Kedves Lelkiatya! Jól értem, hogy az Atya és a Fiú között áramló szeretet maga a Szentlélek? Tehát a szeretet nem egy fogalom hanem egy személy? Azaz amit az édesanyám vagy gyermekem iránt érzek az a Szentlélek énbennem?
A Szent Ágostontól való értelmezés, hogy a Szentlélek az Atya és a Fiú közötti megszemélyesült Szeretet, inkább a Szentháromság belső viszonyára értendő, nem pedig kivetítve felénk, emberek felé.
De joggal mondhatjuk a mi életünkben is, hogy a szeretet nem pusztán egy fogalom, hanem maga Isten. Csak ezt nem kell egyetlen isteni személyre korlátozni. Nem csak a Szentlélek, nem csak az Atya vagy a Fiú. Amikor Szent János ezt a tanítást leírja az első levelében, akkor a teljes Szentháromságra vonatkoztatja: "Isten a szeretet" (1Ján 4,8). Tehát, amikor szeretetről beszélünk, akkor Istenről beszélünk, a Szentháromságos Istenről. Ahol szeretet van, ott Isten van. Még a nem hívők vagy más vallásúak életében is. Nincs más szeretet, csak ami Istentől van. A két egymást szerető személyt a szeretet, vagyis Isten kapcsolja össze.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya!
Az egyik közösségi platformon, mint gondolat, megosztottam az egyik zsoltár kezdősorát. Ezekre a gondolatokra lehet válaszolni üzenetben, s így egy barátom rámírt a zsoltár következő sorát idézve. Én aztán megírtam a következő sort, ő pedig szintúgy a következőt, és tulajdonképpen a chaten végigimádkoztuk felváltva a zsoltárt, tulajdonképpen mint egy énekkar, akik felváltva éneklik a zsoltár sorait, csak mi éppenséggel írtuk azokat. A végén egy kis doxológiával zártuk az imát, illetve megköszöntem a barátomnak a közösen imádkozást, mégha ilyen alternatív formában is volt. Aztán megfogalmazódott bennem egy gondolat, hogy lehet nem volt illő, mert hát mégiscsak egy multimédiás felületen történt, ahol ha az ember kilép az üzenei közül, annyi minden más fogadja, és terelheti el a figyelmét. Illetve időben sem mindig azonnal válaszoltunk, és írtuk a zsoltár sorait valamikor ő később, valamikor én.
Lelkiatyának mi a véleménye erről? Lehet, hogy butaság, de esetleg nem megfelelő imádkozásnak, vagy bűnnek számít-e? Lehet, hogy csak én éreztem nem illőnek, vagy szokatlannak, ezért kérdem a Lelkiatya véleményét, tanácsát is.
Hogy szokatlan, az igaz. De hogy a Lélek vezette Önöket ebben a fészbukos imádságban, ebben is biztos vagyok. Imádkozni mindig, minden körülmények között lehet. Istennek semmi nem megvetendő, csak egyedül a bűn. Csak elismeréssel tudok szólni erről a kezdeményezésükről. Remélem, sokan követték, és így őket is hozzásegítették az imádkozáshoz.
