Kedves Lelkiatya!Pakolás közben megtaláltam a férjem nagypapájának a halotti anyakönyvi kivonatát.
Abban volt egy olyan megjegyzés szentségek nélkül halt meg
Ez mit jelent az üdvössége szempontjából?
Köszönöm szépen!
Nem tudjuk pontosan. Ha most véletlenül bukkant rá, akkor azt javaslom, ezt tekintse jelnek, jelzésnek, hogy imádkozzanak érte, végeztessenek érte Szent Liturgiát / szentmisét.
Mindig arra kell törekednünk, hogy az eltávozó testvérünk részesüljön a szentségekben. Azt nem tudjuk, ezek nélkül mi történik. De azt nagyon jól tudjuk, hogy ezek nagy segítséget jelentenek neki az utolsó útján. Illetve utólag is lehet és kell is értük imádkozni. Ezért alakult ki a 40 napos meg az éves Szent Liturgia / szentmise, hogy haláluk után is imádkozzanak az elhunytakért a családtagok.
Kedves Lelkiatya!
A két nagyobbik gyermekünk fiúk beleléptek a kamaszkorba ,kiskamaszkorba.( 15 és 10 évesek)
De valami borzasztó, ahogy beszélnek itthon is ,vagy a barátaik mellett.
Ma a kisebbet hallottam káromkodni,természetesen rászóltam,de nem jutok vele sokra.Mert már többször megkértem ne beszéljen ilyen csúnyán,akkor jön a rendben,ok.
De legközelebb mégis előfordul.
Rendesen égő már mert más is hallhatja szomszédok is,és nem az van,hogy nem érdekel hogy beszélnek,nem szólok nekik,hanem próbáljuk nevelni a férjemmel de mégis ilyenek.
Ön mit tanácsolna?
Nagyon szépen köszönöm!!
Első tanácsom a következő. A nevelésünkből teljesen ki kell kapcsolni annak szempontját, hogy "mit szólnak mások". Ez nagyon gyakran félrevezethet, meg is nyomoríthatja a fiatal fejlődését. De nyilván a legjobb szándék vezeti abban is, hogy szeretné, ha a gyermekei tisztességesen beszéljenek. (Csak arra utalok, hogy ez ne mások miatt legyen így.) Néhányszor már volt szó ezen oldalakon, hogy nem akkor kell beszélni a kamasz gyermekünk fejével, amikor éppen helyzet van. Ilyenkor falra hányt borsó minden szó. Ezekre más alkalmakat kell keresni. Nyugodt, jó hangulatú élethelyzeteket, s akkor kell elővenni ezeket a komoly témákat. Akkor sokkal hatékonyabb, a gyermek is komolyabban veszi. Azt kifejezetten jónéven veszi, ha felnőttnek tekintjük, úgy kezeljük, úgy beszélünk vele, mint felnőtt emberrel. Akkor elő lehet hozni az érveket. Jézus mondja: a szív bőségéből szól a száj. Ha az ajkat mocskos szavak hagyják el, akkor ez figyelmeztető jelzés a szív állapotára vonatkozóan. Ez az érv is hátha segít.
Kedves Lelkiatya!Ha valaki jó időbeosztással él,az az adott napon sokra halad.
Míg aki csak úgy van,elvan .
De én nagyon gyenge vagyok e téren,miként lehetnék ebben jobb,hogy jól használjam az időmet ami aznap is adatott?
Köszönök bármilyen tanácsot !!
Érdemes tervet készíteni. A tudatosan élő embertől ez egyáltalán nem idegen. Érdemes le is írni. Miket kell elvégezni. Ezeket lehet csoportosítani: melyek a fontosak vagy kevésbé fontosak, sürgősek vagy kevésbé sürgősek. Amikor látja az ember maga előtt a tennivalókat, akkor könnyebben kezeli őket. Ekkor is érdemes a nehezebbel kezdeni, amihez kevésbé fűlik a foga. Ha azon túlvan, máris könnyebb a többi. Sokan panaszkodnak arra, hogy azért nem tudják elvégezni a fontosakat, mert mindig a sürgőseket kell. Ezt nem szabad hagyni. Tudatosan kell kezelni a feladatokat: 1. fontos, 2. sürgős, 3. kevésbé fontos, 4. kevésbé sürgős. Fontos belátni azt is, hogy mára már a társadalom nagy hányada gyakorlatilag telefon-függővé vált. Állandóan lógunk a szeren, észre sem vesszük, milyen sok időt töltünk a képernyők előtt. Sokszor is ez oka a tesze-toszaságunknak. A rendszeres gyónás is segít, hogy ezeket a törekvéseket az ember jobban kézben tartsa. Jó segítség lehet még annak tudatosítása, hogy nem magunkért vagyunk, hanem másokért. Kiket tudok szolgálni a családban, munkahelyen, környezetemben? Ennek fölismerése is jó irányba vezet, hogy ne a magam kedvtelését keressem, hanem mások szolgálatát.
