Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi hat meg egy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya! Miként lehetne elérni,hogy az ember könnyedén békésen elfogadja a sorsát,életeseményeit? Legyen ez párkapcsolati,munkahelyi ,vagy betegséggel kapcsolatban. Itt inkább olyanra értem ami nem kellemes,nem tetszik.És azt érzem neee,én ezt nem akarom. Köszönöm szépen!!
Érdemes gyakorolni az elfogadást. Kisebb dolgokban könnyebb. Egyébként a böjt is ilyen. Akinek az életében természetes módon jelen van a lemondás, az könnyebben tudja elfogadni az élet nagyobb megpróbáltatásait. Hasonlóan segít a ráhagyatkozásra törekvés. Az imaéletben jelentős helyet adni annak a szemléletnek, hogy minden Isten kezében van: bármi történik, abban Isten kezét akarom látni. Ha ez nem megy, akkor meg azt javaslom, legalább arra törekedjék, hogy amikor valami nem szeretem dolog érkezik, akkor azért imádkozzék, hogy ebből is legyen valami áldás, a Mindenható fordítsa az emberek javára. Ne csak a saját javára! Ha lehet, itt is kapcsoljuk ki az önzést. Ez is sokat segít.
Kedves Lelkiatya! A kérdésem az indulatkezeléssel,dühkitöréssel kapcsolatos! Öcsém 29 éves lesz és a mai napig nem alakult ez ki nála. Ha stresszes,feszült csapkod,rontgál bútort,falat! Alkoholt már nem fogyaszt,de a cigarettáról nem szeretne lemondani. Hisz Istenben ,de templomba nagyon ritkán jár. Mit lehetne tenni? Apukám már azt mondta belefáradt,hogy a házát újítsa megint ,és idő kérdése csak és újra tönkre teszi. Ráadásul apa fizette a költségeit az újításoknak, mert neki erre már ugye nem telt. Mit lehetne tenni ,vagy ez olyan dolog amit csak tesóm tudna megoldani? Azt látom, hogy ahogy jelenleg él hát az minden csak nem élet. Élet mert él de a cselekedetei,élethezvaló hozzáállása nagyon elkeserítő,szomorúságos. Olyan szép élete lehetne ,ha a cselekedetei megváltoznának,fiatal kereshetne társat,helyette egyedül él !! Azt tapasztaltam még,hogy szeretne mindent jó gyorsan ,ha helyrehozásról ,jó dologról is van szó,és amikor nem teljesül összetörik lelkileg. Mondtam már neki fokozatosan ,minden nem megy egyszerre. De nem fogadja meg.Ilyen mindent vagy semmit elven működik. Olvastam ez függőknél jelenlehet. Van bármilyen jó tanácsa kedves Lelkiatya? Köszönöm!!!
Nyilván a hite sokat segíthetne, ha azt mélyen megélné. A felszínes hit nem tud gyógyítani, ahhoz az alkalmankénti templombajárás nem sokat tesz hozzá. Nagyon valószínű, hogy a testvére valamilyen pszichés betegségben szenved. Amit leírt róla, az nem tekinthető egészséges viselkedésnek. A legjobb volna szakemberhöz eljuttatni, hogy ő mondjon véleményt, adjon diagnózist és javasoljon terápiát. Az édesapjától sem várható el, hogy a fia bolondságait kezelje. Lehet, az is inkább hozzásegítené a felismeréshöz, hogy szakemberre, külső segítésgre van szükség, ha nem pátyolgatják, nem igyekeznek mindent helyrehozni neki. Kegyetlennek tűnik, de ez is része lehet annak, hogy ráébredjen helyzete tarthatatlanságára.
Kedves Lelkiatya! Hodász András közölte, hogy meleg. A legidősebb Karamazov, Mitya jut róla eszembe. Aki előtt leborult a sztarec. Nagyon sokat fog szenvedni még. Isten áldását kívánom rá!
Szegény András! Imádkozzunk érte!
Tisztelt Lelkiatya! Nagyon sokat lehet hallani az 5G-ről amiről azt hallom hogy egészségre ártalmas lefigyelnek, lehallgatják, A fiamnak már ilyen telefonja van! kérdésem hogy hívőként kell e tartanunk ezektől a telefonoktól??? Válaszát előre is köszönöm Ildikó
Kedves Ildikó! A nem hívőket is ugyanaz a veszély fenyegeti, mint a hívőket. Nem vagyok értője ezeknek a dolgoknak, de én is azt hallottam, hogy ezek már olyan erőteljes sugárzás kibocsátással rendelkeznek, amely veszélyes lehet az emberi szervezetre. Az a benyomásom, hogy azok a cikkek, amelyek ezt cáfolják, csaknem mindegyikben van egyfajta cinikus felhang. Ez bizonyos mértékben érthető is, mert az is igaz, hogy a félelmek megfogalmazói is sokszor túlzásokba esnek (például, hogy a koronavírus terjedését is okozza!). Az egymásnak ellentmondó híranyagok sokaságában valóban teljesen el lehet tévedni. Azt tudom tanácsolni, hogy az írások őszinte jellegét kell megpróbálni érzékelni. Ez nagyon vékony jég, sok szubjektív tényezője van. Mégsem tudunk nagyon másra hagyatkozni. Lelki szempontból meg azt mondom, ne loholjunk az újabb és újabb vívmányok megszerzése után. Nem maradunk le semmiről. Persze, ezt a fiataloknak végképp nagyon nehéz értésére adni.
