Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhat meg tizenhárom? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Áthoszi Szent Sziluán atya azt tanította, hogy a bűnös (legalábbis a gőgös) embert elhagyja a Szentlélek. Ez történt az Úr Jézussal is, amikor magára vette a világ bűneit, s ezért "vonja kérdőre" az Atyát, hogy miért hagyta el Őt (ami azt jelentheti ekkor, hogy miért vonta meg Tőle Szentlelkét)? Pál apostol is arról írt, hogy az Atya a Szentlélek erejével támasztotta fel halottaiból Krisztust, amiből szintén azt gondolhatnánk, hogy közvetlenül a feltámasztása előtt híján volt a Léleknek. Helyes ez az elgondolás?
Nem. Jézust nem hagyta el egyetlen pillanatra sem a Szentlélek. A Szentháromságos Személyek teljesen egyek, nem elkülöníthetők, nem elválaszthatók. Jézusra nem lehet azt mondani, hogy gőgből vette magára az emberek bűneit. Őbenne árnyéka sincs semmilyen bűnnek, kivált nem a gőgnek. A kereszten kimondott egyik utolsó szava: "...miért hagytál el engem?" a 21. zsoltár kezdő szava. Jézus a kereszten zsoltárt imádkozott. Részéről ez nem szemrehányás vagy számonkérés volt, hanem a teljesen magára hagyott ember imája. Amely azonban így fejeződik be: "... az Úré az ország, és ő uralkodik a nemzeteken.... Őelőtte borulnak le mindazok, kik a földbe szállnak. És az én lelkem neki él..." Noha a kereszten agonizálva nemigen mondhatta végig ezt a zsoltárt, de az Úrhoz kiáltó sóhajtásában benne volt ez is. Az Atya támasztotta föl a Fiút a Lélekben, mert mindent az Atya visz végbe a Fiú életében is a Lélek által. Nem azért, mert akkor nincs ott a Fiúban, hanem épp azért, mert a Lélek elválaszthatatlan a Fiútól.
Kedves Lelkiatya! Miért hívják Jézust idegennek Jeruzsálemben az emmáuszi tanítványok? Még nem ismerték fel, akkor tehát a ruházata vagy a beszéde alapján gondolták annak?
Nagy rejtély, hogy Jézus milyen módon jelent meg föltámadása után. Többször is találkozunk azzal a helyzettel, hogy akik egyébként teljesen közeli ismerősei voltak, adott pillanatban mégsem ismerték föl. Pl. Mária Magdolna a sír mellett azt gondolta, hogy a kertésszel beszélget. A tanítványok közé belépő föltámadottat is az apostolok eleinte nem ismerték föl, nem hitték el, hogy az valóban Jézus. De az emmauszi tanítványok esete a legbeszédesebb, hiszen ők hosszú időn keresztül együtt gyalogoltak vele, beszélgettek, hallgatták tanítását, és mégis csak az utolsó pillanatban, a kenyértörésben döbbentek rá, hogy ki az, ki volt az, akivel beszélgettek. Ennek lehetnek emberi, lélektani okai. Azt az embert, akit látták keserves körülmények között meghalni, most igazán nem könnyű elfogadni, hogy itt áll, itt járkál szép, tiszta ruhában. Ez annyira elképzelhetetlen volt, hogy az értelmük egyszerűen nem fogta föl. Mindig csak akkor ismerték föl, amikor Jézus tudatosan megnyitotta a szemüket. Ez azonban a másik magyarázatot erősíti jobban, miszerint Jézus megdicsőült teste már korántsem ugyanúgy működött, mint kereszthalála előtt. Erre jó példa a zárt ajtón való belépés. Vagy az, hogy miközben az emmauszi tanítványokkal gyaloglás közben beszélgetett, közben megjelent Péternek is. Föltámadt teste már nem a fizikai törvényeknek volt alárendelve. Így Jézus fölismerése sokkal nagyobb jelentőségű esemény volt mindenki számára, aki ebben részesült, mint csupán egy korábbi ismerőssel való találkozás.
Kedves Lelkiatya! Isten a szeretet. Gondolkoztam azon,hogy mi az élet értelme? Az a válaszom született ,hogy a Szeretet. Szeretetben élni.Minden nehéz nap ellenére!! És ez a szeretet kimutatása szebbé teheti a mindennapjainkat. Mindenki boldog akar lenni Csak kicsit jól,jobban legyenek. Van aki ezt itallal ,droggal éri el.Próbálja befolyásolni vele,pedig ez pillanatnyi inkább. Egyre inkább azt látom, hogy ha szeretünk minden más a helyére kerül. Nem kell mű pótlék. Ha valaki azt szeretné ,hogy fejlödjön a szeretetben, pl én ? Mit javasolna? Házas vagyok ,gyermekeink száma 4 . Köszönöm szépen!! Isten áldja.
Teljesen helyes és jogos a fölismerés. Igen, az életünkben a legnagyobb kincs, a legnagyobb érték a szeretet. Ezért érdemes élni, ebben érdemes fejlődni, ezzel érdemes telerakni a napjainkat. Ha Önök 4 gyermeket nevelnek - vagy esetleg még születik több is - óriási lehetőségük van a szeretet gyakorlására és gyarapítására. Tudatosan is figyeljen, figyeljenek arra, hogy minden nap jelentős szeretet adagot kapjanak a gyermekeik. Ez nem mindig babusgatásból áll. Talán ismeri a szeretet öt nyelvéről szóló elméletet (G. Chapman), amely szerint nem mindenkit egyforma módon lehet jól szeretni. Nem sorolom föl az öt szeretetnyelvet, érdemes utánanéznie. Majd annak ismeretében végiggondolnia, hogy egy-egy gyermekének mi a saját nyelve, hogyan lehet őt leginkább bevonni a szeretetbe. Meg tanítsa is őket arra, hogy tudatosan törekedjenek ők is a szeretetre. Bár ha a szülők ezt teszik, amúgy is átveszik a példájukat. Ha meg nem, akkor hiába papolnak a szeretet nagyszerűségéről. Ehhöz tartozik a házastársa iránt szeretet kimutatása. Ugye, Ön is örül ha kap ilyen szeretet gesztusokat? Érdemes ezzel rendszeresen megajándékoznia élete párját. Ráadásul, ha a gyermekek ezt látják, akkor nagy szeretetbankok nyílnak az ő szívükben is. Aztán ugyanígy törekedjék a szeretet osztogatására a munkahelyén is. Akár befogadják, akár nem. Weöres Sándor egy mondását ajánlom figyelmébe: "Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik."
