Kedves Lelkiatya! A mostani böjti időszakban a böjti fegyelem olyan mint a Nagyböjt? Mi a különbség a kettő között? Várom válaszát. Előre is köszönöm
Általában úgy tekintik, hogy van két szigorúbb és van két enyhébb böjti időnk. A két szigorúbb, az a nagyböjt és az Istenszülő böjtje (augusztus 1-14-ig), és van két enyhébb, a karácsonyi és ez, az apostolok böjtje. De az az igazság, hogy ez nálunk, magyar görögkatolikusoknál azért nemigen érzékelhető, mert az előírás csupán annyi, hogy ezekben a böjti időkben nem csak pénteken, hanem szerdai napokon is tartózkodunk a húseledelektől. Ez mind a négynél egyforma. De azért ennél mindig lehet több, az egyéni buzgóság szerint.
Kedves Lelkiatya!
Tanácsra lenne szükségem.
Római katolikusok vagyunk!
Testvéremet kiskorában a szüleink megkeresztelték,édesanyánk fiatalon elhunyt betegségben,és amikor maga az elsőáldozás lehetett volna neki akkor az elmaradt ,úgy szintén a bérmálkozása is,volt ebben az is,hogy apa nem igazán ezzel foglalkozott,dolgozott,tesómat sem érdekelte úgy igazán.
Most ott tartunk ,hogy 29 éves lesz már kétszer nekikezdett hitoktatásnak,hogy ezeket a szentségeket pótolja,de mindkét alkalommal végül is abba hagyta.
Lelkileg ,testileg is nagyon tönkre van menve ,feszült,ideges,alkohollal is komolyabb gondjai voltak már, sok mindent elvár csak,hogy majd más megoldja ,segít rajta,maga módján küzd,de kevésnek bizonyul.
Próbáltam beszélni vele,folytassa erőt adnak a szentségek is ,de nem is tudom,hogy mondjam valami neki megy a fejének és nem és nem.
Két véglet van amikor azt mondta megy csinálja,mert ebből a pokolból csak Isten tudja kiszedni,amikor meg valami nehezebb megpróbáltatás éri idegbeteg lesz,és most is visszamondta ,hogy járjon a pap bácsihoz!
Olyan mint aki mond valamit, de a valóság más.
Már egyszerűen nem tudom mit tegyek.
Hiába mondom ,annál makacsabb.
Azt mondta a pap bácsink,az a félő,hogy ha ezt feladja,akkor ezek nem is lesznek m?r meg neki majd !
Mit tegyek?
Hagyjam békén?
De mi van az olyan emberrel ha meghal aki csak keresztelve van ,és ellen áll a többi szentségnek( akár mert pszihésen nincs jól,lehet beteg) gyónni sem tud majd,mert nem volt elsőáldozó ??
Nem akarom hogy elkárhozzon.
Isten meghallgatja minden imám érte?
Kérem őt hasson rá valahogy ő mindenható én már ide kevés vagyok....
Köszönöm!!
A legtöbbet az imádságával tud segíteni. Állhatatosan kérje az Urat, legyen ott ez a szándék mindennapi imádságában! Valóban nagyon fontos, hogy igazi hitre találjon a testvére. Ahogy mondja, emberi erővel ezt elérni, nyilván nem tudja. De annál jobban kapcsolja be az isteni erőt! Végeztessen szent misét a testvéréért! Szóval, imádkozzék érte sokat. Ami az emberi cselekvést illeti, én azt mondom Önnek, ne hagyja annyiban. Persze, okosnak is kell lennie. Ha épp ellenkezőjét váltja ki, akkor persze, jobb, ha nem nyaggatja ezzel. Ugyanakkor legyen leleményes, juttassa el olyan helyre, zarándoklatra, lelki tartalmú kirándulásra, vagy vigye el olyan társaságba, ahol egy atyával tud beszélgetni vagy olyan személyekkel, akik hitelesen beszélnek neki Istenről. Kérje meg erre a tisztelendő urat is, hogy ő is keresse az alkalmat, hogy beszéljen vele. Igen, tegyen meg mindent, hogy a testvére a szentségekhöz járulhasson. De mégsem erőszakosan, türelmetlenül, hanem rábízva a Mindenhatóra az órát és a napot. Lehet, hogy majd a halálos ágyán fog rájönni, hogy kicsoda Isten a számára. De akkor sem késő. Addig minden imádsága beszámítódik. Ezért mondom, hogy ne adja fel, imádkozzék érte, s közben keresse az alkalmat, hogy a testvére részesülhessen olyan élményekben, amely őt Istenhöz vezeti vagy legalábbis elindítja.