Kedves Lelkiatya! Lehet esetleg kísértés az alábbi probléma,a gonosztól bűnre? Előtte megemlítem hogy , nagyon hálás vagyok a jó Istennek a gyermekeimért,imádkozom értük rendszeresen !Nagyon sok imám velük meghallgatásra talált,amit meg is köszönök Istennek,de mostanában ilyesztő dolgot vettem észre,a nagy semmiből szó szerint értem ,egyszer csak ilyen érzés ,gondolat,késztetés, ilyen vegyes valami jön elő ,hogy bántsam őket . Legutóbb is annyira ilyesztő volt ,hogy azt mondtam ,hogy drága Szűz anya segíts,űzd el ezt. Inkább vegye el Isten az életem,minthogy b?ntsam úgy őket. Másra gondoltam tudatosan és ez alábbhagyott, eltűnt. Furcsa ,mert egyszer testvérem mesélte neki is volt már hasonló. Ez mi lehet? A családunkban sok az alkohol beteg is,és sokat olvasgattam ezekről,de mintha ma szembesültem volna vele,hogy ez már nagyon nem jó nekem lelkileg,olvastam drog történeteket is,hát az is borzasztó.Ilyesztő,ez után jött megint az a rossz gondolat amit fent írtam! Arra gondoltam talán még ha jóhiszeműen is olvasgatok hogy lehet segíteni ilyen hozzátartozómon,de mégis hat rám lelkileg valahogy negatívan. Elképzelhető? Régen azt hallottam ,hogy ha pl valaki ilyesztő,vagy horror filmet néz is kihat rá. Nem szoktam ,fiatalként láttam amúgy. Mi lehet ez drága Atya? Kérem imádkozzon értem. Köszönöm szépen a válaszát!!
Hogy milyen erők hatnak ránk, ez nagyon nehezen kikutatható. Ma már sokkal többet tudunk ezekről, mint 100-150 évvel ezelőtt, de azért nem gondolhatjuk, hogy az ember tudatalattiját valaha is képesek leszünk pontosan föltérképezni. Könnyen lehet, hogy ezek a rossz irányú gondolatok az Ön gyermekkori rossz élményeiből fakadnak, vagy az azóta nézett rossz filmekből, vagy egyéb traumákból, amelyek élete során érték. Én azt mondom, mindegy, nem érdemes ezekben vájkálni. A megoldást nem ez hozza. Ez egy jelenség, amelyet fölismert, amelyet meg kell tanulnia kezelni. Szerintem nem sokáig fog tartani. Azt javaslom, hogy ilyenkor mindig imádkozzék. Erre (is) a legjobb a Jézus-ima, a fohászok ismételgetése: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!" Illetve azt javaslom még - továbbra is az ima terén - hogy minden nap csöndesedjék el legalább 5-10 percre. Ebben a csöndben csak Istenre figyeljen. Ebben is segít a Jézus-ima. Ha ezt megteszi, idővel ki fognak tisztulni a gondolatai. Lehet, eleinte épp az imában jelentkeznek majd. Ez a legjobb jele annak, hogy a tisztulás folyamatában van. Többet időt kell töltenie az Úrral, hogy ezek a sötétségek felszínre kerüljenek, kitisztuljanak. De teljesen sohasem fognak, ezzel is számolni kell. Úgyhogy nincs ennek nagy jelentősége. Nyilván ettől még ugyanúgy szereti a gyermekeit. Sőt, ezekkel a rossz gondolatokkal megküzdve még jobban fogja szeretni őket.
Kedves Lelkiatya! Egy nagyon érdekes beszélgetés volt köztem és a fiam közt ( 15 éves lesz) Szóba került az alkohol,és a drog. Megmutatta fotón telefonon ,hogy akkor erre adjak választ?!! Itt a növény, ezekből drog lesz,ezt Isten teremtette.Mondta nekem! Hát mondtam kissé félénken igen Ő.Mármint a növényt ( m?k,kender,stb...) De utána hozzátettem gyorsan,hogy de biztos nem azért ,hogy az ember drogot haszn?ljon. Beszívjon! Akkor mire van? Miért teremtette? Rendesen úgy éreztem magam,hogy na most hogy legyek okos.... Mondjak jót. De csak annyi jutott eszembe, hogy biztos nem azért teremtette. De mi a jó válasz egy fiatalnak erre? Köszönöm szépen a tanácsot!! Minden jót kívánok!