Kedves Lelkiatya! Kérem segítsen tanácsával, mert azt hiszem, hogy egy róka fogta csuka helyzetben vagyok. A jelenlegi lelki úgy érzem hogy már nem szeretne tovább vezetni, más viszont nem vállal el, mert hogy olyan sok az aratnivaló. Már többször próbáltam beszélni a lelki atyámmal erről is, illetve hogy megrekedtek, de nem változott semmi. Többször írtam kérve más atyák az, s már szinte nem is merek írni, mert annyira fáj az elutasítás, még akkor is ha valszeg nem nekem, hanem a leterheltségüknek szól. Itteni írásokban is sokszor olvasom, hogy milyen fontos a lelki vezetés hosszútávon, de lehet ez nekem mást szán az Isten iránytűnek? Mit tenne a helyemben? Anna
Kedves Anna! Azt javaslom, most egyelőre várjon. Ha jól értem, volt lelkivezetője, de a lelkiélete, a lelki fejlődése mégis megrekedt. Lehet, hogy ezt érzékelte a lelkiatyja is. Arra jutott, hogy az így kialakult helyzetben nem tud Önnek tovább segíteni. Hogy mi az oka a megrekedésnek, azt nem könnyű felismerni. De most nem is javaslom, hogy ebben vájkáljon. Alighanem egy kis csöndre, nyugalomra van szükség ebben a folyamatban. Ne féljen, hogy egy ideig, esetleg néhány évig most lelkivezető nélkül marad. Nyilván jobb, ha van lelkivezető, de lehet, most az segít inkább, ha egymaga küzd, próbára teszi az imádságban való kitartását. Persze, gyónjon most is rendszeresen. Ne túl gyakran, legföljebb havonta vagy két havonta. Most, ebben az időszakban is fogja vezetni Önt Isten Szentlelke, nem hagyja el, nem hagyja magára. Ezt a lelkiatyátlanságot arra használja föl, hogy megtanul jobban befelé figyelni, önmagától ráhagyatkozni Isten vezetésére. Ennek lehet mostvan itt a próbatétele, de inkább: jó lehetősége.
Kedves Lelkiatya! Szeretném megtudni ilyenkor mi a helyes hozzáállás,életszemlélet. Jól gondolom e,vagy tévút. Sajnos a hírekben hallható napok óta Suhajda Szilárd hegymászó halála.( Férj,édesapa) Szomorú történet,sokak szerint visszakellett volna fordulnia,nem mindenképpen megmászni ,az álomcélt megpróbálni elérni.Apukája is azt tanácsolta mielőtt elindult okosan,tudjon visszafordulni, ha itt az idő ,mert családja is van!!Én is így érzem helyesnek a család az első!!! Lehet nehéz ilyenkor nem messze a csúcstól jól dönteni. De sajnos maga mögött hagyta nejét,kisfiát. Bennem ez úgy jön le fontosabb volt a Monteverest az,hogy megcsináltam,mint,hogy visszakell fordulnom,mert elsősorban én a családomért vagyok felelős,ott helytállás az élet igazi Montevereste . Más olyat vall,abban halt meg ami a szenvedélye volt,ott a hegyen.Amit szererett,más csak dolgozik,de úgy,hogy utálja. De hát fagyási sérülései voltak,agyödéma. Valószínűleg szenvedett sokat abban a küzdelmes úton. Melyik emberi halál hozzáállás a jó? Isten teremtette a gyönyörű Monteverestet is,de biztos nem azért,hogy oda emberek mászkáljanak fel ,megküzdve akár a lehetetlennel is .. .Ez ilyen értelmetlen,érthetetlen halál nekem!! Köszönöm szépen válaszát!
Nem könnyű erre válaszolni. De én azt mondom, jobb nem is föltenni ezt a kérdést. Nem mi voltunk ott fönn, a hegyen, nem mi indultunk el, nem mi tűztük ki azt a célt, hogy megmásszuk egyedül a Monteverestet. Miért kell mindenképpen megállapítanunk, hogy a hegymászó döntése helyes volt-e vagy sem? Ahogy hallottam a híreket, azért talán többen vannak, akik azt mondják, hogy nem kellett volna, de szép számmal vélekednek úgy is, hogy micsoda nagyszerű tett volt - illetve lehetett volna. Ha én is megfogalmazom az állásfoglalásomat, az is csak egy lesz a sok közül. De sem az életem döntéseit nem befolyásolja, sem az ő életét vagy itt maradt családjának sorsát nem változtatja meg. Ha valami tanulságot le lehet vonni a magunk számára, ennek alapján megfogalmazhatjuk, hogy nekünk mi a fontosabb. Ha már így van, elmondom, hogy családapaként én aligha vágok bele ilyen életveszélyes vállalkozásba. De ez nem jelent semmit, mert nem családapaként sem merném vállalni. Szóval, Suhajda Szilárdot ne ítéljük meg, sem el. De arra törekedjünk, hogy a magunk életében mindig felelős döntéseket hozzunk!