Kedves Lelkiatya!
Isten már tudja ( előre) ,hogy én pl üdvözülök e ,vagy elkárhozom?Ugyanezt értem a családtagjaimra is tudja mi lesz a sorsuk odaát?
Az Egyház is azt mondja imádkozzunk ,de mi van ha imádkozom,de kiderül hát ez nem számított már nekik, mert nem üdvözültek,legfeljebb én hittem segíthetek imával .
Vagy ez ,az ilyen gondolat tud lenni kísértés ? Hogy félhessek,elbizonytalanodjak akár?
Köszönöm szépen a válaszát!
Mi az időben élünk, Isten az idő fölött. Ezért ő felülről nézve előre látja az életünk eseményeit, a sorsunkat. Ettől azonban még felelősek vagyunk a tetteinkért, hiszen mi a saját életünk idővonalán visszük végbe azokat. Az imádság nagyon sokat számít az elhunytak számára. Isten mindent beszámít, azt is, ami előbb vagy később történt. Persze, azt sem gondolhatjuk, hogy valakit át tudunk imádkozni a kárhozatból az üdvösségre. Kinek-kinek az örökélete az utolsó pillanatban meghozott döntése alapján történik. Az imádságaink, még ha haláluk után történt is, abban segíti őt, hogy az adott pillanatban meghozott döntése Isten mellé juttassa őt.
Dicsértessék Jézus Krisztus!
Kedves Lelkiatya! Egy kettős kérdésben lenék kíváncsi a válaszára. Az Egyház alapvető tanítását ugyan ismerem a témában, de amit kérdezek, az kissé árnyaltabb, és nehéz rá a sablonok mentén választ találni.
1. kérdés: ha van egy férfi, aki egészen a legkorábbi gyerekkorától kezdődően LELKILEG mindig inkább nőnek élte meg a világot, és a lelki szükségleteit, és nőként élte meg ösztönösen a testi-lelki vonzalmat is, ennél fogva kizárólag egy férfi mellett tudna kiteljesedni, boldog lenni lelkileg is, sőt, tovább megyek, ha egy nővel élne együtt, azt élné meg lelki síkon azonos nemű kapcsolatnak - őt és az életét Isten, a lelkek Királya vajon férfiként vagy nőként ítéli meg, test, avagy lélek szerint?
2. kérdés: ha ugyanő a szexualitástól mindenkor tartózkodó, de lelkileg mély, házasságszerű párkapcsolatban élne egy férfival, az is ugyanolyan nagy bűn lenne Isten szemében, mint ha szexuális életet élnének? - Válaszát köszönöm!
Isten annak tekinti az embert, aminek teremtette. Ha van egy férfi, akinek önazonosság zavarai vannak, attól még ugyanúgy ott áll előtte a feladat, hogy azzá váljon, aminek Isten őt elképzelte, tehát férfivé. Ez minden megteremtett ember esetében alapvető kérdés: Isten mit gondolt el az én életemről, mire teremtett engem, milyennek gondolt el engem? Ezt kell keresnünk, ezt kell megvalósítanunk. Minden ember folyamatos alakulásban van, és tudatosan dolgozni kell azon, hogy ennek az iránya egyre inkább az Isten tervei felé közeledjék. Ez a hivatás. Legtöbbször a környezet felelős azért, ha az Ön példájához hasonló zavarok alakulnak ki. Előbb a környezet, bizonyos kor után azonban egyre inkább maga az egyén is felelős azért, hogy helyes irányba fejlődik a személyisége vagy sem. Persze, ezt a felelősséget, ennek mértékét kikutatni, meglátni lehetetlenség. Éppen ezért nem szabad egymást megítélnünk soha, ha így vagy úgy viselkedik, mert egyáltalán nem tudjuk, nem látjuk, hogy ő ebben mennyire felelős. Petőfi jól ismert versének kezdő sorait is idézem: "Ha férfi vagy, légy férfi, s ne hitvány gyönge báb, mit kény és kedv szerint lök a sors idébb-odább." Az ember nem kénye-kedve szerint él, hanem a neki szánt feladat szerint.