Kedves Lelkiatya! Írtam már Önnek levelet, amiben arról írtam, hogy szívesen tanulok idegen nyelveket és tanultam már eddig is többet. Érdeklődtem arról is, hogy mi a véleménye a héber/arámi/ógörög nyelv tanulásáról és egyszer arról is kérdeztem, szabad-e kereszténynek nem keresztény népek nyelvét tanulni, amire Ön azt írta, hogy igen, amennyiben megmarad a hitünk. Nagyon érdekel a nyelvtanulás, de nem jutottam még el odáig, hogy egy új nyelvet elkezdjek tanulni, mostanában kevés időm lett volna erre és nem is volt könnyű döntenem, hogy melyiket kezdeném. Még nem is döntöttem véglegesen, de egy kérdés időről időre mindig felmerül bennem és úgy gondoltam, megkérdezem a véleményét. Egyébként is fiatal vagyok és az egyetemi diplomámhoz is nagyon jól jön a nyelvtudás, tudnám kamatoztatni a karrieremben is. Egyszer azt is írtam Önnek, hogy fordítói végzettségem van. Sokat gondolkodok azon, hogy esetleg olyan célra használjam a nyelvtudásom, ami elvileg Istennek is kedvére válna. Egyrészt bibliai filmek feliratozására gondoltam, mert tudok egy lehetőségről, ami talán nekem is elérhető lenne, de még nem kérdeztem utána az illetékeseknél. Önnek mi a véleménye erről? Szerintem nagyon jó lenne nekem tapasztalatnak is, fiatal és kezdő vagyok a szakmában tehát jól jön a tapasztalat akkor is ha ingyen csinálnám önkéntesként és szerintem jó érzéssel töltene el, hogy a téma is érdekelne és még jobban örülnék ha Istennek is tetsző lenne amit teszek. Hallottam valakiről, aki sajnos hallássérült és egy Jézusról szóló filmet nézett meg, akkor találkozott először Jézussal,a feliratoknak köszönhetően értette meg és keresztény is lett. Gondoltam rá, hogy ki tudja, lehet valakinek sokat jelentene a filmfordítói munkám mert lehet hozzásegítené, hogy megismerje Jézust, főleg ha nem beszél idegen nyelvet. Még ha ez nem is lenne így, már önmagában a tény, hogy ezzel valami Istennek tetszőt teszek, örömet okozna. Másrészt, gondolkodtam egy talán ennél komolyabb terven is. Mint írtam is, egyszer kérdeztem Önt, hogy szabad-e keresztény embernek olyan nyelvet tanulni, amit többségében nem keresztények beszélnek és egy kereszténytől eléggé eltérő kultúrát képvisel. Akkor csak azért kérdeztem ezt, mert érdekelnek a különböző kultúrák, de lett egy új ötletem. Azon morfondíroztam, mi lenne ha azért tanulnék meg egy idegen nyelvet, hogy az evangéliumot terjesszem általa. Konkrétan az jutott eszembe, hogy megtanulhatnék törökül, ami egy főleg muszlimok által beszélt nyelv (egyébként is tetszik a hangzása és viszonylag könnyen meg tudnám tanulni a kínaihoz képest) és ha már nagyon jól megtanultam, akkor gyárthatnék olyan tartalmakat török nyelven, melyek esetleg megismertetnék a török anyanyelvű emberekkel az evangéliumot. Filmfeliratok bibliai témájú filmekhez (főleg Jézushoz kapcsolódva), akár honlap létrehozása Jézusról és a tanításairól, más nyelvű keresztény tartalmak fordítása törökre. Tudok róla, hogy Törökországban is vannak keresztények, de csak a lakosság kis része az. Lelkiatya mit gondol erről? Ha belegondolok, elég vakmerő, őrült ötletnek tűnik mert ehhez nagyon magas szinten kellene megtanulni, az nagyon sok idő és energia részemről, az még a jobbik eset ha tanár nélkül sikerül, de az is egy komoly dolog lenne ha megtérítenék embereket. Nekem ez egy hatalmas dolognak tűnik akkor is ha mások teszik ezt és egy ilyen esetben még sokkolóbb lenne mivel egy muszlim ország lakóiról lenne szó. Éppen emiatt persze lehet, hogy nem is működne, de nem tudom, az internet világában talán van rá esély. Van egy olyan sejtésem, hogy az emberek máshogyan állnak hozzá egy témához ha az anyanyelvükön