Kedves Lelkiatya!Sokat töprengek mostanában az alábbiakon.
Mindenki életében az történik ami.
Ha éppen fáj a hasam,fáj,ha éppen dolgozom,dolgozom.
Sokszor az ember vággya,örülne,ha mást élne át,más történne aznap vele!
De hiszen ez értelmetlenség is ,hiábavalóság is,akár a fájdalom nem elfogadása,beletörődése,nem türelemmel tűrése, másnak az akarása ,hogy ne ez nem lehet igaz,hogy ez történik,hiszen úgy is az van ami az adott pillanatban van.
Miért nehéz az embernek átadnia magát a pillanatnyi helyzetnek,és tudatosítani ha tetszik ha nem ez van?
Ismerek olyat ,aki a nehézségekkor itallal menekül,jön egy gond,és jön a kis nyugtató ital!
Ön szerint ez miért van így az emberben?
És ezen ,hogy lehet jól dolgozni?
Köszönöm!!
Jelentős fölfedezés, hogy azt, ami van, el kell fogadni. Egy édesapa mindig ezt mondta a gyermekeinek: "Fiaim, ez van, ezt kell szeretni!" Egy életre szóló bölcsességet kaptak arra, hogy az adott helyzetet nem csak elfogadni kell, hanem befogadni is, magunkhoz ölelni, megtalálni benne azt, ami szerethető. Ezt a hozzáállást megtanulni, elsajátítani nem könnyű, kemény lelki munka. De megéri, mert olyan elfogadóvá teszi az embert, aki mindig tud örülni, minden helyzetben megtalálja lelke békéjét. Hogy ide eljutni miért nehéz? A rosszra hajló természetünk az oka. Az áteredő bűn miatt természetünk hajlik a rosszra. Teremtettségünknél fogva él bennünk a vágy a jóra is, de azt megtalálni, azt elérni a bűn miatt egyáltalán nem könnyű. A keresztségben isteni segítséget kapunk ehhöz a küzdelemhöz. Minél inkább élünk ezekkel az eszközökkel (egyéni és közös imádságok, Eucharisztia, szentgyónás, stb.), annál inkább van remény a sikerre. Persze, az elfogadásért folytatott egyéni küzdelem akkor is megmarad, azt nem lehet megspórolni.
Kedves Lelkiatya!
Az idővel ,idő múlásával vannak érdekes megtapasztalásaim!
40 éves feleség, anyuka vagyok.
Fiatalabb korban is telt persze az idő,de valahogy az utóbbi 15 év olyan gyorsan eltelt .
Ha megnézem az életemnek az utóbbi 2 évét ,hihetetlen gyorsan eltelt.
Itthon vagyok a kisfiammal vannak teendők persze,de mintha minden másabb lenne,máskor évekkel ezelőtt egy napom alatt olyan sok mindenre haladtam már három óra hossza alatt is Itthon a háztartásban , de nem értem miért ,de már ez nincs meg,az idő rohan, én meg csak azt látom itt az este ,és alig jutottam valamire.
Mintha belassulna az ember ( én)
Nem értem mi ez nálam....
Ön szerint miért történik ez így velem?Köszönöm szépen atya!
Egy hat éves gyermek életében három év az életének a fele, egy harminc éves embernek az élete egy tizede, egy hatvan éves embernél a megélt élet tapasztalatainak egy huszada. Korosodva másként viszonyulunk az időhöz. Ez ősi tapasztalat. Amiről ír, annak még az is oka lehet, hogy bizony, már negyvenévesen sem úgy mozog az ember, mint húszévesen. Nincs ezzel semmi baj, ezen igazán nem érdemes keseregni. Annak kell örülni, ami van, azért kell hálát adni, amit sikerült elvégezni. Ráadásul az is lehet, hogy bölcsességben előre jutva egyre több feladatot lát az életben. Azokhoz viszonyítva is úgy érezheti, hogy a szerinte elvégzendő feladatok arányban szintén alul teljesít. Nem akarom a renyheséget hitelesíteni, de az efölötti kesergésnek sincs semmi helye. A bölcsesség jele az is, hogy elfogadom azt, ami van, beleértve a magam gyöngeségeit is.
Kedves Lelkiatya!
A "fehérgalléros bűnözés" (bliccelés, torrentezés, adóelkerülés, szakmunkások számla nélküli foglalkoztatása, stb.) bocsánatos vagy halálos bűnnek számít?
Ezekről sokáig azt gondoltam, hogy szimplán lopásként kezelendők, s feloldozást csak akkor kaphat az ember, ha az okozott anyagi kárt helyreállítja.
Ehelyett mégis jópár pap elégtételül néhány Miatyánkot és Üdvözlégyet ad, nem pedig azt, hogy anyagi módon próbáljon egyenlíteni.