A másik kérdése számomra nem teljesen egyértelmű. Ha két férfi él egy háztartásban, ebben nincsen semmi rossz. Érdekes helyzet, de van rá példa. Lehetnek barátok, vagy más kapocs fűzi össze őket. Ez tehát lehetséges, nincs benne bűn. A "házasságszerű kapcsolat"-ot nem tudom jól értelmezni. Ha egy háztartásban élnek, attól még nem házasságszerű a kapcsolat. Két ember kapcsolatát házasságszerűvé kettejük esküvője teszi. Ilyen, természetesen csak egy férfi és egy nő között lehetséges.
Kedves Lelkiatya! Imádkozzon kérem feleségemért, az ő mielőbbi gyógyulásáért. Több, mint egy éve szorul antibiotikumos kezelésre egy idült húgyhólyaggyulladás miatt. Imádkozzunk, hogy a június 14-i újabb mintavétel pozitív változásokat fog hozni az életében, gyógyulásában!
Imádkozom érte, s bizonyosan még sokan, akik olvassák ezt a kérést. Legyen áldott a kedves felesége és az egész családjuk!
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy véletlenül lehet e szentségtörést elkövetni? Mert nálunk kb 3-4 havonta lehet gyónni viszont rendszeresen járok misére ahol minden alkalommal áldozni is szoktam, de közben előfordul hogy önkielégítés bűnébe esem, korábban azt hittem hogy nem halálos bűn és lehet mellette áldozni, de most összezavarodtam mert egy lelki tükör szerint súlyos bűn és feltétlen meg kell gyónni (ezt mindig meg is tettem, de közben áldozni is mentem) és a bűnök számát sem mondtam (nem tudom hogy így érvényes e)?
Ha Ön rendszeresen elvégzi a szentgyónását, akkor rendszeresen áldozhat is. Értelemszerűen áldozni gyakrabban, gyónni ritkábban szoktunk. Ha önkielégítés bűnébe esett, kérjen bocsánatot az Úrtól, de ez ne tartsa vissza attól, hogy az Eucharisztiában részesüljön!
Kedves Lelkiatya!
Én kérdeztem a migrén piercingről, válaszát igazán köszönöm. Igazából maga a testékszer is tetszik, tehát akkor is szívesen viselem, ha ennek nincs orvostani hatása. Amennyiben mégis segít, az megoldást jelenthet egy nehéz küzdelemre. Sajnos az orvosom által felírt gyógyszer túl erős, így gyengébbet kell szednem, ami viszont sokszor csak ideig óráig hat, és jelentős küzdelmet jelent. Igazából arra lennék kíváncsi, hogy mint tevékenység bűnnek számít-e? Igazából nem egy nagy összeg az elkészíttetése, és nem is végleges, tehát ha esetleg nem segít és mint maga ékszer sem tetszik, bármikor ki lehet venni. Ebből a vonatkozásból mit gondol, szabad, nem szabad? Baj, nem baj? Megtisztelő válaszát előre is köszönöm szépen!
z
Nem gondolom, hogy bűn volna. Nincs olyan nagy jelentősége, nem árt másoknak, ha tetszik Önnek, nyugodtan hordhatja. Szerintem, mint irány helytelen ez a divat, de amíg nem szélsőséges ennek követése, nem lehet bűnnek tekinteni.
Tisztelt Lelkiatya! A tanácsára és legfőképp mindig,bölcs meglátására volna most nagy szükségem. Úgy másfél hónappal ezelőtt orvosnál jártam, és egy kellemes, kedves fiatal orvoshoz kerültem. ...
Nem tudom pontosan miért, e azt érzem, hogy valamiféle küldetésem van felé, emiatt nehezen tudom elengedni. ...
Kérem, ne értse félre, ez nem vonzalom, csak valamiért megérintette a lelkem. ...
De nem szeretnék sem tolakodó lenni, sem megszállottnak tűnni. Ön mit gondol, kedves atyám? Kérem szépen, ne tegye közzé levelem egészét, annak bizalmas volta miatt. Köszönöm, ha válaszol majd. Isten áldja!
Szerintem be kell vallania, hogy igenis, egyfajta vonzalom jelent meg az Ön szívében az illető iránt. Mivel fölvette vele a kapcsolatot, és ezek szerint nem volt elutasító, így van remény az esetleges további kapcsolatra. De azt tanácsolom, hogy ne élje bele magát ebbe. Vizsgálja meg jobban, mélyebben az érzéseit. Ha szeretné, hogy ezzel az emberrel komolyabb és szorosabb kapcsolata legyen, akkor imádkozzék ezért. De azt javaslom, további lépéseket ne tegyen. Ha kölcsönös a vonzalom, akkor az illető keresni fogja Önt. De ha nem, akkor ez meddő epekedés. Ha hosszabb ideig, két-három hétig nem keresi Önt, akkor ebből megtudhatja, hogy a megjelent vonzalom nem kölcsönös, hanem egyoldalú volt. Kicsit fájdalmas, de el kell engedni. Ha pedig akár csak egyszer is ő keresi majd Önt, akkor ebből joggal kiolvashatja, hogy Ön sem közömbös neki. Fontos, hogy legyen őszinte önmagához.