is tájékozódhatnak róla és talán helytálló az a feltételezés, hogy abban az országban sokan nem tudnak angolul vagy nem elég jól. Mindeközben azért is tűnik nekem vakmerő ötletnek mert bármilyen formában is beleszólni egy másik ország vallásába külföldiként akár rosszul is elsülhet, veheti valaki udvariatlanságnak is, ellenkező hatást is elérhetek vele, esetleg bajba is kerülhetek miatta, bár ha nem állok ki az utcára Isztambulban hangosan az evangéliumot hirdetni hanem csak írásban teszem ezt, akkor lehet nem harapják le a fejem. Persze lefordítani valamit Jézusról nem jelent feltétlenül ráerőltetést mert az már az olvasó dolga, hogy mit kezd a tartalommal, de nem tudom. Ha lehetek őszinte, részben szeretnék is sokkal többet tenni Jézusért mint amennyit eddig, másrészt pedig amikor látom, hogy az emberek szinte mindig a saját hasznuk, pénz, karrier vagy kötelező érettségi miatt tanulnak idegen nyelvet és eddig magam is ezt tettem amellett, hogy érdekelt is, akkor arra gondolok, mi lenne ha Jézusért tenném és nem elsősorban magamért. Magamat részben háttérbe helyezve, Jézust előtérbe helyezve, időt és energiát fektetni valamibe, amit nem elsősorban magamért csinálnék. Ugyanez persze a filmek feliratozására is vonatkozik, azt angolról magyarra fordítanám. Nem leszek ettől jobb ember és jobb egy másiknál aki ugyanezt a karrier miatt teszi, de mégis van ebben valami plusz, amikor nem magam miatt teszek valamit hanem Jézusért. Őszintén érdekelne Lelkiatya véleménye és hálás lennék érte.
Hogy megtanuljon egy másik nyelvet, ezt csak üdvözlendő lehet. Az kivált, ha ezt szinte nem is akarja másra használni, mint az embereknek terjeszteni a jó hírt, az Örömhírt. Ám, hogy emiatt valóban meg kell-e tanulnia még egy új nyelvet, abban nem vagyok biztos. Hiszen a már ismert és használt idegen nyelveken ugyanúgy végezhetné ezt a missziót. De szemlátomást Önnek örömet okoz a nyelvtanulás, érzéke is van hozzá. Úgyhogy csak bátorítani tudom az idegen nyelv ismeretének elsajátítására, s nem különben ezekre az érdekes fordítói munkákra. Legyen rajta áldás!
Krisztusban szeretett Lelkiatya!
Felfigyeltem rá, hogy számos kertben vagy akár masszázs helyen kinn van az ülő Buddha szobor. Nem hiszem hogy ennyi ember buddhista lenne, de gondolom hogy a béke mtegtesítőjét látják Benne. De hol van Krisztus Urunk? Mi lenne ha pl tanítás közben vagy imádság közbeni szobra lenne a kertünkben. Lehet-e baj, hogy sokan a köztéri feszületek kínja, áldozata láttán nem mernek másra gondolni, pl hogy Krisztus öröme is köztünk volt és lehet a mindennapokban s beengedhetjük a kertünkbe így?
Köszönve: Réka
Kedves Réka!
Úgy sejtem, inkább a divat készteti az embereket, hogy buddha szobrokat használjanak dísztárgyként, nem annyira a hitvallásuk. Még, ha netán mondják, én akkor sem nagyon hiszem, hogy valódi hitvallásként teszik ki ide vagy oda. Ezzel együtt is nem tudom helyeselni, mert mégiscsak hat ránk a látvány. Sokkal fontosabb, hogy Jézus, az Istenszülő, a szentek képe legyen előttünk, akár kép, akár szobor formájában. (A keleti egyházban egyébként nincs, így a görögkatolikusoknál sincs gyakorlata a szobrok tiszteletének, csak a képekének.) Mégsem bánom, hogy ebből a divatból kimarad az Úr Jézus meg a szentek. Az mégsem volna jó, ha egyfajta kertitörpének használnák az ő alakjaikat. A kereszt, a feszület, igaz, hogy szenvedést ábrázol, de a hívő ember számára ez nem riasztó, mert Krisztus szeretetét fejezi ki, nem pedig egy horror film illusztráció. A nem hívőknek a kereszt balgaság, nem szeretik, nem szeretnek rá nézni. Mi azonban ne akarjuk lecserélni másra, kedvezőbbnek tűnő alakra, figurára!