Kedves Lelkiatya! A hétvégén lesz a fiúnk bérmálkozása. Ma jött hozzánk a keresztapukája aki az öcsém.( Nem egy városban lakunk) A bérmaszülőnek ,nem őt választotta,hanem a férjem keresztapját,jobban kötődik hozzá azt is látom. Egy városban lakunk vele! Ma sajnos testvérem mikor mondtam neki,hogy akkkor hétvégén van Bérmálkozás. Azt mondta tényleg ne már,most megint ott állni 1,5 órát mint múltkor ( akkor elsőáldozáson volt másik gyermekünk kapcsán) Neki nincs is kedve hallgatni a papot! Ezzel kapcsolatos a kérdésem! Ezeket meghallva olyan lelki fájdalom,szomorúság lett bennem ,hogy hogy lehet ilyet mondani.... Hirtelen annyit reagáltam,hogy nem kell állni,letudsz ülni.Most sok minden van tudom,ballagás is lesz!! Miért van az,hogy mostanában ha hallok bizonyos szavakat,megnyilvánulásokat rendesen fáj? Miután elment mondtam Istennek sajnálom, hogy így beszélt!Bocsásd meg neki kérlek!Kicsit morgolódva is,hogy lehet így viselkednie.... Nem értem majdnem az egész családunk furcsa,szentségek vannak ,de kb ennyi,ő is keresztapa lett anno,de ahogy telnek az évek 14 év ,semmi olyan jelét nem látom,hogy ő hitre nevelné a kisfiamat,pedig az is része.Rengeteget dolgozik,misére nem jár,arra nincs ideje ,se kedve !Sokat betegeskedik is pedig fiatal. Sok olyat látok,hogy mintha papíron rendben lenne jó lehet keresztszülő,mert ezek és ezek a szentségei megvannak,de utána meg a tapasztalat az,hogy valahogy majd mégsem tükröződik az életében a hit ,Isten szeretete.Nem úgy él,viselkedik. Ez miért van? Magamra is értem ezt nekem is volt,hogy nem úgy éltem ,de Isten segítségével rendeztem és lett szentségi házasság is !!Azóta sok mindent érzékenyebben élek meg,látok ! Köszönöm szépen a válaszát! Isten áldja!
Ha a hitnek és Isten szeretetének komolyan vétele Önt érzékenyebbé tette a lelki dolgokra, ez teljesen természetes és rendjén való. Azonban ne feledkezzék meg arról az időszakáról, amikor még nem így gondolta, amikor még a hit közömbös volt, vagy legalábbis nem ennyire fontos, mint most. Az öccsénél, sajnos, még nem történt meg ez a fordulat. Várja ki, imákozza ki! Nyilván ő is oka lehet ennek, még pedig éppen az, hogy felszínesen él, hajszolja magát, nem áll meg körül- és önmagába nézni. De, hogy mi fogja majd őt erre késztetni, ez most még nem látható. De bízzon benne, hogy eljön majd ez az idő. Lehet, hogy nem néhány év, hanem több évtized múlva. Addig Önnek is ki kell tartania ebben a reményben.
Kedves Lelkiatya! Sokat töprengek mostanában a megítélés,elítélés kapcsán. Nem vagyok benne biztos, hogy helyesen értelmezem. Mondanék példát,hogy megértse: Ha a családtagok beszélgetünk egymás közt,hogy ez az anyagi nehézség azért van,mert a másik sajnos felelőtlen,nem hoz bölcs döntéseket ,világéletében a könnyűt kereste,lusta ,márminthogy ezek ilyen jelek,tények,mert kívülálló is látja,hogy milyen ember,tehát ha erről beszélünk, megbeszéljük a másik ember milyen( de ismerjük jó tulajdonságát is,még ha kevés is ) meg közben az is szóba kerül hogy lehetne az anyagi gondból kikerülni,ez a fajta emberi hiba beszélése bűn?Vagy elmondhatjuk,hogy ez és ez,nem helyénvaló benne? Ez lenne a megítélem a tettét,mert helytelen ,talán ebből megtér,vagy ez az elítélem?És Isten ítélhet meg embert csak!! Másik példa ami eszembe jut,ha valamelyik családtagomon azt látom templom kerülő ,ha csak nagy nehezen akkor megy be,ha temetési mise,vagy keresztelő,esküvő kapcsán,és jelzi ,hogy nem szereti a miséket,mondhatnám azt,hogy halálod után mégis hogy akarsz te egy örökkévalóságot a jó Istennel tölteni,ha itt a földön nem érdekel? Mondhatná ő is,hogy nem törődtél velem ,míg földi életeden lehetett volna, már én sem fogok ,valahogy úgy volt ez írva,nehogy ezt mondja az örök bíró majd nekünk,vigyázzunk,hogy élünk,hogy keressük őt...Olvastam ilyesmit régebben!Vagy amit itt mondanék az az elítélem? Milyen az amikor megítélünk vagy elítélünk valakit,ha példával elmagyarázná,hogy tudjam pontosan nagyon hálás lennék. Tisztelettel! Köszönöm!