Mindent szabad, de nem minden használ - írja Szent Pál (1Kor 10,23). Nem az a kérdés, hogy tilos-e vagy sem, hanem, hogy mire vezet, mi lesz a következménye. Hogy Isten miért ilyennek alkotta a világot, ezt az ember folyamatosan feszegeti, és igazi választ majd csak odaát fogunk kapni. Miért vannak vírusok, miért van gyermekbénulás, miért van szökőár, földrengés, egyéb természeti katasztrófák. Ezek nyilván nem hibák a teremtésben, de az is biztos, hogy nem azért alkotta meg Isten, hogy ezekkel gyötörjön minket. Ami adott, azt érdemes fölfedezni, megismerni. De azért is kell megismerni, hogy lássuk, hogyan hat ránk. Az értelmünket pedig arra használjuk, hogy ennek megfelelően hozzuk meg a döntéseinket. Nem biztos, hogy ez meggyőzi a fiát, de én ilyesmit válaszolnék neki.
Kedves Lelkiatya! A kérdésem valószínűleg nem csak engem érint hanem másokat is és nem is a saját szituációmról kérdeznék hanem általánosságban szeretnék választ kapni mert sok hasonló eset van és szerintem ami megállja a helyét az egyik helyzetben, érvényes a másikban is. Azt szeretném kérdezni, hogy az Ön véleménye szerint lehet-e kétfajta kapcsolat két ember között? A következőre gondolok: amikor az egyik ember beleszeret a másikba, akkor szokták neki javasolni, hogy szakítsa meg vele a kapcsolatot vagy csak annyit beszéljen vele amennyit feltétlenül muszáj. Ilyen főleg akkor van, amikor vagy viszonzatlan a szerelem vagy valamiért tiltott, esetleg a harmadik eset amikor a szerelmes ember nem is mondja el a szeretett személynek, hogy szereti mert valamilyen okból nem akarja, ez lehet bármi, félénkség, szégyelli, sejti a viszonzatlanságot, stb. Persze akkor ki sem derül, hogy a szeretett személy viszont szeret-e, csak esetleg nem tárja fel az érzéseit, de most ez mellékes a kérdésem szempontjából. Szeretném most figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezen esetek közül melyik áll fenn, mert a lényeg a kapcsolat megszakítása és távolságtartás, ezt szokták javasolni. Bennem felmerült az a kérdés, hogy lehetséges-e kétféleképpen nézni egy emberre és létezik-e olyan, hogy bár az egyik ember szerelmes a másikba, tegyük fel a másik nem vagy igen de nem akar kapcsolatot/titkolja az érzéseit, de mégis megmarad köztük az a nem szerelmes kapcsolat? Számos ilyen helyzet van. Egy ember beleszeret barátjába, munkatársába, tanárába, beleszerethet egy atyába is ha hívő és templomba jár és még ezen kívül is vannak eshetőségek. Az előbbi kérdésemmel azt akartam kérdezni, hogy lehetséges-e, hogy a szerelmes ember és a szeretett személy között megmaradjon és jól is működjön a nem szerelmes kapcsolat, tegyük fel ha csak az egyik fél szerelmes tehát viszonzatlan, akkor tudhat egyszerre barátként is nézni arra, akibe szerelmes? Ha két munkatársról van szó, létezik, hogy nem befolyásolja a munkakapcsolatot? Ha egy keresztény nő szerelmes egy egyházi személybe, lehetséges, hogy attól még mint paphoz is tudjon hozzá viszonyulni és hallgassa a miséjét, elmenjen hozzá gyónni, beszéljen vele illendő módon? Ha beleszeret valaki egy emberbe, aki addig csak barátja volt, megtarthatja vele a barátságot hiszen a másik fél ugyanúgy barátjának tartja mint addig és nagyon jó barátja a szerelmes félnek? Nem arról beszélek, hogy a szerelmes ember direkt megtartja a másik típusú kapcsolatot, mert remél a viszonzásban vagy csábítani akar, sajnos ilyen is van, hanem őszinte kapcsolatra gondolok, amikor a szerelmes ember látja, hogy bár valamiért nem viszonzott az érzése, attól még a másik típusú kapcsolat nagyon is jó köztük és nem akarja ezt eldobni, nem tesz semmit a másik fél elcsábítására, minden rossz szándék nélkül beszélget, találkozik. Ez a másik típusú nem szerelmes kapcsolat, amiben megismerkedtek, működhet közöttük őszintén? Nem csak arra célzok, hogy egyik fél sem hazudik a másiknak hanem sokkal inkább arra, hogy nem befolyásolja a szerelem, hogy bár a szerelmes fél szerelmes, mégis félre tudja ezt tenni közben és mikor ránéz a másikra, akkor nem (csak) azt látja benne, hogy ő a szerelme tárgya hanem a munkatársat, barátot, papot, tanárt, akárkit és