Tisztelt Lelkiatya Fiam új rendszámot kapot ami 665 kisebb sokkot kaptam hogy egy szám híján a fenevad számát kapta!!! Jelent ez valamit??? Esetleg jelzés hogy rossz úton jár a gyermekem???? Válaszát előre is köszönöm!!!
Egyáltalán nem kell megijednie. A 665 nem nem 666. Éppen az eltérés jelenti biztonságot. Maga a 6-os szám is azért lehet az ellenséges erők egyik jelképe, mert pont eggyel tér el a szent számtól, a 7-estől. Persze, a 6-os számtól sem kell félni, meg a 666-ostól sem. Ezeknek a számoknak önmagukban nincsen erejük, nincs jelentőségük. Szóval, megnyugodhat, és a fia is nyugodtan használhatja ezt az új járművet. Persze, mint édesanya azért imádkozhat érte, azt azért jól teszi. De félnie, féltenie nem kell emiatt.
Dicsőség Jézus Krisztus,kedves lekiatya egy kis tájékoztás kérnek ,a Nyíregyházi egyház megye indított egy kántorképzőt ,orosz Gábor atya vezetésével kérdésem 1 más országból léhet jelekezni ,2 mikor van maga a képzes és hogyan hol találokoknak,3 hogyan tudnék részt venni benne?,4 mint kell vinni, szertnek meni mert én is kántor vagyok,de más országból írok,5 kérDés hogyan tudnék beszélni személyesen Ábel püspök atyával ?.kérem agyon tájékoztást előre is köszönöm a választ
Ez a csoport legközelebb július 1-én tartja a találkozót Máriapócson, a Zarándokházban. 9-től kb. 12-ig. Ezen bárki részt vehet, díja nincs. Elegendő az Énekeskönyvet hozni, másra nincs szükség. Egyéb részleteket a cpc9848@gmail.com címen tudhat meg. Szeretettel várjuk Önt is.
?Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.? Kedves Lelkiatya!Házas vagyok, de sokszor eszembe jut az egyik exem, fantáziálok, hogy milyen gyermekeink lettek volna, mi lett volna ha.. Meg is szoktam nézni Facebook-on, mi van vele,ezeken kívül zero a veszélye annak, hogy bármi történjen köztünk, számára közömbös vagyok, és én sem lépnék semmit, nagyon gonosz lenne a páromra és a gyerekekre nézve. Jól érzem, hogy rám vonatkozik a fenti idézet?
Az Ön lelkiismerete világít rá arra, hogy ez a szakasz az Ön élethelyzetére is vonatkozhat. És így is van. Alapvetően Jézus nem a házasságtörésre érthette ezt a mondatot, hanem a keresztény életben való elköteleződősre, a Krisztus-követésre. De ebben az értelemben is alkalmazható Önre, mert ez a késztetés, amely hátrafelé tekintgetésre venné rá, egyértelműen Krisztustól is eltávolítaná. Mindenképpen azt tanácsolom, hogy most, amíg még kicsiny eshetőséggel jelentkezik a kísértés, már most távolítsa el az életéből, a gondolataiból, a telefonjáról... ezzel háríthatja el a most még csekélynek tűnő de később akár naggyá is válható veszélyt, s akkor fog megnyugodni a lelke is.
Kedves Lelkiatya! Szeretném a tanácsát kérni. Ha felelősen szeretnék párt választani, egy erényekben, hitben, reményben, szeretetben gyarapodó, ebben egymást támogató élet reményében, annak lehetnek nehézségei egy megkeresztelt, de nem hívő férfivel, aki azonban a hitemmel kapcsolatban elfogadó? (Szeretném kérni, a részletek alább ne jelenjenek meg.) -------------------------
Reméljek abban, hogy a hitem hatással lehet a kapcsolataira (egyáltalán rá), reméljek valamit, ami nem biztos, hogy valaha megtörténik? Vagy jogosak a kételyeim? Köszönöm, hogy elolvasta. Nagyon hálás lennék, ha megosztaná a gondolatait.