Látni nem bűn, sőt, nagy bölcsességre vall. Az látja igazán a hibát, aki legalább annyira érzékenyen látja a jó dolgokat is. Hogy erről, mármint más hibáiról beszéljünk-e? Ha van értelme, akkor igen. Ha csak ezzel töltünk egy délutáni csevegést, akkor teljesen értelmetlen. Ha közösen keressük a megoldást, akár azért, hogy az illetőnek, akár azért, hogy a környezetének segítsünk, ekkor joggal tárhatjuk föl a helyzet minden fontos részletét. Az dönti el tehát, hogy mi a cél. Sokszor, ha társaságban beszélnek más hibáiról - többnyire arról, aki épp nincs jelen! -, ezzel önkéntelenül azt mondjuk ki közösen, hogy mi jobbak vagyunk nála. Ez valahogy jól esik, de teljesen téves, félrevezető. Néha beszélni kell a másik ember hibájáról, például a szülők a gyermekük rossz magaviseletéről. De ilyenkor ők nem megítélik, hanem segítő szándékkal beszélik át a helyzetét. Mert szeretik a gyermeküket és segíteni akarnak rajta. Ha ez vezet minket, akkor szabad beszélni egyik vagy másik ember hibájáról. A másik ember hitetlensége, persze, fáj. De emiatt soha nem tehetek szemrehányást neki, ezzel nem vezetném őt közelebb Krisztushoz. Márpedig ez a cél. Se gyúnnyal, se éllel, sem egyéb korholással nem szabad beszélnem, de még gondolnom sem a testvérem hitetlen életvitelére. Elég nagy baj az neki, nem segít, ha még ráadásul én is bántom. Nagy-nagy szeretettel és türelemmel kell megpróbálni őt Krisztushoz vezetni. Ez leginkább úgy lehetséges, hogy ahogy Isten fordul hozzám, én is végtelen szertetettel és türelemmel bánok a másik emberrel. Ez talán meghatja. Vagy, ha nem, lehet, hogy majd a halálos ágyán eszébe jut, hogy volt valaki, aki már az életében irgalmas volt vele, így eszébe juthat Isten irgalma is, amelyet soha nem késő kérni tőle - már legalábbis, amíg itt a földön élünk.
Kedves Lelkiatya! Teljesen tanácstalan vagyok már öcsémmel kapcsolatban, már nem igazodok el rajta,szélsőségesen viselkedik. Még kismama sem voltam mikor mondogatta jöhetne következő baba mert már a többi tesók keresztszülők ,ő is szeretne nagyon az lenni,viccesen mondtuk is más tesónk által is lehet keresztszülő majd.Már van 3 gyermekünk! Az élet mégis úgy adta áldott állapotba kerültem újra a negyedikkel , én még azt is hittem na tessék a jó Istennek más tervei vannak örültem,úgy is volt ő lesz a keresztapuka de előtte neki voltak hiányosságai szentség terén ami feltétel.Keresztelve van csak. Elis kezdte a hitoktatást de hirtelen abba hagyta. A héten mondtam az atyának kereszteljük meg a gyermeket mert hiába várunk nem látok esélyt,hogy tesóm meggondolja,mondta az atya próbáljak már meg hatni utoljára rá,had legyen meg amúgy is már hamarosan a keresztelő igen fontos az is ,meg hogy folytassa ne adja fel,ha esetleg mégsem ő lenne a keresztapa mert végképp ellene áll,attól az atya szivesen fogadja járhat hozzá az elsőáldozás bérmálkozás szentsége kapcsán,hogy pótolva legyen. Nagyon segítene az atya , jószívű de átadtam volna az üzenetét ,de mindhiába. Telefont nem vette fel,így ráírtam messengeren tudunk e beszélni. Vissza írt ,ha a keresztelő miatt keresem ,hagyjam is. Majd írtam ,ha nem vállalná is,de az atya is szeretné ha folytatná a többi szentség felvételét.Segítene neki minden téren az életben. Erre semmit nem írt ,fogta és letiltott messengeren!! Gondoltam ilyen nincs .... Kéri had legyen keresztszülő ,elkezdi ,majd abbahagyja ,és makacsul ellenáll,nem is értem mi baja van. Hozzáteszem alkohol beteg,de 9 hónapja tiszta.Egyedül él,nincs senkije csak macska,kutya ,pedig 29 éves. Mondogatta szüksége van Istenre ,kiszedje ebből a pokolból,de mikor meg segítséget kapna eldobja magától. Én ezt nem értem ez már mi nála??? Sajnos már bennem is jelentkezett minden csalódás,szomorúság,düh,harag,hogy segíteni ,beszélni ezek után vele egy jó darabig biztos nem fogok ,a többi testvérünket is letiltotta messengeren. Az atya mondta nekem,hogy összekellene már szednie magát megemberelni, önállósodni is nem aputól várni segítséget ,hogy a döntéseiben kitartson,bár ott a kísértés mert könnyebb nem csinálni semmit ... Ön mit lát ki ebböl a viselkedéséből? Nagy baj ,ha haragszok rá mert ezt tette?De fáj,de nem akarom megutálni ,nem is ez van bennem, csak düh,csalódottság inkább,sértettség. De érthetetlen nekem mi baja .... Köszönöm szépen a segítséget!! Isten áldja érte!
Igen, valóban érthetetlen ez a viselkedés. De ha nem érti, azért még nem kell elítélni. Nem tudja az okát, akkor nem kell haragudnia rá. Ki tudja, mi játszódhat le a lelkében? Most még inkább úgy tekintsen rá, mint nagy bajban, nagy veszélyben lévő testvérére. Ha letiltotta a kapcsolat tartásról, ez, persze, még rosszabb. De ne adja fel! Legalábbis a reményt semmiképp. Zaklatni nem kell, mert valószínű, az csak rosszabb. Erre lehet következtetni ebből a nagyon erősen elutasító magatartásából. Mindaz, amit őrá fordítana a beszélgetésben, azt az időt szánja az érte mondott imádságra. Most ne Istenről akarjon neki beszélni, hanem Istennel beszéljen őróla! Valószínű, most erre van legnagyobb szükség. És ez Önnek is jót fog tenni.
