Kedves Lelkiatya! Tőlem érkezett a levél a kísértésekről, amiket a Jézus iránti szeretetem miatt küzdöttem el. Amire válaszul Ön írta nekem, hogy jók ezek a küzdelmek, de azért mert hasznosak, Jézus ezért értékeli őket és hogy valóban sosem lehetünk méltók Jézushoz. Javasolta azt is, hogy a kísértés kezdetekor kezdjek intenzíven más tevékenységet végezni. Tegnap este is meg lettem kísértve és sajnos félig megint beleestem a bűnbe, de most nem is azt emelném ki, hanem arról szeretnék írni, hogy mi az amit újabban megfigyeltem a kísértések kapcsán és erről lenne egy kérdésem. Az utóbbi időben, főleg amikor már nagyon ellen akarok állni és nagyon el akarom kerülni a bűnbeesést, amikor már szinte mérges vagyok a kísértőre, akkor szoktam olyat csinálni, hogy megszólítom a kísértőt és elküldöm melegebb éghajlatra. Nem szidalmazom különösebben, csak elzavarom. Tegnap este azt mondtam neki, hogy "Sátán, hagyj engem békén, Jézus nevében mondom". Akkor azonnal jobb lett minden és utána már teljesen megszűnt a kísértés. Nem ez volt az egyetlen ilyet eset, csak őszintén szólva nem mindig tettem hozzá korábban, hogy Jézus nevében. Tegnapelőtt azt mondtam neki, hogy "Távozz tőlem, Sátán. Tudom, hogy le akarsz küzdeni engem, de nem fogsz. Szeretem Jézust és ő mindennél és mindenkinél fontosabb nekem." Körülbelül ezt mondtam. Nem tettem hozzá, hogy Jézus nevében, de utaltam Jézusra. Tulajdonképpen megmagyaráztam, hogy azért akarok küzdeni mert szeretem Jézust. Máskor csak annyit mondtam, "Nem ma, Sátán". Körülbelül azt fejezve ki, hogy aznap nem fog győzni felettem és nem esek be a csapdájába. Ez nem jelenti azt, hogy ne imádkoznék kísértésekkor, mert imádkozok is, csak ima után vagy 2 ima között ezt is elmondom. Egyrészt azért mert olyan mérges vagyok a kísértőre, hogy nehéz is megállnom, egyszerűen kijön belőlem, hiszen tudom, hogy rosszat akar nekem és el akar távolítani Isten közeléből, másrészt pedig nekem önbizalmat ad és erőt ad ha szembenézek az ellenségemmel. Ha megmondom neki, hogy erősebb vagyok mint gondolja, akkor erősebbnek is érzem magam. Akkor szoktam ezeket mondani mikor vagy már nagyon nehéz ellenállni vagy még csak az elején vagyok de tudom előre, hogy nagyon nehéz lesz. Persze szoktam imádkozni is és az is segít nekem, de az utóbbi pár napban ezeket is csinálom, amiket írtam. Úgy vettem észre, hogy segít is nekem, ennek egyik oka az, hogy magabiztosabbnak, erősebbnek, bátrabbnak érzem magam, másik oka, hogy valahogy utána tényleg békén hagy, még akkor is ha nem Jézus nevében mondom. Bár tudom, mindig úgy kellene. Gondolom anélkül nem szabad, de már késő, mert megtörtént,hálistennek nem lett semmilyen rossz következménye. Utána már sokkal elviselhetőbb az egész szituáció. Nem tudom ez normális-e vagy sem, de szerintem ez nekem sokat segít. Bűnt követtem el ezekkel? Nem imádság helyett mondtam ezeket, hanem azonfelül. Általában segít mikor imádkozok, de ez is segít nekem, csak félek, hogy mi van ha ez bűn, hiszen a Sátánnal nem célszerű kommunikálni. Ugyanakkor ez nem is igazi kommunikáció, csak elzavarom, csak 1-2 mondatról van szó és csak olyan helyzetben amikor tényleg szükségét érzem. Viszont, ha akkor segít, miért ne mondjam? Máskülönben egyáltalán nem kommunikálok vele, nem mondok neki semmit. Ha belegondolok, Jézus is tulajdonképpen megszólította a Sátánt és elzavarta. A sivatagi kísértésekor megszólította, hogy "Távozz tőlem, Sátán" és olykor-olykor meg is indokolta neki, hogy miért, szóval szinte megmagyarázta, hogy miért fogja kibírni a kísértést. Például itt: Távozz tőlem Sátán, mert írva vagyon: "A te Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Ez nagyon hasonlít arra amit én mondtam, hogy távozzon tőlem, nem fog leküzdeni mert Jézust szeretem és miatta leküzdöm a kísértést. Ez volt a lényege a mondandómnak. Máskor Jézus ezt mondja: "Irva vagyon: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem "minden" igével, mely az Isten szájából származik." Tulajdonképpen megindokolja az ellenállását, azt, amit saját maga is tud, hogy miben rejlik az ereje, azt kimondja hangosan. Ez nekem is rengeteget segít. Jézus példáját lehet követni, hiszen ő ember is volt, méghozzá a tökéletes ember, akiben nem volt bűn, viszont nyilván isteni természete is volt. Persze ez jelentheti azt is, hogy amit Jézus megtett, azt nekem nem szabad, mert bár ember volt, isteni is volt, én pedig csak ember vagyok tehát Jézus hiába mondta ezeket mikor kísértve volt, nekem nem szabad. Vajon szabad vagy nem? Bűn vagy nem bűn? Természetesen a jó szándék vezérel engem olyankor. Elismerem, nem megszokott módszer a kísértések leküzdésére, de nem vagyunk egyformák, az is lehet, hogy ami másnak nem segít vagy még rosszabb tőle, nekem segít. Szokták azt is mondani, hogy a Sátánra minél kevesebbet gondoljunk. Nem szoktam én annyira rá gondolni, de amikor mégis, akkor nekem az nem kárt okoz hanem közelebb visz Istenhez. Gondolok itt arra, hogy tudok a rosszból jót csinálni. Nyilván Isten segítségével, nem az enyém a dicsőség. A világ bűneit látva, azt a sok borzalmat, nagyon motiváltnak érzem magam arra, hogy megtisztítsam a lelkem, hogy jót tegyek és ne rosszat. Sokan sajnos pont ellenkezőleg. Amikor gúnyolnak és megaláznak engem, akkor én már csak azért is igyekszek megbocsátani. Amikor a hitem miatt gúnyolnak engem, nem egyszer megtörtént, akkor ahelyett, hogy elfutnék, inkább megpróbálom ezt jóra használni, elviselni és megtanulni úgy megbocsátani és úgy szeretni mint Jézus, aki a kereszten is imádkozott az őt gyilkolókért. Nagyon sokszor volt olyan, hogy egy kísértés ahelyett, hogy eltávolított volna Jézustól, még közelebb vitt hozzá, mert imádságra motivált és minél jobban voltam kísértve, annál jobban küzdöttem ellene. Ha egy filmben megláttam a Sátánt, akkor ahelyett, hogy kíváncsi lettem volna rá és érdeklődni kezdtem volna iránta meg tetszett volna nekem, ahelyett éreztem egy haragot iránta, egy nagyon erős ellenállást. Van olyan, hogy valaki elkezd a gonosz iránt érdeklődni ha vele kapcsolatos dolgokat lát vagy ha filmekben látja, ha jobban megismeri őt és a követőit, de olyan mintha rám ilyen szempontból nem lenne hatással. Nem tud maga mellé állítani, éppen ellenkezőleg, mindig érzek egy undort ha meglátom ahogy imádják őt, mert sajnos ilyen is van, saját szememmel láttam, igaz, csak interneten, annál erősebben kapaszkodok Jézusba és nem hagyok neki teret. Természetesen felesleges játékokat sem akarok űzni, mert egyébként nem keresem a gonosz ellenségem társaságát, de amikor véletlenül "megjelenik" valamilyen formában, akkor az ellenkező hatást éri el nálam és ez igaz a kísértésekre is. Az én hozzáállásom belefér még az elfogadható kategóriába? Megtehetem nyugodtan, amit Jézus is tett, hogy esetenként elküldöm, hogy hagyjon békén?