Bocsásson meg, hogy így megvárakoztattam a válasszal. Amely, persze, nem is olyan egyszerű. Amikor fiatalok erről megkérdeznek, mindig azt mondom, hogy csakis hívő, lehetőleg katolikus, s még jobb, ha görögkatolikus párt választ magának (mármint, ha görögkatolikus fiatalról van szó, természetesen). Gyönyörű példái vannak annak, amikor ezekben a legfontosabb dolgokban egyeznek, és a gyermekeiket is ebben nevelik föl. De azért vannak arról is szép tapasztalatok, hogy más felekezethöz tartozó vagy akár meg nem keresztelt emberrel is lehet értékes házasságot építeni. A legeslegfontosabb a szeretet. Ez sok nehézséget legyőzhet. Nem jobb egy saját felekezeten belüli társ, akit nem annyira tud szeretni, mint egy más valaki, akár kereszteletlen is, akivel azonban önzetlen, szép szerelem fűzi össze. Ha megvan ez a szerelem, s vele a kölcsönös megbecsülés, akkor sikerülhet életfogytig tartó kapcsolatot kialakítani. Ez a kölcsönös megbecsülés egyébként azt is jelenti, hogy a hívő fél is türelmes a másikkal szemben, és nem erőlteti rá a saját hitét. Persze, fontos, hogy nagyon erősen imádkozzék érte, a megtéréséért, de beszélgetéseik során nem szabad, hogy a hívő felsőbbrendűként viselkedjék, hogy ő már tud valamit, amit a másik nem tud. Ebből a türelemből is nagyon sokat lehet tanulni. Szóval, imádkozza meg ezt a kérdést nagyon mélyen az Úrral. De szerintem adjon esélyt neki, az udvarlójának meg a kapcsolatnak is.
Az persze, nagyon fontos, hogy ne legyen testi kapcsolat Önök között. Ha van, akkor már nem tudja igazán hitelesen képviselni a hitet. Törekedjenek ebben is igényességre!
Kedves Lelkiatya!
Elég rossz házasságban élek. A férjem nagyon önző, alig van itthon. Más városban dolgozik és legtöbbször ott is alszik.
Ha szabadideje van, azt a barátaival tölti. Isznak, dohányoznak, dorbézolnak. Meg is csalt már.
Én állandóan várom haza, minél több időt szeretnék vele tölteni. Nagyon magányos vagyok. Gyermekünk sincs.
Próbáltam már vele beszélni. Szép szóval, érvekkel, kérlelve, erőteljesebben, megsértődve...de igazából semmi sem hatja meg.
Szerintem alig várja, hogy megszabaduljon ettől a házasságtól.
Nagyon rossz érzés ilyen visszautasítottnak lenni.
Sokat imádkozom értünk, de semmi sem változik. Még rosszabb.
Én is egyre rosszabbul viselem, lelkileg és fizikailag is tönkre megyek már. Sokszor reszketek az idegtől. Mindig egyedül vagyok, csak magamra számíthatok, nem társam az életben. Templomba sem szeret velem járni.
Kedves Lelkiatya! Hogyan viselkedjen egy jó feleség ebben a helyzetben?
Köszönöm a választ!