Kedves Lelkiatya! Létezik olyan,hogy van amikor bölcsebb,jobb nem adni egy szegénynek pl ételt,bármit ? Mert felvetődött már bennem az ,hogy kihasználnak ,fiunk szerint biztosan,egy olyan középkorú roma házaspárról van szó akik sehol nem dolgoznak évek óta ,betegesek is,elmondásuk szerint semmi pénzre nem jogosultak támogatásra is értem ezt pl önkormányzatilag sem! Ez számomra is furcsa,hogy semmijük nincs...Azért sok ember ha szorgalmasan dolgozik azért juthat valamire ,romák is !! Ismerek olyat. Az egész úgy kezdődött ,hogy megláttam őket a bolt mellett,amikor elmentem mellettük azt éreztem ,gondoltam adok nekik 200 ft ot.Olyan volt mint valami sugallat,belső hang.Azt hittem jól teszem ,segítek ,mintha Jézusnak segítenék!! Meglepődtek,megköszönték. Utána mindig felismertek ,kérdezték lenne e otthon kerti munka ,mondtam nem ,nincsen! Pár hétre rá,megkérdezték tudnák e adni nekik ételt. Igent mondtam ,sajnos elkövettem egy olyan hibát,hogy a férjemnek ezt nem mondtam el,kiderült és dühös ,csalódott lett,hogy miért titkolózok,meg,hogy kiviszem a kaját ,azt se tudja kiknek ,amiért ő pl keményen megdolgozik !! Szóltam nekik,hogy nem tudok többet adni,hát utána már mi lettünk szinte a rossz család,a férjem mert szívtelen ember!! Utána hónapokkal később megint kértek ételt, hogy éheznek,mondtam megbeszélem a férjemmel, ha belemegy rendben. Megengedte. De akkor is az lett a vége,hogy tudnék e többet vinni,mást is vinni . Már én éreztem magam kellemetlenül,hogy semmi nem elég nekik. Szóltam nekik,hogy már nem tudjuk megoldani az ételt,mert örülünk ha kijövünk mi is ilyen árak mellett hatan itthon.Úgy tűnt megértették. Meg az is bennem volt titkon, vajon ez a megoldás etetni egy olyan családot aki nem dolgozik,gyermekei elsődleges kötelessége segíteni őket,nem nekünk mindenáron!! Tudj?k,hogy hiszek Istenben,mindig mondják is Isten áldjon meg mert segítessz ,tudsz e segíteni? Fiunk szerint ezzel próbálnak befolyásolni. Fiunk mondta a bácsika oda ment hozzá mikor a barátaival volt,hogy tudna e adni neki pénzt? Mondta miért is adnék? Mert rendes,jószívű kisfiú vagy. Azt mondta odaadta az 500 ft - ot ami n?la volt,de szerinte kihúzta furfangosan tőle. Vagy rosszul gondololjuk?? A napokban kértek tőlem pénzt egy ezrest adtam infuzíós receptet kiváltani . Én ilyenkor jól járok el ? Vagy nem baj,ha nem adok nekik máskor ? Olyan is van bennem,amit a biblia is ír ha egynek is adtál,olyan mintha nekem adtad volna Jézusnak! Éhezés kapcsán pl De mi van ha én jót akartam ,de kihasználtak .... Atya ön mit tenne? Adna ? Köszönöm bölcs válaszát!!
Igen, természetesen van, amikor bölcsebb nem adni. Én azt tartom, hogy amikor adunk valami támogatást, segélyt, akkor felelősségünk az is, hogy az valódi segítség, valóságos támogatás lesz-e. Ez nem mindig kiszámítható, nem mindig előre látható, de amennyire ez lehetséges, a valós szükséghöz kell igazítanunk a segítő szándékunkat. Fontos segítenünk. Akár olyan áron is, hogy mi rosszabbul járunk. Például, ha csak egy szendvicsem van, és egy éhes kéregetővel találkozom, nyugodtan odaadhatom azt az egy szendvicsemet, hogy legalább ő lakjon jól. Vélhetően nekem lesz alkalmam majd egy másikat venni vagy beszerezni. Ugyanakkor ez nem parancs, ezt nem kötelező minden alkalommal megtenni. Annál is inkább, mert könnyen kialakulhat hasonló helyzet, mint az Önök esetében. Ha valaki kéregetésből él, és látja, hogy van olyan jószándékú ember, aki mindig ad, mondhatni természetes, hogy mindig őhozzá megy az illető, mert biztosra akar menni. Csakhogy nem biztos, hogy ez a legjobb segítség a számára. Ha ilyenkor mérlegelés nélkül adakozik a jószándékú barátunk, akkor ezzel a magatartásával mintegy hozzászoktatja a kéregetőt, hogy ezt mindig ki is használja. Ezzel nem tesz neki jót. Nem mindig azt kell adni a kéregetőnek, amit kér, netán követel. Tehát nem a jézusi parancsot szegi meg, aki mérlegelve ad, hanem jó cselekedetében is a józan eszét használja. Ez nemhogy nem evangélium ellenes, hanem éppen ezzel valósíthatjuk meg igazán azt, amit Krisztus a helyes szeretetről tanít. Nem tagadom, én sohasem szoktam pénzt adni a kéregetőknek. Ha kérnek, mindig szóba állok, beszélgetek velük, tehát emberséget kapnak, s ha elfogadják, akkor élelmiszert, ennivalót, akár ruhát is, ha van erre mód. Elutasítónak nem szabad lenni, de okosan és körültekintően kell adni.
Kedves Lelkiatya! Sikerült pár súlyos bűnömet elhagynom az Úr kegyelméből, de egyet nem tudok. Ha egyáltalán bűn, nem vagyok benne biztos. Mégpedig az, hogy ha bárhol feljön a téma, legutóbb pl facebook-on volt egy fotó a vajdahunyadi várról egy angol oldalon, rengeteg hozzászólás volt alatta, hogy milyen szép vár, de mégtöbb román kommentelő írta büszkén, hogy igen, ezt románok építették, innen védték Európát, Hunyadi is román volt stb..ilyenkor elgurul a gyógyszerem, nem tudom megállni, de leállok vitatkozni, akkor is ha ez szélmalomharc. Nagyon mérges vagyok trianon miatt, mérges vagyok a románokra, amiért tudatosan történelmet hamisítanak. Bűn ez? Ha feljön a téma álljak tovább, vagy helyes ha kiállok az igazság mellett?
