Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Mit gondol, hogy kellene kinéznie egy kispapnak és a barátnőjének a kapcsolata? Gondolok itt pl. Találkozásokra. Köszönöm

Tisztelt Lelkiatya! Azt olvastam a facebooon egy keresztény ismerösömtől hogy a Csodás érmét hamisitják le van fotózva az eredeti és a hamis nekem ez alapján van egy pár hamis érmém!!! Ön mit tud erről??? Válaszát előre is köszönöm Ildikó.

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Az adventi koszorú 6 gyertyaja mit jelent?

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya, a csotki készítése közben milyen imádságot szoktak mondani?

DJK! Kedves Lelkiatya, a gyermekre vágyakozó testvérnek és mindenkinek ajánlom szeretettel: Máriapócson advent folyamán minden kedden és csütörtökön reggel 6:30-kor, fél hétkor úgynevezett kisdedváró liturgiákat tartanak, a kisded Jézust várva és kifejezetten a gyermekáldásra vágyókért imádkozva. Ha tud, kapcsolódjon be (ha személyesen nem tud, virtuálisan, a fenti Média Élő közvetítés menüben.) Segíthet a lelke megnyugvásában, az Isten iránti bizalma megerősítésében. Isten segítse!

Kedves lelkiatya azt olvastam hogy a sátánt a Szűz Anya győzte le, én viszont úgy tudtam hogy az Úr Jézus. Ki győzte le a sátánt? Válaszát előre is köszönöm Piroska

Kedves Lelkiatya! Azt tapasztalom, hogy vannak olyan helyek ahol a gör. kat. papok több (néha 5-6) szándékra is végeznek egy Szent Liturgiát. Mindegyik szándékért fizettek, de csak egy Szent Liturgiát végeznek el. A róm. kat. templomokban csak egy szándékra szokták végezni a szentmisét. Miért van ez így?

Kedves Lelkiatya! Az egyik válaszában az szerepelt, hogy az Egyház tanítása szerint egy gyereknek jobb nevelőotthonban felnőnie, mintha szodomita pár nevelné fel. Mi a helyzet akkor, ha a pár egyik tagja a gyermek vér szerinti szülője? Bizonyára jónéháby ilyen "család" van Magyarországon. Ebben az esetben el kellene vennie az államnak a gyermeket a szülőtől? Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Lelkiatya! Meg lehet mondani mikor tudta meg Jézus, hogy mi vár rá? Mikor az evagéliumot olvassuk már tényként beszél a jövőéről...

Tisztelt Lelkiatya! Az interneten olvastam az MDM üzeneteket nem tudom ismeri e de ebbe az üzenetekbe az is benne van hogy nem szabad felvenünk a covid oltásokat mert megöl benünket volt ahol azt is olvastam hogy elszakít minket Istentől Én egyet vetem föl mikor meghallotam egy Ordodox papnak a szigorú birálatát az oltotak felé Akkora félelem fogott el hogy én akkor megéltem az Istentől való elszakadást!!!! Akkor elmondtam a Szent Vér kilencedet teljes hittel amitől meg is nyugodtam meg akkoriba nagyon sok bátorító Szentirási részleteket kaptam a többi Katolikus ismerőseimtől!!! Mára már többé kevésbé túl vagyok rajta de ha elém jönnek újra ezek az üzenetek amiket a többi ismerösöm megoszt akkor elfog a szorongás és attol is félek hogy ilyenkor Krisztust is megbántom a kicsiny hitüségemel hiszen elmondtam az oltás károshatásai elleni Szent Vér kilencedet Tehát nem szabadna félnem és érzem is Krisztus jelenlétét az életembe illetve a Drága Szűzanya oltalmát!!! Kérem adjon valami tanácsot hogyan tudom legyözni a félelmet

Kedves Lelkiatya! Még mindig foglalkoztat ez a nagyon furcsa jánosi kérdés. Erzsébet és Zakariás tisztában volt azzal, hogy Mária kit hord a méhében: "Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: ?Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!? (Lk 1,39-45) Sőt, kicsit később azt olvassuk, hogy "Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért" (Lk 1,56). Lehetetlen, hogy János, a legnagyobb próféta ne tudta volna teljes bizonyossággal, hogy az Úr Jézus a Messiás. Ugyanakkor Lukács is eléggé képzett volt ahhoz, hogy lássa, ez teljesen illogikus. Lehetséges, hogy (a) ez egy betoldás, vagy hogy (b) János tanítványai füllentettek, és egyszerűen csak ők maguk voltak kíváncsiak arra, hogy tényleg ő-e a Megváltó?