Kedves Lelkiatya! Nekem írta azt a választ a kérdésemre, amire egy másik levélíró is utalt amikor arról volt szó, hogy amit mással teszünk, azt Jézussal tesszük. Egy dolog nekem nem világos. Abban a levelemben írtam arról, hogy milyen sokszor megbántottak mások. Azt még meg is értem, hogy fontos a megbocsátás és ezeknek a sérelmeknek nincs helye az életemben, de valami olyasmit írt, hogy amikor rossz érzésekkel gondolok ezekre az emberekre, akik engem megbántottak, akkor az olyan mintha Jézussal tenném. Ezt nem tudom megérteni, legalábbis a "mintha Jézussal" részét nem. Két okból. Az egyik: Jézus nem tenne velem olyat, amit azok az emberek, akik megbántottak, megaláztak, a szavaikkal sértettek meg, ki mit. Jézus bűntelen, nem tenne ilyet. Jézusnak nem lenne miért megbocsátanom mert semmit nem tett ellenem soha. Másik: Jézus, mégha bennünk is van valamilyen formában, nem egyenlő velünk. Lehet, hogy bennem van Jézus, de én nem vagyok Jézus. Jézus és én két külön személy vagyunk. Van nekem egy testem, neki egy sajátja, leélte ő is a földi életét, élem én is a saját testemben a saját körülményeim közt a saját életem. Az első tényezőhöz részben visszatérve: azt elhiszem, hogy a Szentlélek működik bennünk és amikor szeretünk másokat, akkor olyan mintha rajtunk keresztül Jézus szeretné őket, amikor segítünk, olyan mintha Jézus tenné, de az kizárt dolog, hogy minden cselekedetünk olyan mintha Jézus tenné. Pedig ha csak azt vesszük alapul, hogy Jézus bennünk van és ha megbocsátok másnak, akkor Jézusnak bocsátok meg, akkor abban az esetben az azt feltételezi, azt mondja, hogy Jézus tette velem azt a rosszat amit az az ember, valamilyen köze van ahhoz a rosszhoz, de legalábbis mintha ő részben ő tette volna. Nem vagyok teológus vagy pap, de ezt az egészet én úgy képzelem el, hogy Jézus bennünk van, a Szentlélek bennünk van és lehet, hogy a jó cselekedetekre és a hitben fejlődésre tud inspirálni, de a rossz cselekedeteink, bűneink csak mi csináljuk, hiába van bennünk Jézus valamilyen formában és ezért ha a megbántott személy haragszik ránk, kerül minket, nem szeret, rossz érzéssel gondol ránk, bármi, akkor azt nem Jézussal teszi, csak velünk.. Egy negyedik dolog: azért sem tudom azt elfogadni, hogyminden, amit a másikkal teszünk olyan mintha Jézussal tennénk, mert ez azért nem így nem lehet igaz minden helyzetben. Ha szeretkezek valakivel, együtt töltök vele egy romantikus éjszakát, akkor nem lehet azt mondani, hogy Jézussal szeretkeztem. Nem finomkodó példa és elnézést kérek ezért mindenkitől, aki ezt olvassa, de valami olyan helyzetet kerestem, amire tényleg nem mondhatom, hogy mintha Jézussal csináltam volna. Hasonlóképp a verekedés. Ha verekszek valakivel, az egy kölcsönös dolog, ha nem önvédelemből történik, én is meg akarom verni a másikat és ő is engem, akkor sem mondhatom, hogy mintha Jézussal tettem volna, mert Jézus nem akarna engem megverni. Ha haragszok arra, aki meg akart verni, nem Jézusra haragszok, mert Jézus olyat nem tenne. Nem mondhatom tehát, hogy Jézussal töltöttem az éjszakát vagy hogy vele verekedtem, de ha ez igaz és így van ahogy gondolom, akkor a rossz tettekre, a másik ember bűneire ugyanúgy igaz, hogy ha amiatt rossz érzéssel gondolok rá, haragszok rá, akkor az is csak az emberre érvényes de nem olyan mintha Jézussal tenném. A jó cselekedet másabb, értem, ott tényleg mintha Jézussal tenném. Szívesen olvasnám a magyarázatát a leírtakkal kapcsolatban. Nem azt írom, hogy nem kell megbocsátani és haragudni, csak egész egyszerűn nem értettem azt a részt.