Miért viszonyul az Egyház ehhez a problémához máshogy, mintha például valaki betörne Mari nénihez és ellopna tőle egy millió forintot?
Válaszát előre is köszönöm!
Úgy látom, az a tapasztalata, hogy néhány pap elégtételül néhány Miatyánkot és Üdvözlégyet ad. Ebből semmiképp sem szabad arra következtetni, hogy az Egyház hogyan viszonyul egyik vagy másik bűnhöz. Ha az Egyház tanítását akarjuk megtudni, akkor annak kell utánanézni, nem pedig néhány személyes tapasztalat alapján formálni saját ismeretet. (Lehet, hogy ha az említett gyóntató papokat megkérdezi erről a kérdésről, akkor morális teológia helyes válaszát adnák.) Az Egyház morális értelmezése teljesen világos abban, hogy mi a bűn, mi a súlyos bűn. Úgy látom, az Ön igazságérzete is ugyanazt sugallja, hogy a nagyobb kárt okozó bűn nyilván súlyosabb, mint a kisebb. Nem mintha egy védtelen asszonytól erőszakkal elvenni pénzt kicsi bűnnek számítana, de valószínű, arra gondol a zárójelben felsorolt bűnök kapcsán, hogy vannak, akik sok milliót csalnak. Nemigen lehet ezeket a cselekedeteket összehasonlítani. Anélkül, hogy védeném az un. fehérgalléros gazemberségeket, meg kell említenem, hogy az ilyen jellegű bűnöknél a lelkiismeret kevésbé hevesen jelez, mint például védtelen emberek fizikai bántalmazása esetén. Ha egy kislányt, megvernek az utcán, arra felhördül az egész társadalom, de ha valaki adócsalást követ el, arról alig tud valaki, szinte észre sem venni. Nem könnyű tehát megítéleni ezen bűnök súlyát, elkövetőinek felelősségét. Összehasonlítani őket pedig végképp értelmetlen.
A másik fontos dolog, amit kérdése kapcsán mondani szeretnék, hogy a bűnbánat szentsége alapvetően Isten irgalmának közvetítése. Ez önmagában ingyenes. Nem csak akkor kap valaki feloldozást, ha bizonyos cselekedeteket elvégezte- (A feloldozás ténye nem függ az elégtétel elvégzésétől). A bűnök helyrehozása azért szükséges, mert ezzel fejezi ki a bűnös, hogy bánata igazi, valóságos, szeretné helyretenni azt, amit elkövetett. Nagyon helyénvaló és kívánatos is, hogy a pap hívja föl a bűnbánó figyelmét az okozott kár megtérítésére. De ismétlem, ez nem nem feltétele a feloldozásnak.
Krisztusban szeretett Lelkiatya!
Szerveznek-e vajon buszokat Budapestről, Miskolcról Pannonhalmára hogy a konstantinápolyi pátriárka látogatásának áldásában sokan személyesen is részesülhessenek?
Lívia
Kedves Lívia!
Nem tudok róla, hogy lenne ilyen szervezés, de nem is tartom valószínűnek. Ha valaki szeretne részt venni, annak személyesen be kell jelentkeznie, és a létszám, nyilvánvalóan korlátozott. Ha valaki szeretne, de nem tud eljutni vagy bejutni, kérem, imádsággal kísérje az eseményt. Illetve minden bizonnyal lesznek részletes beszámolók is. De az imádság fontosabb, mint a tájékozódás.
Kedves Lelkiatya!
Olvasgatva ezt találtam a lustaság , és szorgalmas munka kapcsán!
Isten az embert munkára teremtette,neki nem tetsző a lusta ember cselekedete.
Vannak is olyan kijelentések a Bibliában, hogy aki nem akar dolgozni,ne is egyék!
Menj a hangyához,te rest,vagy meddig fekszel még,utólér a szegénység.Pál apostol mi is tevékenyek voltunk,ne legyünk ingyen kenyéren élők,senki terhére ne legyünk,elnézést ha nem pontosan írom!!
Ezeket forgatva ,elmélkedve elképzelhető, hogy sok szegény ember anyagilag azért tart ott ahol,mert lusta,munka kerülő ( volt) ?
Nyilván most nem mindenkire értem,de Ön szerint van benne valami?
Mert a szorgalmas embert azt Isten megáldja.
A lusta embert nem tudja .... így írták!!
Azt írta korábban egy válaszában ,hogy ne támogassam többé azt a roma házaspárt,aki mindig kér,és nem értik meg,hogy nem adok ,nem úgy tudok 4 gyerek ,hitelek mellett,meg nem is érzem már kötelességemnek sem ,de ezt nem mondtam nekik,csak, hogy elsődleges kötelességünk a mi családunk eltartása,gondoskodása, mindenre nekünk se futja!!Nekünk is van kiadásunk ,hitelek,házon is van valami csinálni való mindig akad.Férjem szorgalmasan dolgozik,haladunk is az otthon szépítgetésével!Én még gyeden vagyok itthon a legkisebbel.