Tisztelt Lelkiatya! Az áteredő bűnnel kapcsolatban kérdeznék. Van-e? Hozzátartozik-e az emberségünkhöz? Ez csak azért kérdés bennem, mert Jézus teljes emberségünket magára vette. Ha ez igaz, akkor az áteredő bűnünket is fel kellett vegye, ahhoz hogy attól meg tudjon váltani. Ha viszont nem vette fel, akkor az azt is jelenti, hogy az nem tartozik az emberségünkhöz. Sőt mivel Jézus megváltása teljes volt, a teljes emberségünkre vonatkozott, ezért a megváltásával akár fel kellett vegye, akár nem, Ő már eltörölte vagy nem így van? Kicsit elbizonytalanodtam. Mi is a megoldás?

Kedves Lelkiatya! Jézus elküldte tanítványait, hogy hirdessék azt, amit mond nekik és minél több embernek beszéljenek Istenről, az Atyáról és az ő tanításairól is. A mai keresztényeknek mennyire kötelességük ez, jó ezt csinálni vagy ezt meg kell hagyni az egyházi személyeknek? Ma már nagyon ritka, hogy egy hétköznapi ember csak úgy elkezdjen egy másiknak Istenről beszélni. Az interneten vannak videók, hogy valaki kiáll az utcára és mindenkinek elkezd Jézusról magyarázni, de még ha ezt is beleszámítjuk, akkor is ritka az olyan eset, hogy egyszerű hétköznapi ember beszéljen Jézusról egy másiknak. Egyházon belül egymás közt a hívek már sokkal inkább. Nem általánosítani akarok, ez az én tapasztalatom. Ez már önmagában egy érdekes kérdés lehetne, de van konkrét oka is annak, hogy erről kezdtem írni. Olyan már történt velem, hogy imádkoztam másokért, akiket ismerek de idegenekért is. Felvázolnék most egy konkrét esetet, ami miatt ez az egész érdekel. Ismerek valakit, de nem közvetlenül nagyon jól. Közös ismerős által is ismerem, de a munkahelye kapcsán is. Nem szoktam vele beszélni, csak köszönünk egymásnak. A közös ismerős az ő munkatársa. Tőle tudom, hogy nincs valami jó lelkiállapotban és akkor még finoman fogalmazok. Ez úgy jött szóba, hogy az utóbbi napokban át kellett vegyen tőle tennivalókat a munkahelyén, mikor beszéltük, hogy miért lett több munkája, akkor került szóba és mondta, hogy azért, mert a munkatársa nem jól van. Már korábban is említette, hogy nincs mindig jól lelkileg és pszichiáter is kezeli. Többrétű a problémája mert gyerekkori traumái is vannak, amiatt is kezeli a pszichiáter de a szerelmi élete is nehezíti, mert van párja, de a párkapcsolat néha megszakad, újraindul, megszakad, nem tudom miért, emiatt is el van keseredve. Azt nem tudni, hogy az egyéb lelki problémái miatt van ez vagy más az oka. Összetett a helyzet, több probléma miatt szenved az illető. A kezelésekre jár és a munkatársak is beszélgettek már vele, próbálták támogatni, de az ismerősöm szerint ez mindig csak ideiglenesen hat. Amikor beszélnek vele, adnak tanácsot, meghallgatják, akkor mond rá valamit, hogy oké, persze, igazuk van, máshogy kell, valami ilyesmi, aztán egy ideig helyrejön és aztán kezdődik megint a visszaesés. Az egyik munkatársa már nem mer vele beülni egy autóba, úgy vettem ki abból, ami nekem lett elmondva, hogy tartanak tőle, hogy veszélyes magára és másokra. Úgy tudom, valóban akart már önmagának ártani mert kifeküdt a forgalom elé. Nem vagyok pszichiáter és pszichológus sem, de azt hiszem nem tévedek ha azt mondom, ez elég komoly helyzet és ki kellene belőle jönnie. Kérdeztem az ismerőst, miért nem kezelik akkor pszichiátriai klinikán huzamosabb ideig, ez azért nem történik meg