tud is úgy viselkedni vele. Vannak helyzetek, amikor nem szakíthatják meg a kapcsolatot.... ha tegyük fel elég messzire találna hasonló munkahelyet, akkor meggondolja, hogy költözzön-e messzebbre, inkább megpróbál mégis normálisan együttműködni a másikkal mint munkatárs, akkor is ha kellemetlen. Nem beszélve arról, hogy valamiből meg kell élnie. Ha egy tanárba szerelmes, nem kiskorú hanem felnőtt ember aki tanul az egyetemen, biztos nem szívesen vált egyetemet csak egy érzés miatt mikor nehéz munka árán jutott el odáig és nem szívesen megy másik egyetemre ha minden más rendben van, jól kijön a többi oktatóval, jók az órák, sokat tanul, szereti a tanulótársait. A barát sem feltétlenül akarja megszakítani a kapcsolatot és megvárni míg elmúlik a szerelem, mert az ki tudja meddig tart. Valakinek egy év akkor is ha nem beszél a másikkal, akkor egy évig nem beszélnek? Valakinek 5 év, akkor 5 évig? Ezt nem mindenki vállalja. Ha abból indulok ki, hogy ezekben az esetekben is valahogy muszáj megőrizni a normális addigi kapcsolatot, akkor arra a következtetésre jutok, hogy akkor valahogy csak lehetséges egyszerre szerelmesnek is lenni meg más módon is viszonyulni valakihez. Jól látom? Vagy valójában olyankor nem marad meg az igazi barátság/munkakapcsolat/hívő-pap kapcsolat, bármi, mivel bármennyire próbálkozik az ember, két kapcsolatot nem lehet elválasztani? Legfeljebb csak saját magának is hazudik ha azt gondolja, hogy működik a dolog? Közben elmúlhat a szerelem a másik iránt, de amíg nem múlik el. Felmerül itt egy másik kérdés: számít az, hogy csak tetszés, vonzódás van vagy igazi szerelem? Amikor csak a külseje tetszik a másiknak, akkor könnyebb ezt félretenni de amikor igazán szerelmes valaki, akkor ez mindig ott lesz a szívében, befolyásolja? Ha egy munkatárs tetszik meg az embernek, ott valószínűbb a vonzalom, de egy barát iránt, akit az ember jól ismer már, lehet szerelem. Nyilván sokkal nehezebb ügy amikor a másik ember lelkét is szeretjük és nem csak a teste tetszik. Talán túl hosszasan magyaráztam, de szerettem volna biztosra menni, hogy érthető, amit kérdezek.
Sajnálom, de biztos választ nem adhatok. Bár az én meggyőződésem, hogy nem lehet kettős, két szintű kapcsolat. Ha szerelem van, akkor szerelem van, és ha valaki meg is próbál ettől függetlenül jó kapcsolatban maradni a másikkal, a belső érzelmei előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan helyzetben, de valójában minden megnyilvánulásában is, felszínre kerülnek. Hogy milyen erősen, milyen mértékben, az, persze különböző lehet. De azért is nehéz, illetve lehetetlen is egyetlen választ adni a kérdésére, mert ez az erős érzelmi vonzalom, amit szerelemnek nevezünk, ez is annyi féle, ahány van belőle. Lehet erősebb, gyengébb, érzékiséggel átjárt, vagy merőben plátói, illetve ezek átmenetei, egyszóval nagyon sokféle. S ennek megfelelően nem lehet egyetlen megoldást megfogalmazni erre a teoretikus kérdésre. S ahogy arra Ön is utalt, a helyzet, a körülmények összessége is erősen befolyásolja. Van, amikor mindent föl kell rúgni, nehogy baj legyen. Pl. egyik legélesebb helyzet, ha papra vagy családos emberre irányul az alig leküzdhető heves szerelem, akkor az olyan veszedelmes lehet, hogy inkább érdemes minden áldozatot vállalni, nehogy romba dőljönek szépen fölépített életek. Hallottam ilyet, hogy egy egész család elköltözött más városba, más munkahelyet kerestek, a gyermekek máshová iratkoztak be iskolába, hogy a másként le nem győzhető bűnös szerelmi viszony megszűnjön. Úgyhogy, attól tartok, nem tudok kielégítő választ adni Önnek. Van, olyan helyzet, amikor elegendő a nagy erőfeszítés, hogy a szerelmi érzés ne épüljön tovább, sőt, minél hamarabb elhamvadjon, de van, amikor hidakat kell fölégetni, hogy ebből a veszedelemből kimeneküljenek. A konkrét válaszom mégis az: nem lehetséges kettős kapcsolat. Ha valaki azt gondolja, hogy igen, az önmagát csapja be. Ennek ellenére nem biztos, hogy föl kell rúgni az adott egzisztenciát, de számolni kell azzal, hogy amíg lobog a tiltott szerelem, addig nem lesz normális, természetes kapcsolat közöttük.