Jaj, ez nagyon nehéz! Nem is merek Önnek írni szinte semmit. Nagy óvatossággal mégis azt mondom, vizsgálja meg, hogy érvényes-e a házassága. Azt sejtem, hogy az elején lehetnek, ha még nincs gyermek. Mert ha így van, még nagyobb esélye van annak, hogy föltárul olyan tényező, amely igazolja a házasságuk semmisségét. Azért is merem ezt mondani, mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy néhány évvel ezelőtt még nagyon szerették egymást, most meg már ilyen rideg a viszonyuk. De azt javaslom inkább, hogy beszélje meg ezt egy lelki atyával. Csak személyesen lehet ilyen súlyos dolgokat megbeszélni. Azért imádkozzék, hogy kapjon megvilágosítást, hogy mit kell tennie! Ha ez az Ön sorsa, akkor pedig nagy-nagy szeretetet kérjen, hogy ezzel a szeretetével meg tudja változtatni a férjét, és ne elmenekülnie kelljen tőle, hanem Ön tudhassa őt kézen fogva az Úrhoz vezetni. Imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon sokat gondolok egy nős emberre. Rengetegszer felmerül bennem a nap folyamán, csak nagy erőfeszítéssel tudom elkergetni a gondolatát magamtól. Az a legnagyobb baj, hogy időnként látjuk egymást, és látom rajta, hogy egyáltalán nem vagyok közömbös neki. Próbálok - az érzéseim ellenére - elutasítóan viselkedni, de nem mindig sikerül. Olyan is előfordult, hogy szinte kétségbeesetten kerestem a tekintetét, csak hogy lássam a szemét. Ezt már meggyóntam. Mit tegyek még, hogy ez az érzés elmuljon? Középkorú, de nagyon fiatalos római katolikus nő vagyok.
Tisztelettel és köszönettel
Mária
Kedves Mária! Ha csak nagy erőfeszítéssel tudja elkergetni ezeket a gondolatokat, akkor veselkedjék neki még erősebben, és teljes határozottsággal utasítsa el őket! Nagyon veszedelmes játék! Csapda, mely most édesnek tűnik, de szörnyű keserűségek vannak mögötte. Mindenképpen kerülje el a vele való találkozást. Ha épp egy légtérben vannak, akkor se forduljon hozzá! Helyette foglalkozzék mással, meg nagyon erősen imádkozzék, hogy elkerülje a kísértés. Jó, ha meggyónja. És imádkozzék, hogy ez a helyzet a saját lelke megerősödését szolgálja, ne pedig a sátán skalpjainak számát növelje!
Kedves Lelkiatya! A mostani böjti időszakban a böjti fegyelem olyan mint a Nagyböjt? Mi a különbség a kettő között? Várom válaszát. Előre is köszönöm
Általában úgy tekintik, hogy van két szigorúbb és van két enyhébb böjti időnk. A két szigorúbb, az a nagyböjt és az Istenszülő böjtje (augusztus 1-14-ig), és van két enyhébb, a karácsonyi és ez, az apostolok böjtje. De az az igazság, hogy ez nálunk, magyar görögkatolikusoknál azért nemigen érzékelhető, mert az előírás csupán annyi, hogy ezekben a böjti időkben nem csak pénteken, hanem szerdai napokon is tartózkodunk a húseledelektől. Ez mind a négynél egyforma. De azért ennél mindig lehet több, az egyéni buzgóság szerint.
Kedves Lelkiatya!
Tanácsra lenne szükségem.
Római katolikusok vagyunk!
Testvéremet kiskorában a szüleink megkeresztelték,édesanyánk fiatalon elhunyt betegségben,és amikor maga az elsőáldozás lehetett volna neki akkor az elmaradt ,úgy szintén a bérmálkozása is,volt ebben az is,hogy apa nem igazán ezzel foglalkozott,dolgozott,tesómat sem érdekelte úgy igazán.
Most ott tartunk ,hogy 29 éves lesz már kétszer nekikezdett hitoktatásnak,hogy ezeket a szentségeket pótolja,de mindkét alkalommal végül is abba hagyta.
Lelkileg ,testileg is nagyon tönkre van menve ,feszült,ideges,alkohollal is komolyabb gondjai voltak már, sok mindent elvár csak,hogy majd más megoldja ,segít rajta,maga módján küzd,de kevésnek bizonyul.
Próbáltam beszélni vele,folytassa erőt adnak a szentségek is ,de nem is tudom,hogy mondjam valami neki megy a fejének és nem és nem.