elvileg, mert ő nem akarta, azt mondta, dolgozni akar. Mindent ettől az ismerőstől tudok. A munkahelyen türelmesek vele általában de a főnöke is mondott már neki olyat, hogy kirúgja ha most már nem teljesíti jól a munkáját és mások is javasolták már neki a munkahelyen, hogy inkább menjen egy klinikára és addig ne menjen vissza dolgozni, amíg ki nem kezelik. Nem vagyok pletykálkodó alkat, senkinek nem is mondom el amit tudok, ez az ismerősöm sem ment volna bele ilyen részletesen. Csak annyit mondott elsőre róla, hogy nincs jó lelkiállapotban, de már nem első volt, hogy ilyet hallottam és nem tehetek róla, érdekelni kezdett mi baja lehet és sajnáltam is, így rákérdeztem. Imádkoztam egyszer érte és utána jobban is lett de tekintve, hogy ez a jó-rossz lelkiállapot váltakozás rendszeres nála, így nem tudom köze volt-e hozzá az én imámnak. Nem tehetek róla, de mindig sajnálom azt, aki szenved. Akkor is ha nem ismerem közelről. Idegeneket is sajnálok, akit egy kicsit is ismerek, őket még jobban. Történt már olyan, hogy amikor láttam egy idős nénit átmenni a zebrán, akkor nem mentem oda segíteni, mert lassan, de mégis boldogult és zöld volt a lámpa, még addig szemmel tartottam, amíg át nem ért a zebrán és láttam, nem lett baja. Nem tudom jól teszem-e, de nem akarok senkire segítséget ráerőltetni, nem tolakodok oda senkihez, kivéve mikor tényleg egyértelmű a helyzet, de azért távolról figyelek, hogy tudjak segíteni ha kell. Segítettem már lépcsőn csomagot felvinni idős néninek, de róla tudtam, hogy nehezen megy neki és az ajtót is nehezen nyitotta, így nem éreztem tolakodásnak amit csinálok. A lelki bajokkal ugyanilyen vagyok. Tolakodva segíteni nem akarok, nem mernék, de hatása van rám ha tudom, hogy X.Y. szenved valamiért és nem tudok nem aggódni érte. Eszembe jut csak úgy a semmiből, sajnálom, van bennem egy késztetés a segítségre. Sokan olyanok, hogy egyszer gondolnak a szenvedőre, akkor sajnálják és utána elfelejtik. Nem tudom ez jó vagy rossz, de én más vagyok. Megérintett ennek a lelki szenvedő embernek a története is. Voltam én is depressziós, öngyilkos gondolatokkal, nem láttam értelmét az életnek, tudom milyen ez. Ha nincs Jézus, még mindig ott tartanék. Az a vad gondolatom támadt, hogy próbáljak-e beszélni ennek az embernek Jézusról. Szinte teljesen biztos, hogy nem hívő. A munkatársai sem azok, ebben szinte biztos vagyok. Ez a közös ismerősünk sem hívő. A terv ellen szól, hogy nem közelről ismerem, nem hívő, nem szoktunk beszélni, bizonyára súlyos az állapota és ki vagyok én, hogy prédikáljak mint a próféták? Ki tudja, lehet semmi hatása nem lenne. Azzal kell kezdeni, hogy akarná-e egyáltalán vagy elzárkózik. Igen ám, de mintha mégis lenne ami az elképzelésem mellett szól. Az, hogy tudom milyen érzés a depresszió, reménytelenség. Ahogy Jézust ismerem, biztos szívesen segítene ennek az embernek is és támogatná, hogy ez az ember megtérjen, boldog legyen, meggyógyuljon. Mit mondana nekem Jézus: legalább ajánljam fel a segítségem és beszéljek neki róla vagy ne csináljak semmit és fel se ajánljam? Olyan furcsán érzem magam, mert nagyon sok ismerősöm, rokonom, barátom nem törődik igazán Jézussal. Sokan nem hisznek és a megkereszteltek is mellőzik a témát mert kisebb bajuk is nagyobb annál. A szomorúság, betegség, szerelmi bánat, reménytelenség is már