Férjem nem örült,hogy pénzt adtam nekik,de megbeszéltük szépen!!
Megmondom őszintén elgondolkodtattak a fent leírtak,mert nekik semmilyük nincs,nem tudnak felmutatni semmit saját házuk sincs,egy embernek a vidéki házában laknak ,azért cserébe,hogy udvart házat belül rendben tartják,bár olyan nagyon sok minden rendben tartani való nincs ,nincs kert rész.Sepregetni való van inkább kint !!
Jövedelmük nincs,egészet nem is értem,mikor mesélte régebben semmijük nincs,egy forintjuk sem,már akkor furállottam hogy lehet ez,mert ha valaki dolgozik rendesen az boldogul azért,valamire csak jut,de ugye megsajnáltam őket.Mondta 3 gyerekük is szegény,már az is fura ,mert ismerek ebből kettőt van amelyik egyáltalán nem úgy néz ki mint a mélyszegények!!Mert egyik gyermekének a kislánya kisfiamnak volt csoporttársa oviban.
Van egy 15 éves fiúnk is ő a legidősebb ,ő rendesen dühös lett ,ha már megszólították korábban az úton,hogy anyukád ha tud küldjön már élelmet.
Nem mondott nekik semmit ,csak magában morgott,mert szerinte kihasználnak minket,mondta anya nem látod? Te meg azt hiszed szegények ,betegek ,ami lehet így van ,de kihasználnak anya vedd már észre.
Az a baj anya látják jószívű vagy.Másokkal is beszélget.Ki tudja mennyitől kér,csak nem kap.
Emlékszem mondtam nem ,szerintem nem,meg segíteni kell a szegényeken,de egyre jobban azt látom már,a kisfiam lát jól,és én torzul mert Isten igen akarja segítsek máson,de nem biztos,hogy azon kell aki úgy tűnik nem vitte semmire az életben ,nem tud felmutatni semmit....
Mert mivan ha ez egy jelzés,mert lustaságnak gyümölcse a szegénység.... és azért él úgy ahogy....
Már eldöntöttem nem adok semmit ,amit Ön is mondott lehet próbálkoznak még,de nem baj....
Ha bepróbálkoznak arra is gondoltam, mondom szépen nem tudok adni,és elsősorban a gyermekeivel beszéljen,majd mondja de nagyon szegények,hitelek, és mondanám nekünk is vannak hitelek, tudják is,de nem a férjem feladata ,hogy mégtöbbet dolgozzon ,hogy önöknek is adni tudjunk,hanem az ön gyermekei kötelessége segíteni a szülein,ha kell más munkával ,bárhogy?
Mondhatok ilyet ,ez igazság jól gondolom ??
Köszönöm Atyám, hogy segít jól látni,értelmezni élethelyzeteket,dolgokat.
Amit a lustaságról ír, abban bizony, sok igazság van. Tapasztalaton alapuló bölcsesség: "Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa". De mondhatunk még több ilyen bölcsességet is: "Ki mint vet, úgy arat". Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ezeket az igazságokat önmagunkra értelmezzük, ne másokra. Abban nagy szeretetlenség van, ha mások sorsában akarunk turkálni, igazságot tenni, vagy éppen annak láttán vádaskodni. Ez nem a mi dolgunk. Hiszen sok egyéb tényező is befolyásolja a sorsunk alakulását. Akinek a szülei magas iskolai végzettséggel rendelkeznek, azok könnyebben tudják a gyermekeiket tanulásra ösztönözni, mint az iskolázatlanok. Ettől még ez utóbbiak lehetnek sokkal becsületesebbek, szorgalmasabbak, de az életkörülményeik jóval kedvezőtlenebbek. Szóval, nem látunk bele mások életébe, múltjába, örökölt személyiségébe, döntéseinek indítékaiba. Ne is akarjunk, s ne is gondoljuk, hogy belelátunk. A magunk tetteiért és sorsáért vagyunk felelősek.
Továbbra is abban erősítem, hogy ennek a családnak ne adjon többet semmit. És ami még fontos, hogy nem is tartozik nekik magyarázattal. Ne akarja megindokolni, hogy miért nem ad. Nem rájuk tartozik. Ha magyarázkodni akar, igazolni akarja önmagát, ez rejtetten annak kifejezése, hogy belül úgy érzi, adni kellene, de magyarázat kell, hogy miért mégsem. Ne akarjon érvelni, mert minden bizonnyal találnak ellenérvet. Imádkozzék értük, és ha tud, segítsen másoknak, vagy adjon az egyháznak vagy valamely segélyszervezetnek annyit, amennyit éppen tud. Ott nincs követelés, nincs követelőzés. Ott az ember saját döntése alapján tud adni annyit, amennyit megfontoltan meg tud határozni. Persze, fontos, hogy ezt is beszélje meg a férjével. De a nagy fiával és érdemes erről, mindezek tanulságairól beszélni.