Két véglet van amikor azt mondta megy csinálja,mert ebből a pokolból csak Isten tudja kiszedni,amikor meg valami nehezebb megpróbáltatás éri idegbeteg lesz,és most is visszamondta ,hogy járjon a pap bácsihoz!
Olyan mint aki mond valamit, de a valóság más.
Már egyszerűen nem tudom mit tegyek.
Hiába mondom ,annál makacsabb.
Azt mondta a pap bácsink,az a félő,hogy ha ezt feladja,akkor ezek nem is lesznek m?r meg neki majd !
Mit tegyek?
Hagyjam békén?
De mi van az olyan emberrel ha meghal aki csak keresztelve van ,és ellen áll a többi szentségnek( akár mert pszihésen nincs jól,lehet beteg) gyónni sem tud majd,mert nem volt elsőáldozó ??
Nem akarom hogy elkárhozzon.
Isten meghallgatja minden imám érte?
Kérem őt hasson rá valahogy ő mindenható én már ide kevés vagyok....
Köszönöm!!
A legtöbbet az imádságával tud segíteni. Állhatatosan kérje az Urat, legyen ott ez a szándék mindennapi imádságában! Valóban nagyon fontos, hogy igazi hitre találjon a testvére. Ahogy mondja, emberi erővel ezt elérni, nyilván nem tudja. De annál jobban kapcsolja be az isteni erőt! Végeztessen szent misét a testvéréért! Szóval, imádkozzék érte sokat. Ami az emberi cselekvést illeti, én azt mondom Önnek, ne hagyja annyiban. Persze, okosnak is kell lennie. Ha épp ellenkezőjét váltja ki, akkor persze, jobb, ha nem nyaggatja ezzel. Ugyanakkor legyen leleményes, juttassa el olyan helyre, zarándoklatra, lelki tartalmú kirándulásra, vagy vigye el olyan társaságba, ahol egy atyával tud beszélgetni vagy olyan személyekkel, akik hitelesen beszélnek neki Istenről. Kérje meg erre a tisztelendő urat is, hogy ő is keresse az alkalmat, hogy beszéljen vele. Igen, tegyen meg mindent, hogy a testvére a szentségekhöz járulhasson. De mégsem erőszakosan, türelmetlenül, hanem rábízva a Mindenhatóra az órát és a napot. Lehet, hogy majd a halálos ágyán fog rájönni, hogy kicsoda Isten a számára. De akkor sem késő. Addig minden imádsága beszámítódik. Ezért mondom, hogy ne adja fel, imádkozzék érte, s közben keresse az alkalmat, hogy a testvére részesülhessen olyan élményekben, amely őt Istenhöz vezeti vagy legalábbis elindítja.
Kedves Lelkiatya!
Isten már tudja ( előre) ,hogy én pl üdvözülök e ,vagy elkárhozom?Ugyanezt értem a családtagjaimra is tudja mi lesz a sorsuk odaát?
Az Egyház is azt mondja imádkozzunk ,de mi van ha imádkozom,de kiderül hát ez nem számított már nekik, mert nem üdvözültek,legfeljebb én hittem segíthetek imával .
Vagy ez ,az ilyen gondolat tud lenni kísértés ? Hogy félhessek,elbizonytalanodjak akár?
Köszönöm szépen a válaszát!
Mi az időben élünk, Isten az idő fölött. Ezért ő felülről nézve előre látja az életünk eseményeit, a sorsunkat. Ettől azonban még felelősek vagyunk a tetteinkért, hiszen mi a saját életünk idővonalán visszük végbe azokat. Az imádság nagyon sokat számít az elhunytak számára. Isten mindent beszámít, azt is, ami előbb vagy később történt. Persze, azt sem gondolhatjuk, hogy valakit át tudunk imádkozni a kárhozatból az üdvösségre. Kinek-kinek az örökélete az utolsó pillanatban meghozott döntése alapján történik. Az imádságaink, még ha haláluk után történt is, abban segíti őt, hogy az adott pillanatban meghozott döntése Isten mellé juttassa őt.