Tisztelt Lelkiatya! Édesapám nyolcvankét éves és amennyire én visszaemlékszem, csak kivételes alkalmakkor, pl unoka elsőáldozásakor ment el templomba.Azt mondja, hisz Istenben, otthon imádkozik, de a papokat nem szereti.Nemrég azt is mondta, nem akarja, hogy egyházi temetést kérjünk, ha majd meghal.Ha nem gondolja meg magát időközben, mi a helyes: ha papot hívunk hozzá akarata ellenére-esetleg mikor már nem lesz eszméleténél-és kérjük az egyházi temetést is, vagy ha tiszteletben tartjuk az akaratát?Válaszát előre is köszönöm.
Mindenképpen hívjanak hozzá papot. Annak az atyának lesz a feladata, hogy ügyesen megtalálja hozzá az utat, hogy rávezesse a végső dolgok rendezésére. Az pedig az Önök bölcsességén múlik, hogy mikor találják meg ennek az időpontját. Érdemes talán beszélni erről neki. Ha nagyon elutasító, akkor nem, akkor inkább várni kell. De mindenképpen úgy rendezzék, és nagyon imádkozzanak is érte, hogy még életében találkozzék pappal. A temetését is mindenképpen imádsággal, egyházi szertartással végezzék. Lehet, hogy még életerősen azt fejezte ki, hogy neki nem kell ilyen szertartás, de amikor már lehunyta a szemét, és közel került Krisztus ítélőszékéhez, akkor már egészen bizonyosan azt mondaná: IMÁDKOZZATOK ÉRTEM!
Kedves Lelkiatya! Igazságtalannak érzem a szentekhez való hozzáállást, hiszen ők kivétel nélkül látomásban vagy fizikai tapasztalásban részesültek. Fausztina nővér például látta ahogy Jézus kéri tőle, hogy ne kenjen vajat a kenyérre, hanem üresen egye. Ha az Úr ilyet kérne tőlem aznap nem is ennék. Akinek megjelenik akár csak egy angyal, az olyan erőt ad az embernek, hogy szárnyakat kap. Rosszul gondolom, hogy sokkal könnyebb úgy szenté válni, hogy látom a Szűzanyát vagy Krisztust?
Amikor Isten döntéseit igazságtalannak érezzük, akkor nem Isten döntéseivel van baj, hanem a mi igazságérzetünkkel. Jézus maga mondja, én vagyok ... az igazság... Tehát a magunk hozzáállását kell megvizsgálnunk. De éppen ezt teszi a kérdés föltevésével. Nem tudom, hogyan történt, hogy Faustina nővér ennyire nyilvánvaló utasítást kapott Jézustól, de el tudom képzelni, hogy ez nem magatartás irányításnak az eredménye, hanem annak, hogy teljesen érzékenyen rá volt hangolódva az Úrra. Egyébként igazán nem lehet azt mondani, hogy minden szent kivétel nélkül látomásban vagy fizikai tapasztalásban részesült volna. Minden szentnek más és más az életútja. Ha jól megvizsgáljuk, mindegyiknek megvolt a maga küzdelme. Még akár a hitben is (Kis Szent Terézről, Kalkuttai Teréz anyáról jegyezték ezt föl, például). Nem az égből kapott látomás a fontos, hanem ez az Istenre hangolódás, amelyre az imént utaltam. Nem azért lett szent, mert ilyen utasításokat kapott, hanem azért értette Isten üzenetét, mert már szent életet élt. A szentté válás nem valami rendkívüli út, hanem rendkívüli eredmény. Mindnyájunk előtt ott áll. Aki szent akar lenni - és ezért mindent megtesz! -, az azzá is lesz. Isten a legtermészetesebb módon a lelkiismeretünkön keresztül szól hozzánk. Aki mindig azt követi, szentté válik.
Tisztelt Lelkiatya! Kérem, írjon nekem az ifjúsági gyalogos zarándoklatról, állomásairól és programjairól!
