, akkor szerelem van, és ha valaki meg is próbál ettől függetlenül jó kapcsolatban maradni a másikkal, a belső érzelmei előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan helyzetben, de valójában minden megnyilvánulásában is, felszínre kerülnek. Hogy milyen erősen, milyen mértékben, az, persze különböző lehet. De azért is nehéz, illetve lehetetlen is egyetlen választ adni a kérdésére, mert ez az erős érzelmi vonzalom, amit szerelemnek nevezünk, ez is annyi féle, ahány van belőle. Lehet erősebb, gyengébb, érzékiséggel átjárt, vagy merőben plátói, illetve ezek átmenetei, egyszóval nagyon sokféle. S ennek megfelelően nem lehet egyetlen megoldást megfogalmazni erre a teoretikus kérdésre. S ahogy arra Ön is utalt, a helyzet, a körülmények összessége is erősen befolyásolja. Van, amikor mindent föl kell rúgni, nehogy baj legyen. Pl. egyik legélesebb helyzet, ha papra vagy családos emberre irányul az alig leküzdhető heves szerelem, akkor az olyan veszedelmes lehet, hogy inkább érdemes minden áldozatot vállalni, nehogy romba dőljönek szépen fölépített életek. Hallottam ilyet, hogy egy egész család elköltözött más városba, más munkahelyet kerestek, a gyermekek máshová iratkoztak be iskolába, hogy a másként le nem győzhető bűnös szerelmi viszony megszűnjön. Úgyhogy, attól tartok, nem tudok kielégítő választ adni Önnek. Van, olyan helyzet, amikor elegendő a nagy erőfeszítés, hogy a szerelmi érzés ne épüljön tovább, sőt, minél hamarabb elhamvadjon, de van, amikor hidakat kell fölégetni, hogy ebből a veszedelemből kimeneküljenek. A konkrét válaszom mégis az: nem lehetséges kettős kapcsolat. Ha valaki azt gondolja, hogy igen, az önmagát csapja be. Ennek ellenére nem biztos, hogy föl kell rúgni az adott egzisztenciát, de számolni kell azzal, hogy amíg lobog a tiltott szerelem, addig nem lesz normális, természetes kapcsolat közöttük.
Tisztelt Lelkiatya! Édesapám nyolcvankét éves és amennyire én visszaemlékszem, csak kivételes alkalmakkor, pl unoka elsőáldozásakor ment el templomba.Azt mondja, hisz Istenben, otthon imádkozik, de a papokat nem szereti.Nemrég azt is mondta, nem akarja, hogy egyházi temetést kérjünk, ha majd meghal.Ha nem gondolja meg magát időközben, mi a helyes: ha papot hívunk hozzá akarata ellenére-esetleg mikor már nem lesz eszméleténél-és kérjük az egyházi temetést is, vagy ha tiszteletben tartjuk az akaratát?Válaszát előre is köszönöm.
Mindenképpen hívjanak hozzá papot. Annak az atyának lesz a feladata, hogy ügyesen megtalálja hozzá az utat, hogy rávezesse a végső dolgok rendezésére. Az pedig az Önök bölcsességén múlik, hogy mikor találják meg ennek az időpontját. Érdemes talán beszélni erről neki. Ha nagyon elutasító, akkor nem, akkor inkább várni kell. De mindenképpen úgy rendezzék, és nagyon imádkozzanak is érte, hogy még életében találkozzék pappal. A temetését is mindenképpen imádsággal, egyházi szertartással végezzék. Lehet, hogy még életerősen azt fejezte ki, hogy neki nem kell ilyen szertartás, de amikor már lehunyta a szemét, és közel került Krisztus ítélőszékéhez, akkor már egészen bizonyosan azt mondaná: IMÁDKOZZATOK ÉRTEM!