Kedves Lelkiatya! Azt olvastam a lustaságról,hogy pl megnyilvánulhat kényelem szeretetben is,hogy az ember jól elvan kényelemben pihenget tévézik,olvas,elvan jól érzi magát holott lenne teendője otthon bőven.De kötelességeit elhanyagolja,halogatja. Nem a munka oldalát fogja meg,hanem úgy jól elvan. Én ebben nagyon magamra ismertem ,jól elvagyok pl a telefonommal nem butaságokat olvasok,de éppenséggel lenne mit csinálni itthon. Tehát van egy sorrend borulás is. Milyen tanácsot tudna adni az atya,hogy fejlődésemre legyen ,és nem hanyatlásomra a hozzáállásom? Nagyon szépen köszönöm!!

Krisztusban Kedves Lelkiatya! 22 évesen sajnos azzal a problémával küzdök, hogy a hirtelen és robbanékony haragommal sokszor megbántom a szeretteimet. Nehezen viselem a kritikát, támadásként élem meg és egyből visszatámadok, legtöbbször durva stílussal. Ilyenkor csúnyán is szoktam beszélni. Édesapám szokott hasonlóan viselkedni, és mind a mai napig nagyon utálom amikor apró dolgok miatt is dühöng. Amikor kisebb voltam akkor féltem tőle ilyenkor, mert többször is megesett, hogy kis semmiségek miatt is kikaptam tőle. Nagyon szeretem és nem hibáztatom, Ő is tudja, hogy van ez a rossz szokása de azt érzem, hogy alig tudok váltzoztatni a viselkedésemen amiatt, hogy ezt a rossz példát állította elém. Amikor a harag elönt és utána sikerül lenyugodnom, mindig lelkiismeretfurdalásom van, bánom amiket mondtam és szégyellem magam. Bocsánatot kérek azoktól akiket megbántottam de érzem, hogy romboltam a köztünk lévő szeretetet. Görögkatolikusként tudom, hogy Krisztus békességére kell törekednem, de amikor ideges vagyok akkor ez mindig csak utólag jut az eszembe. Hogyan tudnék magamon és a viselkedésemen tartósan változtatni?

Kedves Lelkiatya! Szentségi házassági együttléttel kapcsolatban szeretnék érdeklődni.Úgy gondolom hogy Isten a testi együttlétet azért adta,hogy egymásnak örömet okozzunk,utána boldogan összebújjunk,és ebből lesz ugye maga az élet,gyermek is. Tehát megvizsgálva rájön az ember minden a szeretetről szól. De mi van akkor ha az ember sajnos még tud szembesülni önző vágyaival. Értem ez alatt, hogy már ,de hamar vége,nem volt olyan jó most ,mert a végkifejlet orgazmus nem volt,legyen ez bármi okból. És hiányérzet marad. Én nem szeretnék önző lenni,de hogy küzdjem le,ha az aktus nem olyan volt,mint vártam? Mindig adjam oda ,át magam?Csak neki legyen jó,vagy mi a titok nyitja? Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! Kell segíteni a szegény,beteg embereknek,de szerintem olyan formában is, amennyi tőlünk telik,mert elsődlegesen a családomért vagyok elsőként felelős! Írtam már,egy beteg szegény roma házaspáron segítettünk 4 gyermekünk mellett,de már szinte mindennaposak lennének az elvárásaik,adjunk ennivalót.Mondtam nekik már nem nagyon marad ki maradék,elfogy,pluszban nem tudom már megoldani,hogy önöknek is vegyünk ételt( és ezt nem mondtam, de szerintem ez már nem is feladatom )tehát elmondtam ,hogy nekünk is 4 gyermek,hitelek,nem tudok hosszútávon segíteni, de nem értik meg!! A férj kért tőlem tegnap pénzt kórházba kell mennie buszra, sírt adjak segítsek ha jó keresztény vagyok ,adtam 1600 ft ot ma eljött hozzánk, hogy kiderült másik városba kell utaznia agyi neurológiai vizsgálatra,még tudnék e adni 1400 ft - ot ,mert oda drágább a jegy. Mondtam neki a tegnapi pénzt sem mondtam még a férjemnek mert este ért haza,úgy voltam vele majd ma,de mondtam neki most utoljára adok, nem tud róla még a férjem, de megmondom neki,mert csak 4 ezer ft . Meg nem is akarok titkolózást hazudni . Mondtam neki ,hogy több pénzt nem fogok tudni adni. Étel nem marad ki. Így úgy Isten áldjon,vigyázzon rátok,majd a végén mondja,ha maradna ki egy kis maradék majd elküldöd,mondtam neki nem marad már úgy ki mert annyit veszek ,ami nekünk is épp elég,de ha marad küldök de nem hinném, hogy marad. Egyszerűen nem tudom mi a helyes már adtam , mert megsajnáltam őket elnézést ha így írom,de nem tudom már lerázni őket .Jön mondja kér Isten áldjon, sír stb.... A felesége nagyon beteg rákos,mondtam neki nagyon sajnálom, de én se tudok mindenben segíteni plusz 2 főt élelmezni. Mondtam nekik kérdezze már meg a pap bácsit,nem e tudna segíteni, tanácsot adni segélyszervezetet ajánlani.Mert mindig azt mondja senki nem segít,gonoszak az emberek. Én ezzel nem értek teljesen egyet. Azt mondta beszélt vele,most nem tud,de érdeklődjön máskor is. Hogy most ez igaz e.... Mit csináljak atyám,elzavarni mégsem merem,sajnálom a rákos feleségét is , bácsika is beteg agyműtétje lesz lehet de egyre jobban zavar ez az egész ránktelepedés.... Már arra is gondoltam megkérem a férjem mondja meg ő ha látja nem tudunk adni ,mert tőlem mindig kiszedik ami kell.. Olyan zavar van bennem mintha szeretnék jószívű lenni ,de nem jól sül el... Köszönöm ha segít tanáccsal. Minden jót kívánok!