A zarándoklatot ebben a formájában 21. éve szervezi meg a görögkatolikus egyház. Eredete K.Ö.Z. rendezvényre vezethető vissza, amelyet Telenkó Miklós atya és felesége szerveztek sok éven át már a 90-es évek elejétől. Ennek lett mintegy folytatása ez az egy hetes zarándoklat, amelyet 20 éven át Seszták István atya szervezett, persze, sok munkatársával együtt. A zarándoklat sajátossága, hogy a fiatalok minden évben máshonnan indulnak, de mindig Máriapócsra érkeznek meg. 5-6 napon keresztül szoktak napi 20-25 km-t gyalogolni egyik szállástól a másikig. A napok menetrendjét átszövi az imádságos lelkület, a szertartások és elmélkedések. Emellett kulturális programokat, játékokat szerveznek a fiatalok részére, például táncházat, illetve esténként közéleti személyek, sportolók, színészek is szoktak előadást tartani a fiataloknak. A zarándoklat egyik kiemelt pontja - az induláson és megérkezésen túl! - a lelki nap, amikor általában kevesebb a gyakorlás, és a nap során valamely kiválasztott atya ad lelki tanításokat, amelyeket a fiatalok egyenként vagy csoportosan elmélkednek át, dolgoznak fel. Ezen a napon különösen is, de a gyalogló napokon is folyamatosan van lehetőség szentgyónásra, hiszen 10-12 atya mindig együtt van a fiatalokkal. A püspök atyák is be szoktak csatlakozni, a fiatalok szeretik, ha velük is van lehetőség a közelebbi találkozásra, beszélgetésre. Az idei zarándoklat programjáról még nincsenek értesüléseim.
Kedves Lelkiatya! Kamaszfiunk 15 éves a mai napon őszintén elbeszélgettem vele. Mondtam neki,hogy én a kapcsolatunkat meg úgy mindent is az őszinteségre akarok építeni,nem titkokra ,hazugságokra. Azért kezdtem így a mondandómat mert találtam a táskájában elfbart( ez ilyen elektromos cigi szerűség,de tiltott,mármint online külföldről rendelhető,de országunkban nem engedélyezett,büntetik rendőrségileg ha meglátják,egy lánytól szerezte) Azt mondtam neki tudomásomra jutott hogy elbarod van. Beszélgettünk mondta igen vette de nem olyan sokat szív bele. Elmesélte tavaly rendes cigit is szívott sokat barátokkal ,de utána annyira megutálta,hogy hónapokig nem kívánta. Ez meg nem olyan büdös,mondtam azért ez sem egészséges!!Mivel ő sportol így mondta nem is akar nagyon belemerülni ebbe ! Kértem legyen velem őszinte akkor is ha esetleg sokkol amit mondana,mert akkor legalább nem kell hazudoznia dugdosnia dolgokat.Ne a hazugság útján járjon. Nem szeretném ha ezt tenné !! Akkor mesélte el őszintén, hogy rendes cigit is szívott tavaly. Valamint megkérdeztem mi van a barátjával mert neki a nővére használt már drogot ( ez biztosan tudom anyukájától)azt mondta a lány már abba hagyta ,befejezte a füves cigit. Volt egy érzésem ,sejtésem és megkérdeztem ,hogy és a barátod?Mert úgy sejtem ő is kipróbálta már tuti ,elmondta igen volt,hogy a tesójával szívták,de már abba hagyták !Tényleg! Megköszöntem ,hogy őszinte volt. Megkért de anya ne tilts el tőle mert jó barátom kipróbálta ,de engem nem érdekel a drog! Apának ne mond el mert megbíztam benned,hogy őszinte lehetek hozzád! Attól tart,ha megtudja ő máshogy reagál. Mondtam neki,hogy ez is olyan szerintem, hogy pl mellettem drogozhatna bárki akkor sem kellene ,olyan gát van bennem felé. Remélem benne is és megbízhatok benne. Osztályfőnöke is mondta most továbbtanulás miatt,hogy sajnos tudják sok iskolában jelen van a drog fiatalok használják ,kipróbálják!Itt csak az erős elhatározás segít,hogy nem !!! Jól teszem ha őszinte lehet hozzám ,de ezt a férjem nem teljesen tudja? Mármint azt elmondtam neki,hogy elfbart találtam, de azt nem,hogy a legjobb barátja füves cigizett már. Mivel megkért ne mond el mert akkor csalódik,és nem mer elmondani majd dolgokat. Egyébként is velem beszélget jobban,én lelkizek vele,próbálom tanítani ,bár kamaszfiúval nehéz ,ott a haverok!Húzhatják. A férjem is beszélgetett már vele,de nekem jobban megnyílik kiskora óta is. Mostanában azt vettem észre hogy kamasz gyereknevelésként ez a korábbi elv,hogy ha ez és ez kiderül tuti nem sportolhatsz,nem járhatsz többet edzeni ezzel óvtuk volna cigitől is anno ,de lám mégis titkon megtette,és a másik opció ,hogy leülünk és na jó beszélgessünk őszintén, az hatásosabb mert elmondja mit tett,látom neki is jobb lelkileg utána. Mondtam neki én is kipróbáltam fiatalon a cigit ,sokáig nem tetszett ,aztán csak rá szoktam ,tehát óvatosan ezzel. De tudja ,hogy 15 éve letettem!! Próbáltam mesélni kamasz történeteimet,hogy lássa én se vagyok tökéletes, de kértem a drogot soha ne próbálja ki ,inkább igyon majd alkoholt még mindig jobb megoldás egy buliban. Hozzáteszem ivott már ,azt is tudja én ezt korainak tartom ! Tudom a kamaszokat húzza a na ez milyen lehet kíváncsiság is... Olyan létezhet ,hogy sokat imádkozom ,hogy ne próbálja ki soha ,és így is lesz? Mert mondjuk tudni fogja mélyen,hogy ezt nem szabad? Bennem a férjemben hatalmas gát van e téren ,sose mertük kipróbálni. Köszönöm szépen a tanácsot, segítséget!!