Kedves Lelkiatya!
Isten azt mondja az embernek ne legyen irígy.Jobb megelégedni azzal amid van,mint mindig másra vágyni!!
Tehát tudom mit kellene tennem ,de nem teljesen tudom alkalmazni. Mert tegnap voltam egyik rokonoméknál és láttam milyen szépen rendbe tették már a házukat kívülről ( is)
Ott minden olyan gyönyörű, bár egy nehéz keresztet hordoznak nem lehet saját gyermekük !!
Nálunk a jó Isten adott négyet,és nagyon hálás vagyok érte.
Mi is haladgatunk a házzal a magunk módján,de nyilván nehezebben mint ők.Meg persze tudom mindenki otthona más,de miért szomorít el ,hogy a miénk meg nem olyan, olyasmi,álomszép tökéletes?
Nem értem magam,mi bajom.
Ők meg lehet gyerekre vágynának legjobban a csodaszép nagy ház helyett,nekem van gyerek én meg csodaszép háznak is hogy örülnék....Milyen furcsa az ember...
Köszönöm a jó tanácsokat,hogy legyek elégedetten boldogabb,mert nagyon vágyom rá,boldognak lenni azzal ami van,de én nekem miért nem sikerül úgy?
Köszönöm szépen!
Az irigység azért bűn, mert rejtve megvan benne a neheztelés Istenre, önmagunkra. Főként, ha rosszat kívánunk a másiknak, s így az irigység megvakít az erkölcsös élettel szemben, és más bűnök forrása is lesz. Gyanítom, hogy az Ön esetében nem irigységről van szó, hanem valamiféle fájdalomról ? és ez jogos, őszinte. Valamiképpen fáj, hogy mindent nem lehet megélni: nem lehet egyszerre nagycsalád, nagyon sok munka, nagy karrier, ráérős baráti és közösségi élet, önkéntes szolgálat, sok pénz, igényes hobby, elmélyült kulturális élet, sok sport, no, meg spirituális gazdagság is. Örömhír az, hogy tágra van teremtve a szívünk, sok-sok jó dologra kész ? de fáj, hogy teremtett lényekként korlátoltak vagyunk, mindent nem lehet. Amikor az életünkben nagy döntéseket hozunk, akkor arról is döntünk, miben leszünk gazdagabbak, és hol viselünk el elszegényedést. ?Ahol a kincsed, ott a szíved? ? de ez fordítva is igaz: ?ahol a szíved van (ami neked fontos), ott lesz kincsed, abban leszel gazdag.? Tehát egyrészt a magam életpályája kincseiben kell tényleg örvendeznem.
A nem választott utak visszajárnak és kísértenek. Mi lett volna, ha másként döntök?. Ezek olykor fájdalmasan képesek belénk hasítani, amikor azt látjuk, hogy másvalaki azon a pályán hogyan teljesedett be. Ezt a visszajáró, kísértő érzést gyógyítja a vasárnapi Liturgia. Minden vasárnap az én utam kincseit, gyümölcseit teszem az oltárra a kenyérrel és borral együtt, azért adok hálát (eucharisztia), és azért kérek erőt, bölcsességet a következő hétre. Ugyanakkor gyógyulnak a nem választott utak is: a Liturgiára a sebeinket is hozzuk. Minden Liturgián felidéződik Krrisztus nagy sebe (át kell szúrni a kenyeret), és személyes vigasztalást ad az őszintén sebéhez érintett sebeinkre. Minden vasárnap felszítjuk az elszántságot a mi életpályánkra (kezünk az eke szarván), kizárjuk a kísértő alternatívákat (nem nézünk hátra és oldalra), és vigasztalást nyerünk a beteljesületlenségeinkre.
Kedves Lelkiatya!
Elég kényes intim téma,ha nem teszi közzé teljesen semmi gond.
Önnek mi a véleménye,arról,ha a férjem azért fogyaszt alkoholt is ( nem erőset ,csak sört nem rengeteget persze),mert pl megtapasztalta,hogy az alkohol hatására később van orgazmusa,tehát van olyan oldala is,hogy ezáltal nekem is jobban örömet tud okozni,és ő is továbbig tudja átélni az aktust is.
Mert egyébként hamarabb végzünk mikor hogy de minimum 2-3 perc maga az aktus, és ez nagyon zavarja,meg nyilván nekem sem mindig elég annyi idő...
Én inkább annak örülnék, ha ez nélkül alakulna a testi együttlét,de azt mondta ezt egyszerűen nem tudja szabályozni,nem igazán értem ezt,nőként,lehet nem olyan könnyű mint gondolom,hittem....
Már arra is gondoltam velem van a baj,vagy pszichés lelki gond
Köszönök bármilyen tanácsot.