Néha harcolni kell az igazságért, néha bölcsebb elengedni. Én úgy ítélem meg, hogy ebben az esetben bölcsebb elengedni. Legalábbis a fészbukon üzengetést mindenképpen. Teljesen értelmetlen! Meggyőzni nem fog senkit, Ön sem kerül tőle jobb állapotba. Hogy bűn-e? Egyrészt szép, hogy a szíve dobog a hazáért, a magyarságért. De a szájhősök sohasem vitték előbbre a dolgokat. Ezek üres szócsaták, amelyekre nem érdemes energiát vesztegetni. Ha ostoba, téves, vagy egyáltalán csak az Ön nézetétől eltérő vagy azzal ellentétes hozzászólásokat olvas, akkor imádkozzék azokért az emberekért, akiket emiatt nemigen tud a szívébe fogadni. Ez tartalmas és értékes cselekedet, az írott szövegelés nem az. Ezt az utat javaslom, tehát. Ne engedjen az indulatainak, még amikor a hazát védené is! Ha látja a bajt, a hazugságot, imádsággal billentse azt helyre!
Kedves Lelkiatya! Azt tapasztaltam mostanában magamon,hogy nem haladok itthon egyről a kettőre,amiket eltervezek,hogy kitakarítom a házat,nem mindig úgy sikerül. Halogatni is tudok!! Bár azt hozzá kell tennem egy éves kisfiúval vagyok gyeden. Tehát sok odafigyelést igényel,napközben keveset alszik már,de én azt vettem észre, hogy a napjaim olyanok,hogy rohan az idő ,pikk pakk dél van ,és inkább úgy mondanám, hogy el is vagyok itthon kényelmesedve,sokkal szebb rendnek kellene lennie. Sokszor érzem úgy ,nem úgy látom el anyai feladataimat,ahogy kellene. 4 gyermekes anyuka vagyok, házas,a férjem is sokat segít boltba megy,szeret főzni is. Sokszor már szégyellem magam, hogy jobban megcsinál dolgokat mint én. Hogy tudnék változni? Mi a legjobb halogatás,és lustaság ellen? Köszönöm szépen!
Ha Ön négy gyermeket nevel, akkor elég annyi munka, hogy szereti őket. Ez óriási kincs, hatalmas érték az Egyházban, a társadalomban. Nagyon köszönjük. Lehet, hogy első hallásra ez nem vigasztalja meg, pedig nagyon szeretném Önnek hangsúlyozni, hogy ez a legtöbb, amit a világban tehet. Ha szalad is a ház, de a gyermekei békében, megértésben, egymás iránti szeretetben nőnek föl, akkor ehhöz alig tesz hozzá valamit, ha közben rend és tisztaság van a lakásában. Persze, ezzel is nevelheti a gyermekeit, tehát jó az, ha törekszik erre, csak azért a hangsúlyokat ne veszítsük el! Első lépésben azt javaslom, hogy beszélje meg ezt a dolgot a férjével. Ő hogy látja, őt mennyire zavarja ez? Kérdezze meg, hogy ő mit szeretne, mit tartana legfontosabbnak. Ha ezt megbeszélik, akkor már azonnal van valami kézzel fogható, amire érdemes odafigyelnie. Ha a tisztaság, a rend, a konyha, a fürdőszoba, a ruhák, stb. Tudja, hogy a férjének mi számít legjobban, és arra már úgy fog odafigyelni, hogy azt érte, a kedvéért, a jó hangulatáért teszi meg. Személyessé válik a tennivaló. Ez jó serkentő lehet. Jó tanács még, hogy az ember a napját minél hamarabb kezdje. Ha csak 8 után, netán még később, akkor tud nyúlni a nap, halogatódnak a dolgok. Paraszti bölcsesség, hogy amit az ember reggel 8-ig megcsinált, aznap az már el van végezve, már nem kelt föl hiába. Egy következő tanács, hogy mindig kezdje a tennivalóit egy olyan dologgal, amihez nem fűlik a foga. Kezdje a rosszabbal, amit nem annyira szeret! Legyen túl rajta mihamarabb! Érdekes jelenség, hogy utána a kedvesebbekre már nagyobb kedve lesz. Ilyen apró dolgokat tudok Önnek mondani. De a legfontosabb a legelső: élje szeretettel a napjait, a körülötte élők sok szeretetet kapjanak Öntől! Ez teszi legértékesebbé az életét.
Tisztelt Lelkiatya! Vajon, ha egy pap kilépett, akkor a korábbi tanításai is hitelüket vesztik? Vagy meg lehet mondani meddig mennyire követhetőek korábbi megnyilatkozásai? Tudom ez nehéz kérdés, de Hodász András után, aki nagyhatású volt és sok fiatalt is vezethetett Krisztus Egyházába, nem rég Béri Renátó atyáról is kiderült, hogy lemondott a karmelita szerzetesi életéről, de a papi szolgálatot még teljesíti. Ő is elég újszerű és formabontó volt, sokakban, így bennük is ott van a kérdés, vajon miért, mi tartotta meg eddig és mi miatt lépett ki, s vajon az élete, tanítása meddig hiteles?