A Szentírás mondatával kezdem: "Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg." (Mt 25,40). Ez lehet, hogy nem könnyen érthető kijelentés, de meglehetősen világos beszéd. Ezek után igazán nem mondhatjuk, hogy ez így biztosan nem lehetséges. Talán nem könnyen érthető, de így van. Jézus mondta.
Ha verekszem valakivel, akkor a pofonokat nem Jézustól kapom, de amit én adok, az az ő arcán csattan, neki fáj. Akár jót teszek a másik emberrel, akár rosszat, azt Jézussal teszem. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ami rosszat a másik embertől kapok, azt Jézustól kapom. Jézusnak ez a kijelentése nem a másik emberre vonatkozik, hanem rám. Nem a másikra kell alkalmaznom, hanem önmagamra. Az én tetteimet kell, hogy meghatározza, és nem arra jó, hogy ennek alapján a másik ember tetteit ítéljem meg. Ezt teljesen külön kell választani. Az Ön gondolatmenetében ez keveredik össze. A szeretkezés példája valóban nem szerencsés, mert abban rengeteg emberi érzelmi-érzéki töltet van, és Jézus nem erről az érzelmi töltetről beszél, hanem a cselekedetek indítékáról. De ám legyen, vegyük a szeretkezés példáját! A házastárssal való együttlétben valamelyest értelmezhető, hogy azt az önzetlen szeretetet, amelyet ebbe beleadnak, azt Jézusnak (is) adják. Ha azonban házasságon kívüli testi kapcsolatról van szó, olyankor az ember az ördöggel szeretkezik. Bűnné teszi azt, ami szép. Fokozzuk, hogy érthetőbb legyen: amit egy férfi egy prostituálttal tesz, az iszonyú igazságtalanság. Ha úgy vesszük, Jézussal műveli ezt az orcátlan gonoszságot, hogy eszköznek, testi öröme eszközének használja a másik embert. Minden házasságon kívüli testi kapcsolat bántás, a másik ember becsapása.
Még egy pontosítás. Amikor Jézus arról beszél, hogy a felebarátoknak szánt tettek őt érik, akkor nem csupán a földi életét élő megtestesült Istenfiáról van szó, hanem a teljes Szentháromságról. Amit a felebarátnak teszek, azt Istennel teszem. Mert annyira szeret minket, hogy neki fáj, amit az általa szeretett ember kap. Gyenge hasonlattal azt mondhatjuk, amikor egy édesanya látja, hogy bántják a gyermekét, az neki fáj, szinte valóságos, fizikai fájdalmat érez. Ennél sokkal hatalmasabb szeretettel szeret minket Isten, aki együttérez velünk mindenben.
Kedves Lelkiatya! Ezt a levelet egyszerre írom magam és valaki más miatt, de kettőnk kérdése hasonló. Egy keresztény ismerős nekem és más keresztény ismerősöknek feltett nemrégiben egy kérdést és mi elmondtuk neki a véleményünket, pap nem volt köztünk, csak hívek voltunk, papot tudtommal nem kérdezett. Sokat beszélünk Jézussal, kereszténységgel kapcsolatos filmekről, sokféle téma jön elő. Az ismerősöm keresztény és nem is az ő kérdése volt hanem tőle kérdezte valaki más, de nem tudta mit mondjon, szerette volna tudni mások véleményét. Az illető azt kérdezte tőle, helytelen-e ha megnéz egy filmet Jézusról és az apostolokat látva az fogalmazódik meg benne, hogy vonzó külsejűek. Nekem is van egy ilyesmi kérdésem, de még nem mertem eddig feltenni. Itt most le merem írni, de paptól személyesen nem volt bátorságom megkérdezni. Sajnos én is jártam úgy ahogy az a személy, csak az én helyzetem másabb mert én Jézussal voltam így. Volt olyan, hogy amikor láttam róla egy filmet, akkor kifejezetten szépnek tartottam. A képek hasonlóképpen. Nem mindegyik kép, egy részük túl művészi, már szinte valószínűtlen az ábrázolás, de megtörtént már velem megszámlálhatatlan alkalommal, hogy megláttam róla egy képet és arra gondoltam, milyen gyönyörű. Elmélkedtem már ezen, lehet ez helytelen de ha azt is figyelembe veszem, hogy ez csak kép vagy film, nem biztos hogy Jézus úgy néz ki tényleg és akkor semmi jelentősége de közbe mégis komolyan kell venni, ami ábrázolja, az is Jézus, úgy kell tekinteni, csakúgy mint az ikonok, szobrok, nem tudom melyik az igazság. Az interneten is van sok kép, filmekből is vannak, egy