Úgy látom, hogy Ön nagyon jól állt ehhöz a nagyon nehéz témához. Igen, a legfontosabb az őszinteség, aminek az eredménye a bizalom. Valóban így van, hogy egybizonyos korban már nagyon nehéz eltiltatni a gyermekünket ettől vagy attól, mert lehet, hogy ellenkezőjére üt vissza. Visszatartó ereje már nincs, de őszintétlenséget szülhet. Érdekes, hogy a fia megkérte, hogy ne tiltsa el tőle. Ez is nagyon szép dolog, mert a gyermeke is azt szeretné, hogy ne kelljen titkolni Ön előtt semmit. Úgyhogy ez nagyon jó. Ön esetleg azzal fejezheti ki a nagyon határozott ellenérzését, hogy ha nem is tiltja meg, de megkéri, hogy ne próbálja ki. Nem tiltja, csak kéri. Vagy ha ez túl erős, mert érzelmi csalódásnak veszi, akkor mint barátja beszéljen vele erről, hogy ha nincs annyi ereje, hogy ezen a téren szembeszálljon a környezetével, akkor lássa be, hogy ez egy buta gyöngeség, amelyből majd minél hamarabb ki kell menekülnie. Mert az elején buta gyöngeség, de nagyon hamar fenevaddá válhat, amitől majd nem fog tudni megszabadulni, vagy csak hatalmas kínokkal és esetleg súlyos sérülésekkel. Azt hallottam - nem vagyok ennek szakembere, csak az eddigi tapasztalataimat osztom meg - hogy az emberek 10 százaléka egyáltalán nem bírja a drogot, a fogyasztása súlyos pszichés károsodást okozhat ezeknél az embereknél. Ezt nem rémisztgetés miatt mondom, hanem esetleg érv lehet a gyermekével való beszélgetésben. Nehéz része még a a dolognak az, hogy a férjével mit osszon meg és mit nem. Nyugodtan megteheti, hogy hallgatva gyermeke kérésére, nem mond el neki mindent. Annyit elárulhat, hogy beszélgettek, jól sikerült beszélgetés volt, és elhangzott benne néhány olyan kijelentés is, amelyet nem mondhat el neki. Igazán nem jelentős dolgokról van szó, ezzel nem kelt bizalmatlanságot a férjében. A legtöbb és a legfontosabb pedig az, hogy hittel imádkozzék gyermekéért. Isten jósága és hatalma pótolja és helyreteszi majd azt, amit esetleg Önök mégsem jól tettek a gyermeknevelésben.
Kedves Lelkiatya! Jézus mondta, hogy aki kardot fog kard által vész el. Hogy lehet ezt összeegyeztetni a haza védelmével? Az őseink mind fegyvert fogtak, ha jött az ellen, bűnös dolog ez? Ott van a ne ölj parancs is, ezért bizonytalanít el, hogy manapság vajon mi a helyes út? Aggasztó az iszlám térhódítása, igaz napjainkban nem karddal, inkább szaporulattal hódítanak, mégis a kérdésem: szabad és ildomos fegyvert fogni, embert ölni a haza védelmére?
Ezt a kérdést a korábbi erkölcsteológia viszonylag részletesen taglalta. Azt állapította meg, hogy nyilván ölni mindig és minden körülmények között rossz, bűn, kerülendő. De lehetségesnek tart olyan helyzetet, amikor a kard használata a kisebb rossz. Használja az erkölcsteológia az igazságos háború fogalmát, amely megegyezik azzal, amit Ön is említ. Ma is tanítja a katolikus egyház, hogy ha egy országot megtámadnak, akkor annak az országnak nem csak joga de kötelessége is megvédenie a polgárait. E kérdésről szólva azért használok inkább múlt időt, mert a mai roppant összetett és bonyolult világunkban már nem is igen tudok elképzelni olyan tiszta helyzetet, amelyre azt lehetne mondani, hogy valamely nép igazságos háborút visel. A hazát védeni kell és az kötelesség is. De ennek érdekében is minden lehetséges módot meg kell keresni, ki kell használni, hogy a gyilkosság elkerülhető legyen.