Kedves Lelkiatya! Igazságtalannak érzem a szentekhez való hozzáállást, hiszen ők kivétel nélkül látomásban vagy fizikai tapasztalásban részesültek. Fausztina nővér például látta ahogy Jézus kéri tőle, hogy ne kenjen vajat a kenyérre, hanem üresen egye. Ha az Úr ilyet kérne tőlem aznap nem is ennék. Akinek megjelenik akár csak egy angyal, az olyan erőt ad az embernek, hogy szárnyakat kap. Rosszul gondolom, hogy sokkal könnyebb úgy szenté válni, hogy látom a Szűzanyát vagy Krisztust?
Amikor Isten döntéseit igazságtalannak érezzük, akkor nem Isten döntéseivel van baj, hanem a mi igazságérzetünkkel. Jézus maga mondja, én vagyok ... az igazság... Tehát a magunk hozzáállását kell megvizsgálnunk. De éppen ezt teszi a kérdés föltevésével. Nem tudom, hogyan történt, hogy Faustina nővér ennyire nyilvánvaló utasítást kapott Jézustól, de el tudom képzelni, hogy ez nem magatartás irányításnak az eredménye, hanem annak, hogy teljesen érzékenyen rá volt hangolódva az Úrra. Egyébként igazán nem lehet azt mondani, hogy minden szent kivétel nélkül látomásban vagy fizikai tapasztalásban részesült volna. Minden szentnek más és más az életútja. Ha jól megvizsgáljuk, mindegyiknek megvolt a maga küzdelme. Még akár a hitben is (Kis Szent Terézről, Kalkuttai Teréz anyáról jegyezték ezt föl, például). Nem az égből kapott látomás a fontos, hanem ez az Istenre hangolódás, amelyre az imént utaltam. Nem azért lett szent, mert ilyen utasításokat kapott, hanem azért értette Isten üzenetét, mert már szent életet élt. A szentté válás nem valami rendkívüli út, hanem rendkívüli eredmény. Mindnyájunk előtt ott áll. Aki szent akar lenni - és ezért mindent megtesz! -, az azzá is lesz. Isten a legtermészetesebb módon a lelkiismeretünkön keresztül szól hozzánk. Aki mindig azt követi, szentté válik.
Tisztelt Lelkiatya! Kérem, írjon nekem az ifjúsági gyalogos zarándoklatról, állomásairól és programjairól!
A zarándoklatot ebben a formájában 21. éve szervezi meg a görögkatolikus egyház. Eredete K.Ö.Z. rendezvényre vezethető vissza, amelyet Telenkó Miklós atya és felesége szerveztek sok éven át már a 90-es évek elejétől. Ennek lett mintegy folytatása ez az egy hetes zarándoklat, amelyet 20 éven át Seszták István atya szervezett, persze, sok munkatársával együtt. A zarándoklat sajátossága, hogy a fiatalok minden évben máshonnan indulnak, de mindig Máriapócsra érkeznek meg. 5-6 napon keresztül szoktak napi 20-25 km-t gyalogolni egyik szállástól a másikig.
A napok menetrendjét átszövi az imádságos lelkület, a szertartások és elmélkedések. Emellett kulturális programokat, játékokat szerveznek a fiatalok részére, például táncházat, illetve esténként közéleti személyek, sportolók, színészek is szoktak előadást tartani a fiataloknak. A zarándoklat egyik kiemelt pontja - az induláson és megérkezésen túl! - a lelki nap, amikor általában kevesebb a gyakorlás, és a nap során valamely kiválasztott atya ad lelki tanításokat, amelyeket a fiatalok egyenként vagy csoportosan elmélkednek át, dolgoznak fel. Ezen a napon különösen is, de a gyalogló napokon is folyamatosan van lehetőség szentgyónásra, hiszen 10-12 atya mindig együtt van a fiatalokkal. A püspök atyák is be szoktak csatlakozni, a fiatalok szeretik, ha velük is van lehetőség a közelebbi találkozásra, beszélgetésre.
Az idei zarándoklat programjáról még nincsenek értesüléseim.