keresztény barátom is szokott küldeni. Szokásunk, hogy képeket, videókat küldünk egymásnak csak úgy ha megtetszik valami. Szereti Jézust de nála nincs ez a plusz érzés, hogy Jézus milyen szép, nálam igen, vagyis hát nála is van, de nála ez azért van mert Jézust a tettei, személye miatt tartja szépnek, ami igaz rám is mert ezért kezdtem el szeretni és hogy is ne szeretném a Megváltómat, szeretem a jóságát, kedvességét, megbocsátását, hogy megváltoztatta az életem és jobb lettem miatta de esztétikailag is szépnek találom. Úgy mint ahogy egy másik embert szépnek tartok. Gondolom ez súlyosabb helyzet mint az ismerős ismerőse az apostolokkal mert itt Jézusról van szó, aki nem csak ember hanem a Szentháromság része, ami azt jelentené, hogy a legkisebb ilyen gondolatnak sem szabad lenni róla mert ha így tekintek rá, gondolok ilyenre, akkor az olyan mintha nemcsak a Megváltót, a Szentháromság egyik személyét látnám benne hanem az embert is és ami még rosszabb, a férfit. Igen ám, de ha Jézus emberségére gondolok, akkor nem tudom, mennyire bűnös ez, hogy szépnek, gyönyörűnek, vonzónak tartsam mert isteni természete van ugyan, de mellette emberi természete is és emberi teste, az emberséghez márpedig hozzátartozik az is, hogy férfi. Azt is gondolom, hogy más megállapítani a szépségét, akár elámulni rajta és más fantáziálni róla helytelenségeket. Egy másik emberről is megállapíthatom, hogy szép, akár érezhetek is valamit iránta, de az nem jelent mindenképpen többet, elcsábítást, további fantáziálást, érintéseket. Szégyellem magam és nem tudom, bűn-e az ilyen, amiről írtam. Bűntudatom van és napokon át szégyellem. Jézusnak is elmondtam és azt hiszem, nem haragszik, de akkor is szégyellem magam, nehezen múlik a szégyen. Olykor-olykor elgondolkodok, hogy megbocsát-e nekem. Ha őszinte akarok lenni, utálom magam emiatt és félek, hogy Jézus szerint olyan piszkos vagyok, mocskos lélekkel, hogy valami borzalmas bűnösnek tart, minden jó cselekedetem, alamizsnaosztásom, megbocsátásom, imádságom, templomba járásom és minden ellenére. Jézus szeret engem, folyton érezteti velem, meghallgat ha hozzá fordulok, reményt ad nekem, álmomban üzen nekem ha arra van szükségem, segít a szeretteimen, meggyógyít engem ha megkérem, legalább háromszor megtette már, érezteti velem a jelenlétét mikor félek és nincs ki mellettem legyen, üzen nekem sokat és még írhatnám a szeretete jeleit, teszi mindezt úgy, hogy közvetlenül tőle kérem és nem kérem senki közbenjárását, valamikor megadja nekem amit szeretnék, ami szükséges mielőtt kérném, biztosan tudom, szeret, de nagyon rossz érzés utálni magam és bizonytalankodni, hogy haragszik-e, de annyira csak nem haragudhat rám ha olyan sokat kifejezi a szeretetét és annyit segít, annyi jót ad nekem, ezzel nyugtatom magam.
Két dolgot szeretnék Önnek mondani. Az egyik az, hogy meglehetősen természetes jelenség, ha egy nő szépnek, vonzónak lát egy férfit és fordítva. Ezen igazán nincs mit csodálkozni. Ez nem bűn. Ez történhet abban az esetben is, amikor Ön egy filmet megnéz Jézusról, és megtetszik Önnek a színész. Mert azt azért tisztázni kell, hogy ilyenkor nem az apostolokra és Jézusra vonatkozik ez a jó érzés, hanem azokra a férfiakra, akik a filmen alakítják. Ezt semmiképp sem szabad összekeverni Jézus iránti szeretetünkkel. Mondom, ez egy természetes érzés, amit teljesen külön kell választani Jézustól. Nem ugyanaz. Még ha az Ön érzelmeiben keverednek is ezek, világosan külön kell választani. A keleti egyház egyébként ezért is óvakodik a naturalisztikus ábrázolástól, hogy az ne legyen túlzottan emberi, ne zavarja meg az emberi érzéseket. Fontos tudatosítania, hogy ez nem Jézus szeretete, hanem egy női érzés, amely önmagában nem bűn, de legjobb teljesen figyelmen kívül hagyni, mert a bűn melegágya, fészke lehet. Nem kell törődnie ezzel az érzéssel. Nincs jelentősége, nem Jézushoz köti és kockázatos is.