Sajnos a legtöbbször az okozza a férfiaknál a túl hamari orgazmust, hogy fiatal korban többször folyamodtak önkielégítéshöz, vagy fogyasztottak pornó szolgáltatásokat. Nem vádolom a férjét, hogy ez történhetett nála is, csak a kérdésről szólva fontos, hogy ezt az emberek, főként a férfiak tudják, lássák, ennek a felelősségével éljenek. Ott, akkor nem tűnik rossznak, nem látszik bűnnek, de bizony, pontosan a házasélet szempontjából súlyos következményei lehetnek.
Minthogy szakember nem vagyok, s tapasztalataim sincsenek e téren, így nem tudok tanácsot adni. Mindkettejüket buzdítom a kölcsönös szeretetre, egymásra figyelésre, az önzetlenségre. A párkapcsolati nehézségek mindig lehetőséget adnak arra, hogy a közös megoldás keresésén át előrébb jussanak, egymás iránti szeretetükben mélyüljenek.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
A Szent Kereszt felmagasztalása ünnepével kapcsolatos a kérdésem.
Az egyik, hogy miért böjti nap, mert ugye a kereszt a dicsőség fája. Igaz, hogy azon halt meg Krisztus, de feltámadt. Kereszt nélkül nincs feltámadás. Az ünnep is Kereszt felmagasztalása.
Mióta böjti nap, mert talán nem volt mindig így.
Várom megtisztelő válaszát.
Marika
A megérzése valóban helyes. A régi szabályok ugyanis a böjtre sokkal több kategóriát ismernek. Ma, ha azt mondjuk böjt, legtöbben arra gondolnak, nem ehetünk húst. A régi előírásokban a böjt fogalma sokkal tágabb. Vagy ha úgy tetszik, sokkal szűkebb, mert a tényleges böjt azt jelenti, hogy legfeljebb kenyeret és vizet, esetleg némi nyers zöldséget vagy gyümölcsöt ehet az ember. A mai ünnephez a régi szerzetesi szabályok azt a megjegyzést fűzik: ?az asztalnál vigasztalásra testvérek számára; felmentés borra és olajra?. Ez lefordítva azt jelenti, hogy lehet főtt ételt enni és bort vagy sört inni hozzá (az ilyen alkoholos italok a régi kultúrában inkább hozzátartoztak az étkezéshez, mint a tej vagy s hús). De szabály azt is hozzáteszi, hogy tejet vagy tojást semmi esetre nem fogyasztunk. Ez a szabály a szerzetesekre vonatkozott elsősorban, a világi hívekre pedig rendszerint egy fokkal enyhébbet alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy a világi híveknek lehet állati eredetű ételeket fogyasztani, de nem húst.
Hogy egy másik példával világítsuk meg a helyzetet: tudnunk kell, hogy a péntek böjti erejét nagyon ritkán írja felül egy ünnep, teljesen csak karácsony es vízkereszt ünnepe. Múlt héten például az Istenszülő születése napja péntekre esett. Ez azt jelenti, hogy ezen az ünnepen a régi előírások szerint a szerzetesek számára nincs böjt, sőt, halat is fogyaszthatnak. Merthogy egyébként a pénteki napot régen nagyon szigorúan tartották szerzetesek és világiak egyaránt, úgy, ahogy mi ma nagypénteket. Persze, ha ma valaki ezt hallja, hogy halat lehet fogyasztani, akkor leginkább az jut eszébe, hogy böjt van. Szeptember 14-én tehát lehet halat fogyasztani, csak húst nem.
Ez mindenesetre az ünnep gazdagságát mutatja, mint az ünnepi énekek is: jobbára a kereszt diadaláról szólnak, de azért nem hallgatják el a szenvedés és a halál valóságát sem. És talán az a helyes, hogy ha mindig a lelkiállapotunknak megfelelően közelítjük meg ezt a napot, a böjt kérdését illetően is. A ma érvényben lévő szabályok erre lehetőséget és adnak, mert csak ?bűnbánati napként? tartjuk számon az ünnepet.
Kedves Lelkiatya! Kissé butának érzem magam, hogy felteszem ezt a kérdést, nevetségesnek tűnik és még soha nem is hallottam senkitől hasonlót. Ma este egy poloska volt a lakásban és általában sikerül hamar kitessékelnem, de néha ez nehezebben megy. Lehetett ez is az oka, meg magam sem tudom miért jutott eszembe, hogy elkezdtem "beszélni" a poloskához és mindig hozzátettem, hogy Jézus nevében. Így próbáltam irányítani, hogy nekem ideális helyre repüljön, menjen arrébb, menjen ide vagy oda, másszon rá a légycsapóra, minden ilyesmi. Nem öltem meg, mikor rámászott a lépcsapóra, kiengedtem a szabad levegőre. Kicsit furcsa volt, nem megszokott dolog Jézus nevét erre használni, utólag szégyellem is magam miatta és arra gondoltam, lehet maga Jézus is csak kinevet engem. Eszembe jutott viszont több olyan szituáció, amikor Jézus nem emberek kapcsán használta a hatalmát, gondolok itt a vihar lecsillapítására és a fügefa megátkozására, amikor az kiszáradt és nem termett többet. Ha maga Jézus is beavatkozott a természet működésébe, akkor ez a hatalma a mai napig érvényes, ez alapján használatom a nevét egy poloska irányítására is. Magam sem tudom, hogy most az imádság, a hit, Jézus nevének szokatlan de hasznos felhasználását tettem vagy hiába, értelmetlenül, jogtalanul használtam és emiatt szégyelljem magam. Melyik az igazság?