annyira megszokott, hogy nem hatja meg az embereket. Ha mégis, akkor sem úgy, ahogy engem. Meg is lehet érteni, nem ítélkezek. Ha adnak neki tanácsot és nem fogadja meg, mit tehetne mást az a másik, aki a tanácsot adja. Igaza van. Azt érzem mégis, hogy én más vagyok, mert én nem felejtem el egy perc múlva ha olvasok egy cikket, hogy egy gyerek megölte az anyját, a háborúban megerőszakoltak valakit, egy harmadik ember meg kiszolgáltatottan szenved egy betegségben. Nem esek át a ló túloldalára mert nem egész nap depressziósan erre gondolok, de nem is vagyok olyan mint mások. Tényleg elszomorít mások baja, a gonoszság és ki nem állhatom a szenvedést, a bűnt. Azt tapasztalom a környezetemben, hogy az emberek beletörődnek, hogy a világ ilyen és nem érdekli őket. Elfogadom én is, de jobban megérint és a rossz csak ösztönöz engem a jóra ahelyett, hogy eltűnne és köddé válna az emlékezetemben. Minél több rosszat olvasok, látok, hallok, annál jobban akarom a jót tenni és a saját bűneimet legyőzni. Minél több a mocsok a világban, annál tisztább szeretnék lenni. A második megtérésem óta ilyen lettem. Gyerekként hittem Istenben, de igazán azóta akarok krisztusi keresztény lenni, hogy a sok bűn és szenvedés után újra hinni kezdtem. Most alaposan megmagyaráztam a bizonyítványom. El akartam mondani, hogy miért vagyok én olyan csodabogár, hogy ennyire érdekel egy közvetetten ismert ember baja, akinek az élete semmilyen hatással nincs az én életemre. Ma már ez annyira nem divat, még a keresztények többségénél sem, hogy szinte UFO-nak érzem magam mások között. Egy másik keresztény mondta azt nekem erre egyszer, hogy ne aggódjak, mert nem nekem kell változnom, én krisztusi keresztény vagyok, inkább a világnak kellene változnia, de én ne változzak meg. Mindezt azért írtam meg, mert Ön előtt is feszélyezve érzem magam, hogy mit fog rólam gondolni, hogy én ilyen vagyok, ezért magyarázkodok ennyit. Valami olyan érzésem volt, mintha meg kellene magyaráznom Önnek, hogy engem miért foglalkoztat egy olyan ember baja, akit közelről nem is ismerek és nincs hatással rám, mert ma már engem ezért a világ hülyének nézne és ilyenkor én is attól félek, valami nem stimmel velem. El is szoktam bizonytalanodni, hogy Jézusnak tetszenék-e ebben a formában vagy bolondnak nézne ő is, hogy én egy kis hangya, aki se próféta, sem apostol nem vagyok, azt hiszem tudok bármit is tenni.

Kedves Lelkiatya! Korábban már írtam Önnek, hogy nem tudok imádkozni. Illetve sokszor nem nagyon tudom rávenni magam. Sajnos, generalizált szorongással küzdök, és van,a mikor az ima sem ad megnyugvást, sőt! DE mostanában esténként szívesen bekapcsolódok itt a neten a vecsernyébe, illetve szívesen hallgatok-éneklek szintén itt Jézushoz vagy Szűz Máriához szóló dalokat. Ezek megnyugtatnak. Ilyenkor érzem valóban Isten szeretetét. Kérdésem, hogy mindezek helyettesíthetik-e az esti imát? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Miért kérdezi Keresztelő Szent János az Úr Jézustól a követei által, hogy "te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" (Lk 7,20). János megkeresztelte a Jordánban, amikor hallotta a szózatot az égből: "ez az én szeretett Fiam" (Lk 5,37). Sőt, Jánosnak rokona is volt az Úr, így minden bizonnyal tudott a csodálatos születéséről és működéséről is. Válaszát előre is köszönöm!