Kedves Lelkiatya! Olvasva a Szentek életét pl Jézus kis Szent Teréze jelen volt életében a betegség,ha jól mondom tbc tüdőbetegség rémlik úgy olvastam. És más szenteknél is olvastam, hogy betegeskedtek. Szokták mondani betegnek lenni nem jó,de mintha ők valahogy máshogy álltak volna ehhez,elviselték jól elviselték,tűrték csendben. Erre gondolva ,én meg még egy láz, megfázás is ledönt ,örömmel tölt el ha már jól vagyok,egészséges újra ,és nem vagyok beteg,ez jelentheti azt,mert még messze járok a jó Istennek tetsző úttól,szenvedéstől? Köszönöm szépen a válaszát!!

Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy a teológia az tudomány e és ha igen akkor melyik ága a tudománynak? Válaszát előre is köszönöm

Kedves Lelkiatya! A Rotary Club valóban szabadkőműves csoportosulás, amihez katolikusként nem szabad csatlakozni? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Lelkiatya!Az alábbi mondat Pio atyától származik, legalábbis úgy írták. Tanuld meg elviselni a fájdalmat,hogy részt tudj venni Krisztus szenvedéseiben! Az jutott erről eszembe ,ezt úgy is lefordíthatom,hogy ha pl beteg vagyok láz,köhögés, megfázás, bármi ,tehát valamilyen testi kín,betegség gyötör ,türjem csendben ? Erre gondolva,és ez lehet ad erőt elviselni is ? Azon is gondolkodtam, ha valamihez jobb a hozzáállásunk,a szenvedés is könnyebb lehet. Köszönöm szépen a választ!

Kedves Lelkiatya! Végzett, gyakorló jogász vagyok és hithű katolikusként mindig is érdekelt a kánonjog. Tudna abban segíteni, hogyan kell elindulni, mik a feltételek, mikor kell jelentkezni, helyileg hol tanítják, mennyi idő, milyen költségei vannak és mennyi ideig tart a képzés? Utána van-e lehetőség a gyakorlatban is hasznosítani a tudást vagy elhelyezkedni ezen a területen? Nők egyáltalán jelentkezhetnek-e? Levelezőn tudnék járni, gondolom Bupapest az oktatás színhelye. Köszönettel a válaszért!

Kedves Lelkiatya! Milyen Görögkatolikus programok lesznek felnőtteknek és nem.csak ifjúságnak a DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN? A DUNÁNTÚLI Görögkatolikussag is szeretne programokat! Válaszát köszönjük!

Kedves Lelkiatya! Amikor azt a tanácsot kapjuk,hogy imádkozzunk értük. Az azért ( is) van mert azáltal Isten betud lépni,segíteni,ha nem imádkozunk mi történne rosszra fordulna a sorok,elkárhozhatna is ? Köszönöm, ha segít ezt megértenem. Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! Első gyermekünk,a legnagyobb az idén kezdte a kollégiumot. Tanácsot szeretnék kérni! Hozta a könyveit,vettem füzeteket elkezdtem beborítani,az volt bennem legyen szép ,rendezett. Kértem ,hogy ne firkálgassa már össze,tavaly sokat szóltam rá,óborzalom volt ahogy kinéztek a füzetei,de mondta neki az úgy tetszik,amúgy is az az övé ,van amikor órán unalomból firkálgatta. Rám szólt kissé dühösen, hogy ne irogassak már rá annyit messengeren, hogy mi újság,már az első napon. Mondtam neki mert rosszul is esett jó akkor semmit nem írok,majd írsz te ha kell valami ,vagy bármi. Tudom lekell válnia, új élethelyzet neki ,de ez így normális, hogy megkér ne irogassak neki? Nem is tudom, hogy bírja ki,hogy semmit nem tud rólunk,meg misem, persze pénteken jön ,látjuk beszélünk. De sokszor olyan szemtelen velem, rendesen fáj ahogy beszél velem ,az a kamaszos stílusa is. Köszönöm a segítséget, tanácsot!!

Kedves Lelkiatya! Isten mindent tud lát előre? Hogy lehetne nyugodt egy édesanya,ha látja,hogy fia megy a saját feje után,majd ő tudja,persze én már tudom ,az hova vezethet,nem jóra... Maradjon a remény,a legvége a sok bűne ellenére még szép lehet? Mert Isten látta a sok bűnét,de látja a legvégét is a történetnek.... Köszönöm atyám.

Tisztelt Lelkiatya! Milyen ifjúsági programok lesznek még az éven?