Nyugodtan hálát adhat az Úrnak a sikeres poloska vadászatért. Ebben nincs semmi rossz. Volt egy célkitűzése, amihez kérte az Úr segítségét. Bármilyen apróságban kérhetjük az ő segítségét, és hitünk mértéke szerint fogjuk meglátni annak eredményességét. Az akció közben Jézus nevét emlegetni azonban már fölöslegesnek tartom, javaslom. Többet ne tegye! Nem az teszi hatékonnyá a cselekedet, ha emlegetjük közben Jézus nevét, hanem az elszánt hit, a Jézusba kapaszkodás. Az Ön szóhasználata is árulkodó, hiszen azt írja: "...nem megszokott dolog Jézus nevét erre használni": Nem csak, hogy nem megszokott, dehát nem is arra való, hogy használjuk valamire, valamilyen célunk elérésére Jézus nevét. Mintha kiárusítanánk az ő szerelmét. Nem használhatom az ő végtelenül türelmes szeretetét a magam céljai elérésére. Egyrészt tehát dicséretes a Jézusba való kapaszkodása, a legapróbb cselekedethez az ő segítségül hívása. Ezt tegye meg máskor is! Azaz mindent imádsággal végezzen. De ne akarja "használni" az Urat! Inkább szolgálnunk kell őt.
Kedves Lelkiatya!
Kissé szokatlan lesz a kérdésem nem annyira lelki,inkább anyagi.
Hogyan lehet ajándékozni az egyháznak,konkrét lépésekre gondolok,egy kisebb értékű ingatlan elajándékozásán gondolkodom,számomra sajnos nem használható,de inkább Isten egyházának adnám,mint potom pénzért oda adjam valakinek,aki évtizedekig kihasználta a családomat.
A helyi paphoz forduljak,dönthet ilyen ügyben?(elfogadja-e)
Válaszát előre is köszönöm.
Igen, ennek legegyszerűbb módja, hogy megszólítja a helyi atyát ezzel a szándékkal. Az elfogadásról nem dönthet egyedül, arról a püspököt meg kell kérdeznie. Hasonló esetre sok példa van. Sajnos, arra is van példa, hogy az egyházi vezetés inkább nem fogadja el az ingatlant, mert több gondja van vele, mint haszna. De hátha az Ön esetében nem ez történik. Szóval, bátorítom, mondja el a szándékát a helyi parókusnak/plébánosnak.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik tanácsát nem igazán értem,ha elmondaná miért,hálás lennék írt feleség,hogy talált sörös dobozokat ,érzi nem őszinte a férj,és ,hogy ha nem teszi le,hagyja el a feleség,a férjet ha továbbra is iszogatna.
Sosem adna ilyen drasztikus tanácsot ,de reméli erre nem kerül sor.Imádkozik is értük!
Ezt most nem értem,nem minden esetben a szakítás a megoldás ,bár biztos így sem olyan szép az élet de válással biztos mégnehezebb lenne !
Apósom és anyósom pl mindketten ittak ,elég keményen.
Azzal a különbséggel ,hogy anyós letette,após belehalt.
Ott is pl nem az volt,hogy elhagyták egymást,hanem így éltek,és lehet azért sem váltak el,mert mindketten tudták,hogy a másik milyen,mi a gond vele, milyen lenne panaszkodni,te mondod?
Annál a családnál persze más ha ketten alkoholisták,csak azt szeretném ezzel mondani ,hogy ki szeretni a másikból a jót vagy
ha nem sikerül megtanulni azzal élni amit akit választottam, nem lehet opció?
Köszönöm!!!
Köszönöm a megjegyzését. Emiatt egy kis kiegészítést is tettem. Arról végképp szó sincs, hogy "minden esetben a szakítás a megoldás". Az sohasem. A férj nem válhat el a feleségétől, a feleség nem hagyhatja el a férjét. Nem is erre buzdítottam a kérdezőt, hanem annak a kijelentésére, hogy mennyire súlyos következményei lehetnek a hazugságnak. Ugyanis pontosan arra biztattam, hogy bízzék meg a férjében, ebben erősítse őt is, hogy van bizalom. De ezt a bizalmat nem szabad eljátszani, komolytalanul állni hozzá. Ezért ez a súlyos kijelentés. Ami sokkal inkább figyelmeztető, nem pedig valós lépésre késztetés. De jó, hogy ezt szóba hozta, mert így ezt is pontosíthattam. A javaslatom a megbeszélés tárgyára vonatkozott, nem az életállapot megváltoztatására. Ez fontos. Köszönöm.