A másik tanácsom Önre, magára vonatkozik. Ezt is helyre kell tennie a gondolataiban, hogy Jézus előtt kell-e szégyenkeznie vagy nem. Ha most fölteszem ezt a kérdést Önnek, hogy kell-e szégyenkeznie, akkor mi az azonnali, első válasza? Nyilván az, hogy nem kell szégyenkeznie. Semmiért! A szeretetkapcsolatban semmi helye nincs a szégyenkezésnek. Bűnbánatnak igen, de szégyenkezésnek nem. Ez is valamelyest arra vezethető vissza, mint az előző kérdéskör, azaz túlságosan belevegyül az emberi érzelem az Istennel való kapcsolatába. Természetesen van helye az érzelmeknek, fontos, hogy szívünk mélyéből, teljes odaadással szeressük Istent. De ha ezt túlzottan emberi érzelmekkel éljük meg, akkor következnek be ilyen "melléérzések". Erre vonatkozó tanácsom ugyanaz, mint az előzőben: ne tulajdonítson semmi jelentőséget ennek az emberi érzésnek. Már csak azért sem, mert mit tesz, ha valamilyen kérése nem teljesül? Akkor netán azt fogja érezni, hogy Isten nem szereti Önt? Azt javaslom, a szeretetét minél inkább tettekben mutassa meg az Úrnak. Nem az a fontos, amit érez, hanem az, amit cselekszik. Ha erre jobban összpontosít, akkor lassan elhalványul ez az érzelmi viharzás.
Kedves Lelkiatya! Nyáron szokott lenni Jézus ima?
Úgy tudom, hogy a héten lesz Jézus-ima Debrecenben, szerdán, szokásos módon, vecsernye után. Utána pedig Hajdúdorogon lesz Jézus-ima lelkinap július 1-jén. Lesz két lelkigyakorlat is: július 7-9-e között Sajópálfalán, augusztus 17-22-én Bükkszentkereszten. Hogy ezeken túl lesz-e Budapesten vagy Debrecenben esti ima alkalmak, ezt nem tudom megmondani. A sajópálfalai és bükkszentkereszti lelkigyakorlatokra az alábbi címeken lehet jelentkezni:
iktusz1@gmail.com
szentlelekhaz@migorkat.hu
Kedves Lelkiatya! Az idén Debrecenben lesz az "Ez Az A Nap" rendezvény. A tájékoztatón ott volt Palánki Ferenc és Fekete Károly püspök Úr is. Hol volt Kocsis Fülöp metropolita atya? Kár, hogy a görögkatolikus egyház vezetője ezt nem támogatja jelenlétével.
Hogy éppen akkor hol volt Fülöp metropolita atya, azt nem tudhatom. De noha igazán nem lelki kérdésről van szó, érdekességképpen megjelentetem, mert a minap szintén erre az eseményre vonatkozó kérdés jelent meg, csak a tartalma épp ellenkező előjelű volt. Abban az üzenetben azt kérte számon valaki, hogy a görögkatolikus egyház miért támogatja ezt a rendezvényt. Nekem úgy tűnik, hogy az a mérsékelt támogatás, amellyel a görögkatolikus egyház szerepel ezen a rendezvényen, éppen megfelelő.
Kedves Lelkiatya!
Lehetséges -e, hogy valamilyen keresztény közösségben egy megfáradt 2 gyerekes anya ( nagykorú gyerekek) szerzetesi életet éljen?
Köszönettel, Sz. Edit
Kedves Edit! Attól tartok, ennek nagyon kicsi az esélye. Tudomásom szerint a szerzetes rendeknél, különösen a nőknél van egy felső korhatár, amely fölött már nem vesznek be senkit szerzetesnek. Ez általában 40 vagy 45 év, bizonyos közösségekben lehet ennél alacsonyabb de akár több is. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy idősebb korban már nehezen tud megtanulni alkalmazkodni az ember. Úgy tudom azonban, a Farkas Edit alapította Szociális Missziótársulat szívesen fogad akár idősebb nőket is a közösségébe. Esetleg náluk lehet próbálkozni.