Ha Renátó atya világi papként folytatja az életét és a szolgálatát, ezzel egyáltalán nem veszítette el a hitelességét. Hogy mi történhetett a lelkében, hivatásában, közösségében, ezt nem tudhatjuk. De ez egy teljesen elfogadható, az Egyház által is elismert és elfogadott lépés. Egyáltalán nem merül föl az, hogy ő és a tanítása meddig hiteles. András atyánál nehezebb a kérdés, mert ő olyan utat választott, amit nem hitelesít az Egyház. Utólag próbálja orvosolni, megértéssel kezelni, de az ő lépése inkább hasonlít hitszegéshöz, mint hiteles lépéshöz. Persze, bizonyára neki is megvoltak a maga okai, különben nem tette volna meg. Mégis egy papi hivatás elhagyása leginkább házasságtöréshez hasonlítható. (Ahol a másik fél egészen bizonyosan nem vétkes, mármint az Úr Jézus, akinek örök hűséget esküdött.) A korábbi tanításainak jó része most is megállja a helyét. Mindaz, amit az Egyház tanításával összhangban mondott, az helyes, másoknak is útmutató, segítő. Hogy mettől nem szabad, nem érdemes a szavaira odafigyelni, ez nem lényegtelen kérdés. Az egyéni józan belátás segíthet ezen. Bár nem vitás, ebben sok szubjektív elem lehet, amely félrevezetheti az embert. Szóval, most is igaz, mindaz, amit az Egyház tanításával megegyőzen mond, s az most is követhető, ami viszont nem, azt mint jelentéktelen és tartalmatlan állítást, el kell vetni. Ennél pontosabb választ sajnos nem tudok adni. Imádkozzunk mindkét atyáért, hogy Isten megbocsásson nekik, ha rosszul léptek, és vezesse őket a Szentlélek a megtérésre!
Kedves Lelkiatya!Megfigyeltem magamon egy rosszasságot,ami egyre jobban zavar már !! Elégedetlenség,miért nem szép,szebb, esetleg hibátlan. Amikor a házunkba költöztünk 16 évvel ezelőtt, nem érdekelt kimondottan a külsőség,milyen a házunk,elfogadtam olyan amilyen,persze tataroztuk,szépítgettük ahogy tudtuk! De az ami pár éve jelentkezett nálam ,az nem volt!! Fenntudok akadni azon,hogy ez is hibás,az is,miért repedezett,miért nem olyan szép,mint én azt vártam.Akár addig,hogy meglátok egy hibát és vége a jó kedvnek.Dühös leszek,de utána próbálok küzdeni,ne már nem akarok ennyire a külsőség rabja lenni.... Azt vettem észre, hogy az tud békét adni,ha elfogadja az ember ami van,nem hibátlan de elég jó , ezt olvastam is,de a másik pedig inkább szenvedést ad. Sokszor tudatosan próbálok érvelni,nem ez számít,hanem a szeretet. Miért lettem ilyen? Ez valami lélektani probléma? Miért azt nézem, ami nem fontos? Mert hiszem ,hogy a jó Isten megáldja az embert akár szép házzal,családdal ,de biztos nem tetszésére való ,ha az ember minden mást néz,csak a lényeget nem.... Elképzelem ,ahogy mondaná Isten Miért veszed észre a ház hibáit,miért nem veszed észre kit szeress,kivel törődj ,mi a feladatod itthon ? Kérem adjon tanácsot, hogy ne legyek ilyen... Köszönöm szépen!!
Talán ez egy feladat most az Ön számára. Hogy honnan jön, nem is érdemes firtatni. Fölismerte magában ezt a helytelen magatartást. Ez már jó. Nehéz leküzdeni. Ez, persze, nem annyira jó, legalábbis nem kellemes, de egyáltalán nem biztos, hogy ez valami romlásnak az eredménye. Bár lehet az is, nem tudom, a leírásából nem tudok ilyet kiolvasni. De mondom, mindegy is. Küzdjön meg vele! Ne legyen elkeseredve, hogy annyira érzékeny lett a hibákra! Dolgozzon rajta, hogy ebből ki tudjon keveredeni, ki tudjon emelkedni! Akár a gondolat háttérbe szorításával, akár más gondolatra figyeléssel, akár imádsággal (talán ez a legjobb). Dolgozzon ki stratégiát, hogyan küzdjön meg vele, és tartson ki benne! Érdekes, hogy ez kialakult, de ha követi ezt a tanácsomat, értékesebb emberként jön ki majd belőle. Utólag hálás is lesz ezért a kis harcért.