Kedves Lelkiatya!
A férjem hétvégenként szokott inni sört,korábban hétköznap is előfordult,de próbált ezen mostanában változtatni, mert érezte azért mégsem helyes majdnem mindennap inni még ha 2 sörről van is szó.Vagy csak mert szóvátettem nem tudom.
Megbeszéltük pár napja, hogy jó akkor csak max hétvégén, és ünnepekkor,de kértem nagyon vigyázzon mert ő alkoholista családban nőtt fel,tudja, hogy mennyire félek,nehogy ő is az alkohol rabja legyen .
Azt mondta nem ,azért ő nem úgy iszik mint az apukája ivott,mert a férjem edz ,sportol,odafigyel az étkezésére,ezt korábban írtam is önnek ,és azt tanácsolta ön szerint még nincs nagy gond,de érdemes odafigyelni ,és vannak igen férfiak akik fogyasztanak italt hétköznap, hétvégén is mégsem alkoholisták.
Ez megnyugtatott.
De történt egy dolog ami zavar,és segítséget szeretnék kérni ,hogy reagáljam le jól ,mert valahogy nem járok eredménnyel.
Ma odakint a kazánházban kartondobozban találtam üres sörös dobozokat kb 10 et ,azt ő úgy ihatta meg,hogy én azt nem láttam. Gondolom hétvégén. Nem rég lehet ott,mert múltkor nem volt ott,egyébként tudja ritkán megyek oda ki.
Egyszer tavaly volt vitánk mikor a garázsban a szekrényben találtam sört.
Ideges lettem,hogy ez most mi dugdossa előlem ,azt mondta nem ,megbeszéltük hozza be akkor a hűtőbe.Ott se volt teljesen őszinte éreztem.
De most megint ott tartunk ezek szerint csak nem teljesen őszinte.
Júliusban egyik ismerőse születésnapjáról mikor hazajött útközben elesett biciglivel mert ittak ugye,akkor nagyon megilyedt ,ideges voltam legjobban az italra,megígérte soha nem iszik,de aztán csak ivott kicsit.
Nem igérgettetek vele inkább semmit,mert úgy is láttam nem sok értelme van.
Nem értem miért dugja el,ha nem alkoholista?
Nagyon őszintén nem válaszol,jó nem teszem el akkor,már az is megfordult a fejemben, de hiába mondom neki,iszogatott bent 2-3 sört de ezekszerint csak iszik még csak nem meri előttem mert gondolja megszólnám de sok,vagy nem akarja,hogy lássam mennyi a hétvégi pontos adag.
Az a baj sok az igérgetés, jó tudom odafigyelek mondja ,de valami csak nem ok ezekszerint.
Ha letámadom megint mit találtam, jó behozom mint tavaly,meg kifogásokat gyárt, régebbi, biztosra veszem ez lenne, de ha nem szólok meg hagyom hogy bolondnak nézzen nem?Imádkozzam tovább érte?
Gyermekeink vannak ,az lemaradt 5.
Ön mit tenne?
Köszönöm szépen!
Attól tartok, ez már valóban a határt átlépi. Ha az ivászata azt eredményezi, hogy nem őszinte, az már nagy baj. Ezért is akartam azt tanácsolni, hogy ne kelljen rejtegetnie, bízzék meg benne, az neki is jobb. De ezek a jelek már nagyon komolyak. Azt javaslom, előtte nagyon erősen imádkozza meg, hogy mit is mond neki, és csak után hozza elő a témát. Ne csak saját féltése, asszonyi gondolatai vezessék abban, hogy mit mondjon neki ebben a helyzetben! Figyeljen a Lélek vezetésére! Javaslom, hogy böjtöljön előtte. Legalább egy napi (lehet több is) komoly böjt után szólítsa meg a férjét. Ne szemrehányással, hanem együttérzéssel, szeretettel, a jövő tervezésének szándékával. Tőle kérjen tanácsot, hogy mit tegyen, mivel tudja őt jobban segíteni. Azzal, ha figyelmezteti, vagy azzal, ha szóvá sem teszi. Ha ez utóbbit kéri a férje, akkor egyezzék bele. De azzal a kitétellel, hogy ha ennek ellenére mégis inna, akkor elhagyja, kiadja az útját vagy Ön megy el a gyermekekkel. Tudom, ez nagyon drasztikus, sosem tanácsolnék ilyet. S remélem, nem is lesz rá szükség. Mégis, ez a kijelentés talán kijózanítja - a szó teljes értelmében. (Nyilván nem válásra buzdítom, hanem annak élére állítására, hogy a férjének választania kell, vagy a családja vagy az alkohol.) Én is imádkozom Önökért.