Kedves lelkiatya én egy kis információt szeretnék kérni ha lehet ,mikor lesz éjszakai virrasztás ?,szent illés kor ,vagy nagyboldogasszony előt este ?előre is köszönöm válaszát.
Úgy tudom, Máriapócson csak a két nagybúcsú előtti este van virrasztás, tehát idén augusztus 19-én és szeptember 9-én este. Lehet, hogy van máskor is, de e két ünnepen bizonyosan.
Kedves Lelkiatya! Mit jelent az, hogy "látóhoz" jár? A napokban ismét erről beszélt nekem valaki, aki azelőtt templomba járt. Régebben is hallottam egy mâsik hittestvéremtől, hogy megint megy a "látóhoz.? Nem mertem feszegetni a témát, mert úgy éreztem, hogy ez nem helyes, de olyan határozottan" természetesen " beszélt néhány élményéről,és jövöbeli tervéről ezzel kapcsolatban, hogy nem tudtam mit reagâljak, inkább csendben maradtam. Azóta is motoszkál bennem a gondolat, hogy mivel állunk szemben, ha ilyen téma felhozódik, mi a helyes reagálâs részemről.Előre is köszönöm szépen a válaszát. Dicsőség J?zus Krisztusnak! 15
Nem árt rákérdezni, hogy mi ez, és akár figyelmezetni is az illetőt, hogy "látóhoz" ne járjon. Ez roppant veszélyes terület. Semmi szükség nincs rá. Az ilyen személyek legtöbbször alvilági erőkkel vannak kapcsolatban. Sokszor még úgy is, hogy ők nem is tudják. Van, aki beszél fehér mágiáról, vagyis nem ördögi közreműködésről, hanem valami egyéb, jónak tartott lelkek bevonásáról. De ilyen nincs. Ez mind alvilági hatalom, amelytől elzárkózni kell, nem megnyílni feléjük.
Tisztelt Lelkiatya! Én kérdeztem korábban a lelki vezetőről d jeleztem, hogy mintha nem haladnék az Istenkapcsolatban. Köszönöm a válaszát. Azért fordulok Önhöz, mert a lelki atyám vezet továbbra is, tehát van lelki vezetőm. A gond az, hogy mindig mikor jeleztem neki, hogy úgy érzem egy helyben toporgok, azt válaszolta, Ő az tudja adni/tenni/nyújtani amit eddig, ha nem tetszik nyugodtan keressek másik lelki atyát, neki ez nem gond, nem sértődik meg. Ezzel viszont azt jelezte felém, hogy mintha számára a köztünk lévő lelki kapcsolat bármikor megszakítható lenne vagy nem érzi olyannak, amihez neki bármennyire is ragaszkodnia kellene. Lehet a női lélek túlérzékenysége miatt, de ez nekem nagyon rosszul esett akkor. Lehet így a helyes? Lehet hogy a lelki vezetőnek ennyire szabadnak kell lennie bármilyen lelki kapcsolattól, kötődéstől. Ez olyan szívtelennek hat számomra. Mit tegyek? Mit tegyek hogy ne fájjon ilyen megjegyzés? S főleg hogy megértsék a helyes kötődés mértékét. Köszönve: Anna
Kedves Anna! Meglátásom szerint a lelkiatya nagyon helyesen válaszolt Önnek. Igen, nagyon fontos, hogy szabadságot adjon a vezetettjének. Ez nem közömbösség, hanem felelős gondolkodás. Önnek kell jobban átgondolnia, hogy mit jelent a lelki vezetés. Nyilván szinte elkerülhetetlen, hogy az ember érzelmileg is kötődjék a lelkiatyjához. Ez alapvetően nem is rossz. De ha valamiféle viszonzást várna, akkor az téves hozzáállás. A lelkiatya rendelkezésre áll, amikor erre szükség van, de nem tolakodik, amikor nem kérik. A lelki vezetett maga kell, hogy élje az életét, hozza meg a döntéseit. A lelkiatya ebben segíthet, de nem része az életének, nem dolga, hogy azt befolyásolja. Úgyhogy jó, hogy erről ezen a fórumon tudtunk néhány szót váltatni. Talán ezzel tudok Önnek segíteni, hogy rávilágítsak, ne legyen semmilyen ilyen jellegű elvárása. Bölcs és helyes választ adott az atya. Önnek Krisztushoz kell teljes odaadással ragaszkodnia, s ebben, ha úgy tetszik, csupán eszköz a lelkiatya, akit akár cserélni is lehet, ha az élethelyzet valami miatt azt kívánja.
    ... 86 87 88 89 90 
91
  92 93 94 95 96 ...