Tisztelt Lelkiatya!
Miért nem hozták haza az eredeti máriapócsi kegyképet a püspökatyákból Bécsből? Úgyis kérdezhetem, vajon miért kell az eredetinek továbbra is Bécsben maradnia?
Egyszer, néhány évvel ezelőtt már fölmerült ez a gondolat, amikor Schönborg bíboros Máriapócson járt. Akkor is megvolt az esélye annak, hogy a máriapócsiak vagy más honfitársak követelni fogják a bíborostól az eredeti kegyképet. Kicsit tréfásan, mégis sokatmondóan azt felelte a bécsi érsek, hogy szívesen visszaadja az eredetit, mi meg adjuk oda neki a másolatot, neki az is jó lesz. Ez azért tréfás kijelentés, mert a bíborosnak nyilván nincs joga ahhoz, hogy az ilyen fölbecsülhetetlen értékű kegytárgyakat csereberéljen. De a kijelentésének fontosabb része, hogy ezzel azt érzékeltette, hogy a mostani, Máriapócson lévő kegykép sokkal értékesebb. Nem csak azért, mert ez kétszer könnyezett, az eredeti meg csak egyszer, hanem mert ezzel a fájdalmas emlékű történettel mutatta meg Isten a hatalmas, kitüntető szeretetét irántunk, szegény sorban lévő görögkatolikusok iránt. Ez olyan szép történet, hogy kár volna összetörni azzal, hogy visszaköveteljük a Bécsbe került ikont. Útja során, amikor szállították a képet, számtalan másolat készült róla. Ezek a másolatok aztán tovább terjedtek, így vált Európa hírűvé ez a mi egyszerű kis ikonunk. Csodálatos megdicsőülése volt a képnek, hogy a Magyar Püspöki Kar éppen ennek a másolatát ajándékozta Ferenc pápának. Ez előtt az ikon előtt imádkoztak a görögkatolikusok a Rózsák terén a pápa látogatása során is, sőt, ennek az ikonnak egy történelmi másolata volt kint az Eucharisztikus Kongresszus majd pedig most, a pápalátogatás során a szentmisén. Ez is annak köszönhető, hogy a képet elvitték tőlünk, és Esztergomban is őriznek egy másolatot, amely annak a híres útnak a során készült, s amely ma az un. Bakócz-kápolnában van. Annyit mondhatok, így kerek a történet. Ennek köszönhető, hogy ha a magyarok (és nem csak a görögkatolikusok) kimennek Bécsbe, ott a mi ikonunk előtt imádkozhatnak. Igaz, talán megmarad az a furcsa, kicsit keserű érzés, hogy ez valaha a mienk volt, de ezt felülírja az a büszkeség és öröm, hogy a tőlünk származó csodatevő ikon milyen sokak lelki épülésére szolgálhatott és szolgálhat országhatárainkon messze túl is.
Tisztelt Lelkiatya! Születésemtől fogva Görög Katolikus hittbe nötem fel és lassan már abba is öregszem meg mégis a legnagyobb félelme hogy életem folyamán elkövetem a Szentlélek elleni bünt Volt már olyan eset nállam hogy egy nagyobb bűnömnél megkérdeztem a Papot hogy ezt Isten megbocsájtja e és azt mondta hogy persze igen Lehet hogy ezzel a kérdésel elkövetem Nagyon szeretem az Úr Jézust a Mennyei Atyát a Szűz Anyát mégis attól retegek hogy életembe valamikor elkövetem a Szentlélek elleni bünt!!! Ildikó
Remélem, teljes mértékben meg tudom Önt nyugtatni ebben a zaklató kérdésében. Ugyanis véletlenül, öntudatlanul nem tudunk, nem lehetséges a Szentlélek elleni bűnt elkövetni. Annak ugyanis éppen az a sajátossága, hogy az ember tudatosan és konokul szembeszáll Isten irgalmával. Nem hisz benne, és ezért elutasítja. Kedves Ildikó! Biztosíthatom Önt, ha bizonytalan abban, hogy netán elkövette ezt a bűnt, éppen ez az igazolása annak, hogy egészen bizonyosan nem. Efelől, tehát teljesen nyugodt lehet. Bátorítom, továbbra is gyónjon, áldozzon rendszeresen, és Isten végtelen irgalma megtartja Önt.