Dicsértessék Jézus Krisztus!
Kedves Lelkiatya! Egy kettős kérdésben lenék kíváncsi a válaszára. Az Egyház alapvető tanítását ugyan ismerem a témában, de amit kérdezek, az kissé árnyaltabb, és nehéz rá a sablonok mentén választ találni.
1. kérdés: ha van egy férfi, aki egészen a legkorábbi gyerekkorától kezdődően LELKILEG mindig inkább nőnek élte meg a világot, és a lelki szükségleteit, és nőként élte meg ösztönösen a testi-lelki vonzalmat is, ennél fogva kizárólag egy férfi mellett tudna kiteljesedni, boldog lenni lelkileg is, sőt, tovább megyek, ha egy nővel élne együtt, azt élné meg lelki síkon azonos nemű kapcsolatnak - őt és az életét Isten, a lelkek Királya vajon férfiként vagy nőként ítéli meg, test, avagy lélek szerint?
2. kérdés: ha ugyanő a szexualitástól mindenkor tartózkodó, de lelkileg mély, házasságszerű párkapcsolatban élne egy férfival, az is ugyanolyan nagy bűn lenne Isten szemében, mint ha szexuális életet élnének? - Válaszát köszönöm!
Isten annak tekinti az embert, aminek teremtette. Ha van egy férfi, akinek önazonosság zavarai vannak, attól még ugyanúgy ott áll előtte a feladat, hogy azzá váljon, aminek Isten őt elképzelte, tehát férfivé. Ez minden megteremtett ember esetében alapvető kérdés: Isten mit gondolt el az én életemről, mire teremtett engem, milyennek gondolt el engem? Ezt kell keresnünk, ezt kell megvalósítanunk. Minden ember folyamatos alakulásban van, és tudatosan dolgozni kell azon, hogy ennek az iránya egyre inkább az Isten tervei felé közeledjék. Ez a hivatás. Legtöbbször a környezet felelős azért, ha az Ön példájához hasonló zavarok alakulnak ki. Előbb a környezet, bizonyos kor után azonban egyre inkább maga az egyén is felelős azért, hogy helyes irányba fejlődik a személyisége vagy sem. Persze, ezt a felelősséget, ennek mértékét kikutatni, meglátni lehetetlenség. Éppen ezért nem szabad egymást megítélnünk soha, ha így vagy úgy viselkedik, mert egyáltalán nem tudjuk, nem látjuk, hogy ő ebben mennyire felelős. Petőfi jól ismert versének kezdő sorait is idézem: "Ha férfi vagy, légy férfi, s ne hitvány gyönge báb, mit kény és kedv szerint lök a sors idébb-odább." Az ember nem kénye-kedve szerint él, hanem a neki szánt feladat szerint.
A másik kérdése számomra nem teljesen egyértelmű. Ha két férfi él egy háztartásban, ebben nincsen semmi rossz. Érdekes helyzet, de van rá példa. Lehetnek barátok, vagy más kapocs fűzi össze őket. Ez tehát lehetséges, nincs benne bűn. A "házasságszerű kapcsolat"-ot nem tudom jól értelmezni. Ha egy háztartásban élnek, attól még nem házasságszerű a kapcsolat. Két ember kapcsolatát házasságszerűvé kettejük esküvője teszi. Ilyen, természetesen csak egy férfi és egy nő között lehetséges.
Kedves Lelkiatya! Imádkozzon kérem feleségemért, az ő mielőbbi gyógyulásáért. Több, mint egy éve szorul antibiotikumos kezelésre egy idült húgyhólyaggyulladás miatt. Imádkozzunk, hogy a június 14-i újabb mintavétel pozitív változásokat fog hozni az életében, gyógyulásában!
Imádkozom érte, s bizonyosan még sokan, akik olvassák ezt a kérést. Legyen áldott a kedves felesége és az egész családjuk!