Kedves Lelkiatya! Szentségi házasságban élünk 11 éve,négy gyermekünk született.Istennek hála egészségesek,ügyesek. Sajnos nem minden Istennek tetszően alakult az életünkben! Ez alatt azt értem, hogy első gyermekünk még házasságon kívül született! A többiek templomi esküvő után ! Én akkor meggyóntam ezt a bűnt is ,hogy együtt éltünk!Melyböl lett egy gyermek. A férjemet úgy nevelték,hogy a szülei nem keresztelték meg ( a szülei megvoltak pedig) mivel ez őt valahol mindig is zavarta,beszélgetett anno az atyával,és úgy alakult, az esküvő előtt megkereszték !Járt hitoktatásra hozzá. A keresztség szentsége azt mondta az atya,minden eddigi bűnét eltörli. Amikor még csak udvarolt nekem ,kiderült van egy kislánya ,de nem működött a kapcsolat az anyukával,szakított vele. Valamint elmesélte volt a nő abortuszon kettőn,de volt amit ő utólag tudott meg ,mondta neki elveszi feleségül,ne tegye meg.Mégis elment! Utána a kapcsolatuk mégis tönkrement,a nő többszöri hűtlensége miatt,és miután végleg elküldte na akkor derült ki ismét várandós,a férjemben azt mondta ez az egész úgy jött le,hogy lehet nem is övé,megtartotta már az anyuka ezt a babát ,majd kiderült születése után ,tényleg ő az apuka.Vérvizsgálat apasági. De akkor már nem akarta vele újra kezdeni,bizalmatlan is volt,de fizette a gyerektartást.(Azóta ő nagylány,tartjuk vele a kapcsolatot.) Én csak ezt követően ismertem őt meg,miután vele ezek megtörténtek ! Amikor megtudtam van egy kislánya,elhagytam. Valahogy összeférhetetlenségbe kerültem,nem így kébzeltem el,a jövőt hanem majd csak tőlem lesz. Sírtam ,apa azt mondta attól mert apuka,meg hibázott rendes fiú,ezért ne hagyjam el,van akik elváltként hoznak be kapcsolatban gyereket ,mindig is fontos volt apa véleménye megfogadtam meg szerettem őt a párom,és kibékültünk. Anya nem élt már ekkor .... Évekkel később elmondtam a férjemnek,hogy mióta szentségi házasságban élünk,nagyon zavar,hogy így éltünk. Azt mondta nem ilyen életet akart kisfiúként magának,de sodródott is,szerelem ,vágyak,de a hűséget mindig komolyan gondolta,sose csalt meg senkit,engem sem!! Isten megbocsájtja,hogy van 2 kis lélek,aki nincs itt? Annyira sajnálom őket,könyörögtem Istennek,ha a férjem nem is úgy látná át esetleg a tettét,bocsásson meg . Vagy én nem kérhetek bocsánatot a nevében?A keresztség mindent eltörölt neki ezt a könnyelműbb életet is? Azt látom egyébként bánja ő is, mondta nem is büszke erre elhihetem,csak nekem inkább úgy mondanám valami más lett a lelkemben mióta anya lettem Megsiratom szegény kis lelkeket. Sajnálom teljes szívemből, hogy én is ilyen voltam,nem jártam szép úton,de mióta templomi esküvőnk volt,szó szerint nagyon sok ajándékot adott a jó Isten, sokat segített már, sok imám meghallgatott. Talán mert látta,komolyan bánom? És jóvá akarom tenni.... És azon vagyunk a férjemmel, hogy bár nagyon elrontottuk a vége törekszünk jobb legyen.... Isten áldja!
Köszönöm, hogy leírta ezt a szép kapcsolatot. Amikor a férje megkeresztelkedett, akkor Isten minden addigi bűnét eltörölte. Tehát nem terheli többé. Szép dolog, hogy gondol ezekre a kicsikre, de aggódnia igazán nem kell. Egészen biztosan ők már a mennyországban vannak. Úgyhogy családjuknak vannak már szent tagjai. Inkább azt javaslom Önnek, hogy ne hozza föl ezt a férjének. Minden bizonnyal neki is teher, sebek ezek a lelkén, nem kell ezt piszkálgatni, hadd gyógyuljon be minél jobban. Persze, fontos, hogy a férje is járuljon rendszeresen a gyónás és az Eucharisztia szentségéhöz. Építsék szépen tovább a házasságukat. S vétettek, kérjenek
Tisztelt lelkiatya ! Férjemmel 5 éve vagyunk házasok és van három kislányunk. A kisebbik 2,5 hónapos. Ferjem 46 én 28 éves vagyok Mostanában megváltozzott. Távolságtartó,csúnyán beszél türelmetlen. Semmi se jó neki Tegnapi napon észrevettem egy nő hívja és kint a garázsba beszélget vele,majd megbeszelnek egy találkozott és pénzt 40 ezret adott neki. Mindent tagad. Az a nő elvált 50 éves nő. Mit tegyek ami ilyenkor helyes? Ha rákérdeztem mindent tagad. Az a nőnek jó a híre hogy konnyuveru úgyhogy biztos van köztük valami. ...
Attól tartok, hogy a jelentős korkülönbség, amely a házasságkötésükkor lángolt szerelem során jelentéktelennek tűnt, bizony most előhozza a maga következményeit. Nem biztos, hogy csupán ez az oka a házasságuk gyengülésének, de legalábbis a vélhető megingásban nem segít. Persze, ez már adottság, ezen nincs mit keseregni, de mégis nem árt ezt a részletet is tudatosítani. Lehet még ebből boldog családi élet, de most Önnek ezért nagyon erősen kell küzdenie. Nyilván nem a férje ellen, hanem a férjéért. Nagyon nehéz tanácsot adni, mert félő, hogy ő valóban rossz hatás alá került. Mit is tehet? Mindenképpen azt tanácsolom, hogy nagy türelemmel tartson ki mellette. Most ezt teheti a házasságuk megmentéséért. Ne szemrehányást tegyen a férjének, ne zaklassa számonkéréssel. Igyekezzék mindenben a kedvében járni, érezze, hogy Ön hűségesen szereti őt. Lehet, hogy ez kezdetben netán még könnyelműbbé teszi, de higgye el, hosszú távon így marad meg Ön mellett. Nehéz ez, mert lehet, hogy a szerető közeledését is elutasítja. Azt írja, hogy "távolságtartó, csúnyán beszél, türelmetlen, semmi se jó neki". Ennek ellenére is kapjon Öntől szeretetet, figyelmességet, megértést. Tudom, hogy nehéz, de tegye meg a gyermekei, a családjuk jövője érdekében. Amikor nyugodt légkör van, akkor előhozhatja komolyan, hogy úgy érzi készül valami baj, és ezt meg kell előzniük. De ezt is szeretetbe csomagolva, ne számonkérő hangon. Ha lepereg róla, akkor még továbbra is várni kell, továbbra is imádkozni. Ezt tudom mondani, hogy szeresse és imádkozza vissza a férjét. Kérje az Istenszülőt, hogy tegyen csodát, és térítse észre a férjét, hogy megértse, hol várja őt az igazi boldogság: nyilván a felesége, a gyermekei mellett.
    ... 82 83 84 85 86 
87
  88 89 90 91 92 ...